Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-25 / 46. szám
46. szám. VII. évfolyam. Kedd. Szerkesztői iroda: Egyetem-ntott 4-ik Kim, II. emelet. Id. intdMnd6 a Up ascil.ul rdaaet Ul«t6 mindaa közlemény. Kdiiratok ■ levelek vUfxa nem adatnak. — Bdrmentetian lévaiak caak iamarfia kanaktól fogadtatnak az Kiadóhivatal: Egyetem-ntesn 4-ik estim. földiaint. Ida intfeaadó a Up anyagi réseit illett minden kealamény, a. m. aa eliflsetési péna, a kiadás kSzBN panaasek és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. február 25. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest. február 34. Politikai szemle. Francziaországban a köztársasági kormányforma megerősödése hatalmas előmenetelt tett. A 30-as bizottság már hónap óta kénye-kedve szerint bánt a köztársaság elnökével. Thiers minden támadást békével tűrt és várta az események fejleményét s végre is ő lett a helyzet ura. A jobboldaliak maguk elismerik a köztársaság fentartásának szükségét. Mondják, hogy a monarchisták meghódítása azon körülménynek tulajdonítható, hogy az orleanisták és legitimisták közt a fusió nem sikerült. A dolgok a 30-as bizottság 19-ei ülésében vettek oly nevezetes fordulatot, mely Francziaország jövőjére nagy befolyással leend. Ez ülésben Beranger (a jobb centrum tagja) következő javaslatot terjeszt be : „Mielőtt feloszlanék a nemzetgyűlés, határozatokat fog hozni a köztársasági kormány szervezése iránt. A kormány lehető gyorsan terjeszszen be tvjavaslatokat a jövő nemzetgyűlés egybealkotásáról, egy második kamara alkotása, választása és hatáskínc iránt, végül a végrehajtó hatalom szervezése és leendő átruházásának módjáról.“ Javaslatának támogatására elmondja aztán Beranger, hogy ő nem barátja a köztársasági intézményeknek, de miután a nemzetgyűlés megígérte az országnak, hogy alkotmányt fog szerkeszteni, köteles szavát megtartani. E pillanatban nem lehetséges más kormány, mint a köztársaság, s ezért vette fel bátran e szót javaslatába. Brogberg: Tehát ön véglegesen akarja megállapítani a köztársaságot ? Beranger: Mindenesetre, ez a választásokra nézve sokkal jobb, mintha az országot továbbra is bizonytalanságban hagyjuk. Ha az országnak nem fog tetszeni a köztársaság, akkor monarchista képviselőket fog választani. De én az ellenkezőről vagyok meggyőződve és azt hiszem, hogy a választások annál mérsékeltebben fognak kiütni, minél kevésbé van előtérbe tolva a kormányforma kérdése. Decazes hg. és Lucian Bran is (jobboldaliak) oda nyilatkoztak, hogy a végleges kormány szervezését nem lehet továbbra halasztani, mint mig a franczia terület teljesen fel fog szabadittatni a német katonaságtól. Ezután felolvastatott Dufaure igazságügyét következő javaslata: „A nemzetgyűlés nem fog felosztani, mig nem határozott. 1. A törvényhozó és végrehajtó hatalmak szervezése és átruházási módja iránt. 2. Egy második kamara alkotása és hatásköre iránt. 3. A választási törvény iránt.“ Ennek felolvasása után Beranger visszavonta a maga javaslatát, melynek következtében elfogadtatott Dufaure javaslata 19 szavazattal 11 ellenében , azonban kiegészíttetett Ricard azon módosítványával, hogy a Dufaure indítványában említett intézkedésekre vonatkozólag a kormány adjon be törvényjavaslatokat. Brogberg, mint előadó pénteken fogja beterjeszteni jelentését a bizottságnak. Madridból a táviró miniszterválságot jelez. Egy tisztán republikánusokból álló minisztériumot szándékoznak alakítani s a minisztériumban most lévő radikálisok szintén köztársaságiakkal váltatnának, így Echao pénzügy, Navillao hadügy, Soannes tengerészet és Abarzaza gyarmatminiszter lenne. Madridban teljes nyugalom uralt. A „Times“ cubai tudósítója több érdekes adatot közöl Cuba és Spanyolország viszonyáról. Fölemlítve, hogy a polgárháború Cuba szigetén már 4 éve tart , hogy az amerikai Egyesült Államok Cubát az unióba akarják fölvenni, tudósításában ezeket mondja: „Spanyolország képes volt iparának véd és differentiális vámok által piaczot biztositni a szigeten, melynek 1.414.500 lakosa van. Másfelől a practikus amerikai is tudja becsét az oly szigetnek, mely 80,000 négyszög mértföld területtel bir, s mely habár földének csak '/ része áll művelés alatt, kedvező években 15 millió dollár értékű czukrot visz ki s mely végül igen nagy fontosságú pont Közép-Amerika kereskedelmére nézve. A szigeten meg vannak a spanyoloknak úgy, mint az uniónak a maga barátai és ellenségei. Azon előny, melyet a rabszolgaság nyújt a cubai ültetvénytulajdonosoknak az amerikai polgárháború befejezése óta — ezeket egy párttá alakította, mely a spanyol felsőség, vagy ami reájuk nézve egyre megy ki, a rabszolgaság fentartása mellett küzd. E párt az un „Peninsulares“-ekből, vagyis spanyol bevándorlottakból áll, kiket azonban az ellenpárt „Negreros“-oknak, rabszolgatartóknak nevez. A nemzeti párt hívei, kiket a rabszolgatartók „Insurrectos“-oknak, lázadóknak neveznek, cubai benszülöttekből vagy creolokból állanak, kiknek jelszava: Cuba a cubaiaké. Nem ritka eset, hogy valamely családapa, mint született spanyol, Negrero-párti, gyermekei pedig, mint született cubaiak, az odaadásig ragaszkodó hívei az ellenpártnak. Az előbb nevezett párt nem Spanyolország javát, hanem saját érdekeit tartja szem előtt s a kormányt jelenleg egészen hatalmukban tartják. A spanyol befolyás Cubában tényleg megszűnt. Az önkénytes zászlóaljak, melyek Negrerosokból állanak, urai ha nem is az egész szigetnek, de mindenesetre a nagy városoknak és kivált a fővárosnak. — Az erődök és a rendőrség az ő kezökben van, élünk a nekik nem tetsző tábornokokat, mint Dulce és Caballero de Rodas tábornokot, csak a javukra szolgáló spanyol törvényeket hozzák tudomásra — szóval ők az urak. E zászlóaljak 60,000 főből állanak, melyek közül csak Havannában 11,000 van. Hanem ezek nem gondolnak arra, hogy felkeressék, szétűzzék és legyőzzék az ellentábort, hanem eszközük ezt azon katonákkal, kiket az anyaország az ő segélyükre küld. Spanyolország 1868. óta 80,000 katonát küldött Cubába, kiknek fele betegség stb. következtében oda veszett. Mi az insurgenseket illeti, ezeknek a harczokban résztvevő része 15,000 főre megy. Titokban azonban a szigeten szerteszét több mint 150,000 ember tartozik e párthoz, kik szívesen vennének részt egy általános felkelésben, ha az eredményről biztosak volnának. Naponta véres összeütközések fordulnak elő. Az insurgensek nem bírnak főhadiszállással, sem megerődített helyekkel, hanem az árdatlan erdőségekben tanyáznak. Ami a felkelő vezért, Cespedest illeti, nem tudni bizonyosan, ha várjon a szigeten tartózkodik-e. Az osztrák kormány nem akarván a lengyeleknek biztosítást nyújtani a már megállapított engedmények valósítása iránt, a lengyel képviselők szombaton 23 szavazattal 12 ellen elhatározták, hogy a reichsrathból kilépnek. A kilépés idejét és módját tegnap határozták el. Dalmátország vasúttervei: Dalmátország vasútterveivel majdnem naponkint foglalkozik a bécsi sajtó. Dalmátországot a bécsiek mint kizárólagos sajátjukat tekintik s mindenáron „Cisleithaniá“hoz akarják csatolni. De ezt természetesen csak Magyarország megrövidítésével, ennek területén keresztül tehetik,ha t. i. reá bírhatják a magyar kormányt és törvényhozást, hogy épüttesen egy vasutat Károlyváros vagy Ogulin és Laibach közt, melynélfogva a Dalmátországon végig vonuló vaspálya egyenesen Bécsbe fog vinni. Annyit előre is tudnak már a bécsiek, hogy Magyarország őszinte beegyezését sohasem fogja ily tervhez adni, hanem hát úgy kell a magyar urakkal bánni, mondja az öreg „Presse“, mint ők bántak az osztrák reichstathtal és kormánynyal midőn az u. n. családi vasutakat vagy a Győr- Grácz közötti vonalat megszavaztatták. Azaz: „kötelező ígéretek“ által megnyerni a „vezénylő“ egyéneket úgy, hogy az országgyűlésnek ne maradjon más választása, mint „a kívánt engedélyeket és biztosítékokat készségesen felajánlani.“ Köszönjük szépen a figyelmeztetést. A magyar törvényhozás már figyelmeztetve volt, hogy : ha a bécsi uraknak megengedi, miszerint Dalmátország vasutait az ő érdekeikhez képest tervezzék, vezessék és az osztrák reichsrath által szavaztassák meg, ha elmulasztja a mostani alkalmat Magyarország törvényes területének kiegészítése iránt, határozott megállapodást eszközölni Ausztria és Magyarország közt, akkor Dalmátországtól örök időkre meg lesz fosztva, mert a bécsieknek az a furcsa természetük van, hogy ők ha valami kevés investitiót tesznek itt vagy ott, mint tették, a lakosság nagy kárára a Határőrségen is katonai felesleges investitiókat, mindjárt azt mondják, mint mondták a Határőrségre is, hogy azt ők megszerezték az ő pénzükön és vérükön, s hogy az ő adófilléreikből lett boldogítva a nép az ő civilisatiójukkal. Dalmátországban ugyan nagyon kevés azon „investitió“, melynek jogán a bécsi urak „honfoglalást“ tervezhetnének, hacsak investitiónak nem tartják a rémítő költséges bureaucratiát, melyet aztán csakugyan Ausztria államjövedelmeiből fedeznek; vagy ha investitiónak nem tartják azon i. e. 4—5 milliót, melybe a harmadévi hadjárat került. A dalmát nép eddigelé nagyon keveset köszönhet a bécsi kulturterjesztésnek, hanem ha Dalmátország vasutait csakugyan ők fogják kiépíttetni, ez csakugyan oly jelentékeny kapocs leend, mely alól ezen elhagyott kis országot aligha lehet egyhamar kimenteni. Pedig Dalmátország, bármit mondjanak is a bécsiek, mégis közelebb van Magyarországhoz mint Ausztriához, s bármily mesterkélt összeköttetéseket hozzanak létre Bécs érdekében, a természetes összeköttetések mégis erősebbek lesznek s előbb-utóbb diadaloskodni fognak Magyarország irányában. A bécsiek már számítják, mennyire előnyös postai összeköttetésük leend Spalatroból a középtenger, Ázsia s Afrika némely kikötőivel, sőt Keletindiával, ha a gőzmozdony Bécstől Spalatroig mehet. És mérlegelik a magyarok érdekeit, mert maguk sem hiszik, hogy a magyar törvényhozás képes legyen Magyarország világos kárára, önkéntesen engedni át a területet, melyen a dalmát pálya egyenesen a déli vasút hálózatba vitessék. Megbocsáthatlan véteknek tartják a határőrségnek Magyarországhoz tett szoros kapcsoltatását, mert ott nagyon szeretnének szabadon gazdálkodni az erdőkben, melyekből azonnal ki lehetne szedni az építéshez kellő faanyagokat s kíváncsian várják mit tett, hogyan járt el az ő kereskedelmi miniszterök a magyar kormány irányában, hogy a „Magyarországra eső középpálya-rész“ kiépítése biztosítva legyen. Ezen jogtalan feltevések, követelések, tervezések, számítások és áskálódások ellenében jó volna, ha az illető miniszter úr, mint ígérte volt, mielőbb határozottan nyilatkoznék ez ügyben t. i. a dalmátországi vasúti tervek ügyében, még 1871-ben kidolgozott szervezési munkálattal, s miután a ház a pénzügyi bizottság által a zárszámadások megvizsgálása módjára nézve beadott jelentésében foglalt indítványt elfogadta volt, a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter költségvetésének hátralevő része tárgyaltatott le. Ezután következett a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetése. Először is maga a miniszter szólott, igazolni iparkodván az egyes költségfelemeléseket a közoktatási ügyágazatban, a vallásügyit azonban nagy bölcsen egészen elhallgatván. Persze a vallásszabadság és kath. autonómia kényes kérdéseknek látszanak a kormánynak, amelyeket jobb agyonhallgatni. Beszédéből ezúttal csak annyit emelünk ki, hogy felsőbb tanügyünk emelése érdekében külföldi tanárok behívását tartja szükségesnek, habár magyarul nem tudnak is, azon tudományok számára, melyekben hazai tanerők hiányzanak, s akik az egyes tudományok részére felállítandó semináriumokban fognának alkalmaztatni. Továbbá, minthogy férfi tanítók szűkében vagyunk, véleménye szerint más országok példájára nőtanítókat is kell használni az elemi oktatásra. Végre jelezte még azon szándékát is, mely szerint, ha majd lehet, 10-12 millió forintnyi kölcsön köttetnék a közoktatás előmozdítására. Utána Oláh Gyula a balközép, azután Tarnóczy Gusztáv a jobboldalról beszéltek, mire Ghyczy Kálmán tett le a ház asztalára határozati javaslatot az iránt, hogy ezentúl az alapok és alapítványok előirányzatát is vegye fel a miniszter a költségvetésbe. Mely javaslat Trefort úr kivonatára a költségvetés után fog tárgyaltatni. Végre pártunk tagja Körmendy Sándor hoszszabb beszédben s nagy szakavatottsággal fejtegette a népnevelési törvény hiányait s adta elő nézeteit azoknak pótlása iránt. Az országházból. Miután Prileszky Tádé kérdést intézett a vallás- és közoktatási miniszterhez az iránt, mit szándékozik tenni a kormány a cath. autonómia tárgyában . A delegátiók, mint tudva van, ápril 2-ára hivattak össze. Minthogy igy a delegatiók ez ülésezése az országgyűlés ugyanazon ülésszakába esik, melyre már egyszer választatott delegatió, ezúttal az 1867. XII. t. ez. 30. §-a értelmében nem lesz uj választás, — hanem a legutóbbi delegatió tagjai fognak összehivatni. — Magyar értékpapírok óvadékképessége Ausztriában. Azon körülményre való tekintetből, hogy az általános osztrák államadósság és az osztrák állam által biztosított vasutak papírjai a magyar hivataloknál és hatóságoknál óvadékul elfogadtatnak, az osztrák pénzügyminisztérium elrendelte,hogy viszont az osztrák hatóságok és hivatalok minden olyan esetben, melyben a felek, például bérlők, szállítók, vállalkozók stb. óvadékot letenni kötelesek, ennek fejében a következő magyar értékpapírokat napi árfolyamon, azonban nem parin fölül, elfogadhassák: a) a magyar öt százalékos 120 ezüst írtról szóló vasuti kölcsön kötvényeket; b) a gömöri államvasut 150 ezüst írtról szóló 5°/6-°8 zálogkötvényét; c) a 100 írtról bankjegyekben szóló 5° 0-os magyar szőlőváltsági kötvényeket; d) a magyar-horvát-szlavónországi, erdélyi és bánsági földtehermentesítési kötvényeket; e) a 100 frtos magyar dijsorsjegyeket; f) a magyar által biztosított vaspályák elsőbbségi kötvényeit. Gróf Szapáry Gyula elfogadta a belügyminiszteri tárczát. A kineveztetésére vonatkozó javaslat tegnap terjesztetett ő felsége elé, a kineveztetés hivatalos közzététele e hét folyamában várható. — Bécsből jó forrásból fontos hírt veszünk, írja a „P. Napló“ . A minisztérium a lengyelekkel a tárgyalást megszakasztotta, minthogy a további alkudozás a lengyelek által tett feltételek alapján lehetlenné vált. A lengyelek azt követelték, hogy a Galicziának adott engedmények emeltessenek törvényerőre, még mielőtt a választási reform tárgyalásra kerül. A Deák-párt tegnap d. u. 6 órakor tartott értekezletének első tárgya a zárszámadások átvizsgálásának kérdése volt. Prileszky indítványa ellenében, hogy az átvizsgálás 3 tagú külön bizottságra bizassék, Széll Kálmán felszólalására abban történt megállapodás, hogy az átvizsgálás a pénzügyi bizottságra bizatik. A bizottság meg fog szaporíttatni 6 taggal, kik közül 2-őt az ellenzékből választ a párt az ellenzék kijelölése szerint. Prileszky interpellációt jelent be, melyben a kultuszminisztertől választ kér arra nézve, mit szándékozik tenni a katholikus autonómiai congressus munkálata ügyében. Az osztályok által szerdán tárgyalandó adótörvényjavaslatok tárgyalására vonatkozólag folytatott eszmecsere után Schmausz Endre egy indítványt terjesztett be, mely szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a költségvetés népnevelési, felsőbb népiskolai és polgári iskolai czímei közt virement engedtetnék. Szóltak e tárgyhoz Lipthay Béla báró, Zsedényi és Tavaszi. Gorove indítványára az indítvány oda fog módosíttatni, hogy amennyire a fel nem használt öszszegekből jut, a miniszter intézkedhessék a szükség szerint. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 24-én. D. e. 10 órakor. Bittó István elnök bejelenti Göllnitz bányaváros feliratát, melyben Magyarországban a jezsuita zárdák megszüntetését kéri, továbbá Tolna megye feliratát, a jezsuitáknak Magyarországból kitiltása és javaiknak közművelődési czélokra fordítása iránt. Csillag László Zalamegye közönségének feliratát mutatja be, melyben az országgyűlési nyomtatványokat a megyék levéltárai részére dij nélkül megküldetni kéri. Kozma Parthén egy kérvényt terjesz be, melyben az 1871. évi 53. czikknek a belényesi és vaskohi uradalmakhoz tartozó és havasi, illetőleg erdei legelők birtokában levő községek érdekében novelláris törvény útján való megváltoztatását kéri. Dániel Ernő kérvényi bizottsági előadó a kérvényi bizottság nevében az általa letárgyalt kérvényeknek XV. sorjegyzékét mutatja be. — Ki fog nyomatni, osztatni és a szombati napirendre tűzetni. Prileszky Tádé a kath. egyházi autonómia ügyében a vallás- és oktatásügyminiszterhez következő interpellációt intéz : Tekintve, hogy az egyház és állam közötti viszony rendezése európaszerte napirendre került, s az államok újabb politikai átalakulásának szükségképess következménye , miért is már pár év előtt boldogult le. Eötvös József vallás-és közoktatási miniszter, a nagy horderejű egyházi kérdés rendezésének előkészítésére felhívta a magyar episcopatust, hogy az 1848-ban kezdett egyház autonómiai ügyet újból felvegye; sőt a czél valósítására maga is közreműködött az ugyneveztett előkészítő kath. congressus létrehozásában; tekintve továbbá, hogy az előkészítő congressus után, ő felsége az após. kir. által alkotmányosan jóváhagyott választási szabályok szerint az összes hazai kath. polgárokat képviselő, s az egyházi autonómia szervezésének kidolgozásával megbízott congressus még 1871- ben gyűlt egybe a haza fővárosában s működésének eredményét, az egyházi autonómia mikénti szervezése iránti javaslatát egy küldöttség által ugyanazon év június 12-én ő felségének az apostoli királynak alkotmányos tárgyalás és illetőleg megerősítés, szentesítés végett felterjesztette; tekintve, hogy azon felterjesztés napja óta már hosszú idő telt el, a nélkül, hogy a haza sok millió kath. polgárai ezen reájok nézve nagy horderejű ügy mibenlétéről értesültek volna ; tekintve végre, hogy igen sokan, kiknek a nép képviselőinek soraiban helyt foglalnunk szerencsénk van, választóink által a kath. autonómia ügyének előbbrevitelére, az annyira óhajtott egyházi önkormányzat valósítására lettünk felszólítva és megbízva . Mindezeknél fogva kérdem a vallás- és közoktatási miniszter urat, mit szándékozik tenni a kath. autonómiai congressus bizottsága által kidolgozott s ennek nevében legfensőbb helyre benyújtott egyház autonómiai tervezettel? — Ki fog adatni a vallás- és közoktatási miniszternek. Következik a napirend: a pénzügyi bizottságnak a zárszámadások átvizsgálására vonatkozó jelentése. Széll Kálmán bizottsági előadó kifejti a bizottság jelentését és a ház hozzájárulását ajánja, a pénzügyi bizottság e munkát csak azon esetben merné elvállalni, ha a ház határozatától eltekintve kijelenti, hogy nem köti határozott időhöz azt, hogy mikor terjeszsze be munkálkodásának eredményét a zárszámadások átvizsgálásával foglalkozó bizottság. Ha a ház a pénzügyi bizottságot akarná megbízni ezen szárszámadások átvizsgálásával, mentse föl a bizottságot azon határozattól, s miután ezenkívül a pénzügyi bizottság több igen fontos és sok részletes tárgyalást igénylő törvényjavaslatnak átvizsgálásával van elfoglalva, azon esetre, ha a ház a pénzügyi bizottságot kívánná megbízni a zárszámadások átvizsgálásával, azon célból, hogy a bizottság nagyobb munkaerővel rendelkezhessék, kéri azt 6 taggal megszaporítani. Isessy Ignácz a jelentést lényegére nézve elfogadja, éspedig mindkét pontját, mert ami az időt illeti, mindjárt elején meg volt győződve, hogy fehetlenség, mikép ily rövid idő alatt bármily bizottság ily munkálatot véghez vihessen. Elfogadja a második pontot is, ámbár óhajtotta volna, hogy ez ügy egy önálló bizottságra bízatott volna, de czélszerű, ha közreműködnek benne oly tagok, kik már a múlt évi költségvetéseket is összeállították. Csakis magára az előadásra van egy észrevétele. Az indítvány, melynek alapján a ház e határozatot hozta, nemcsak arra szorítkozott, hogy a beterjesztett zárszámadások átvizsgálására küldjön ki a ház egy bizottságot, hanem ott egy másik — szerinte talán fontosabb — czél van kitűzve, t. i. az, hogy azon bizottság tegyen jelentést a háznak arra nézve, hogy jövőre mily módon kell eljárni a kormánynak az államszerződések megkötésénél. Erről pedig az egész jelentésben én egy szót sem látok. Az előadó azt, hogy jövőre nézve mi történjék, nem említi föl, pedig szükséges, mert csak úgy lesz gyümölcsöző a munkálat, ha a múlt tapasztalataiból tanultat hasznosítani fogjuk a jövő működésében. Úgyszintén hiányzik a jelentésből egy másik pont, mely azon viszonyra vonatkozik, mely a főszámszék és a kormány közt létezik és mely — mint tudjuk — mai napig tisztázva nincsen. Széll Kálmán bizottsági előadó az elsőre nézve azt jegyzi meg, hogy a bizottság, miután a ház határozatát jelentésével szemben nem ismerte, nem akart véleményt adni. A számszék viszonyára vonatkozólag azt hiszi, hogy a bizottság, mely érdemleges jelentést teend, erre vonatkozólag is fog javaslatot tenni. A ház erre elfogadja a jelentést és a hat bizottsági tag választását szombatra tűzi ki. Prónay Gábor dr, a főrendiház jegyzője áthozza a főrendiház jegyzőkönyvét a civillista fölemeléséről s a Belgiummal kötött szerződésről szóló javaslatok tárgyában. — A jegyzőkönyvek felolvastatnak s a törvényja-