Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-09 / 231. szám
.......kmy — ■ n ■ ... — ■ 11 tással kizárólag a közlekedésügyminiszter bizassék meg. Tisza miniszter felszólalására azonban az eredeti szöveg fogadtatott el. Következik a napirend második tárgya a Győr- Sopronon át az ország határáig vezetendő vasút iránti tv.-javaslat. Ennek részletei is a közp.bizottság szövegezése szerint elfogadtatnak. A harmadik tárgy a vojtek-bogsányi másodrendű vasút volt. Nikolics Sándor a kikinda-pancsovai és a temesvár-orsovai vasutak kiépítése érdekében szól. Erre a javaslat átalánosságban elfogadtatik. Szintúgy elfogadtatnak a részletes "tárgyalás alkalmával a közp.bizottság szövegezése szerint az egyes pontozatok. Ezután folytattatik . A válaszfelirati vita. Zsivkovics János a bizottság javaslata mellett nyilatkozik, mert meggyőződése, hogy öt év előtt Magyarország a többi országgal kötött szerződésnél nem mehetett tovább a nélkül, hogy állami alakulásának lehetőségét ne kockáztassa. Végül a fiumei és dalmácziai ügyekre nézve nyilatkozik s miután erről a válaszfelirat nem tesz említést ígéri, hogy a részletes tárgyalásnál indítványt fog tenni. Podmaniczky Frigyes b. először is a reformpártnak mint közvetítőnek szükségességét fejtegeti, különösen a hatalmon levő párttal szemben, mert a hatalom tudata a biztosított befolyás gondatlansága ringathatná. A múlt országgyűlés főhibáját az eszmecsere hiányában látja, mely fokról fokra azt okozta, hogy a vélemények függetlensége meg lett semmitye s helyébe a pártprogramnak csalhatatlansága fogadtatott el. Noha nem tagadja, hogy Schwarcz Gy. javaslata inkább program, mint felirat, a forma ellen nem tesz kifogást,mert az ez alapra álló pártnak több mondanivalója van mint a kormánypártnak, mely csak viszhangját adja a trónbeszédnek s azért egészben és részleteiben a nevezett javaslatot ajánlja. Bobory Károly, T. házi Én a feliratot úgy tekintem, mint egy ünnepélyes nyilatkozatot, melyben a nemzet képviselői által a fejedelemhez szól azokra nézve, mik a trónról elmondattak. Miután a trónbeszéd azon föltevésből indul ki, hogy a 68-as törvények által a közjogi kérdések megoldatván belügyeinkkel kell foglalkozni, azt hiszem nem egészen felelnének meg egyrészről azon őszinteségnek, melylyel a fejedelem iránt tartozunk, másrészről azon hűségnek, melynélfogva hivatva vagyunk tolmácsai lenni a nemzet érzetének, ha hallgatag mellőznek azon határozott idegenséget és a nemzet legmagasb érdekei tekintetében azon méltó aggodalmat és elégületlenséget, mely a nemzet, az ország polgárai nagy, igen nagy részéről félremagyarázatlanul nyilatkozik. Ennek következtében nem fogadom el a bizottság javaslatát, mert a közjogi kérdéseket egészen mellőzi, de nem fogadhatom el a Tisza Kálmán által előterjesztett javaslatot sem, mert a közjogi kérdéseket csak halvány színben és alig érinti, hanem csatlakozom azon javaslathoz, melyet én is aláírtam, s mely Simonyi Ernő t. képviselőtársam által beterjesztetett. Ez erős, de méltó és tiszteletteljes szavakban tolmácsolja a nemzet fenyelzett érzületét, s egyszersmind komor, de igaz és hű színekben ecseteli az országos állapotokat, melyek a hon és a nemzet részéről orvoslást igényelnek. Szóló itt áttér Sennyei azon nyilatkozatára, melylyel az conservativnek mondá magát. Én csak mosolyoghatok, úgymond, ha conservativnak mondja magát oly valaki, ki oly alapon áll, a mi csak 4 évről datálja magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez alap ellenében mutatok én azon alapra, mely 4 század óta áll fenn, és melyen állunk mi, azon alap és intézkedésekre, melyekkel a nemzet lelke összeforrt s melyeket ugyanazon párt, mely ma conservativnek mondja magát, lerontott. Tisza Kálmán felirati javaslata utal azon visszaélésekre, melyek a kormányhatalommal a legutóbbi választások alatt történtek, ráutal azon szerencsétlenségekre, melyek így előidézve a trónt és a nemzetet sújtották. Vessen követ ránk, a ki azt mondja — végzi szóló — ha mi ennek folytán mindazon szerencsétlenségeket, melyek a trónt és nemzetet az országot sújtották, hogy magunkról, az országról és a trónról elhárítani akarjuk. Mislatovics János horvát nyelven szól a bizottság javaslata mellett azon reményben, hogy a többség Magyarországot megszilárdítva Csehország jogos törekvéseit is elősegítendi. Hriletics Szvetozár benyújtott javaslatát védelmezi az ellene intézett támadások ellen. — Ezzel az ülés véget ért. Holnap 10 órakor ülés. • Madarász József beszéde. — A képviselőház október 7-diki Üléséből. — Hazánknak, Magyarország népének elégültségét, a nemzetnek nyugalmát mi sem biztosíthatja más, mint azon a nemzet jellemével összeegyezhető biztosítás, miként minden kül-, úgy belügyeiről is minden idegen avatkozástól menten önmaga intézkedhessék. Hogy a közjogi kérdés vitatása helyén van-e most, miként Komárom város 1. képviselője önmaga elébe felidézte, azt mondván : „ennek tüzetes vitatását már csak azért is azon egy fő okból időszerűnek nem tartom, mivel arra, hogy ily vitának kedvező eredménye lehessen, egyátalában kilátás nincs“ , erre nézve engedje meg a t. képviselő úr, hogy e tekintetben 1869-ben május 25-kén elmondott , részbeni nyilatkozatát felolvasom. (Olvassa:) „Részemről az államjogi kérdéseknek azon megoldását, melyben a múlt országgyűlés alatt részesült, sem az országra nézve kedvező biztosítás alapjának, sem véglegesnek nem tartom, mert az országtól államiságának oly életfeltételei vonatnak el, melyek nélkül az állam, mint állam nem létezhetik, melynek birtoka nélkül meglevő jogai biztosítva nincsenek, igy a megoldás a nemzetre megnyugtató és igy végleges nem lehet.“ És továbbá: „Mindamellett azonban, hogy ez így van, nem hízelkedem magamnak, hogy a közjogiaknak azon módosítása, melyek oly értelemben kivánatosak, most a képviselőház azon hangulata mellett, mely tapasztalható, kivihetők lennének ; de azért nem esem egyátalában kétségbe a jövő felől, mert meg vagyok győződve, és az e teremben jelenleg folytatott vita jogosultságát átalában abban látom felidézve, hogy megtörténhetik a közelebb vagy a távolabb jövőben, ha e tényre hivatkozom, a történelem könyvével kezemben, utasítom vissza azokat, kik a jelenlegi vitát meddőnek nyilvánítják.“ Én tehát a t. képviselő úrnak e szavaira hivatkozom, ezeknek értelmét átérezve, nem fogadhatom el, hogy Iványi Dániel képviselőtársam azon nyilatkozatában, melyet ő tett, azon követelményt nyilvánította volna egyedül az ország zöme, az ország java által elfogadhatónak, hanem hivatkozott az ország ősi államjogaira, amit a t. képviselő úr önmaga is jónak tartott védeni. Hogy pedig a t. képviselő úr ezt épen úgy értette, mint Iványi képviselőtársam, ezen szavai bizonyítják : „De állami létéről, függetlenségéről, önállóságáról Magyarország ezredéves története bizonyítja, — nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a felséges uralkodóház fényéért, dicsőségéért, nem a világ eseményeire gyakorolható befolyás alaptalan ábrándjaiért, legkevésbé pedig az osztrák birodalom eszméjéért, melynek stb.