Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1871-11-21 / 267. szám

267-ik szám. Kedd, 1871. november 21. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre....................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábo­­petitsor 25 kr. ki­s kétélű fegyver. Felolvasta a „Pesti Népkör“-ben folyó hó 19-én Ilo­sy Ignáczs. Tisztelt gyülekezet! Midőn nem régiben e hazafias körnek egyik közgyűlése által tisztelt elnökünk Jókai Mór és az én csekély személyem megbizattunk, hogy az e teremben tartandó felolvasásokat s ezeknek sorrendjét a lehető legczélszerűbben megállapít­suk, — én magam adtam kifejezést azon óhaj­nak, hogy e felolvasások legyenek olyanok, mi­szerint a tisztelt hallgató közönség ne csak kel­lemes időtöltést leljen bennök, hanem egyszer­smind hasznot, tanulságot is meríthessen belő­lük, s ez okból utaltam azon szükségre, hogy a tudomány némely ágát is iparkodjunk e felol­vasások körébe vonni, úgy hogy a hallgató, mi­dőn e teremből kilép, ne csak azt mondhassa, ha mondja: „mulattam“, hanem elmondhassa azt is: „tanultam valamit.“ Ez indítványt tisztelt tagtársam s barátom el is fogadta s örömmel jelenthetem a tisztelt gyülekezetnek, miszerint e törekvésünkben sike­resen jártunk el, a tartandó felolvasásokban illőképen lesznek képviselve a hasznos ismere­tek is. Érzem, hogy mint indítványozónak köteles­ségem lett volna a jó példával elől menni s a közhasznú tudományok valamelyik ágából vá­lasztani felolvasásom tárgyát, de mentse ki e mulasztásomat két körülmény. Az első meglehetősen h­asonlít ahhoz, melyet felhozott az egyszeri falusi biró a 99 okból, hogy miért nem harangoznak az ő falujában? azért, mert nincs harang. S ez egy körülmény­nyel a t. hallgatóság hihetőleg beérné, de meg­emlékezvén Göthének a szerénységet illető isme­retes mondatáról, de nem érhetem vele én, s azért hozzáteszem azon második körülményt is, hogy nagy elfoglaltságom miatt lehetetlen volt oly tárgyat választanom, mely mélyebb tanul­mányozást igényel,s megmaradtam azon a téren, melyen folytonosan mozgok s melyet hosszú gya­korlat folytán ismerek: a sajtó terén. A sajtó nagyon szereti a metaphorákat, a virágos nyelvet. Ritkán szokta elnevezni a dol­gokat a magok saját nevén. Ez neki igen pró­zai. A színész előtte nem színész, hanem „Tha­lia papja“, a hírlapíró a „nemzet napszámosa“, politikai bonyodalom „elborult láthatár“, vagy „fekete pontok“, fenyegető veszély „Damocles kardja“ stb. Önmagának is adott két czifra czí­­met ; az egyik nagyon büszke, a „hatodik nagy­hatalom“ — a másik fenyegetőző , csaknem kihivó, „a kétélű fegyver“. S mégis mind e két metaphora igen helyes, igen találó, s mindkettőnél, ámbár a szavak különbözők, a fogalom egy s ugyanaz. Nagyhatalom, mert a többi nagyhatalmak példájára néhol épít, néhol ront ; jó irányban haladva sokat használ, ferde irányban sokkal többet árt. Kétélű fegyver, mert egyik élével véd, védi a társadalmat, a hamis tanok, a dicsvágyók csábításai, a zsarnokok törekvései ellen — má­sik élével öl, mérgez, és épen az ellen for­dul, kit védenie kellene — a társadalom ellen. Egyaránt választhattam volna tehát az egyik vagy a másik czimet. Választottam ez utóbbit, mert mint a sajtónak egyik képviselője, meg­vallom, keveseltem a „nagyhatalmi“ czimet. Igenis, keveseltem. Mert a sajtóról tudjuk ugyan, hogy volt egyszer olyan idő, midőn nem létezett,de tudjuk azt is,hogy nem lesz soha többé olyan idő, midőn lenni megszünend. Az utolsó hírlap, az utolsó könyv csak az utolsó emberrel fog meghalni. Chicagóban félmillió ember feje felett csapkodtak a