Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-14 / 10. szám

ditotuk, azzal mente magát, hogy annyit olvasott a la­pokban már a polgári házasságról, mikép azt nálunk is rég behozottnak tekintette. Vájjon megérti-e a kormány az ily esetekből folyó tanulságot,vagy továbbra is a struczmadár bölcsességé­vel éri-e be ? A közös külügyminisztérium azt tapasztalta, hogy a konsulságokkal folytatott ingyen levelelést a konsul­­sági személyzetnek intézett postai küldemény ingyen szállítását nem bízja meg a kassza. Elrendelte tehát, hogy ezentúl csak a közszolgálatot érintő levelezések legyenek díjmentesek. Gazdálkodunk, mert — szükséges. De könnyen képzelhető is, hogy a konsulsági levelezés az államra nézve nem volt valami olcsó dolog. Nem is szólva azok­ról, kik — habár nem a közszolgálatot érdeklőleg, de — legalább a konsulságokhoz fordultak leveleikkel, csak azt vegyük fontolóra, hogy a 431 követség, kon­­zulság és ügynökség személyzete (átlagban csak ötöt vevén fel minden állomásnál) mily összeg erejéig él­vezhette a postai inmunitást . Pár év előtt történt, hogy karácsony napján egyik konsulsági titkár nevére hat font súlyú hivatalos­ külde­mény érkezett. A csomag roszul lévén bepecsételve, a hossza­­t meglehetősen megviselte és a postatisztnek akarva nem akarva tudomást kellett venni tartalmáról. Kitűnt, hogy a­mit a titkár urnak „hivatalból“ ingyen szállítottak egy hat fontos sódar volt. Ez aranjuezi szép napoknak most vége lett. Ezen­túl csak a közérdek adhat díjmentességet. A konsulsági titkár és fogalmazó urak persze még mindig fölvethetik a kérdést, hogy az állam szolgálatában megemésztendő madar nem érinti-e a közszolgálatot? És mivel már követségekről van szó, említsük meg ama nemzetközi összeütközést, — ez a hivatalos elnevezés — mely a múlt héten Párisban az osztrák­­magyar követ és a franczia külügyminiszter között történt. Pour une omelette ! A követ is, a miniszter is estélyt adott és pedig véletlenül egy napon. A követ már szétküldte volt meghivóit midőn a miniszter szándékáról hírt vett. A „diplomatiai testület“ nagy zavarban volt. A császárság alatt szokásban volt, hogy az esetre ha az udvar vala­mely tagja által rendezett estély egybeesnék a követek által tervezett társas összejövetellel, a követ vissza­vonulást fitt. Hogy legyen már most, a köztársaság alatt ? A követ, ki mint „az osztrák császár képviselője“ menesz­tette szét meghívóit, csak az esetre akart hátrálni, ha az államfő erre felszólítja és még ekkor is kegynek fogná tekinteni. Thiers nem fordult a követhez és­­ a két estély egyszerre tartatott meg. A diplomatiai testület segített zavarán, úgy a hogy tudott. Ki ide ment ki oda. S van remény, hogy talán nem is kerül bírókra a dolog ez­után sem. A magy. keleti vasútügyrendezés terve. A magy. keleti vasút ügyében a „N. fr. Presse“ következő rendezési tervet hozza: „A magy. kir. ál­lampálya, a tiszavidéki és a magy. keleti vasút szoros szövetségbe lépnek, a teljes összeolvadás előkészítése végett. Első feladat: a három pályán egységes, olcsó kezelési rendszert állapitni meg, továbbá megszün­tetni a magy. kir. állam és tiszavidéki vasut közt lé­tező versenyt a pest-miskolczi vonalakon. Egyszers­mind sikeres a küzdelem egyesült erővel, az osztrák ál­lampálya déli s északi kiviteli vonalai ellenében s végre mit előbb kellett volna emlitni, a magy. keleti vasút szerencsétlen részvényeseinek megnyugtatása.