“ Már most kérdem a t. képviselő urat, ha Iványi képviselőtársamnak azon nyilatkozatával összehasonlítja azt, mivel ő beszédét végezte: ,,e nemzetnek óhajtásai két rövid szóba foglalhatók: önálló függetlenség és haladás, stb. Nem tudom, miként következtette ezekből a t. képviselő úr azt, hogy Iványi képviselőtársam egyedül önmaga és a mi pártunk számára követelte azt, hogy egyedül amit mi mondunk, mindezt a nemzet zöme, java kívánja; kívánja a nemzet zöme és java alkotmányos önállóságának helyreállítását, mit senki fényesebben, lelkesebben nem bizonyított be, mint 1869. május 25-kén tartott beszédével Ghyczy Kálmán képviselő úr, és így, úgy hiszem, Irányi képviselőtársamnak a múlt ülésekben tett nyilatkozata megegyezett az ő 69-ben tett nyilatkozatával. Tehát hazánkban a közjogi kérdések fölötti vita nemcsak nem szükségtelen, hanem mint t. képviselőtársunk mondá, a történelemre hivatkozva, jogos és kötelessége minden képviselőnek. (Helyeslés a szélsőbal felől.) — Szóló ezután áttér Schwarcz Gyula javaslatára, illetőleg azon nyilatkozatára, hogy a porosz-franczia háború befejezése óta szerencsétlenségnek tartja a közjogi kérdés vitatását. Idézi 1869. május 31-én tett nyilatkozatát, melyben többek közt azt mondja, hogy „a jelen közjogi alap megakadályozza a korszerű reformokat, mert nem hagy pénzt ezen reformok keresztülvitelére, mert nem köti meg ama láthatatlan kezet, mely ellensége minden korszerű haladásnak.“ E szavakkal szemben Schwarcz legújabb nyilatkozata a közjogi kérdésre vonatkozólag érthetetlen. Ha hiszi azt, úgymond, és nem tagadhatja, hogy az osztrák tartományokban lakó német nemzetiségek azon általa is említett érdekközösségnél fogva, mikor, nem tudni, de előbb-utóbb okvetlenül a nagy német nemzetközi csatlakozásnak hajlamát fogják nyilvánítani, akkor nem tudom, mikép indokolhatta képviselő úr e nézeteinek megváltoztatását épen az által, hogy a porosz-franczia háborúnak vége az lett, ami most lett. — Trifunácz és Miletics javaslatát érintve, így nyilatkozik: Mindent, ami szabadelvű azon feliratban, például az átalános szavazat, például a jövedelmi fokozatos adó, én részemről elfogadom, de határozottan nyilvánítani kötelességemnek tartom azt, hogy miután itt őszintén és nyíltan kijelentette Iványi J. képviselőtársam, s mégis hivatkozás történt arra, hogy hazánk államiságával, területi épségével nem törődünk, ezt kereken visszautasítani, és utasítom a t. képviselő urakat, olvassák el Lipthay Béla báró jobboldali képviselőnek szerdán tartott beszédét, melyben Magyarországról, mint államról egy szót sem szólván, tisztán Ausztria érdekeinek szószólójává avatta fel magát. Ha tehát önök a túloldalról mi köztünk keresik azokat, kik Magyarország állami, területi épségét és politikai egységét nem kívánják megvédeni, forduljanak saját pártjukhoz és ott meg fogják találni soraik közt. — Szóló most Pólya Józsefnek a szélsőbal gyűlöleti politikájára tett megjegyzéseire felel, s aztán Senynyei K. nyilatkozására a következőket válaszolja. Azt mondta a t. képviselő úr, mindjárt beszédje elején, hogy neki nincs programmja, hanem ő csatlakozott azon párthoz, amelynek sorai között helyet foglal. Én azt hiszem, ha semmit nem mondott volna, csak azt, hogy itt e képviselőházban azért óhajtott helyet foglalni, mert a politikai befolyás súlypontja itt fekszik és jelzi, melyik párt sorai között