lángok, paloták és kunyhók egymásután hamuvá égtek, — a jajveszeklők oda hagyták hajlékaikat, kincseiket, úgyszólván kísérletet sem tettek azok megmentésére, épen csak egy intézet megmentésére központositá erejét a földönfutóvá lett tömeg — egy nyom­dának a megmentésére, a­mi sikerült is, s a legna­gyobb chicagói hirlap félbeszakítás nélkül je­lent meg a catastropha közepette, hirdetve a világnak egy nagy város elpusztulását , biz­tatva s vigasztalva a földönfutók százezreit. Az utolsó hirlap csak az utolsó emberrel fog meghalni. Holott sok nagyhatalomról szól a tör­ténet, mely volt, de többé nincs, és lehetnek, sőt bizonyosan vannak nagyhatalmak korunkban, melyek jövőre nem lesznek. De választottam a „kétélű fegyver“ czímét azért is, mert fájdalommal tapasztaljuk, hogy alig van főváros Európában, melyben annyira volna érezhető, mint épen a mi hazánk főváro­sában, hogy e fegyvernek csakugyan két éle van. S miután egészen s kizárólag az olvasó­kö­zönségtől függ annak eldöntése : vájjon hazánk­ban a sajtó jótékony oldala vagy gonosz és mé­­telyező oldala kerüljön-e hatalomra ? nem tar­tom felesleges munkának párhuzamba tenni a két elemet: az építőt és a rombolót; édes test­vérek ugyan, minthogy egy méhből származnak, de kiknek egyike Abel, a másik Kain. Hadd szóljak előbb Ábelről, vagyis a fegy­ver j­ó éléről. „L’histoire des luttes de la presse, c’ est l’ histoire de la société moderne“— mondja egy híres franczia író — a sajtó küzdelmeinek tör­ténete, az újabbkori társadalom története. És e mondatban semmi túlzás. Ugyanaz a nap, melyen az emberiségnek egyik legnagyobb jóltevője a kéziratok sokszorozását, vagyis a gondolat terjesztésének módját találta fel: jelzi egyszersmind azon időpontot is,melyben az újkori szellem hadat üzent a középkor szellemének. S azóta a harcz folyton foly a két tábor között, noha ez utóbbinak serege oly csekélyre olva­dott le, hogy immár csaknem a kapitányok ma­guk állnak a küzdtéren. Alig született meg a sajtó, azonnal fölébre­dett ellene a bizalmatlanság úgy a világi mint az egyházi hatalom részéről. Az egyik mint a másik, mintegy ösztönszerűleg érzé, hogy itt rettenetes egy ellenség támad ellene. S midőn nem sokára be kezdék látni, hogy sejtelmök nem volt alaptalan, sőt a mutatkozó tények által messze túlszárnyaltatik , azonnal davz­­s védszövetségre léptek egymással, közös zászlójukra e két szót írva: a sajtó üldö­zése. Rendszabályokat alkottak egyrészről a pá­pák, más részről a császárok s királyok, a kis és nagy zsarnokok , Guttenberg műve hatásá­nak csökkentésére, minél nagyobb megszorításá­­ra.És a kettős forrású rendszabályok úgy voltak csinálva, hogy amit a világi hatalom megenge­dett, az legyen eltiltva a papi hatalom által, s viszont. Úgy, hogy midőn a gondolat az egyik békéból kiszabadult, a másikba szorult. És e szellemgyilkoló rendszabályok száza­dokon át oly vaskövetkezetességgel, oly kegyet­lenséggel hajtattak végre, hogy még a legújabb kor története is jegyez föl eseteket, midőn embe­rek sajtó­vétségért halálra ítéltettek. De azért a szellem mégis haladott; békéi között is talált módot a jog s igazság hir­detésére ; börtöne mélyéből is lövelle szét vilá­gitó sugarait, melyek ép úgy decomponálták az egyházi s világi zsarnokok által készített népbutító szereket, mint decomponálják a nap sugarai a collediumot. A sajtó fejlődött és haladott, de mindegyik győzelme annál nagyobb ellentállásra bírá a sötétség bajnokait. Index és rendőrség összeesküdött,arra fordítva legfőbb gondját, hogy a tudomány fája érintetlen maradjon. E küzdelemnek egyik főszemélyesítője, a