“ Ezen megnyugtatás tervét pedig következőkben foglalja egybe: „Az állam 75 millió tőkét biztosított és pedig 45 milliót elsőbbségi kötvényekben, 30 mil­liót részvényekben. A még mulhatlanul kiépítendő vo­nalak számára Brassótól a határszélig s a Szászrégen­­től a kincstári erdőkig (4—5 mérf.) köteles (?) az állam újabb kamat­biztosítékot nyújtani. A részvénye­sek számára 1­­/5 millió frt, mindenesetre (?) biztosítva van. Ez azonban megcsonkíttatik az állam által nem biztosított kamattartozás által, mely a 20 millió értékű elsőbbségi kötvények elzálogitása után jár s igy a részvényeseknek évenkint csak 500,000 frtjuk jár.“ „Ezen­­­a millióhoz, mondja a „N. fr. Pr.“ az üz­­le­tered­m­é­n­y­re való tekintet nélkül (!) mind a magy. kir. állampálya, mind a tiszavidéki pálya társulat évi 250,000 frtsubventiót ad. A részvényesek tehát 3,5 3 százalék kamatot kapnának, az állam által biztosított 5% kamat helyett. Érvényben maradna azonban kárpótlási követelésük az állam és az előbbi vállalkozók irányában.“ „Ezen subventióhoz mondja, a nevezett lap, melyet félig az állam fizet, a kezelés egyesítésének czime alatt könnyen lehetne tetszetős (?) czimet találni.“ „Mint az előbbeniekből látszik az egész tervben főtényezők, az elzálogított 20 millió értékű elsőbb­ségi kötvények, melyek által a teljes kiépítéshez kellő minden eszközt be kellene szerezni, hogy az állambiz­­­tosíték újabban meg ne csonkíttassék.“ „Az egyesült igazgatóság feladata lenne tehát az egész pénzügyi művelet végrehajtása, illetőleg az el­sőbbségi kötvények kiváltása s a bizottság által esz­­közlött feltételeknél czélszerűbb elzálogítása.“ „Az igazgatóság köztudomás szerint előleg csak 15,5 milliót kapott, melyért leszámítolás alkalmával 800,000 frt kamatot s egy millió frt bírságot kellett volna fizetnie. Újabb számítások szerint az egész kie­­jtéshez még egy millió, azaz összesen 18 millió frt ell; a 20 millió értékű elsőbbségi kötvény tehát csak akkor lesz elegendő, ha a 90%-os árfolyamon elére­tik.“ (Mi azonban a mostani pénzválság közt aligha elérhető.) Nyitva, jan. 10. Mire való a megyeházi nagyterem ? Folyó hó 9-én a bizottsági ülésben résztvevők figyelmét a gyűlésterem mindkét ajtajára szegzett kö­vetkező csinos fogalmazása s még ékesebb helyesírású felhívás vagy inkább hirdetés vonta magára: „Január 9-én, ma délután 4 órakor a megyei nagy Terembe nyilvános árverés fog tartatni lovagszerszámra­­. mint: 3. dísz Nyereg igen szép 3. hozzá való Sabrak, arany bottal. 3. ló kantár zablával és kengyel.“ Az írásban én Nyitramegye árvaszéki elnökének Turtsányi Eduárdnak kezére ismertem, meglehet azon­ban, hogy csalódom. Bármiként álljon is az író személy iránti kérdés, annyi kétségtelen, hogy a megyeházi nagy­termek semminemű árverésre sem rendeltették, s azért igen különös felfogásról tanúskodik ezen árverésnek a megyei teremben történt lefolyása. Úgy látszik, ama bizonyos nyergek a megye tulajdo­­nát képezték, mert az árverésen a megyei alispán s vár­ MAGYAR ÚJSÁG 1878. JANUÁR II. nagy urak is fungáltak, ám ez sem mentheti az eljárás helytelenségét. Vájjon nem tartathatott volna-e a tárgya­lás a hajdúk, vagy a várnagy hivatali szobájában ? Nem, a megyei nagy teremben tartották, s az összeülendő szakosztály tagjai várhattak, míg a mindenféle bátyus és nadrágos árverező távozott. Csodálom, hogy a bizott­ság egy tagja sem tiltakozott e fonák eljárás ellen, pe­dig láttam többeket, a­kik az ékes hirdetést olvasták. Úgy látszik, mi különöset sem találtak rajta. Sajnos. M. L. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése január 13-án. D. e. 10 órakor. Bittó István elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelenti Turócz-és Pozsony me­­gy­ék feliratát, melyekben az országgyűlési nyomtat­ványokat a törvényhatóságok számára díjmentesen megküldetni kérik. Sopron megye kérvényét a közjegyzőintézmény behozatala, a perrendtartás egy­szerűsítése és a bírósági végrehajtók eljárásának korlá­tozása iránt, végül Békésmegye feliratát, mely­ben a jezsuitákat eltörültetni, javaikat közoktatási czé­­lokra fordittatni s őket nyilvános és magán tanítások­tól eltiltani és tanodáikat bezáratni kéri. (Helyeslés a szélső balon). Hoffman Pál dr. Feltán Emil országos művegyész folyamodványát adja be lakbér megállapítása iránt. Fröhlich Gusztáv Kisfaludi Pikéry Gusztáv 48-i honvédtábornok részéről ad be kérvényt nyugdíjazta­tás tárgyában. — Mindez irományok a kérvényi bizottsághoz té­tetnek át. Madarász József a következő kérdést intézi a belügyminiszterhez : Tekintve azt, hogy az 1848. évi képviselő választási törvények hiányainak kellő pótlá­sára nézve legégetőbb kötelmévé vált a törvényhozás­nak intézkedni, a vesztegetéseknek, s mindazon cselek­­vényeknek, melyek a választás szabadságát veszélyez­tetik lehető meggátlására úgy, mint büntetésére nézve. Kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e e részben is a szerint intézkedni, hogy a képviselőház e fontos ügyet kellő időben tárgyaltathassa úgy, hogy törvény erejére emeltethessék. Kármán Lajos a honvédségi intézmény fontos­ságára utalva interpellálja a honvédelmi minisztert: 1. A honvédség teljes hadi létszámára meg­van-e a szükséges fegyverzet, töltények, ruházat és szerelé­sek ? 2. Ha megvan, hol vannak a megkívántató kész­letek? minthogy csak úgy remélhető a gyors és biztos mozgósítás, ha e felszerelési tárgyak a csapatok szék­helyein vannak raktárolva, továbbá jó állapotban van-e mind­ez? 3. Megvannak-e a szükséges előkészületek téve más irányban is arra nézve, hogy a mozgósítás a legnagyobb rendben, gyorsan és biztosan menjen végbe s e szerint hadászatilag előnyös viszonyok közt lehes­sen a harcrtérre lépni. 4. Kijelölte-e már a közös had­­ügyér ama tüzérségi, műszaki és szekerészeti csapato­kat, melyek mozgósítás esetén minden további érteke­zés és huza­vona nélkül, az illető honvédosztályok ren­delkezésére bocsájtandók minthogy ezt az utolsó órára halasztani nem lehet? 5. Azon esetre, ha a hadkészült­ség ezen nélkülözhetlen factuma, a modern hadtudo­mány szellemében kellőleg berendezve és előkészítve nem volnának, szándékozik-e a miniszter és mi módon ezen hiányok orvoslásáról gondoskodni ? Lázár Ádám­, T. képviselő­ház ! Van szerencsém a részvénytársulatok alakítására nézve határozati ja­vaslatot benyújtani. Indokolását azon időre tartom fenn, midőn felvétele napirendre kerül. Most elég lesz csak annyit jeleznem, hogy a mindennapi jelenségek eléggé igazolják azt, mennyire szükséges Magyaror­szágon a részvénytársulatok alakítását törvény által rendezni. A határozati javaslat következőleg hangzik. (Halljuk­! olvassa.) „Határozati javaslat részvénytársu­­lati törvény alkotása iránt. Miután elvitázhatlan igazság, hogy a szabad egye­sülési jog törvényszabta gyakorlata által nemcsak a szellemi és anyagi érdekek fejlesztetnek, sőt ezek köl­csönös