Magyar Ujság, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1872-11-21 / 267. szám

Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. ra. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI Csü­tortok. 263. százd­. ■■■■■■ggMBggggaHI NAPILAP: VI. évfolyam. 1873. novemb. 21. ----1 I.KI­ K . 11 Előfizetési ár: Vidékre postás) vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » ■*- » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábot petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy, hasábos petitsorsSO­kr. YUKOVICS SEBŐ Semmi kétség többé! Valóban meghalt! A véletlen szomorú kedvezése, hogy a nemzetet fájdalmasan érintő gyászhir magánúton érkezett, s csak föntartással jutott a közönség elé, mintegy előkészíteni akarván igy a balsors a kedélyeket a megrendítő csapásra, melyet egy magasabb akarat szolgálatában ő okozott — mindnyájunknak. Vukovics halála nemzeti — nagy veszteség minden tekintetben, az leendett mindig, de százszorosan az a jelen körülmények között, midőn az övéhez hasonló szeplőtelen tiszta jellemek maholnap­­ mythoszszá válnak hazánkban, s legkivált azon polemon, hová a válságos napokban rendesen megoszló bizalom osztatlan öröm és lelkesedéssel emelte föl őt, hasonló bánkódás és részvéttel fogadva távozását is onnan, a szabadságharc­ot romlásunkkal befejező nemzeti katasztrófa alkalmából .... Amit Mirabeau Nagy Frigyesről mondott, még igazabban alkalmazható Vukovicsra, hogy „benne a legszebb történeti alakok egyikét törte össze a halál“, é s ha évek múlva, késő évek múlva elfogulatlan kéz a jelen század megírására vállalkozván Vukovics nyomothagyó, s minden szakában jelentőségteljes életéhez az adatokat keresendi — bámulva fogja tapasztalni, miszerint az egykorú forrásoknak a kiváló szereplőkre vonatkozó ellentétes adatai e férfiúra nézve csodálatosan összhangzanak , hogy az elvek és pártok nyilvános küzdelmében egyenlő tiszteletet tanúsítanak iránta úgy azok, kik mellette, mint azok, kik vele szemközt foglalnak positiot. Mi, kik saját szemeinkkel láttuk, s saját füleinkkel hallottuk őt, bámulat és meglepetés nélkül jegyezzük föl e tényt az utókornak .... Vukovics a meggyőződés embere volt minden ízében és működésében, annyi szerencsés és kivételes egyéni tulajdonsággal szerezve tiszteletet és tekintélyt e meggyőződésnek, hogy a szenvedély, mely soha sem sugall ékesszóló ajkainak személyeskedő támadásokat — meghunnyászkodott­, elnémult az ellentáborban is, s önzetlenségét kétségbevonni, lelkesedését gyanúsítani, adatait eltagadni s tevékenységét rágalmazni és megbélyegezni egyszer sem volt bátorsága .... Soha sem tűnt ki ez inkább, mint azóta, hogy száműzetéséből visszatérve, újólag megjelent amaz arénán, hol első diadalait és koszorúit szerezte volt. . . . Két tizedet betöltő hányatások nagyon m­egváltoztatták Vukovicsot .... Sötét haja megőszült; hatalmas homlokát redők lepték el; büszke magatartása pedig csak a fölhevülés ritka perczeiben jelenkezett ismét; hangja és­­ lelke maradt csupán a régi, de ezek varázsával döntő befolyást gyakorolt mindenfelé és mindenkire, s ha megható alakja fölmagasodott a parlamenti székről s dicsteli múltjának sugárözönétől körülragyogva hozzászólt a szőnyegen lévő bármi fontos vagy kényes természetű kérdéshez: barát és ellenfél hódolattal figyelt s saját pártjának viharos éljenzése néha kevésbé jelzé a hatást, mit formailag is szép beszédei a házra tettek, mint az a kivételes