Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1871-06-30 / 147. szám

147-ik szám. Szerda, 1871. junius 29. Kiadó-h­ivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. V. évfolyam. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...............10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszöriné’ 50 kr. Bélyegdij minden hirdetésért Kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábra petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy k­óra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadó­­hivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendő­k. Az előfizetést legczélszerű­bben pos­­tautalványnyal eszközölhetni. Pest, június 28. Párisban jelenleg a nagy kölcsön van napi­renden. A két­ezer millió aláírása folytán még a választási mozgalom is háttérbe szoríttatott. A helyzetre vonatkozólag már a jelszó is kiadatott Az új kölcsönt elnevezték „V­emprunt de la dé­­livrance“ (a szabadító kölcsön) s e szépen hangzó szó megnyugtatja a franczia társa­dalmat. Az aláírók tömeges csődölése folytán a köl­csön sikere teljesen biztosítva van. A franczia hivatalos lap jelenti, hogy a csapatszemle holnap okvetlenül meg fog tar­tatni. A kormány elrendelte egy 1222 főre menő mozgó csendőrségi légió megalakítását. E légió gyalogság és lovasságból álland és Versailles­­ban fentartja a közbiztonságot és szükség ese­tén a vidéken is alkalmazható lesz. A franczia bank elhatárza, hogy az 1870-i osztalék pótlására részvényenként 80 francot fizet, és ezenkívül 4 francot ad ki mint az 1871- dik évre eső osztalék első részletét. A„Verité“ Gambetta egy levelét közli, melyben kijelenti, hogy Páris részére elfogadja a jelöltséget. A haditörvényszékek működésüket még nem kezdték meg. A foglyok nagy száma, kiknek azonossága sok esetben még meg sincs állapít­va, roppant előmunkálatot igényel. A sort Ro­chefort nyitja meg, ki még mindig beteg s kinek védelméről Lackaud ügyvéd politikai okok mi­att lemondott. Az algíri fölkelés még nincs elnyomva, sőt inkább terjeszkedni látszik. Mint a „Cour­ de Hericen“ jelenti, a kisebb arabs törzsek a Sidi- Kadduval egyesülni szándékoznak. Az algíri polgári kormányzó a tábornokokkal meghason­­lott. A jelenlegi katonai kormányzó Gueydon tbk., mint mondják, Chanzy tbk. által fog föl­váltatni. A német császári rendelet feloszlatja a má­sodik és harmadik hadsereget. A franczia terü­leten álló csapatok ezen név alatt „megszálló csapatok“ egy testet képeznek. Ezek főparancs­noka Manteuffel tábornok. A Francziaországból kiutasított németek kártérítési igényeire nézve Wurmb, rendőrfőnök neveztetett ki biztosul. Eddigelé már több mint 300 kárpótlási igény utasíttatott vissza. Az angol parlamentben Whalley a római követ által tett szerencse kivonatokat illetőleg interpellate intézett a kormányhoz, mire a mi­niszterelnök azt feleli, hogy a római követ azt az utasítást kapta, hogy a királyné meghagyása folytán a pápának egyszerűen adja át szerencse kívánatait. Ebben nincs semmi, mi politikai jel­leggel bírna. A pápai jubileum, a jezsuiták ez utolsó eről­ködése, mint a „Daily News“-nak írják, nagyszerű kudarczczal végződött. A szegényes zarándokokból álló zarándok csapatok csak szánalmat gerjesztettek. Az értelmiség egészen távol tarta