világrendszer merész vizsgálója, Gali­l­eo Ga­lilei, kinek egész élete nem volt egyéb mint a sajtókorlátok elleni küzdelem. Híres mondata: „eppur si muove“ ép oly jól fejezi ki tanának igazságát, hogy a föld mégis mo­zog, mint kifejezi a sajtó küzdelmeinek ered­ményét a zsarnokok ellen : eppur s­i muove, és a szellem mégis mozog. Igenis mozog, és e mozgás jelöli ki korsza­konként a népmozgalmak irányát, czélját. Valamint a régi alchimisták azon hitben vol­tak, hogy minden éret csak két alkatrészből áll, k­é­n és higanyból, úgy iparkodtak a vi­lági s papi hatalmak azon tant terjeszteni, hogy a népek boldogságára két dolog elég: trón és oltár. A tudomány egy részről, a sajtó másrészről kimutatá, miszerint trón és oltár — büdüske és kéneső, nem képzik önmagukban, emezek nem az érczeket, amazok nem a népek boldogságát. Több, sokkal több elem kívántatik ehez. És a népek megértették, hogy a sajtó az ő fegy­verek s megszerették e fegyvert. A sajtó haladott s vele egyidejűleg haladott a társadalom. A hosszas együtthaladás által annyira összenőttek, hogy most­ már, ha azt akarjuk megtudni, a rásveltség és polgári sza­badság mily fokán áll az egyik vagy másik nemzet? elég azt néznünk,minő állapotban van nála a sajtó. Ennek megszorítása jelzi mindig s mindenütt az elnyomás politikáját, valamint minden szabadelvű mozgalom ennek fölszaba­dításával kezdődik. A nagy franczia forradalomnak jelszava volt: a gondolat szabadsága! Jött az első császárság s egyik első teendője volt, békét rakni a sajtóra. Utána következett a bécsi congressus, s a „szent szövetségnek egyik föhitágazata volt: a censura. Jött a júliusi forradalom s első kiáltása volt „éljen a sajtószabadság!“ és e kiáltás megdönté a Bourbonok egyik ágának trónusát. A máso­dik restaurátió újból behoz­za a censurát, jön a februári forradalom: „szabad a sajtó!“ —jött a második deczember s vele együtt a sajtókor­látozás.* * * De miért idézek én példákat a külföldről ? Hisz sehol sem tükröződik vissza oly tökélete­sen, oly h­iven a sajtó küzdelmeinek története s ezzel együtt a társadalom története, mint épen saját édes hazánkban. Az itt jelenlevők egy része saját szemeivel látta, önmaga átélte e küzdelmeket. Ki nem emlékszik azon heves harczra, me­lyet honatyáink a jelen század első évnegyede óta le egészen az utolsó pozsonyi országgyűlé­sig, a sajtószabadságért folytattak ? Ki nem emlékezik arra, hogy azon férfiú, Pest, november 20. Francziaországi tudósítások szerint ott nagy változás van készülőben. Thiers végre megunni látszik a pártok ide-oda ingadozását s el van határozva, hogy a kormány a republikánus pártra fog támaszkodni. Az utóbbi időben az el­lenzékre való támaszkodásul keresett ürügyet csakugyan megtalálta a Jules Janinhoz intézett levele, melyben a kormány székhelyének Páris­­ba való áttételét jelenti, a reactionárius jobbol­daltól való búcsúmondásnak vehető. Ezenkívül Thiers a savoyai államtanács elnökéhez egy le­velet intézett, mely határozott republikánus hit­vallomást tartalmaz s azon reményét fejezi ki, miszerint consolidált köztársaságot fog hátra hagyni. E nyilatkozat a monarchistákkal a szakadást befejezendi s nem lehetetlen, hogy ennek folytán Thiers a nemzetgyűlés megnyitá­sakor a monarchikus elemektől megtisztított minisztériummal fog elő­állni. Mindezek folytán Thiers s új pártja közt egy programm lett meg­állapítva, melynek pontjai a következők: 1. A nemzetgyűlés mihamarább Párisba tér vissza; 2. amnestia fog adatni, mely habár nem lesz általános s teljes, mégis széleskörű leend mely a commune vezéreit kizárja ugyan, de azért minden katonára kiterjed; 3. A köztársaság végleg kimondása ; 4. Thiers négy évre a köz­társaság elnökévé választatik, a­mi körülbelül annyit jelent, hogy élethossziglan. 