Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-25 / 246. szám

246. szám. Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest, október 24. Külföldi szemle: Versaillesban a jobbközép által hétfőn tartott ülésben lett felolvasva a határozat, mely a nemzetgyű­lés elé fog terjesztetni, s mely által a nemzeti, alkot­mányos s öröklő monarchia mint Francziaország kor­­­mányformája fogna kimondatni. A határozat első­sor­ban Chambord grófot a trónra meghívja s elősorolja a biztosítékokat, a melyek alapján a restauratió megtör­ténnék. A jobbközép tagjai a gyűlés után a „Hotel des Bés­.­rvoirs“-ba mentek, hol a jobboldali legitimisták üléseznek, hogy ezekkel a nyilvános kikiáltás irá­nt ér­tekezzenek. Tényleg Chambord gróftól eddigelé sem­mit sem tudnak fölmutatni, mi ama biztosítékokat megerősítené, melyeket a jobbközépiek hirdetnek. így áll a dolog a zászlókérdésben is. Chambord gróf csak arra kötelezte magát, hogy a háromszinű zászlót, me­lyet tiszteletére érdemesnek tart, üdvözölni fogja. Francziaországban a pártok jelenleg azon vannak, hogy a szavazatok iránt tisztába jöjjenek. Léon Say, a balközép elnöke egy levélben, melyet Schererhez in­tézett, azt állítja, hogy a többség a köztársaságra nézve nem látszik kétségesnek. A szélsőbaloldal hétfőn tartott ülésében gondosan megvitatták a szavazati vi­szonyt. Az eredmény az volt, hogy a köztársaság mel­lett, 340 képviselő s az ezekkel szavazó 17 bonapartis­­tát hozzá véve, összesen 357 képviselő fogna a mon­archia ellen szavazni. Miután jelenleg több képviselői hely nincs betöltve, az elhatározó ülésben aligha lesz 720 képviselőnél több jelen. E számítást az , Inde­pend.“ párisi távirata is megerősíti s e szerint a re­publikánusok nyolcz szavazattöbbség fölött rendel­keznének, de a jobboldal a szavazatvásárlást nagyban űzi s e vásárlásban a főszerepet a miniszterek játszszák. A „Gaulois“ a népszavazást óhajtó képviselőknek nyilatkozatát közli, melyen azok okt. 25-re gyűlést hirdetnek, melynek feladata lenne : előkészíteni a til­takozást bármely oly végleges kormány ellen, mely az általános szavazat nélkül állíttatnék fel. Saisset admi­­rál egy iratban azon szavazatra emlékeztet, melylyel az előbbeni kormány megbuktattatott, és kinyilatkoztatja, hogy ő a végleges kormány mellett fog szavazni. A jobb­közép elhatározó, hogy az állandó bizott­sághoz tartozó tagjait megbízza azzal, hogy a nemzet­gyűlés mielőbbi egybehívását sürgessék, anélkül azon­ban, hogy a kormány nézetének kitudása előtt az egy­­behívás idejét megállapítanák. Az angol lapok közül a „Times“ a franczia mon­archia restauratiójára vonatkozólag azt mondja, hogy óhajtandó, hogy e fontos elhatározás az események ál­tal igazoltassák. Szerinte a monarchia nagyon üdvös intézmény, ha alkotmányos elveken alapszik. Franczia­­országban, mondja tovább, a republikánus törekvések mindig a dictatura felé irányultak. A „Daily Tele­graph“ és a „Daily News“ ellenben tagadják, hogy C­hambord alatt alkotmányos és parlamentáris kor­mányzat lehetséges volna. Birminghamban John Bright ellenjelölt nélkül ismét megválasztatott képviselőnek. Négy év óta most jelent meg ismét Bright választói előtt. A választás a szokásos jelöltbeszéd elmaradásával folyt le, mert a bi­zottság nem tudott oly termet találni, mely képes lett volna a nagy tömeget befogadni. Spanyolországból távírják, hogy Maturana 400 főből áló hadcsapata e hó 18-án Pradesnél (Cataloniá­­ban) megverte Felix lelkész bandáját. Másnap a had­osztály Cercos bandájára bukkant és azt is megverte, azonban Tristany és Miret 3000 főnyi bandája által meg­lepetvén, visszavonulásra kényszeríttetett­ Maturan pa­rancsnok hiányzik. A carthagenai felkelőknek egy ki­rohanása visszavezetett. A hűségben maradt hajókat 22-re várták Carthagenába. A „Köln. Ztg.