ül, már úgy hiszem ez által is bevallotta programmját. Azonban találtam én nyílt programmot a t. képviselő úr beszédében, még azon kifejezésben is, hogy ő hajlamánál, véralkatánál fogva conservativ a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely a reactio és forradalom ellenében egyiránt működik, elfogadja tehát azon alapot, melyek az 1848. év és 1867. XII. t. sz. szerint kifejeztettek; e szerint nem hátra, hanem előre kell menni. Én megtaláltam az igen t. képviselő urnak álláspontját, és merem mondani, hogy én ellenében, aki az 1867. és 1872-ki alapot soha nem fogadom el, de elismerem, hogy törvény, engedelmeskedni tartozom irányában, de alapul még sem fogadom el; — hanem az 1848. alapján állva és fokozatosan kifejleszteni óhajtva nemcsak ez alapon, hanem 1723., 1827., 1790-ki alapon is ellenében — bocsásson meg — én vagyok a conservativ, conservativ a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely álláspont sem reactiót, sem forradalmat nem óhajt, hanem az 1723., 1790., 1827., 1848-ik törvényekre támaszkodva, melyek — azt hiszem — 300 és több évekig lévén ezen nemzet állami alkotmányának alapjoga, a t. képviselő úr elismerése szerint is inkább tarthatnak igényt arra, hogy conservativeknek neveztessenek, mint azon 5 - 6 év óta mindazon említett alaptörvényeink ellenére behozott kiegyezés, melyet ő alapul elfogadott. Meg fog tehát a t. képviselő úr nekem bocsátani, hogy habár én a reform és egyéb kérdések iránt osztom mindazon nézeteit, melyek alkotmányos haladási szellemet mutatnak, lehetetlen programmját nem lelnem elmondott tételeiben és e programm ellenében, mindig kötelességem lesz vívni, miként kötelességem most is nyilvánítani azon nézetemet, hogy az ő véleményével ellenkezőleg, mely szerint meg van győződve, hogy Magyarország állami függetlensége a 67 iki közjogi, a paritás elvére alapított egyesség által tartathatik csak fenn, épen annak ellenében tartom kötelességemnek küzdeni, mert azt hiszem, miként Schvarcz Gyula képviselő úr irányábani nyilatkozatomban is benn foglaltatik, hogy ezen kiegyezés, hazánk állami függetlenségének, anyagi és szellemi haladásának ellentéte, hogy ellentéte annak, hogy az ország nem tehet a belreformok tekintetében semmit. Én tökéletesen hiszem, hogy a t. képviselő úr hazánk függetlenségét tiszta szívből óhajtja, de én is óhajtom, és itt eltérő nézet nincs köztünk. Legyen meggyőződve, hogy azon peremben, melyben meggyőződném, hogy hazám önállását és függetlenségét nem lehet máskép biztosítani, mint azon szerinte szakítással, mely szerintem az alkotmány tényezőit megsemmisíti, ha azon meggyőződésben élnék, hogy hazánk függetlenségét másképpentartani nem lehet, én is úgy tennék, de meg fogja nekem engedni a t. képviselő úr, mert nem akarok most ezen szót jogi vitára kiterjeszkedni, miután 658-ban bőven kifejtetett — én most is és épen a franczia-porosz háború bevégzése után, mélyen érzem, hogy hazánkban azon férfiaknak, akiknek hazájuk függetlensége szívükön fekszik, akik egy magyar független államot akarnak, kell gondoskodjak arról, hogy a netalán bekövetkező azon események következtében, melyek mint mondauik, ő felsége többi országai, s mint a „48“ mondja, az örökös tartományok ezen nagy részét netalán a német birodalomhoz csatolná, kell, kell gondoskodjok módokról, hogy mindez eshetőségekben Magyarország önállóan, függetlenül, erősen álljon. Tehát azon paritás elvén felállított osztr. magyar birodalom, melyre önök a hazámnak