magát az ünnepélytől. Madridi tudósítások, Spanyolország pénz­ügyi helyzetét nagyon kétségbeesettnek ecsete­lik, s azt mondják, hogy Spanyolország az ál­­lam­banquerotte örvénye felé halad. A bukaresti kormány s a vasúti engedmé­nyesek felhatalmazottjai aláírták a kiegyezési szerződést, ez a kamara elé terjesztetett, mely a tárgyalást sürgősnek jelenté ki. Az ügy végle­ges elintézése a napokban várható. A sultan egy manifestuma teljes bocsánatot ad a politikai vétkeseknek, kik az 1862. és ké­sőbbi felkelésekben részt vettek. Ázsiából jövő hírek szerint Oroszország ha­talmát ott nagy válság fenyegeti. Pétervárott elhatározták volt, hogy Chinát elfoglalják, hogy pedig ezt könnyű szerével tehessék. igyekeztek előbb lekenyerezni Bocimra emirjét, ennek mi­nisztereit, katonáinak parancsnokait, hogy ezen ország részéről ne legyenek kitéve bántódásnak China elleni hadműveletekben. — De a kor­mánynak ez tudomására lővén, szövetkezett a dunaiakkal. Most tehát Oroszország Bocimrát támadta meg, de erre a már leigázott népek is föllázadtak s Oroszországnak aligha­nem elmegy a kedve minden további foglalástól. Persia déli részében egyik másik élelmi czikk­­ben hiány mutatkozik ugyan, de ezért Teharan­­ban koránt sincs drágaság, sőt az idén nagyon is bő aratást várnak. Mi köze van a mezei gazdászatnak a műveltséghez? Gondo L­á a­z I­ó. (Folytatás.) 6) Az eleméri gazdasági s egy­szersmind árvaintézet terve, me­lyet alapítanak Karap Sándor és Diószeghy Sámuel, — ezen czim alatt olvashatni felette érdekes közleményeket a „Ma­gyar Gazda“ c. folyóirat 1845-dik évi 92, 93 és 95-dik számaiban. Halász Gábor szerint Bihar, Galgóczi Károly szerint Észak-Biharban kere­sendők ennek nyomai. Az idézett tudósításban ez áll: „A térre nézve már évek előtt megálla­podtunk abban, hogy intézetünket nemes Sza­bolcs megyében kebelezett, s Debreczen, H.­­Böszörmény és Újváros (Balmaz) közt fekvő s e czélra már jóeleve készitgetett z­ele­méri puszta részen Állítsuk fel. A zeleméri in­tézet gazdasági egyszersmind és árvai gyámin­tézet, igazi nevén: Zeleméri parasztgaz­dákat képző gyámintézet. Czélja : me­zei gazdálkodás s az ebbe vágó foglalkozások okszerüleges­ítése; egyszersmind pedig az e végett szükséges személyzetnek formálása, ne­velése. Intézet helye. Az alapitók egyikének puszta­ része, melyért az intézet évi haszonbér fejében a beruházási tőke 5®/0 kamatját az ala­pitók közt kötött szerződés értelmében fizetni fogja. Működése. Foglalkozandik az intézet a földmivelés közönséges ősi nemein kívü­l átalá­nosan, nagyobbszerű faiskolák előállításával, kitűnőleg eperfák nagyban tenyésztésével úgy, hogy ezekkel a vidéket eláraszthassa; kender, len, komló, olajnövények, dohány, kerti vete­­mények termesztésével, gazdasági s házi állatok főleg tehenek tartásával s tejgazdasággal, és selyemtenyésztéssel, arra törekedvén hogy a nyert terményeket maga dolgozza fel, saját szükségeit maga fedezze, a fölösleget pedig el­adja. Eszközei: pénz és kezek. A fölveendő nö­vendékek száma 12, legfeljebb 14, kik már 10—12 évesek s elemi iskolát végeztek. Az in­tézet kifejlődése esetén 50— 60 növendéket fo­gadhatna be. Tanítás tárgyai azok, mik az ele­mi és reál iskolákban előadatnak. Van egy ne­velő igazgató, ki egyszersmind az intézet kor­mányzója (ekkor: Gönczi Pál); jövedelme az első éven — lakáson s élelmezésen kívül 200 pfrt., mely négy év alatt évi 25 pfrttal emelked­vén, 300 rt. lesz, s a tiszta haszonból tiz száza­lék. Egy nevelő segéd, 80—120 pfrt. fizetéssel; végül — munkások, cselédek, mesteremberek.