Magyar Ujság, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)
1871-07-15 / 160. szám
160-ik szám. V. évfolyam. Szombat, 1871. julius 15. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.HÁGTÁK ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. _____ Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre . . . Negyedévre • • 5 „ „ Egy hónapra . . . 1 ,70 . Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszöriné." P sz. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — ki*, félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 » — « egy hóra . . 1 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendtek. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, julius 14. Tegnapelőtt New-York szomorú események színhelye volt, melyet ismét a vallási fanatizmus idézett elő. A távirda elhallgatja, hogy a protestánsok mi okból körmenetet tartottak s azt az izlandi katholikusok meg akarták akadályozni. A körmenet katonaság s városi rendőrség védelme alatt tartatott, de még ez sem használt. A katholikusok fegyveres támadást intéztek, valóságos harcz fejlődött, melynek mintegy 300 ember esett áldozatul. Tehát még a köztársaság földe sem lehet ment a vallástürelmetlenség garázdálkodásaitól ! Francziaországból ma kevés új hír érkezett. Páris ismét választásokra készül. Thiers július 8-ai rendeletével folyó hó 23-re hívta egybe a város polgárait, hogy az új községtörvény értelmében a párisi községtanács tagjait megválasszák. A választások a városrészek szerint fognak történni, ami nagyon egyenlőtlen s némi nyugtalanságot fog kelteni. Páris 80 részének mindegyike egy köztársasági tanácsost választana. Az aránytalanság abban van, hogy míg a legtekintélyesebb negyed a Quartier d’Amerique a 19. kerületben , a legnépesebb la Roquette, mely 40,000 lakossal bir, addig a legcsekélyebb a port Dauphinenak 4400 lakosa van. A volt védelmi kormány ellen a vizsgálat megkezdetett s a bizottság 8-án Ferryt hallgatta ki s 10-én Jules Favre volt megjelenendő a bizottság előtt. A franczia nemzetgyűlésnek egy magánbizottsága ideiglenes alkotmány kidolgozásán fáradozik, mely Thierst az államkormány élén hagyva két évig tartana. Ezen két év alatt a nemzetgyűlés egy nagy bizottsága új alkotmányt készítene Francziaország számára. Egy berlini távirat szerint Elsais fontosabb városai, amennyire lehetséges, a franczia vasútvonalaktól függetlenül, közvetlenül sinut által fognának összeköttetni. A Francziaország által engedményezett belga társulat a kir. kancellári hivataltól engedélyt kapott a vasút tovább építésére. Faidherbetlk egy terjedelmes munkában leírta az északi hadsereg működését a francziaporosz háborúban. Művét Gambettának ajánlja, kitől az északi hadsereg parancsnokságát nyerte. Valahára tehát a kormányok az ultramontanismus ellen mégis föllépni szándékoznak s e végből, mint hiteles helyről jelentik, a német kormányok közt az együttes eljárásra nézve alkudozások folynak, Porosz és Bajorország ebbe beleegyeztek, Würtemberg azonban az illető javaslatot még nem fogadta el. Az olasz kormány és a római kúria közt, mint bécsi lapok jelentik, közeledés van kilátásban. Az olasz kormány ennek folytán már felfüggeszti az egyházi javakra vonatkozó törvény érvényesítését. E szándék a „non possumus“ emberei részéről nagy haladásra mutat, ha igaz. A porta tehát csakugyan komolyan fel akar lépni Egyptom ellen. A porta újabb követelésekkel állt elő, s az alkirály a napokban már Oroszországot kérte volna segélyért, miután ama követelés által az alkirály léte