hatásával a hazai közjólét, a nemzet politikai és társadalmi életjelensége sikeresen előmozdíttatik, fő­leg akkor, ha a polgárok tevékenységét a kormány gyámkodása felülőrködés ürügye alatt nem zsib­­basztja, miután kétségtelen tény, hogy közgazdászati vi­szonyaink fejlődésére tekintélyesebb tőkék egyesítése szükségeltetik, mely czélból a vasúti­ bank, hitel- , egyéb pénzműveletek biztos valósításánál a részvény­­társulatok hazánkban is jelentékeny szerepet kezdettek játszódni, mely társulati szellem csak a valódi felelős­ség és nyilvánosság elveire fektetett rendszabályok mellett gyakorolhat az államéletre üdvös befolyást, miután szomorú való, hogy napjainkban némelyek­nek minden áron vagyonosodásra törekvése annyi szé­delgő vállalatot tervez, és a könnyen hívőket minden alap nélkül oly busás osztalékokkal kecsegteti, hogy azok hamar minden kormány­­­engedélyezés mellett a veszteség és csalódás kitűnik, melynek egyesek és csa­ládok áldozatul esnek; ily égető bajokat sürgősen orvosolni a törvényho­zás feladata lévén, indítványozom: utasítsa a képviselőház a kormányt, miszerint a részvénytársulatok alakításáról, az államkormány en­gedélyezése teljes kizárásával, a felelősség és nyil­vánosság elveire fektetendő törvényjavaslatot, közhi­telünk kor- és c­élszerű biztosítása érdekében mielőbb terjeszszen be.“ Kérem a határozati javaslatot kinyomatni, a tagok közt kiosztani, és tekintve a tárgy sürgősségét, a felvé­tel iránt jövő szombaton a kérvények előterjesztése előtt megállapodni. Oláh Miklós, T.ház! Midőn bátor vagyok egy ha­­tárzati javalatot beadni egyszersmind bocsánatot kérek a t. háztól arra nézve, hogy határozati javaslatomnak rövid ismertetését a szabályok értelmében ezen alkalom­mal megtehessem. Vonatkozik az a Jász-Kun kerület megváltása kérdésére, a­mely kérdés a ház azon­ 1. tag­jai által, kik mér az 1868-ik országgyűlésnek is tagjai voltak, eléggé ismeretes, mert már akkor is adatott be egy hasonló értelmű határozati javaslat s az országgyű­lésnek időközben történt lefolyása s azon ülésszak­nak megszűnése okozta azt, hogy az illető határozati javaslatot beadó képviselő, határozati javaslatát vissza­vonta. A kérdés te­hát igen rövid, — s hogy a határo­zati javaslatot pár szóval ismertessem — annyiból áll, hogy a múlt század elején Leopold király idejében Ma­g­yarország számtalan sérelmei között egyik volt a Jász­lón kerület eladása s illetőleg zálogbaadása; az ország­gyűlés által, mint sérelem igen sokszor hozatott fel s az 1715-ki 34. t. czikk határozottan kimondja, hogy a Jász-Kunság kiváltása felerészben a koronajószágok jövedelmeiből, felerészben pedig az országos jövedel­mekből fog megtörténni. Az azonban nem történt meg, hanem időközben a jász-kunok megváltották önmagu­kat, s ekkor az 1751. 25-ki t. czikk ezen fait accompli után is fentartotta a néhány év előtt, t. i. az 1715-ben hozott határozatot. Akkor is elismertetett az országnak e tekintetbeni kötelezettsége. T. házi Mint mondám már 1868-ban történtek lépések e tekintetben, melyeket initiáltak a Jász-Kun­­kerületeknek ide intézett felirata, továbbá Jászberény városa és több jász polgároknak kérvénye. A t. ház ve­­zérférfiai közül többen, köztük Deák Ferencz és Bánó József határozottan kijelentették ezen kérés jogosult­ságát, úgy mint azt, hogy czélszerű és szükséges, hogy ezen kérdés tisztába hozassák. Fentartva magamnak azt te­hát, hogy ezen hatá­rozati javaslatomat majd akkor, a­mikor tárgyalásra felvétetik, bővebben indokoljam, most bátor leszek rö­viden a határozati javaslat szövegét magát felolvasni. (Olvasa:) „Utasítja a képviselőház a minisztériumot, hogy a Jászkun kerületi birtokosok igényeit az általuk 1745- ben fizetett váltságösszegnek az ország, — illetőleg a kincstár által leendő megtérítése iránt, az 1715. 