Magyar Ujság, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1871-07-15 / 160. szám

160-ik szám. V. évfolyam. Szombat, 1871. julius 15. Kiadó-h­ivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.HÁGTÁK ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. _____ Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre . . . Negyedévre • • 5 „­­ „ Egy hónapra . . . 1 ,70 . Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszöriné." P sz. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — ki*, félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 » — « egy hóra . . 1 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadó­hivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendtek. Az előfizetést legczélszerűbben pos­tautalványnyal eszközölhetni. Pest, julius 14. Tegnapelőtt New-York szomorú események színhelye volt, melyet ismét a vallási fanatizmus idézett elő. A távirda elhallgatja, hogy a protes­tánsok mi okból körmenetet tartottak s azt az izlandi katholikusok meg akarták akadályozni. A körmenet katonaság s városi rendőrség vé­delme alatt tartatott, de még ez sem használt. A katholikusok fegyveres támadást intéztek, való­ságos harcz fejlődött, melynek mintegy 300 em­ber esett áldozatul. Tehát még a köztársaság földe sem lehet ment a vallástürelmetlenség ga­rázdálkodásaitól ! Francziaországból ma kevés új hír érkezett. Páris ismét választásokra készül. Thiers július 8-ai rendeletével folyó hó 23-re hívta egybe a város polgárait, hogy az új községtörvény ér­telmében a párisi községtanács tagjait megvá­lasszák. A választások a városrészek szerint fognak történni, a­mi nagyon egyenlőtlen s némi nyug­talanságot fog kelteni. Páris 80 részének mind­egyike egy köztársasági tanácsost választana. Az aránytalanság abban van, hogy míg a leg­tekintélyesebb negyed a Quartier d’Amerique a 19. kerületben , a legnépesebb la Roquette, mely 40,000 lakossal bir, addig a legcsekélyebb a port Dauphinenak 4400 lakosa van. A volt védelmi kormány ellen a vizsgálat megkezdetett s a bizottság 8-án Ferryt hallgatta ki s 10-én Jules Favre volt megjelenendő a bi­zottság előtt. A franczia nemzetgyűlésnek egy magánbi­­zottsága ideiglenes alkotmány kidolgozásán fá­radozik, mely Thierst az államkormány élén hagyva két évig tartana. Ezen két év alatt a nemzetgyűlés egy nagy bizottsága új alkotmányt készítene Francziaország számára. Egy berlini távirat szerint Elsais fontosabb városai, amennyire lehetséges, a franczia vasút­vonalaktól függetlenül, közvetlenül sinut által fognának összeköttetni. A Francziaország által engedményezett belga társulat a kir. kanc­ellári hivataltól engedélyt kapott a vasút tovább épí­tésére. Faidherbe­tlk egy terjedelmes munkában leírta az északi hadsereg működését a franczia­­porosz háborúban. Művét Gambettának ajánlja, kitől az északi hadsereg parancsnokságát nyerte. Valahára tehát a kormányok az ultramon­­tanismus ellen mégis föllépni szándékoznak s e végből, mint hiteles helyről jelentik, a német kormányok közt az együttes eljárásra nézve alkudozások folynak, Porosz é­s Bajorország ebbe beleegyeztek, Würtemberg azonban az illető ja­vaslatot még nem fogadta el. Az olasz kormány és a római kúria közt, mint bécsi lapok jelentik, közeledés van kilá­tásban. Az olasz kormány ennek folytán már f­elfü­ggeszti az egyházi javakra vonatkozó tör­vény érvényesítését. E szándék a „non possu­­mus“ emberei részéről nagy haladásra mutat, ha igaz. A porta tehát csakugyan komolyan fel akar lépni Egyptom ellen. A porta újabb követelések­kel állt elő, s az alkirály a napokban már Orosz­országot