csönd és komolyság, melyet a jobboldalon a legszájasabb és legfrivolabb m­amei tikok sem mertek megszakítói vagy megzavarni. Érezték, hogy e férfiúnak nincsenek megtámadható oldalai s nyíltan, meztelen fegyverrel nem , csak orgyilokkal férhet szivéhez, ki e dicstelen munkára vállalkozni netán kész és hajlandó lenne .... Megtestülése volt ő mindazon nemes és magasztos erényeknek, mik a tehetség természetes hatását fokozni, a közvélemény rokonszenvét állandósítani s a pillanatnyi sikert a századokkal emelkedő inkább mint elenyésző dicsőséggé változtatni alkalmasak s a közszokás nyelvén „rómainak“ neveznek jellemét, ha büszkeségünk és szeretetünk mindenek fölé nem helyezné, hogy­­ „magyarénak mondhatjuk és magasztalhatjuk őt ... . Igen, származásra szerb, érzületre és törekvéseire nézve ellenben mintaképe volt a magyar hazafiságnak Vukovics Sebő s részünkről nem kérünk Istentől nagyobb áldást a magyar nép számára annál, hogy égbe szállt szellemét fajrokonaiban szétosztva adja vissza a földnek .... Egy-egy szikra elég lesz, hogy megvalósuljon, a­mi az ő lelkének legfő óhaja s eseménydús pályájának mindig egy czélpontot jelölő iránytűje volt : a nemzetiségi viszály megszüntetése s a magyar államnak — valamennyi polgárát egyformán boldogitó — önállósága és függetlensége! . . . . Vukovics érdemeinek kifejezhetlen összegében nagy numerust képez továbbá az a következetesség, mely fölfogása, érzülete, arnyal­ko­tott.Annak­ a csengó ifjúságtól a ravatalig megragadó és imponáló egyöntetűséget kölcsönöz s tán ép azért emelkedett oly magasra kortársai között s a hozzá közel és messze élők becsülésében, mivel folyton egy irányban haladt s Petőfiként : elvet és hitet soha sem cserélt .... Ugyanazon eszmék, ugyanazon lelkesedés, ugyanazon hazafiság és emberszeretet nyilatkozik hattyúdalában, az átalános szavazatot pártoló gyönyörű beszédében, mely parlamentáris működésének zárpontjául szolgál, mint első szónoklati kísérleteiben, s midőn a kisértés ördöge , a hatalom és gazdagság, a befolyás és fény ingerével és csábjaival oly sokakat eltántorított és elejtett: e keserű tapasztalatok, leverő csalódások s tömérdek sanyaruság daczára a régi maradt s a tépett zászlón a régi jelszót lobog­­tatá: Excelsior! ... — Sas volt, mely sebzett szárnyakkal is fölfelé tör, s a magasban leheli ki lelkét .... Valóban, a­mily mértékben növeli, és olyanban enyhiti is bánatunkat a visszaemlékezés, hogy Vukovics a változott viszonyok daczára egyik oszlopa és apostola maradt a 48-ki alkotmány és azon elveknek, melyek szilárd alapján ez alkotmánynak, népet és hazát gazdaggá, hatalmassá és boldoggá tenni hivatott kevély épülete nyugszik s a pillanat bántalmaiért és gyanúsításaiért teljes kárpótlást igér az örvendetes tény, mely utódaink ítéletére is döntő befolyással lészen, hogy Vukovics az oszággyűlésen, majd minden lényeges kérdésnél a 48-as pártot támogatta. Halálát az egész nemzet mélyen és őszintén gyászolni fogja tehát, de melegebb könyekkel és közvetlenebb bánattal senki, mint pártunk és elvrokonaink, s bár a mostoha sors megtagadta tőlünk a vigaszt, hogy koporsójára koszorút illeszszen kegyeletünk, hervadó virágnál hathatósb jellel, azzal fogjuk tiszteletünket és hálánkat tanúsítani, hogy az ifjúságnak mintául, a csüggedőknek támaszul, a hiúság és számitásnak gyógyszerül az ő szeplőtlen nevét fogjuk emlitni s követésül az ő mocsoktalan életét ajánlani mindig, valahányszor alkalom nyílik erre ! . . . . Vajha itt a hazában, az általa oly híven szeretett és annyi önfeláldozással védett hazában domboruljon a sir is, melyben hamvai pihenni fognak, hogy oda zarándokolhasson a kegyelet s ne legyen koszorú híjával soha az a hant és fejfa, mely alatt a legnemesb szív porladozik......... Bármit végeznek egyébként erre nézve rokonai, s ha sírkövéről a betűket hamar lemossa is tán az idő­s virág és jel nem hirdeti egykoron a magyar utasnak, hol áldozhat Angliában egy sóhajjal és könynyel Vukovics emlékének, a magyar történet bizonyára átveszi s megörökíti Szemere naplójából a reá vonatkozó két sort: Mint egy csillag lengtél kéklé egünk­­fölött. Példa, hogy fajtól nem függ a hazafiság. MUR Pest, november 20. Politikai szemle. Francziaország kormánya bizalmi szavazatot szán­dékozik kérni a nemzetgyűléstől, s ha ez megadatik, a köztársasági kormányforma végleg meg leend állapítva. A balközép legközelebb az alkotmányos kérdések és Thiers meghatalmazásának meghosszabbítása iránt ja­vaslatot szándékozik előterjeszteni. A nemzetgyűlés nov. 14. és 15-ei ülésében az es­küdtszéki­­javaslat fölött folyt az átalános vita. Leghe­vesebben kelt ki ellene Bertauld a caeni egyetem jogi facultásának dékánja. Nézete szerint a beadott tervjavaslat minden eddig ismert rendszerek között a legroszabb, roszabb még az 1827. és 1853. évi relationárius korszakok törvényeinél is ; a nemzetgyűlés mögötte áll szabadelvűség tekinte­tében a császárság törvényhozásának. A bíróság — a tervjavaslat szerint — nem egyéb, mint a végrehajtó hatalomnak kifolyása, a jury pedig, bár­mit mondjanak is, nem egyéb, mint a kormány befolyása által vá­lasztatott. Sajnálja szónak, hogy midőn a kormány ily tör­vényjavaslatokkal identificálja magát, annyi keserűsé­get okoz legjobb barátainak. (Tetszés balról.) Duraure igazságügyér erre azt válaszold, hogy nagyon csodálja, hogy a kormány,,elkeseredett legjobb barátja“ ily éle­­sen beszélt. (Derültség jobbról.) A kormány ezen, a társadalmi rend minden kérdésébe oly mélyen bevágó törvényjavaslatnál semmi politikai tekintetet nem tar­tott szem előtt. Ha Bertauld jobbnak tartja az 1853-as törvényt, akkor adjon be a részletes vitánál oly értelmű módosítványt, mely szerint a juryt a praefectek nevezik ki. Az 1827-iki törvény a korlátolt választási jogon alapult, míg most általános választási joggal van dol­gunk és arra is kell tekintettel lennünk, hogy kellő biz­­ tosítékokat nyerjünk az esküdtek functióira nézve. Ki­emeli ezután az igazságügyér a törvényjavaslatban elő­fordult kerületi és megyei bizottságokat, melyek kellő garanciát nyújtanak arra nézve, hogy érdemes, értelmes és független emberek fogják a suryt képezni. A sza­badság és társadalmi rend nevében kéri javaslatának elfogadását. (Tetszés jobbról.) A részletes tárgyalás a közelebbi ülések egyikében fogja kezdetét venni. Az „Italia“ jelenti, hogy az olasz minisztérium nem fog zöld könyvet előterjeszteni.­­ Alaptalannak nyil­­váníttatik azon hír, hogy a franczia nagykövet a vati­kánban Remusat egy jegyzékét nyújtotta át, melyben a franczia magasabb papság köztársaságellenes propa­gandája fölött panasz létetik; a nagykövet a pápai udvar figyelmét csak bizonyos izgatási esetekre irá­nyozta, és támogatást kért. A romai praefectus az e hó 24-én tartandó meetinget, melyben az általános szava­zatjog lett volna kérendő, eltiltotta. Luzern canton kormánya megtagadta részvétét a baseli püspökségben történt események tárgyalása végett Colothurnba hirdetett egyházmegyei értekez­letben. Tragikum vagy komikum! Nagyszerű tragikomikus világot élünk. A jelenetek, melyek előttünk folynak, megérdemel­nék, hogy Madách örökítse meg „Ember tra­­goediája“-ban. Csak erre, erre kedves jó urak. Mindjárt kezdődik az előadás, Mulatságos komédia nagyon! Mulatságos komédia egy ország életé­vel, jelenével, jövőjével. Ezer és ezer család töp­reng, küzd, fárad, éjt nappallá tesz, hogy a társa­dalmi életben méltóan töltse be helyét, hogy gyümölcsöztető munkássággal szedje ki a kínál­kozó üzlet fáradalmaiból a mézet, s midőn ezzel egyrészt használ embertársainak, önmagának szilárd s biztos jelent s jövőt képzel teremteni. De ime, midőn azt hiszi, hogy szorgalmas mun­kája közepette, üzlete megingathatlan rendszeré­nek hitelével vetett párnáján nyugodtan pihen­het , egy reggel arra ébred, hogy üzletén alapuló hitele forgalmi értéket nem kap, mert . . . talán háború ütött ki, s az ellen már a határon dúl, s ez felforgatja a béke csendes birodalmát, s az ebben alkotott béke templomait minden kincsei­vel együtt ? — Dehogy, az ellennek se hite, se hamva, még a fa levele sem zörög, hogy talán valami közelgő részt jelezne: mindössze az üzleti forgalmat az egész birodalomban papírbankóival közvetítő úgynevezett „osztrák nemzeti bank“, a kínálkozó nagy nyereményre sem küld a mi pesti pénzpiac­unkra annyi papírpénzt, a­mennyi a forgalom rendes folyama fentartására szükséges, s ezzel — mint a természetben, ha eső nem esik, kiapad a — forrás, kiapad itt is a forgalomra szükséges pénzforrás — és a hitel hasztalan megy olyan kúthoz merítni, a melyből vizet nem kap. Ez a jelen helyzet tragikuma, mire csakha­mar következik a komikum is, melynek kac­ag­­tató részleteit csak most játszotta le a magyar pénzügyminiszter, Kerkapoly úr. Ki tudta volna, hogy mi folyik a színfalak mögött? Jogosan hihette mindenki, hogy azon tragikus symptomákra, melyek a monopolizáló bank bűnös ténye után az ország élete felett oly aggasztólag tünedeztek fel, a kormányzó körök emberei bizonyosan megtették s megteszik mind­azt, a­mit az életfentartási ösztön kötelessége parancsol. A pesti kereskedelmi világ népe sem néz­hette tovább összetett kézzel a dolgok folyamát. Türelmet és bizalmat vesztve a kormány képessé­gében, hogy a tragikum véglefolyását megaka­dályozhatja, küldöttséggel járult a pénzügymi­niszterhez, hogy képes-e vagy akar-e a fenforgó kalamitáson segíteni? Bizony messzire haladtunk itt a 67-es földi paradicsom ölében, örvendhetnek rajta mind­azok, kik a nemzet jóhiszemét kizsákmányolva, egy országot vittek ama lealázó helyzetbe, hogy majdnem kétségbeesetten kell, mint egy éhenha­­lónak nyomorult morzsákért rimánkodni egy magántársulat ajtajánál. Igazán, elmondhatjuk Madáchc­al, hogy „mu­latságos komédia nagyon.“ A cinikus pápai professor, elégikus hangon panaszolja a panasz­­szal hozzáfordulóknak, hogy mint kellett először összetákolni három kormánynak, t. i. a magyar­nak, az osztráknak s a közösnek az alapot, melyen állva a magántársulatot azon kötelezettségére kényszerítheték, hogy a magyar fiókoknak küldje el a 10 millió dotatiót. Bizony, nagy munka volt. Tantae nobis erat romanam condere gentem ! Bele is fáradt mind a három kormány, s nem csoda, hogy Andrássy gróf külügyér a múltkori rókavadászaton elestében, majd kitörte a nyakát. No, de meg is lett aztán teremtve az alap, melyet

Next