Magyar Ujság, 1872. július (6. évfolyam, 149-173. szám)

1872-07-03 / 149. szám

Viszló, június 27. A „Független Somogy“ 7-ik számában „A pártok fegyverei“ czimű­ vezérczikkben, név­telen író szives volt a szigetvári kerületről is megemlékezni, — az e kerületben, Igmándi szolgabiró úr által rendezett komédiát „a vészt jósló jelen helyzetben, mint örven­detes jelenséget tüntetvén fel. Mi nem irigyeljük czikkíró ur felfogását. De mert kiskorúak nem vagyunk, nem instáltunk a tanácsból. Mi Igmándi szolgabiró urnak értekezletet tervező és rendező ukázaira a maga idejében, a „Magyar Újság“ több számaiban, mégis a választó­polgárokhoz intézett figyelmezteté­sünkben megfeleltünk. Mint a hivatkozott cik­kekben úgy most is egész nyíltsággal kimond­juk , hogy Igmándi urat, mint polgárt becsül­jük tiszteljük ugyan , de mint kortes szolga­­birót érdeme szerint elítéltük. Hogy fenti eljárásunkkal az „Értsük meg egymást“ röpiratocska szerzőjének tetszését kiérdemelni szerencsések nem lehetünk: nem öltözünk zsákba, sem fejünkre hamut nem hin­tünk. Annál kevésbé osztjuk észjárását. Nem osztjuk pedig azért, mert a szigetvári kerületnek a maga akaratát és meggyőződé­sét követő és követhető nagy többsége már az ápril 4-én tartott értekezleten pártállást fog­lalt ; a 48-as zászló körül tömörült, s alatta férfias kitartással küzdeni magát elhatározta, képviselőjelöltjét is megnevezvén. Avagy tanácsos, vagy megengedhető lett volna-e, 2 hó múlva a választások küszöbén a két pártot egymással szemben állítani , an­nak megítélését az országban elkövetett tör­vénytelenségek után a közvéleményre bízzuk. Azt csak nem tehetjük fel czikkíróról, hogy annyira szerelmes lett a mohácsi s más kerü­letekben rendezett vérfürdőbe, hogy annak le­­hető ismétlését a szigetvári kerületben is óhaj­tani vagy megengedni képes lett légyen! ? Mednyánszky Sándor ujtólag megválasztott szeretett képviselőnket tiszteletlenül lealacso­nyító becsmérlő s ezáltal a szigetvári kerület 48-as érzelmű minden egyes választó­polgárát mélyen sértő meggondolatlan hetykeségből származó nyilatkozatát czikkiró urnak vissza­utasítjuk s reá megvetésünkkel felelünk. Azért, hogy czikkiró Hamburgban jó sört ivott, bizonyos kétes intézetében ismerete­ket szerzett, Mednyánszky szónoki tehetségé­nek megítélése, kit országgyűlési jeles beszé­dei után ismer az egész ország, önt compe­­tensnek különben sem ismerjük el. Azt mondja ön, hogy az embert barátjáról ismerhetni meg. Igaza van önnek. Önt is ba­rátjáról, nem barátjáról, mesteréről ismerem, ön Jakab tanítványa, milyen a mester, olyan a tanítvány, képzeletben nagy celebritás? ügyesnek látszó sophista minden elv nélkül. Hát arról szerzett-e tudomást, hogy Jakab fé­nyes s éles kardja a Hobok­, Patai s Tóthsz. György egyszerű polgárok érvei előtt mennyire eltompult ? Csak azt sajnáljuk, hogy ön bálványa Ja­kab urnak jelöltsége itt a szigetvári kerület­ben még vér szerinti rokonai előtt is komédia lévén arra rendezők és komédiások akadtak. Kerületünkből a 48-as párt fényes győzel­mét táviratilag szerencsém volt tudatni. Hátra van annak egyes mozzanatait fölemlítenem. A választás a legnagyobb csendben folyt le katonaság nem requiráltatott. A választási elnök Vaszari János úr humá­nus, részrehajlatlan magaviseletéért közbecsü­­lésünk, méltó elismerésünk nyilvánítása közt fejezte be a választást. Tanulhatnának tőle sok kollegái és elvbarátai, miként lehet bizonyos politikai elvet vallani s a mellett becsületesnek maradni! Fájdalmasan esik megvallani, hogy polgár­társaink közül 8-an 5 és 10 írtjával a nemte­len lélekvásárlóknak legszebb polgári jogukat eladták. A lélekvásárlók közt a választó­pol­gárok nyilatkozata szerint kitűntek : gr. Fes­tetics Dénes csertői zsidó korcsmárosa, Józan Bencze basali ref. iskolatanító és a szigetvári takarékpénztárnak, mint a fáma mondja bu­kott kereskedőből lett, lump könyvvezetője. Méltók mindhárman, hogy a becsületes polgá­rok mint bélpoklosokat kerüljék s tőlök min­denkorra utálattal elforduljanak. A 8 vásárolt között egy hatvani polgár is áruba bocsájtván magát , ott levő neje pedig megtudván sírva kisérte a választási ur­nához, kijelentvén, ha hogy a tudási pénzér­t a deákpárt és nem az ellenzék jelöltjére szavaz, s e ténnyel a hatvani községet különösen öt meg­gyalázza: tovább egy óráig, sem fog vele lakni, éljen a derék nő! Éljenek a szabad esz­mék s elvekért küzdő szigetvár-kerületi derék polgárok. Szűcs Mihály, a Szigetvár kerületi 48-as párt elnöke.* Esztergomból távirják mai kelettel. A központi bizottmány az összeírás kiigazítását befejezte, a választás hetedikén. A titkos sza­vazás egyhangúlag elhatároztatott. Nagy a lelkesedés és öröm.* Kaposvár, június 26. Somogym­egyében tegnap történt meg az or­szággyűlési képviselők választása következő eredménynyel: Körmendy Sándor Kaposvárott a központban, Mednyánszky Sándor Szigetvá­­rott, P. Szathmáry Károly N.­Attádon, Hor­váth Sándor Marczaliban, Sréter Csurgóban, Mátyus Arisztid­ Tabon mind­annyi ellenzéki lett, a lengyeltóti és szili kerületet etetés, ita­tás és a tisztviselők által gyakorolt nyomás által elcsente a kormánypárti két gróf, Fes­tetics Pál és Hunyady László, mit a haza ügyét tekintve, igen sajnálni lehet, mert ha magyar szellemű hazafiság lángja lo­bog méltóságos grófi kebleikben, foglaltak volna helyet a felső házban, hol aránylagos­­an sokkal nagyobb mérvben gyakorolhattak volna jótékony befolyást hazánk közügyeire, mint az alsóházban, ahol a kormánypárti ma­­meluk seregben, mint legújabban berukkolt hadapródok, csak fejbólintásra kárhoztatvák. Ki Somogy megye közjogi terén egy év óta történteket ismeri, a választási ügy ilyké­­peni fejleményének gyökét csak is a magyar­ság tiszta érzetében találhatja, és a lakos­ság romlatlan és elcsábíthatlan polgári haza­fias erényében — melynek sziklájáról vissza­estek az ellene intézett hivatalos nyomás, és a furfangos eszli csábos merényletekből származhatatott nyilak. A kaposvári kerületben a furfangosság leg­inkább szerepelt, — eleinte a megyei jelenté­kenyebb kormánypárti férfiakból néhányan hivattak fel szereplésre, — volt eszük — nem ültek fel, majd ultramontán programmal lép­tettek fel valami idegen egyéniséget; ez nagyhamar lejárta magát, a nevét elhallga­tom, nem tulajdoníthatván ezen keresztes vi­téznek annyi érdemet, miként őt bár heroszrati hitre is méltatnám. Felléptettek egy katholikus plébánost, ki halpárti álszinezettel szakadást idézni volt hivatva a balpártban ; ez sem sike­rült, sőt rövid hara­golása azzal ért véget, hogy saját nagymestere példájára a balpárt által ünnepélyesen excommunicáltatott; elvég­re utolsó napokban a hivatalos tekintély véte­tett igénybe, s úgy hiszem —­ szép tehetségű fiatal központi szolgabiránkra lett kivetve a re­mény horgonya, de a számitás korcsmá­­ros nélkül tétetvén, megbukott a terv, és miután a kormánypárt minden ereje a köz­­pontbani tisztviselők, — és azon ellenzéki párt irányában, mely őket már h­armincz éven túli korszakban és azóta polgáro­sítani törekedett — hálátlan izraeliták számában — győzelemre nem nyújtott reményt, a szerény ifjú délután négy órakor visszalé­pését nyilvánította, midőn Körmendy Sándor, ki e kerületet a legutóbbi