Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1871-06-30 / 147. szám
147-ik szám. Szerda, 1871. junius 29. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. V. évfolyam. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...............10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszöriné’ 50 kr. Bélyegdij minden hirdetésért Külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábra petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy kóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, június 28. Párisban jelenleg a nagy kölcsön van napirenden. A kétezer millió aláírása folytán még a választási mozgalom is háttérbe szoríttatott. A helyzetre vonatkozólag már a jelszó is kiadatott Az új kölcsönt elnevezték „Vemprunt de la délivrance“ (a szabadító kölcsön) s e szépen hangzó szó megnyugtatja a franczia társadalmat. Az aláírók tömeges csődölése folytán a kölcsön sikere teljesen biztosítva van. A franczia hivatalos lap jelenti, hogy a csapatszemle holnap okvetlenül meg fog tartatni. A kormány elrendelte egy 1222 főre menő mozgó csendőrségi légió megalakítását. E légió gyalogság és lovasságból álland és Versaillesban fentartja a közbiztonságot és szükség esetén a vidéken is alkalmazható lesz. A franczia bank elhatárza, hogy az 1870-i osztalék pótlására részvényenként 80 francot fizet, és ezenkívül 4 francot ad ki mint az 1871- dik évre eső osztalék első részletét. A„Verité“ Gambetta egy levelét közli, melyben kijelenti, hogy Páris részére elfogadja a jelöltséget. A haditörvényszékek működésüket még nem kezdték meg. A foglyok nagy száma, kiknek azonossága sok esetben még meg sincs állapítva, roppant előmunkálatot igényel. A sort Rochefort nyitja meg, ki még mindig beteg s kinek védelméről Lackaud ügyvéd politikai okok miatt lemondott. Az algíri fölkelés még nincs elnyomva, sőt inkább terjeszkedni látszik. Mint a „Cour de Hericen“ jelenti, a kisebb arabs törzsek a Sidi- Kadduval egyesülni szándékoznak. Az algíri polgári kormányzó a tábornokokkal meghasonlott. A jelenlegi katonai kormányzó Gueydon tbk., mint mondják, Chanzy tbk. által fog fölváltatni. A német császári rendelet feloszlatja a második és harmadik hadsereget. A franczia területen álló csapatok ezen név alatt „megszálló csapatok“ egy testet képeznek. Ezek főparancsnoka Manteuffel tábornok. A Francziaországból kiutasított németek kártérítési igényeire nézve Wurmb, rendőrfőnök neveztetett ki biztosul. Eddigelé már több mint 300 kárpótlási igény utasíttatott vissza. Az angol parlamentben Whalley a római követ által tett szerencse kivonatokat illetőleg interpellate intézett a kormányhoz, mire a miniszterelnök azt feleli, hogy a római követ azt az utasítást kapta, hogy a királyné meghagyása folytán a pápának egyszerűen adja át szerencse kívánatait. Ebben nincs semmi, mi politikai jelleggel bírna. A pápai jubileum, a jezsuiták ez utolsó erőlködése, mint a „Daily News“-nak írják, nagyszerű kudarczczal végződött. A szegényes zarándokokból álló zarándok csapatok csak szánalmat gerjesztettek. Az értelmiség egészen távol tarta magát az ünnepélytől. Madridi tudósítások, Spanyolország pénzügyi helyzetét nagyon kétségbeesettnek ecsetelik, s azt mondják, hogy Spanyolország az állambanquerotte örvénye felé halad. A bukaresti kormány s a vasúti engedményesek felhatalmazottjai aláírták a kiegyezési szerződést, ez a kamara elé terjesztetett, mely a tárgyalást sürgősnek jelenté ki. Az ügy végleges elintézése a napokban várható. A sultan egy manifestuma teljes bocsánatot ad a politikai vétkeseknek, kik az 1862. és későbbi felkelésekben részt vettek. Ázsiából jövő hírek szerint Oroszország hatalmát ott nagy válság fenyegeti. Pétervárott elhatározták volt, hogy Chinát