Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-11 / 207. szám

Szerda, &merhe**tői ir o tt tt­t Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­e 11 e­­mi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Hind­u-hii'utat­t Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmé­nyek. mammmmmmmmmamamm Team POLITIKAI ES NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ... ■ na ■ ■ VI. évad­jaiB. - — ~ ■ ----------1872. szept 11. Kiö­ltetést tis­t Vidékre postán vag­y helyben házhoz hordva. Egész évre . . . 20 frt —­ kr. Fél évre . . . . 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy’hónapra . • 1 „ 7# „ Egyes számoló kr. Bérnetéti t0r , * 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hir­detései- külön 30 kr N g i 111 ér, 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szsept. 10. Politikai szemle.­ ­ A berlini fejedelmi találkozásra vonatkozó­lag ma a külföldi lapokban több nyilatkozat olvasható. Így a félhivatalos „P. C.“Berlinből jól értesült forrásból következő távirati közle­ményt vesz: „A berlini császári napok meg­koronázzák a gasteii-salzburgi találkozás épü­letét- ném annyiban, hogy nemzetközi szerző­désekre vezetnek, melyekre nincs szükség, mert a három császári állam nem akar egy negyedik államot fenyegetni, s nem is fenye­get, hanem amennyiben Ausztria Magyaror­szág békés viszonyait Németországgal szem­ben szilárdítják. Az entente már magában vé­ve akadályt képez orosz tendentiák követé­sére a keleten, ne fokozza az általános béke­­biztosítékokat az, hogy Oroszország tényleg beleegyezik a keleti kérdések elnapolásába. Ily éstelemben Andrássy csak üdvözölhette a császári találkozást, mig Bismarck ép oly készséggel vállalja el a közvetítő szere­pet s mi sem gátolja többé a három ha­talom szövetséget, ha ez concret szükségletté válnék.“ A „Krzig“ több lap abbeli hírét, mely sze­rint tegnap a három császár és a külügymi­niszterek értekezletet lettek volna tartandók, valamint mind­en erre vonatkozó conjuncturát teljesen alaptalannak jelent ki. A „open. org" jelenti­­. A három miniszter sem­­ ősz, sem a legközelebbi napokban nem fog közös énekezletőt tartani; a találkozás megtartja a túlnyomóan katonai ünnepély jel­leget, melylyel tulajdonképen a politikai tárgya­lások össze nem függnek. Erősítik, hogy az „internationale“ congres­­susának amerikai, belgiai, svájczi, spanyol, franczia osztályai tiltakoztak a congressus azon határozata ellen, miszerint a congressus­­nak politikai jelleget akart kölcsönözni, és ki­jelentették, hogy ezen elv érvényesülése ese­tén elszakadnak a főtanácstól. Mainzból sürgönyzik a „R. Fr. Pr“-nek. Az itteni socialdemocrata congressus tárgyalásai tárt ajtók mellett tartatnak meg , a rendőrség ellenőrzi a résztvevők belépti jegyeit; holnap a congressus befejeztetik. Dagestanból, mint az „Ostsee Zig“-nak oroszországi levelezője írja, jelentik Pietuchoff ezredes meggyilkoltatását, mi az azzal össze­függő körülm­ényeknél fogva komoly aggodal­makra ad okot egy új cserkesz fölkelés miatt. Már két hónap óta hírek keringtek a kauká­zusi népség között uralkodó izgatottságról, sőt összeesküvésről is beszéltek. Az napon, melyen a gyilkosság végrehajtatott, salatovici lakosok jönek Pieruchon ezredeshez engedélyt kérni tőle, hogy Törökországba vándorolhassanak, mivel a kormány az adót fölemeli s a cserke­szek vagyonát elvenni