“ tudósítója a carlista táborból a föl­kelés terjedelméről ezeket írja: Estella, Olló tábornok főhadi­szállása, október 5. A „király“ csapatai urai három bask tartománynak: Biscayanak, Alavanak és Guipuzcoanak, továbbá Navarranak és Cataloniának, elválasztva Aragon tartomány által, mely csak részben van carlisták által megszállva. Ebrotól északra csak a nagyobb városokban vannak republikánus csapatok, az utak kizárólag a király csapatainak kezében vannak Bilbao , Tolosa , Victoria és Pampelona cernirozva vannak. A carlista sereg hátulról fedve a mindkét párt ré­szére semleges Franciaország által, jobb szárnyá­val az atlanti, bal szárnyával a középtengerig terjesz­tette ki erejét, s így a harcrtér homlokzata az Ebro folyam. Mureiában és Valenciában szintén kitörőfélben van a fölkelés. Valenciát már is carlista tábor vette kö­rül s mindennap várni lehet a város megadását. E vá­ros gazdagabb része nagyon izgatott a communisták ellen, s nincs megelégedve a köztársaság magatartásá­val. Spanyolország északi része két nagy táborra van osztva, az egyikben Navarrában Sabals az úr, a másik­ban a három bask tartományban és Navarrában pedig Olló, Don Carlosnak főparancsnoka. A hadügyminisz­ternek, Elionak állítása szerint jelenleg 45,000 carlista van fegyver alatt. Az utolsó hónap alatti működés oda irányult, hogy a szervezés alatti hadsereg mindig födöz­­tessék, s ezért az országnak csakis hegyes vidékeit szállták meg. Itt előnyben is vannak a carlisták, az egész lakosság a király mellett lelkesül, s a tábornokok és katonák bámulatosan ismerik az egész területet. Min­den ember kém a carlisták részére. A republikánusok­nak ellenben mindenki ellensége s igy a tüzérségnek és lovasságnak sem igen veszik nagy hasznát. A carlisták fölszerelése nagy sietséggel halad előre, fegyvert és lő­­készletet részint az országban készítenek, részint Fran­­cziaországból, Angliából hoznak. Leginkább hiányzik a carlistáknál a tüzérség és lovasság, hanem mindkét irányban nagy buzgalom sejtetik, hogy e fegyverne­mekre nézve is kiállja a versenyt a repblikánusokkal. Az egész hadseregben azonban igen kevés az értelmes és jó tiszt vagy altiszt, és sehol sem bizonyult be any­­nyira azon mondásnak igazsága, hogy a háborúra pénz kell, és pénz, és ismét pénz, mint itt. A németországi iskolügyben folyt ért kezletek a tizennegyedik üléssel befejeztettek. A közoktatási törvényjavaslat csak a jövő évben fog a törvényhozás elé terjesztetni. Az értekezlet a következő elveket álla­pította meg : A jelenlegi gymnasiumok fentartatnak a reáltudományok által követelt kibővítéssel; ipariskolák állíttatnak fel latin és görög nyelvoktatás nélkül, de azon joggal, hogy a végzett hallgatók onnan egyete­­mekre mehessenek, végül közép­iskolák állíttatnak fel azon jogosultsággal, hogy azok, kik ott végzik el a tan­folyamot, egy évi önkénytesek lehessenek. A német lapok Vilmos császár bécsi utazásával foglalkoznak. Kivétel nélkül elismerésüket fejezik ki a bécsi udvar iránt a császároknak juttatott fényes és szívélyes fogadtatásért. Mielőtt ma — írja lapja élén okt. 22 én a „Nordd. Alig. Ztg.“ — a császár Bécsben időzéséről szóló jelentések lenyomatásait megkezdenék, bizonyára constatálni kell, hogy az oly szives fogadta­tás, melylyel Vilmos császár Ausztria fővárosban min­den tekintetben találkozott, az egyetemes német nép­ben a legörvendetesebb viszhangot ébresztette. Büszke­séggel és örömmel jegyzik föl a német lapok a rokon­­szenv és tisztelet nyilatkozatait, melyekkel császáruk Bécsben találkozott, mint ama baráti szövetség újabb biztosítékát, melyben a két nagy állam a nemzetek bé­kéjének fentartása iránt táplált közös óhajukban egye­­sülnek“. — A „Bresslauer Ztg.