elfoglalják, hogy pedig ezt könnyű szerével tehessék. igyekeztek előbb lekenyerezni Bocimra emirjét, ennek minisztereit, katonáinak parancsnokait, hogy ezen ország részéről ne legyenek kitéve bántódásnak China elleni hadműveletekben. — De a kormánynak ez tudomására lővén, szövetkezett a dunaiakkal. Most tehát Oroszország Bocimrát támadta meg, de erre a már leigázott népek is föllázadtak s Oroszországnak alighanem elmegy a kedve minden további foglalástól. Persia déli részében egyik másik élelmi czikkben hiány mutatkozik ugyan, de ezért Teharanban koránt sincs drágaság, sőt az idén nagyon is bő aratást várnak. Mi köze van a mezei gazdászatnak a műveltséghez? Gondo Lá az Ió. (Folytatás.) 6) Az eleméri gazdasági s egyszersmind árvaintézet terve, melyet alapítanak Karap Sándor és Diószeghy Sámuel, — ezen czim alatt olvashatni felette érdekes közleményeket a „Magyar Gazda“ c. folyóirat 1845-dik évi 92, 93 és 95-dik számaiban. Halász Gábor szerint Bihar, Galgóczi Károly szerint Észak-Biharban keresendők ennek nyomai. Az idézett tudósításban ez áll: „A térre nézve már évek előtt megállapodtunk abban, hogy intézetünket nemes Szabolcs megyében kebelezett, s Debreczen, H.Böszörmény és Újváros (Balmaz) közt fekvő s e czélra már jóeleve készitgetett zeleméri puszta részen Állítsuk fel. A zeleméri intézet gazdasági egyszersmind és árvai gyámintézet, igazi nevén: Zeleméri parasztgazdákat képző gyámintézet. Czélja : mezei gazdálkodás s az ebbe vágó foglalkozások okszerülegesítése; egyszersmind pedig az e végett szükséges személyzetnek formálása, nevelése. Intézet helye. Az alapitók egyikének puszta része, melyért az intézet évi haszonbér fejében a beruházási tőke 5®/0 kamatját az alapitók közt kötött szerződés értelmében fizetni fogja. Működése. Foglalkozandik az intézet a földmivelés közönséges ősi nemein kívül átalánosan, nagyobbszerű faiskolák előállításával, kitűnőleg eperfák nagyban tenyésztésével úgy, hogy ezekkel a vidéket eláraszthassa; kender, len, komló, olajnövények, dohány, kerti vetemények termesztésével, gazdasági s házi állatok főleg tehenek tartásával s tejgazdasággal, és selyemtenyésztéssel, arra törekedvén hogy a nyert terményeket maga dolgozza fel, saját szükségeit maga fedezze, a fölösleget pedig eladja. Eszközei: pénz és kezek. A fölveendő növendékek száma 12, legfeljebb 14, kik már 10—12 évesek s elemi iskolát végeztek. Az intézet kifejlődése esetén 50— 60 növendéket fogadhatna be. Tanítás tárgyai azok, mik az elemi és reál iskolákban előadatnak. Van egy nevelő igazgató, ki egyszersmind az intézet kormányzója (ekkor: Gönczi Pál); jövedelme az első éven — lakáson s élelmezésen kívül 200 pfrt., mely négy év alatt évi 25 pfrttal emelkedvén, 300 rt. lesz, s a tiszta haszonból tiz százalék. Egy nevelő segéd, 80—120 pfrt. fizetéssel; végül — munkások, cselédek, mesteremberek.“ — Megszűnt az 1848-ki események folytán. 7) 1846. táján állott fel Czegléden az úgyn.: Szökehalmi, majoros gazdákat képző intézet. A közbejött viharos évek megszüntették.Ennyi az, mit Halász G. fölemlít. Galgóczi K. szerént: Török J., a magyar gazdasági egyesületnek azon időbeni titoknoka, részvények utján állította azt fel. Ez intézet 1850-ben érte enyészetét. Ugyancsak Török Jánosnak a „Magyar Gazda“ 1846-ki évfolyama (hatodik) 84. számában közölve van az 1846. november 10-én megnyittatott intézet tanulmányi rendszere, amint következik: „A szőkehalmi gazdaképző intézet földmivelés osztálya három évi tanfolyamot képez. A tanulmányok három rendbeliek, t. i. elemi, alap és szorosan gazdasági tudományok . Elemiek: nyelvtan, számvetés, földleírás, történettan, mezei jogászat és rajz. Alaptudományok : mértan, természetrajz, természet- és eröműtan elméletileg és gyakorlatilag. Mezőgazdászatiak: növénymiveléstan, baromtenyésztéstan, gazdasági háztartás és állatorvoslás. Felsoroltatik aztán mindezen tantárgyaknak félévenkénti folyamokra beosztása s hozzátétetik: „hogy a növendékek mindezen tanulmányokban teljes és sikeres kiképzést nyerhessenek, azok az iskolai előadásokon kívül a gazdaság külön ágai körül felváltva annyi ideig alkalmaztatnak, míg azokban az elméleti oktatás igényeinek megfelelő ügyességet és jártasságot megnyerték.