kérte volna segélyért, miután ama kö­vetelés által az alkirály léte veszélyeztetve van. Gorzsakoff­ azt felelte volna: Szükséges-e, hogy létezzék ? A lembergi „Sziennik Polski“-nak bu­­karesti levelezője Románia helyzetéről szólva, állítja, hogy Ausztriára nézve kedvezőbb pilla­nat, befolyását megerősíteni, nem volt mint a jelenlegi, ámbár úgy az orosz, mint a porosz cselszövények Románia belbonyodalmait saját előnyükre fáradlatlanul törekszenek kizsákmá­nyolni. Itt az ideje, hogy azt kijavíthassák, amit keleten képviselőik ügyetlensége elrontott.­­ A keleti és szláv kérdésnek kulcsa Romániában kereshető, mivel az ottani lakosság Bécs, ille­tőleg Pest iránt nagyobb rokonszenvvel viselte­tik, mint Konstantinápoly, Szent-Pétervár vagy Berlin iránt. Ne halogassa Beust és Andrásy ezen alkalmat felhasználni, nehogy őket az emsi összejövetel ismét meglepje. A bajorországi ó-katholikusok az őszre egy főgyülekezet megtartását tervezik. Az előérte­­kezlet szept. Mainzban tartatik meg. A­mint a delegátiók működésüket befejezik, a tartománygyűlések, még pedig legelsőben a cseh - gallicziai tartománygyülések egybehivat­nak. A csehek Hohenwartot meg akarják válasz­tani. Austráliából jelentik, hogy a fidsi szigetek versenyző törzsei közt ellenségeskedések törtek ki s a levoni törzs közt, mely nem­régiben tért át a katholicismusra, a kannibalismus tetőpontra hágott. Thokamba király haderőit összegyűjti, hogy az embererőket megtámadja. Hét tűz közt­ nyitnia hogy politikája igen helyes, egye­dül helyes, mert békés, mit szintén bé­kés az európai nagyhatalmak hangulata Ausztria vagy mint ő mondani szereti, az osztrák-magyar birodalom irányában. Most már fordult a koczka. Ezen bé­kés helyzet közepette a hadsereg költsé­geinek, a lólétszám emelésének, a várak stb. építésének szükségességét kellett be­­bizonyítnia. Pedig ez ám nem oly könnyű feladat mint minőnek azt a harczot s háborút szomjazó osztrák töb urak vélik kik a bé­két csak múlandó csalékony állapotnak, fegyverszünetnek tekintik s magukat min­dig a „bellum omnium contra om­nes“ kö­zepette képzelik. Mert ha a fegyverzés erődépités s a gyalog s lovas hadseregek létszámának s csataképességének emelése valóban oly mérvben szükséges minőt a közösügyi számtételek mutatnak, akkor­ az osztrák kormány vagy inkább Ausz­tria még soha nem volt nagyobb veszé­lyeknek kitéve mint most. De mindemellett, a fegyverzés szük­ségességét is bebizonyította Beust­er, — anélkül hogy a veszély létezését elismerte volna. Az osztrák államférfiak legfőbb s nél­­külözh­etlenebb feladata: bebizonyitni mindazt mit a pillanat az ő fentartásukra s hatalmuk terjesztésére igényel, habár ez mindennap más s néha a legellen­tétesebb tények vagy elvek igazolását igényli is. Feladatuk többek közt bebizonyítni, hogy Ausztria népei nem másban, mint csupán az egy kivétartozásban kereshetik boldogságuk, biztonságuk és szabadsá­guk főkellékeit. S ezt meg is tesszük akkor, mikor kell, t. i. midőn a kiegyez­kedés véletlen munkálatát ide s oda fűzik. Máskor viszont feladatuk, az egy kivé­­tartozás kötelékeit meglazítani, sőt a népeket egymással fenyegetni. S ime ta­lán épen anélkül hogy keresgélnek, ta­lálkoznak embereik és orgánumaik, kik ezen munkába soha bele nem fáradnak s munkálkodásukat kiterjesztik nemcsak Ausztria, hanem Magyarország népei­re is. Most például a Határvidékről s Hor­­vát-Szlavonországból oly nemű, s oly mérvű panaszokat hoznak az ottani lapok, hogy azoknak, ha csak fele is igaz volna, méltán fellázíthatná a különben békés, békeszerető s Magyarország ellen épen nem agyarkodó népeket