Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-01 / 100. szám

100. szám. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Egyctaai-utCía 4-ik szám, II emelet. [de intézendő a lap 8ZelL.uH részét illető minden közle­mény. Kéziratok » levelek viasza nerr. adatnak. — Bénnentetlon le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el Vll. évfolyam, mmmmmmmm 1873. Május i. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre , 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — * Egy hónapra 1 » 4(: » Egyes szám 6 kr. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcz* 4-ik *iám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi restét illető minden közle­mény, a. m. az előfizetési pénz,« kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Ny 11 ttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május—június) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius) . . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerübben posta-utalvány- nyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, április 30. Külföldi szemle. Francziaországban a radikálisok óriási győzelme képezi a nap főeseményét. A győzelem hatása még a franczia határokon túl is fontosságához képest mérle- geltetik. Horl erejét mostanában alig lehet még csak hozzávetőleg is jelezni, miután a kormány a vereség után követendő szándékait illetőleg nem nyilatkozott. A monarchista lapokat meglepte a választás eredménye s ezt Thiers politikájának igyekeznek betudni, hogy miért hajlott a baloldal felé s miért nem támaszkodott s conservativekre. A monarchisták azon vannak, hogy válságot idézzenek elő s e végből közülök többen Ré- musat-nak a lemondását ajánlják. A külügyminiszter azonban sokkal eszélyesebb álbarátainál, mert a lemon­dásról semmit sem akar tudni. A radikálisok most azon vannak, még látszatját is elvenni annak, mintha győzelmük a kormány veresége lenne. Ez okból naponta jelennek meg nyilatkozatok, melyekben azon biztosításoknak adnak kifejezést, hogy a jövőben a kormányt még erélyesebben szándékoznak támogatni. Diadalukat a nemzetgyűlés monarchikus el­járásának tulajdonítják, melylyel a franczia nemzet nincs megelégedve s határozott republikánus kormányformát kíván. A republikánusok a kormány iránti jó hajlandó­ságukat azzal kívánják megmutatni, hogy Rémusat-ot Lyonban léptetik föl képviselőjelöltnek s a miniszter megválasztatását bizonyosnak mondják. A monarchis­ták ez által minden fegyvertől meg lesznek fosztva, hogy a republikánusok s a kormány közt szakadást idézze­nek elő. A franczia katonai szervezést nagy buzgalommal iparkodnak a gyakorlati életben megvalósítani. Mac- Mahon tábornok elrendelte, hogy minden századból osztassák be három altiszt a távirdákhoz, hogy a kato­nai távirást megtanulja. A tüzérségnél nagy tevékeny­ség van, Bourgesban uj kísérleteket tesznek woolwichi ágyukkal. A hadügyminiszter a huszárok egyenruháját meg akarja változtatni, mert a fehér posztót nehéz tisz­tán tartani. A vasúti személyzetet is katonasággá akar­ják átváltoztatni. E személyzet 110,000 embernél több, ezekből századokat akarnak képezni, melyekben a föl­sőbb hivatalnokok lennének a tisztek. A mérnökök, vonalvezetők, államásfőnökök, mozdonyvezetők képez­nék a kereteket. Ezen szervezésnek a magasb katonai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak. A spanyol állandó bizottság föloszlatástól s az azt megelőzött zavargásokról a „Times“ madridi tudósitója a következőket irja : „Az összes lapok hangjából, valamint a katonai elővigyázati intézkedésekből még tegnap lehetett