34 ki­t. czikk alapján tisztába hozván, e tárgyban törvényja­vaslatot terjeszszen a ház elé, még pedig oly időben, — hogy a Jászkunok által jogosan igényelt összeg már az 1874-ik évi országos költségvetésbe felvehető legyen.“ Te­hát! miután a határozati javaslat abból indul ki, hogy ha vannak igazságos követeléseik, akkor a mi­nisztérium terjesszen be törvényjavaslatot, ellenkező esetben pedig ez úgyis fölösleges, azt hiszem t. ház, hogy ezen ügy felhozása egészen indokolt, a­miért is bátor vagyok ezt a t. háznak pártfogásába ajánlani. Miután pedig ezen ügy már másfél század óta húzódik és annak elintézése talán rövid időt veend igénybe, ké­rem a t. házat, ne méltóztassék a határozati javaslat tárgyalását hosszú időre halasztani, hanem mentős rö­­videbb idő alatt napirendre kitűzni, a tagok közt kiosz­tatni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Engedelmet kérek te­hát, hogy a miniszterelnök úrhoz egy kérdést intézhessek. Még a múlt évi dec­ember hó elején egy Pellagics nevű bos­­niai menekült, állítólag izgatás miatt, Kihiutahaba Kis- Ázsiába utasittatott, onnét azonban megszökvén, ma­gyar földre menekült, jelesül Újvidéken megvonta ma­gát. Ezen utóbbi városból, mint a hírlapok írták, politikai izgatás miatt nemcsak kiutasittatott, nem tu­dom ki által, hanem szülőföldére Bosniába kísértetni rendeltetett. A t. miniszterelnök úr ezen tényről érte­sülvén, a belügyminiszter úrral egyetértőleg ezen, úgy az emberiség törvényeibe, mint a nemzetközi jogba üt­köző kiszolgáltatást még idején megakadályoztatta. Tisztelt ház ! a politikai menekültek az ország tör­vényeit, a­melynek vendégszeretetével élnek, szintúgy kötelesek tisztelni, mint a haza polgárai és ha ellenük vétenek, és úgy büntethetők, mint a benszülöttek; an­­nálfogva, hogy ha azon Pellagics nevű bosniai mene­kült Magyarország törvényeit megsértette, annak köz­bátorsága ellen cselt szőtt, minden esetre büntetésre méltó cselekedetet követett el és büntetendő volt, de semmiesetre sem volt visszakísértethető a bosniai hatá­rig, annál kevésbé a bosniai hatóságoknak átadható, an­­nálfogva igen helyesen cselekedett a miniszterelnök úr midőn ezen kiszolgáltatást megakadályoztatta. Ezáltal azonban véleményem szerint tisztének csak egyik felét, egy részét teljesítette, mert a sérelem, mely ezáltal a nemzetközi jogon és véleményem szerint a kormány jó hírnevén, sőt az ország becsületén is elkövettetik, hogyha ezen kiszolgáltatás valóban foganatosíttatik, oly nagy, hogy az mindenesetre fenyítéket érdemel. Ha azt a kormánynak valamely alárendelt közege maga fejétől merte tenni, elvárom a t. kormánytól, hogy e miatt kérdőre vonja; ha pedig ez a t. miniszterelnök úr előtt, a kormány valamely tagjának rendeletéből tör­tént, arra kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék azon miniszter nevét a háznak bejelenteni, hogy a t. ház annak rendje és módja szerint intézkedhessék.­­ Ehhez képest fel fogom olvasni az interpellatiót, mely így szól: „Interpelláló a miniszterelnök úrhoz. 