5. A nemzet­gyűlés permanencziája a nélkül, hogy­ ez kimon­datnék. Reclus Elysee az ismeretes geogra­­phus, kinek több tudományos munkája van és művei sokféle nyelvre le vannak fordítva, a commune-lázadásban való részvétellel vádolva, a 7-ik haditörvényszék elé került. Ő Páris kö­­rülzárolása alkalmával a 119-ik nemzetőrségi zászlóaljban egyszerű gárdista volt, de az április 4-iki csatában részt vett. A tanuk tehetsége és jelleme felől a legjobb véleményt adtak, de en­nek daczára egyszerű deportatióra ítéltetett. Reclus nős és két gyermek atyja. Lecomte és Thomas tábornokok meggyilko­­lási perében a haditörvényszék hét vádlottat halálra ítélt. A nemzetközi munkás-egylet Londonban múlt kedden tartott bizottsági ülést, mely al­kalommal Hales titkár jelenté, hogy a londo­ni ág az értekezlet határozataihoz képest Lon­donban egy szövetség tanácsot alakított s a vi­déki ágakkal srintkezésbe téve magát az iránt, hogy az Anglia főtanácsává váljék. Egyúttal jelenti Manchester, Liverpool, Middelsborough, Edinburgh, Exeter s más városokból, melyek szerint az osztályok s ágak ott virágzóban van­nak s naponként uj tagokat nyernek. Továbbá levelek olvastattak föl New-York, Hollandia, Berlin, Szász­, Olaszország stb., melyek mind­egyike a társulat s alapelveinek gyors s kedve­ző elterjedéséről tesz jelentést. Végre Gari­baldinak egy hosszú levele nagy tetszés közt olvastatott föl, melyben resz alja Mazzininak az International ellen tanusított ellenzékeske­­dését. New­ Yorki lapok az utóbbi válságról jelentik, hogy Brigham­ Young az amerikai kormánynyal egyezkedni akar, hogy az ő­s társai ellen indí­tott üldözésnek vége legyen. Hir szerint az a terve van, hogy a soknejűség elleni tilalmat el­ismeri azon feltétel alatt, hogy Utah az unió államok szövetségébe fölvétessék.­ Utahi hírek szerint az amerikai kormány Patrick tábornok alatt egy expeditiót szervez Brigham Young lfogatása végett. Young pedig tizenegy kocsival egatiMiich'WMHi ti .......................................... mmm s mintegy 100 fegyveres fedözete alatt délfelé halad, s mint mondják, Mexikóban akar menhe­­lyet keresni. Spanyolországban újabb válság tört ki. A csak nem­régiben alakult ingadozó, határozatlan Malcampo kabinetet a szabadelvűek s kleriká­lisok vállvetve igyekeztek megbuktatni. A cortes elnapoltatott, míg az új minisztérium megalakul. A „Times“ szerint a pápa a hatalmakhoz az apáczák elűzése miatt tiltakozást fog küldeni, mert ezáltal a szentszék joga van megsértve. Berlinből jelentik az „Alig. Zeitungénak, Bajorországnak meghatalmazottjai a szövetségi tanácsnál, a következő javaslatnak a birodalmi tanács elé való terjesztését ajánlják . Egyedüli czikk a büntető törvénykönyv 167. §-ához. A német birodalom számára a következő új §. ál­­lapittatik meg: „Oly pap vagy vallási szolga, ki hivatásának teljesitésében vagy annak alkalmá­ból embertömeg előtt vagy valamely templom­ban, vagy egy másik vallásos összejövetelekre szánt helyen, hol több személy jelen van, az állam ügyeit oly módon teszi hirdetés­ vagy fej­tegetés tárgyául, mely a nyilvános béke zavará­sára alkalmasnak látszik lenni, egészen 2 évre terjedő börtönnel büntettetik.