“ — Megszűnt az 1848-ki események folytán. 7) 1846. táján állott fel Czegléden az úgyn.: Szökehalmi, majoros gazdá­­kat képző intézet. A közbejött viharos évek megszüntették.Ennyi az, mit Halász G. fölemlít. Galgóczi K. szerént: Török J., a magyar gazda­sági egyesületnek azon időbeni titoknoka, rész­vények utján állította azt fel. Ez intézet 1850-ben érte enyészetét.­­ Ugyancsak Török Jánosnak a „Magyar Gazda“ 1846-ki évfolyama (hatodik) 84. számában közölve van az 1846. november 10-én megnyittatott intézet tanulmányi rend­szere, a­mint következik: „A szőkehalmi gazda­képző intézet földmivelés osztálya három évi tanfolyamot képez. A tanulmányok három rend­beliek, t. i. elemi, alap és szorosan gazdasági tudományok . Elemiek: nyelvtan, számvetés, földleírás, történettan, mezei jogászat és rajz. Alaptudományok : mértan, természetrajz, termé­­szet- és eröműtan elméletileg és gyakorlatilag. Mezőgazdászatiak: növénymiveléstan, baromte­­nyésztéstan, gazdasági háztartás és állatorvos­lás­. Felsoroltatik aztán mindezen tantárgyak­nak félévenkénti folyamokra beosztása s hozzá­tétetik: „hogy a növendékek mindezen tanul­mányokban teljes és sikeres kiképzést nyerhes­senek, azok az iskolai előadásokon kívü­l a gazdaság külön ágai körül felváltva annyi ideig alkalmaztatnak, míg azokban az elméleti okta­tás igényeinek megfelelő ügyességet és jártas­ságot megnyerték.“ Ezek után folytatólag olvas­hatni a fegyelmi szabályok s házirendre vonat­kozó huszonöt pontot. Az alapító részvényesek közt találjuk a következő neveket: Szerencsi István kir. személynök, Bernáth Miklós cs. kir. alezredes, gróf Zichy Henrik főispán, Gorove István tb. (táblabiró), Ivánka Zsigmond tb., gr. Bathyányi László, Kacskovics Lajos pestvárosi főjegyző stb., T. N. Tolna vármegye, Fogarassy János vfz. igtató, Miske György tb. s k. tt., Pa­jor Antal pestmegyei biztos. 1846. deczember 25. még 71 részvény volt fedezendő. Egy rész­vény 50 forint értékű volt, s a kezdeményező bevallása szerint József nádor tanácsolta a részvénytársulat alakítását. 1846. október 25-én elfoglalva volt már 220 részvény, csak 100 da­rab volt még uratlanul. Az e szerint tudott 320 darab részvénynek értéke háromszoros vagyon által lévén födözve, 10 év alatt sorshúzás utján beváltandók voltak a részvények s addig 5% kamatot húztak. 8) Békés városa közönségének becsület­beli tartozása, — ez a mi biztos magán tudo­másunk, — egy p­é­l­d­á­n­y g­a­z­d­a­s­ági i­n­tézetnek létrehozása. Erre vonatkozó ada­taink a következők. 