gya­nítani, hogy az állandó bizottság összeülése alkalmára csendháboritástól tartottak. A város izgatott volt, a boltok és szinházak bezárattak. A bizottsági ülés, — melyben Figueras és Py y Margalon kivül az egész kabinet részt vett, 3 órakor kezdődött. A diseussiót Echagorray és Rivera nyitatták meg, kik az ország szomorú helyzetéről, azon szükségről, hogy a kormány­ban a conservativek és radikálisok osztozzanak, a nem­zetgyűlés újra behívása szükségességéről és a választá­sok elnapolásáról beszéltek. Castelar és Salmeron czá- folták a felhozott érveket, megjegyezvén, hogy a hely­zet komoly ugyan, de nem oly veszélyes, mint a szóno­kok azt feltüntették s kiemelék, hogy mindezeknek nem a kormány az oka. A helyzet gyorsan javul, a kar­listák egymásra vereségeket szenvednek, a hadseregben a fegyelem helyreállt, a igy nem forog fenn szüksége annak, hogy a nemzetgyűlés egybehivassék vagy a vá­lasztások elodáztassanak. A kormány minden jogot meg fog oltalmazni és az elhatározást minden dolog felett csorbitatlanul az alkotmányozó gyűlésnek tarja fenn. Midőn a discussio e pontig érkezett, jelenté az egyik miniszter, hogy a régi monarchista önkénytesek 11 zászlóalja a bikaviadal terére gyülekezett össze és rebellis magatartást tanúsítnak. Castelar kérte a bizott­ságot, hogy 12 óráig napolja el magát, De a bizottság ezt megtagadta és állandó üléssé alakult át. A kormány erre tanácskozás végett visszavonult, de nem tért ismét a gyűlésbe. E közben Madrid főkapitánya, Pavia lekö- köszöat állásáról. Utódául Socios tbk neveztetett ki. Contreras pedig az önkénytesek generalissimusa lön. Más nevezett katonai vezérségek Indalgóra és Milausra bízattak. A rebellis önkénytesek Contrerasra lőttek. Ö és táborkara sértetlenül megmenekedett, de más 3—4 ártatlau ember megöletett és sebeisittetett. Az izgatott­ság nevekedett az éj beálltával- A tüzérség és a köz- társasági önkénytesek előnyomulására a rebellis önkény­tesek a bika-viadal téren megadták magokat. Ez minden vérontás nélkül ment végbe. A rebellis önkényteseií le- fegyvereztettek s igy a város rövid idő alatt a köztár­saságig önkénytesek és a kormánycsapatok kezében volt. Éjjen át itt-ott történtek lövések. A kormány közié a bizottsággal azon szándékát, hogy azt, mint lázadót és a közrendre nézve veszélyest, fel fogja oszlatni. Reggeli 2 órakor fegyveres önkény­tesek törtek a congressusi palotába; s a bizottság csak futásban kereshetett menedéket. A permanens bizottság tagjai, valamint tíerrano és más kiváló politikusok nem mutatják magokat, elrejtőztek, mert félnek a nép dühé­től. A város már teljesen csendes. A hivatalos lap közli a rendeletét, mely a bliuLlaáguC feloszlatta. Habár- ea kezdete egy valóban forradalmi eljárásnak, még is áta- lános megelégedéssel találkozik; miután a bizottság fennállása akadálynak tekintetett, s a nemzetgyűlés egybehivással való fenyegetései csak rendzavarásra szolgáltathattak volna alkalmat. A kormány elrendelte egyszersmind a rebellis önkénytes zászlóaljak felosztá­sát is, melyeknek forradalmi magatartása, a conserva­tivek és radikálisok által egy keresztül vihető állam­csíny reményében, palástoltatott. Serrano háza tegnap (april 24-én) tele volt tábornokokkal és politikusokkal, de nem tettek semmit s nem is támadtattak meg. Ha valmi czéljok, vagy tervök volt — ennek keresztülvi telére az alkalom nem kedvezett. A demokrata Madrid már másodszor jelentette ki ezúttal, hogy egyedül a mostani kormány képezheti csak a tekintélyt a veszély pillanatában. A német császár ápril 27-én délután érkezett Szent-Pétervárra