1- szer. Ki rendelte el s miért Pellagics nevű bosz­nai politikai menekültnek hazájába való visszakisérte­­tését ? 2- szor. Miután ezen vissza­kísér és valóságos kiszol­gáltatás,mely ilyesetben ugy a nevezett nemzetközi j jogba, mint az emberiség törvényeibe ütközik, s ha foganato­­sittatik a kormány hírnevén, sőt a nemzeti becsületen is Csorbát ejt, kérdőre vonta-e a kormány a rendelet szerzőjét, ha az neki alárendelt közege volt s maga fe­jétől cselekedett, ha pedig valamelyik miniszter volt, hajlandó-e a t. miniszterelnök úr annak nevét a t. ház­nak megmondani, hogy ez vonhassa őt felelősségre ? Tisztelt ház! Én ezen interpellációt mindjárt, mi­dőn ezen tényekről értesültem, kívántam megtenni, ak­kor azonban betegségem által ebben akadályozva vol­tam, mindamellett oly fontosnak tartom az ügyet, hogy nem tehetem, hogy azt bár kissé elkésve, ne terjeszszem elő, úgy is mint képviselő, ki a kormány tettei és mu­lasztásai fölött őrködni van hivatva, úgy is mint volt menekült, ki meg nem feledkezhetik, hogy 19 éven át háborítatlanul élvezte azon menedéki jogot, a­melyet ez imént akár valamelyik miniszter, akár pedig minisz­ternek alárendelt valamely hivatalnoka Magyarország­­ban megsérteni elég vakmerő volt.­­ Az interpellációk közöltetni fognak az illető miniszterekkel, a határozati javaslatok pedig kinyo­matni és kiosztatni fognak. Következik a napirend: Lónyay gróf h­atár­ozati javaslata a zár­számadások tárgyában. E határozati javaslat, melyet Lónyay gr. még mint miniszterelnök terjesztett be, tudvalevőkép azt indítványozza, hogy a zárszámadások a pénzügyi bizott­ságnak adassanak ki véleményezésre. Ghyczy Kálmán több észrevételt kénytelen tenni e javaslatra. Először is különösnek tartja azt, hogy a pénzügyi bizottságnak optio adatik arra nézve, hogy vagy maga vizsgálja meg e zárszámadásokat, vagy ha azokkal foglalkozni nem akar, e terhet másra ruházza át. A zárszámadások megvizsgálása a képviselőház legfontosabb feladatainak és kötelességeinek egyike. E­­ kötelességét a képviselőház első alkalommal fogja tel­jesíteni most, és az a mód, mely most elfogadtatik, pre­cedensül fog szolgálni jövőre is. Igen indokoltnak tar­taná tehát, hogy előbb, mintsem kijelöltetnének azon egyének, kik a zárszámadásokat vizsgálni fogják, ala­­píttassék meg a zárszámadásokat vizsgálóinak módja és azért a pénzügyi bizottságot csak arra kívánná álta­lában utasíttatni, hogy adjon véleményt a zárszám­adások megvizsgálásának módja iránt. (Helyeslés bal­­felől.) De van észrevétele e határozati javaslat második bekezdésére nézve is. E bekezdés első részében az mon­datik : „A zárszámadások megvizsgálásával foglal­kozó bizottság tekintse meg e kormány által kötött minden oly szerződést is, melyre néz­ve felvilágosítást és okmány­szerű tájékozást szerezni szükségesnek vél.“ Az 1848. évi XIII. t. sz. 30. §-a a képviselőházat és az általa kiküldött bizottságot azon joggal ruházza fel, hogy a minisztériumnak, mindazon hivatalos iromá­nyait megtekinthesse, melyeket megtekinteni­ szüksé­gesnek vél. Azon intézkedés, melyet a határozati javaslatnak szavai foglalnak magukban, szűkebb körre szorítja a kiküldendő bizottság hatáskörét annál, melyet számára a törvény kijelölt és mintegy utasítást látszik adni arra nézve, hogy a zárszámadásokat vizsgálandó bizott­ság, csak a szerződéseket tekintse meg, a­melyeket a minisztérium kötött, nem pedig a többi hivatalos iro­mányokat is, melyek megtekintése szintén szükségessé válhatik. Második része e bekezdésnek ekképen szól: „a zárszámadások megvizsgálásával foglalkozó bizottság jelentését oly időben adja be, hogy még ezen ülésszak alatt a zárszámadások a ház által is tárgyalhatók le­gyenek és a törvény értelmében elintézést nyerjenek.