1) A nevezett város elöljá­róságának idevonatkozó határozata, mely 1858. deczember 4-én kelt, igy szól: „A legelő egyéni örök felosztásánál azon módozatok követendők, és fognak is vezetni biztosan czélhoz, melyek nem zárják ki a társulatba alakulás lehetősé­gét ; mert jövőre, midőn az eddigi — inkább marha-törpítés mint baromtenyésztés közös le­geltetési után megszűnik, — a földmivelés ezen elválhatlan szövetségesének, a mar­ha-te­nyésztésnek minden faj iráni előmoz­dítására, azoknak nemesítésére társulatoknak kell alakulni, vala­mint társulat leszen képes a jól irányzandó tervnél fogva birtokába jutandó földterületen minta -gaz­dászatot teremteni; — csak társulattól várható a mező­gazdászatot fejlesztő, hasznositó gépeknek beszerzése; — azon mó­dok tehát, melyek ezeket elősegítik, szem elől nem téveszthetők. — Álljon pl. a dolog élére valaki, a kitől telik, alakítson társulatot, lássuk meg, hány sessiót képvisel birtokuk, s ha ez egy tekintélyes mennyiséget hoz ki, engedtes­sék meg nékiek — legelő illetőségüket egy tag­ban vehetni ki, a­mi nagyon könnyen eszkö­zölhető úgy, hogy az ő sessiójuk arányához képest egy egész legelő annyi részre osztatik, mennyi abból a szerint telni fog; ezen részek számoztassanak­ meg, húzzanak azon számok közül sorsot, és a­mely legelőrésznek számát kihúzták, legelő-illetőségüket ott vegyék ki egy tagban. Az ily intézkedéstől várható, nézetünk szerint — példaadással, felvirágzása a földmi­­velésnek, ez mozditandja elő a bár kisebb meny­­nyiségű, de értékben a több részát felülhaladó minden marhák nemes fajú tenyésztését.“ ( 2) Az erre következett 1859-dik évi, felsőbb jó­váhagyással is ellátott legelő felosztási örök egyezség-levélben már az eredeti határozat, mely a legtisztességesebb és nagyon üdvös jámbor óhajtásokból van — irálytani tévedés nyomán — határozattá fogalmazva, nevezetes mó­­dositványnyal van ellátva, így hangzik: „A legelő-kiosztási intézkedés végrehajtása, a föld­mivelés és marhatenyésztés mezején, természe­tesen egy egészen új, és jóllehet kétségtelenül okszerűbb és ü­dvösebbnek ismert, de gazdakö­­zönségünk körében gyakorlatilag még vajmi kevéssé alkalmazott rendszer követési szüksé­gét nyomban és elvárhatlanul eredményezvén,­­ hogy e küszöbön álló nevezetes átalakulás annál üdvössebben és kivihetőleg, minden fenn­akadás vagy rázkódás nélkül megtörténhessék, s ekkér az anyagi érdekek követelése is a kö­rülményekhez képest telhetőleg ki legyen elé­gítve : — végül egy példánygazdasági intézet létrehozása rendeltetett el a községi elöljáróknak is átalános elismeréssel fogadott szíves hozzájárulása mellett oly módon, hogy a község ez alkalommal kimutatandó új birtokré­­széből 300 azaz háromszáz osztályozott holdnyi terület azon egyenes föltétel mellett adassék mindjárt kijelöltetése alkalmával haszonbérbe, hogy vállalkozó azon egy, a helybeli szükség­nek megfelelő, tehát ehez képest a fejlettebb földmivelésen kívül — különösen a legeltetés megszűnése folytán — az istállózási rend­szer miképeni legczélirányosabb alkalmazása iránt kívánt Útmutatásul szolgáló példánygaz­­dászatot legyen köteles felállítani; — e hatá­rozatnak kellő módon s átalában minden szük­séges lépések idejekoráni megtétele s minden ide szolgálható rendszabályok czélirányos alkal­mazása melletti valóságos végrehajtása egy­­átalában a községi tanácsra bízatván.“ — Elég Társadalmi kérdések. IV. Német áramlat. A nemzetek szellemi fejlődése oly szoros kapcsolatban áll az anyagival, mint a test a lélekkel. Az egyénről igen is, áll a közönséges mondás, hogy „gyenge testben is lakozhat erős lélek“, de nemzetekről nem. Vannak nemzetek, melyeknél a szellemi fejlődés vagy ha­nyatlás megelőzte valami kis idővel az anyagit és megfordítva is; de arra nincs példa, hogy az egyik maga után ne vonta volna közvetlenül a másikat. Kell hogy maga után vonja ; ez a történelem egyik alaptörvénye, melyet sem bizonyí­tani nem kell, sem megdönteni nem lehet, hogy szellemi mozgalmunk ép oly mó­don s irányban indult meg az uj érával mint az anyagi. Itt mint amott hiány­zott a szilárd alap. Amaz épúgy mint emez ámítás és önámítás által idéztetett elő. Nagy vállalatokba kaptunk, mert azt hittük hogy immár szabadon rendel­kezhetünk pénzünkről, vérünkről; nem­zeti alakot öltött testünk lelkünk (ruhá­zat és nyelv), mert azt véltük, vagy leg­alább vélték a jóh­iszeműek, hogy újból nemzetté lettünk. Magyar élet látszott mindenütt. Ma­gyar ruhában járt mindenki, még a né­met is; magyar szó hangzott mindenfe­lől, még a gróf és a handlé ajakáról is; a sárga-fekete jelvények nagyobb része nemzeti színekkel festetett be; volt ma­gyar országgyűlés, magyar születésű mi­niszterek, magyar hivatalnokok, magyar rendőrség, — minden, minden magyar volt, épen csak maga Magyarország nem! Görög tűz, szellemi „svind­l“ volt az egész, épugy mint volt amaz közgazda­­sági svindl. A görögtű­z elaludt, a füst eloszlott s ekkor előállott a való és mondá : Ti bo­­hók, hát nem látjátok hogy osztrákab­­bak vagytok mint valaha? Nem látjátok, hogy a ki nektek törvényt hoz, az nem az országgyűlés, hanem a delegatik­ hogy a kik sorsotokat intézik, azok nem ma­gyar, hanem részint osztrák-magyar, ré­szint egészben osztrák miniszterek ,hogy véreteket, pénzeteket nem hazátoknak, hanem a monarchiának adjátok? Sokan daczolni kezdtek s daczoltak mai nap is a való ellen; de maga a nem­zet nem ámítható magát tovább; érezte, érzi hogy nem magyar. E szomorú, e kétségbeejtő érzet, lankasztani kezdi benne a tetterőt, az életkedvet; az önmeg­adás szelleme vonult be a nemzet szi­vébe lelkébe; hagyta hogy jöjjön az áram­lat mint a fatumnak tetszik. S jött a német áramlat, kezdett daga­dozni, és folyton dagadozik, esannyira hogy már-már megfulasztással fenyeget. Ezek tények, melyeket nem kell bi­zonyítani, hanem csak constatálni. Nem vonta ezeket kétségbe egyetlen egy lap sem, mely e tárgygyal foglalkozott. És a „Magyar Újság“ nem várt mai napig, midőn a veszély már torkunkon van, hogy vele foglalkozzék. Alig van lapunknak egy-egy száma melyben föl ne hívtuk volna erre a közönség figyel­mét. Hiszen ez eredmény előrelátható volt. Kossuth Lajos már 4 évvel ezelőtt meg­írta volt ugyane lapok hasábjain, hogy „a nemzeti önmegadás által veszélyben van maga a nemzetiség is.“ Maga a bol­dogult Böszörményi, a Magyar Újság czí­­mét indokolva mondá: „mert a közös ügyes alku után szükséges folyton mondanunk hogy magyarok vagyunk, másként bizony senki sem veszd tísinn, talán mi magunk sem.“ Előre látta azt is, hogy országunk - -----1 1 ’H ..1 /..o6­/1n ni mint csakugyan történt is. De mig egyrészről tagadhatatlan hogy a folyton terjeszkedő germanisatiónak kutforrása politikai combinatiónkban rej­lik, melynek folytán magokat magyar államférfiaknak nevező egyének fenhan­­gon hirdetik, hogy az elosztrákosodás erény, époly tagadhatlan más részről, hogy a germanisatió sikerének f­óokmnaya a közönség. Engedelmes nemzet vagyunk, ahelyett hogy", mint kellene, parancsoló nemzet