veszélyeztetve van. Gorzsakoff azt felelte volna: Szükséges-e, hogy létezzék ? A lembergi „Sziennik Polski“-nak bukaresti levelezője Románia helyzetéről szólva, állítja, hogy Ausztriára nézve kedvezőbb pillanat, befolyását megerősíteni, nem volt mint a jelenlegi, ámbár úgy az orosz, mint a porosz cselszövények Románia belbonyodalmait saját előnyükre fáradlatlanul törekszenek kizsákmányolni. Itt az ideje, hogy azt kijavíthassák, amit keleten képviselőik ügyetlensége elrontott. A keleti és szláv kérdésnek kulcsa Romániában kereshető, mivel az ottani lakosság Bécs, illetőleg Pest iránt nagyobb rokonszenvvel viseltetik, mint Konstantinápoly, Szent-Pétervár vagy Berlin iránt. Ne halogassa Beust és Andrásy ezen alkalmat felhasználni, nehogy őket az emsi összejövetel ismét meglepje. A bajorországi ó-katholikusok az őszre egy főgyülekezet megtartását tervezik. Az előértekezlet szept. Mainzban tartatik meg. Amint a delegátiók működésüket befejezik, a tartománygyűlések, még pedig legelsőben a cseh - gallicziai tartománygyülések egybehivatnak. A csehek Hohenwartot meg akarják választani. Austráliából jelentik, hogy a fidsi szigetek versenyző törzsei közt ellenségeskedések törtek ki s a levoni törzs közt, mely nemrégiben tért át a katholicismusra, a kannibalismus tetőpontra hágott. Thokamba király haderőit összegyűjti, hogy az embererőket megtámadja. Hét tűz közt nyitnia hogy politikája igen helyes, egyedül helyes, mert békés, mit szintén békés az európai nagyhatalmak hangulata Ausztria vagy mint ő mondani szereti, az osztrák-magyar birodalom irányában. Most már fordult a koczka. Ezen békés helyzet közepette a hadsereg költségeinek, a lólétszám emelésének, a várak stb. építésének szükségességét kellett bebizonyítnia. Pedig ez ám nem oly könnyű feladat mint minőnek azt a harczot s háborút szomjazó osztrák töb urak vélik kik a békét csak múlandó csalékony állapotnak, fegyverszünetnek tekintik s magukat mindig a „bellum omnium contra omnes“ közepette képzelik. Mert ha a fegyverzés erődépités s a gyalog s lovas hadseregek létszámának s csataképességének emelése valóban oly mérvben szükséges minőt a közösügyi számtételek mutatnak, akkor az osztrák kormány vagy inkább Ausztria még soha nem volt nagyobb veszélyeknek kitéve mint most. De mindemellett, a fegyverzés szükségességét is bebizonyította Beuster, — anélkül hogy a veszély létezését elismerte volna. Az osztrák államférfiak legfőbb s nélkülözhetlenebb feladata: bebizonyitni mindazt mit a pillanat az ő fentartásukra s hatalmuk terjesztésére igényel, habár ez mindennap más s néha a legellentétesebb tények vagy elvek igazolását igényli is. Feladatuk többek közt bebizonyítni, hogy Ausztria népei nem másban, mint csupán az egy kivétartozásban kereshetik boldogságuk, biztonságuk és szabadságuk főkellékeit. S ezt meg is tesszük akkor, mikor kell, t. i. midőn a kiegyezkedés véletlen munkálatát ide s oda fűzik. Máskor viszont feladatuk, az egy kivétartozás kötelékeit meglazítani, sőt a népeket egymással fenyegetni. S ime talán épen anélkül hogy keresgélnek, találkoznak embereik és orgánumaik, kik ezen munkába soha bele nem fáradnak s munkálkodásukat kiterjesztik nemcsak Ausztria, hanem Magyarország népeire is. Most például a Határvidékről s Horvát-Szlavonországból oly nemű, s oly mérvű panaszokat hoznak az ottani lapok, hogy azoknak, ha csak fele is igaz volna, méltán fellázíthatná a különben békés, békeszerető s Magyarország ellen épen nem agyarkodó népeket Magyarország ellen. A panaszok vége azonban az, hogy ha bajaikon