Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-03 / 200. szám
a zsinórmérték, úgy az esetben sikerül majd minél hamarább átesni. — A cs. és kir. főudvarmesteri hivatal által az országgyűlés megnyitására vonatkozó, lapunknak is megküldött szertás szabályaiban világosan az áll, hogy „kedden 1872. szept. 4-én.“ Miután kedd 3-án lesz, 4-ke pedig szerdára esik, csak úgy találomra tettük az országgyűlés megnyitását 4-re, a többi lapok a 3 át választották, míg ellenben a hivatalos s még néhány lap szintén a szeptember 4 ét fogadta el határnapul. Kinek van hát igaza ? Még nem késő, hogy a cs. és kir. főudvarmesteri hivatal a határnap hibátlan megállapításával e nem menthető zavart jóvá tegye. A főudvarmesteri hivatal minden három évben készít egy ily szertartási szabályzatot s igy meg lehet kívánni, hogy az hibátlan is legyen. E tévedésért pedig a felelősség nem az alsóbb rendű hivatalnokot, hanem egyenesen a főnököt illeti, kinek az ily fontos alkalomból kiadott iratot át kellene előbb nézni, mielőtt nyilvánosságra bocsájtja, s a naptár fölütésével tájékozni magát s akkor nem történik meg a botrány. Simonyi Ernő a „Szombati Lapok“ legutóbbi számában „Üzletem s üzleti kísérleteim kül- és belföldön” czím alatt a következőket írja: A „Pesti Napló“ távollétemben egy oly véleményt akart rám tukmálni, amely egyátalában nem az enyém és mely szerint én bélyegzőnek tartanám , ha valaki — különösen ha törvényhozó, üzleti dolgokkal foglalkozik. Ennek ellenében én a múlt országgyűlés alatt mondott egyik beszédemre hivatkozva, annak kivonatát közöltem, mely az általam táplált épen ellenkező véleményről tanúskodik, és ez alkalommal felhoztam azt is, hogy a „Pesti Napló“ által nekem tulajdonított véleményen nem lehettem, mert hisz magam is üzlettel foglalkoztam éveken át a külföldön. Szándékom volt azt hazámban is folytatni, de épen a jobboldal és a kormány ellenségeskedése, azon ellenszenv, melylyel mindenütt, mint baloldali találkoztam, állotta útját ezen szándékomnak és eddig legalább lehetlenné tette annak kivitelét. A „P. N.“ ezen szavaimat vagy félreértette vagy félremagyarázta. Szeretem hinni, hogy félreértette és megmagyarázom neki világosabban, hogy miből állott az én üzleti foglalatosságom kül- és belföldön. Én külföldön számos éveken át üzlettel foglalkoztam és jelesen gyárakat igazgattam és másokat mint ügynök képviseltem különféle országokban Európaszerte. Különösen akkor, midőn a nép szava visszaszólított hazámba, Párisban képviseltem mint teljhatalmú ügynök Sheffield egyik legelőkelőbb aczélgyárát és annak párizsi raktára kezelése mellett készítményeinek Franczia-, Spanyol- és Olaszországban i darusításával foglalkoztam. Ezen foglalkozásom az említett országok kormányaival nem egyszer hozott üzleti összeköttetésbe, és ámbár ott idegen voltam és egy idegen, t. i. angol gyárat képviseltem, mégis ha nem mindenkor, de gyakram működtem és úgy magán megrendelések, mint pályázat útján, az említett országok kormányainak számára nevezetes szállítmányokat eszközöltem. Ezen állás talán nem nagyúri aristokratikus a „P. N.“ s barátjai fogalma szerint, de becsületes, s mint ezt a „Pesti Napló”nak számos pártfelei igen jól tudják, nekem igen tekintélyes jövedelmet és kényelmes állást biztosított. Megmutatják a „P. N.“-nak sokan pártjának legbuzgóbb hivei közül is, kik engem Párizsban ismertek, hogy nekem ebbeli foglalkozásom után Párizsban igen kényelmes és független állásom volt, melyet még az irigységnek sem jutott eszébe erkölcsi tekintetben kérdés alá venni. Midőn 1868-ban tudtam és szorgalmazásom könyvvel kezében épen a templomba ment. Wolf köszön neki, aztán megcsókolja kezét. Oly forró volt e csók, hogy Margit megrezzent s mélyen elpirulva, szemébe nézett Wolfnak, s amit ő viszontekintetben tapasztalt, attól még inkább megrezzent, még inkább elpirult. Eszmélni itt sokáig nem lehetett, cselédek mozogtak ide s tova, rettegni kellett a mostohától. Hamar elváltak, mintha mi sem történt volna. Kálmán még aznap írt otthon szobájában egy terjedelmes levelet, melyben elárulja kilétét, érinti röviden, csak úgy félre—azon érzelmet, melyet szivében iránta érez. E levelet egy szerencsés ismért találkozáskor, midőn kezet csókolt, észrevétlenül csúsztatott kezébe. Képzelhetni a meglepetést. A gonoszságból túl szigorú mostoha annyira elzárta e szegény leányt minden szabadabb légkörtől, hogy épen nem lehet csodálni, hogy midőn a véletlen először hozta őt össze Kálmánnal, midőn először beszélt oly ifjúval, ki a szív kedves dolgairól oly szépen tudott neki beszélni, benső érdekkel kezdett irányában viseltetni, mert hiába : „a virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet.“ Kálmán levelei, melyek ezentúl sűrűn követték egymást, lassankint kifejték, megérlelék Margit keblének tiszta érzeményét, mely később, midőn mostohája a marezona Ritterfels bárót akarta nyakába akasztani, valóságos szenvedélyéé len. Miután az eddigi levélváltásból már egészen tisztába jöttek, Margit lassankint közleni kezdő Kálmánnál aggályait. Valóságos camarillát képeztek a tanácsos úr és a különösen most szigorúan őrködő mostoha háta mögött, oly óvatosan, hogy miként alkalmunk volt tapasztalni, ennek a titoknak senki sem jött nyomára. (Folytatása köv.) nélkül Baranya vármegyének egyik kerülete képviselőjének választott, én habozás nélkül engedtem a nép, a bizalom szavának, haza tértem hazámba és ezen jövedelmező és biztos állásomat egész készséggel, minden habozás nélkül feladtam és sem kárpótlást nem kértem, sem nem panaszkodtam, de még csak magán társaságban s barátaim előtt sem említettem fel az egész körülményt és most sem említeném, ha a „P. N.“ gyanusítási szándéka erre némikép nem provokál. S hivatkozom a „Pesti Napló“ barátjaira és czimboráira, van-e valaki köztük, a ki meri állítani, hogy akár a kormánytól, akár mástól az ily módon tett nagy anyagi áldozatért valaha bárminemű kárpótlást kértem vagy szorgalmaztam volna. Azon üzletet, melyet a külföldön folytattam, szándékoztam Magyarországon is folytatni, ámbár igen természetesen egyedül Magyarországban nem remélettem azt oly nagy s oly jövedelmező mérvben tehetni, mint milyent Franczia-, Spanyol-, és Olaszország piaczainak elhagyásával feláldoztam. De üzletem,mint amely azon országokban csak úgy volt fentartható, mert hasznos volt magukra azon országok iparára nézve, Magyarország iparára nézve az én logikám szerint szintén csak hasznot eredményezhetett volna, mert ha p. o. a magyar ipar, vasutak az angol aczélt egyik legelőkelőbb gyárból veszik, úgy hiszem, többet nyernek, mint hogy ha angol aczélt egy bécsi vaskereskedőtől vesznek, aki ha lelkiismeretesen járván el, valóban angol aczélt ad, kénytelen azt az angol gyárból venni, pedig ezt nyereség nélkül tenni nem fogja.Ámde nálunk, úgylátszik, azt húzik, hogy jobb másod vagy harmad, mint első kézből venni. Az én nézetem szerint azonban az egyenes gyári összeköttetés mindenesetre előnyére vált volna akár az államnak, akár magániparosoknak.És úgy hiszem, számításaim nem voltak valami túlságosak, vagy várakozásom nagyon felcsigázott, midőn azt hittem, hogy amit idegen földön, idegen emberek megtettek érettem, az az, hogy olcsóbban vagy legalább is ugyanazon áron tőlem is vettek árukat, ha mondom azt hittem, hogy ugyanazt képes leszek hazánkban is elérni. Ámde csalódtam ezen számításomban. Miután üzletem főleg a nagyobb mérvben dolgozó gépgyárakkal hozott összeköttetésbe, megpróbáltam azt ezen társulatoknál itt is érvényesíteni. Sikerült is némely magántársulatoktól néhány megrendelést kapnom. Ily megrendeléseket kaptam pl. a svájczi vaggongyártól és a belga gépgyártól, amíg azok magántársulatok kezében voltak, de mióta átmentek a kormány kezébe, azóta nem voltam képes egy megrendelést sem nyerni tőlük. A magyar kormány befolyásától teljesen független bécsi vasutaktól is kaptam megrendeléseket és biztató ígéreteket, de a magyarországi vasutaknál a legtöbb esetben elutasító választ kaptam. Még csak próbára sem akartak megrendeléseket tenni, hogy lássák és győződjenek meg arról, ha váljon olcsóbban jobb árut lehet-e venni, mint amint most vásárolnak. Ily körülmények közt megengedi a „P. N.“, hogy ha ezen tapasztalatokból azon következtetést vontam, meglehet hibásan, hogy üzletemnek politikai pártállásom állja útját, azaz, hogy a jobboldal, a kormány ellenségeskedése, hogy azon ellenszenv, melylyel mindenütt mint baloldali találkoztam azon vállalatok részéről, melyek, vagy a kormány tulajdonába mentek át vagy a kormánytól annyira függnek, mint amennyire nálunk a vasúttársulatok;lehet,hogy ők is hibásan fogták fel a dolgot, ürmén azt hitték, hogy a kormány nem szívesen venné, ha ellenzéki embernek adnának megrendeléseket. És felhívom a „Pesti Naplót”, mutasson be nekem egyetlenegy esetet is, amely részemről más kedvezmény szorgalmazását tanúsítaná. Ebből látja a „P. N.“, hogy az én üzleti körleteimben semmi sem szegyelem, sem titkolni való nincsen. Ezen üzletek folytatására mobi il készen volnék, ha a tapasztalás nem azt mutatta volna, hogy Inában vesztegetem mennet, vaczára annak, hogy Európa ez érte legjobb hírben álló, legbecsületesebbb üzletet űző gyárakat képviseltem. Hanem, mint a„P. N.“ mondja, üzleti számításomban csalódtam. Csalódtam igenis, mert azt saját hazámban elemi képes nem voltam, amit idegen táldon a legnagyobb könnyűséggel idegen emberektől elértem, és így üzleti kísérletemmel már közel két éve felhagytam. Ha váljon jogosult , bármely magyar ember oly bánásmódra számítani hazárában, mint amilyenre talált idegeneknél, azt a közönség ítéletére bízom. Én részemről ezen üzletet mindig becsületes kenyérkeresetnek tartottam. De ím előjön a „P. N.“ és azt mondja, hogy „egy körülmény minden esetre bizonyos, és ez az, hogy Timsonyi Ernő, ki saját vallomása szerint üzleti számításaiban csalódott, alig bírja azt az elfogulatlanságot, mely neghivkutatnék, hogy üzleti dolgokban az erkölcsbiró szerepét játssza.“ Hátrább az agarakkal, uraim! hátrább a gyanúsításokkal, én iparkodó üzletember ellen nem keltem ki soha, hanem kikeltem a tolvajok ellen, kik a részvényesek, kik a nagyközönség, kik az állam vagyonát lopják és zsebelik. Ezen üzletek irányában játszom én a kérlelhetlen bírót és fogom játszani ezentúl is százezer Pesti Napló daczára is, és meg nem szűnöm az tenni mindaddig, mig a közvélemény előtt pellengérre nem állítottam és az igazságoltára elé nem hurczoltam a bűnösöket, bárkik legyenek is azok, bárkik legyenek is védőik vagy czimboráik. De a „P. N.“ némi gúnynyal és ezélzássa megjegyzi azt is, hogy én újabb időben szintén társulati alapító és igazgatótanácsos lettem. Igenis lettem, mégpedig egy becsületes vállalatnál és egy oly vállalatnál, amelynek létrejöttét a közérdekben szükségesnek tartottam. Vagyok alapító és igazgatótanácsom a „pesti cottage építő társulat“ -nál, melynek czélja, hogy többet ne mondjak, a főváros lakosait egészséges, olcsó és könnyen saját tulajdonukba átmehető lakásokkal ellátni és czélja, — ha mint remélem, más utánzókra is talál, a mértéktelenül felcsigázott fővárosi házbéreknek leszállítása. A „P. N.“ tán elismeri, hogy a czél nem rész és hogy eddig legalább a kezelés is tiszta és becsületes volt, és remélem úgy is fog maradni, arról a „P. N.“ bármikor meggyőződhetik. A „P. N.“-nak joga lesz ezen társulatnál részvétem ellen kifogást tenni akkor, ha látni fogja, hogy ezen társulatnak egyetlenegy részvényese is meg fog csalatni, vagy a nagyközönség ki fog zsebeltetni. De addig, míg az üzlet becsületes és míg a czél közhasznú, addig tehát a „P. N.“ ami neki tetszik, én folytatni fogom saját meggyőződésemet és követni lelkiismeretem sugallatának útját. Különben ezen társulat a kormánynyal semmi összeköttetésben nem áll és a kormánynak vagy a kormány közegeinek és az ezektől függő közmunkatanácsnak mindeddig nem köszönhet semmi egyebet, mint azt, hogy létrejötte 3 esztendőn át megakadályoztatott. És hogy most végre mégis létrejöhetett, azt a „P. N.“ ismét könnyen megtudhatja, nem az én befolyásom, nem az én szorgalmazásomnak a kormánynál tulajdonítható. Vagyok tehát és maradni fogok igazgatótanácsos mindaddig, míg a társulat részvényeseinek bizalmát bizondom, habár a „P. N.“ még annyira haragszik is, hogy újabb időben „a most alakuló társulatoknak gondjuk van reá, hogy igazgatótanácsuk körébe baloldaliakat is bevonjanak.“ Hallatlan és még soha sehol nem látott süélyedés ez az erkölcsiségben, midőn egy komolynapilap neheztelőleg mert felszólalni a közönség előtt az iránt, hogy az üzlet, hogy a kereskedelem, hogy az ipar a politikai pártoskodást mellőzni és köréből kizárni akarja. Soha még semmi országban az ipar, kereskedés és üzlet egy pártnak kiváltsága nem volt. Ezen körülmény megmutatja, hogy mily mélyre sülyedtünk mi már az erkölcsiségben, midőn a „P. N.“ még csak észre sem veszi, hogy mily hallatlan, mily erkölcstelen dolgot mond, midőn az ipar, kereskedés és üzletet saját pártjának monopóliumjául akarja elsajátítani. Tehát nem elégesznek meg avval, hogy minden kormány, majdnem minden közigazgatási hivatalt, minden bírói állást, saját pártjuk kizárólagos prédájává tették ? még az ipar, kereskedelem az üzlet teréről is le akarnának szorítani mindenkit, aki nem az önök pártjához tartozik ? Igenis, vagyok igazgatótanácsos és alapító, sőt többet mondok a „P. N.“-nak , most is fáradozom egy más társulatnak létrehozásán, melynek czélja lenne a fővárosunkban mértéktelenül felcsigázott bolti áraknak általános leszállítása. Pest kétségkívül a legdrágább város Európában és az semmiképen igazolva nincsen, hogy Pesten drágább legyen a marhahús, mint pl. Londonban, midőn Magyarország kivisz marhát, ellenben Angolország a külföldről vásárol. A külföldről hozott áruk akár legyenek azok étkezési, ruházati czikkek, szövetek, érczáruk, vagy más bármineműek is, oly áron adatnak el a részletkereskedésekben, mint másutt sehol. Ez igen nagy hátrány, úgy a főváros emelkedésére, mint az ipar meghonosítására, s felette nagy teher a lakosokra nézve. Ezen óhajtanék én segíteni és e végett fáradozom egy másik társulatnak létrehozásán, melynek czélja lenne ezen árak leszállítását eszközölni és úgy, mint a cottage építő társulatnak czélja a házbér leszállítására van irányozva. Ha váljon sikerülend e a másik is, azt nem tudom, de arról biztosíthatom a „Pesti Napló“-t, hogy a kormány támogatására nem számítok és azt szorgalmazni semmi esetre nem fogom. Hátrább tehát az agarakkal: „Pesti Napló“ uramék ! Ne zavarjuk össze a szerepeket! Vannak szietek, melyek kifogástalanok, melyek díszére válnak annak, aki gyakorolja, s hasznára az országnak, melyben gyakoroltatnak, vannak mások, melyekre jó volna ha a rendőrség figyelemmel viseltetnék. — Vannak igazgató tanácsok , melyek becsületes közhasznú vállalatokat igazgatnak, s vannakmások, kiknek a büntenynő törvényszék előtt kellene állniok. A „Pesti Napló“-eknek tudni kellene azt, hogy „uno quum laciunt idem, non est semper mem.“ Dűen, ki éveken át mint több angol gyár képviselője, ismételve beutaztam Európát Lissabon tól Petervang és könnyen sok üzleti megrendelést nyertem minden országban, hazámban pedig semmire sem mehettem, természetszerüleg azokat másban, s jelesen politikai pártállásomban kerestem. Ezek voltak főleg kísérleteim Magyarországon. Alamottam azonfelül rövid idővel hazajöttem után még 1868 ban vasúti síneket is és pedig különösen Hollán Ernő, akkori közlekedési államtitkár urnak, akinek részéről, mondhatom, legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Tőle több remid becses felvilágosítást nyertem, de minthogy szerinte akkoron maga az állam sehol nem épített vasutat, neki sínekre szüksége nem is volt, azonban késznek ajánlkozott, sőt meg is tette, hogy nekem az alető vállalkozókhoz ajánlatokat adott. A „P. N.“-nak módjában van megtudni mindezen uraktól, és ha tetszik, nyilvános felhívás útján általában a közönségtől, ha váljon el valaha akár az állam részére, akár magánosok részére tettem-e más ajánlatot, mint azon világos kijelentés mellettit, hogy én üzletdolgokban semmi kedvezést nem kívánok, hanem arra kérem őket, hogy ha jutányosabbnak találják áraimat, vagy jobbnak áruimat, akkor vegyenek inkább tőlem mint mástól, és ha már némi kedvezésben részesíteni akarnak, akkor egyenlő feltételek mellett adják nekem az elsőbbséget az idegen ügynökök felett. Ennyiből állt mindazon kedvezmény, melyet én akár belföldön, akár külföldön azoktól, kikkel üzleti összeköttetésbe jöttem, kértem. Szertartás a magyar országgyűlés ünnepélyes megnyitásakor 1872. évi szeptember havában. Kedden, 1872. szeptember 4-én délelőtt 11 órakor a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a budai királyi várban megjelennek és amennyire a várkápolna térfogata megengedi, lemennek oda, az isteni tiszteletet meghallgatandók. A többi tag ez alatt a nagy teremben marad. Ő császári és apostoli királyi felsége az említett szent misére minden nyilvános kiséret nélkül az udvari kápolnának oratóriumába megyen, mely alatt a püspök az apostoli kereszttel állani fog. A nagymise után ő felsége termeibe távozik s ott időrend, a mig az egyházi méltóságok átöltözködnek és longis-ban az udvari kápolnából a felső terembe érték, hol is ez alatt a többi, ő felségének kíséretére hivatalos cs. kir. udvari főméltóságok, testőrkapitányok, a magy. kir. miniszterek, a herczegprimás, a zászlós urak és a püspök a kettős kereszttel a kihallgatási teremben (a felső várnégyszög oldalán) összegyűltek. Mihelyt minden elrendeztetett, ő felségének, a császári királyi főkamarás által jelentés létetik, s erre ő felsége fölkelvén, a belső termekből a nagy terembe a következő rendben távozik : egy cs. kir. kamara-irnok; két rendi biztos ; a magy. kir. főajtónálló helyettese; a herczegprimás ; a m.kir. miniszterek; a cs. kir első főudvarmester a pálczával; a magyar királyi főlovászmester helyettese, mint helyettese a cs. kir. udvari főmarschallnak, a fölfelé tartott meztelen királyi karddal. Jobbján a püspök az apostoli kereszttel, ő császári és apostol királyi felsége; oldalt s hátul a m. kir. testőrkapitány, a cs. kir. gyalog testőrök és a cs. kir. lovas testőrök kapitánya, a cs. kir. udvari főkamarás és a cs. kir. főhadsegéd képezik a kíséretet. A terembe érve, ő császári és apostoli kir. felsége trónra lép, leül és kalpagját felteszi. Kísérete a kijelölt állásokat foglalja el a trón oldalán. Most beszédet tart ő császári és apostoli királyi felsége a magyar országgyűlés mindkét házának egybegyült tagjaihoz. E beszéd végeztével ő felsége felkel, leveszi kalpagját s az előbb megjelölt rendben a belső termekbe vonul. MAGYAR ÚJSÁG 1872. SZEPTEMBER 3. Tekintetes Vidacs János országgyűlési képviselő urnak mint az országos honvédmenházi bizottság elnökének Pesten. Szatmár város közönsége az 1868/9- évi önvédelmi harczban megcsonkult és munkaképtelen honvédek menházára 600 ftot ajánlott 1871, 1872 és 1873 években 200 ft részletes törlesztéssel. Ezen ajánlatot a nagyméltóságu magyar királyi belügyministerium 1870. évi 3018. sz. leiratával helyeslő tudomásul vette — annál fogva: ajánlatunkból két évit 400 írtban idemellékelve — nyugta visszaváltsa mellet — megküldünk. Szathmár 1872 év Aug. hóban. Böszörményi K. polgármester. Giardinetto. Ma reggel e lapok szerkesztője a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott hozzám intézni : Kedves Talján Náczi! Ezennel kinevezem önt országgyűlési tudósítónnak. Szerkesztő. Tudtára adom mindenkinek, hogy a rám ruházott legmagasabb bizalomnál fogva, holnap kedden, szeptember 4 én, vagyis szerdán szeptember 3-án, vagy talán kedden 6-án, aszerint, amint a hivatalos lap meg fogja állapítani, hogy ezúttal szerdán legyen e kedd, vagy pedig 4.-ikén legyen-e 8-ika, pontban 10 órakor el fogom foglalni székemet az országgyűlésen, illetőleg a hírlapírói karzaton. Szertartás Tallán Náczi ünnepélyes bevonulásakor a magyar országgyűlésbe 1812-ik évi szeptember havában. Kedden 1872 — a hivatalos meghívó levél szerint szept. 4, a keresztyén kalendárium szerint szept. 3-án — délelőtti 10 órakor a magyar hírlapirodalom mindkét árnyalatának képviselői megjelennek az országházi folyosókon és amennyire a karzat térfogata megengedi, bemennek oda, a történendőket meghallgatandók. Ezalatt Talján Náczi minden nyilvános kiséret nélkül (szegény pincs! nem kisérheti el az országházba) a szerkesztői laboratóriumba megyen, hogy collegáitól ellevezűzzék. Az összes személyzet elénekli a szózatot. Ezután a borz, egyetemi, reáltanodai utczán és az országúton keresztül bevonul az országházba, ahol dörgő éljenzéssel fogadtatik a jelenlevők által. A karzathoz vezető ajtó előtt megállapodik, előveszi zsebkendőjét, zajosan megtörd vele orrát hogy a benlevők megtudják, hogy — ő jön! ................ Tállán Náczi ekkor leveszi kalapját s egész fényében megjelenik a karzaton. (Nagy sensatió úgy a karzaton mint a terem többi részeiben). Amint a lelkesedés zaja lecsillapul, T. N. székéhez közeledik s leül. Környezete a mellékelt schemán kijelölt állásokat foglalja el. Most beszédet tart Tálján Náczi a magyar hírlapirodalom mindkét tábora képviselőihez. E beszéd végeztével Tálján Náczi felteszi kalapját s ugyanazon módon mélyen bejött, ki is megy. S ezzel a szertartás be van fejezve. Schema. Magyarázat: 1. Tallán Náczi orzággyűlési tudósítói székében. 2. A cs. k. B. P. Közlöny képviselője. 3. A Magyar Állam a kereszttel. 4. A (nép) zászlós urak. 5 a. 5. b. Bródi Zsigmond magyar s német kiadásban. 6. 7. 8. A jobboldali lapok képviselői. 10. 11. 12. 13. 14. A többi ellenzéki lapok képviselői. Post scriptum. Fogfájásban szenvedvén Tallán Náczi jobb arcza az egész szertartás alatt fehér kendővel lesz bekötve, ami egyrészről a szertartás ünnepélyességét, más részről az ő alakjának érdekes voltát csak emelendi. A rendezőség, Sz. Udvarhely, aug. 30. Utóbbi levelem óta több fontos mozzanat történt a képviselőválasztást illetőleg, melyeket közölni sietek. Ugyanis Tisza Lajos miniszter Küküllőmegye egyik kerületében főispánt hatalommal — állítólag egyhangúlag megválasztatott, és igy Háromszéken nem lévén reá szükség, már dr. Cseh Károlynak biztos kilátása van a követségre, a Tisza dicsőségére böfögött számos baloldali székely atyafiak is reméllhetik kiszabadulásukat, ha csak a kormányközegek alkotmányosabbnak nem találnák őket még továbbra is polgári szabadságuktól megfosztva tartani, és ez által a német párt hatalmát éreztetni. Udvarhelyszéken megszabadultak Török Alberttől, ki biztos hírek szerint már k. ügyésznek kineveztetvén, állomása rögtöni elfoglalására utasittatott, hogy ok nélkül ne korteskedjenek mellette, és az igazságügy ne hátráltassék, így már Bethlen János (nem pedig Szedler mint a múlt levelemből ezt Bethlen helyett tévesen írták) árván és egyedül maradván, jobb lesz ha magát kizárólag az útbiztosságra adja, hol valamit csak szolgálhatna, legalább a nyugdíjakat elzsebelhetné. Szól is már az uj kortesdal. Udvarhelyi szögeleten Hanyatt estek Török — Bethlen! Nem kell nekünk olyan követ, A ki kecskebukát vetett. A székely nép két hű fiát: Ugron Gábort — Orbán Balázst Követünknek hiszem vallom, Szivem van a baloldalon. Kiszáradott a jegenye, Török — Bethlentegye . . Kiviritott a tulipán Éljen Ugrón, éljen Orbán! Marosvásárhelyt már a választás szept. 16-ra kitüzetett, és deákpárti jelölteknek k. táblai hivatalnok Ajtai Mihály, s polgármester Borosnyai Pál fölállittattak. Az első egy mindenik párttal kacsingató élelmes róka, a másik pedig egy nemrégiben baloldalról jobboldalra, vagyis inkább a zsíros konczhoz és méltósághoz fordult, magát mégis függetlennek hirdető mutatványos baka, kik egyesülve vannak a biztos bukásra kitűzve. Szegény kormány, szánandó deákpárt! ha csak ilyen nagy férfiakkal tudsz síkra szállani, ezekért nem volt miért a választási munkálatokat oly hosszúra nyújtatni, és a békés polgárok jogérzetét annyira fölzaklatni engedni. Már most az ellenzéki választók is legyenek résen, és minden törvényszabta után igyekezzenek jogosultságokat érvényesíteni. E tekintetben sem csüggedtségnek sem elbizakodottságnak keblükben ne engedjenek helyet, nehogy késő legyen azután bánkódni. Elvárjuk, hogy a baloldali pártbizottság sietni fog már tudvalevő jelöltjeit, Lázár Ádámot és Orbán Balázst szükség esetében programjuk elmondására már csak azért is fölszólítani, hogy ezen nyilvános alkalommal az ellenzék tömörülve sorakozhassék, és a döntő választásra elkészülhessen. Csak elvszilárdság, kötelességérzet és egyetértés lelkesítse polgártársainkat, akkor a balpárt diadala bizonyos leend. Székely fi. 10 112 T. N.3 12 4 13 14 A nagy-károlyi 48-as kör nyilatkozata. Engedve azon számos megkereséseknek, melyek részint több testvér karok, olvasó-egyletek és magánosok által a követválasztás tárgyában hozzánk intéztettek, és mély hallgatásunk felett csodálkozásukat jelentették ki, kötelmünknek ismerjük körünk folyó év augusztus hó 4-én tartott közgyűlési határozata folytán jelen nyilatkozatunkat közzé tenni. Eltekintve mindkét ellenünk küzdött párt fegyveres minőségének bírálatától, elhallgatva azon számos visszaéléseket, melyek 48-as pártunk önzetlen s hazafias törekvései ellen elkövettettek, elnézve különösen azon nagymérvű méltatlanságokat, melyekkel közszeretetben álló jelöltünk, Novák Gusztáv személye illegális módon támadtatott meg, csupán a hozzánk intézett több kérdésekre vonatkozólag kell kijelentenünk , hogy a választás napján kisebbségünket „a g 11 árulás“ idézte elő. Most a választási mozgalmak csillapulta után nincs szándékunkban a kedélyeket hullámzásba hozni, ez okból az árulók neveit elhallgatjuk, megelégedvén a közvélemény által hozott — őket méltán sújtó ítélettel. Magát a választást illetőleg — miután a két baloldal megbízott küldöttei mindkét pártot higgadtan mérlegelték, és a szavazást megkezdett balközépiek száma 48-as pártunkét meghaladta, tisztelt jelöltünk azon önzetlen felkérésére , miszerint mind a két baloldali országos értekezlet megállapodása, mind Kossuth Lajos atyai intése folytán — a kisebbség csatlakozzék a többséghez a közös ellenfél biztos megbuktatása végett, s miután hangsúlyozta, hogy őtét semmi személyes hiúság nem vezeti, a második szavazást a baloldalra nézve pedig veszélyesnek látja — pártunk az elv diadaláért a balközéphez csatlakozott. Továbbá azon különös kérdésre nézve: való-e a pártok mérlegelése alkalmával felajánlott 4000 írt legitim költség fizetése és annak részünkről vagy jelöltünk által való átvétele vagy nem? Mély indignatiot szült testületünkben már maga e kérdés is, s tekintve jelöltünk tiszta jellemét — megbotránkozással jelentjük ki, hogy eme aljas hírnek kovácsolói, bár kik legyenek is azok — jellemtelen rágalmazók! Végül bármennyire fáj jelöltünk — és általa 48-as pártunk győzelmének ezúttali ki nem vívhatása, mégis nyugodt öntudattal valljuk be — habár a gyengébb baloldal győzelemre juttatása által azt — hogy honfiúi kötelmeinknek eleget tettünk. Fogadják a bennünket szívélyesen megkeresett körök, olvasó-egyletek és magánosok — testvéri üdvözletünket és vegyék tudomásul fennebbi rövid nyilatkozatunkat. Kelt Nagy Károly, augusztus 14-én 1872. a közgyűlés megbízásából Veres Lajos, jegyző.