“ Ezek után folytatólag olvashatni a fegyelmi szabályok s házirendre vonatkozó huszonöt pontot. Az alapító részvényesek közt találjuk a következő neveket: Szerencsi István kir. személynök, Bernáth Miklós cs. kir. alezredes, gróf Zichy Henrik főispán, Gorove István tb. (táblabiró), Ivánka Zsigmond tb., gr. Bathyányi László, Kacskovics Lajos pestvárosi főjegyző stb., T. N. Tolna vármegye, Fogarassy János vfz. igtató, Miske György tb. s k. tt., Pajor Antal pestmegyei biztos. 1846. deczember 25. még 71 részvény volt fedezendő. Egy részvény 50 forint értékű volt, s a kezdeményező bevallása szerint József nádor tanácsolta a részvénytársulat alakítását. 1846. október 25-én elfoglalva volt már 220 részvény, csak 100 darab volt még uratlanul. Az e szerint tudott 320 darab részvénynek értéke háromszoros vagyon által lévén födözve, 10 év alatt sorshúzás utján beváltandók voltak a részvények s addig 5% kamatot húztak. 8) Békés városa közönségének becsületbeli tartozása, — ez a mi biztos magán tudomásunk, — egy példány gazdasági intézetnek létrehozása. Erre vonatkozó adataink a következők. 1) A nevezett város elöljáróságának idevonatkozó határozata, mely 1858. deczember 4-én kelt, igy szól: „A legelő egyéni örök felosztásánál azon módozatok követendők, és fognak is vezetni biztosan czélhoz, melyek nem zárják ki a társulatba alakulás lehetőségét ; mert jövőre, midőn az eddigi — inkább marha-törpítés mint baromtenyésztés közös legeltetési után megszűnik, — a földmivelés ezen elválhatlan szövetségesének, a marha-tenyésztésnek minden faj iráni előmozdítására, azoknak nemesítésére társulatoknak kell alakulni, valamint társulat leszen képes a jól irányzandó tervnél fogva birtokába jutandó földterületen minta -gazdászatot teremteni; — csak társulattól várható a mezőgazdászatot fejlesztő, hasznositó gépeknek beszerzése; — azon módok tehát, melyek ezeket elősegítik, szem elől nem téveszthetők. — Álljon pl. a dolog élére valaki, a kitől telik, alakítson társulatot, lássuk meg, hány sessiót képvisel birtokuk, s ha ez egy tekintélyes mennyiséget hoz ki, engedtessék meg nékiek — legelő illetőségüket egy tagban vehetni ki, ami nagyon könnyen eszközölhető úgy, hogy az ő sessiójuk arányához képest egy egész legelő annyi részre osztatik, mennyi abból a szerint telni fog; ezen részek számoztassanak meg, húzzanak azon számok közül sorsot, és amely legelőrésznek számát kihúzták, legelő-illetőségüket ott vegyék ki egy tagban. Az ily intézkedéstől várható, nézetünk szerint — példaadással, felvirágzása a földmivelésnek, ez mozditandja elő a bár kisebb menynyiségű, de értékben a több részát felülhaladó minden marhák nemes fajú tenyésztését.“ ( 2) Az erre következett 1859-dik évi, felsőbb jóváhagyással is ellátott legelő felosztási örök egyezség-levélben már az eredeti határozat, mely a legtisztességesebb és nagyon üdvös jámbor óhajtásokból van — irálytani tévedés nyomán — határozattá fogalmazva, nevezetes módositványnyal van ellátva, így hangzik: „A legelő-kiosztási intézkedés végrehajtása, a földmivelés és marhatenyésztés mezején, természetesen egy egészen új, és jóllehet kétségtelenül okszerűbb és üdvösebbnek ismert, de gazdaközönségünk körében gyakorlatilag még vajmi kevéssé alkalmazott