“ Iparunk fejlődésének akadályai. Még nem tudhatjuk, hogy a főrendek nem fogják-e visszavenni a képviselőház f. hó 18-án tartott ülésében elfogadott ipar­törvényjavaslatot, mert hiszen a főrendek irtóznak a legártatlanabb szabadelvűség­­től is, mit az említett törvényjavaslat szel­lemétől megtagadni nem lehet. Tény, hogy ezen törvényjavaslatot a képviselők háza egy értelemmel vitatkozás nélkül elfogadta, mi a magyar törvény­­hozás történelmében ritka eset. Elfogadta pedig, mert az első szakasz következőleg hangzik: „A magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvání­tott, nemre való tekintet nélkül, ezen tör­vény korlátai közt, bármely iparágat, bár­hol önállólag és szabadon gyakorolható. S ezen szakasz szelleme nincs az utána következők által teljesen kiforgat­va. Azon szakaszban ugyanis (8. §.) mely­ben az iparhatósági engedély kikérése fentartatik, csakis azon üzleteket, vagy üzlettelepeket találjuk, melyek a szom­széd lakosságra vagy birtokra vagy egy­­átalában a közönséget háborgatják vagy megkárosíthatják. Meglehetős szabad volna tehát kezünk a munkálkodásban, ha ehez többek közt pénz és kereskedelmi szabadság nem szük­ségeltetnék , ha a pénzügy és a vám s kereskedelmi ügy önállósága Magyaror­szágon nem volna csupán „jámbor óhaj “. De épen ez a bökkenő, mert ezek nél­kül vajmi kevésre mehetünk az iparsza­badsággal. Különben is számos akadály van még magában a hazában, melyek megszünte­tése tőlünk függ, melyeket már az 1848- iki törvények kiegészítése által el kellett volna hárítanunk. Ilyenek a kisebb kirá­lyi haszonvételek és a vele összeköttetés­­levő jogok, melyek eltörlése, vagy in­kább ha t. i. a közösügyes danaidák hor­dója megengedi „megváltása“ múlhatlan szükséget. Ilyenek a vásár s a házalási ügy rendezése, mely utóbbi már közös­ügyekben gyökerezik. A legfőbb akadályok pedig most is oly rendetlenül állanak, mint állottak az iparjavaslat elfogadása előtt. Állanak, míg a közösügyes alap áll s iparszabad­ságunk daczára is megkötik kezeinket, megakadályozzák iparunk fejlődését — mikép erről közelebbi alkalommal bőveb­ben szólandunk. —..— — Már jó darab ideje, hogy Deák Ferencz nem jelenik meg az országházban. Hirszerint a jobboldal vezére szlárdul elhatározta végképen visszavonulni a politikai harertérről és csak ba­­rátjai kérésére nem mond le a képviselői állás­ról, de várván az uj választások eredményét. Vannak, kik Deáknak ez elhatározását azon fordulatnak tulajdonítják, mely az utolsó válság folytán beállott. A telepitvények statistikája. Hol vette, hol nem vette magát, elég az, hogy van mégis olyan a milyen statistikai kimu­tatás a telepítvényekről a képviselők kezében. November 18-án osztatott ki ivréta 23 lapra ter­jedő ily czimű füzet: „A magán földbirtokosok által telepített községek jogviszonyai tárgyában az illető törvényhatóságok által beszolgáltatott adatok összeállítása. Pesten, 1871.“ Minden va­­lószinüség a mellett szól, hogy a belügyi minisz­térium eszközöltette az összeállítást. Hanem azt már nem hiszi, hogy becsületet vall vele. Tán ez fejti meg a füzet névtelenségét. Az egészen feltűnő a pongyolaság. Az adatokat be nem szol­gáltatott törvényhatóságok bizonyosan nem emelték a frizét becsét. Egyik törvényhatóság, név szerint Felső-Fehér megye pedig négy t­e­­lep­ít­vényről „minden egyéb adat helyett 365 úrbéri pernek kimutatását küldte be­, mint a jegyzetek számára fentartott rovatban olvas­hatni (23. lap). Különben a rovatok fejezetei a czélnak megfelelően, tehát jól vannak fogalmaz­va , úgymint első rovat­­sorszám (mely hi­básan van betöltve, 78 számot mutat, 118 he­lyett ; így tehát csak 40-et hibázott el). Második rovat: megye (a melyben van a telepitvény); harmadik : a telepitvényes község. Megjegyzés­re méltó itt az, hogy a „község“ nevezet hibá­san alkalmaztatik. A népség száma i. i. 5. és 3858 lélek közt változik. A községek rendezé­séről megalkotott ha­bár még nem foganatosí­tott törvény óta eszmezavarnál egyébnek nem tarthatni azt, ha valaki „telepitvényes község“ rovatába jegyzi az 5, 20, 22, 32, 52, 114, 140 lélekre menő telepet. Negyedik rovat: (a tele­pitvény) területe h o l­d a kb a n. Ez a szám­tétel nagyon változó. A legkisebb adott meny­­nyiség 2 hold 250 □ öl s a legnagyobb 11,401 hold 133 □ öl, mindkettő Csikszékben. Ez a rovat mintegy tíz vonalnál kitöltetlen maradt.