“, a többek közt ezeket írja : „Ausztria politikája, mióta Andrássy kormányra került, olyan szilárdságot,­­ méltóságot és bizton­ságot mutat, melyet előbb sajnosan nélkülöztünk benne.“ Végül a „Prov. Corr.“ még egyszer kiemeli a látogatás kiváló politikai horderejét. A nemzetközi ki­állítás újabb alkalmul szolgált a nagyhatalmak egyet­értésének megszilárdítására, melyen Európa békéje nyugszik. Koetz fuldai püspök e napokban történt halála után az ottani kápt­alan Laberenz káptalani dékánt vá­lasztotta meg püspöki helytartónak. Az uj egyházi tör­vények életbeléptetése óta ez az első eset, hogy püspöki szék megürült s betöltése az uj törvények értelmében eszközöltetett. Ehez képest a püspöki helytartó meg­választása is a kormány jóváhagyásától függ, és Labe­renz, ha csak nyíltan és világosan el nem ismeri az új egyházi törvények kötelező erejét, választását nem fogja a kormány megerősíteni.­­ Legalább azt hiszi és várja a közvélemény. Románia elszakadási vágyáról elterjedt hírt a „Köln. Ztg.“ konstantinápolyi levelezője megerősíti. Figyelmeztet egyszersmind ama sajátságos körül­ményre, hogy épen a román „vörös“ párt, mely eddig szenvedélyesen működött ez irányban, most nemcsak ellenzi a kormány szándékát, hanem azt Konstantiná­polyban denunciálta. „A­mily egyetértőleg ítélték el a hatalmak — mondja levelező — a porta magatartását Ausztria iránt, épen oly egyetértőnek mutatkoztak ezen román tervek rászólásában, s ebből sem Bukarestben, sem a díván előtt titkot nem csináltak.“ Romániában többek közt Károly fejedelem utódjáról is kezdenek gondolkozni, vagy más valaki gondoskodik helyettük, de annyi bizonyos, hogy Hohenzollern Frigyes herczeg, Károly fejed­lem öcscse, 6 havi szabadsággal Romá­­niában utazott,­­ hogy ott az oláh nyelvet elsajátítsa. A „Deutsche Nachrichten“ azzal a megjegyzéssel ad nyomatékot e hírnek, hogy román részről már több­ször nyilvánult az óhajtás, hogy a hercze­g Romániában egy hadparancsnokságot átvegyen s ez által állandóan az ország viszonyaihoz kapcsoltassák. Olaszországban a hatóságok küldöttségei tisz­telegnek a királynál, örömüknek adva kifej­tést, hogy a király a nemzet óhajtásának utazásával eleget tett s hogy szerencsésen vissza érkezett. Turinban 19-dikén volt egy ilyen tisztelgés a vá­rosi tanács részéről s ennek egy fontos nyilatkozattal felelt ő felsége. Elmondván, hogy utazása milyen kielégítő volt rá nézve s mily javára válhatik hazájának mind a jelenben, mind a jövőben , a király nem titkolá el nézetét, „bizonyos közelgő eseményeket most már nem tekint olyan komolynak, mint a milyen hitben állanak és s­emi esetben sem tart attól, hogy elhomá­­lyosíthatnák Italia csillagát. Ugyanezen alkalommal megígérte Victor Emanuel, hogy a Cavour-emlék le­leplezésének ünnepélyére, ha csak állami ügyek nem tartják vissza, ismét Turinban lesz. — A carlina téren ez ünnepély alkalmára amphitheatrum szerű tribünét emelnek, melyen a király, a királyi herczegek, a sze­nátorok, képviselők és nagyobb olasz városok polgár­­mesterei, a diplomatiai testület foglalnak helyet. A római nemzetőrség zászlóalja fogja az emlékszobrot díszőrség gyanánt körülfogni. A leleplezés után d. u. 2­ órakor nagy hangverseny lesz, melyre külön alkalmi zeneműveket u. m. symphoniákat és cantatékat a leg­jobb olasz zeneszerzők készítenek. Este 6 órakor disz­­ebéd 450 terítékkel a Carignano palotában, ezt disz­szini előadás követi a Vittorio-Emmar­uele szinházban. A Carlina-tér este fényesen ki lesz világítva. Másnap reggel kirándulás