s a programm szerint fogadtatott. A császárt — mint ilyen alkalmakkor szokás — nagy számú bámész nóptömeg kisérte a téli palotáig, hol diszőrség volt felállítva a Preobra-Zsensky ezredből. Mindazon ezredekről, melyeknek tulajdonosa a német császár, tett jelentés után Vilmos a czár és egész csa­ládja által a palotába vezettetett. A német császár több rendbeli ajándékkal lepetett meg. Az angol parlament 24 ki esti ülésében ismét sző­nyegre kerültek az Angliában a kárlisták javára meg­kezdett gyűjtések. — Stapleton interpellálta ugyanis a miniszterelnököt: tekintve, hogy a törvény sem nem elég világos, sem nem elég erős arra, hogy a kormányt oly állásba helyezze, hogy az ez országban élő egyéne­ket megakadályoztasson abban, hogy önkéntes pénz és dologbeli adományokat gyűjtenek a spanyol polgárhá­ború előmozdítására: oly lépést kell tennie a parla­mentnek, mely hatalmat adjon a kormánynak ez eljárás beszüntetésére, nehogy az Anglia és Spanyolország közt eddig fenállott barátságos viszony megzavartassék s a britt nemzetre még egyszer oly teher vonassák, mint az Alabama-kárpótlás. Gladstone hosszas válaszában kifejtette, azon törvényeket illetőleg, melyek külföldi hadviselő felek számára gyűjtendő segélyadmányokra vonatkoznak, némi nézeteltérés uralkodik Angliában ; a korona jogászai azonban abban egyeztek meg, hogy nehéz lenne némileg ily eljárás ellen sikeres vádat emelni. Mi az ily gyűjtéseket átalában illeti, sok kifo­gást lehet ugyan ezek ellen tenni, minthogy mindenek előtt elidegenítést idéznek elő barátságos államok közt, továbbá tévútra vezethetik Európát, ezen ország és an­nak kormánya rokonszenveit illetőleg. Ö mindamellett sem kötelezheti magát arra, hogy az illető törvény bár­minemű módosítását is indítványba hozza ; és egyedül azt konstatálja, hogy ez ország népének átalános és csaknem egyhangú véleménye elítéli a londoni karlista bizottság eljárását. A londoni socialista elemeket e tárgyalások arra indították, hogy erélyesen nyilatkozzék a spanyol köz­társaság mellett s egy moetingen elhatározták, hogy üdvözlő küldöttséget menesztenek Madridba, május hó 5-én pedig nagyszerű tüntetést rendeznek a Trafalgar- téren, hogy kifejezzék a minisztérium előtt a londoni lakosság roszalását a spanyol köztársaság el nem isme­rése miatt. A fuldai püspöki conferentia tegnap megnyittatott, a megnyitást közös ima előzé meg Bonifacius sírján. Az elnökséggel a kölni érseket ruházta fel a pápa. A tanácsko.-Hiány főtárgya leend a kath. egyház állása Poroszországban szemben az uj egyház-politikai törvé­nyekkel. A modoc-indiánok támadást intéztek, azonban Garry-aál a kormány csapatjai által megverettek. Ma­nitobában zavaroktól tartanak. 7000 yankton- és ton- ton indián fenyegeti a gyarmatokat. Ausztriában a választási mozgalom megindult s a különféle pártok egyhangúlag az egységet hangoztat­ják. A prágai „Pokrok“ a federativ páriot fölhivja, hogy a választásnál igyekezzék nagy tevékenységet kifejteni. Pest, április 30-án. Elmondottuk ailliuk idején mit tartunk as idei vereskönyvröl; nincs tehát miért térjünk e kérdésre vissza gr. Andrássy nyilatkozata foly­tán, melyet a vereskönyv tartalmára nézve az osztrák delegátió közelebbi ülésében tett. De igenis kell hogy észrevételt tegyünk arra nézve, a mit a spanyol köztársaság el nem ismerésére vonatkozólag adott elő. „Álláspontunk, még pedig teljesen önálló ál­láspontunk az volt — mondá a külügyminisz­ter ur, — hogy mi elismerjük minden nem­zetnek, tehát a spanyolnak is azt a jogát, hogy maga szabhat magának kormányformát, de hogy ennek elismerését