­­ Ötödik rovat: Népesség. Hatodik: aze- 1­1 e­p­­­t­ő­k és telepítettek közötti jogviszo­ny alapja. Hetedik: a szer­­­­ződés czime, nyolc­adik: tartama; kilen­­czedik: a praestatiók minősége­­ (kár hogy ezen deák szót magyar nyelvre lefor­­­­dítani nem tudta a füzet összeállítója). Tizedik I rovat: az építkezésekre vonat-­­­kozó e­gy­ezmények. Ezt követi végre a „jegyzet“. Most tegyük meg a számítást: meny- 1 nyiben van érdekelve a telepítvények ügyében­­ a magyar állam politikai és nemzetgazdasági­­ tőkealapja? Sőt tegyük kérdésbe, ha kielégí­­­­tő tudomást szerezhetünk-e a bemutatott rovatok­­ szerint. A második kérdésre igennel felelni le­­­­hetetlen, így tehát az elsőre adható válasz is­­ hézagot mutat. Hunyadmegye Kurpen telepnél­­ a 4-dik rovatban ezt olvassuk: „csekély erdei ' szénégető telep“. Az 5-dik rovat mindkettőnél üres (20­1.) Temes megye Varjas telepnél a­­ 4-dik­ rovatban ez áll: 172 hold terület; ebből 1­52 s fél hold bel-, 55 s fél hold kültelek s 61­­ b. legelő. Nevezetes az, hogy a részletek össze­­­­gezése által 169, nem pedig 172 jön ki. Kive­­l betűs már ezekből, hogy még ily rovatokra is volna szükség: a) a telepitvény fennállása vagy kezdetének kora ; b) rendeltetése, a­mennyiben t. i. vagy tisztán földmivelési vagy mezőgazdá­szati ipar­űzése, vagy­ gyár-, bánya- és erdő­üzem érdekében keletkezett a telep; c) az ek­­korig tudott, de már a folyó században elenyé­szett, magokat megváltott, vagy Tófalu sorsára jutott telepitvények; d) részletes és átlagos ügyekben kimutatása a beltelek és a külsőség nagyságának holdakban és ölekben. Mindezeket ajánljuk az országos statistikai tanács figyelmébe. Fölemlítendő még, hogy a füzet 8. lapján 32 és 33 sorszám alatt álló telepítvényi községek az 1867 és 1868-dik évben már megtörtént s kormányilag jóváhagyott váltság után nem ide voltak írandók, a fenntebb javasolt c) alatti rovatban volnának illető helyükön. A 12—13­ lapon olvasható 46 sorszám alatt Ürményh­áza után a 9-dik rovatban ez áll: Készpénz és do­­hányültetési kötelezettség (aerarium) E szerint nem volt beírandó a magán földbirtokosok által telepített sorzatába. A 14—15 lapon 55. sorszám alatt illetéktele­nül áll Bács-Bodrog megye, utána ezen jegyzet­tel : „A megye területén telepitvényes község nem létezik, mivel az ottani községek az úr­béri viszony alapján vannak szabályozva“. Ha­sonló kifogás alá esnek a 17. lap jegyzetében említett: Kovácsi,Kistelep, Kis-Szent-Péter, Maj­­láthfalva, Brestye és Mészdorgos temes m. ,J ál­­lam-jószági igazgatás hatóságához tartozó tele­­pitv. községek. Nem tehetni jobbat, mint egyelőre eldöntet­lenül hagyván azt, ha csakugyan 78 vagy in­kább 118 m­a­g­á­n-telepitvényes község (?!) van-e Magyarországban, együtt a Királyhágón túl eső részszel, hadd legyenek itt a kiosztott füzetből nyerhető hiányos adatok összeállítva. Ezek szerint volna 1. a telepitő területek nagysága összesen: 169,611 238/1666 hold, 2. a népesség száma 97,364 lélek. A kincstári telepitvényekről ma úgy va­gyunk értesülve, hogy van a) telepitvényes