országgyűlésen oly je­lesen és a választók nagy többségének teljes megelégedésére képviselte, maga egyedül ma­radván a küzdterén, a szavazást be kellett állítani és öt képviselőnek kijelenteni; ez időpontban kormánypárti szavazók 355 - en valának, hatpártiak 603-man, huszonhat köz­ség volt még hátra, ebből tán sokat enged­ve — jutott volna a kormánypártnak száz — és azzal punctum. Dicséretet érdemel a hat­párti polgári választók komoly, csendes ma­gatartása, a kormánypártiak sem adtak leg­kisebb panaszra okot, az egész választási fo­lyam alatt csak csend és komolyság uralko­dott, és úgy oszlott szét a választó közönség, mintha külön véleményre nem is lett volna oszolva. Nem így történt a szili kerületben, melyről különféle nem épületes hír kering: mintha márczius 4-e óta folytonosan etetés, itatás folyt volna az egész választó kerületben, kü­lönösen Igárban és Szilban, a csornai ven­dégségre 72 akó bor az urasági pinczéből küldetvén még négy mázsa sajt, félmázsa sza­lámi, ezen quantumhoz megfelelő szivar, és kenyér, a többit nem részletezem, mintának ez is elég: említésre méltóbb a szili gyermek­futtatás, a­hol a gyermekek megrészegíttettek, futtatás után pedig dijakat nyertek, az első kapván : egy aranyt, többen ezüst tallérokat. A­­ korteskedés bemutatása alkalmával min­den biró kapott 10 irtot. Közhír jelez valami 25 fogadott legényt, letett, kik verekedésre és intimidatióra készen tartattak volna, — meg hat, a nép által Gö­­bölynek gúnyolt legény, — kik közül egyik a választás napján délutáni két órakor, — mint a győzelmi hir vivője sietségében, ne­hogy a nagy esemény, — hogy a 792-dik év­ben Reichsgraffá lett Hunyady unokája szűk­ kerületének képviselővé választatott meg, — köztudomásra jutni késsék, — egy szili szár­mazású 60 éves Horváth nevű polgárt, midőn a választás színhelyéről haza bal­lagott, letiprott, az öreg azonnal ki is adá lelkét; az úgynevezett göbölyök közül, egyik urasági lovon karikaostorral összeterelte a jobboldali választókat tömegre süt. Hét banda zenész 80 írttól 160 írtig dijaztatott; a szava­zók napidija volt egy forint, fuvarja 5 frt; az egész választási többség monda szerint 60,000 írtba került, mely nagyszerű kiadás becsü­letére válnék még Hunyady Mátyás király pénztárának is, melyre azon okból hivatko­zom, mivel a „szili választókerület“ aláírása alatt, ugyanabban köröztetett nyom­tatványban következő korteskedési kitételek vannak. „Van-e köztünk egy, kinek szivé­ben ne élne még most azon közmondás“ „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.“ Nem Mátyás király volt-e a nemzet legigazabb jól­­tevője, valódi jó akaratú ? Ha valahaugy most kell em­l­é­k­ü­n­k­b­en él­t­e­tn­i, s visszaidézni kedves Mátyás kirá­­lyunk, amidőn körünkben van, há­­la a mindenhatónak, egyik méltó utóda, kinek jelszava: „Éljen aki jót akar, azonos dicső emlékű őseivel, kiknél nagyobb igazabb barátokat, jóltévőket a magyar nép nem ismer , sat, és ezt a programmot gróf Hu­nyady László nem defavouirozta. Igaz e Pro­gramm nagy újságot tár fel előttünk, kik nem tudták , hogy Hunyady Mátyás királynak utóda volna: — ez uj divatu programaiból né­mely észrevételeket is származtathatnának a magasabb körökben is, — de gróf Hunyady László honvéd is volt — e programm szerint, kár volt a csatákat is nem jelezni, melyekben dicső emlékű őseitől — magával világra ho­zott vitézségét kitüntette, — mikor a komáro­mi várban beteges nem vala. A balpárt a kaposvári kerületben legerő­sebben volt képviselve, mert minden törvény­­ellenes összeírási eljárás mellett 1938 összeírt szavazókból, a jobboldalnak nem jutott volna 400-nál több, ha végig szavaztunk volna is. A lengyeltóti kerületben a szokásos pressio, etetés, itatás daczára gr. Festetics Pál még sem birt 76 szavazat­nál többet az ismeretes ha­zafi Clementisz felett nyerni. Kovachich Őszinte­­ lanság azon vidéken van, hel a municipal bank az építkezést haladéktalanul megindítani akarja, minélfogva nevezett bank ki is jelen­tette, hogy a mutatkozó nagyobb összeget azonnal ki fogja fizetni.­­ Az alelnök felelete tudomásul vétetett. A közlekedési miniszternek azon válasza, hogy a budai lánc­hídfőnél jobbra és balra el­terülő két szabad tér szabályozási és szépésze­ti munkálatainak egy részét a dunaszabályo­­zási munkálatokba veendi fel, örvendetes tu­domásul vétetett, és ezen, valamint a parkíro­­zási munkálatok még ezen év folytán meg fognak kezdetni. Hivatkozással a m. minisztérium által hely­benhagyott, a rendszeresített mérnöki állás be­töltésére, a műszaki osztály vezetője előter­jesztésének megtételére utasittatott. A minisz­tériumnak egyéb, az 1872. évi költségvetés iránt tett megjegyzései jelentés végett a pénz­ügyi bizottságnak adattak ki. A mérnök-egylet telkéből szabályozási te­kintetből elvont területnek kártalanítási össze­ge, □ ölenként 100 fttal; Rakovszki Ludovicá­nak zöldfa és mészáros utcza sarkán levő tel­kéből, hason czélból elvonandó területnek ölenkénti becsértéke 250 fttal állapíttatott meg; s ez utóbinak tervei átváltoztatásáért kárta­­lani­tásul 200 ft fog kifizettetni, miről az illetők Pest város közönsége útján értesittetni fognak. Ugyancsak tárgyalás alá vétetett Basch Emanuel jogutódjainak, az országút szabályo­zása folytán, a „2 pisztoly“-féle telkekből levágandó területnek kártalanítási ügye és el­határoztatott, hogy négyszög­ölönkénti kárta­lanítási összegül a szabályozás folytán elvo­nandó területért azon középösszeg fog adatni, melyért az eredetileg egy telket képezett 4 házhely egyre-másra értékesíttetett és illetőleg tulajdonosuk által eladatott. Deutsch Móricznak, a közúthoz szükséges területért, négyszög­ölönként 100 ftnyi kisajá­títási ár, és Winhardt Antalnak 60 ft fog fizet­tetni, a köteles leend azonban az utóbbi, a körút megnyitásához telkéből levágandó terü­letet ugyan csak ezen áron átbocsátani. Schimmer Györgygyel, továbbá Schlosser Károly és Terézia hitesekkel, Sayer Aloisiá­­val és Hatos Józseffel, a sugár­út vonalába eső ingatlanságaik iránt megkötött szerződések helyben hagyattak. A Jankovics-féle ház vételárából visszatar­tott összeg, miután több hitelező részéről bizto­sítási lépések tétettek, bírói kézbe fog leté­tetni. Klein és Fraser londoni mérnököknek érte­sítése, hogy a közút munkálataihoz megrendelt gőzhenger már elkészült és legközelebb el fog küldetni, tudomásul vetetett,­­ fel fognak ké­retni nevezett urak, hogy a lehető gyors átszál­lítás iránt intézkedni szíveskedjenek. Beiwinkler mérnöknek, egy új követési r­end­­szerre vonatkozó ajánlata, lehető tekintetbevé­tel végett Pest város közönségével fog közöl­­tetni. A rózsatéren felállítandó vizelde ügyében értesíttetni fog a városi közönség, hogy jelen­leg a felállítás ellen semmi akadály sincsen, azonban a rózsatérre nézve közlött szabályozás létesítése alkalmával ez minden esetre eltávo­­lítandó lévén, a felállítás csakis ideiglenesnek tekintendő. Koppi Anna azon kérelmének, hogy házát a Rombach-utczában is 3 emeletre építhesse, a fennálló szabályok értelmében hely nem adat­hatott. A műszaki osztálynak a Buda víziváros fő­­utczának kiszélesítése iránt tett indítványa, bő­vebb tanulmányozás és jelentés végett, a mű­szaki bizottságnak adatott ki. A nemzeti