Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-01 / 49. szám

49-ik szám. Szerda, marczius 1 V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar helyben Kg ész évre 2^ ft —kr. Fél évre l/> „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 70 „ ÚJSÁG Előfizetési ar vidéken Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 10 , ‘ — Negyedévre 5 „ ,. Egy hóra . 1 „ 70 „ S'/.erkesztösé(/i iroda: Megyeliáz-utcza 8-ik szám thldsmnt, hova a lap béltartalmára vonat­kozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendók. Levolek s kéziratok vissza nem adatnak. Bermentetlon levelek csak ismerős kezektől fogad- tatnak el. _____________ H IRDETÉSBE egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 6. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtalá i díj: 8 hasábos Petitsor 1 szeri bei gtatásnál 12 kr. többszörinél S) kr. Bélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány áralOkr. Adakoz á s o k. A franczia sebesültek részére. Z a g y v a-L örinczből Rákotzy Sa­mu gyűjteménye 3 frt 20 kr. Melyhez járultak : Guta János 50 kr ; Rákótzy Samu 1 írt; Ra- kótzy István 50 kr. Buckler Jakab 50 kr; Szaniszlay G. 40 kr; Gyura L. lOkr : Etesy J. 20 kr összesen 3 frt 20 kr. Jász-alsó szt. Györgyről Szar- vák Albert a szabó-társulattól 10 frt. Dió s-J e n ő r ö 1 Nagy G. ev. ref. lel­kész úrtól 22 frt 60 kr, melyhez járultak a köz­ség lakosai 21 frt 60 kr s Nagy Hermin 1 írt­tal. Balogról ifj. Csabay Pál ref. segéd pap gyűjteménye 19 frt 20 kr. P ü s*p ö k-L a d á n y b ó 1 Papp János úr­tól 26* frt 53 krt. melyhez járultak: Pap János 1 frt, Újhelyi Lajos 1 frt, Sövegjártó József 1 frt, Helebrant János 1 frt, Hágen Sándor 1 frt, Csontos József 1 frt, Szokolay Károly 1 frt, Tomka János 1 frt, ifj. Mogyo­rósi Lajos 1 frt, Tisza Imre 1 frt, Varga György 2 frt, Baranyai Lajos 1 frt, Mogyo­rósi Lajos 1 frt, Polnik Mihály 1 frt, Peli Már­ton 1 frt, Bangó János 1 frt, Nemes Géza 60 kr, Virág Ferencz 50 kr, Hajdú András 20 kr, Szabó István 50 kr, Hegedűs Gábor 50 kr, Nagy Balázs 50 krájczár, G. Nagy Sándor 30 krájczár L. Rácz Sándor 50 krájczár, Lö­vi József 50 kr, ifj. Kéri Sándor 20 kr, Nád- liázy József 40 kr, Kókn Lévi 1 frt, Mogyo­rósi József 10 kr, Keserű Imre 20 kr, Feren- czik Imre 53 kr, Movsi Mihály 50 kr, Cs. Nagy Sándor 1 frt, K. Szabó Sándor 1 frt, K. Nagy József 50 kr, összesen 26 frt 53 kr. Adakozás a honvéd menházra Reiser Béla ur gyűjtése a pesti Népkör egy esti mulatsága alkalmával 15 frt o. é. Átvet­tem Vidats János menház bizottsági elnök. Pest, február 28. Végre tehát a béke meg van kötve! De mily iszonyú árért! Soha béüe ily terhes felté­telek mellett nem köttetett. Elsasz s német Lotbringia Metz nélkül, öt milliárd hadikölt­ség, melynek lefizetéséig egyes porosz csapa­tok Francziaországban maradnak — ezek azon feltételek, melyek Francziaországnak vissza­adják a békét s hogy ez nem nagyobb, nyil­ván csak annak tulajdonítható, mert a nemzet­közi fosztogatás nagymestere is megsokalta hogy még azon is túl menjen, A békepontozatok franczia részéröl hivata­los utón még nem lettek köztudomásra hozva, a feltételeket a császárnak nejéhez intézett táv­iratában tudatja, melyek a következők: „El- sass átengedése Belfort nélkül, Német-Lotha- ringia