Magyarország ellen. A panaszok vége azonban az, hogy ha bajaikon a magyar kormány, a ma­gyar törvényhozás nem segít, majd se-A színészek összenéztek. Golyóval csak nem lövöldözünk! ? A komikus — most Mátyás király bohócza, — tarka harlequin ruhájában oda mosolygott a királyhoz: — Komám! te úgy látszik nagyon beleélted magadat a cseh háborúba ; de a históriát nem jól tanultad meg, mert hisz Kinizsi fekete sere­gének idejében még nem használtak szuronyos puskát. Hanem hát a csehek hol vannak ? mert ellenségnek csak kell lenni, ha te még golyót is osztogatsz. Mátyás király fölkaczagott. — Ne busulj! ellenségben lesz módunk pusztítani. Azután kiosztá a kardokat és pisztolyokat a főnemességnek és az alsóbb tiszteknek, kiket színészeiből válogatott ki. Ezeket beosztá szép rendben az érdemes műkedvelő legénység közé; — aztán egy pár szót súgott a bohócz fü­lébe, az helyeslőleg intett fejével és oda­ment az Ujlakyakhoz , azoknak sugdosott valamit, ezek ismét Kinizsit vették elő, ki aztán az altisztekkel sugdosott, ezek pedig a legénységet értesiték szép halkan a király szavairól, így terjedt szét a titkos értesítés az egész társaságban és e percztől kezdve a játékhoz készülők arcza nem mindennapi lelkesedéstől ragyogott. De az nagy dolog volt, amit ezek most meg­tudtak. Ekkor a király előlépett és komoly ünnepé­lyes hangon figyelmezteté őket arra, hogy a­mint a próbákon betanultak, azt most hiven tel­jesítsék. A közönség kezdett gyűlni s nemsokára a néző­tér fuladásig megtelt. Esti 8 óra volt. Kezd­ték a darabot. A darab elején udvari palotai jelenetek fordultak ,elő, melyekben nagy részt a nők szerepeltek. Ok a hadjárat majd csak ké­sőbb lesz, végén csattan az ostor. Közbe-közbe a bohócz mulattatá néhány tréfás jelenetben a nézőket, kik már azon az eredeti ötleten is nagyot kaczagtak, hogy a bohócz huszár karddal és pisztolyos övvel je­lent meg. Hiteni fog a bécsi kormány, mely köny­­nyen s szívesen megadhatja nektek mit a magyar meg nem adhat stb. A Hohenwarth-féle kormánynak tehát sikerül magát oly sziliben tüntetni fel, miszerint talán még a magyarországi elégedetleneket is kielégíthetné ha ezek őt ismernék el Messiásul. Bebizonyítni hogy csupán a szoros együ­vé tartozás, a „közös alkotmány­ban“ közreműködés tarthatja s mentheti meg a 30—40 millónyi főnél kisebbe­ket, a „legbarátságosabb“ (!) kabinetvi­­szonyok közt. Bebizonyitni hogy ezek igen tiszteletreméltó kabinetviszonyok s természetes gyümölcsei azon „békés“ po­litikának mit például az osztrák kül­­ü­gyérség követ. Bebizonyitni továbbá hogy különböző néptörzsek nem is lakhatnak együtt, nem jöhetnek egymással szoros kapcsolatba hacsak felettük egy valamelyik t. i. a német elem, bizonyos fensőséget nem gyakorol. Bebizonyitni viszont máskor hogy a nemzetiségek teljes egyenjogo­­sítása Ausztriában már rég elismert s könnyen kivihető elv, melynek létesítését csupán a nemzetiségek ügyvivői, képvi­selői késleltették, melyet azonban a Ho­henwarth-féle kormány rövid időn bevé­gez­t­ s, mihelyt az illetők lemondanak eddigi követeléseikről. Bebizonyitni mindent, mit a napi po­litika esélyei igényelnek és emellett mégis fenhagyni annyi­­ért mennyi a jöven­dőben bebizonyítandó ellentétekhez szük­séges: ez most az osztrák államférfiak politikája.