rendszer követési szükségét nyomban és elvárhatlanul eredményezvén, hogy e küszöbön álló nevezetes átalakulás annál üdvössebben és kivihetőleg, minden fennakadás vagy rázkódás nélkül megtörténhessék, s ekkér az anyagi érdekek követelése is a körülményekhez képest telhetőleg ki legyen elégítve : — végül egy példánygazdasági intézet létrehozása rendeltetett el a községi elöljáróknak is átalános elismeréssel fogadott szíves hozzájárulása mellett oly módon, hogy a község ez alkalommal kimutatandó új birtokrészéből 300 azaz háromszáz osztályozott holdnyi terület azon egyenes föltétel mellett adassék mindjárt kijelöltetése alkalmával haszonbérbe, hogy vállalkozó azon egy, a helybeli szükségnek megfelelő, tehát ehez képest a fejlettebb földmivelésen kívül — különösen a legeltetés megszűnése folytán — az istállózási rendszer miképeni legczélirányosabb alkalmazása iránt kívánt Útmutatásul szolgáló példánygazdászatot legyen köteles felállítani; — e határozatnak kellő módon s átalában minden szükséges lépések idejekoráni megtétele s minden ide szolgálható rendszabályok czélirányos alkalmazása melletti valóságos végrehajtása egyátalában a községi tanácsra bízatván.“ — Elég Társadalmi kérdések. IV. Német áramlat. A nemzetek szellemi fejlődése oly szoros kapcsolatban áll az anyagival, mint a test a lélekkel. Az egyénről igen is, áll a közönséges mondás, hogy „gyenge testben is lakozhat erős lélek“, de nemzetekről nem. Vannak nemzetek, melyeknél a szellemi fejlődés vagy hanyatlás megelőzte valami kis idővel az anyagit és megfordítva is; de arra nincs példa, hogy az egyik maga után ne vonta volna közvetlenül a másikat. Kell hogy maga után vonja ; ez a történelem egyik alaptörvénye, melyet sem bizonyítani nem kell, sem megdönteni nem lehet, hogy szellemi mozgalmunk ép oly módon s irányban indult meg az uj érával mint az anyagi. Itt mint amott hiányzott a szilárd alap. Amaz épúgy mint emez ámítás és önámítás által idéztetett elő. Nagy vállalatokba kaptunk, mert azt hittük hogy immár szabadon rendelkezhetünk pénzünkről, vérünkről; nemzeti alakot öltött testünk lelkünk (ruházat és nyelv), mert azt véltük, vagy legalább vélték a jóhiszeműek, hogy újból nemzetté lettünk. Magyar élet látszott mindenütt. Magyar ruhában járt mindenki, még a német is; magyar szó hangzott mindenfelől, még a gróf és a handlé ajakáról is; a sárga-fekete jelvények nagyobb része nemzeti színekkel festetett be; volt magyar országgyűlés, magyar születésű miniszterek, magyar hivatalnokok, magyar rendőrség, — minden, minden magyar volt, épen csak maga Magyarország nem! Görög tűz, szellemi „svindl“ volt az egész, épugy mint volt amaz közgazdasági svindl. A görögtűz elaludt, a füst eloszlott s ekkor előállott a való és mondá : Ti bohók, hát nem látjátok hogy osztrákabbak vagytok mint valaha? Nem látjátok, hogy a ki nektek törvényt hoz, az nem az országgyűlés, hanem a delegatik hogy a kik sorsotokat intézik, azok nem magyar, hanem részint osztrák-magyar, részint egészben osztrák miniszterek ,hogy véreteket, pénzeteket nem hazátoknak, hanem a monarchiának adjátok? Sokan daczolni kezdtek s daczoltak mai nap is a való ellen; de maga a nemzet nem ámítható magát tovább; érezte, érzi hogy nem magyar. E szomorú, e kétségbeejtő érzet, lankasztani kezdi benne a tetterőt, az életkedvet; az önmegadás szelleme vonult be a nemzet szivébe lelkébe; hagyta hogy jöjjön az áramlat mint a fatumnak tetszik. S jött a német áramlat, kezdett dagadozni, és folyton dagadozik, esannyira hogy már-már megfulasztással fenyeget. Ezek tények, melyeket nem kell bizonyítani, hanem csak constatálni. Nem vonta ezeket kétségbe egyetlen egy lap sem, mely e tárgygyal foglalkozott. És a „Magyar Újság“ nem várt mai napig, midőn a veszély már torkunkon van, hogy vele foglalkozzék. Alig van lapunknak egy-egy száma melyben föl ne hívtuk volna erre a közönség figyelmét. Hiszen ez eredmény előrelátható volt. Kossuth Lajos már 4 évvel ezelőtt megírta volt ugyane lapok hasábjain, hogy „a nemzeti önmegadás által veszélyben van maga a nemzetiség is.