átengedése Metz nélkül és 5 milliárd franc hadikárpótlás, melynek kifizetéséig Fran- cziaország egyes részei megszállva maradnak. Páris is részben megszállva tartatik a németek által. Berlinben azon bir, hogy Belfort Franczia- országtól nem fog elszakittatni, nagy bámula­tot keltett. A császár a Páris által fizetendő 200 milliónyi sarczra nézve akkép határozott, hogy az a német csapatok közt osztassék ki. A hadikárpótlás 3 év leforgása alatt fizet­tetnék le. A poroszok tegnap Párisba csakugyan be­vonultak, a bevonult sereg száma 40,000. A rend nem zavartatott meg. A „Liberté“ feljogosítva érzi magát kije­lenteni, hogy a nemzetgyűlés több republiká­nus tagja azonnal a békeszerződés feletti sza­vazás után indítványba fogja hozni Trochu és más volt kormánytagok vád alá helyezését. A republikánus ellenzék azonnal a békeelőz­mények előterjesztése után névszerinti szava­zást fog kérni. A „Patrie“ jelenti, hogy a kamra az Orleans herczegek választását érvénytele­neknek íogja nyilvánitani. Brunet párisi kép­viselő azt fogja indítványozni, hogy a nemzet- gyűlés magát permanensnek nyilvánítsa és naponta üléseket tartson. A „Siécle“ azt kivánja, bogy a nemzetet megalázó béke utasittassék vissza. A „Moni­teur“ azt Írja , hogy Vaillant marsainak a Francziaországba való visszatérés megengedte­tett. A nemzetgyűlés tegnap nem tartott ülést s csak ma délben volt összeülendő, a nyilvános ülést valószinüleg az osztályok titkos ülése előzé meg. A szélső bal ismételve felszólította a mérsékelt ellenzéket, hogy csatlakozzék az óváshoz, melyet a szélsőbal minden béke ellen tesz, mely terület átengedéssel járna. A több­ség azon véleményben van, hogy addig nem czélszerü nyilatkozni, mig a béke feltételek tudomásra nem jutnak. Gambetta indítványa ezen értelemben elfogadtatott. A kamara bizottsága elhatározta Cremieux azon rendeletének visszavonását, mely szerint bizonyos bírák elmozditliatók: A háború által Francziaországban okozott kárt 3 és fél milli- árdra becsülik. Az Orleans-herczegek Biarritz- ba utaztak. — A rendőrség jelenti, hogy a nemzetközi mnnkás egyesületnek több ügynöke érkezett Bordeauxba. A császárnak Berlinbe érkezését legkésőbb a jövő hó 5-ére várják. A császárné elébe fog utazni. — Bismarck berczegi czimet nyerne. Pol itikai körökben azt rebesgetik, bogy a császár a badeni nagyherczegséget királyságá akarja emelni; úgyszintén Bajorország, Wür- temberg és Hesszia javára is gondolkozott volna terület nagyobbitás felől. Az olasz lapok állítják, bogy a pápa, ki az olaszok bevonulása óta tudvalevőleg a Vati- cant és annak környékét nem hagyta el, mióta a Vatican múzeumai és könyvtárai olasz állam­vagyonnak nyilváníttattak, ezeket sem láto­gatja többé, mert olasz földre nem akar lépni. Mint mondják, a pápa a kath. uralkodók­hoz azon kérdést intézé, hogy az esetben , ha Rómát elhagyná, mennyiben volnának hajlan­dók vendégszeretetben részesíteni Az illető kormányok azonban a pápát országukban lát­hatni nem nagy kitüntetésnek veszik s ha bár azt nem is utasítják vissza, a szokásos udva­rias szavaknál többet nem mondanak s igy a pápa aligha nem Rómában fog maradni. Közmunka és közlekedés. Közmunka és közlekedésügyünk az országháziján szőnyegre kerülvén, idő- szerünek tartjuk ennek főbb rovataihoz sőt egész rendszeréhez hozzászólnunk. A közmunka és közlekedési miniszté­rium költségvetésének főbb pontjai a kö­vetkezők : Rendes szükséglet: központi igazgatás 375,080 írt; topographiai hi­vatal 11,700 frt; vasúti biztosítéki szám­vevőszék és vasúti kormánybiztosok 33,860 frt; államépitészeti hivatalok 332,171 frt; utak fentartása 3,955,256 frt; vizépités 368,423 frt, nyugdijak 82,120 frt. Rendkivüli szükséglet: útépí­tés 1,335,500 frt; vizépités 2,478,500 frt, tengeri kikötők 141,3000 frt; külön­félék 23,000 ft. Van azonban ennél egy jelentékenyebb különfélékből álló e nemű kiadása az országnak. Ez a fővárosi kölcsön, mely­ben csupán a Duna szabályzása 7,730,535 írtig szerepel. Ebhez azonban most nem szólunk, annyivalinkább nem, mert eme 24 illetőleg 28 milliónyi kölcsön hova s mi kép elhelyezése még mindig vita s változtatás tárgya, mely változtatások­ban a valódi luxus irányzat kezd vezér­szerepet játszani. S ezen irányzat több szót érdemel. Mi a közmunka és közlekedési mi­nisztérium most tárgyalandó tételeit il­leti : itt először is feltűnő, hogy a k e- zelés mint minden oly dolognál, mely államférfiaink által történik, itt is igen drága, sőt drágább mint más országok­ban hasonló teendők végrehajtása, és drágábbak évről évre. Emelkedett tehát a rendes szükséglet kivált a központi kezelésnél, számve­vőségnél s más hivataloknál összesen 985,167 írttal, mig a rendkivüli szük­séglet csekélyebb ugyan 128,592 írttal mint volt a múlt évben. De az Összes rendkivüli szükséglet nem csak az emlí­tett alkatrészekből áll. Itt találjuk ugyanis még a vasút épí­tés sommázatát, mely következő: magy. kir. vasutépitészeti igazgatóság 366,800 frt; vasútépítés 22,402,120 frt. A rendkivüli szükséglet ezen óriási mérve mutatja, mily elhanyagolt álla­potban volt összes közlekedési rendsze­rünk s mily országos erőfeszítést igényel az elmulasztottakat, a mennyire lehet, helyre pótolnunk. De épen az azon feladat, melynek va- lósitását kétségbe kell vonnunk. Magyarország összes közlekedési rend­szere s főkép vasúthálózata magán hord­ja az osztrák absolut kormány kezeszeny- nyét. Es mig annak szerződéseit tiszte­letben tartjuk, mig az általa megalapí­tott ferde irányzatot helyre nem igazít­juk, addig szó sem lehet arról, hogy el­maradásunkat, a mulasztottakat helyre- pótolnók. Két hatalmas vasúti társulat kiváltsá­gos kezeibe adatott vasúti hálózatunk fő ere- Egy, most már ketté szakadt hatal­mas hajózási társulat vette kezébe keres­kedelmünket a Dunán és a tengeren. Magyarország most már 22 millió frt erejéig van terhelve vasúti biztosítékok­kal s ime ereje kimerült anélkül, hogy e két társulat fensősége alól ki bírná magát szabaditni­Es hol vannak még vizeink szabály­zásának kérdései, melyek közül egyma­ga a Duna 30—32 millió frtot igényel. Hol van tengeri kereskedelmünk emel­kedése a Lloyd társulat mindenhatósága mellett ? Atalában, a tények szólnak, hogy köz­lekedési rendszerünk oly alárendelt helyzetben van Ausztria s kivált Bécs mint központ irányában, mikép az Ma­gyarország érdekeinek meg nem felel­het. Nem felelhet meg mig önállósittat- ni nem fog a kiváltságos társulatok el­lenében, azaz : míg ezek szerződései át­vizsgálva s az ország érdekeihez alakit- va nem lesznek — s mig a magyar kor­mány és törvényhozási többség elébe teendi a bécsi s úgynevezett „magasb állami“ szempontokat a hazai szempon­toknak. Pedig igy szól a közmunka és közle­kedési minisztérium jelentése átalában a vasutépitészeti politika leendő irányza­tára nézve­Ezután, mondja: „az államsegélyezés eddigi rendszere mellett csak oly orszá­gos vasutak kiépítését hozhatjuk indít­ványba, melyek magas államérde­kekből mulhatlanul szüksé­gesek. Ilyenek nemde a nagyhatalom, a „bi­rodalom“ érdekeiben Bécsben helyesnek latszó stratégiai utak. Maga azon helytelen rendszer, misze­rint Magyarország vasútépítési engedé­lyezésénél az első, döntő szó min­dig a közös hadügyminisztériumé, elég, hogy tönkre tegye anyagi érdekeinket. Ferde helyzet. A magyar kormány ferde helyzetbe jutott Magyarország és Ausztria népei irányában, mert nem határozottan, saját illetékességére szorítkozó magyar poli­tikát követ, hanem az osztrák politika érvényre emelésében fáradozik, mint fá­radoznak az osztrák miniszterek, holott ez nem felel meg sem Magyarország sem Ausztria jól felfogott érdekeinek és óhajtásainak. Magyarország népei ugyanis épen nem óhajtják azon sajátszerü communismust, miszerint Magyarország és Ausző ia egy­séges területté nyilváníttatván közös nemzetgazdászatrautaltatik s végre egyik állam sem tudja mi övé, mi nem Övé. Mert abból ha a statistika s kereskedelmi forgalom mindig csak az osztrák-magyar vagyonosodásról, nemzetközi kereskede­lemről vagy belső erőkifejlődésről (1) szól, okos nem lehet senki s csak foga­lomzavar keletkezhet­Magyarország népei továbbá soha sem voltak büszkék az osztrák hadsereg di­csőségére : azaz vereségeire. Nem is tartják Magyarország területének bizto­sításához elégségesnek a sorhadsereget, habár közösnek neveztetik is, mert két­séget sem szenved, hogy veszély idejé­ben, például ha egyrészt Bécs s vidéke, másrészt Erdélyország területe megtá- madtatnék, ezen „közös“ hadsereg mint illik az 58—42 százalék, vagy épen a 70—30-as quota alapján még akkor is nagyrészt Bécs vidékén öszpontosittatnék, ha a támadás egyenlő erőkifejtést kíván­na. És végre is, legalább a magyar hon­polgár, ha már meg kell halni, bizonyá­ra örömestebb bal meg hazájáért mint szomszédjaiért vagy valamely előtte is­meretlen magas politikai szemponto­kért. Mi pedig a hadsereg szellemét illeti, kétséget sem szenved, hogy Ausztria né­pei nem óhajtják, hogy az a 42 száza­léknyi magyar hadsereg, mely a közös hadseregben szolgál, a „másik fél“ 58 százaléknyi hadseregének vagy csa­patainak (mily gyűlöletessé tette ezen kifejezést a magyar kormány !) szellemi vezére legyen- S mind a magyar mind az osztrák „contin- gensek“-re igen rósz benyomást tehetnek a pénzügyér ama nevezetes szavai, me­lyeket erre vonatkozólag a képviselök- háza múlt ülésében mondott, páthoszszal kiáltván fel: „A magyar elem 42°{0-ot ad a közös hadsereghez, s ha ez nem elég arra, hogy rálehellje a maga szellemét, akkor tehetetlen, shaa szellem, me­lyet rálehell rósz, úgy az első sor­ban ezen nagy contingens bűne-“ Azt, hogy a pénz, a forgalmi eszköz épen csak Bécsben leli forrását, elhisz- szük, hogy szeretik a bécsiek, mert ide folyik vissza, itt képez aztán tőketen­gereket mindazon forgalmi eszköz mi Ausztriában s Magyarországon létezik. Csakhogy Bécsen s az osztrák-német nemzetiségen kívül Ausztriában még más városok és más nemzetek is létez­nek, kik mostanában elég világos jeleit adják elégedetlenségüknek. Magyarországra nézve pedig, figye­lembe vévén a magyar nemzet érdekeit, s a népeknek ezen érdekek iránti józan érzékét, kétséget nem szenved, hogy a valódi közvélemény igen rósz néven fogja venni a pénzügyér ama kilátásba tett kísérleteit, miszerint egy magyar úgynevezett önálló jegybankot az osz­trák nemzeti bank által, en­nek terhei elvállalása mellett állíttas­son ; épen úgy mint venné az osztrák po­litika ama kedvencz eszméjét, hogy Magyarország és Ausztria számára egy közös „osztrák-magyar birodalmi“ jegy­bank legyen életbeléptetve. És mindig sajnosán érzi a magyar pénzügy ellia- nyagoltatását, az osztrák bank zsarnok­ságát. De igy van ez mindenre nézve mi közös, mert a communismus ezen uj neme,nemhogy összeforrasztaná,sőt egy­más előtt mindinkább gyanússá teszi az érdekelt népeket minden teherre, min­den jövedelemre, minden jótéteményre vagy jogélvezetre nézve annyivalinkább, mert ezekben igazságos arányokat meg állapitni nem lehet. Mutatják ezt az ed­dig megállapított arányok, quóták. me­lyekre s melyek miatt egymásra folyto­nosan panaszkodnak az illető országok. Azt pedig hogy Magyarország és Ausztria népei lemondjanak államisá­gukról s megunván a két-háromféle nyelv egyszerre igényelt gyakorlatát, T árcza. Az esküdtszék méltósága. A gyakori esküdtszéki tárgyalásokból me­rített sajnos tapasztalatok, nem nagyon kedve­ző világot vetnek a bíróság független s pártat­lan eljárására, sőt arról győznek meg bennün­ket, hogy ennek következtében az esküdtszék méltósága lassan lassan elveszti azon fensősé- gét, a mely e névvel mintegy össze van forrva, s megszűnik egyetlen óltalmazója lenni a biró és törvényszék minden eshető befolyása, előíté­lete, haragja s megvesztegetése ellen. A gyakori esetek eszünkbe juttatnak egy esküdtszéki tárgyalást, mely Irlandban történt évekkel ezelőtt, s a melyet a történelem fel­jegyzett, mintegy követendő például az es­küdtszéki tagok számára. Nagyon szükséges lenne ez esetet többizben eszébe juttatni úgy a bíróságnak, mint az esküdtszéki tagoknak .. Az eset a következő. Évekkel ezelőtt Irland egyik északnyugot- ra eső megyéjében,egy nevezetes esemény von­ta élénken magára egyidőre a közönség figyel­mét, mivel az az aristokratia és democratia külön érdekeit állította egymás ellenébe. Bizonyos földesur bevádolta haszonbérlőjét, egy szegény embert, hogy ez őt megverte s tes­tén tetemes sebeket ejtett. A vádlott ezt nem tagadta, sőt megvallá, hogy ő ezt azért tette, hogy egyetlen gyerme­két, egy fiatal leányt, kinek szépsége a földes- urban nemtelen vétkes ösztönt gerjesztett, an­nak rabló karjai közül kiszakassza. A dolog a bíróság elé ment, s ez ügyben ítélni az esküdtszék volt illetékes. A tárgyalás napja előtt nemcsak a tör­vényszék tagjai s a biró, hanem valamennyi tanácsnok is a vádló atyjához voltak ebédre hivatalosak. Midőn az ebédnek vége volt s a vendégek eloszlottak, nem győzték magasztalni az ízletes vadhúst, a jeles franczia konyhát, a válogatott jobbnál jobb borokat, és a szívélyes s barátságos fogadtatást stb. Másnap a tárgyalás a szokott időben s módon megtartatott. Midőn a szegény haszon­bérlő már a vádlottak padján ült, megjelent a vádló a fenyitő perben s esküvel bizonyította, hogy mind az a mit mond igaz; aztán az es­küdtszék tagjainak, kik becsületes kereskedők s tiszteletreméltó haszonbérlők voltak, ellen­kérdéseire felelt meg. A vádlott szegén) ember lévén, nem fogadhatott ügyvédet, arra pedig hogy ügyét felebaráti szeretetböl védje, ügyvéd egy sem ajánlkozott; ő tehát kénytelen volt önmagát védeni. Védelmében ő nem folyamo­dott, mint vádlója, az esküdtek képzelő erejé­hez, hanem hivatkozott ügyének becsületszülte tisztaságára, s a bírák józan ítélő tehetségére s becsületes szivére. Az esküdtszék tagjai vissza­vonulván s ügyét kellőleg megfontolván, őt „nem vétkesnek nyilvánították.“ A törvényszék e végzésre felbőszült, mig a hallgatóság, több ízben ismételte helyes tetszés­nyilatkozatát. A biró pedig azt mondta az es­küdteknek, hogy térjenek vissza tanácster- mökbe, s a dolgot vegyék újabb vizsgálat alá; megje£yezve egyszersmind, mennyire csudál- kozik, hogy elég szemtelenek lehettek ily íté­letet hozni. Az esküdtek meghajtották magokat, ta­nácstermükbe vonultak s egy negyed órai ta­nácskozás után ismét visszatértek, s elnökük, egy erény és becsületességben megőszült tisz­tes haszonbérlő, következő beszédet intézte a bíróhoz : „Mylord! hogy az ön parancsának engedel­meskedjünk, másodszor is visszavonultunk ta­nácstermünkbe s a dolgot újabb vizsgálat alá vettük; de nem találtunk semmi alapos okot arra nézve, hogy előbbi ítéletünket megmásít­suk. Mi tehát azon meggyőződéssel tértünk vissza, hogy „a vádlott nem vétkes.“ Mylord ! mi hallottuk önnek szokatlan beszédjét, azon­ban nem hisszük hogy ön igazsággal és Hiede­lemmel szólhatott volna igy hozzánk. Nagyon igaz, mylord, bogy mi, mint individuumok, s a mi személyes tehetségünket illeti, csak szegény emberek vagyunk, minden nagyobb jelentőség nélkül a társadalomban s a politikában, s e te- tekintetben nem is kivánunk egyéb méltatást, mint melyet emberektől, kik ha az emberiség alsó osztályába tartoznak is, azonban szintúgy becsületes tagjai a társadalomnak, józanul meg nem tagadhatni. Hanem itt egybeülve s es­küdtszékké alakulva, nem feledhetjük tisz­tünk nagy s alkotmányos fontosságát; érez­zük mylord, hogy mi itt, valamint ön is, a tör­vény és alkotmány erejénél fogva vagyunk je­len ; érezzük, hogy nekünk egy részrebajlatlan esküdtszéket kell képeznünk, a mely nem csu­pán azért létesült, hogy a király és alattvalói között ítéljen, hanem az alkotmány ereje min­ket még egy nagyobb bizodalommal is ruhá­zott fel, mert mi mint esküdtszék, a nép egyet­len védfalát képezzük a biró és törvényszék minden eshető befolyása, előítélete, haragja és megvesztegetése ellen. Ha a törvényszék so­rompóján kívül találkoznám önnel, mylord, úgy részemről talán hajlandó volnék azon tisztele­tet, melyet ön iránt nyilvánítok, magános em­beri erényeihez mérni. De itt a tiszta köntös alatt, elenyészik szemeim elől ön individuali­tása, s én itt önnek csupán mint nyilvános személynek viseletét tekintem. Mylord! az es­küdtszék e dologban korán sem oly merész, bogy azon tiszteletet, melylyel önnek tartozik, megtagadja; még kevésbé szándéka önt