­­ És ezen politika nekik eddig jól sikerült. Tüzet gyújtottak jobbra s balra, s ezek között még mindig találtak egy­­egy ösvényre melyen át kimenekülhet­tek. Sőt elmondhatnák: Phőnix-ként na­gyobb erővel s nagyobb hatalommal és megújulva keltek ki a felettük össze­csapó lángokból. így fog-e ez történni most is? Majd meglátjuk. Annyi bizonyos hogy most már nem két hanem legalább két tűz közé vannak szorulva, s ha netalán az egymás ellen agyarkodó barátságos viszonyokat a fegyveres békét egy időre fentarthatják is, de az „alkotmányosság“ formáját meg nem menthetik, azon közmegelégedés helyett pedig melyet ezen mindent ígérő, mindent bizonyító politika által elérni véltek, a mindinkább fokozott közmegelé­­gedetlenséget idézik elő. Ugyan kérdjük: nem volna-e köte­lessége a magyar kormánynak, eme zilált viszonyok esélyei közt oda törekedni, hogy a sokszor emlegetett, de eddig még ki nem vívott függetlenséget megmentő Folyt az előadás, a közönség rendkívül jól mulatott: a darab telve volt szikrázó életekkel és hazafias czélzásokkal az akkori politikai vi­szonyokra alkalmazva. Még ugyan semmi lát­ványosság sem fordult elő, de a közönség meg volt arról győződve, hogy valami rendkívüli még­is lesz, mert Villám nem szokta meghiúsí­tani a közönség várakozását. A rendkívüli jelenet be is következett. Tíz órát ütött a toronyóra. Ekkor a szí­nészek bezárták a fogadó kapuit, csak egy ajtó maradt nyitva, mely a színpadon az utczára nyílt. Ekkor felgördült még egyszer a függöny. Maga Mátyás király lépett ki és szólt komoly ünnepélyes hangon: — Tisztelt közönség, hazafiak és hon­leányok ! . . . A közönség elbámult és várta, mi lesz ebből ? A színész direktor folytatá: Röviden beszélek, mert nincs időm sok szót vesztegetni. Én e városnak nagy hálával tarto­zom, a miért, társulatomat annyi jóban részel­­teté. Mi, kik e színpadon önök mulattatására léptünk föl, most utolsó előadásunkat tartjuk és ezt a város iránt érzett hálából cselekesszük. A szomszéd rácz helység lakosai e város kiirtá­sára esküdtek össze s ma ezen órában támad­nak meg bennünket, midőn minket semmit sem gyanitva, vidám szini mulatságban vélnek meg­lephetni. Én ez előkészületeket valaki által meg­tudtam s titkon — egy nagyszerű szini előadás ürügye alatt elkészültem a védelemre. Kétszáz­­hatvan emberrel megyek most az ellenség elé s e csapat elég lesz arra, hogy a támadást feltar­tóztassam. Önök addig tegyék magukat e foga­dóban védelmi helyzetbe; ennél kedvezőbb pont nincs azon esetre, ha a várost felgyúj­tanák. A vendéglősnél vannak lerakva a fegyverek és lőkészletek önök számára. Föl­hívom a polgármestert, hogy szervezzen a fér­fiakból egy tartalék csapatot számunkra, ha netalán az ellenség tulyyomó erejének nem vol­nánk képesek ellenállni. —­ És most isten ve­lünk. Mi e percztől kezdve a haza harczosai va­gyunk s búcsút veszünk mind a színpadtól, mind se ? vagyis, mielőtt az osztrák urak által gyújtogatott tüzek felette is össze nem csapnak , érvényre emelje ? Kubínyi Lajos. — A volt román határőrezredek birtokviszo­nyainak rendezése czéljából a bel-, pénz- és igazságügyminisztérium kebeléből kirendelt bi­zottság az első román határőr­ezredre vonatko­zólag eddig folytatott tárgyalásai eredményét egy jegyzőkönyvbe letéve a belügyminiszternek bemutatta. A bizottság ezen jegyzőkönyvben azon nézetnek ad kifejezést, hogy egy részről az államkincstár, más részről a volt első román határőr ezredet képezett községek közt fenforgó birtokviszonyok rendezése hasonlag barátságos után leendő kiegyenlítés által kisértessék meg úgy, mint ez a második román határőr-ezred községeivel épen folyamatban van.