lesz Santenaba, hol a nagy férfiú sírja van. Este nagy ködfátyolkép-mutatvány lesz electricus fénynél a Madame palota két tornya között, mely Cavour apotheosisát fogja mutatni. E látvány a Victor-Emmanuel térről is látható lesz. A mutatvány ideje alatt a prefectúra előtt négy zenekar hymnust fog játszani, s este a „Pietro­ Micca“ czímű történeti balletet adják elő az operaházban. Az orosz „Golos“ a bécsi fejedelmi találkozásról szólva, czikkében ezeket mondja: A bécsi kiállítás egyszersmind alkalmul is szolgált a török-osztrák barátság lehűtésére, kiszorítván helyé­ből azon gyöngéd hagyományos gondoskodást, a­melyet az osztrák államférfiak a „Losporusi beteg emberre“ fordítottak. Azon fogadtatás, m­lyben a bécsi kormány által a szerb és román fejedelmek részesítettek, felkel­tette a porta elégületlenségét. Andrássy ugyan elég erélyes­­jegyzékkel arra bírta a török kormányt, hogy álljon el e tárgyban való tiltakozásaitól, mindamellett ezen elégületlenség a szökevény bosnyákok panasza folytán ismét felmerült. A porta nem mellőzhette hall­gatással a dolgot, s Szerajevóban nyomozást rendelt el, és a nyomozó bizottsághoz Theodorovics és Dragan­­csics osztrák-magyar consulokat is meghizta. Tény, hogy a török vizsgáló bizottság roppant nagy részre­­hajlással járt, el, mi természetesen az osztrák diploma­ták tiltakozását idézte elő. Ennek következtében a porta váratlanul megszüntette a nyomozást s az európai udvarokhoz egy emlékiratot, aláírás és felvilágosító­­ jegyzék nélkül, küldött szét, melyben a nevezett con­­­­sulök ellen a diplomatákra nézve a legsúlyosabb vádak emeltetnek, mintha ők a keresztyéneket a török ható­ság ellen bujtogatták volna. A portának ilyetén cselek­­vénye, mely a diplomatikus szokásokkal s fenálló ala­kiságokkal ellenkezik, az osztrák kormány okszerű haragját keltette fel, és most a portától teljes elégté­telt kiván. Ezen új meghasonlásnak valószinüleg nem lesznek komoly következményei, s az ügy a török kor­mány mentegetőzésével fog végződni, minthogy reám nézve isten veszélyes volna, szomszédját ingerelni s még­­ inkább felizgatni a nyílt felkeléstől úgy is már alig visszatartóztatható keresztyén alattvalóit főképen most, midőn belszervezetében fontos, terjedelmes és gyökeres reformok életbeléptetéséhez hozzáfogni készül. De egy­idejűleg ezen viszály az osztrák keleti politikában for­dulatot jelent, és pedig oly fordulatot, mely nagyítás nélkül azon kötelezettségeknek tulajdonítható, melye­ket Andrássy császárunk bécsi látogatása alkalmával magára vállalt, a következménye az egy év előtt Ber­linben összegyűlt három uralkodó között a keleti poli­­kára vonatkozólag létesült egyetértésnek. Budapest, október 24-én. Egyéb sürgősebb ügyek megvitatása nem en­gedte, hogy Györffy Gyulának a „Biharéban megjelent „Bizalmas csevegés a balközép párt­ról“ czímű minapi czikkére előbb tegyünk meg­jegyzéseket. Nem lehet azonban hogy legalább ma ne térjünk arra vissza, minthogy az, úgy látszik, a balközép legközelebbi tervét, szándé­­kát, árulja el. Ugyanis miután előrebocsátotta egyrészt azt, hogy a balközépnek elvileg fen kell tartania egész programmját, másrészt pedig megemlí­­tette, hogy egy a körben tartott értekezlet alkal­mával Tisza Kálmán, a jelenlevők egyhangú he­lyeslése mellett, azt mondotta, hogy ha a pro­gramot valamennyi pontját egyszerre nem le­hetne elérni, azért mégis kötelessége a balközép­nek oda törekedni, hogy a­mi a feladatok közül az idők és körülmények szerint győzelemre emelhető, az életbe lépjen , s miután végre azon nézetét fejezi ki, (Györffy Gyula) hogy a pro­­grammpontoknak a kivihetőség szerinti osztá­lyozását senki sem tartaná jó politikának, szóról