alakilag is végrehajtsuk, be kell várnunk, mig ama kormányforma kétség- bevonhatlan s a nemzet akaratát képviselő mó­don áll előttünk. E felfogásunk irányát nem csak az igazolta, hogy Amerika és Helvéczia kivételé­vel minden állam, még a franczia köztársaság is követte ; hanem maga a spanyol kormány is he­lyesnek Ítélte az által, hogy kilátásba helyezte egy Constituante összehívását, mely a kormány­forma iránt a nemzet akaratát lesz hivatva ki­jelenteni. Mig tehát a kormány a köztársaság el­ismerését, mielőtt az formaliter, törvényes és definitiv utón proclamáltatott volna, elhamarko­dott lépésnek tekintette, — más részt a hozzánk tartozók védelmére és a szerződések fentartására nem mulasztotta el madridi megbízottunkat a tényleges kormánynyal való hivatalos összeköt­tetésre azonnal utasítani.“ Mi e felfogást nem tartjuk helyesnek. A spanyol nemzet törvényesen választott kép­viselete csaknem egyhangúlag kiáltotta ki a köz­társaságot, miután Amadé király a koronát le­tette. Ez tehát törvényes államforma Spanyolor­szágra nézve. Annak kutatása: vájjon egy külön alkotmány ózó gyűlés helyben fogja-e hagyni a közönséges nemzetgyűlés (cortes) határozatát, az idegen államok kormányaira nem tartozik. Ez tisztán a spanyol nemzet belügye. Ha nem találja az uj (alkotmányozó) gyűlés jóváhagyni elődének tettét, s a monarchiát állítja helyre, akkor az idegen államok meg ezt fogják elismerni. Hiszen egyik kormányforma, egyik hatalom sem örökké való, s egyiket sem úgy ismerik el a többi álla­mok, hogy akár fennáll akár megbukik, mégis csak azt fogják tartani törvényesnek. így fogta fel nemzetközi kötelességét Amerika, igy a svájezi köztársaság. Hogy Francziaország kormánya, noha köztársasági, miért nem ismerte el mégis a szomszéd respublikát, annak valódi okát nem tudjuk. Lehet azért, mert Thiers a Versaillesi nemzetgyűlés monarchicus többségét ez által is kímélni s megjuhászitani akarta. De azért a többi államok nem cselekedtek he­lyesen, hogy elismerésöket a Constituante hatá- zozatától függesztették föl, valamint az által, hogy alkotmányozó gyűlést hivott egybe, a spa­nyol kormány még korántsem ismerte el maga is, mintha létalapja nem volna törvényes, hanem csak alkotmányos érzületének s eszélyességének adta tagadhatatlan bizonyságát, el akarván ez által hárítani minden ellenvetést, mely a monar­chikus pártok részéröl ellene tétethetnék. Nem áll meg tehát a közös külügyminiszter érvelése, melylyel a spanyol köztársaság iránti eljárását igazolni iparkodott, s mi nem tehetünk róla, ha azon gyanú erősödik meg bennünk, mely szerint azért késik elismerni az uj kormányt il­letőleg államalakot, mivel épen köztársasági. Hiába, a vén monarchiák és azok miniszterei, ha magokért nem félnek is a köztársaságtól, sokkal inkább gyűlölik ezen népies kormányformát, semhogy annak elismerésével sietnének s ne ke­resnének inkább ürügyet arra, hogy „e pohár múljék el tölök.“ Minél későbben, annál jobb, gondolják magokban, ki tudja, hát ha elvégre is a Saballsoknak sikerül megdönteni az utált kor­mányformát s felállítani az egyedül törvényest: az Isten kegyelméből való monarchiát. Az el nem ismerés maga is már egy kis lendítés a legitimi­tás szekerén s egy kis akadály a repulikánus kormány útjában. Egyébiránt gr. Andrássy feleletei, melyeket úgy ezen mint egyéb külpolitikai ügyeket illető­leg a hozzá intézett kérdésekre adott, vagy he­lyesebben a különböző kérdések, melyeket a kül­ügyminiszterhez az osztrák delegátusok intéztek, mutatják, hogy igenis volt mire nézve kérni felvilágosítást, s igy körülbelül pirulhatnak úgy a magyar delegátusok mint némely magyar hír­lapíró, a kik a vereskönyvben foglalt semmisé­gekkel tökéletesen beérték, miniszteriebbek lévén ehhez képest magánál a miniszternél. — Párhuzam. A „Jogt. Közi.