színház és szomszédos Wester­­mayer-féle sarokház kiépítése iránt a miniszté­rium részéről közlött tervek tanulmányoztattak, s az erre vonatkozó műszaki vélemény oly meg­jegyzéssel fog a m. minisztériummal közöltetni, miszerint czélszerű volna, ha a tervek elkészíté­sével 2 jelesebb pesti építész bízatnék meg. Miután tapasztaltatott, hogy a városligetet környező árok az ottani házakból kihányt sze­mét és rondaságokkal van tele, s fel fog kéret­ni a városi közönség, hogy ezen visszás helyze­ten mihamarább segíteni és intézkedni szíves­kedjék, hogy a körülfekvő utczákon is a szeme­tes kocsik időnként megforduljanak. Ugyan­csak egészségi tekintetből fel fog kéretni a pénzügyminisztérium, miszerint az új­pesti ki­kötő ügyében a lehető gyorsassággal intézked­ni szíveskedjék, hogy a legközelebbi nyári hó­napokban könnyen veszélyessé válható ártal­mas kigőzölgésnek ideje korán eleje vétessék. Következő építési engedélyek akadálytala­nul kiadattak: Buchwald Sándornak a meghosszabitott are­na utczában 6. sz. alatt — Vak Mihálynak a lipótv. kültelken 18. sz. alatt, — Beck Márton­nak a terézv. névtelen utczában 885—6. sz. alatt, — Biermann Ignácznak a terézv. 2 szív utczában 762—63 sz. a. — Rössler J.-nek a terézv. 2 szív utczában 46—770 sz. a. — So­­larsch Józsefnek a terézvárosi felső Erdősoron 746. sz. a. — Fogarasi Jánosnak a király utczában 792. sz. a. — Hengel Józsefnek a Hermina mezőn 67. sz. a. — Kand Vilmosnak az árokvonal utczában 171. szám. alatt. — Gyurkovits Jánosnak a kis templom és nap utczák sarkán 22—10. sz. a. Krumpholcz Mi­hálynak a Nagy János utczában 5. sz. a. Schön Annának a király utczában 28. sz. a. A gázgyár társulat igazgatóságának a józsefv. futó utczá­ban, Weinber Antalnak, a józsefv. gólya utczá­ban 308—15. sz. a., Burischek Ferencznek a ferenczvárosi remete-utczában 747—3. sz. a. Tóth Lászlónak Kőbányán 211. sz. a., Hős Mihálynak a Rákos-réten 314. sz. a., Stadt­­müller Józsefnek a szegények háza körül 17. sz. a., Braun Arnoldnak a terézv. Dávid-utczá­­ban 967. sz. alatt, Freund Mihálynak a terézv. Szondy-utczában 29. sz. alatt. A jegyzőkönyv hitelesítésével Simon és An­­dorffy urak bízattak meg, útmutató népies könyvet adván ki, sikerült az­zal babonás hibáira, előítéletére őszintén figyel­meztetett nemzetem előtt, közelismerést és méltánylást kivívnom. És most e közhasznú munkámat még bővebben, alaposabban s gya­korlati irányban kidolgozva szándékozom ki­adni, úgy hogy a különféle fajú de egy czélra törő a szent István koronájához tartozó nép val­lás különbség nélkül egyes bajok, betegségek gyógyítása, s rész szokásai, babonás hibái el­hagyására nézve biztos házi­orvosát, tanács­adóját és védőjét találta fel abban. Ennek foly­tán, hogy nézetemhez mások is hozzá­szólhas­sanak, felkérem orvostársaimat, a lelkészeket, népoktatókat és emberbarátokat, mindazon jó lelkes honfiakat, kik e téren szellemi hozzájá­rulásokkal boldogítani óhajtják — gazdagítani nemes czélű vállalatomat, szíveskedjenek saját nézeteikkel — rövid értekezleteket saját ne­vük alatt könyvem számára megküldetni. A könyvben saját nevök alatt fog megjelenni, úgy, hogy a számtalan eszmék által tisztázzuk és műveljük szeretett népünk azon szellemi ré­szét, amely idáig parlagon hevert. A szellemi iratokat, úgy szinte a munkára való előfizetési pénzt, példányonként mielőbb hozzám küldetni kegyeskedjenek, egyes példány ára 2 frt o. é., A szellemi közreműködők, úgy szinte gyűjtő­imnek tiszteletpéldányon kívül neveik a könyv­ben megörökítve lesznek. Hazafiui tisztelettel kéretnek a fővárosi úgy szinte az egész hazai vidéki lapok érdemes szerkesztői ezen sorok bevételére. Nagy-Mihály, Zemplénmegye ju­nius 29. Ocsváry Ede orvos és szülész. — Egy kedélyes politikai bankett­ről a “Hon“-ban ezeket olvassuk: Múlt hó 26. a Józsefváros ellenzéki választói volt képviselő­jük Csernátony Lajos tiszteletére a zugliget „disznófő“ helyiségeiben fényes banquetet ren­deztek, mely igen jól sikerült. Kilenc­venötre ment a megjelentek száma, köztük volt sok nő, kik férjeikkel versenyeznek a hazaszere­tetben. A házi­asszonyok szerepét Sinkovits és Bernhardtné asszonyságok viselték. A felkö­szöntők sorát Nagy István, a józsefvárosi el­lenzék elnöke kezdi meg, felköszöntve a volt képviselőt. Erre Csernátony meghatottan fe­lelt, éltetve az ellenzéket. Szót emelt a n.­vá­­radi képviselő Győrffy Gyula is. Beszéltek továb­bá Szévald Vilmos, a józsefvárosi ellenzék jegy­zője, Dr. Csillagh Zsigmond és mások, kiknek szívből jövő, talpra esett felköszöntései viha­ros tapsban részesültek. Felköszönték a bal­oldal vezérférfiait, a Terézváros volt képvise­lőjét Jókait és a lelkes hölgyeket. Ebéd után a fák alatt elhelyezkedett társaság kedélyesen társalgott, míg a megtisztelt 7 órakor szívélyes búcsút von a társaságtól. A hátramaradtak késő este tértek vissza a fővárosba. A józsefvárosi ellenzék min­taképül szolgálhat, hogy a vesztett­­csata után nem csügged, hanem tántorithatlanul ra­­­gaszkodva elveihez, edzetten fog szembeszál­­lani elleneivel s diadalmaskodni minden aka­dályokon, melyeket a kormány oly kíméletle­nül ebbe gördített. Egy jelen volt vendég. — Marikovszky Gábor polgár­iskolai tanár 35 éves korában elhunyt. Buzgó ta­nár volt s a szép­irodalommal is foglalkozott. Itt több sikerült költeményt, egy époszt s a Katona emlékvers-p­ályázatnál a második dí­jat nyerte el. — A „Lloyd“ magyarsága czímen a „Hon“-ban ezeket olvassuk: Tudják olvasó­ink, hogy Miklósi, kinek budai színtársulata egyre nagyobb közönséget vonz még a távol színkörbe is, a télen át a fővárosban is akar maradni. Meg is írtuk volt már, hogy ajánla­tot tett a régi Lloyd-épület tulajdonosának, a Lloyd-társulatnak, s kérte a tőlük most bérbe­adandó épület nagy termét, ezer forinttal töb­bet ajánlván érte, mint bármelyik vállalkozó. Senki sem gondolta tehát, hogy még Miklósi e szándékának útját állhassa valami. — Pe­dig útját állta a Lloyd-társulat, mely leg­közelebb elhatározta, hogy az ő szent fa­lai közt még akkor se hangozzék magyar szó, mikor a germanizáczió két fő-főfactora: — a távirda, — s a börze eltávozik on­nét. Kimondták hát, hogy ők inkább németek, mint üzletemberek, s inkább vesztenek ezer fo­rintot, semhogy az ő nyomukban magyar szó hangozzék. Hanem hát nem lehet erről még csak a keserű humor hangján sem írni. Ok­vetlenül kemény lesz a toll minden szava ez emberekkel szemben, kik cynismusokban a társadalom terén úgy látszik még messzebb viszik, mint a politikában. A Lloyd-társulat elnöke, Vecsey Sándor, ki neve mellett büsz­kén fitogtatja a magyar kir. tanácsosi czimet; irányadó e társulatban Wahrmann Mórnak, a magyar képv. ház tagjának minden szava,nagy befolyása van itt Falk Miksának, ki szintén visz­­szaemlékezhetnék, hogy magyar író korában szerzé legszebb babérait, hanem azért a ma­gyar színészetet mind ez urak lábbal tapodni hagyják, sőt segítenek abban azon börze-cli­­quenek, mely egyenesen azért tör — mind a városi közgyűlésen annak idején, mind most társadalmi uton — a pesti magyar népszínház ellen, mert félti Varietés színházi ad­táit a vég­leges, de elkerülhetlen bukás ellen. Miklósy azonban azért ne csüggedjen. Helyiséget fog találni a fővárosban s a közönség pártolása a mennyire használni fog a magyar színészet ügyének, annyira a rerpiritó lesz a Lloyd azon millionáriusaira nézve, kik ma oly szívesen fojtanák azt egy kanál vízbe. — Az új lapok. Mára három lap haj­totta le fejét örök álomra, kettő pedig felütötte magát. Az egyik a „Delejty“, mely Bo­rostyán­ Nándor szerkesztése mellett kezdte meg újra pályafutását. A másik a „Szabad Sajtó“ s ezt Csáky Gyula gr. és Hatala Pé­ter szerkesztik. — Debreczen város 500 frt. allapit­­ványnyal az orsz. m. iparegyesület alapitó tagjai közzé lépett. Óhajtandó volna, hogy a nemes példát hazánk minél több városa követné, és az országban az ipar érdekeit és előmozdí­tását oly annyira fölkaroló egylet alapitó tag­jai közé lépnének. — Kassán a választás egybeesett a ló­versenyekkel s a hangulat izgatottsága da­czára is szép közönsége volt a futásoknak. Első nap, szombaton, a verseny következő ered­ménynyel folyt le. A hölgyek diját (szép ezüst serleg) Baltazzi „B r a e m a r“-ja nyerte; a két­száz aranyos állványdijt gr. Forgách László „Fidget“-je, a száz frtos tiszteletdijt gr. Forgách István „Csuny­á“-ja, az ezer frtos handicapban gr. Károlyi István „Primro­s­e“-ja győzött.­­ A tegnapi második ver­senyben az 500 frtos handicapot Baltazzi „Braem­ar“-ja, az 500 frtos egyleti dijt Forgách gr. „Palla­s“-a a tiszteletdijt Wesse­­lényi „Trautenau“-ja s végül a 800 frtos állványdijt Blaskovics „Olgá“-ja nyerte. — A T­­­r­o­n i a gyorsiró-egylet f. hó 29-én gyorsírói versenyt rendezett, melyben a fővá­ros középiskolai,­­tanulói közül 20 pályázó vett részt. Díjul értékes, diszkötésű könyvek voltak kitűzve, milyen: Keleti K. Hazánk és népe, Madách Az ember tragédiája, Petőfi lyrai köl­teményei stb. — Kónyi gyorsirófőnök először lassabban, azután igen gyorsan diétáit, és a versenyzők az írottat azonnal fölolvasni tar­toztak. A jelen volt országgyűlési gyorsírókat és egyéb vendégeket igen kellemesen meglepte a tanulók nagy részének rendkívüli gyorsírói ügyessége. Díjt nyertek Sorommer, Ringler, Wagner, Kimer és Lovász gym. tanulók, Schwartz Bódog keresk. akad. tanuló. Kónyi kitartásra buzdította a tanulókat és köszönetet mondott Fenyvessy, Gyurmán és Cserei taná­roknak, mint a kik a ma föltüntetett szép ered­ménynek főrészesei. .. A mint lapunk hirdetési részében olvas­ható, a magy. általános földhitel részvényt­ár­­sulat e hó 2-án aláírást nyit a kecskeméti központi takarékpénztár 2000 részvényére. Kik az ily vállalatokban szokták pénzüket el­helyezni, utaljak a hirdetési rovatra , mely kellő tájékozást nyújt. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, jun. 27. Gr. Szapáry Géza alelnök az ülést d. u. 4 órakor megnyitván, válaszol mindenek előtt Tavaszi Endre tanácstagnak azon kérdésére, ha váljon igaz-e, hogy némely sugárúti egyez­ség megkötése alkalmával, az illető telek tu­lajdonosnak nagyobb kártalanítási ár­adatott volna, mint mennyit ő maga a felszólamlási bi­zottság előtt követelt. Az elnök a jogi bizottság előterjesztése folytán azon fölvilágítást adja, hogy ilyen eset csak egy fordult elő, Krump­­holcz Bauer Terézia asszony nagymező utcza 1112. számú ingatlanságának megvétele alkal­mával, s hogy ezen eset is azon körülménynek tulajdonítható, miszerint a most nevezett ingai­ MAGYAR ÚJSÁG 1872. JULIUS 8. KRÓNIKA. Pest, julius 2. — „A nemzet érdekében egy őszinte kérelem“ közvetítésére kérettünk fel. így hangzik: 1863-ban a magyar nemzet szaporátlansága okairól s azok elhárítása mód­jairól egy, bár igénytelen, de e téren úttörő, Tarka levelek. T. szerkesztőség. A budai kir. egyetemi főgymnasium igazga­tója és a harmadik osztály főnöke f. hó 27-kén ismeretlen kéztől és posta utján megkapták a „Magyar Újság“ f. évi 138-ik számát, melyben a „Tarka levelek“ czimű közlemény) „Hetesi Lajos“ aláírással) kék trónnal volt szembeöt­lővé téve. Minthogy e közlemény a tényállást elferdítve közli és az olvasó közönség ítéletét félrevezet­hetné, szükségesnek látja a tanári testület ki­nyilatkoztatni, hogy Hetesi Lajos III. osztá­lyú tanulót, mint akire az osztálykönyv elsik­­kasztása bebizonyult, nem az intézet igazga­tója Dr. Lutter Nándor, hanem a tizenhat tag­ból álló tanári testület zárta ki egyhangú határozattal, még­pedig tüzetes vizsgálat, ismételt vallatás és szembesítés alapján két napi tanácskozmány után. E határozatot a miniszter úr semmi esetre sem dönthette volna meg, „hacsak bizalmat­lansággal nem viseltetik a testület egyhangú határozata ellen,a­mely esetben csakis külön kiküldendő királyi biztos által eszközöltethe­tett volna új vizsgálatot. Különben a­kit ez ügy közelebbről érdekel, fáradjon fel a tanintézeti igazgatósági irodába, hol az illető jegyzőkönyvet elolvashatja, biz­tos és hiteles tudomást szerezhet a tényállás felől. Ami a tanpénzt illeti, melyet Hetesi Lajos az igazgatótól követel vissza, kijelentjük, hogy sem az igazgató, sem a tanárok a tandijat nem szedik be, hanem az állam által e czélra ki­küldött pénzügyi tisztviselő. Ha tehát Hetesi Lajos azt hiszi, hogy a tandij visszakövetelé­sére jogalappal bir, forduljon az adóhivatal illető osztályához. Kelt Budán, a tanári testületnek 1872-ik évi junius hó 28-ikán tartott rendkívüli tanács­­kozmányában. Dr. Lutter Nándor, igazgató. Szamosi János, Mit tanácskozmányi jegyző, Tisztelt szerkesztőség! Folyó hó 24-én este lakásom felé egy urias embert és 2 városi őrt láttam közeledni. Kérdé­semre, hogy mit kívánnak, válaszolt az uriós ember, ki nem volt más, mint Németh István adóbehajtó: „14 frt hátraléka van, jöttem te­hát mindenét felírni!“ Ezen szavakkal szo­bámba akart menni. De én összetett kezekkel kértem, őt, hogy ne menjen be, mert ott gye­rekágyban fekszik a nőm, kifizettem mindjárt a hátralékomat. A behajtó pedig engemet fél­­retaszított, emberhez nem méltó durvasággal az ajtót kirúgta, feltett kalappal berohant a szobámba, az őröknek parancsolván, hogy néz­zenek meg mindent, kik is mint méltó szolgái gazdájoknak, halálos beteg nőm feje alól kihúzták a párnák­at. Ezután tá­voztak, (mindez 7—8 tanú előtt történt) engem még becsukással fenyegetvén; engemet, ki mint békeszerető polgár megfizettem azon 14 irtot, mely­et nem én, hanem 63 éves, semmi munkára már nem képes napom tartozott. Dr. Hevesy megyei orvos úr bizonyítványára tá­maszkodva, (ki írásban adta meg, hogy gyenge nem idegzeteire károsan hatott a behajtó hot­tentotta lármás fellépése) fogom törvény útján keresni igazságomat. Ezúttal csak annyit: Tiszta szívemből sajnálom, hogy szavaztam egy oly kormányra, melynek közegei ily hallatlan barbár módon még az ember családi életét sem tartják szentnek. Tisztelettel Dunaföldvárt 1872. jun. 30. Osztroluczky Mihály, volt lelkész. Jegyzetek a múltból. Jul. 3. 1743. Dershawin Gábor Romano­­vits orosz költő születése. 1744. A magyar seregek gróf Nádasdy Fe­­rencz tábornok alatt elfoglalják a győzhetle­­neknek tartott lauterburgi vonalakat. 1815. A szövetséges seregek másodszor fog­lalj­ák el Páriát capitulatióva . 1860. Garibaldi kiűzi a jezsuitákat Sicili­­ából, és az excellentiás czimeket eltörli. 1866. A königgrätzi csata. KÖZGAZDASÁG.­ ­• A világkiállítás magyar bizottságá­hoz a kereskedelmi minister kinevezte: dr. Wagner László, budai műegyetemi tanárt, mező-

Next