­­ A minisztertanácsban tegnap a fővárosi rendőrség kérdése került szőnyegre. Elvileg ki­mondatott, hogy a fővárosi rendőrség az állam által kezeltessék, de oly módon, hogy a fővárosi hatóság hozza a rendőri szabályokat, s e szabá­lyokat az állami rendőrség közegei hajtják végre. A rendőrség administratív és igazságügyi része egymástól el fognak különíttetni, s a rendészeti ítéletek bírói közegek által fognak hozatni.Ezen elv keresztülvitelét illetőleg még a bel- és igaz­ságügyi miniszterek tanácskozásokat fognak tartani, minthogy a kérdéses ügy rendezése mindkettőjök ügykörébe vág. — A városi főispánok kinevezése minden nap váratik s szentesítés végett már többen fölter­jesztettek. — A Buda-Pest közti 1871-ben megkezdendő Dunaszabályozási munkálatokra vonatkozólag az osztrák épitő társulattal a következő megál­lapodások jöttek létre. A Margitsziget s a Fe­­rencz József rakpart közt mind a két oldalon 100—100 öl kicsövekelendő s a Rudolf rakpart­tól kezdve a part föl- és lefelé 100 ölre kiépí­tendő. A sárosföldön alól 10,000 köbláb kavics kitisztítandó s a soroksári Duna ág ama helyig elzárandó, hol a viz a 0 pontot éri el. — Pest megye központi választmánya a ráczkevi vál­asztó­kerületben megtartott képvi­selő-választás alkalmából f. évi július 17-én dél­után 724-kor rövid ülést fog tartani, melyre a választmányi tagok meghivatnak. Dalmady Győző, választmányi jegyző, Köztársasági remények Franczia­­országban, a hullámok közt. Regény két kötetben. Irt» CSENGET GUSZTÁV. — Első kötet. — (12. folytatás.) „Mátyás király hadjárata a csehek ellen. Rendkívüli látványos hadijáték, nagyszerű csata jelenetekkel“ stb. Már az előadás napja is ki volt tűzve. Ekkor a szép ráczleány egy csomó szinlappal átment a szomszédba, hogy a kiváncsi közönség onnan is szaporodjék. Nem tűnt ez föl senkinek. Ott átadott egy szinlapot a pópának és az megáldá érte. Mikor a színésznő visszatért, egyenesen Vil­lámot kereste föl. — Minden úgy lesz uram, a­hogy ön gon­dolta ; a várost a szini előadás estéjén támadják meg. Nem is álmodnak arról, hogy mi készen várjuk őket! . . . óh Villám, én úgy reszketek ez estétől! A szép rácz leány valóban úgy reszketett, mint a gyenge harmat a virág levelén. Villám bus­szánalommal nézett rá. — Félted a tieidet? — Igen, igen! — felelt a leány, — de nem azokat oda át, hanem titeket itt; ti vagytok az enyémek, ti bátor lovagias magyarok . . és te! ... óh téged féltelek, Villám ! . . Én meghalok, ha téged vész ér . . . Óh ha tudnád, mennyire szeretlek ! . . Mikor a minap a színpadon ajkad az enyémet érinté . . óh hisz tudom, hogy vélet­len volt, a színpadi csókot te csak mutatni szok­­tad . . ah midőn akkor véletlenül közelebb ha­joltam arczodhoz, mint a mennyire te azt meg­engeded és a színpadi csók lehelete ajkamat érinté . . óh akkor lázban voltam, akkor örült Az osztrák kormány, ideértve az úgy­nevezett osztrák-magyar közös kormány­zatot is, annyi részt és zavart idézett elő ki­n­cs­ben, hogy elmondhatjuk róla: „nem két hanem hét tűz közt van“ melyek kö­zül maga sem tudhatja, mikor s hogyan szabadulhat. Félt s méltán félhetett egyrészt a Hoh­emwarth-féle minisztérium attól hogy a még mindig hatalmas német-osztrák al­kotmányos párt megbuktatja. A bizalmatlansági szavazat a reichis­­rab­ban a költségvetések alkalmával még­is történt, a minisztérium azonban, mert háta mögé nagy tekintélyű papi s világi vagyis koronás főurak ültek, szintén ülve maradt f­él és uralkodik, hatalma szálait mindinkább kinyujtogatva nemcsak Ausz­tria hanem Magyarország szlávajkú né­peire is. Aztán a külü­gyérség, Beust úr jött oly helyzetbe, miszerint be kellett bizo­n­yoltam . . Azóta utálom vérengző fajomat és lán­golok közös hazánkért; de abban is csak téged szeretlek, te istenképe ifjú életemnek! A szenvedélyes leány zokogva roskadt össze a szép ifjú előtt, ez pedig szelíden hajolt le