Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-09 / 231. szám

.......k­my — ■ n ■ ... — ■ 1­­1 tással kizárólag a közlekedésügyminiszter bizassék meg. Tisza miniszter felszólalására azonban az eredeti szö­veg fogadtatott el. Következik a napirend második tárgya a Győr- Sopronon át az ország határáig vezetendő vasút iránti tv.-javaslat. Ennek részletei is a közp.­bizottság szöve­gezése szerint elfogadtatnak. A harmadik tárgy a voj­­tek-bogsányi másodrendű vasút volt. Nikolics Sándor a kikinda-pancsovai és a temes­­vár-orsovai vasutak kiépítése érdekében szól. Erre a javaslat átalánosságban elfogadtatik. Szint­úgy elfogadtatnak a részletes "­tárgyalás alkalmával a közp.­bizottság szövegezése szerint az egyes pontoza­­tok. Ezután folytattatik . A válaszfelirati vita. Zsivkovics János a bizottság javaslata mellett nyilatkozik, mert meggyőződése, hogy öt év előtt Ma­gyarország a többi országgal kötött szerződésnél nem mehetett tovább a nélkül, hogy állami alakulásának lehetőségét ne kockáztassa. Végül a fiumei és dalmá­­cziai ügyekre nézve nyilatkozik s miután erről a válasz­felirat nem tesz említést ígéri, hogy a részletes tárgya­lásnál indítványt fog tenni. Podm­aniczky Frigyes b. először is a reformpárt­nak mint közvetítőnek szükségességét fejtegeti, külö­nösen a hatalmon levő párttal szemben, mert a hatalom tudata a biztosított befolyás gondatlansága ringathatná. A múlt országgyűlés főhibáját az eszmecsere hiányában látja, mely fokról fokra azt okozta, hogy a vélemények függetlensége meg lett semmitye s helyébe a pártpro­gramnak csalhatatlansága fogadtatott el. Noha nem tagadja, hogy Schwarcz Gy. javaslata inkább program, mint felirat, a forma ellen nem tesz kifogást,mert az ez alapra álló pártnak több mondani­valója van mint a kormánypártnak, mely csak viszhangját adja a trón­beszédnek s azért egészben és részleteiben a nevezett javaslatot ajánlja. Bobory Károly, T. házi Én a feliratot úgy te­kintem, mint egy ünnepélyes nyilatkozatot, melyben a nemzet képviselői által a fejedelemhez szól azokra nézve, mik a trónról elmondattak. Miután a trónbeszéd azon föltevésből indul ki, hogy a 68-as törvények által a közjogi kérdések megoldatván belügyeinkkel kell fog­lalkozni, azt hiszem nem egészen felelnének meg egy­részről azon őszinteségnek, melylyel a fejedelem iránt tartozunk, másrészről azon hűségnek, melynélfogva hi­vatva vagyunk tolmácsai lenni a nemzet érzetének, ha hallgatag mellőznek azon határozott idegenséget és a nemzet legmagasb érdekei tekintetében azon méltó ag­godalmat és elégületlenséget, mely a nemzet, az ország polgárai nagy, igen nagy részéről félremagyarázatlanul nyilatkozik. Ennek következtében nem fogadom el a bizottság javaslatát, mert a közjogi kérdéseket egészen mellőzi, de nem fogadhatom el a Tisza Kálmán által előterjesztett javaslatot sem, mert a közjogi kérdéseket csak halvány színben és alig érinti, hanem csatlakozom azon javaslathoz, melyet én is aláírtam, s mely Simo­­nyi Ernő t. képviselő­társam által beterjesztetett. Ez erős, de méltó és tiszteletteljes szavakban tolmácsolja a nemzet fenyelzett érzületét, s egyszersmind komor, de igaz és hű színekben ecseteli az országos állapoto­kat, melyek a hon és a nemzet részéről orvoslást igé­nyelnek. Szóló itt áttér Sennyei azon nyilatkozatára, mely­lyel az conservativnek mondá magát. Én csak moso­lyoghatok, úgymond, ha conservativnak mondja magát oly valaki, ki oly alapon áll, a mi csak 4 évről datálja magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez alap ellené­ben mutatok én azon alapra, mely 4 század óta áll fenn, és melyen állunk mi, azon alap és intézkedésekre, melyekkel a nemzet lelke összeforrt s melyeket ugyan­azon párt, mely ma conservativnek mondja magát, le­rontott. Tisza Kálmán felirati javaslata utal azon vissza­élésekre, melyek a kormányhatalommal a legutóbbi választások alatt történtek, ráutal azon szerencsétlen­ségekre, melyek így előidézve a trónt és a nemzetet sújtották. Vessen követ ránk, a ki azt mondja — végzi szóló — ha mi ennek folytán mindazon szerencsétlen­ségeket, melyek a trónt és nemzetet az országot súj­tották, hogy magunkról, az országról és a trónról elhá­rítani akarjuk. Mislatovics János horvát nyelven szól a bizott­ság javaslata mellett azon reményben, hogy a többség Magyarországot megszilárdítva Csehország jogos törek­véseit is elősegítendi. Hriletics Szvetozár benyújtott javaslatát védelmezi az ellene intézett támadások ellen. — Ezzel az ülés véget ért. Holnap 10 órakor ülés.­­ • Madarász József beszéde. — A képviselőház október 7-diki Üléséből. — Hazánknak, Magyarország népének elégültségét, a nemzetnek nyugalmát mi sem biztosíthatja más, mint azon a nemzet jellemével összeegyezhető biztosítás, miként minden kül-, úgy belügyeiről is minden idegen avatkozástól menten önmaga intézkedhessék. Hogy a közjogi kérdés vitatása helyén van-e most, miként Komárom város 1. képviselője önmaga elébe fel­idézte, azt mondván : „ennek tüzetes vitatását már csak azért is azon egy fő okból időszerűnek nem tartom, mi­vel arra, hogy ily vitának kedvező eredménye lehessen, egyátalában kilátás nincs“ , erre nézve engedje meg a t. képviselő úr, hogy e tekintetben 1869-ben május 25-kén elmondott , részbeni nyilatkozatát felolvasom. (Olvassa:) „Részemről az államjogi kérdéseknek azon megoldását, melyben a múlt országgyűlés alatt része­sült, sem az országra nézve kedvező biztosítás alapjá­nak, sem véglegesnek nem tartom, mert az országtól államiságának oly életfeltételei vonatnak el, melyek nélkül az állam, mint állam nem létezhetik, melynek birtoka nélkül meglevő jogai biztosítva nincsenek, igy a megoldás a­ nemzetre megnyugtató és igy végleges nem lehet.“ És továbbá: „Mindamellett azonban, hogy ez így van, nem hízelkedem magamnak, hogy a közjo­giaknak azon módosítása, melyek oly értelemben kivá­­natosak, most a képviselőház azon hangulata mellett, mely tapasztalható, kivihetők lennének ; de azért nem esem egyátalában kétségbe­­ a jövő felől, mert meg vagyok győződve, és az e teremben jelenleg folytatott vita jogosultságát átalában abban látom felidézve, hogy megtörténhetik a közelebb vagy a távolabb jövőben, ha e tényre hivatkozom, a történelem könyvével kezem­ben, utasítom vissza azokat, kik a jelenlegi vitát med­dőnek nyilvánítják.“ Én tehát a t. képviselő úrnak e szavaira hivatko­zom, ezeknek értelmét átérezve, nem fogadhatom el, hogy Iványi Dániel képviselőtársam azon nyilatkozatá­ban, melyet ő tett, azon követelményt nyilvánította volna egyedül az ország zöme, az ország java által elfogadhatónak, hanem hivatkozott az ország ősi állam­jogaira, a­mit a t. képviselő úr önmaga is jónak tartott védeni. Hogy pedig a t. képviselő úr ezt épen úgy értette, mint Iványi képviselőtársam, ezen szavai bizonyítják : „De állami létéről, függetlenségéről, önállóságáról Magyarország ezredéves története bizonyítja, — nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a fel­séges uralkodóház fényéért, dicsőségéért, nem a világ eseményeire gyakorolható befolyás alaptalan ábránd­jaiért, legkevésbé pedig az osztrák birodalom eszmé­jéért, melynek stb.