szóra ezeket írja: „Az első kérdés, mely pártunk parlamentáris győzelmére alkalmat fog nyújtani, előrelátható­lag a magyar pénz- és hitelügy kér­désének függetlenítése lesz. Majd ha megengedi a gondviselés, hogy a csatában győz­zünk, akkor lesz ideje beszélni arról, hogy a kor­mányvállalásnak itt elmondott theóriái a gya­korlatban miként alkalmaztassanak­. Tehát, ha a minisztérium a pénzügyi rész­kezelés s a bank fel­ nem­ állítása miatt veresé­get fog szenvedni a képviselőházban, ez a balkö­zépre nézve a kormányvállalás lehetőségét fogja teremteni. S miután annak — t. i. a pénz- és hi­telügynek fontosságáról, a nemzet életére döntő befolyásáról, — mint egy közbeszűrt mondat tartja — nem szükséges beszélni; annálfogva nem ok nélkül azt lehet e két állítás egybeveté­séből következtetni, hogy ha ezen két fontos kérdés megoldását remélheti, illetőleg a király által arra felhatalmaztatik a balközép, tehát kész lesz, illetőleg kész legyen a kormánynak elvál­lalására. Mely következtetés annál megengedhe­­tőbbnek látszik, minthogy, a­mit magán után hallottunk, evvel tökéletesen összevág. Mi ennek ellenében először is arra vagyunk bátrak figyelmeztetni Györffy Gyulát, hogy va­lamely képviselőnek, legyen az bár vezérnek ki­kiáltva, beszéde, teljességgel nem képes a párt által ünnepélyesen elfogadott p­r­o­g­r­am­­mot megváltoztatni; a programaiban pedig arról szó sincs, hogy abból csak egy rész valósít­­tassék a baloldal által. Másodszor abból, hogy Tisza azt mondta, „hogy ha nem volna lehetsé­ges mindent egyszerre sikerhez juttatni, köte­lessége a balközépnek oda törekedni, hogy legalább az lépjen életbe, a­mi az idők és körülmények szerint győzelemre emelhető“ K­épen nem következik, hogy ezen részlet maga a balközép által, illetőleg ennek kebeléből alakult minisztérium által valótittassék. A balközép elő­mozdíthatja s kötelessége előmozdítani mind azt a mit elveivel megegyezőnek tart, ha mindjárt a jobboldal részéről inditványoztatik is, s ezt — épen úgy mint a 48-as párt — eddig is tette, anélkül, hogy azért egyik vagy másik üdvös törvény létesíthetése végett kormányra jutni késznek nyilatkoznék. A kormányra­ léphetés föl­tétele ugyanis valamely pártra csakis az lehet, hogy egész programmját vagy legalább annak lényegét, fő részeit azonnal valósíthassa. Mi már, — kérdezzük tisztelettel, — a balol­dal program­mja, mi annak lényege? Az önálló nemzeti bank talán vagy bár a pénz (messze van egymástól) és hitelügy fü­ggetlenítése? Ez a programmnak csak egy kis része, illetőleg folyománya. A balközép programmjának lényege az ismeretes bihari öt pont, a­melyek között pedig a bank még csak elő sem fordul, olyannyira magától értetvén ez, mihelyt a közös ügyek s közös minisztériumok a delegációval együtt megszűn­nek. Tehát még az esetre is, ha a bihari öt pont el lenne egymástól választható, a pénz- és hitel­ügy függetlenítése, világosabban szólva : az ön­álló bank felállítása nem lenne elegendő alap, — még Tisza érintett beszédének értelmében sem, — a kormány­vállalásra. Mert elvégre is a „pénz- és hitelügy függetlenítése“ alatt, mint veszszük észre, csakis a bank felállítását értik ezen urak. Ha egyebet, ha többet értenének, ha legalább a közös pénzügyminisztérium eltörlé­sét értenék — a­mi magában nem nagy dolog — úgy azt alkalmasint világosabban fejeznék ki. Az önálló bank pedig kö­zgazdas­á­gi függésünket Ausztriától csökkenteni fogná ugyan, de pénz- és hitelügyi függetlenségünket egymaga nem biz­tosítaná. Ez csak teljes függetlenség mellett, ne­vezetesen kereskedelmi tekintetben is, ér­hető el. S a­mint nem elég pénz- és hitelügyi függet­lenségünk biztosítására az önálló