“ Maga a boldogult Böszörményi, a Magyar Újság czímét indokolva mondá: „mert a közös ügyes alku után szükséges folyton mondanunk hogy magyarok vagyunk, másként bizony senki sem veszd tísinn, talán mi magunk sem.“ Előre látta azt is, hogy országunk - -----1 1 ’H ..1 /..o6/1n ni mint csakugyan történt is. De mig egyrészről tagadhatatlan hogy a folyton terjeszkedő germanisatiónak kutforrása politikai combinatiónkban rejlik, melynek folytán magokat magyar államférfiaknak nevező egyének fenhangon hirdetik, hogy az elosztrákosodás erény, époly tagadhatlan más részről, hogy a germanisatió sikerének fóokmnaya a közönség. Engedelmes nemzet vagyunk, ahelyett hogy", mint kellene, parancsoló nemzet lennénk. A nemzetnek parancsolnia kell, mégpedig legeslegesebb magának a kormánynak. Parancsolnia kell a közvélemény hatalma, a szilárd, tántoríthatlan kitartás által. Hogy egy párt önzésből, pénz- s hatalomvágyból megadja magát, ez sokszor előfordul a történetben, de nemzetnek nem szabad magát megadnia, sem politikailag, sem társadalmilag. Ideje tehát hogy magunkat önmagunknak visszaadjuk. Távol tőlünk a gondolat arra serkenteni közönségünket, hogy erőszakot gyakoroljon a hazánkban levő német elemre; soha sem bírnánk megfeledkezni azon hálás elismerésről, melylyel ez elem egy részének tartozunk, mely velünk együtt küzdött és szenvedett, velünk együtt ontotta vérét a közös haza szabadságáért ; de épen mert ez elemet ilyennek ismerjük, meg vagyunk róla győződve, miszerint önmaga is be fogja látni, hogy nem szabad ezen hálás elismerésből származó kíméletet annyira vinnünk, hogy önmagunkról, az önmagunk iránti kötelességekről megfelejtkezzünk. Vizsgáljuk tehát nyugodtan önhibáinkat, s követeljünk ott ahol követelni teljes jogunk van. Helfy Ignácz: A magyar delegatióból. Junius 27. A kormány részéről jelen vannak : B e u s t gr. közös külügyminiszter. Lónyay Menyhért közös pénzügyminiszter. Benedek tábornok Orczy Béla b. osztályfőnök. — Szlávy József. Elnök: Majláth Antal gr. A jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése után Miske Imre b. a közös főszámszéknél alkalmazott szolgák kérvényét nyújtja be az iránt, hogy fizetésük a közös külügyminisztériumnál alkalmazott szolgák fizetésével egyenlővé tétessék. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik véleményadás végett. Napirenden van a külügyi albizottság jelentésének tárgyalása. Szögyényi László előadó olvassa a jelentés általános részét. T r e f o r t Ágost: Az internationális ügyek fontosságát hangsúlyozza oly időben, midőn az államok territoriális viszonyai és azok hatalmi állása változott, midőn a népek életében oly irányok fejlődnek, mint a nemzetiségi eszme kinövései, melyeknél fogva a fennálló államokat nyelvhatárok szerint feldarabolni kellene, mi által oly haost idéznénk elő, mint a római birodalom feloszlatása óta nem létezett; midőn oly jelenségek mutatkoznak, mint a socialis kérdés, mely a párisi insurrectióban legélesebb, s culturánkra, sőt az emberiségre nézve megszégyenitő kifejezést nyert (igaz! igaz !) s mely nemcsak az államot megsemmisitáRBpl/ hanem magát a társadalmat pusztulással fenyegeti s melyet paralysálni, és ha Kell ciioj-tSftél 100^ kK'yfta övKtto! * «4/ivvio firm Ali . Visszatekintve a múlt tél eseményeire, ezekben igazolását látja azon neutrális politikának, melyet a német-franczia bábom ellenében követtünk, s melyet részben az