szándékozik. Az ezredes igy­ekezett az embereket erről lebeszélni s azután eltávozott Jurbaschefi kapitánynyal és tizenkét csendőrrel, hogy néhány telepet meg­tekintsen. Útközben egy cserjésből több lövés történt, melyek az ezredest azonnal megölték s a kapitányt súlyosan megsebesítették. A cser­jést csendőrök átkutatták, de senkit sem talál­tak. Azt hiszik, hogy Pietuchoff meggyilkolta­tása jeladás volt a felkelésre. A franczia belügyminisztérium legújabban betiltotta azon ünnepélyeket, melyekkel a köz­társasági párt szeptember 22-én az 1792-ik évi köztársaság születésének évfordulóját meg­­ölni akarta. Ez alkalommal is ugyanazon in­dokok vezették a kormányt, mint a szept. 4-ki ünnepélyek betiltásakor. Mig feladatunknak ismerendjük a legkö­zelebbi számokban Ghiczy programm­mű­vét úgy egészben, mint részleteiben tü­zetes vizsgálat alá venni. Ma csak a balközépnek jobb és bal felé tett nyilatkozataira akarunk néhány rövid észrevételt tenni. Hogy a balközép nem tartja lehetőnek a 48-as párttal, mint ez ajánlotta „az állami függetlenségnek alkotmányos utón helyreállítása, a tiszta personal unió „alapján“ egyesülni, ez felette sajnos ugyan, de meglepő ránk nézve nem lehetett, miután hasonló kísérlet már a múlt országgyűlés folyama alatt is, és több ízben hasonló sorsban ré­szesült. De súlyosbítja a balközép ebbeli elhatá­rozását azon körülmény, hogy amíg a 48-as párt által nyújtott békejobbot oly hatá­rozottan visszautasítja, addig megértetni igyekszik a jobboldallal, miszerint csak tőle függ, hogy a Ghyczy által indít­ványozott közeledés megtörténjék , ha i, oly ajánlatokat tesz, melyek a bal­közép elvei legalább egy részének valósítását kilátásba helyezik. Ami világosan annyit jelent, hogy a balközép,mely éveken át, de kü­lönösen az utolsó választásoknál fennen hangoz­­tató, miszerint „az ellenzék két árnyala­ta“ közt elvi különbség nem is létezik, csupán csak az eljárási módra nézve van némi eltérés — most, alig né­hány héttel a választások után ország­világ előtt bevallja, hogy sokkal köze­lebb áll a jobboldalhoz, melylyel még az egyesülési lehetőséget sem zárja ki,­­ mint azon párthoz, mely a haza önál­lóságit 11170 pánpinjára, a­melyre m­»v* határozottan kijelenti, hogy vele „közös programm felállítását lehetőnek nem tartja.“ Ez eredmény ránk nézve valóban meglepő s hiszszük, hogy meglepő lesz a balközép legnagyobb részének válasz­tóira nézve is. De várjuk be a tényeket. Vajha si­kerülne ezeknek meggyőzni bennünket a felől, hogy balul értelmezzük a balkö­zép nyilatkozatait! Íme a balközép válasza: Az országgyűlési 48-as kor tagjainak Pesten. Tisztelt képviselőtársak, kedves barátunk! Az országgyűlési 48-as kör összes tagjainak megbízásából Iványi Dániel és Kállay Ödön tisztelt képviselőtársaink által, az országgyű­lési balközép­ párthoz egy fölszólítás intézte­­tett, mely szerint az ellenzéki két párt egye­sülése szempontjából, és ennek elérésére mind­két párt kebeléből bizottság küldessék ki, melyek együttes tanácskozásban egy közös programmot készítsenek, és ezen munkálato­kat helybenhagyás végett mindenik a maga küldőivel közölje. Ezen fölszólítás a baloldali körnek, egyedül alakulás végett egybehívott első értekezleté­ben adatott át, ez okból ez rögtön tárgyalható nem lévén, az értekezlet a legnagyobb kész­séggel elhatározá, hogy eme fölszántást a leg­közelebbi, e czélra is egybehívott értekezlet­ben fogja tárgyalás alá venni. Ezen értekezlet f. hó 7-én megtartatván, a 48-as kör országgyűlési képviselőinek nagy­becsű és bizalomteljes fölszólítására egyhan­gúlag elhatároztatott, hogy minekutána a bal­­közép­ párt már 1867-ben kiadott pro­grammjá­ban kifejtette elveit, kijelölte a czélt, amely felé törekedni kötelességének ismeri, kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, a körülmé­nyeket és eszközöket, fog elvei megvalósítá­sára működni. Most is ezen elveket tartván helyeseknek, ezen czél felé törekedni ismervén kötelességé­nek, s előbbi eljárási útját tartván követendő­nek, a 48-as párttal közös programm fölállítá­sát lehetőnek nem tartja. Ez okból a hozzá intézett nagybecsű fölhí­vásnak nem felelhet meg, és erről a 48-as párt tisztelt tagjait küldöttségileg értesíteni ren­delte. A baloldali pártértekezlet megbízásából, tisztelt képviselőtársainknak, kedves baráta­inknak, Pest, szeptember 9-én 1872. Őszinte tisztelői Simonyi Lajos, Csernátony Lajos: A balközép a várponton. Előttünk fekszik a balközép egyik vezérének, Ghy­czy Kálmánnak nagy­­fontosságú nyilatkozata, úgyszintén a határozat, melyben a párt e nyilatko­zatra nézve megállapodott, s végre a vá­lasz, melyet a balközép a 48-as párt lapunk szept. 7-iki számában közzétett felszólítására adott. Bajos lenne elhatározni, e három nyi­latkozat közül melyik bír nagyobb fon­tossággal : Ghy­czy­é, mely határozott közeledést jelez a deákpárthoz; vagy a balközép azon nyilatkozata, miszerint e közeledésről csak akkor lehetne szó, ha a jobboldal részéről oly ajánlatok jön­nének, melyek „elvei legalább egy részének“ azonnal valósítására nyúj­tanának, „bizonyos feltételek mellett“ kilátást, vagy végre azon ha­tározottsága, mely­ly­el alább olvasható vá­laszában a balközép kijelenti, miszerint: „a 48-as párttal közös programm fölállí­tását lehetőnek nem tartja.“ Annyi bizonyos, hogy mind a három nyilatkozat rendkívüli nagy horderejű s hogy a küszöbön álló országgyűlési vi­tákra nem csekély befolyással lesznek. Alkalmunk lesz tehát e tárgygyal többször foglalkoznunk, különösen pe­­ di a választ ma reggel­­. Simonyi Lajos és Csernátony Lajos hozták a 48-as körbe, hol épen értekezlet tar­tatott. Simonyi Lajos előbb élőszó­val adá elő pártja üzenetét, s csak az­után nyújta át a kéziratot. A beszéd végeztével a kör nevében Irányi Dániel azt felelte a küldöttségnek, hogy „a 48-as kör sajnálattal veszi tudomá­sul e választ.“ Ghyczy Kálmánnak a baloldali kör szombati délutáni értekezletében tartott nyilatkozatát a „Hon“ és „Ellenőr“ mai számaikban közük, s mely szó szerint a következően hangzik: Ghyczy Kálmán nyilatkozata, a baloldali kör sept. 7-iki értekez­letén: Tisztelt értekezlet! Mindenek előtt engedelmet kérek arra, hogy hosszabb ideig vehessem igénybe becses figyel­müket , mert ez szükséges a végett, hogy néze­teimet kellően kifejthessem. Kérem azt is, hogy legyenek szívesek végig meghallgatni beszédemet, s csak azután törje­nek, ha jónak látják, palctát felettem, mert előre látom, hogy mondani fogok némely oly eszméket, melyeket sokan­­. barátaim közül nem helyeslendenek, részint elvi meggyőző­désből, részint kizárólagos pártszempontból, részint a változott körülmények között mindig fenn nem tartható politikai következetesség túlbecsüléséből. Őszintén bevallom azt is, hogy a mai nap hosszú nyilvános pályám legnehezebb napjai­­nak egyike; nem azért, mert mondani fogok népszerűtlen dolgokat is, amit mindig nehéz tenni annak, ki úgy, mint én is, a jogosultsá­got felszólalni a ház­ közi ügyeiben, csupán pol­gártársai rokonszenvének, népszerűségének kö­szönheti , hanem fájdalmas nekem e pillanat főképen azért, mert eltérő nézeteket kell néme­lyekben kijelentenem azon t. barátaim véle­ményétől, kikkel évegik együtt küzdöttem, ki­ket szivem mélyéből szeretek, s tisztelek, s a kik be­cs belátásának sokszor, s azon tárgy­ban is, a melyről szólandok, alárendeltem né­zeteimet : alárendeltem mind addig, mig eljá­rásunkhoz a siker reményét köthettem, most e reményem meghiúsult, s azért ugyanazon okból, a­melyből eddig hallgattam,most nyilat­koznom kell. Ezeknek előrebocsátása után egyenesen bemegyek a­ médiás rés, s még csak azt jegy­zem meg, habár ez által le is szállítom mon­dandóimnak értékét, hogy azokat, amiket mondani fogok, nekem senki nem sugalmazta, azok nem eredményei köztem és a kormány vagy kormánypárt férfijai között, e tárgyban soha nem folytatott értekezéseknek, hanem csupán saját, lehet téves de igaz meggyőződé­semnek kifolyásai. Ha nem is általános, mégis igen elterjedett saját pártunk köreiben is azon te­mény, hogy a mostani országgyűlési pártállás sok tekintet­ben káros a haza közügyeinek elintézésére nézve. Ha ez így van, kötelességünk vizsgálni, hogy helyese ezen vélemény? s ha helyes,gon­dolkodni a bajnak orvoslásáról. A választó vonalat az országgyülési pártok között a vélemény különbség képezi az 1867. észt. kiegyezés becse és ertéke felett. Többen t. barátim közül tudják, hogy én régóta nem osztom azon általános rászólását az 1867. észt. kiegyezésnek, mely oly sok ol­dalról hangsúlyoztatik, de alárendeltem néze­teimet barátaim vélemény­ének több más fon­tos okok között föképen azért, m­ert az akkori körülmények között azon nem alaptalan véle­ményben voltam, hogy elfoglalt pártállásunk­ban sikeresen fogunk közreműködhetni az em­lített kiegyezés azon hibáinak kijavítására, melyeket én is létezőknek tartok, a reform­­kérdésekben pedig, a Deákpártnak legalább egy részével egyetértve, épen kedvező ered­ményeket vívhatunk ki. E reményem nem valósult, sőt ellenkezőleg az események folyama azon meggyőződést ér­lelte meg bennem, hogy a mostani országgyű­lési pártállás mellett, nemcsak a kiegyezés létező hiányai nem javíthatók s a reformkér­dések helyesen meg nem oldhatók, hanem e helyett a közjog terén inkább újabb megszorí­tásoknak nézhetünk elébe, a reform­ terén pe­dig mindinkább a reactió ösvényére fogunk te­­reltetn. És ez nagyon természetes. — A Deákpárt ugyanis az 1867. észt. kiegyezési létének fel­tételéül, sőt nem csak saját létének, hanem az ország jólétének, és fennállásának feltételéül is tekinti, s ezen párt legértelmesebb, legjelle­­mesebb férfiai is, úgy itt a központon, mint az ország minden vidékein őszintén meg vannak győződve arról, hogy a kiegyezés megdőltével egyszersmind a haza jóléte és fennállása is ve­­szélyezve van. Én nem vélem azt, hogy a kiegyezés meg­szűnte szükségképen maga után vonandja ha­zánk akár jólétének, akár fennállásának meg­szűnését, mert tudom képzelni magamnak, tudom remény­­eni az európai események oly csoportosulását, melyben a kiegyezésnek meg­szűnése mellett hazánknak úgy jóléte, mint függetlensége sokkal magasabb fokra emeltet­hetnék , de kénytelen vagyok azt is bevallani, hogy a sokszor említett kiegyezés rögtön, s egészbeni megsemmisítésének esetében, hazánk, nézetem szerint, hasonlítana a hajóhoz, mely egy nem egészen biztos, de némi biztosságot mégis nyújtó révpartból iránytű nélkül ki­indulva a síktengerre, bejuthat kedvező körül­mények közt más biztosabb révpartba, de igen könnyen, s valószínűleg el is merülhet a tenger hullámai között. Az lévén, amit említettem, a Deákpárt leg­jobbjainak is meggyőződése az 1867. észt. ki­egyezésről : igen természetes, hogy ezen párt megtesz mindent, a­mi tehetségében van, ezen kiegyezésnek fentartására; s mivel e végre mindenek felett a pártnak az országgyűlésen többségben léte szükséges, erejének teljes megfeszítésével törekszik arra, hogy ezen töb­­séget magának megszerezze, biztosítsa. Szövetkezik e végre, tekintet nélkül egyéb­kénti politikai színezetükre, mindazon elemek­kel, melyek a kiegyezés feltételeinek pártolá­sára hajlandók, szövetkezik, minden reactions nus párttöredékkel igyekszik a kormányhi­­vatalnokai s más,érdekeiknél fogva a kormány­tól többé, vagy kevésbé függésben lévő polgári osztályok ferdai közül minél több oly szavaza­tot szerezni magának, melyekre feltétlenül szá­míthat , nem utasíthatja vissza azokat sem,kik a kormánynyal kötött, vagy más üzletekben és vállalatokban oly módon vannak érdekelve, mely nem szolgál mindig az ország pénzügyé­nek előnyére. De ezen szövetkezés nem ingyen történik, annak nagy ára van, melyet a Deákpárt a re­form kérdéseiben fizet meg, melyekben nem egyszer, sőt igen gyakran a visszalépés, a re­­actio terére kénytelen magát sodortatni, vagy legalább nem haladhat szabadelvű, demokrati­­ai irányban csupán azért, hogy azokat, kik a főkérdésben szövetségesei, ne idegenítse el ma­gától. Alig van pedig valamely némi fontosságú re­formkérdés, mely az országgyűlési választások, a címer zag­­­a az­ országgy­űlési majoritás kér­désével v­iszon­y­latban nem állana. Nincs például igazságtalanabb választási törvény az erdélyinél, s azok után ítélve, a­miket hallani, igen hiányos lehet az erdélyi közigazgatás is , úgy de azon 60—70 szava­zatra, mely a kiegyezés feltételeinek pártolá­sára kikerülhet Erdélyből, az országgyűlésen szükség van, s én mindaddig, mig az ország­gyűlési többségnek oka van félthetni a kiégy­e­­zési alapot, nem merek, Erdély előnyére lénye­ges javításokat reményleni. A kis házak birtokosai, a kisebb iparo­k nagy számmal vannak az országgyűlési szava­zati joggal felruházott városokban, s miután épen ezekből kerülnek ki leginkább az ellen­zéki képviselők, én ugyanazon okból, amely­ből Erdély részére nem reménytem viszonyai­nak javítását, igen féltem a kis házak birto­kosainak , a kisebb iparosoknak országgyű­lési szavazati jogát is. Mit reményetetü­nk továbbá a főrendi ház­nak már kilátásba helyezett rendezésére, vagy épen a vallási és közoktatási törvényekre néz­ve mindaddig, míg a Deákpártnak a főrendek, a püspökök, s más egyházi férfiak pénzére, és közreműködésére a választásoknál szüksége van? Valamelyik miniszter egy vagy más tárgy­ban törvénytelenséget követ el; a miniszter bukásával veszélybe jön a kiegyezés, és a világos törvény sértésre is fátyol bonttatik. Visszaélések történnek a közigazgatásban,a vállalatok kezelésében rendellenségek hara­­pódzanak be; új vállalatok engedélyezendők , de oly férfiak vannak mindezekben érdekelve, kik tagjai a kiegyezést védő pártnak, befo­lyással bírtak, vagy bírhatnak a választások­nál, s tökéletlen marad a rendetlenségek irán­ti a vamomon engedélyezésénél pedig szem előtt nem csupán az ország érdeke tartatik, így van ez sok más esetekben is, terjedni fog ezek folytán mindinkább, már csak a vá­lasztási mozgalmak következtében is a demo­­ralisatió a nép között; ifjúságnak neveltetni fog továbbá is a servilismus, és önzés tanai­ban : a rendetlenség, és visszaélések mindin­kább el fognak terjedni a közigazgatás minden ágaiban, az ország pénzügye mindinkább, és inkább sü­ljedni fog, é­s az ellenséges vissza­vonás az ország polgárai között, mely már­is nagy tért foglal a sociális élet­ben, a szenvedé­lyek felingerlésével még inkább fokozódván,ha ezeknek hullámait valamely módon lecsillapí­tanunk nem sikerül, utóvégre is sajnálatos összeütközésekre fajuland el. És mi mindezeken, jelen pártállásunkban, nem segíthetünk, mert a többség uralkodik mindig, övé a kormány, a hatalom, jövőre is folyvast azon törvény­es, s ha kell, törvényte­len eszközökkel is fogja védeni állását, melye­ket eddig alkalmazott, s az urakodó párt jobb­­érzésű emberei saját maguk előtt védelmet és megnyugtatást találandnak mindezekért abban, hogy az ország jólétének, fenállásának meg­mentése teszi mindezen jó, s rész eszközöknek használatát szükségessé. Mi azt szoktuk ezek ellenében mondani hogy hiszen csak igen ritkán, s akkor is job­bára csak alkalmilag pendítettük meg a kö­zelebb befejezett országgyűlés alatt a közjogi kérdéseket, s a csekély idő, melyet ezen fel­szólalásaink igénybe vettek, nem gátolható a reform kérdéseinek általunk is mindig támo­gatott czélszerű megoldását: ez igaz, de a kérdés súlypontja nem itt, hanem abban rej­lik, hogy zászlónkra a közjogi kiegyezésnek egyenes és határozott megtámadása lévén ki­tűzve, közöttünk, s a Deákpárt között foly­vást status belli létezik, mely azt — akkor is midőn ideiglenes fegyverszünetek esete állt be, álláspontjának szakadatlan védelmére, vé­delme eszközeinek állandó biztosítására kény­szeríti. Ha nem téves a rajz, melyet jelen állapo­tainkról festeni megkísértettem, a fenálló or­szággyűlési pártállás csakugyan sok tekintet­ben káros a hazára nézve; javításról, más pártállásról kell tehát gondoskodni, s ezt mon­dani könnyű, de nehéz közleni. Mondatott, hogy coalitiot kell létre­hozni a Deákpárt egy részével a Lónyay-minisztérium megbuktatására, melyet a nemzet nagy része kívánatosnak tart. Ez előlépés lenne kétségen kívül, de nézetem szerint nem kivihető ,mert a legjobb esetben nem csatlakoznék hozzánk a Deákpártból annyi tag, mely e czélra a többség megnyeré­sére kívántatik, sőt valószínűleg csupán eczél­­ból a Deakpannak egy tagja sem fogna csat­lakozni hozzánk, mert nj csatlakozás esetében a Deákpárt kettelé szakadna, és én nem kép­zelhetem lehetőségét annak, hogy a Deák­párt bármely része, mnm­anyig, míg pártja lettnek alapjai, a kiegyezést leli beli, el taszítsa magá­­tól annak, és kinövésének is fötamaszát a mi­niszterelnököt, s e térem­ biztos szöve­tégeseit velünk, elveinek elleneivel, minden alkalom­mal kész megtámadóival akarhassa felcserélni. Az én véleményem szerint a Lónyay minisz­tériumnak legerősebb támasza a jelen ország­gyűlési pártállás, s én meg dentesenek kulcsát nem a jelen pártállás fenntartásában, hanem a pártok között netalán eszközölhető kiegyezés­ben találom. Érzik ezt, úgy látszik, némelyek azon körökben is, melyek a pártok közötti ki­egyezésről legtöbbet írnak és beszélnek, s nem lehet e tekintetben nem reflectálnom azon köz­tudomásra vevő czikékre, melyek legközelebb a kormánynyal és annak elnökével ismert ös­szeköttetésben s érintkezésben álló lapokban jelentek meg; oly igen alkalmasak azok a bizalmatlanság, félreértés és meghasonlás mag­jainak a mi pártünk tagjai között elhintésére, hogy az ember legjobb akarata mellett is két­ségben maradt az iránt, hogy várjon ezen czikkek a pártok közötti kiegyezésnek előmoz­dítására, vagy megakadályozására h­attak-e? Ha az említett párt-koalitió nem lehetséges, másról kell gondoskodni. Erős meggyőződésem szerint állandó és biz­tos pártalakulás csak közösen elfogadott elvek alapján történhetik, s csak úgy eszközölhető, ha egyszers­mind kilátást nyújt az alakulandó pártnak többségre jutásához, mely nélkül min­den pártalakulás különben is sikertelen lenne. Mi kisebbségben vagyunk; ha többséget aka­runk az új pártalakulás által aktuál, lehetsé­gessé kell tennünk, hogy más pártok tagjai ve­lünk csatlakozhassanak s ez csak oly com­­promissum által érhető el, amelyhez becsülettel hozzá­járulhat úgy az egyik, mint a másik fél, és ez sem az egyik, sem a másik részr­ől némi elv áldozat nélkül nem történhetik meg. Sokat foglalkozván e tárgygyal, annak vizs­gálatára fordítottam figyelmemet, hogy várjon az 1867. évi kiegyezésre vonatkozó követelé­seink között vannak , amelyeknek érvényesí­tésétől a haza javának veszélyeztetése nélkül elállhatnánk, s mik azok, a­miknek követelésé­től egyátalában nem állhatunk el? Sorban szemügyre vettem ennélfogva köve­teléseinket, melyek főbb pontjai rövid szavak­ban következőkbe foglalhatók. Rém kell delegátió — nem kell közös mi­nisztérium. Kell magyar hadsereg, kell pénz és kereske­delmi ü­gyp­illan­ok reggellenézge, kell hazánk törvényes függetlenségének diplomatiai elis­merése. Sorban meg fogom ezekre nézve mondani véleményeimet. A­mi a deliegatiot illeti: nézetem szerint nem lehet tagadni, hogy a pragmatica sanctio elfogadása által ő fel­sége többi országaival, melyeknek azon időbeni absolut fejedelmével alapítottuk meg a pragmatika sanctiót, bizonyos szö­vetségre léptünk, s ezen szövetségnek há­rom kérdésbe­­m vonható pontja mindeneset­re van: az egyik az, hogy immár közös, egy és ugyanazon fejedelmünk legyen; a másik, ha nem is az együttes, nem is a közös, de bizo­nyosan a kölcsönös védelem; a harmadik, az elválhatatlanság az uralkodó ház kihaltáig. A szövetség ezen pontjainak bizonyos eluta­síthatlan követk­ezményei vannak. Az egyik az, hogy közös külügyi politikánk­nak kell lenni ő felsége többi országaival, mert lehetetlen, hogy egy és ugyanazon feje­delem egyik országa részér­ől valamely külha­­talommal jó viszonyban és békében, másik or­szága részéről peddig ugyanazon hatalommal harczban és háborúban legyen ; s a kölcsönös védelmi kötelezettség maga is, birtokaink min­den külellenség elleni kölcsönös garantiájának eszméjét fejezvén ki,különböző külügy­i politika lehetőségét kizárja, ellenben . Sem az együttes, sem a közös, sem a köl­csönös védelmi kötelezettség eszméjéből nem következik, hogy Magyarországnak ő felsége többi országaival egységes hadseregének kell lenni, mert a védelmi kötelezettség az illető .■£­- $

Next