lennénk. A nemzetnek parancsolnia kell, még­pedig legeslegesebb magának a kor­mánynak. Parancsolnia kell a közvélemény hatalma, a szilárd, tántoríthatlan kitartás által. Hogy egy párt önzésből, pénz- s ha­talomvágyból megadja magát, ez sokszor előfordul a történetben, de nemzetnek nem szabad magát megadnia, sem politi­kailag, sem társadalmilag. Ideje tehát hogy magunkat önma­gunknak visszaadjuk. Távol tőlünk a gondolat arra serken­teni közönségünket, hogy erőszakot gya­koroljon a hazánkban levő német elemre; soha sem bírnánk megfeledkezni azon hálás elismerésről, melylyel ez elem egy részének tartozunk, mely velünk együtt küzdött és szenvedett, velünk együtt on­totta vérét a közös haza szabadságáért ; de épen mert ez elemet ilyennek ismer­jük, meg vagyunk róla győződve, mi­szerint önmaga is be fogja látni, hogy nem szabad ezen hálás elismerésből szár­mazó kíméletet annyira vinnünk, hogy önmagunkról, az önmagunk iránti köte­lességekről megfelejtkezzünk. Vizsgáljuk tehát nyugodtan önhibáin­kat, s követeljünk ott ahol követelni teljes jogunk van. Helfy Ignácz: A magyar delegatióból. Junius 27. A kormány részéről jelen vannak : B e u s t gr. közös külügyminiszter. Ló­ny­ay Menyhért közös pénzügyminiszter. Benedek tábornok O­r­­c­z­y Béla b. osztályfőnök. — Szlávy József. Elnök: Majláth Antal gr. A jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése után Miske Imre b. a közös főszámszéknél alkalma­zott szolgák kérvényét nyújtja be az iránt, hogy fizetésük a közös külügyminisztériumnál alkal­mazott szolgák fizetésével egyenlővé tétessék. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik vélemény­­adás végett. Napirenden van a külügyi albizott­ság jelentésének tárgyalása. Szögyényi László előadó olvassa a je­lentés általános részét. T r e f o r t Ágost: Az internationális ügyek fontosságát hangsúlyozza oly időben, midőn az államok territoriális viszonyai és azok hatalmi állása változott, midőn a népek életében oly irányok fejlődnek, mint a nemzetiségi eszme ki­növései, melyeknél fogva a fennálló államokat nyelvhatárok szerint feldarabolni kellene, mi által oly h­aost idéznénk elő, mint a római bi­rodalom feloszlatása óta nem létezett; midőn oly jelenségek mutatkoznak, mint a socialis kérdés, mely a párisi insurrectióban legélesebb, s culturánkra, sőt az emberiségre nézve meg­­szégyenitő kifejezést nyert (igaz! igaz !) s mely nemcsak az államot megse­mmi­sitáRBpl/ hanem magát a társadalmat pusztulással fenyegeti s melyet paralysálni, és ha Kell ciioj-tSftél 100^ kK'yfta övKtto! * «4/ivvio firm Ali . Visszatekintve a múlt tél eseményeire, ezek­ben igazolását látja azon neutrális politikának, melyet a német-franczia bábom ellenében kö­vettünk, s melyet részben az általános európai situatio, részben pedig belviszonyaink indokol­tak. E politikának következménye mindenekelőtt barátságos viszony Németországgal, jó szomszéd­­sági viszony Orosz- és Olaszországgal. Mi Török­országot illeti nekünk a török birodalom fenn­állá­sának támogatása feladatunk, ezt azon­ban a keresztény és szabadság után törekvő né­pességek érdekeivel öszhangzásba kell hoznunk. Külpolitikánknak ezen magatartása biztosí­tani fogja számunkra a békét anélkül, hogy mél­tóságunkat és becsületünket sértené. A budgetet átalánosságban elfogadja, a kisebb német követségek költségeit azonban nem szavazza meg. Egyúttal felszólítja a külügymi­nisztert, tekintettel a párisi insurrectió műveire, más államok kormányaival kezet fogva, a mun­kások international associatio agitatióinak meg­szüntetésére egész erélylyel hasson, mert hasz­talanul hárítjuk el a kisebb politikai veszélye­ket, ha a nagy, a társadalmat elpusztulással fenyegető veszélyeknek elejét nem vesszük. Végül a sereg szervezését, a belügyek ren­dezését ajánlja. Zsedényi, Kemény b., Szécsen, Pulszky és Orczy beszédeit jellemezte múlt éjjeli táviratunk. Magyar nemzeti egyház. Döllinger és társainak, s átalában a­­ német egyház ó-kath­olikusainak minap, körülbelül IX. Pius jubileumával egyide­jűleg közzétett nyilatkozata — nem ok nélkül tekintetett az egész művelt vilá­gon olyannak, mely megérdemli, hogy figyelmet keltsen, beható bírálat tárgyát képezze és egy oly eszmelánczolat első szeméül szolgáljon, mely nem keveseb­bet, mint a római katholika egyháznak reformátióját a jámbor óhajok homályo­san körvonalzott ködképei közül a meg­valósulás terére vigye. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy a Döllinger és társainak igazságtalan pro­­scriptiója által fölkeltett mozgalom még az ultramontanismusnak itt kiváló ereje és hatalma daczára is­­ termő talajt érintett hazánk földében. A kath. egy­ház ügyei közül Pozsonyban, Kassán s több helyen észlelt érdeklődés mutatja — hogy népünknek felvilágosodott ka­­tholikus része csak a kellő időben és kellő erélylyel hangsúlyozandó jelszót, és az alkalmat várja — hogy végre valahára napirendre kerithesse ezt a nagy fontos­ságú és életérdekeivel szoros kapcsolat­ban levő kérdést. Ily körülmények között nem tartjuk alkalomszerűtlennek egyet­­mást, mint szerény egyéni nézeteket e tárgy körül elmondani, s ez által —­a talán keletkezendő üdvös eszmecsere út­ján, a sorompó korlátai közé vonni azon hivatottakat is , akik reményünk sze­rint, ha nem óhajtanak is szerepelni mint kezdeményezők, nem fognak elmaradni, mint intézők. Bármily lelki hittel hivatkozzanak is IX. Pius környezői a szentírás holt lap­jaiból merített ama rögeszmére, hogy: „portáé infert (ürtsd • Gu.­ hu.. praevalebunt ad ursum eam“, az Európa mai helyzetét egy kis figyelemmel ész­irányát ismerd éhelre ?" V? a i$i u a trá­kok középkori hatalmát s a római szentszék korlátlan praepotentiáját mindörökre meg­­töröttnek kell hogy tekintse. A pápai absolutismusnak évszázadok során két alapja volt: az egyik a pápa világi hatalma, a másik a felvilágosultság hiánya. Amazzal keresztülvitték a római püspökök a hierarchia h­ozzáférhetlen központosítását, emezzel biztosították. Egyszerű logikai, gyermekészszel felfogható igazság, hogy valamint min­den okozat egy bizonyos oknak szülötte, akkor az okkal együtt kell elesnie az okozatnak is. Alkalmazzuk ez igazságot a pápai székre s előttünk tisztán fog ál­lani egyfelől a helyzet, másfelől a hely­zetből kifolyó kötelesség. Észleljünk nyugodtan s beszéljünk egyszerű, könnyen megérthető nyelven. A legutóbbi ismeretes világesemények két egymással ellenkező részre osztották a katholikus egyházat. Az egyik rész, mert még mindig bízik a politikai reac­­tio szövetségének érvényesíthetésében.

Next