“-ben olvassuk : Az osztrák tartományokban, hol eddig is rendezett tör­vénykezési viszonyok és rendszeres törvénykönyvek léteztek, — a törvényhozásnak lefolyt rövid ülésszaká­A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. május 1. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy foria- dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gaatier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (50. Folytatás.) VIII. A dolgok összebonyolódnak. Az előadás után, másnap, Bellombre félre hivá Blaziust és kioldván egy nagy bőr erszény szíját, 100 darab aranyat öntött kezébe, mint egy bőség szaruból, aztán rakásban az asztalra rakta, a Nyegle nagy elra­gadtatására, ki bámészkodva nézte a kitárt kincset, érezfónyü szemeket csillogtatván. Ügyes mozdulattal egyszerre felvevé Bellombre az aranyokat és barátja kezébe tévé. — Elhiszed ugy-e — mondá — hogy nem azért tárom ki előtted ezen gazdaságot, hogy vágyaidat in­gereljem, Tantalusként. Tartsd meg e pénzt aggodalom nélkül. Neked adom, vagyis kölcsön adom, hogy ha büszke vagy e segítséget elfogadni régi barátodtól. Háború, szerelem és szinház sikeréhez pénz kell. Kü­lönben is az aranyak forgásra vannak szánva, azért kerekek, unatkoznak itt tétlen és laposan egymáson, nyugodni az erszény fenekén, hol utóvégre még meg is penészedhetnének. Itt semmit sem költők, egysze­rűen ólek, az emberiség dajkája, a föld által táplálva. Ezen összeg tehát nem fog nekem hiányozni. Semmi feleletet nem kapott, e szivből eredő be­szédre, Blazius zsebébe tévé az aranyokat, és erélyesen megszoritá Bellombre kezét. A Nyegle csóka szeme jobban csillogott mint rendszerént,mert könnyben ázott, és hiában igyekezett az öreg bohócz visszatartani e há- ládatosság gyöngyét, mindenféle különös arezfintorga- tást vitt véghez. Borzas szemöldökeit ezer ránezban néha felhúzta homloka közepéig, máskor ismét leeresz­tette, hogy majdnem szemet is eltakarta. Azonban mind ennek daczára a könny kicsordult és lassan legördült arczán. Valóban a rósz szerencse, mely eddig üldözte a szegény társaságot, megváltozott. Az előadás jövedelme és Bellombre aranyai elég szép összeget képeztek, mert a nyers termékek mellett nehány pénz darabot is kap­tak volt, és Thespis szekere, mely oly nyomorban volt azelőtt, újra bőven el lön látva. Hogy ne legyen. csak félig nagylelkű, a jó Bellombre még két izmos, szán­tásra használt lovat kölcsönzött a színészeknek. Ezek a lovak czifrán fel voltak szerszámozva és ezüst hangú örgőkkel ellátva, melyek a legkellemesebben csengtek a derék állatok szilárd és egyenlő lépteire. Színészeink tehát felfrissülve, vígan hatoltak be Poitiers városába, eléggé móltóságosan, ha nem is oly diadalmasan, mint az egykori Nagy Sándor Babylon-ba. A szolga, kinek a lovakat haza kellett vinni, előttök járt, buzgóaágukat csillapítván, mert ezek előre érez­vén az istálló meleg illatát, sebesebben akartak haladni. A város kigyódzó utczáin, az egyenetlen kövezeten, a kerekek robogtak,a patkók kopogtak,a csengők csengtek, mind ez vig zaj volt, mely az embereket az ablakokhoz és ajtókhoz csalta. A fogadó előtt a kocsis vidáman csattintott ostorával, hogy a kaput kinyittassa ; a lovak erre megrezzenének s megrázák csengőiket. Ezen megjelenés nem hasonlított azon nyomorult, siralmas módhoz, melylyel máskor félénken szállták meg a legszegényesebb korcsmákat. A „Frankország fegyvereihez“ czimü vendéglő ura, rögtön megérté e nagy zajból , hogy a jövevényeknek pénzök van és maga sietett elejökbe, a kapu két szárnyát felnyitandó. A „Frankország fegyvereihez“ Poitiers városa leg­szebb vendéglője volt, a hova leginkább szerettek bo- szállani a gazdag egyének és főurak. Az udvar, melybe a szekér behatolt, szép tiszta volt. Igen csinos épületek vették körül, melyek négy oldalaikon erkélyekkel vagy inkább vas rudakkal fentartott és fedett folyosókkal voltak ellátva, igen alkalmas elrendezés, mely miatt minden szobába be lehetett jutni, mi a pinezérek szol­gálatát megkönnyebbitette. Az udvar végében, bolthaj­tás alatt lehetett az első udvarba jutni, hol az istállók, szinek, konyhák voltak. Ez mind bizonyos jólétet árult el, a falak újonnan voltak meszelve és kellemes hatással voltak a szemre, a folyosók és lépcsők karfáin mákszemnyi por sem lát­szott. Az uj cserépzsindelyek, melyekben ragyogott még itt-ott egy kis fehér hóvonal, vigan verték vissza veres szomökkel a téli nap sugarait. Jó előjelkép, sürü füst szállott fel a kéményekből. A küllépcső alján ál­lott a vendéglős, sapkáját kezében tartva, szakácsa di­cséretét hármas áliával hirdetve. Mosolygása közben száját egyik felétől másikig kihúzta, kövér veres ar- czát ezer ránezba szedte, mi közben ravasz szemei rend­kívül kicsinyek lettek. Oly piros, kövér fris és Ízletes­nek látszott, bogy kedve kerekedett volna az embernek őt magát megenni. Mikor megpillantá a Zsarnokot, kit már régóta is­mert, és kit a fizetésre nézve pontosnak tudott, jókedve még nagyobb lett, mert a színészek, mindig sok embert csalnak a fogadóba, ifjakat, kik sokat készek költeni ozsonnák, finom estebédek és más lakomákra, a színész­nők kegyét remélvén megnyerni a finom borok, befő- zöttek, ezukorkák és más finomságok által. — Micsoda jó szerencse hozott ide? Hérode uram — mondá a vendéglős — rég óta nem tisztelte meg fo­gadómat. — Az igaz — feleié a Zsarnok — de nem kell az embernek tudományát mindig egy helyen mutogatni. A nézők végre könyv nélkül tudnak mindent és ma­guk is felléphetnének. Egy kis távoliét szükséges. Az elfelejtett felér az ujjal. Van-e most Poitiers-ban sok nagy család ? — Van elég, Hérode uram, a vadászatoknak vége, épen nincs mit tenni.Nem lehet mindig csak enni, inni, sok nézői lesznek. — Nyittasson tehát ki hét-nyolez szobát, huzasson nyársra három négy kappant, hozasson fel vagy tizen­két palaczk bort, azon bizonyos borból, melyet ismer, és hirdesse ki mindenfelé, hogy Hérode ur hires színész társasága beszállott Frankország fegyvereihez, és né­hány előadást szándékozik adni. Mig a Zsarnok és vendéglős ekkép beszélgettek, a színészek leszálltak volt szekereikről. A szolgák pogyá- szaikat a kijelölt szobákba vitték. Izabella szobája kissé távolabb esett a többiekétől, de ez inkább tetszett a szemérmes ifjú leánynak, kinek néha igen nehe­zére esett a vándor élet által szükségeltetett szoros együttlét. Bilot uram ékesen szólása következtében, nem so­kára az egész város tudta, hogy színészek érkeztek, kik a legszebb darabokat szándékoznak előadni, ép oly jói, ha nem jobban, mint Párisban. Az uracsok és arczíánok kérdezősködtek a színésznők szépségéről, felfelé pödör­vén bajuszaik végét, a diadal és elhittség kifejezésével, mely a legnevetségesebb volt. Bilot ur csak rejtelmesen felelt, sokat jelentő szemhunyoritásokkal kisérvén vá­laszait, mi az ifjak kíváncsiságát a legnagyobb fokra csigázta és őket majd megbolondította. (Folytatása köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents