Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-03 / 200. szám

Pest, szept. a. Politikai szemle. Ma van a sedani nap évfordulója. Érdekes­nek tartjuk fölemlíteni azon táviratot, melylyel Vilmos császár nejével e nagy fontosságú ese­ményt tudatta: Sedan előtt, szept. 2-án délután­i­s órakor. A capitulatió, mely az egész sedani hadsere­get hadifogolylyá teszi, épen most köttetett meg Wimpffen tábornokkal, ki a megsebesült Mac-Mahone tábornagy helyett a főparancs­nokságot vitte. A császár (már tudniillik Na­poleon) csak nekem adta meg magát, miután nem ő a főparancsnok s mindent a párisi regensségre biz. Tartózkodási helyét én fogom meghatározni, miután szólottam vele egy ta­lálkozáson, mely rögtön megtartatik. Mily for­dulat isten vezérletéből! A „Repub. Frangaise“ aug. 31-ki számában, ha nem csalódunk, Gambetta tollából a feje­delmek találkozására­ vonatkozólag­ egy hos­­szab czikket közöl. Összehasonlítást téve az 1815-ki szent szövetség megkötésére és a mos­tani találkozásra okul szolgáló körülmények közt, úgy találja, hogy e találkozástól nincs mit tartani, habár Andrássy minden áron Met­ternich szerepét akarja is játszani s az egész találkozás nem egyéb, mint hogy a fejedelmek egymást látni akarták. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságá­nak aug. 30-án tartott ülésében a külügymi­niszter interpelláltatol a már küszöbön álló berlini császári találkozásra nézve.­ Remusat állítólag oda nyilatkozott, hogy a franczia kormánynak legkisebb oka sincs nyugtalan­kodni annak eredménye fölött, mert teljesen megbízik azon bölcseségben, mely azt vezeti. Thiers egyre-másra tartja a tanácskozáso­kat Trouvilleben a tábornokokkal. Közelebb is Hartung, Renson és Guyot tábornokokkal behatólag tanácskozott a departementokban felállítandó lovas és tüzériskolák fölött. Mint bizonyost állítják, hogy Toulouse, Rouen, és Bourgesban tüzér, ■— és Caen, Falaise, Tar­­bes, Beauvais és Chalons — sur — Saoneban lovassági iskolák fognak felállíttatni. A spanyol választások eredménye a követ­kező : 292 radikális, 76 köztársasági, 14 alfonsista és 9 dynasticus conservative Három választás hiányos választási névlajs­trom miatt megsemmisíttetett, így pl. a 80,000 lakóval bíró Cadix városból csak 2000 vá­lasztó íratott be. E szerint az antidynastikus pártok 80 köztársasági és 11 conservatív által vannak csak képviselve a parlamentben, mely­nek tehát még negyed részét sem teszik. Mind­­azáltal az „Epoca“ attól tart, hogy a monar­chia erős megtámadásoknak lesz kitéve a gyenge védelemmel szemben. A végeredményt nem tudhatjuk — úgymond a nevezett lap — de alapos lélekmnek adunk kifejezést, ha lát­juk a Hon elleneinek azon elbizakodását, mely­lyel közelgő győzelmükről, mint biztosról be­szélnek s ha látjuk azon bizalmat, melylyé épitnek azok gyöngeségére, kiknek köteles­sége volna terv őket meghiúsítani. Erősítik, hogy a pápa kinyilatkoztatta a rendfőnökök előtt, hogy rendházaik elnyo­matása esetén a Vaticánban telepedhetnek meg. A választásban való részvétel igen élénk volt; a választások majdnem mind szabadel­vűek, csak 2 clerikális és 2 radikális válasz­tási bizottság választatott meg, tökéletes csend uralkodik. Lutz miniszter lemondó kérvényére még nem kapta meg az írásbeli jóváhagyást, ellenben Gasser határozottan utasíttatott, hogy új ka­binetet alakítson. Gasser meghivatásának hí­rére az egész kabinet beadta lemondását, a hadügyminiszter kivételével. A Gasser által igazságügyérnek kiszemelt Bomhard egészségi tekintetetek miatt visszautasította az ajánla­tot; ennek következtében Gasser Kurg a schaf­­fenburgi féltörvényszéki elnököt igyekszik tár­­cza elfogadására rábírni. Mexikóban a polgárháború megszűnt. Lerdo de Tojada egy kiáltványt bocsátott ki, mely­ben az elhalt elnököt a legnagyobb dicséretek­kel halmozza és új elnök választást rendelt el, ígérve, hogy háborútlan szabadság és bizton­ságról fog gondoskodni. Egyszersmind politi­kai amnestiát is adott, de azon megszorítással, hogy a megkegyelmezettek nem léphetnek előbbi hivatalaikba és fizetéseket utólagosan föl nem vehetnek. A minisztériumban semmi változás nem történt. Lerdonak ugyanazon ta­nácsadói vannak,­­mint Juareznek. Mexicóban általában azt hiszik, hogy a választás Lerdára, mint legérdemesebbre fog esni. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCSÁJA. — 1­872. szeptember . — A mostoha. Regény irta: Csarnd­a náhob. Második rész. XVI. A szer­elem hatalma. (38. Folytatás.) — Ott találkoztam Hugóval is. Oh kedves mama láttad volna milyen szép volt­­. Sok­kal szebb, mint itt a földön. Ő is beszélt ve­lem. Azt mondta — Szeréna megragadta any­ját, magához húzta, és alig érthetően súgta fü­lébe — azt mondta, hogy ő nem esett el pár­bajban. Őt meggyilkolta egy gonosz ember, a­ki meg fog gyilkolni téged is. Kerüld őt édes mama. Ne beszélj vele többé soha. Ha találko­zol vele valahol az utczán, menekülj a tem­plomba, oda nem fog követni. Imádkozzál érte. Ő el van átkozva, ő maga magát átkozta el... Jaj ! . . ott van, látom őt . . . Istenem! Iste­nem ! — Csendesülj le édes, egyetlen leányom. Ott senki sincs. — De igen ott van . . . félj tőle .. . Fuss, szaladj innen . . . menj, keresd föl Margitot... békülj ki azokkal, akiket megbántottál . . . akkor meg fognak bocsátani azok, a­kik ott vannak fenn az égben . . . Ígérd meg nekem ezt édes jó anyám, ígérem édes angyalom. Most nyugodjál. A sok beszéd megárt. — Köszönöm — rebegő a beteg. Vonásai átszellemültek. Angyalok felvitték az égbe. — Istenem ! — Segítség! — sikoltott fel a kétségbe esett anya. Arthur villámsebesen ter­mett mellette. A mostani provisorium hitele és önbi­zalma, mint szintén a gondviselésszerű­ férfiak iránti vakbuzgalom, úgy látszik elérte tetőpontját kül- és belföldön. A megcsonkított értékű osztrák állami jövedékek a múlt évihez képest 60 7­ártot emelkedtek, s a nemzetközi viszo­nyokat a kormánypárt annyira kielégí­­tőnek látja, mikép ily rendkívül kedvező körülmények közt megengedi, hogy Ló­­nyay miniszterelnök ne menjen Berlinbe, hol Európa államviszonyainak szabályo­zása és talán némely államok belviszo­­nyainak is erélyes megrendszabá­lyozása iránt döntő megállapodás, egyetértés jön létre. Igaz, hogy az osztrák állampapírok árkelete, még közel sem érte el a hitel azon magasságát, melylyel például a bádeni, szászországi vagy épen finnor­szági kölcsönök dicsekesznek. Ha nem, az árkeret emelkedése mégis arra mutat, hogy valóban sokan vannak, kik az „osztrák-magyar“ provisorium megszi­lárdításában hisznek, vagy legalább re­mélnek, s ezen reményük fejében midőn 50—60—70 frt agróval honorálják a szédelgő magán­vállalatokat, az osztrák államadóssági kötvényektől sem von­nak meg 5—6—7 frt ,javítást“. Ez a pénzemberek bizalmának anyagi kifejezése. S mi a politikusok rendithet­­len hitét illeti ? Olvassuk meg például a — Ő meghalt! — sóhajtott fel fájdalmasan Josefine s közel volt az ájuláshoz. — Kérem vigasztalja magát. Ő kiszenvedte azt, ami e földön mindegyikünkre vár— mon­da Arthur s karöltve Josefinét néhány termen keresztül egész a bondok­ba vezette. Alig, hogy az ajtó mögöttük bezáródott, egy cseléd nyitott be, ezüst tálc­án levelet hozva úrnőjének, Josefine feltörte. Éles sikoltás lebbent el aj­kain. Azon pillanatban ájultan rogyott Arthur karjai közé. Abban a levélben e néhány szó állott: — Még nem boszultam meg magam. Ez volt Sarolta halálának évforduló napja. * * * A holt­testet beszentelték, koporsóba tették és Réthelyen eltemették Sarolta mellé, a csa­ládi sír­boltba. Josthne szintén Réthelyre vo­nult, a csendes falusi magán­­ba­n gyá­szolni. XVII. A­mit az olvasó még nem tud. Ha úgy tetszik, elvezetem nyájas olvasói­mat, egy pompás tavaszi reggelen a pozsonyi mulató ligetbe. A fasoron melyet balra a hajóhídtól ma­gas karcsú jegények képeznek, egy fiatal párt látunk karöltve haladni. A nap néhány felhőt lebbent el lángoló ar­czáról, melyek hasonlítanak könnyű fátyolhoz, mikbe arany szálak vannak szőve. Az ég szí­nén is vidámság ömlik el. A gránit sárga és lila színe följebb átolvad tiszta azúr színbe. A távoli tájak eltünedeznek a halvány ködből, a liget fás csalitjai, éneklő apró madárkáikkal, a szőke Duna tag lükk­, a napnak benne für­dő sugaraival, rengő habfürteivel, az erdők a bérezek — mind mosolyognak. A tél nyomasztó kimorsága, mint bus hom­lok redői tűnnek el, midőn felvirad az öröm napja. Tavasz van, üde, zöld, illatos, virágos tavasz.­­ — um.,­­m­ m., m m.m Kedd, Szerkesztői irottá­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­ó 11 e­­m i részét illető, minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Hiad­ó-Mon­tat­t Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz,a kiadás körü­li pa­­naszok és a hirdetmé­­n­y­e­k. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. szept. 3. Előfizetési t­r­i Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 Irt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . ■ 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. Mü­ntetési d­ij­­ 9 hasábos petitsor egyszer, hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr Bélyegdij minden minden hir­detésér külön 30 krNyikttór 5 hasábos petitsor 25 kr. A provisorium hitele. „Pesti Napló“ közelebbi főczikkét, mely­ben Andrássy külügyérről így szól: Ide megy ki a kormány elfogult or­gánumainak bizalmi szédelgése. Már hogy a népek soha sem osztoz­tak és nem osztozhatnak eme bizalmi szédelgésben, onnan világos, hogy bi­zony nagyon sokan találkoznak mind „osztrák“ mind­ „magyar“ részről, és­pedig épen a közvélemény részéről, kik nagyon idegenkednek az „ellen“, hogy egyes emberek képezzenek vagy képvi­seljenek egy-egy országot, vagy épen több államot egymás irányában. A történelem ezer meg ezer csapásai végre meggyőzték a vakbuzgó hívőket az emberi­ gondviselés gyarlóságairól s illetőleg arról, hogy mindenféle képvi­selet nagyon tökéletlen és annál tökélet­lenebb kifejezése a képviseltek jogai­nak és érdekeinek , minél többféle nézet és érdek szoríttatik egy ka­lap alá. Nemhogy bizalommal, hanem való­ságos rémültséggel tekintenek tehát most ezrek és milliók Berlin felé. Ré­mültséggel, mert a rendkívüli előjelek után rendkívüli eseményeket várnak, melyek jót nem hozhatnak, vagyis a békét nem biztosítják. Azon nagyszerű események pedig, melyekben a történet­tudósok, és a hadisarokban osztozó államférfiak gyönyörködni szoktak , soha sem voltak kedvezők még a nyerő­félre sem — mikép ezt a német népek mostani állapota is tanúsít­hatja. „Ma, midőn gróf Andrássy a külügy­miniszter, a bizalom irányában oly nagy fokú és mindenki oly annyira meg van győződve, hogy a monarchia külü­gyeit mindkét fél érdekes és jogos igényeinek megfelelőleg kezeli, hogy sem osztrák, sem magyar részről, sem a kor­mány, sem a közvélemény ré­széről nem tapasztalható semmi ide­genkedés az ellen, hogy ő egyedül fogja a kormányok nevében a berlini találkozásokon képviselni a monar­chiát, és sem a magyar, sem az osztrák miniszterelnök nem kíséri ő­felségét.“ E szerint még megérhetjük, hogy lesz­nek talán nemépen megvetendő politikai pártok, kik végre feleslegesnek találják az egész parlamentarismust. Természetes. Csak egy kis bizalom kell hozzá, mint a delegációhoz, hogy t. i. a nép megbízza képviselőit, a képvi­selők megbízzák a delegátus urakat, a delegátus urak végre megbízzák a kor­mányférfiakat, hogy tegyenek mindent „bölcs belátásuk“ szerint. Fiatal párunk elégedett örömmel sétálgat végig a hosszú fasoron. Élénk részvéttel jártatják körül szemeiket, megbámulnak minden apróságot, gyönyörköd­nek a magasban lebegő pacsirta lenge röpkö­désén, megállnak egy virágszál előtt, elme­rengnek rajta, aztán leszakítják s egymás keblére akarják tűzni. Beszélgetnek szerelem­ről, a tavasz bájai és kellemeiről. E szerelmes fiatal pár Csillagi Kálmán és Margit. Milyen eset vagy ármány vezette őket együvé ? Épen ezt nem tudja az olvasó. Épen ezt szándékunk jelen episodunkban földe­ríteni. Kálmán először látta Margitot, midőn aty­jával egyizben Bécsben volt a tanácsos úrnál. A szempárok találkoztak és megérteték a szivekkel a keblek kölcsönös rokonszenvét. Kálmán azóta sokat álmodott Margitról, midőn pedig ébren volt, folyton róla ábrándo­zott, akkor is, midőn a füzérkötés napján őt is a kertben találtuk, távolabb, Gerő és Iréntől a puha gyepen heverni és gondolataival szana­szét lézengeni a képzelem tarka világában. E nap két sebet ejtett szivén. Először,mert­ atyát vesztett, másodszor, mert holt atyja hozza irt ama levelében, mintegy végrendeletüeg rá örökölte a boszu nagy műt­­vétek végrehajtását azokon, kik okai voltak anyagi tönkrejutásának, okai halálának. Meg kelle magát boszulnia Cserépházyn és Réthelyi Dánielen, kinek leányát szerette.Iszo­­nyu feladat. Azért volt a legszomorubb ama végzetes napon. Özivszorongva vált ki Iréntől, Gerétől, meg­ígérte nekik, hogy mit atyja reá bízott, azt szen­tül fogja teljesíteni. Volt az öreg Csillaginak egy igen gazdag rokona, akivel szintén tudatta a catastrophát, melynek küszöbén családja áll és kérte, hogy midőn ő többé már nem lesz, gondoskodnék fiaiél. Ehhez menekült Kálmán. Ekkor aztán meg lenne kímérve az egész országgyűlési költség, melynek filléreiért már most is oly kemény har­­czot vívnak a jobboldali lapok, hogy ál­lítják, miszerint mindenféle „ellenzé­­keskedés“ az ország idejének lopása és pénzének p­azarlása és nagyon súlyos fe­lelősséggel vádolják az ellenzéket, ha a mostani provisoriumot tarthatlannak vél­ve netalán annak módosításáról az u. n. „közjogi kérdésekről“ csak szólani is merészelne. Azon furcsa vigasztalás, miszerint a berlini találkozás fő következménye a ke­leti állapotok bizonyos „nagyobb“ szi­lárdsága, s az ottani „felforgató elemek“ háttérbeszorítása leend, talán tetszeni fog a török basáknak, a kelet népein uralkodó mohamedánoknak. De szintén csak megerősíti ama gyanút, miszerint némely állam belviszonyainak „meg­­rendszabályozása“ iránt is döntő elvek fognak érvényre emelkedni. Mert hiszen mai világban, buzgó kor­mánypárti nézetek szerint az ellenzék a legveszélyesebb „felforgató elem“, me­­let leigázni a kormánypártiak „alkot­­mányhű“ kötelessége. Osztrák lapok dicsekszenek, hogy a csehországi és lengyel államjogi ellen­zéket, a berlini találkozásnak már csak szele is agyonütötte, mert elhallgat­tatta. Pedig dehogy ütötte agyon. Vannak kérdések, melyeket elhallgattatni lehet sok időkre, de agyonütni nem. Vagyis vannak bajok, melyeket látszólag orvo­solni lehet, de csakis látszólag, mert minél inkább erőszakosan lettek háttérbe szorítva, annál veszélyesebben törnek elő a reájuk nézve kedvező pillana­tokban. Ilyen bajok Ausztria nemzetiségi és államadóssági kérdései. Nem lehetetlen az, hogy az államjogi kérdések a közelebbi reichszab­ban sző­nyegre sem kerülhetnek, sőt a külön­böző országok egy újabb álképviseleti rendszer által „együttes“ működésre szoríttatnak azon érdekekre nézve is, melyek egymással ellentételesek. Nem lehetlen még az sem, hogy az osztrák állami jövedékek elérik nem csupán a 70—75 stb. hanem teljes név­szerinti értéküket. Nem lehetlen, hogy az államjegyek is teljesen elérik név­értéküket s igy nem lesz. u­tán egy rövidke időre agio. Az sem lehessen végre, hogy a köz­jogi kérdések a magyar országgyűlé­sen kivált most, rendkívüli szigorral háttérbe szorittatnak. De ez által raeg-Ezen gazdag rokon előkelő hivatalt viselt Bécsben és épen ez időben szökött meg tőle privát írnoka Wendelin Wolf néhány ezer fo­rinttal, hátra hagyván zálogul minden bizo­nyítványait ajánló és nem ajánló iratait. Kapott Kálmán az alkalmon és megkérte derék rokonát, engedné át neki Wendelin min­den iratait, melyekkel ő majd hivatalt fog ma­gának keresni, meg is mondotta hol és mikép; főleg pedig aztán beállított Reithofferhez és megrendelte magának mindazon csodadolgo­kat, miket a mennyekző napján találtak Rét­helyen Wolf uram szobájában. Maskírozva á la Wolf,benyitott Réthelyi Dá­niel tanácsos úrhoz és kérte, szerezne neki va­lami foglalkozást. Elszónokolt neki néhány rész frázist nagylelkűsége, jósága, kegyessé­géről, melylyel oly hírnevessé tette magát a városban, és szentül megfogadta, hogy bár­ho­va is fogja ajánlani, szégyent sehol sem fog vele vallani, mert ő tud és akar is bűn és pon­tosan megfelelni kötelmeinek. Dániel úrnak ez annyira megtetszett, hogy Wolfot egy lépéssel sem küldte tovább, hanem megtartotta magánál és miután pontosságáról és hűségéről meggyőződött, bele ültette öthatvan forinttal havonkint, titkos irodájába és rá bíz­ta minden titkait, így lett Kálmánból Vendelin Wolf. Most már csak azon törte a fejét, miként hajtsa végre boszuját. A sors kedvezett neki, a véletlen malmára hajtotta a vizet. Kálmán nyitjára jött azon ár­mánynak, melyet szőttek Réthelyi Balázs el­len. Így legalább nemesen boszulhatta meg magát. Míg ugyanis egy­felől mindenkép törekedett magát beleavatni a titkok legszövevényesebb rej­­tekeibe, másfelől mindazt, mi tudomására ju­tott,anonym levelekben eszközölte az érdeklett felekkel és figyelmeztette, melyik oldal fe­nyegeti veszély. Így tudott meg mindent Rét­helyi a gondnok, igy történt, hogy a cselszö­vénynek nem jön sikere. Wolt volt az áruló s épen ő rá nem volt senkinek gyanúja. oldva s agyonütve eme kérdések nem lesznek — mert élni, mozogni fognak mig a nemzetek élnek. Elismerjük, hogy mai „művelt“ (?) világban a nemzeteket is agyon lehet ütni, szép csendesen pénzügyi művele­tek, elszegényités, az élelem s kereset forrásainak megvonása vagy, mi egyre megy: elleneseinek bőven táplálása, szaporítása, erősbitése által. Régóta érezik az államjogi ellenzék tagjai eme „erélyes capacitatio“ emésztő mér­gét. De ismételjük, Ausztria bajai s Ma­gyarország sérelmei eme műveletek által nem lesznek orvosolva. Az „osz­trák-magyar“ provisoriumot talán meg­erősítheti a mostani többség még öt, vagy megtoldhatja még 10­ vagy 15 évre is. De az erővel háttérbe szorított jogok, érdekek, a „megrendszabályo­­zás“ erejével arányosan fognak érvényre emelkedni a reájuk nézve kedvezőbb pillanatokban, mely „gyors“ érvényre emelkedést talán mégis jobb lett volna kissé csillapítani. Kubinyi Lajos: A 48-as elvi­ országgyűlési képvise­lők f. hó 3-án reggeli 9 órakor értekezletet tartanak a kör helyiségé­ben, ősz utcza 28. sz. alatt e­l­ső eme­let. (A múzeum megett.) — A képviselőhöz kedden, szeptember 3 án, reggel 10 órakor ülést tart, mely alkalommal a képviselők, megbizó leveleiket a korelnöknek átadják.­­ A főrendiház ugyancsak ked­den szeptember 3 -án délelőtt 11 órakor tart ülést. Már csak egy rövid nap választ el az or­szággyűlés megnyitásától, melyet a várakozás Ünnepies csendje előz meg. A kormány szán­dékáról még az utolsó pillanatban sem lehet tudni semit, mintha csak meglepetésre készül­ne. Úgy látszik, hogy a kormánypárti lapok utóbbi időben tanúsított függetlenkedési visz­­ketege eljátszatta velük hitelüket, még csak sejtetni sem tudják, hogy mily irányt szándé­kozik követni majd a többség. Híveik tartóz­kodók lettek irányukba, s mai számaikban még arról sincs említés téve, hogy mikor leend az első illés. Ez nagy figyelmetlenség közönsé­gük iránt, mely nagy feszültséggel várja a tör­ténteket. A deákpárt ma tartott értekezletében szóba jött, hogy a párt az igazolásokat illetőleg, mily állást foglaljon el. Mint hallatszik, azon megállapodás jött létre, hogy az igazolásokon minél hamarább átessenek. Ha az igazság lesz Hogy így cselekedett-e Wolf másokkal is,azt nem tudni, annyi bizonyos, hogy ő nagysága utóbbi időkben sokat panaszkodott arról, hogy ügyei nem mennek többé úgy, mint mentek ennek előtte, ezt hangoztatta Cserépházy is. Hát ott ki esküdött boszut, ki volt ott az áruló ? Wolf egy ízben bizonyos megbízással lekül­­detetett Pozsonyba Cserépházy úrhöz, hol né­hány napot töltvén, megismerkedett a fiskális bizalmas fráterjával , Kónyával. Minél köze­lebbről ismerte őt pedig meg, annál inkább gyökerezett meg Kalmánban azon szilárd meg­győződés, hogy ez a fráter olyan„ubi bene ibi patria”féle ember, kit szelíd szóval és jó hono­ráriummal rá lehet szedni bár­mire. Kálmán óvatos akart lenni és az egészet úgy adta elő, hogy van Bécsben egy igen gaz­dag ember, aki nagy összegekkel fizetne an­nak, aki őt Cserépházy urnak pörölt egyes dol­gaiban előforduló kirívóbb cselszövényekről olykor értesíteni akarná. A fráter erre legnagyobb készséggel rögtön vállalkozott és Wolf utasítása szerint azontúl névtelen leveleit pontosan küldte fel Bécsbe post restante A. Z. betűk alatt, melyek aztán ily után egytől egyig Kálmán kezeihez jutot­tak, ki viszont Kónya készséges szolgálatát gazdag rokonától, ki egész titkába be volt avatva — kapott pénzen jutalmazta. így jött minden napfényre, történt az legyen akár Bécs­­ben akár Pozsonyban, így boszulta meg ma­gát Kálmán. Volt ő neki ezenkívül még más terve is. Már három hónapja volt a tanácsos úr há­zában, egy hónapja már, hogy elő­éptetett a titkos irodába, hol egyedül dolgozott, hol ő volt az úr, látta csaknem naponkint a szép Margitot s nem merte megszólítani, nem merte fölfedezni, hogy ő nem bozontos, púpos, hanem szép, deli. Ő nem Wendelin Wolf, hanem Csil­lagi Kálmán, ki őt mióta látta, mióta egyszer beszélt vele, oly lángolón szereti. Egy napon szokottnál később lővén az iro­dába, a folyosón Margittal találkozók, ki ima-

Next