a magyar kormány, a magyar törvényhozás nem segít, majd se-A színészek összenéztek. Golyóval csak nem lövöldözünk! ? A komikus — most Mátyás király bohócza, — tarka harlequin ruhájában oda mosolygott a királyhoz: — Komám! te úgy látszik nagyon beleélted magadat a cseh háborúba ; de a históriát nem jól tanultad meg, mert hisz Kinizsi fekete seregének idejében még nem használtak szuronyos puskát. Hanem hát a csehek hol vannak ? mert ellenségnek csak kell lenni, ha te még golyót is osztogatsz. Mátyás király fölkaczagott. — Ne busulj! ellenségben lesz módunk pusztítani. Azután kiosztá a kardokat és pisztolyokat a főnemességnek és az alsóbb tiszteknek, kiket színészeiből válogatott ki. Ezeket beosztá szép rendben az érdemes műkedvelő legénység közé; — aztán egy pár szót súgott a bohócz fülébe, az helyeslőleg intett fejével és odament az Ujlakyakhoz , azoknak sugdosott valamit, ezek ismét Kinizsit vették elő, ki aztán az altisztekkel sugdosott, ezek pedig a legénységet értesiték szép halkan a király szavairól, így terjedt szét a titkos értesítés az egész társaságban és e percztől kezdve a játékhoz készülők arcza nem mindennapi lelkesedéstől ragyogott. De az nagy dolog volt, amit ezek most megtudtak. Ekkor a király előlépett és komoly ünnepélyes hangon figyelmezteté őket arra, hogy amint a próbákon betanultak, azt most hiven teljesítsék. A közönség kezdett gyűlni s nemsokára a nézőtér fuladásig megtelt. Esti 8 óra volt. Kezdték a darabot. A darab elején udvari palotai jelenetek fordultak ,elő, melyekben nagy részt a nők szerepeltek. Ok a hadjárat majd csak később lesz, végén csattan az ostor. Közbe-közbe a bohócz mulattatá néhány tréfás jelenetben a nézőket, kik már azon az eredeti ötleten is nagyot kaczagtak, hogy a bohócz huszár karddal és pisztolyos övvel jelent meg. Hiteni fog a bécsi kormány, mely könynyen s szívesen megadhatja nektek mit a magyar meg nem adhat stb. A Hohenwarth-féle kormánynak tehát sikerül magát oly sziliben tüntetni fel, miszerint talán még a magyarországi elégedetleneket is kielégíthetné ha ezek őt ismernék el Messiásul. Bebizonyítni hogy csupán a szoros együvé tartozás, a „közös alkotmányban“ közreműködés tarthatja s mentheti meg a 30—40 millónyi főnél kisebbeket, a „legbarátságosabb“ (!) kabinetviszonyok közt. Bebizonyitni hogy ezek igen tiszteletreméltó kabinetviszonyok s természetes gyümölcsei azon „békés“ politikának mit például az osztrák külügyérség követ. Bebizonyitni továbbá hogy különböző néptörzsek nem is lakhatnak együtt, nem jöhetnek egymással szoros kapcsolatba hacsak felettük egy valamelyik t. i. a német elem, bizonyos fensőséget nem gyakorol. Bebizonyitni viszont máskor hogy a nemzetiségek teljes egyenjogosítása Ausztriában már rég elismert s könnyen kivihető elv, melynek létesítését csupán a nemzetiségek ügyvivői, képviselői késleltették, melyet azonban a Hohenwarth-féle kormány rövid időn bevégezt s, mihelyt az illetők lemondanak eddigi követeléseikről. Bebizonyitni mindent, mit a napi politika esélyei igényelnek és emellett mégis fenhagyni annyiért mennyi a jövendőben bebizonyítandó ellentétekhez szükséges: ez most az osztrák államférfiak politikája. És ezen politika nekik eddig jól sikerült. Tüzet gyújtottak jobbra s balra, s ezek között még mindig találtak egyegy ösvényre melyen át kimenekülhettek. Sőt elmondhatnák: Phőnix-ként nagyobb erővel s nagyobb hatalommal és megújulva keltek ki a felettük összecsapó lángokból. így fog-e ez történni most is? Majd meglátjuk. Annyi bizonyos hogy most már nem két hanem legalább két tűz közé vannak szorulva, s ha netalán az egymás ellen agyarkodó barátságos viszonyokat a fegyveres békét egy időre fentarthatják is, de az „alkotmányosság“ formáját meg nem menthetik, azon közmegelégedés helyett pedig melyet ezen mindent ígérő, mindent bizonyító politika által elérni véltek, a mindinkább fokozott közmegelégedetlenséget idézik elő. Ugyan kérdjük: nem volna-e kötelessége a magyar kormánynak, eme zilált viszonyok esélyei közt oda törekedni, hogy a sokszor emlegetett, de eddig még ki nem vívott függetlenséget megmentő Folyt az előadás, a közönség rendkívül jól mulatott: a darab telve volt szikrázó életekkel és hazafias czélzásokkal az akkori politikai viszonyokra alkalmazva. Még ugyan semmi látványosság sem fordult elő, de a közönség meg volt arról győződve, hogy valami rendkívüli mégis lesz, mert Villám nem szokta meghiúsítani a közönség várakozását. A rendkívüli jelenet be is következett. Tíz órát ütött a toronyóra. Ekkor a színészek bezárták a fogadó kapuit, csak egy ajtó maradt nyitva, mely a színpadon az utczára nyílt. Ekkor felgördült még egyszer a függöny. Maga Mátyás király lépett ki és szólt komoly ünnepélyes hangon: — Tisztelt közönség, hazafiak és honleányok ! . . . A közönség elbámult és várta, mi lesz ebből ? A színész direktor folytatá: Röviden beszélek, mert nincs időm sok szót vesztegetni. Én e városnak nagy hálával tartozom, a miért, társulatomat annyi jóban részelteté. Mi, kik e színpadon önök mulattatására léptünk föl, most utolsó előadásunkat tartjuk és ezt a város iránt érzett hálából cselekesszük. A szomszéd rácz helység lakosai e város kiirtására esküdtek össze s ma ezen órában támadnak meg bennünket, midőn minket semmit sem gyanitva, vidám szini mulatságban vélnek meglephetni. Én ez előkészületeket valaki által megtudtam s titkon — egy nagyszerű szini előadás ürügye alatt elkészültem a védelemre. Kétszázhatvan emberrel megyek most az ellenség elé s e csapat elég lesz arra, hogy a támadást feltartóztassam. Önök addig tegyék magukat e fogadóban védelmi helyzetbe; ennél kedvezőbb pont nincs azon esetre, ha a várost felgyújtanák. A vendéglősnél vannak lerakva a fegyverek és lőkészletek önök számára. Fölhívom a polgármestert, hogy szervezzen a férfiakból egy tartalék csapatot számunkra, ha netalán az ellenség tulyyomó erejének nem volnánk képesek ellenállni. — És most isten velünk. Mi e percztől kezdve a haza harczosai vagyunk s búcsút veszünk mind a színpadtól, mind se ? vagyis, mielőtt az osztrák urak által gyújtogatott tüzek felette is össze nem csapnak , érvényre emelje ? Kubínyi Lajos. — A volt román határőrezredek birtokviszonyainak rendezése czéljából a bel-, pénz- és igazságügyminisztérium kebeléből kirendelt bizottság az első román határőrezredre vonatkozólag eddig folytatott tárgyalásai eredményét egy jegyzőkönyvbe letéve a belügyminiszternek bemutatta. A bizottság ezen jegyzőkönyvben azon nézetnek ad kifejezést, hogy egy részről az államkincstár, más részről a volt első román határőr ezredet képezett községek közt fenforgó birtokviszonyok rendezése hasonlag barátságos után leendő kiegyenlítés által kisértessék meg úgy, mint ez a második román határőr-ezred községeivel épen folyamatban van. A minisztertanácsban tegnap a fővárosi rendőrség kérdése került szőnyegre. Elvileg kimondatott, hogy a fővárosi rendőrség az állam által kezeltessék, de oly módon, hogy a fővárosi hatóság hozza a rendőri szabályokat, s e szabályokat az állami rendőrség közegei hajtják végre. A rendőrség administratív