guny- nyal illetni; mi tiszteljük önt, mikép kölcsö­nösen egyik törvényszéknek a másikat tisz­telni kell. Mylord! az esküdtszék nem vádolta a birót, vagy a törvényszéket vétkes befolyás­ról, sem megvesztegetésről, sem haragról, sem zsarnokkényről; nem, mi az itólöszéket úgy te­kintjük, mint a királyi kegyelem és igazság­szolgáltatás orgánumát, mint a becsület és tör­vényesség legszentebb őrét. Mindazáltal, my­lord, még sem törölhetjük ki emlékezetünkből, mit azon könyvekből olvastunk s tanultunk, melyekből olvasni tanultunk, mert a gyermek­kor emlékei biztosak, mert fiatal lélekbe nyom- vák azok. Mi emlékezünk tehát, hogy a királyok és bírák szintoly gyarló emberek, mint mi; s hogy zsarnokok emelkedtek a trónra, és hogy ezen széket, melyen ön most mylord ül, ezen királyi kegyelemből nyert széket, egy Tressi- lián, egy Seraggs, Jefries undokiták meg. (A törvényszék e szavakra felháborodott). Bocsá­nat, mylord! én szegény ember vagyok, de úgy születtem, mint szabad polgára Irlandnak, én a constitutió tagja vagyok, sőt e pillanat­ban ennél is több, én most annak teljes képét viselem. Bátor vagyok tehát mind magamra, mind esküdt társaimra nézve a szólás szabad­ságát követelni; ha az nékem e teremben meg- tiltatik, úgy a nép előtt fogok szólani, itt az igazságszolgáltatás házának kapujánál, s majd ott kénytelen leszek kimondani, miért nyilvá­nítom gondolatomat az utczákon, s miért volt megtiltva itt hallatnom azt. (A törvényszék le- csendesül és figyel) Mylord! még egyszer ismétlem, mi itt nem tartozunk ön magánjelle­mét tekinteni, mi önben itt csak a birót ismer­jük s mint ilyen iránt biztosíthatjuk önnek tiszteletünket, ön is bennünk csak esküdt­széket tekintsen, s mint ilyen, jegünk van ön­től hasonló tiszteletet követelni; mert mi nem ismerünk férfit, bármily magas fokán álljon is a világi méltóságoknak , ki büntetlenül gú­nyolni merjen egy itélőszéket, melyre az al­kotmány legfőbb s legbecsesebb előjogait bíz­ta. Azért mondom, mylord, hogy mi itt többé nem egyes emberek vagyunk, hanem az es­küdtszék tagjai, és hogy mi az ország alkot­mánya ellen fognánk cselekedni, ha nem kö­vetelnék mindenkitől azon tiszteletet, melylyel irántunk, esküdtszék iránt, viseltetnie köte­lesség. — Mielőtt e padokon helyeinket elfog­lalók, esküt tettünk isten és emberek előtt, hogy lélekösmeretünk, legjobb belátásunk sze­rint, és a dolognak s tények szoros megvizsgá­lása után bozandunk Ítéletet. Lélekösmeretünk azt mondja, hogy mi e nagy feladatnak mint becsületes emberek feleltünk meg.Ha csalatkoz­tunk, akkor számot fogunk adni, de nem ön­nek, mylord, nem a törvényszéknek, nem a 1 királynak, ki minket ide rendelt, hanem egy fensőbb hatalomnak, az egyetlen bírónak, ki soha sem csalatkozik, — a birák birájának, a királyok királyának. — . . . . Mondottam : „a vádlott nem vétkes .... —“ A törvényszék néma volt, a tanáososok mé­lyen hallgattak; s az álinélkodásnak s tiszte ■ letnek hosszan tartó moraja zúgott végig a jelen volt hallgatók között. A szegény vádlott fölmentotett . . . . — A történelem, mely gyakran oly sok ha­szontalan neveket feljegyez, az esküdtszéki tagok e tiszteletre méltó elnökének nevét — nem jegyezte fel. Szöllösy Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents