Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
ditotuk, azzal mente magát, hogy annyit olvasott a lapokban már a polgári házasságról, mikép azt nálunk is rég behozottnak tekintette. Vájjon megérti-e a kormány az ily esetekből folyó tanulságot,vagy továbbra is a struczmadár bölcsességével éri-e be ? A közös külügyminisztérium azt tapasztalta, hogy a konsulságokkal folytatott ingyen levelelést a konsulsági személyzetnek intézett postai küldemény ingyen szállítását nem bízja meg a kassza. Elrendelte tehát, hogy ezentúl csak a közszolgálatot érintő levelezések legyenek díjmentesek. Gazdálkodunk, mert — szükséges. De könnyen képzelhető is, hogy a konsulsági levelezés az államra nézve nem volt valami olcsó dolog. Nem is szólva azokról, kik — habár nem a közszolgálatot érdeklőleg, de — legalább a konsulságokhoz fordultak leveleikkel, csak azt vegyük fontolóra, hogy a 431 követség, konzulság és ügynökség személyzete (átlagban csak ötöt vevén fel minden állomásnál) mily összeg erejéig élvezhette a postai inmunitást . Pár év előtt történt, hogy karácsony napján egyik konsulsági titkár nevére hat font súlyú hivatalos küldemény érkezett. A csomag roszul lévén bepecsételve, a hosszat meglehetősen megviselte és a postatisztnek akarva nem akarva tudomást kellett venni tartalmáról. Kitűnt, hogy amit a titkár urnak „hivatalból“ ingyen szállítottak egy hat fontos sódar volt. Ez aranjuezi szép napoknak most vége lett. Ezentúl csak a közérdek adhat díjmentességet. A konsulsági titkár és fogalmazó urak persze még mindig fölvethetik a kérdést, hogy az állam szolgálatában megemésztendő madar nem érinti-e a közszolgálatot? És mivel már követségekről van szó, említsük meg ama nemzetközi összeütközést, — ez a hivatalos elnevezés — mely a múlt héten Párisban az osztrákmagyar követ és a franczia külügyminiszter között történt. Pour une omelette ! A követ is, a miniszter is estélyt adott és pedig véletlenül egy napon. A követ már szétküldte volt meghivóit midőn a miniszter szándékáról hírt vett. A „diplomatiai testület“ nagy zavarban volt. A császárság alatt szokásban volt, hogy az esetre ha az udvar valamely tagja által rendezett estély egybeesnék a követek által tervezett társas összejövetellel, a követ visszavonulást fitt. Hogy legyen már most, a köztársaság alatt ? A követ, ki mint „az osztrák császár képviselője“ menesztette szét meghívóit, csak az esetre akart hátrálni, ha az államfő erre felszólítja és még ekkor is kegynek fogná tekinteni. Thiers nem fordult a követhez és a két estély egyszerre tartatott meg. A diplomatiai testület segített zavarán, úgy a hogy tudott. Ki ide ment ki oda. S van remény, hogy talán nem is kerül bírókra a dolog ezután sem. A magy. keleti vasútügyrendezés terve. A magy. keleti vasút ügyében a „N. fr. Presse“ következő rendezési tervet hozza: „A magy. kir. állampálya, a tiszavidéki és a magy. keleti vasút szoros szövetségbe lépnek, a teljes összeolvadás előkészítése végett. Első feladat: a három pályán egységes, olcsó kezelési rendszert állapitni meg, továbbá megszüntetni a magy. kir. állam és tiszavidéki vasut közt létező versenyt a pest-miskolczi vonalakon. Egyszersmind sikeres a küzdelem egyesült erővel, az osztrák állampálya déli s északi kiviteli vonalai ellenében s végre mit előbb kellett volna emlitni, a magy. keleti vasút szerencsétlen részvényeseinek megnyugtatása.“ Ezen megnyugtatás tervét pedig következőkben foglalja egybe: „Az állam 75 millió tőkét biztosított és pedig 45 milliót elsőbbségi kötvényekben, 30 milliót részvényekben. A még mulhatlanul kiépítendő vonalak számára Brassótól a határszélig s a Szászrégentől a kincstári erdőkig (4—5 mérf.) köteles (?) az állam újabb kamatbiztosítékot nyújtani. A részvényesek számára 1/5 millió frt, mindenesetre (?) biztosítva van. Ez azonban megcsonkíttatik az állam által nem biztosított kamattartozás által, mely a 20 millió értékű elsőbbségi kötvények elzálogitása után jár s igy a részvényeseknek évenkint csak 500,000 frtjuk jár.“ „Ezena millióhoz, mondja a „N. fr. Pr.“ az üzleteredményre való tekintet nélkül (!) mind a magy. kir. állampálya, mind a tiszavidéki pálya társulat évi 250,000 frtsubventiót ad. A részvényesek tehát 3,5 3 százalék kamatot kapnának, az állam által biztosított 5% kamat helyett. Érvényben maradna azonban kárpótlási követelésük az állam és az előbbi vállalkozók irányában.“ „Ezen subventióhoz mondja, a nevezett lap, melyet félig az állam fizet, a kezelés egyesítésének czime alatt könnyen lehetne tetszetős (?) czimet találni.“ „Mint az előbbeniekből látszik az egész tervben főtényezők, az elzálogított 20 millió értékű elsőbbségi kötvények, melyek által a teljes kiépítéshez kellő minden eszközt be kellene szerezni, hogy az állambiztosíték újabban meg ne csonkíttassék.“ „Az egyesült igazgatóság feladata lenne tehát az egész pénzügyi művelet végrehajtása, illetőleg az elsőbbségi kötvények kiváltása s a bizottság által eszközlött feltételeknél czélszerűbb elzálogítása.“ „Az igazgatóság köztudomás szerint előleg csak 15,5 milliót kapott, melyért leszámítolás alkalmával 800,000 frt kamatot s egy millió frt bírságot kellett volna fizetnie. Újabb számítások szerint az egész kiejtéshez még egy millió, azaz összesen 18 millió frt ell; a 20 millió értékű elsőbbségi kötvény tehát csak akkor lesz elegendő, ha a 90%-os árfolyamon eléretik.“ (Mi azonban a mostani pénzválság közt aligha elérhető.) Nyitva, jan. 10. Mire való a megyeházi nagyterem ? Folyó hó 9-én a bizottsági ülésben résztvevők figyelmét a gyűlésterem mindkét ajtajára szegzett következő csinos fogalmazása s még ékesebb helyesírású felhívás vagy inkább hirdetés vonta magára: „Január 9-én, ma délután 4 órakor a megyei nagy Terembe nyilvános árverés fog tartatni lovagszerszámra. mint: 3. dísz Nyereg igen szép 3. hozzá való Sabrak, arany bottal. 3. ló kantár zablával és kengyel.“ Az írásban én Nyitramegye árvaszéki elnökének Turtsányi Eduárdnak kezére ismertem, meglehet azonban, hogy csalódom. Bármiként álljon is az író személy iránti kérdés, annyi kétségtelen, hogy a megyeházi nagytermek semminemű árverésre sem rendeltették, s azért igen különös felfogásról tanúskodik ezen árverésnek a megyei teremben történt lefolyása. Úgy látszik, ama bizonyos nyergek a megye tulajdonát képezték, mert az árverésen a megyei alispán s vár MAGYAR ÚJSÁG 1878. JANUÁR II. nagy urak is fungáltak, ám ez sem mentheti az eljárás helytelenségét. Vájjon nem tartathatott volna-e a tárgyalás a hajdúk, vagy a várnagy hivatali szobájában ? Nem, a megyei nagy teremben tartották, s az összeülendő szakosztály tagjai várhattak, míg a mindenféle bátyus és nadrágos árverező távozott. Csodálom, hogy a bizottság egy tagja sem tiltakozott e fonák eljárás ellen, pedig láttam többeket, akik az ékes hirdetést olvasták. Úgy látszik, mi különöset sem találtak rajta. Sajnos. M. L. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése január 13-án. D. e. 10 órakor. Bittó István elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelenti Turócz-és Pozsony megyék feliratát, melyekben az országgyűlési nyomtatványokat a törvényhatóságok számára díjmentesen megküldetni kérik. Sopron megye kérvényét a közjegyzőintézmény behozatala, a perrendtartás egyszerűsítése és a bírósági végrehajtók eljárásának korlátozása iránt, végül Békésmegye feliratát, melyben a jezsuitákat eltörültetni, javaikat közoktatási czélokra fordittatni s őket nyilvános és magán tanításoktól eltiltani és tanodáikat bezáratni kéri. (Helyeslés a szélső balon). Hoffman Pál dr. Feltán Emil országos művegyész folyamodványát adja be lakbér megállapítása iránt. Fröhlich Gusztáv Kisfaludi Pikéry Gusztáv 48-i honvédtábornok részéről ad be kérvényt nyugdíjaztatás tárgyában. — Mindez irományok a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Madarász József a következő kérdést intézi a belügyminiszterhez : Tekintve azt, hogy az 1848. évi képviselő választási törvények hiányainak kellő pótlására nézve legégetőbb kötelmévé vált a törvényhozásnak intézkedni, a vesztegetéseknek, s mindazon cselekvényeknek, melyek a választás szabadságát veszélyeztetik lehető meggátlására úgy, mint büntetésére nézve. Kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e e részben is a szerint intézkedni, hogy a képviselőház e fontos ügyet kellő időben tárgyaltathassa úgy, hogy törvény erejére emeltethessék. Kármán Lajos a honvédségi intézmény fontosságára utalva interpellálja a honvédelmi minisztert: 1. A honvédség teljes hadi létszámára megvan-e a szükséges fegyverzet, töltények, ruházat és szerelések ? 2. Ha megvan, hol vannak a megkívántató készletek? minthogy csak úgy remélhető a gyors és biztos mozgósítás, ha e felszerelési tárgyak a csapatok székhelyein vannak raktárolva, továbbá jó állapotban van-e mindez? 3. Megvannak-e a szükséges előkészületek téve más irányban is arra nézve, hogy a mozgósítás a legnagyobb rendben, gyorsan és biztosan menjen végbe s e szerint hadászatilag előnyös viszonyok közt lehessen a harcrtérre lépni. 4. Kijelölte-e már a közös hadügyér ama tüzérségi, műszaki és szekerészeti csapatokat, melyek mozgósítás esetén minden további értekezés és huzavona nélkül, az illető honvédosztályok rendelkezésére bocsájtandók minthogy ezt az utolsó órára halasztani nem lehet? 5. Azon esetre, ha a hadkészültség ezen nélkülözhetlen factuma, a modern hadtudomány szellemében kellőleg berendezve és előkészítve nem volnának, szándékozik-e a miniszter és mi módon ezen hiányok orvoslásáról gondoskodni ? Lázár Ádám, T. képviselőház ! Van szerencsém a részvénytársulatok alakítására nézve határozati javaslatot benyújtani. Indokolását azon időre tartom fenn, midőn felvétele napirendre kerül. Most elég lesz csak annyit jeleznem, hogy a mindennapi jelenségek eléggé igazolják azt, mennyire szükséges Magyarországon a részvénytársulatok alakítását törvény által rendezni. A határozati javaslat következőleg hangzik. (Halljuk! olvassa.) „Határozati javaslat részvénytársulati törvény alkotása iránt. Miután elvitázhatlan igazság, hogy a szabad egyesülési jog törvényszabta gyakorlata által nemcsak a szellemi és anyagi érdekek fejlesztetnek, sőt ezek kölcsönös hatásával a hazai közjólét, a nemzet politikai és társadalmi életjelensége sikeresen előmozdíttatik, főleg akkor, ha a polgárok tevékenységét a kormány gyámkodása felülőrködés ürügye alatt nem zsibbasztja, miután kétségtelen tény, hogy közgazdászati viszonyaink fejlődésére tekintélyesebb tőkék egyesítése szükségeltetik, mely czélból a vasúti bank, hitel- , egyéb pénzműveletek biztos valósításánál a részvénytársulatok hazánkban is jelentékeny szerepet kezdettek játszódni, mely társulati szellem csak a valódi felelősség és nyilvánosság elveire fektetett rendszabályok mellett gyakorolhat az államéletre üdvös befolyást, miután szomorú való, hogy napjainkban némelyeknek minden áron vagyonosodásra törekvése annyi szédelgő vállalatot tervez, és a könnyen hívőket minden alap nélkül oly busás osztalékokkal kecsegteti, hogy azok hamar minden kormányengedélyezés mellett a veszteség és csalódás kitűnik, melynek egyesek és családok áldozatul esnek; ily égető bajokat sürgősen orvosolni a törvényhozás feladata lévén, indítványozom: utasítsa a képviselőház a kormányt, miszerint a részvénytársulatok alakításáról, az államkormány engedélyezése teljes kizárásával, a felelősség és nyilvánosság elveire fektetendő törvényjavaslatot, közhitelünk kor- és célszerű biztosítása érdekében mielőbb terjeszszen be.“ Kérem a határozati javaslatot kinyomatni, a tagok közt kiosztani, és tekintve a tárgy sürgősségét, a felvétel iránt jövő szombaton a kérvények előterjesztése előtt megállapodni. Oláh Miklós, T.ház! Midőn bátor vagyok egy határzati javalatot beadni egyszersmind bocsánatot kérek a t. háztól arra nézve, hogy határozati javaslatomnak rövid ismertetését a szabályok értelmében ezen alkalommal megtehessem. Vonatkozik az a Jász-Kun kerület megváltása kérdésére, amely kérdés a ház azon 1. tagjai által, kik mér az 1868-ik országgyűlésnek is tagjai voltak, eléggé ismeretes, mert már akkor is adatott be egy hasonló értelmű határozati javaslat s az országgyűlésnek időközben történt lefolyása s azon ülésszaknak megszűnése okozta azt, hogy az illető határozati javaslatot beadó képviselő, határozati javaslatát visszavonta. A kérdés tehát igen rövid, — s hogy a határozati javaslatot pár szóval ismertessem — annyiból áll, hogy a múlt század elején Leopold király idejében Magyarország számtalan sérelmei között egyik volt a Jászlón kerület eladása s illetőleg zálogbaadása; az országgyűlés által, mint sérelem igen sokszor hozatott fel s az 1715-ki 34. t. czikk határozottan kimondja, hogy a Jász-Kunság kiváltása felerészben a koronajószágok jövedelmeiből, felerészben pedig az országos jövedelmekből fog megtörténni. Az azonban nem történt meg, hanem időközben a jász-kunok megváltották önmagukat, s ekkor az 1751. 25-ki t. czikk ezen fait accompli után is fentartotta a néhány év előtt, t. i. az 1715-ben hozott határozatot. Akkor is elismertetett az országnak e tekintetbeni kötelezettsége. T. házi Mint mondám már 1868-ban történtek lépések e tekintetben, melyeket initiáltak a Jász-Kunkerületeknek ide intézett felirata, továbbá Jászberény városa és több jász polgároknak kérvénye. A t. ház vezérférfiai közül többen, köztük Deák Ferencz és Bánó József határozottan kijelentették ezen kérés jogosultságát, úgy mint azt, hogy czélszerű és szükséges, hogy ezen kérdés tisztába hozassák. Fentartva magamnak azt tehát, hogy ezen határozati javaslatomat majd akkor, amikor tárgyalásra felvétetik, bővebben indokoljam, most bátor leszek röviden a határozati javaslat szövegét magát felolvasni. (Olvasa:) „Utasítja a képviselőház a minisztériumot, hogy a Jászkun kerületi birtokosok igényeit az általuk 1745- ben fizetett váltságösszegnek az ország, — illetőleg a kincstár által leendő megtérítése iránt, az 1715. 34 kit. czikk alapján tisztába hozván, e tárgyban törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, még pedig oly időben, — hogy a Jászkunok által jogosan igényelt összeg már az 1874-ik évi országos költségvetésbe felvehető legyen.“ Tehát! miután a határozati javaslat abból indul ki, hogy ha vannak igazságos követeléseik, akkor a minisztérium terjesszen be törvényjavaslatot, ellenkező esetben pedig ez úgyis fölösleges, azt hiszem t. ház, hogy ezen ügy felhozása egészen indokolt, amiért is bátor vagyok ezt a t. háznak pártfogásába ajánlani. Miután pedig ezen ügy már másfél század óta húzódik és annak elintézése talán rövid időt veend igénybe, kérem a t. házat, ne méltóztassék a határozati javaslat tárgyalását hosszú időre halasztani, hanem mentős rövidebb idő alatt napirendre kitűzni, a tagok közt kiosztatni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Engedelmet kérek tehát, hogy a miniszterelnök úrhoz egy kérdést intézhessek. Még a múlt évi december hó elején egy Pellagics nevű bosniai menekült, állítólag izgatás miatt, Kihiutahaba Kis- Ázsiába utasittatott, onnét azonban megszökvén, magyar földre menekült, jelesül Újvidéken megvonta magát. Ezen utóbbi városból, mint a hírlapok írták, politikai izgatás miatt nemcsak kiutasittatott, nem tudom ki által, hanem szülőföldére Bosniába kísértetni rendeltetett. A t. miniszterelnök úr ezen tényről értesülvén, a belügyminiszter úrral egyetértőleg ezen, úgy az emberiség törvényeibe, mint a nemzetközi jogba ütköző kiszolgáltatást még idején megakadályoztatta. Tisztelt ház ! a politikai menekültek az ország törvényeit, amelynek vendégszeretetével élnek, szintúgy kötelesek tisztelni, mint a haza polgárai és ha ellenük vétenek, és úgy büntethetők, mint a benszülöttek; annálfogva, hogy ha azon Pellagics nevű bosniai menekült Magyarország törvényeit megsértette, annak közbátorsága ellen cselt szőtt, minden esetre büntetésre méltó cselekedetet követett el és büntetendő volt, de semmiesetre sem volt visszakísértethető a bosniai határig, annál kevésbé a bosniai hatóságoknak átadható, annálfogva igen helyesen cselekedett a miniszterelnök úr midőn ezen kiszolgáltatást megakadályoztatta. Ezáltal azonban véleményem szerint tisztének csak egyik felét, egy részét teljesítette, mert a sérelem, mely ezáltal a nemzetközi jogon és véleményem szerint a kormány jó hírnevén, sőt az ország becsületén is elkövettetik, hogyha ezen kiszolgáltatás valóban foganatosíttatik, oly nagy, hogy az mindenesetre fenyítéket érdemel. Ha azt a kormánynak valamely alárendelt közege maga fejétől merte tenni, elvárom a t. kormánytól, hogy e miatt kérdőre vonja; ha pedig ez a t. miniszterelnök úr előtt, a kormány valamely tagjának rendeletéből történt, arra kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék azon miniszter nevét a háznak bejelenteni, hogy a t. ház annak rendje és módja szerint intézkedhessék. Ehhez képest fel fogom olvasni az interpellatiót, mely így szól: „Interpelláló a miniszterelnök úrhoz. 1- szer. Ki rendelte el s miért Pellagics nevű bosznai politikai menekültnek hazájába való visszakisértetését ? 2- szor. Miután ezen visszakísér és valóságos kiszolgáltatás,mely ilyesetben ugy a nevezett nemzetközi j jogba, mint az emberiség törvényeibe ütközik, s ha foganatosittatik a kormány hírnevén, sőt a nemzeti becsületen is Csorbát ejt, kérdőre vonta-e a kormány a rendelet szerzőjét, ha az neki alárendelt közege volt s maga fejétől cselekedett, ha pedig valamelyik miniszter volt, hajlandó-e a t. miniszterelnök úr annak nevét a t. háznak megmondani, hogy ez vonhassa őt felelősségre ? Tisztelt ház! Én ezen interpellációt mindjárt, midőn ezen tényekről értesültem, kívántam megtenni, akkor azonban betegségem által ebben akadályozva voltam, mindamellett oly fontosnak tartom az ügyet, hogy nem tehetem, hogy azt bár kissé elkésve, ne terjeszszem elő, úgy is mint képviselő, ki a kormány tettei és mulasztásai fölött őrködni van hivatva, úgy is mint volt menekült, ki meg nem feledkezhetik, hogy 19 éven át háborítatlanul élvezte azon menedéki jogot, amelyet ez imént akár valamelyik miniszter, akár pedig miniszternek alárendelt valamely hivatalnoka Magyarországban megsérteni elég vakmerő volt. Az interpellációk közöltetni fognak az illető miniszterekkel, a határozati javaslatok pedig kinyomatni és kiosztatni fognak. Következik a napirend: Lónyay gróf határozati javaslata a zárszámadások tárgyában. E határozati javaslat, melyet Lónyay gr. még mint miniszterelnök terjesztett be, tudvalevőkép azt indítványozza, hogy a zárszámadások a pénzügyi bizottságnak adassanak ki véleményezésre. Ghyczy Kálmán több észrevételt kénytelen tenni e javaslatra. Először is különösnek tartja azt, hogy a pénzügyi bizottságnak optio adatik arra nézve, hogy vagy maga vizsgálja meg e zárszámadásokat, vagy ha azokkal foglalkozni nem akar, e terhet másra ruházza át. A zárszámadások megvizsgálása a képviselőház legfontosabb feladatainak és kötelességeinek egyike. E kötelességét a képviselőház első alkalommal fogja teljesíteni most, és az a mód, mely most elfogadtatik, precedensül fog szolgálni jövőre is. Igen indokoltnak tartaná tehát, hogy előbb, mintsem kijelöltetnének azon egyének, kik a zárszámadásokat vizsgálni fogják, alapíttassék meg a zárszámadásokat vizsgálóinak módja és azért a pénzügyi bizottságot csak arra kívánná általában utasíttatni, hogy adjon véleményt a zárszámadások megvizsgálásának módja iránt. (Helyeslés balfelől.) De van észrevétele e határozati javaslat második bekezdésére nézve is. E bekezdés első részében az mondatik : „A zárszámadások megvizsgálásával foglalkozó bizottság tekintse meg e kormány által kötött minden oly szerződést is, melyre nézve felvilágosítást és okmányszerű tájékozást szerezni szükségesnek vél.“ Az 1848. évi XIII. t. sz. 30. §-a a képviselőházat és az általa kiküldött bizottságot azon joggal ruházza fel, hogy a minisztériumnak, mindazon hivatalos irományait megtekinthesse, melyeket megtekinteni szükségesnek vél. Azon intézkedés, melyet a határozati javaslatnak szavai foglalnak magukban, szűkebb körre szorítja a kiküldendő bizottság hatáskörét annál, melyet számára a törvény kijelölt és mintegy utasítást látszik adni arra nézve, hogy a zárszámadásokat vizsgálandó bizottság, csak a szerződéseket tekintse meg, amelyeket a minisztérium kötött, nem pedig a többi hivatalos irományokat is, melyek megtekintése szintén szükségessé válhatik. Második része e bekezdésnek ekképen szól: „a zárszámadások megvizsgálásával foglalkozó bizottság jelentését oly időben adja be, hogy még ezen ülésszak alatt a zárszámadások a ház által is tárgyalhatók legyenek és a törvény értelmében elintézést nyerjenek.“ Lehet egy évi, lehet több évi zárszámadásokat is megvizsgálni rövid idő alatt, ott, hol e zárszámadások szerkesztésének rendszere már meg van államtva, hol a zárszámadások könnyen megérthetők s számtani oldalára, a számcsoportításokra nézve semmi kérdésben nem forog. Nálunk ellenben az állami zárszámvitelnek főelvei meg vannak ugyan állapítva a törvény által, de ez elvek keresztülvitelének módja nincs meghatározva; a zárszámadások szerkesztésének rendszere nincs megállapítva. Részéről tehát a határozati javaslatnak következő módosítását ajánlja: „Az állami számvevőszék által megvizsgált, illetőleg elkészített 1868, 69, 70, 71 évi zárszámadások és az 1867. esztendei kezelési kimutatás, az azokra vonatkozó jelentésekkel és a minisztériumnak ezekre tett észrevételeivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véleményes jelentést adjon. A pénzügyi bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és külön törvény általi jóváhagyást nem igénylő mely szerződések és miként legyenek jogérvényesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók, anélkül, hogy az által a közigazgatás törvényes hatásköre és annak rendes menete akadályt szenvedjen.“ Lónyay Menyhért gr. kijelenti, hogy e javaslat beadásával távolról sem akarta a zárszámadások elhamarkodott megvizsgálását. Nem helyesli az értelmezést, melyet Ghyczy e javaslatnak és 48-ki törvénynek adott és indítványát elfogadásra ajánlja. , Helfy Ignácz, T. ház! Mint Komáromváros képviselője már előadta, a tárgy sokkal fontosabb, mintsem az oly könnyen eldönthető volna. A kérdésnek megértésére szükséges véleményem szerint, hogy az előttünk fekvő indítványnak történetét idézzük emlékünkbe vissza, mert csak úgy fogjuk megérteni azért, melyet az indítványozó úr ezen határozati javaslat által elérni óhajtott, és azt, váljon ezzel az eredeti indítvány vagy a módosítvány által érezhetik-e el. A t. ház emlékszik reá, hogy ez ülésszak elején, és már a múlt országgyűlés folyama alatt is az államvagyon kezelése körül követett eljárás ellen számos panasz emeltetett, mely később gyanúsításokra szolgáltatott alkalmat, mely gyanúsítások és úgy a kormány tekintélyének, mint az ország hitelének tetemesen ártottak. Ennek folytán mindig kellemetlenebb kellemetlenebb jelenetek fejlődtek a ház kebelében , míg végre egy oly jelenet fordult elő, melynek folytán a jobboldalnak egyik tisztelt tagja szükségesnek tartotta javaslatba hozni, hogy találjunk módot arra, hogy hasonló jelenetek megújulása a házszabályok által megakadályoztassék. Ezen javaslatnak ellensúlyozására Simonyi Ernő t. képviselőtársunk és barátom ajánlotta , hogy azon gyanúsítások alapjának megszüntetése czéljából küldjön ki a ház egy hat tagú független bizottságot, méltányos kellő tekintettel a ház pártjaira, mely bizottság titkos szavazás útján legyen megválasztva, vizsgálja meg különösen a közlekedési eszközök létrehozása körül követett eljárást, mely ellen legtöbb volt a panasz, legtöbb a gyanúsítás. A t. ház többsége Simonyi Ernő javaslatát nem vette tárgyalás alá, és elfogadta részben módosítva Korizmics képviselőtársunk javaslatát. De az akkori miniszterelnök úr, Lónyay Menyhért képviselőtársunk, érezvén azon vádaknak alaposságát és súlyát, melyeket Simonyi Ernő akkori beszédében felhozott, mert nem phrázisokat, hanem tényeket sorolt elő, érezvén, hogy erre nézve mégis valami lépést kell tenni, akkor hamarjában ezen indítványt adta elő, nem is azon szándékkal, hogy az önálló és a ház előtt tárgyalandó, megvitatandó indítvány legyen, hanem, mint igen jól méltóztatnak emlékezni, az akkori miniszterelnök úr ezen igen fontos tárgyra vonatkozó indítványában egyszerűen azt ajánlotta, hogy jegyzőkönyvileg utasíttassék a pénzügyi bizottság azon okmányok átvételére. Azon sietség, melylyel az akkori miniszterelnök úr indítványát fogalmazta, és később, mikor Péchy Tamás képviselőtársam és az én felszólalásom folytán beleegyezett abba, hogy indítványát önálló indítványalakjában adta elő, eléggé jelzik azon hiányokat, melyeket Ghyczy Kálmán J. képviselőtársunk most kijelölt. Tény az, hogy az indítványozó úr szemei előtt fontos czél lebegett: az, hogy szüntessük meg már egyszer Magyarországon nemcsak a gyanúsításokat, de azok forrásait is, melyek hitelünknek, érdekeinknek ártanak. Kérdem most tehát, hihető-e komolyan, hogy a forrás be lesz dugva azáltal, hogyha mi csupán a pénzügyi bizottsághoz utasítjuk a kérdést ? Mi akkor, és most is ahhoz ragaszkodunk, hogy erre nézve egy független bizottság kell, kellő tekintettel a pártokra, hogy annak rendelkezésére bocsáttassák minden, mi úgy a jelenben, mint a múltban a közlekedési eszközök létrehozása körül követett eljárásra vonatkozik. Ennek megtagadása nem szüntetheti meg, hanem ellenkezőleg, megerősít, feljogosítja a gyanúsításokat, midőn tehát ehez ragaszkodom, én kijelentem a magam részéről, hogy teljes tisztelettel viseltetem a pénzügyi bizottság és annak minden tagja iránt, de már engedelmet kérek, én nem hiszem megsérteni sem azon tisztelt testületet, sem annak egyes tagjait, midőn őszintén kimondom, hogy midőn a kormány tetteiről van szó, én nem viseltethetem teljes bizalommal oly testvér iránt, melyben aránytalanul épen a kormány és az őt támogató párt van képviselve. Ha önök komolyan akarják, és reményem, hogy komolyan akarják, mert hiszem, hogy nincs okuk félni a vizsgálattól,egyezzenek bele, hogy legyen egy független, a ház minden pártjából aránylag alakult bizottság, amelynek rendelkezésére bocsájtatik minden okirat, amely szükségesnek fog tartatni, sőt legyen felhatalmazva szükség esetére ez ügyben, még külföldi tanukat és szakférfiakat is kihallgatni. Csak így fogunk tisztába jönni. Én tehát ismételve kijelentem, magam és elvbarátim nevében, hogy mi hazánk érdekében, a hitelünk érdekében, ahoz ragaszkodunk, hogy küldessék ki olyan küldöttség, aminőt a múlt alkalommal kívántunk ; ha azonban ettől elüttetünk, elfogadjuk Ghyczy Kálmánt. képviselőtársunk módosítványát azon reményben, hogy a pénzügyi bizottság maga is áthatva a helyzet komolyságától oly vizsgálati módozatot fog javaslatba hozni, mely teljes garanciát nyújtson nemcsak egy pártnak, hanem az összes nemzetnek arra nézve, hogy a helyzet csakugyan tisztázva lesz. (Helyeslés szélsőbal felül.) Zsedényi Ede Ghyczytől a módosítás ama részére nézve kér felvilágosítást, mely a bizottságot a kezelési kimutatással is bízná meg, mert azt hiszi, hogy ez indítvány és a ház végzése között különbség forog fenn.