és igazságügyi része egymástól el fognak különíttetni, s a rendészeti ítéletek bírói közegek által fognak hozatni.Ezen elv keresztülvitelét illetőleg még a bel- és igazságügyi miniszterek tanácskozásokat fognak tartani, minthogy a kérdéses ügy rendezése mindkettőjök ügykörébe vág. — A városi főispánok kinevezése minden nap váratik s szentesítés végett már többen fölterjesztettek. — A Buda-Pest közti 1871-ben megkezdendő Dunaszabályozási munkálatokra vonatkozólag az osztrák épitő társulattal a következő megállapodások jöttek létre. A Margitsziget s a Ferencz József rakpart közt mind a két oldalon 100—100 öl kicsövekelendő s a Rudolf rakparttól kezdve a part föl- és lefelé 100 ölre kiépítendő. A sárosföldön alól 10,000 köbláb kavics kitisztítandó s a soroksári Duna ág ama helyig elzárandó, hol a viz a 0 pontot éri el. — Pest megye központi választmánya a ráczkevi választókerületben megtartott képviselő-választás alkalmából f. évi július 17-én délután 724-kor rövid ülést fog tartani, melyre a választmányi tagok meghivatnak. Dalmady Győző, választmányi jegyző, Köztársasági remények Francziaországban, a hullámok közt. Regény két kötetben. Irt» CSENGET GUSZTÁV. — Első kötet. — (12. folytatás.) „Mátyás király hadjárata a csehek ellen. Rendkívüli látványos hadijáték, nagyszerű csata jelenetekkel“ stb. Már az előadás napja is ki volt tűzve. Ekkor a szép ráczleány egy csomó szinlappal átment a szomszédba, hogy a kiváncsi közönség onnan is szaporodjék. Nem tűnt ez föl senkinek. Ott átadott egy szinlapot a pópának és az megáldá érte. Mikor a színésznő visszatért, egyenesen Villámot kereste föl. — Minden úgy lesz uram, ahogy ön gondolta ; a várost a szini előadás estéjén támadják meg. Nem is álmodnak arról, hogy mi készen várjuk őket! . . . óh Villám, én úgy reszketek ez estétől! A szép rácz leány valóban úgy reszketett, mint a gyenge harmat a virág levelén. Villám busszánalommal nézett rá. — Félted a tieidet? — Igen, igen! — felelt a leány, — de nem azokat oda át, hanem titeket itt; ti vagytok az enyémek, ti bátor lovagias magyarok . . és te! ... óh téged féltelek, Villám ! . . Én meghalok, ha téged vész ér . . . Óh ha tudnád, mennyire szeretlek ! . . Mikor a minap a színpadon ajkad az enyémet érinté . . óh hisz tudom, hogy véletlen volt, a színpadi csókot te csak mutatni szoktad . . ah midőn akkor véletlenül közelebb hajoltam arczodhoz, mint a mennyire te azt megengeded és a színpadi csók lehelete ajkamat érinté . . óh akkor lázban voltam, akkor örült Az osztrák kormány, ideértve az úgynevezett osztrák-magyar közös kormányzatot is, annyi részt és zavart idézett elő kincsben, hogy elmondhatjuk róla: „nem két hanem hét tűz közt van“ melyek közül maga sem tudhatja, mikor s hogyan szabadulhat. Félt s méltán félhetett egyrészt a Hohemwarth-féle minisztérium attól hogy a még mindig hatalmas német-osztrák alkotmányos párt megbuktatja. A bizalmatlansági szavazat a reichisrabban a költségvetések alkalmával mégis történt, a minisztérium azonban, mert háta mögé nagy tekintélyű papi s világi vagyis koronás főurak ültek, szintén ülve maradt fél és uralkodik, hatalma szálait mindinkább kinyujtogatva nemcsak Ausztria hanem Magyarország szlávajkú népeire is. Aztán a külügyérség, Beust úr jött oly helyzetbe, miszerint be kellett bizonyoltam . . Azóta utálom vérengző fajomat és lángolok közös hazánkért; de abban is csak téged szeretlek, te istenképe ifjú életemnek! A szenvedélyes leány zokogva roskadt össze a szép ifjú előtt, ez pedig szelíden hajolt le hozzá, gyöngéden