köz­ség 42; b) ezek területnagysága 75,606 hold;* *) c) népessége 41,941 lélek. Ha ezen átalános összegeket egybe foglaljuk,lesz 1) a t e l­e p i t v. *) 15—20 holdnyi bérrészekben kiosztva. (Lásd államvagyonról“ 30. lap.) területe pedig : községek száma 120 vagy 160; 2) 245,217 238/icon hold, 8) népessége 139,304 lélek. Ha már igaz, hogy ezek megváltása nem állami segélylyel, hanem olyan alakban fog tör­ténni, mint a miniszterelnök által idézett Német­országban, hogy t. i. nem az állam terheltetik egyenesen, hanem az illetők fizetése útján esz­közöltetik úgy, hogy az állam bizonyos hitelmű­veleteket pártfogol és közvetít; — ha ez így terveztetik, fontos számadatokra van szükség, úgy a központi bizottságban, mint a képv.­ház tagjai számára is. Önmagát elitéli a kormánynak azon eljárása hogy 1870. évi ápril 10 óta, midőn t. i. először beterjesztetett 362. szám alatt a telepitvények­­ről szóló­­javaslat, másfél év alatt nem tudta fölszerelni a kellő adatokkal s még ma sem vi­lágítja be kellően propositi­óját. Ugyan, kérjük, máskorra hasonló esetek­ben szíveskedjenek össze­beszélni a bel- és igazság- és a pénzügyi minisztériumok s úgy esetleg gondoljanak rá, hogy talán az országos statistikai tanácsot is igénybe vehetnék. Részletes­ adatok a magán telepítvényi községekről a következők: 1. Torontál megyében van ilyen 54 telep, 89,179 579/1656 hold területen, 57,776 lélekb­ől álló népességgel. 2. Csanádmegyében 5 t­elep 7,597 hold területen, 4,710 lélekből álló népes­séggel. 3. Csongrádmegyében 5 telek 6,02,? hold­nyi területen, melybe nincs beszámítva Puszta­szer, 2­4,353 lélekkel. 4. Temes m­egyében 15 telep, 25,881 hold területen 6,466 lélekkel,mely számból hiányzik hat telepitvény népességi számadata. 5. Csikszékben 22 telep 37,659 841/1666 hold területen, melyből hiányzik két te­lep területének száma, 20,816 lélekkel, de a mely létszámból ismét hiányzik egy telep ada­ta. 6. Hunyadmegyében 7 telep, melyek közül egy 38 hold területű , a többiről kimutatás nincs; három telepen 1,600 lélek van s négyről adat hiányzik. 7. Felső-F­eh­ér megyében 4 telep, melyekről fentebb mindent, a mi közölve van, az egyetlen jegyzetben előadtunk. 8. Háromszék­ben van 4 telep s ezek közül háromnak területe 2083 1584/1666 hold, népessége pedig a négynek, 4,349 lélek. 9. Naszódvidéken van 1 telep 150 hold területen, 287 lélekből álló népességgel. A kincstári pusztákra vonatkozólag egy a pénzügyi minisztérium által 1869. nov. 11-kén adott kimutatásból a következő részleteket tud­juk u. m. 1. Aradmegyében a) a pécskai ura­dalomban 5, b) a ménesiben is 5, együtt 10 te­lep község volt a mondott időben, melyekben az akkori telekszám volt 1,179, jövőre tervezett szaporodás pedig 241, együtt 2420.2. Csanád­megyében, a pécskai uradalomban 17 telepköz­ség volt, melyekben az akkori telekszám 2,788, jövőre tervezett szaporodás 456, együtt — 3,244. 3. Temesmegyében a) a szentandrási uradalomban 4, b) a dentaiban 2, összesen 6 telep­község volt, melyekben az akkori telek­szám —­749, 4. Torontálmegyében a) a családi b) a szőreghi uradalomban 6 meg 2, összesen 8 telepközség volt, melyekben az akkori telek­szám 985, a tervezett szaporodás 57, együtt 1,042. Ugyanekkor terveztetett a) Borsodme­­megyében a diós­győri irodalomban 3 telep­község, 150 telekszámmal, b) Krassó megyében a lugosi, facseti és lippai uradalomban 9 telep­község, 640 telekszámmal, c) Aradmegyében a ménesi és tóthváradi uradalomban 5 telepköz­ség, 310 telekszámmal. „A kincstári pusztában a telepitvényi bér­­földek, a hivatalos számadások szerint: 1857— (Az

Next