hozzá, gyöngéden fölemelte, megsimogatta ar­­czát s arkára egy szelíd könnyű csókot lehelt. — Látod kedves Anikóm, én jó testvéred vagyok és most nem a színpadon csókoltalak meg. Szeresd a hazát és légy hű a magyar nem­zet ügyéhez. Most menj, tanuld szerepedet, hisz te a boroszlói polgármester leánya vagy és Má­tyás király mellett fogsz a harczba sietni férfi ruhában. Menj ! — Holnap nagy napunk lesz. Készüljünk a fényes előadásra . . A szomszéd helység titkos gyülekezete na­gyon csalódott, midőn azt hitte, hogy Anikó ha kémük leend. A nőt sokra lehet használni, míg szive sza­bad , de nincs veszedelmesebb valami,mint ha a nő az ellenségbe szerelmes. Anikó megdicsőült örömmel emelte fel sze­meit Villámra az édes csók után, aztán resz­ketve rebegő: — Köszönöm . . . Talán utolsó napom a holnap, de úgy is köszönöm . . . Boldogabb már nem lehetek . . . Ezzel kisietett a szobából. Az ifjú merengve nézett utána, aztán le­­hajta fejét és sírt . . . . . . „Te engemet szeretsz, és én másért lángolok.“ .... Eljött a nagyszerű előadás napja. A ven­dégfogadó tágas udvarán volt az aréna fölál­lítva, tehát szabad ég alatt. Nagy színpad kel­lett most, mert Mátyás király, Kinizsi, az Ujla­­kyak és Gara lovon fognak megjelenni, úgy mennek a csatába. Az egész társaság fel volt már öltözködve fényes jelmezeibe. Ekkor Villám a fegyverek kiosztásához fogott. Mintegy kétszáz erős markos legény volt ki­válogatva a város legénységéből Kinizsi fekete seregének, ezeket látta el először is jó szuronyos puskákkal s mindegyiknek adott elegendő lőpor és golyó készletet. Thiers csak nem szűnik meg hinteni a rosz magot Francziaország földére. A bourbonokat illető számüzetési törvény felfüggesztése alkalmával, marokkal a közönségtől. Még egyszer isten velünk. Éljen a haza! A függöny legördült s pár percz múlva lehe­tett a lovak patkóinak csattogását és a fegyver­­csörrenést hallani. Ami ezután történt, azon röviden siklunk át. Villám terve fényesen sikerült. A város kapu­jához csendesen s biztosan megérkezett rá­­azokat az éj sötétében iszonyú puskatűz fo­gadta, mire azok — bár számra ötször, hat­szor annyian voltak, rövid tusa után eszeveszett látásnak eredtek. Ez alatt a polgármester és a fogadós, kik mindketten katonaviselt emberek voltak, hirtelen egy erős csapatot alakítottak s mig a polgármester a vendégfogadó védelmét vette át, addig a vendéglős egy tekintélyes csa­pat élén Villám segítségére sietett; mire a ka­puhoz ért, az ellenség már tökéletesen megver­ve futott. Villám és a vendéglős csapatai egye­sülvén, irtóztató dühvel futottak a rácz hely­ségre s azt rögtön lángba borították. Most takard el azczodat nyájas olvasóm! — nincs borzasztóbb, mint midőn a békés polgárok keblében lángol fel a pusztítás szelleme. Dü­hödt vad állatként tép, dűl és ront az ilyenkor és százszorosan fölülmúlja a rendes katonaság öldöklő munkáját. A győzők földig ronták a rácz helységet s annak minden fegyverfogható férfiát leölték. Csak a védtelen aggok, gyermekek és nők ke­rülték ki a halált az isten házában, ahol össze­futottak. Miután a templom fegyveres őrizői le­rakták fegyvereiket s megadták magukat ke­gyelemre, csak ekkor lett vége a vérengzésnek. Tehát csak mégis van határa a harcz szen­vedélyének is, s volt annyi eszmélet a győzök mámorában, hogy a nőket, gyermekeket és ag­gokat megkímélték ? Igen! — Tanuljátok meg azt, hogy a ma­gyar még dühében is lovagias s ama borzalmas polgárháborúra nyugodt öntudattal tekinthet vissza, mert a függetlenségi harcz folyamában alig van egy-két oly jelenet, melyért pirulnia kellene. (Folyt. köv.)

Next