“ Már most kérdem a t. képviselő urat, ha Iványi képviselőtársamnak azon nyilatkozatával összehason­lítja azt, mivel ő beszédét végezte: ,,e nemzetnek óhaj­tásai két rövid szóba foglalhatók: önálló függetlenség és haladás, stb. Nem tudom, miként következtette ezekből a t. képviselő úr azt, hogy Iványi képviselőtársam egyedül önmaga és a mi pártunk számára követelte azt, hogy egyedül a­mit mi mondunk, mindezt a nemzet zöme, java kívánja; kívánja a nemzet zöme és java alkotmá­nyos önállóságának helyreállítását, mit senki fényeseb­ben, lelkesebben nem bizonyított be, mint 1869. május 25-kén tartott beszédével Ghyczy Kálmán­­ képviselő úr, és így, úgy hiszem, Irányi képviselőtársamnak a múlt ülésekben tett nyilatkozata megegyezett az ő 69-ben tett nyilatkozatával. Tehát hazánkban a közjogi kérdések fölötti vita nemcsak nem szükségtelen, hanem mint t. képviselőtársunk mondá, a történelemre hivat­kozva, jogos és kötelessége minden képviselőnek. (He­lyeslés a szélsőbal felől.) — Szóló ezután áttér Schwarcz Gyula javaslatára, illetőleg azon nyilatkozatára, hogy a porosz-franczia háború befejezése óta szerencsétlenségnek tartja a köz­jogi kérdés vitatását. Idézi 1869. május 31-én tett nyi­latkozatát, melyben többek közt azt­ mondja, hogy „a jelen közjogi alap megakadályozza a korszerű refor­mokat, mert nem hagy pénzt ezen reformok keresztül­vitelére,­­ mert nem köti meg ama láthatatlan kezet, mely ellensége minden korszerű haladásnak.“ E sza­vakkal szemben Schwarcz legújabb nyilatkozata a köz­jogi kérdésre vonatkozólag érthetetlen. Ha hiszi azt, úgymond, és nem tagadhatja, hogy az osztrák tartomá­nyokban lakó német nemzetiségek azon általa is emlí­tett érdekközösségnél fogva, mikor, nem tudni, de előbb-utóbb okvetlenül a nagy német nemzetközi csat­lakozásnak hajlamát fogják nyilvánítani, akkor nem tudom, mikép indokolhatta képviselő úr e nézeteinek megváltoztatását épen az által, hogy a porosz-franczia háborúnak vége az lett, a­mi most lett. — Trifunácz és Miletics javaslatát érintve, így nyilatkozik: Mindent, a­mi szabadelvű azon feliratban, például az átalános szavazat, például a jövedelmi foko­zatos adó, én részemről elfogadom, de határozottan nyilvánítani kötelességemnek tartom azt, hogy miután itt őszintén és nyíltan kijelentette Iványi J. képviselő­­társam, s mégis hivatkozás történt arra, hogy hazánk államiságával, területi épségével nem törődünk,­­ ezt kereken visszautasítani, és utasítom a t. képviselő ura­kat, olvassák el Lipthay Béla báró jobboldali képvise­lőnek szerdán tartott beszédét, melyben Magyarország­­ról, mint államról egy szót sem szólván, tisztán Ausz­tria érdekeinek szószólójává avatta fel magát. Ha tehát önök a túloldalról mi köztünk keresik azokat, kik Magyarország állami, területi épségét és politikai egy­ségét nem kívánják megvédeni, forduljanak saját párt­jukhoz és ott meg fogják találni soraik közt. — Szóló most Pólya Józsefnek a szélső­bal gyűlö­­leti politikájára tett megjegyzéseire felel, s aztán Seny­­nyei K. nyilatkozására a következőket válaszolja. Azt mondta a t. képviselő úr, mindjárt beszédje elején, hogy neki nincs programmja, hanem ő csatla­kozott azon párthoz, a­melynek sorai között helyet fog­lal. Én azt hiszem, ha semmit nem mondott volna, csak azt, hogy itt e képviselőházban azért óhajtott helyet foglalni, mert a politikai befolyás súlypontja itt fekszik és jelzi, melyik