általános európai situatio, részben pedig belviszonyaink indokoltak. E politikának következménye mindenekelőtt barátságos viszony Németországgal, jó szomszédsági viszony Orosz- és Olaszországgal. Mi Törökországot illeti nekünk a török birodalom fennállásának támogatása feladatunk, ezt azonban a keresztény és szabadság után törekvő népességek érdekeivel öszhangzásba kell hoznunk. Külpolitikánknak ezen magatartása biztosítani fogja számunkra a békét anélkül, hogy méltóságunkat és becsületünket sértené. A budgetet átalánosságban elfogadja, a kisebb német követségek költségeit azonban nem szavazza meg. Egyúttal felszólítja a külügyminisztert, tekintettel a párisi insurrectió műveire, más államok kormányaival kezet fogva, a munkások international associatio agitatióinak megszüntetésére egész erélylyel hasson, mert hasztalanul hárítjuk el a kisebb politikai veszélyeket, ha a nagy, a társadalmat elpusztulással fenyegető veszélyeknek elejét nem vesszük. Végül a sereg szervezését, a belügyek rendezését ajánlja. Zsedényi, Kemény b., Szécsen, Pulszky és Orczy beszédeit jellemezte múlt éjjeli táviratunk. Magyar nemzeti egyház. Döllinger és társainak, s átalában a német egyház ó-katholikusainak minap, körülbelül IX. Pius jubileumával egyidejűleg közzétett nyilatkozata — nem ok nélkül tekintetett az egész művelt világon olyannak, mely megérdemli, hogy figyelmet keltsen, beható bírálat tárgyát képezze és egy oly eszmelánczolat első szeméül szolgáljon, mely nem kevesebbet, mint a római katholika egyháznak reformátióját a jámbor óhajok homályosan körvonalzott ködképei közül a megvalósulás terére vigye. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy a Döllinger és társainak igazságtalan proscriptiója által fölkeltett mozgalom még az ultramontanismusnak itt kiváló ereje és hatalma daczára is termő talajt érintett hazánk földében. A kath. egyház ügyei közül Pozsonyban, Kassán s több helyen észlelt érdeklődés mutatja — hogy népünknek felvilágosodott katholikus része csak a kellő időben és kellő erélylyel hangsúlyozandó jelszót, és az alkalmat várja — hogy végre valahára napirendre kerithesse ezt a nagy fontosságú és életérdekeivel szoros kapcsolatban levő kérdést. Ily körülmények között nem tartjuk alkalomszerűtlennek egyetmást, mint szerény egyéni nézeteket e tárgy körül elmondani, s ez által —a talán keletkezendő üdvös eszmecsere útján, a sorompó korlátai közé vonni azon hivatottakat is , akik reményünk szerint, ha nem óhajtanak is szerepelni mint kezdeményezők, nem fognak elmaradni, mint intézők. Bármily lelki hittel hivatkozzanak is IX. Pius környezői a szentírás holt lapjaiból merített ama rögeszmére, hogy: „portáé infert (ürtsd • Gu. hu.. praevalebunt ad ursum eam“, az Európa mai helyzetét egy kis figyelemmel észirányát ismerd éhelre ?" V? a i$i u a trákok középkori hatalmát s a római szentszék korlátlan praepotentiáját mindörökre megtöröttnek kell hogy tekintse. A pápai absolutismusnak évszázadok során két alapja volt: az egyik a pápa világi hatalma, a másik a felvilágosultság hiánya. Amazzal keresztülvitték a római püspökök a hierarchia hozzáférhetlen központosítását, emezzel biztosították. Egyszerű logikai, gyermekészszel felfogható igazság, hogy valamint minden okozat egy bizonyos oknak szülötte, akkor az okkal együtt kell elesnie az okozatnak is. Alkalmazzuk ez igazságot a pápai székre s előttünk tisztán fog állani egyfelől a helyzet, másfelől a helyzetből kifolyó kötelesség. Észleljünk nyugodtan s beszéljünk egyszerű, könnyen megérthető nyelven. A legutóbbi ismeretes világesemények két egymással ellenkező részre osztották a katholikus egyházat. Az egyik rész, mert még mindig bízik a politikai reactio szövetségének érvényesíthetésében.