“ Lehet egy évi, lehet több évi zárszámadásokat is megvizsgálni rövid idő alatt, ott, hol e zárszámadások szerkesztésének rendszere már meg van államtva, hol a zárszámadások könnyen megérthetők s számtani ol­dalára, a számcsoportításokra nézve semmi kérdés­ben nem forog. Nálunk ellenben az állami zárszámvitel­nek főelvei meg vannak ugyan állapítva a törvény által, de ez elvek keresztül­vitelének módja nincs meg­határozva; a zárszámadások szerkesztésének rendszere nincs megállapítva. Részéről tehát a határo­zati javaslatnak következő módosítását ajánlja: „Az állami számvevőszék által megvizsgált, illető­leg elkészített 1868, 69, 70, 71 évi zárszámadások és az 1867. esztendei kezelési kimutatás, az azokra vonatkozó jelentésekkel és a minisztériumnak ezekre tett észrevé­teleivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véle­ményes jelentést adjon. A pénzügyi bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és külön törvény általi jóváhagyást nem igénylő mely szerződések és miként legyenek jogérvé­­nyesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók, a­nélkül, hogy az által a közigazgatás törvényes hatás­köre és annak rendes menete akadályt szenvedjen.“ Lónyay Menyhért gr. kijelenti, hogy e javaslat beadásával távolról sem akarta a zárszámadások elha­markodott megvizsgálását. Nem helyesli az értelmezést, melyet Ghyczy e javaslatnak és 48-ki törvénynek adott és indítványát elfogadásra ajánlja. , Helfy Ignácz, T. ház! Mint Komáromváros kép­viselője már előadta, a tárgy sokkal fontosabb, mintsem az oly könnyen eldönthető volna. A kérdésnek megér­tésére szükséges véleményem szerint, hogy az előttünk fekvő indítványnak történetét idézzük emlékünkbe vissza, mert csak úgy fogjuk megérteni a­­zért, melyet az indítványozó úr ezen határozati javaslat által elérni óhajtott, és azt, váljon e­zzel az eredeti indítvány vagy a módosítvány által érezhetik-e el. A t. ház emlékszik reá, hogy ez ülésszak elején, és már a múlt országgyű­lés folyama alatt is az államvagyon kezelése körül kö­vetett eljárás ellen számos panasz emeltetett, mely ké­sőbb gyanúsításokra szolgáltatott alkalmat, mely gya­núsítások és úgy a kormány tekintélyének, mint az or­szág hitelének tetemesen ártottak. Ennek folytán min­dig kellemetlenebb kellemetlenebb jelenetek fejlődtek a ház kebelében , míg végre egy oly jelenet fordult elő, mely­nek folytán a jobboldalnak egyik tisztelt tagja szükségesnek tartotta javaslatba hozni, hogy találjunk módot arra, hogy hasonló jelenetek megújulása a ház­szabályok által megakadályoztassék. Ezen javaslatnak ellensúlyozására Simonyi Ernő t. képviselő­társunk és barátom ajánlotta , hogy azon gyanúsítások alapjának megszüntetése czéljából küldjön ki a ház egy hat tagú független bizottságot, méltányos kellő tekintettel a ház pártjaira, mely bizottság titkos szavazás útján legyen megválasztva, vizsgálja meg különösen a közle­kedési eszközök létrehozása körül követett eljárást, mely ellen legtöbb volt a panasz, legtöbb a gyanúsítás. A t. ház többsége Simonyi Ernő javaslatát nem vette tárgyalás alá, és elfogadta részben módosítva Korizmics képviselőtársunk javaslatát. De az akkori miniszterelnök úr, Lónyay Menyhért képviselő­társunk, érezvén azon vádaknak alaposságát és súlyát, melyeket Simonyi Ernő akkori beszédében felhozott, mert nem phrázisoka­t, hanem tényeket sorolt elő, érezvén, hogy erre nézve mégis valami lépést kell tenni, akkor ha­marjában ezen indítványt adta elő, nem is azon szán­dékkal, hogy az önálló és a ház előtt tárgyalandó, megvitatandó indítvány legyen, hanem, mint igen jól méltóztatnak emlékezni, az akkori­­ miniszterelnök úr ezen igen fontos tárgyra vonatkozó indítványában egyszerűen azt ajánlotta, hogy jegyzőkönyvileg utasít­­tassék a pénzügyi bizottság azon okmányok átvé­telére. Azon sietség, melylyel az akkori miniszterelnök úr indítványát fogalmazta, és később, mikor Péchy Tamás képviselőtársam és az én felszólalásom folytán beleegyezett abba, hogy indítványát önálló indítvány­­alakjában adta elő, eléggé jelzik azon hiányokat, me­lyeket Ghyczy Kálmán J. képviselőtársunk most kije­lölt. Tény az, hogy az indítványozó úr szemei előtt fontos czél lebegett: az, hogy szüntessük meg már egy­szer Magyarországon nemcsak a gyanúsítások­at, de azok forrásait is, melyek hitelünknek, érdekeinknek ártanak. Kérdem most te­hát, hihető-e komolyan, hogy a forrás be lesz dugva az­által, hogyha mi csupán a pénzügyi bizottsághoz utasítjuk a kérdést ? Mi akkor, és most is ahhoz ragaszkodunk, hogy erre nézve egy független bizottság kell, kellő tekintettel a pártokra, hogy annak rendelkezésére bocsáttassák minden, mi úgy a jelenben, mint a múltban a közlekedési eszközök létrehozása körül követett eljárásra vonatkozik.­­ En­nek megtagadása nem szüntetheti meg, hanem ellenke­zőleg, megerősít, feljogosítja a gyanúsításokat, midőn tehát ehez ragaszkodom, én kijelentem a magam részé­ről, hogy teljes tisztelettel viseltetem a pénzügyi bi­zottság és annak minden tagja iránt, de már engedel­met kérek, én nem hiszem megsérteni sem azon tisz­telt testületet, sem annak egyes tagjait, midőn őszin­tén kimondom, hogy midőn a kormány tetteiről van szó, én nem viseltethetem teljes bizalommal oly testv­ér iránt, melyben aránytalanul épen a kormány és az őt támogató párt van képviselve. Ha önök komolyan akarják, és remény­em, hogy komolyan akarják, mert hiszem, hogy nincs okuk félni a vizsgálattól,­­­egyezzenek bele, hogy legyen egy független, a ház minden pártjából aránylag alakult bi­zottság, a­melynek rendelkezésére bocsájtatik minden okirat, a­mely szükségesnek fog tartatni, sőt legyen fel­hatalmazva szükség esetére ez ügyben,­­ még külföldi tanukat és szakférfiakat is kihallgatni. Csak így fogunk tisztába jönni. Én tehát ismételve kijelentem, magam és elvbarátim nevében, hogy mi hazánk érdekében, a hitelünk érdekében, ahoz ragaszkodunk, hogy küldes­sék ki olyan küldöttség, a­minőt a múlt alkalommal kí­vántunk ; ha azonban ettől elüttetünk, elfogadjuk Ghy­czy Kálmán­t. képviselőtársunk módosítványát azon reményben, hogy a pénzügyi bizottság maga is áthatva a helyzet komolyságától oly vizsgálati módozatot fog ja­vaslatba hozni, mely teljes garanciát nyújtson nemcsak egy pártnak, hanem az összes nemzetnek arra nézve, hogy a helyzet csakugyan tisztázva lesz. (Helyeslés szélsőbal felül.) Zsedényi Ede Ghyczytől a módosítás ama részére nézve kér felvilágosítást, mely a bizottságot a kezelési kimutatással is bízná meg, mert azt hiszi, hogy ez in­dítvány és a ház végzése között különbség forog fenn.

Next