fölemelte, megsimogatta arczát s arkára egy szelíd könnyű csókot lehelt. — Látod kedves Anikóm, én jó testvéred vagyok és most nem a színpadon csókoltalak meg. Szeresd a hazát és légy hű a magyar nemzet ügyéhez. Most menj, tanuld szerepedet, hisz te a boroszlói polgármester leánya vagy és Mátyás király mellett fogsz a harczba sietni férfi ruhában. Menj ! — Holnap nagy napunk lesz. Készüljünk a fényes előadásra . . A szomszéd helység titkos gyülekezete nagyon csalódott, midőn azt hitte, hogy Anikó ha kémük leend. A nőt sokra lehet használni, míg szive szabad , de nincs veszedelmesebb valami,mint ha a nő az ellenségbe szerelmes. Anikó megdicsőült örömmel emelte fel szemeit Villámra az édes csók után, aztán reszketve rebegő: — Köszönöm . . . Talán utolsó napom a holnap, de úgy is köszönöm . . . Boldogabb már nem lehetek . . . Ezzel kisietett a szobából. Az ifjú merengve nézett utána, aztán lehajta fejét és sírt . . . . . . „Te engemet szeretsz, és én másért lángolok.“ .... Eljött a nagyszerű előadás napja. A vendégfogadó tágas udvarán volt az aréna fölállítva, tehát szabad ég alatt. Nagy színpad kellett most, mert Mátyás király, Kinizsi, az Ujlakyak és Gara lovon fognak megjelenni, úgy mennek a csatába. Az egész társaság fel volt már öltözködve fényes jelmezeibe. Ekkor Villám a fegyverek kiosztásához fogott. Mintegy kétszáz erős markos legény volt kiválogatva a város legénységéből Kinizsi fekete seregének, ezeket látta el először is jó szuronyos puskákkal s mindegyiknek adott elegendő lőpor és golyó készletet. Thiers csak nem szűnik meg hinteni a rosz magot Francziaország földére. A bourbonokat illető számüzetési törvény felfüggesztése alkalmával, marokkal a közönségtől. Még egyszer isten velünk. Éljen a haza! A függöny legördült s pár percz múlva lehetett a lovak patkóinak csattogását és a fegyvercsörrenést hallani. Ami ezután történt, azon röviden siklunk át. Villám terve fényesen sikerült. A város kapujához csendesen s biztosan megérkezett ráazokat az éj sötétében iszonyú puskatűz fogadta, mire azok — bár számra ötször, hatszor annyian voltak, rövid tusa után eszeveszett látásnak eredtek. Ez alatt a polgármester és a fogadós, kik mindketten katonaviselt emberek voltak, hirtelen egy erős csapatot alakítottak s mig a polgármester a vendégfogadó védelmét vette át, addig a vendéglős egy tekintélyes csapat élén Villám segítségére sietett; mire a kapuhoz ért, az ellenség már tökéletesen megverve futott. Villám és a vendéglős csapatai egyesülvén, irtóztató dühvel futottak a rácz helységre s azt rögtön lángba borították. Most takard el azczodat nyájas olvasóm! — nincs borzasztóbb, mint midőn a békés polgárok keblében lángol fel a pusztítás szelleme. Dühödt vad állatként tép, dűl és ront az ilyenkor és százszorosan fölülmúlja a rendes katonaság öldöklő munkáját. A győzők földig ronták a rácz helységet s annak minden fegyverfogható férfiát leölték. Csak a védtelen aggok, gyermekek és nők kerülték ki a halált az isten házában, ahol összefutottak. Miután a templom fegyveres őrizői lerakták fegyvereiket s megadták magukat kegyelemre, csak ekkor lett vége a vérengzésnek. Tehát csak mégis van határa a harcz szenvedélyének is, s volt annyi eszmélet a győzök mámorában, hogy a nőket, gyermekeket és aggokat megkímélték ? Igen! — Tanuljátok meg azt, hogy a magyar még dühében is lovagias s ama borzalmas polgárháborúra nyugodt öntudattal tekinthet vissza, mert a függetlenségi harcz folyamában alig van egy-két oly jelenet, melyért pirulnia kellene. (Folyt. köv.)