nemzeti bank, úgy másfelől ez nem is kizárólag baloldali óhaj­tás, nem a balközépi programm sajátsága. — A jobboldal szintúgy magáénak vallja azt, mint mi baloldal. Lehet-e már most... — kérdjük szépen — oly valaminek a létesítése végett saját pro­­grammjáról, ezen programm lényegéről lemon­dani, a­mi nem is ismertető jele a balközépnek? Lehet-e egy önálló bankért vagy bár még hozzá valami más kisebb nagyobb értékű enged­ményért letenni, vagy ha úgy tetszik, bizonyta­lan időre elhalasztani az ország önállóságának helyreállítását? Egy tál lencséért az egész örök­séget. Mert utoljára, ha még oly fontos is reánk nézve az önálló magyar bank, az ország teljes törvényes önállóságához képest az mégiscsak alá­rendelt fontossággal bír. Azért, ha valóban úgy esnék, hogy a kor­mány leszavaztatása esetén a balközépi képviselő urak, a jobboldal egy részével egyesülve, a Györffy által említett alapon akarnának vállalni kormányt, mi azt — ha még úgy hangoztatnák is az egész programm sértetlen fentartását — egyenesen hűtlenségnek az elvek s a választók iránt tekintenék. S miután mind egyre szaporod­nak a jelenségek, melyek szerint csakugyan ily lealkuvásra készek a balközépen, mi ismételve figyelmeztetjük a választókat, hogy ennek meg­akadályozása végett idejekorán szót emeljenek, nehogy hallgatásukat késő bánat kövesse. A feljebb mondottakkal kapcsolatban megemlítjük, hogy Nyíregyháza polgárai még a nyáron felszó­lították Vidliczkay József képviselőjüket: nyilatkozzék, milyen állást szándékozik elfoglalni a szóban levő párt­átalakulásnál. Vidliczkay a felhívásnak eleget teendő, aug. 31-ére tűzött ki népgyűlést, de minthogy az időtájt a cholera legjobban pusztított, a gyűlés ak­kor elmaradt és i. h. 26 án fog megtartatni. Reméljük, hogy a választók csak határozott, félre nem magyarázható nyilatkozattal fognak megelégedni, s egyúttal az ellenzék két árnyalatának — a 48-as pártnak t. i. és a balközép elvhű részének — egyesülése iránt is ki fogják fejezni óhajtásukat, csakis ez egyesüléstől lehetvén várni sikert, győzedelmet. — A korteskedés a budapesti főpolgármesteri hi­vatalra javában foly úgy Ráth Károly, mint Ház­mán Ferenci mellett. Azon állítással szemben, mintha az egész Terézváros az előbbi jelölt részére nyi­latkoznék, úgy értesülünk, hogy ott is vannak jócskán a­kik Házmánt akarják. A József- és Ferenczvárosban meg épen a nagy többség van a budai polgármester mellett, mindamellett hogy a Ráth barátjai házról házra járnak híveket szerezni. A­mi minket illet, mi — mint már régebben kinyilatkoztattuk — egyik jelölt mellett sem vagyunk, s egyszerűen registráljuk a történő dol­gokat. ____________ — A vasutaknál eshető halálesetekből felmerülő kártérítések iránt az igazságügyminiszter törvényjavas­latot nyújtott be a miniszterelnökhöz s a „P. L.“ azon szokásos előnyben részesülvén, hogy ő azt német nyelven már közzéteheti, kivonatosan is ismertetjük a „P. L.“ után a törvényjavaslat pontjainak lényegét, a következőkben: 1. §. Ha a vasúti üzletnél valaki megöletik vagy tetemes sérülést kap, az üzletvállalkozó felelős az ezál­tal okozott kárét, hacsak be nem bizonyítja, hogy a bal­eset tőle nem függő hatalmas­ veszély vagy épen az illető saját maga által okoztatott. 2. §.Kártérítés adandó: a) Halál esetében a gyógyítási és temetési költsé­gek mint szintén kárpótlás a megsérültnek haláláig szá­mítandó keresetképességi hiányáért. Ha a megholt kö­telezve volt másokat tartani, ezek a haláleset által oko­zott hiányokért szintén kárpótlást igényelhetnek. b) Sérülés esetében a gyógyítási és azon vagyon­­­veszteségi költségek, melyeket a sérült keresetképessé­­ge hiánya következtében szenvedett.

Next