majdnem minden kitelhető adózását, majdnem minden fegyverfogható férfiút oda kénytelenek ajánlani, meggyőződésem szerint nem biztosítja azon leendő esetben Magyarország önállását, hanem kétségesíti azt. Jól tudom, hogy kivált a közerkölcstelenülés folytán, melyre nézve csak azt kívánom megjegyezni, miként éppen jobboldali lapok — mint a „Reform“ is, mely az említett ügyben a botrányok botránya czímű czikkében azt mondja: „figyelmeztetjük a kormányt, hogy óvja meg Magyarország hitelét és a kormány becsületét;“ megbélyegzik — nagyon helyes az, mit barátaim mondottak. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a választások nem történtek a 48-iki törvény alapján — átalánosságban, néhányan történhettek — önmagam is kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy azt hiszem, hogy azon megyében, melynek egyik kerületében megválasztattam, igen csekély kivétellel a „48“ alapján történt a választás, de itt is volt kivétel, mert a szolgáknak a 48-diki törvény ellenében szavazatot adtak, de a kivétellel átalában a 48-iki törvény alapján történt a választás. De miként, ha ő volna így meggyőződve, nem kívánná megvárni a mi véleményünket, engedje meg, hogy mi is nyilváníthassuk abbeli meggyőződésünket, hogy az országgyűlés többsége átalánosságban nem törvény alapján, hanem törvény ellenére választatott meg. Mi ép úgy hivatkozunk arra, hogy mi jogosan óhajtjuk, hogy a képviselőház felismerve a bajt, önmaga kérje a baj orvoslását az által, hogy egy oly országgyűlés hivassák össze, mely nem törvényellenes rendeletek, hanem tisztán az érvényes 48. törvény alapján választatik. Jól tudom, hogy mindezek folytán az itt nyilvánuló többségben más vélemények vannak, mint voltak 48-ban. Fájdalommal látom e változást, mely a nemzet egy részének jellemén, erélyén, alkotmányos szabadságszeretetén végbement, de tudom azt is, hogy egy nemzedék élete nem örök élet, tudom, hogy a nemzet jogai elévülhetetlenek és elidegeníthetlenek , azért tehát, mert azon hitben élek, hogy a haladó kor s Európa műveltségének fejlődése, meg fogják hozni azon időt, melyben a nemzet mostani alvásából az alkotmányosság hitére ébred : megállok hazámnak , nemzetemnek a függetlenség visszaszerzésében örökölt igazsága mellett. Ha kevesen vagyunk is, megállunk mellette, mert hiszszük, hogy a nemzet előbb-utóbb, azoknak, akik következetesen állították azt, hogy Magyarországnak önalkotmányának alapsarkköve az, hogy minden idegen avatkozástól menten kormányozhassa, mind külmind belügyét — igazat fog adni. Ez lévén alapja határozati javaslatomnak, kérem a képviselőház támogatását. Selmyey Pál báró beszéde. — A képviselőház okt. 7-iki üléséből. — Tisztelt ház ! Legyen szabad mindenekelőtt kijelentenem, hogy ha netán valaki tőlem részletes programmot vár, az várakozásában csalatkozni fog. Igénytelen szerénységgel bevallom, hogy nekem nincs pártom, nincsenek külön czéljaim, nincs külön programmom. (Jobb felől helyeslés.) A politika átalános irányára nézve teljes határozottsággal csatlakoztam azon párthoz, melynek soraiban helyet foglaltam. (Éljenzés jobbfelől.) Egyes kérdésekben vannak és lesznek határozott egyéni nézeteim és azokat minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés.) Ha e díszes helyet egy más, szintén díszes és tiszteletreméltó helylyel felcseréltem, tettem ezt csupán azért, mert a politikai befolyás súlypontja kérdés nélkül e házban feküdvén, itt óhajtottam a haza szolgálatában érvényesíteni parányi erőmet, melylyel még bírok. (Éljenzés jobbfelől.) ezentúl semmi czélom, semmi más ambitióm nincs. Ennyit és talán már ez is sok volt igénytelen személyemet illetőleg. Áttérve a napirenden levő tárgyra, mint e ház bizottságának tagja, már a bizottságban is határozottan azon nézetben voltam, hogy külön fölemlítése mellett azon tárgyaknak, melyek természetüknél fogva külön említést igénylenek, válaszfelirati javaslatunk a lehető legátalánossabban tartassák. Kívántam legelsőben, mert óhajtandónak tartottam volna, hogy a felirati vita lehető röviden tartson. A haza jelen körülményei közt, a legczélszerűbb programm, melyet egyesek és a ház felállíthatnak, teljes odaadással megkezdeni a munkálkodást, és concret téren megoldani mindazt, amit a haza tőlünk vár. (Jobbfelől helyeslés.) De voltak ennél fontosabb, tovább terjedő óhajtásaim ; ezek a pártok állására vonatkoznak (Élénk felkiáltások: Halljuk!), és engedje meg a t. ház, ha én, mint e háznak új tagja, aki a pártszenvedélyek tusája által még illetve nem vagyok, e tekintetben egyéni nézetemet némely rövid vonásokban elmondani bátor leszek. (Élén felkiáltások : Halljuk !) Midőn a legközelebb múlt országgyűlés nagy ingerültség közt eloszlott, és a pártok egymás közt, és mondhatnám, önmagukkal, az ország pedig egy pártnak eljárásával sem volt megelégedve teljesen, előre lehetett látni, hogy a legközelebbi választások nagyszerű és óriási erő megfeszítése közt fognak lefolyni. Igazságtalanság volna ezért egyes államférfiat, vagy egyes pártot okozni. Vannak a nemzet életében pillanatok, a nagy átalakulások, az életbevágó kérdések megoldásának pillanatai azok, midőn az egyes pártokban a vágyak és aggályok ellenkező sugalma alatt annyira fellobban a pártszenvedély, hogy minden párt saját zászlójának győzelméhez köti a haza sorsát, ellenfelének felülkerekedésétől félti a haza bukását. A pezsgő erő természetszerű symptomája ez, melytől nem kell sem félni, sem megijedni. (Átalános helyeslés.) Sajnálni csak kinövéseit lehet és a túlzásokat. (Átalános helyeslés.) És hazánkban mint másutt is, hasonló körülmények közt, különösen a legközelebbi választások alkalmával már oda jutottunk, hogy egymással küzdve, mi a parlamentáris rendszer természetében fekszik, a küzdelem már majdnem testvéri gyűlöletté vált, megtagadtuk egymástól a méltányosságot, a jóhiszemet. (Fölkiáltások: Fájdalom igaz!) Sőt némelykor a becsületet is, midőn egymás fölött politikai fölényt akartunk nyerni, mi ismétlem, az alkotmányos élet természetében fekszik, egymást vádolva, hogy ne mondjam gyalázva, majdnem oda vittük a dolgot, hogy a nemzetben mármár az intézmény iránti hit és bizalom is megingott. (Fölkiáltások : Igaz ! Úgy van !) Érezvén e veszélyt a haza, alig csillapultak le a választás mozgalmai, máris mutatkozott egy irányzat, az óhajtásnak egy neme: vájjon nem lehetne-e a pártok közt egy oly közeledést eszközleni, a megértésnek egy oly nemét, mely a gyűlölködésnek véget vessen? és mint ily mozgalmas időben gyakran történik, némelyek az ellenkező extrémekbe mentek át, magán körökben, sőt hírlapokban már a pártok teljes kiegyezéséről, fusióról és koalíczióról kezdtek beszélni, sőt némelyek, kik talán vérmes reményűek, de hívatlanok, e tárgyban eljárásokat is, kezdtek inicziálni. (Derültség balfelől.) Én tehát, előzetesen is meg voltam győződve arról, hogy átalános elvi kiegyezés sem a politika átalános kérdéseire nézve, de kivált az úgynevezett közjogi kérdésekre nézve nem lehet. Nem mintha azt hinném, hogy egy párt a maga álláspontját elveiben és czélzataiban nem változtathatja soha, nem mintha azt hinném, hogy aki bizonyos nagyfontosságú törvényeknek alkotmányos megváltoztatását óhajtja, legyenek bár e törvények fontosságuknál fogva olyanok, hogy dominálják az egész helyzetet és mintegy a fenálló intézmények jellegét; legyenek olyanok, amelyek bizonyos kötelmeket az alkotmányon kívül álló tényezőkkel kötöttek ; ki — mondom — e törvényeknek alkotmányos utáni változtatását óhajtja vagy czélozza, az az alkotmányon kívül álland. E két állítás egymástól különböző s csak bizonyos mértékben bensőleg igaz két ellentétes fogalomnak túl merev kifejezése, és mint ilyen, helytelen. De azért voltam meggyőződve, tehát, hogy az elvi kiegyezés lehetetlen, mert a két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, két, hazánk történelmi hagyományában gyökerező és létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője, és mint ilyen, oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint egyikünk sem tagadhat meg. (Helyeslés.) De ha lehetetlen, és mint hiszem, nem szükséges és nem hasznos a pártok közti átalános és elvi kiegyezés, vájjon nem lehetne-e oly közelítést találni, a megértésnek oly nemét elérni, mely szerint, midőn különböző utakon, különböző elvek szerint keressük a kérdések megoldásánál az igazságot és azoknak czélszerű oldalait, legalább egyben egyeznénk meg, hogy t. i. véleményeink különbsége daczára közös a kiindulási és a végpont: a haza java és boldogsága. (Helyeslés.) És ezért óhajtottam volna, hogy a válaszfelirati javaslat lehető átalánosságban tartassák, hogy mintegy neutráliséivá, a különben is igen bokros havezmezőt, netalán kísérlettünk volna előkészíteni egy oly fegyvernyugvást, mely megengedte volna, hogy a többi nagyszerű kérdéseket ellenkező szempontból is, ellenkező indokból ugyan — de nagyobb megnyugvással és kellő léleknyugodtsággal megoldhattuk volna. Elismerem, tehát, hogy azon törekvés nem teljesedett, miután a vita oly keretet vett, mely a terrénum neutralizálásának teljességgel nem nevezhető. Azonban azt hittem, tán nem helytelen e törekvésnek jelzése által indikácziót adni a jövőre, hogy a pártok, ami most nem sikerült, más alkalommal talán kedvezőbb eszközökkel, kedvezőbb körülmények közt megkísértsék, és ha lehet valósítsák. (Helyes.) Elmondván az okokat, miért támogatom a ház felirati javaslatát, legyen szabad röviden elmondani az indokokat is, melyeknél fogva a más oldalról beadott javaslatokat el nem fogadhatom. (Halljuk.) Fehérvár városa 1. képviselőjének javaslata nem annyira válaszfelirat, mint pártprogramon Ez nem új eszme, már említtetett e házban itt, és én a világért sem akarom ezt vagy megrovás, vagy megszálláskép mondani, sőt inkább kijelentem, hogy vannak benne eszmék, melyek minden párt részéről komoly figyelmet és megfontolást érdemelnek, sőt sajnálom, hogy az idő szűke és átalában a vita szűk kerete mellett az ottan megpendített egyes eszmék felett tüzetesebben nyilatkozni ma nem lehet. Én csupán a ház engedelmével saját álláspontomat kívánnám kifejezni azon irányzatra nézve, melyet én reformműködésünk közben követtetni óhajtanék. (Halljuk !) Tudja a ház, és tudja azt a haza, hogy én gondolkozásmódomnál, hajlamaimnál és egy kissé talán véralkatomnál fogva conservativ vagyok. De mert conservativnek vallom magamat, a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely egyaránt irtózik a reactiótól, amint veszélyesnek tartja a forradalom politikáját, határozottan kijelentem, hogy szerény nézetem szerint azon haladási ösvényen, melyet az 1848-iki akkoron rögtönzött és sokban idő előtti, de ma jogos ténynyé vált, nagyszerű átalakítás élénkbe irt, s amely az 1867-iki kiegyezés által létesített államintézményekben leli kifejezését, nekünk nemcsak nem megállapodni, vagy épen hátra menni nem szabad, hanem azon következetesen, s öntudatosan, alkotó és fentartó szellemben előre kell haladnunk. (Átalános élénk helyeslés.) Legyen szabad a t. házat nemzetünknek egy sajátságos jellemvonására figyelmeztetnem. (Halljuk !) E nemzet, mely hévvel felkarol mindent, a mi nemes és magasztos, a legnagyobb lelkesedéssel kész az előrehaladott eszmék és a kor czivilisatiójának reformjait, könnyűséggel elfogadni; de ép oly nehézkes, — hogy ne mondjam közönyös ezen eszméknek a foganatosítás, a végrehajtás terén való assimilisatiójára. — (Élénk helyeslés.) Innen van az, hogy midőn törvénykönyvünkben még régi időkben is találunk intézményeket, melyek az akkori fogalmak szerint a kor színvonalán állottak, midőn mai nap a reformokra nézve in theoria majdnem a legszabadelvűbb állásponton vagyunk : a végrehajtás terén, különösen a társadalom magasabb hivatását illetőleg, tekintve a családi körben való nevelést, melyet a nyilvános nevelés egészen nem pótolhat soha, tekintve az egészségügyet, a szegényügyet, a községi és rendőrségi ügyet, a vidéki forgalmi ügyet, majdnem ázsiai állapotokkal találkozunk. (Igaz ! Ügy van !) A magasabb értelemben vezetett közigazgatási politika, mely engedelemmel legyen mondva, eddig nálunk tökéletesen elhanyagoltatott (Igaz!) az, amely előkészíti és termékenyíti a reformok talaját, (Tetszés) mely lehetővé teszi azt, hogy a reform-eszmék nemcsak abstract aspiratiók legyenek, hanem a nemzet gyökerébe, a nemzet életereibe menvén át, valóságos gyümölcsöket is adjanak. (Tetszés !) E tárgyról hosszasan lehetne beszélni, de a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni nem akarván (Halljuk, halljuk!) csak azt kívánom jelezni, hogy nekünk nem elég a törvényhozás terén reformálni, javítani; ez országnak nagyobb feladata jutott: társadalmi állapotainkat alkotnunk, a közigazgatás terén gyökeresen szerveznünk kell. (Helyeslés.) Simonyi Ernő t. képviselő úr válaszfelirati javaslata épen az ellenkezője annak, a minőnek én kívánom. A főrendiház ülése okt. 8-án délelőtt 11 órakor. Majláth György elnök megnyitván az ülést, napirenden a képviselőház által legutóbb tárgyalt törvényjavaslatok kerülnek szőnyegre. A Lloyd-társulattal kötendő szerződésnél Zichy Ferencz úr. tartott hoszszabb beszédet, mire a tvjavaslat a szerződéssel együtt változtatlanul elfogadtatott. A Ludovika Akadémiáról szóló javaslatnál Pongrátz K. gr. következő törvényjavaslatot ad be : „Azon ifjak, kik a m. k. honvédelmi minisztérium által a m. kir. Ludovika Akadémiába felvétetnek, ha ezen akadémia tanfolyamát legalább jó eredménynyel végezték, a besorozás alól a közös hadseregbe felmentetnek és kötelesek a honvédség tettleges állományában 8, annak szabadságolt állományában 4 évet tölteni.“ Ez hosszabb vitát idéz elő, Eötvös Dénes b., Cziráky János gr. Hollán Ernő (mint kormányképviselő) és Zichy Nándor gr. ellene nyilatkoznak az indítványnak, mire a képviselőház javaslata elfogadtatott. A többi törvényjavaslat a holnap 11 órakor tartandó ülésben fog tárgyaltatni. MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 9.