párt sorai között ül, már úgy hiszem ez által is bevallotta programmját­. Azonban találtam én nyílt programmot a t. képviselő úr beszédében, még azon kifejezésben is, hogy ő hajlamánál, véralkatánál fogva conservativ a szó magasabb és nemesebb értel­mében, mely a reactio és forradalom ellenében egyiránt működik, elfogadja tehát azon alapot, melyek az 1848. év és 1867. XII. t. sz. szerint kifejeztettek; e szerint nem hátra, hanem előre kell menni. Én megtaláltam az igen t. képviselő urnak álláspontját, és merem mondani, hogy én ellenében, a­ki az 1867. és 1872-ki alapot soha nem fogadom el, de el­ismerem, hogy törvény, enge­delmeskedni tartozom irányában, de alapul még sem fogadom el; — hanem az 1848. alapján állva és fokoza­tosan kifejleszteni óhajtva nemcsak ez alapon, hanem 1723., 1827., 1790-ki alapon is ellenében — bocsásson meg — én vagyok a conservativ, conservativ a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely álláspont sem reactiót, sem forradalmat nem óhajt, hanem az 1723., 1790., 1827., 1848-ik törvényekre támaszkodva, melyek — azt hiszem — 300 és több évekig lévén ezen nemzet állami alkotmányának alapjoga, a t. képviselő úr elis­merése szerint is inkább tarthatnak igényt arra, hogy conservativeknek neveztessenek, mint azon 5 - 6 év óta mindazon említett alaptörvényeink ellenére behozott kiegyezés, melyet ő alapul elfogadott. Meg fog tehát a t. képviselő úr nekem bocsátani, hogy ha­bár én a re­form­ és egyéb kérdések iránt osztom mindazon néze­teit, melyek alkotmányos haladási szellemet mutatnak, lehetetlen programmját nem lelnem elmondott tételei­ben és e programm ellenében, mindig kötelességem lesz vívni, miként kötelességem most is nyilvánítani azon nézetemet, hogy az ő véleményével ellenkezőleg, mely szerint meg van győződve, hogy Magyarország­ állami függetlensége a 67 iki közjogi, a paritás elvére alapí­tott egyesség által tartathatik csak fenn, épen annak ellenében tartom kötelességemnek küzdeni, mert azt hiszem, miként Schvarcz Gyula képviselő úr irányábani nyilatkozatomban is benn foglaltatik, hogy ezen ki­egyezés, hazánk állami függetlenségének, anyagi és szellemi haladásának ellentéte, hogy ellentéte annak, hogy az ország nem tehet a bel­reformok tekintetében semmit. Én tökéletesen hiszem, hogy a t. képviselő úr hazánk függetlenségét tiszta szívből óhajtja, de én is óhajtom, és itt eltérő nézet nincs köztünk. Legyen meg­győződve, hogy azon peremben, melyben meggyőződ­ném, hogy hazám önállását és függetlenségét nem lehet máskép biztosítani, mint azon szerinte szakítással, mely szerintem az alkotmány tényezőit megsemmisíti, ha azon meggyőződésben élnék, hogy hazánk függetlensé­gét máskép­pentartani nem lehet, én is úgy tennék, de meg fogja nekem engedni a t. képviselő úr, mert nem akarok most ezen szót jogi vitára kiterjeszkedni, miután 65­8-ban bőven kifejtetett — én most is és épen a fran­­czia-porosz háború bevégzése után, mélyen érzem, hogy hazánkban azon férfiaknak, a­kiknek hazájuk független­sége szívükön fekszik, a­kik egy magyar független államot akarnak, kell gondoskodjak arról, hogy a ne­talán bekövetkező azon események következtében, me­lyek mint mondauik, ő felsége többi országai, s mint a „48“ mondja, az örökös tartományok ezen nagy részét netalán a német birodalomhoz csatolná, kell, kell gon­doskodjok módokról, hogy mindez eshetőségekben Magyarország önállóan, függetlenül, erősen álljon. Te­hát azon paritás elvén felállított osztr. magyar biroda­lom, melyre önök a hazámnak majdnem minden kitel­hető adózását, majdnem minden fegyverfogható férfiút oda kénytelenek ajánlani, meggyőződésem szerint nem biztosítja azon leendő esetben Magyarország önállását, hanem kétségesíti azt. Jól tudom, hogy kivált a közer­­kölcstelenülés folytán, melyre nézve csak azt kívánom megjegyezni, miként éppen jobboldali lapok — mint a „Reform“ is, mely az említett ügyben a botrányok botránya czímű czikkében azt mondja: „figyelmeztet­jük a kormányt, hogy óvja meg Magyarország hitelét és a kormány becsületét;“ megbélyegzik — nagyon helyes az, mit barátaim mondottak. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a választások nem történtek a 48-iki törvény alapján — átalánosságban, néhányan történhettek — önmagam is kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy azt hiszem, hogy azon megyében, melynek egyik kerületében megválasztattam, igen cse­kély kivétellel a „48“ alapján történt a választás, de itt is volt kivétel, mert a szolgáknak a 48-diki törvény ellenében szavazatot adtak, de a kivétellel átalában a 48-iki törvény alapján történt a választás. De miként, ha ő volna így meggyőződve, nem kívánná megvárni a mi véleményünket, engedje meg, hogy mi is nyilvánít­hassuk abbeli meggyőződésünket, hogy az országgyű­lés többsége átalánosságban nem törvény alapján, ha­nem törvény ellenére választatott meg.­­ Mi ép úgy hivatkozunk arra, hogy mi jogosan óhajtjuk, hogy a képviselőház felismerve a bajt, önmaga kérje a baj or­voslását az által, hogy egy oly országgyűlés hivassák össze, mely nem törvényellenes rendeletek, hanem tisz­tán az érvényes 48. törvény alapján választatik.­­ Jól tudom, hogy mindezek folytán az itt nyilvánuló több­ségben más vélemények vannak, mint voltak 48-ban. Fájdalommal látom e változást, mely a nemzet egy részének jellemén, erélyén, alkotmányos szabadság­­szeretetén végbement, de tudom azt is, hogy egy nem­zedék élete nem örök élet, tudom, hogy a nemzet jogai elévülhetetlenek és elidegeníthetlenek , azért tehát, mert azon hitben élek, hogy a haladó kor s Európa műveltségének fejlődése, meg fogják hozni azon időt, melyben a nemzet mostani alvásából az alkotmányosság hitére ébred : megállok hazámnak , nemzetemnek a függetlenség visszaszerzésében örökölt igazsága mel­lett. Ha kevesen vagyunk is, megállunk mellette, mert hiszszük, hogy a nemzet előbb-utóbb, azoknak, a­kik következetesen állították azt, hogy Magyarországnak önalkotmányának alapsarkköve az, hogy minden ide­gen avatkozástól menten kormányozhassa, mind kül­­mind belügyét — igazat fog adni. Ez lévén alapja ha­tározati javaslatomnak, kérem a képviselőház támo­gatását. Selmyey Pál báró beszéde. — A képviselőház okt. 7-iki üléséből. — Tisztelt ház ! Legyen szabad mindenekelőtt kije­lentenem, hogy ha netán valaki tőlem részletes program­mot vár, az várakozásában csalatkozni fog. Igénytelen szerénységgel bevallom, hogy nekem nincs pártom, nincsenek külön czéljaim, nincs külön programmom. (Jobb felől helyeslés.) A politika átalános irányára nézve teljes határozottsággal csatlakoztam azon párt­hoz, melynek soraiban helyet foglaltam. (Éljenzés jobbfelől.) Egyes kérdésekben vannak és lesznek határozott egyéni nézeteim és azokat minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés.) Ha e díszes helyet egy más, szintén díszes és tiszteletreméltó helylyel felcseréltem, tettem ezt csupán azért, mert a politikai befolyás súlypontja kérdés nélkül e házban feküdvén, itt óhajtottam a haza szolgálatában érvényesíteni parányi erőmet, mely­lyel még bírok. (Éljenzés jobbfelől.) ezentúl semmi czélom, semmi más ambitióm nincs. Ennyit és talán már ez is sok volt igénytelen személyemet illetőleg. Áttérve a napirenden levő tárgyra, mint e ház bi­zottságának tagja, már a bizottságban is határozottan azon nézetben voltam, hogy külön fölemlítése mellett azon tárgyaknak, melyek természetüknél fogva külön említést igénylenek, válaszfelirati javaslatunk a lehető legátalánossabban tartassák. Kívántam legelsőben, mert óhajtandónak tartottam volna, hogy a felirati vita le­hető röviden tartson. A haza jelen körülményei közt, a legczélszerűbb programm, melyet egyesek és a ház fel­állíthatnak, teljes odaadással megkezdeni a munkálko­dást, és concret téren megoldani mindazt, a­mit a haza tőlünk vár. (Jobbfelől helyeslés.) De voltak ennél fontosabb, tovább terjedő óhaj­tásaim ; ezek a pártok állására vonatkoznak (Élénk felkiáltások: Halljuk!), és engedje meg a t. ház, ha én, mint e háznak új tagja, a­ki a pártszenvedélyek tusája által még illetve nem vagyok, e tekintetben egyéni nézetemet némely rövid vonásokban elmondani bátor leszek. (Élén felkiáltások : Halljuk !) Midőn a legközelebb múlt országgyűlés nagy inge­rültség közt eloszlott, és a pártok egymás közt, és mondhatnám, önmagukkal, az ország pedig egy pártnak eljárásával sem volt megelégedve teljesen, előre lehetett látni, hogy a legközelebbi választások nagyszerű és óriási erő megfeszítése közt fognak lefolyni. Igazság­talanság volna ezért egyes államférfiat, vagy egyes pártot okozni. Vannak a nemzet életében pillanatok, a nagy átalakulások, az életbevágó kérdések megoldásá­nak pillanatai azok, midőn az egyes pártokban a vágyak és aggályok ellenkező sugalma alatt annyira fellobban a pártszenvedély, hogy minden párt saját zászlójának győzelméhez köti a haza sorsát, ellenfelének felülkere­­kedésétől félti a haza bukását. A pezsgő erő természet­szerű symptomája ez, melytől nem kell sem félni, sem megijedni. (Átalános helyeslés.) Sajnálni csak kinövé­seit lehet és a túlzásokat. (Átalános helyeslés.) És hazánkban mint másutt is, hasonló körülmények közt, különösen a legközelebbi választások alkalmával már oda jutottunk, hogy egymással küzdve, mi a par­lamentáris rendszer természetében fekszik, a küzdelem már majdnem testvéri gyűlöletté vált, megtagadtuk egymástól a méltányosságot, a jóhiszemet. (Fölkiáltá­sok: Fájdalom igaz!) Sőt némelykor a becsületet is, midőn egymás fölött politikai fölényt akartunk nyerni, mi ismétlem, az alkotmányos élet természetében fek­szik, egymást vádolva, hogy ne mondjam gyalázva, majdnem oda vittük a dolgot, hogy a nemzetben már­­már az intézmény iránti hit és bizalom is megingott. (Fölkiáltások : Igaz ! Úgy van !) Érezvén e veszélyt a haza, alig csillapultak le a választás mozgalmai, már­is mutatkozott egy irányzat, az óhajtásnak egy neme: vájjon nem lehetne-e a pártok közt egy oly közeledést eszközleni, a megértésnek egy oly nemét, mely a gyűlölködésnek véget vessen? és mint ily mozgalmas időben gyakran történik, némelyek az ellenkező extrémekbe mentek át, magán körökben, sőt hírlapokban már a pártok teljes kiegyezéséről, fusióról és koalíczióról kezdtek beszélni, sőt némelyek, kik talán vérmes reményűek, de hívatlanok, e tárgyban eljáráso­kat is, kezdtek inicziálni. (Derültség balfelől.) Én te­hát, előzetesen is meg voltam győződve arról, hogy átalános elvi kiegyezés sem a politika átalános kérdéseire nézve, de kivált az úgynevezett közjogi kér­désekre nézve nem lehet. Nem mintha azt hinném, hogy egy párt a maga álláspontját elveiben és czélzataiban nem változtathatja soha, nem mintha azt hinném, hogy a­ki bizonyos nagy­­fontosságú törvényeknek alkotmányos megváltoztatását óhajtja, legyenek bár e törvények fontosságuknál fogva olyanok, hogy dominálják az egész helyzetet és mintegy a fenálló intézmények jellegét; legyenek olyanok, a­melyek bizonyos kötelmeket az alkotmányon kívül álló tényezőkkel kötöttek ; ki — mondom — e törvényeknek alkotmányos utáni változtatását óhajtja vagy czélozza, az az alkotmányon kívül álland. E két állítás egymástól különböző s csak bizonyos mértékben bensőleg igaz két ellentétes fogalomnak túl merev kifejezése, és mint ilyen, helytelen. De azért voltam meggyőződve, te­hát, hogy az elvi kiegyezés lehetetlen, mert a két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, két, hazánk történelmi hagyományában gyöke­rező és létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője, és mint ilyen, oly erkölcsi kötelmek köré­­ben mozog, melyeket ez idő szerint egyikünk sem tagad­hat meg. (Helyeslés.) De ha lehetetlen, és mint hiszem, nem szükséges és nem hasznos a pártok közti átalános és elvi kiegye­zés, vájjon nem lehetne-e oly közelítést találni, a meg­értésnek oly nemét elérni, mely szerint, midőn külön­böző utakon, különböző elvek szerint keressük a kér­dések megoldásánál az igazságot és azoknak czélszerű oldalait, legalább egyben egyeznénk meg, hogy t. i. vé­leményeink különbsége daczára közös a kiindulási és a végpont: a haza java és boldogsága. (Helyeslés.) És ezért óhajtottam volna, hogy a válaszfelirati javaslat lehető átalánosságban tartassák, hogy mintegy neutráliséivá, a különben is igen bokros havezmezőt, netalán kísérlettünk volna előkészíteni egy oly fegyver­nyugvást, mely megengedte volna, hogy a többi nagy­szerű kérdéseket ellenkező szempontból is, ellenkező indokból ugyan — de nagyobb megnyugvással és kellő léleknyugodtsággal megoldhattuk volna. Elismerem, te­hát, hogy azon törekvés nem teljese­dett, miután a vita oly keretet vett, mely a terrénum neutralizálásának teljességgel nem nevezhető. Azonban azt hittem, tán nem helytelen e törekvés­nek jelzése által indikácziót adni a jövőre, hogy a pár­tok, a­mi most nem sikerült, más alkalommal talán ked­vezőbb eszközökkel, kedvezőbb körülmények közt meg­kísértsék, és ha lehet valósítsák. (Helyes.) Elmondván az okokat, miért támogatom a ház felirati javaslatát, legyen szabad röviden elmondani az indokokat is, melyeknél fogva a más oldalról beadott javaslatokat el nem fogadhatom. (Halljuk.) Fehérvár városa 1. képviselőjének javaslata nem annyira válaszfelirat, mint pártprogramon Ez nem új eszme, már említtetett e házban itt, és én a világért sem akarom ezt vagy megrovás, vagy megszálláskép mondani, sőt inkább kijelentem, hogy vannak benne eszmék, melyek minden párt részéről ko­­moly figyelmet és megfontolást érdemelnek, sőt sajná­lom, hogy az idő szűke és átalában a vita szűk kerete mellett az ottan megpendített egyes eszmék felett tüze­tesebben nyilatkozni ma nem lehet. Én csupán a ház engedelmével saját álláspontomat kívánnám kifejezni azon irányzatra nézve, melyet én reformműködésünk közben követtetni óhajtanék. (Halljuk !) Tudja a ház, és tudja azt a haza, hogy én gondol­kozásmódomnál, hajlamaimnál és egy kissé talán véral­katomnál fogva conservativ vagyok. De mert conserva­tivnek vallom magamat, a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely egyaránt irtózik a reactiótól, a­mint veszélyesnek tartja a forradalom politikáját, határozot­tan kijelentem, hogy szerény nézetem szerint azon ha­ladási ösvényen, melyet az 1848-iki akkoron rögtön­zött és sokban idő előtti, de ma jogos ténynyé vált, nagyszerű átalakítás élénkbe irt, s a­mely az 1867-iki kiegyezés által létesített államintézményekben leli ki­fejezését, nekünk nemcsak nem megállapodni, vagy épen hátra menni nem szabad, hanem azon következe­tesen, s öntudatosan, alkotó és fentartó szellemben előre kell haladnunk. (Átalános élénk helyeslés.) Legyen szabad a t. házat nemzetünknek egy saját­ságos jellemvonására figyelmeztetnem. (Halljuk !) E nemzet, mely hévvel felkarol mindent, a mi ne­mes és magasztos, a legnagyobb lelkesedéssel kész az előrehaladott eszmék és a kor czivilisatiójának reform­jait, könnyűséggel elfogadni; de ép oly nehézkes, — hogy ne mondjam közönyös ezen eszméknek a fogana­tosítás, a végrehajtás terén való assimilisatiójára. — (Élénk helyeslés.) Innen van az, hogy midőn törvénykönyvünkben még régi időkben is találunk intézményeket, melyek az akkori fogalmak szerint a kor színvonalán állottak, mi­dőn mai nap a reformokra nézve in theoria majdnem a legszabadelvűbb állásponton vagyunk : a végrehajtás terén, különösen a társadalom magasabb hivatását ille­tőleg, tekintve a családi körben való nevelést, melyet a nyilvános nevelés egészen nem pótolhat soha, te­kintve az egészségügyet, a szegényügyet, a községi és rendőrségi ügyet, a vidéki forgalmi ügyet, majd­nem ázsiai állapotokkal találkozunk. (Igaz ! Ügy van !) A magasabb értelemben vezetett közigazgatási politika, mely engedelemmel legyen mondva, eddig ná­lunk tökéletesen elhanyagoltatott (Igaz!) az, a­mely előkészíti és termékenyíti a reformok talaját, (Tetszés) mely lehetővé teszi azt, hogy a reform-eszmék nemcsak abstract aspiratiók legyenek, hanem a nemzet gyöke­rébe, a nemzet életereibe menvén át, valóságos gyümöl­csöket is adjanak. (Tetszés !) E tárgyról hosszasan lehetne beszélni, de a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni nem akarván (Halljuk, halljuk!) csak azt kívánom jelezni, hogy nekünk nem elég a törvényhozás terén reformálni, javítani; ez or­szágnak nagyobb feladata jutott: társadalmi állapo­tainkat alkotnunk, a közigazgatás terén gyökeresen szerveznünk kell. (Helyeslés.) Simonyi Ernő t. képviselő úr válaszfelirati javas­lata épen az ellenkezője annak, a minőnek én kívánom. A főrendiház ülése okt. 8-án délelőtt 11 órakor. Majláth György elnök megnyitván az ülést, napi­renden a képviselőház által legutóbb tárgyalt törvény­­javaslatok kerülnek szőnyegre. A Lloyd-társulattal kötendő szerződésnél Zichy Ferencz úr. tartott hosz­­szabb beszédet, mire a tvjavaslat a szerződéssel együtt változtatlanul elfogadtatott. A Ludovika Akadémiáról szóló javaslatnál Pon­­g­r­á­t­z K. gr. következő törvényjavaslatot ad be : „Azon ifjak, kik a m. k. honvédelmi minisztérium által a m. kir. Ludovika Akadémiába felvétetnek, ha ezen akadémia tanfolyamát legalább jó eredménynyel végezték, a besorozás alól a közös hadseregbe felmen­tetnek és kötelesek a honvédség tettleges állományá­ban 8, annak szabadságolt állományában 4 évet töl­teni.“ Ez hosszabb vitát idéz elő, Eötvös Dénes b., Cziráky János gr. Hollán Ernő (mint kormány­képviselő) és Zichy Nándor gr. ellene nyilatkoznak az indítványnak, mire a képviselőház javaslata elfogad­tatott. A többi törvényjavaslat a holnap 11 órakor tartandó ülésben fog tárgyaltatni. MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 9.

Next