Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
szerűségből tette,azt legutóbbi magatartása eléggé bizonyítja, hogy kész lett volna még a nemzetgyűlésben is megjelenni, hogy követelje trónra ültetését. E hir azonban még megerősítésre vár, mert sokkal valószínűbb, hogy Chambord elveihez való ragaszkodásából csak azért csinált erényt, mert tudta, hogy sem elveivel, sem azok nélkül nem érhet czélt. Mint valódi trónkövetelő, ha látja, hogy elveinek elhallgatásával elfoglalhatja a királyi széket, bizonyára nem késett volna ezt megtenni, miután később hatalmával úgyis könnyen megváltoztathatott volna sok mindent. Szemei előtt lebeghetett még azon bonyodalom is, melyet a korona föltevése maga után vonhat, kissé mégis különösnek tűnhetett föl előtte, hogy a korona a fővel együtt, mely pedig az ő feje lenne, könnyen a porba hullhat. De bár mint legyen is, ezúttal a monarchia helyreállítására tett kísérlet meghiúsult. Chambord gróf ha nem is szűnt meg trónkövetelő lenni, de ilyennek tekinteni jelenleg aligha lehet. Az orleanisták és legitimisták közti fusió nem sikerült. Az egy család két ágának útjai ismét külön váltak. E viszály csak a republikánusok ügyét mozdítja elő. A bonapartisták kevés számuk daczára szintén mint tényezők szerepelnek s nekik kétségkívül szintén van részük az érdemben, hogy a monarchikus vajúdás kénytelen volt Mac-Mahon elnöki hatalmát hét évre meghosszabbítani. De nagyon csalódnék, ki azt hinné, hogy már most a monarchista pártok eddigi törekvésükkel fölhagynak. Ez távol van tőlük. Sőt ellenkezőleg még csak ezután fognak teljes erélylyel czéljuk elérhetésén működni. A hét év, mely időt enged nekik fondorlataik folytatására, megnyugtatá őket, mert azt hiszik, hogy ez alatt az idő esélye meghozhatja nekik a kedvező pillanatot. Úgy látszik, hogy Mac Mahon ezután is Chambord trónra juttatására fogja fölhasználni befolyását. Erre enged következtetni azon látogatás, melyet Dampierre-ben a Francziaországból távozó Chambordnál bucsuzásképen tett. Ezúttal Chambord előadást tartott a legitimitás jogairól s a németgyűlés cselszövénykedéséről. Mac Mahon ennek, szerepénél fogva mint látogató, nem mondhatott ellent s habár hallgatásával is a mondottakat helyeslé. Ez oly tény a köztársaság elnöke részéről, hogy megérdemelné a vád alá helyezést, mit a republikánusok nem is mulasztanának el megtenni, ha többségben lennének, hogy a köztársaság határozott ellenségénél tisztelgő elnököt megbüntessék. De jelenleg Mac Mahon dictators tudja, hogy az oldalról veszély nem fenyegetheti. Az új kabinet már megalakult, s hogy tagjaira ez elnök büszke lehet, azt tagadni sem lehet. A monarchikus pártok majdnem egyenlő számmal vannak képviselve, hogy a különböző törekvések egyelőre kellő ellensúlyozásra találjanak. E kormány a többséggel továbbra is egyengetni fogja a monarchiához vezető utat. Minden intézkedésük oda lesz irányozva, hogy ha lehet még a hét év eltelte előtt Francziaország trónja gazdát nyerjen, de hogy melyik párt embere fog felülkerekedni, ezt csak a későbbi esélyek fogják eldönteni. A legitimistáknak Chambord visszalépésével mostanában kevés a kilátásuk; az orleanisták most kezdtek a térvizsgálathoz; a bonapartisták jelenlegi csekély számuk miatt legtöbbet bíznak a véletlenben, mely malmukra hajtandja a vizet. E törekvések mindegyikének számítása azon alapszik, hogy minden szabadelvű törekvés elnyomásával a republikánusokat háttérbe szorítsák. E tekintetben a reactió első lépése az 1871-ki községi törvény megszüntetése,vagyis olyannal való helyettesítése, mely a maire-ek kinevezését a köztársaság elnökére s a prefectekre bizza. Ilyen a sajtónak az 1852-ki bonapartista törvények alá helyezése. A hatalom erőszakkal sokat tehet, de műve nem bir oly tartóssággal, hogy azt a nép akarata egy pereznyi nyilvánulásával meg ne semmisítse. Ez fog történni valószínűleg Francziaországban is. A hatalmon lévők meg fognak kisérteni mindent, mi azon uralomra vezet, mely számukra fényes és jövedelmező állásokat biztosít, habár ez a nép jogainak csorbításával történik is. De bármint erőlködjenek, a népnek szabadságra törő vágyát nem lesznek képesek elnémítani s az első alkalommal, midőn a nemzetgyűlés számára újabb választások lesznek, a legkorlátozóbb választási törvény mellett is a szabadelvű férfiak fognak többségre jutni s az elnök hatalmának meghosszabbítására adott hét év, hiszszük, a monarchia teljes bukásával és a republikánusok győzelmével fog végződni. (—ehe.) ámbár élénken érezi az állásnak, mely reá az országgyűlésen vár, nehézségeit, s alig hiszi, hogy ottani tevékenysége többre terjedhessen annál, hogy szavazatának nyilvánításával fentartsa a jogot, mely Komárom városát a törvényhozásban megilleti, azon esetre mégis, ha újabb megválasztása által választói bizalmának folytonosságáról s arról biztosítva lesz, hogy hazafiai rokonszenvük által további eljárásában folyvást támogatattni fog, kötelezettségének ismerendi teljesíteni megtisztelő felhívásukat, kérvén a küldöttséget, hogy e nyilatkozatát választóinak nagybecsű bizalmukért hálás köszönetének kijelentése mellett tudomására juttatni szíveskedjék. * — Komáromból a következő tudósítást vette a,,P. Napló“: Azon küldöttség, mely Komárom városa választó polgárainak f. hó 23-án tartott értekezletéből a czélból küldetett ki, hogy Ghyczy Kálmán urat a képviselői állásnak újabban leendő elfoglalására felszólítsa, megbízásában eljárt. Ghyczy Kálmán ur a hozzá intézett felszólításra körülbelül következőképen válaszolt: Erkölcsileg kötelezve értette — úgymond — magát, nézeteit az ország helyzetéről nyíltan és tartózkodás nélkül elmondani, s midőn ezt képviselői állásáról történt lemondása után választóihoz intézett jelentésében megtette, nyilatkozatának sikerét nem annyira a jelenben, mint inkább a jövőtől várván, azt hitte, hogy ezzel be is fejezte nyilvános élete pályáját. Kéri is választóit, hogy azt engedjék így bejeznie, de elismeri, hogy újabb megválasztása újabb kötelezettséget rovand reá. Ez hozzá intézett határozott felhívás lesz a legnemesebb polgári kötelesség teljesítésére s amennyiben politikai nézeteinek választói általi helyeslését is kifejezi, újabb erőt is szolgáltatand neki ezen kötelességek teljesítésére. Azért, MAGYAR ÚJSÁG 1873. DECZEMBER 2. — Bittó István elnöknél szombaton d. u. négy órakor szükebb körű értekezlet tartatott, a kormány állása és a Deák-párt követendő magatartásának megállapítása végett, különös tekintettel a holnapi klubegyűlésre. Az értekezletet kísérletnek kell tekintenünk a különböző frakciók összeegyeztetésére. Részt vettek tizenöten, de nem minden meghívott jelent meg. Az elmaradottak közt volt a politikai akcziótól teljesen viszszavonult gr. Lónyay Menyhért. Jelen voltak Csengery, Sennyey br., Grrove, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Somssich Pál, Pólya József, Kemény Gábor br., Lónyay János stb. Megállapodás történt abban, hogy a Szlávy-kormányt tartani fogják s ebbe Sennyey Pál is belenyugodott, hogy sikerüljön az oly heterogén elemeket, mint Sennyey és a Deákpárt szabadelvű államférfiak összeegyeztetni s egy őszinte közös politikának megnyerni, azt talán a tervezők sem remélték s az összes eredménynek egy kis ideiglenes békét kell tekintenünk, mely az ellentéteket ki nem egyenlítette, csak súrlódásukat függesztette föl egy időre. (Reform.) — A képviselőház tanügyi bizottsága pénteken az országos ülés után tartott gyűlésében folytatta a középtanodai törvényjavaslat tárgyalását. A függőben maradt 4-ik §-hoz, mely a gymnáziumok tantárgyait sorolja elő, első szólal föl Pulszky Ágoston. Az államgymnasiumok felső osztályaiban kizárólag a magyar nyelvet óhajtja, ami nem zárná ki,hogy az illető vidék nyelvének irodalma is taníttassék. Mindenekelőtt ez iránt kér fölvilágosítást a minisztertől. Trefort Ágoston kultuszminiszter szerint a kérdésben csak a nemzetiségi törvény szolgálhat zsinórmértékül. Tisza Kálmán a fölvetett kérdést igen fontosnak tartja, nincs ugyan teljesen megelégedve a nemzetiségi törvénynyel, már kezdetben az volt véleménye,hogy nem is kellene külön nemzetiségi törvényt alkotni, mindamellett azt hiszi, hogy a kérdéses intézkedésnek útját állaná a nemzetiségi törvény. Molnár Aladár:A kormány e téren így is sokat tehet; a főtanodákban a magyar lévén a tannyelv, a miniszter hivatkozhatik arra, hogy a tanítványok előre képesítve legyenek annak használására, anélkül, hogy e tekintetben külön intézkedést kellene fölvennünk a törvénybe. Kautz Gyula a nemzetiségi törvényre nézve osztja Tisza K. nézetét. A fölvetett kérdés tárgyalva volt a közoktatási tanácsban is, s bár szóló ott hivatkozott a nemzetiségi törvényre, mégis kimondatott, hogy a felső osztályokban a gyár legyen a tannyelv. Ő is elismeri, hogy e tekintetben van a miniszternek fogantyúja. P. Szathmáry Károly a kérdésre vonatkozólag semmit sem óhajt a bizottság munkálatába fölvétetni, nehogy vitát provokáljunk. Pulszky Á., szintén belenyugodván ebbe, áttér a többi kérdésre. Elismeri ugyan a görög nyelv képező erejét s azt is, hogy kívánatos lenne köteles tantárgygyá tétele; de a kérdés az, vájjon lehető-e ez czélszerűen a mostani körülmények közt? E kérdésre nemmel felel;jobb hogy egészen elhagyassék, mintsem az eddigi fölületességgel tanítsák tovább is ; az eddigi rendszer föntartása még inkább megdöntené a görög nyelv képző hatásában való hitet is. Az algymnasium tantárgyainak külön csoportosítását nem óhajtja, mert e tekintetben egész határozottsággal úgyis keveset tehetnénk, de mert nem akarja megkötni a miniszter kezét. Utána P. Szathmáry Károly fejti ki a nyelvtannak beosztása iránti nézeteit a középtanodákon. Szerinte egy-egy új nyelv csak két-két évenként hozandó be, a gymnasium első két osztályában a fősuly az anyanyelvre fektettetnék, a harmadikba kezdetnék a latin, az ötödikben a német és a hetedikben a görög. Az egyszer megkezdett nyel azonban a megfelelő kisebb mértékekben a többi osztályokon is keresztül vezettetnék ; minden nyelv tanítását az illető nemzet műveltség és irodalomtörténetének kellene megelőznie; a tantárgyak csoportosítását a négy alsó s a négy felső osztályra nézve csak annyiban fogadja el, amennyiben a négy alsó osztályban leginkább a hazai és természetrajzi tárgyakat vélné csoportosítandóknak ; a gymnasiumi növendékek mostani megterheltetésének okát abban keresi, hogy a reál tantárgyak nem mint értelmi képző eszközök, hanem mint gyakorlati tudományok egész tömegükben vétettek át. Várady G. igen szépen és lelkesen védte a görög nyelv tanításának ügyét, szerinte, ha csekély siker miatt valamely tudomány kitörlendő a tantárgyak közül, akkor ép úgy lehet e más tantárgyat is kitörölni; a sikertelenség okait ő is a tanmódszer hiányában keresi, s ha a tanerők hiánya kényszeríti a minisztert a fakultatív alkalmazásra, kérdi: honnan veszi a tanerőket az ilyen előadásokra? Tisza Kálmán legfőként a növendékek emlékező tehetségének túlhalmozásából származtatja középiskoláink jelen sikertelenségét, mely túlhalmozás szerinte az ítélőképességet rontja meg, ezért a miniszteri javaslatot pártolja. E mellett hogy a tantárgyakat illetőleg a bizottság helyesen ítélhessen, a minisztert felszólítandónak tartja, hogy nézeteit a tantárgyak beosztását és terjedelmét illetőleg adja elő, mit a miniszter meg is ígért. Kautz Gyula különösen az egyetemre előkészültség tekintetéből követeli a latin és görög nyelv tanítását, melyek nélkül szerinte valódi egyetemi humán képzettséget a tanuló el nem érhet. — Ezen érvét tüzetesen indokolja. — Szilády Áron megújítja azon indítványát, hogy az alsó négy osztályban semmi idegen nyelv ne mittassék. Indokolja azt különösen a nemzeti nyelv szempontjából, mely annyira el van szerinte hanyagolva, hogy a magyar nyelvérzék teljesen kihalóban van. A német nyelv tanítását a társadalmi térre utalja; végre nincs kifogása az ellen, hogy a két legfelső osztályban, ha helye marad, a görög nyelv is ne taníttassék. —Molnár Aladár cáfolván a görög nyelv kötelezettsége ellen felhozott érveket, több jeles szaktudóst hoz fel, kik mint realisták épen a reál czélok elérésére is követelik a görög nyelv tanítását. Egyébiránt a bizottság e kérdésekben a végelhatározást Tisza indítványára akkora halasztja, midőn a miniszter megígért felvilágosítása előtte fog feküdni. Schwarcz Gyula a tantárgyak közé a geológiát és kozmológiát is felvétetni indítványozza. A tárgyalás alatt lévő kérdések felett a hétfőn délután 5 órakor tartandó ülésen fognak szavazni. Patai István képviselő beszéde a nov. 26-diki esti ülésben. T. ház ! Fájdalmasan hat rám ily komoly tárgyalás alkalmával az átkos emlékezetű „Eláll“ kiabálás. Eszembe juttatja, hogy épen a túloldal sok „Eláll“ és „szavazzunk“ kiabálása voltak legfőbb okai annak, hogy nyakra főre mindent leszavaztunk, s oda jutottunk, ahol most, van az ország. Csak azért állottam fel, hogy néhány szóval én is részt vegyek ezen komoly tanácskozásban. (Halljuk !) Igaz, hogy a túlsó oldalon a hiányokat már nem takargatva, résztvevőket kerestek, s azt mondják, hogy mindnyájan hibásak vagyunk. Én egész higgadt komolysággal a naplóra utalva, úgy magam, mint társaim nevében visszautasítom ezt, ámbár nem oly büszkén, mint Móricz Pál, mert neki kénytelen vagyok megmondani, hogy az ő pártjának is van része benne, nevezetesen a vezérnek, Tisza Kálmánnak. Ezt azért mondom, hogy ne vegye magára más, mint pár nappal ezelőtt történt, midőn a túlsó oldalra mutatva, a kegy- és hivatalvadászatról szólottam. Non petita excusatioe et incusatio, ő is részt vett, mert az indemnity megadása alkalmával ő is azt mondotta, hogy meg kell adni, mert különben a status kereke megakad. Most az összes minisztérium azt mondja, hogy e kölcsön nélkül megakad az állam kereke, és ő mégsem adja meg. Én ezt rész néven nem veszem, hanem csak arra kérem, ne méltóztassék velünk annyit foglalkozni, mert bizony nagy hatása nincs. Hanem azt én aztán ismét nem bánom, hogy önnek a nyert határaiért milyen fajta koszorúkat adnak debreczeni választói ; én azzal nem gondolok. Most csak a túloldal némely szónokainak (Halljuk!) kívánok felelni. Somssich Pál felszólított bennünket, felszólított minden pártot, hogy kezet fogva szabadítsuk meg a hazát. Én részemről ünnepélyesen nyilvánítom, hogy e részben az első leszek, mihelyest a mostani rendszert megváltoztatva oly térre lép a kormány, melylyel a hazát megszabadítani lehet. Soha senki nem szerít szívesebben kezet Somsichcal mint én, de addig nem. A Sennyey zászlója iránt azt a vigaszt nyújthatom neki, hogy ne féljen, mert ha lobogtatja is, csak Maria Czell felé leszen neki serege. Utoljára azzal az óhajjal fordulok a túlsó párthoz, (Halljuk!) hogy ez a mai szavazás legyen a Mameluk kornak hattyú dala. (Derültség.) Természetes, hogy én azon indítványra szavazok,amelyet magam is aláírtam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. (November 29-én d. u. l/22 órakor.) Elnök: Bittó István, Jegyzők: Széll Kálmán, Huszár Imre, Wächter Fr., Beöthy Algeron. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy József, Trefort Ágost, Szende Béla, Tisza Lajos. Ülés kezdete d. u. l/22 órakor. Elnök: T. ház! Minthogy a tegnapi ülésben nem jelentettem a mai ülés tartását és az csakis a kölcsöntörvényjavaslatnak szentesítése következtében annak kihirdetése czéljából hivatott össze , mindenekelőtt kötelességemnek tartom jelenteni a t.háznak, hogy azon küldöttségnek eljárásáról, mely ő felsége 25 évi uralkodásának évfordulója alkalmából a ház szerencsekivánatait ő felségének kifejezni volt megbízva, jelentésemet a legközelebbi ülésben fogom az. háznak megtenni. Széll Kálmán jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Wächter Frigyes jegyző olvassa a szentesített törvényt. A szentesített törvény hasonló kihirdetés végett a főrendekhez fog átküldetni. Ezután az ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az ülés 1 óra 55 perckor véget ér. A főrendi ház ülése. (November 29-én, délután 2 órakor.) Elnök: Majláth György. Jegyzők: P. flavicini Ede őrgróf, Vay Béla báró, Zichy Ferraris Viktor gr. A kormány részéről jelen voltak: Szende B., Szlávy József, Wenckheim Béla báró. Elnök: A mai ünnepélyesség alkalmával történtek ismétlésével nem kivánom a méltóságos főrendeket fárasztani, miután testületileg volt szerencsénk ő felségének hódolatunkat bemutathatni, egyedül ő felségének legkegyelmesebb válasza fog felolvastatni azért, hogy az az irományok sorába igtattassék. Zichy Ferraris Viktor olvassa a legkegyelmesebb válasziratot. Tombor István a képviselőház jegyzője áthozza a 153 millió o. é. ezüst frtig terjedhető államkölcsönről szóló szentesítéssel ellátott törvényczikket kihirdetés végett. Vay Béla báró jegyző olvassa a szentesített törvényt. A törvényczikk eredeti példánya biztos őrizet végett az országos levéltárba tétetik. Elnök jelenti ezután, hogy Magyarország prímásától tegnap este vett távsürgönyben értesíttetett, hogy súlyos betegség által akadályoztatott a mai bemutatáson részt venni, úgy szintén Jekelfalusy székesfehérvári püspök ebbeli mentségét. A mai ülésnek több tárgya nincs s a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés fél 3 órakor véget ért. Az országgyűlés decz. Déli 10 órakor. Elnök Bittó István megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után, beterjeszti a nov. 31-ig elintézetlen maradt irományokat, s több hatóság kérvényét s Kosztics Lázár végleges igazolását jelenti be. Zichy Antal a tanítók nyugdíjazása iránt nyújt be kérvényt. Remete Géza interpellátiót intéz a belügyminiszter azon interpellation adandó válasz iránt, melyet a zalamegyei katonaság kihágásai iránt még egy évvel ezelőtt tett. Miletics Szvetozár indítványt nyújt be egy az egyházi és világi birtokok jogainak megvizsgálására kiküldendő bizottság iránt. Ki fog nyomatni. Almássy Sándor indítványt tesz egy 25 tagból álló bizottság kiküldése iránt, melynek feladata volna a szűk termés, s pénzhiány folytán beállott országos nyomor orvoslásáról tanácskozni. — Ki fog nyomatni. Szögyényi ig. bizottsági előadó Babes Vincze 1. ideiglenes igazolását, Dániel a kérv. bizottságnak a 28-ik szám alá sorozott kérvényekrőli jelentését. Szlávy miniszterelnök a horvát törvény módosítványának szentesítését terjeszti be a háznak. A napirend első tárgyát az állam és egyház viszonyainak rendezésére kiküldendő bizottság tagjának megválasztása képezi. — A szavazólapokon következő nevek állanak: Bartal, Bánó, Benes, Csengery, Gorove, Gullner, Hoffmann, Házmán, Joannovice, Kállay, Kondorossy, Lüke, Madarász, Molnár Aladár és Antal, Nikolics, Paczolay, Sennyey, Simonyi Lajos, Somssich, Szentimrey, Taray, Tisza Kálmán, Wahrmann, Zichy Antal, Zsedényi. A szavazás eredménye a legközelebbi ülésen fog kihirdettetni. Simonyi Ernő a Rákóczy hamvak hazaszállítása kérdésében a miniszternek ajánlja, hogy e hamvak iránt tudakozódjék a külföldi, s különösen a párisi követségnél, ahol Rákóczy szíve el van eltemetve. Következik ezután a napirend második tárgya : a bankkérdés.Lapunk tudósításának befejezésekor Horn Ede szólal fel s ad be indítványt a bankkérdést illetőleg. KÜLFÖLD. Páriában a múlt héten egy röpirat jelent meg, melynek czíme ez : „Az igazság a monarchikus restauratióról.“ E könyvecske hivatalos leírását adja a fusió rövid életének. Legelőször is a röpirat egy visszapillantást vett a nemzetgyűlésre , még mikor Bordeauxban székelt. Már akkor igen élénken beszéltek a két Bourbon-ág kibéküléséről s azt hitték, hogy maga Thiers is támogatni fogja a tervet. „A történelem fel fogja jegyezni egykoron a kötelezettségeket, melyekkel Thiers ur a jobboldalon ülő barátjainak tartozott. Ő megígérte nekik, hogy közre fog működni a restauratió érdekében és azt egyesült monarchiának nevezte.Midőn a nemzetgyűlés Versaillesba átköltözött, Aumale és Joinville herczegek mandátumaival foglalkozott. Mindkettő megválasztatott, de még fennállott az 1848. május 25-iki törvény, mely megtilta minden Orleans herczegnek, hogy franczia területre lépjen. Hogy az ezen törvény megváltoztatására szükséges többség előkerüljön, a jobboldal és jobbközép között tárgyalásoknak, alkudozásoknak kellett végbe menni. A balközépre nem lehetett számítani, mert Thiers határozottan ellenezte az orleanisták hazatérését. De még a jobboldalt is csak nagy nehezen lehetett megnyerni. „Nem akarjuk megnyitni Francziaország kapuit az Orleans hgeknek,“ — mondák a vezérek — nehogy egykor őket mint ellenzéket a trónra vezető után legitim királyság ellen találjuk.“ A jobb közép igyekezett megnyugtatni a legitimistákat, de ezek a hgektől, főleg a párisi gróftól azon adott szót és ígéretet követeltek, hogy Chambord grófot meglátogassák. Ez alkudozások alapján jött létre aztán 1871-dik évi márcziusban Dreuxban egyfelől Aumale és Joinville herczeg, másfelől pedig a legitimisták vezére között a megállapodás. Az Orleanségek kijelenték, hogy az ő családjukban nincs trónkövetelő, s hogy ők azon esetre, ha Francziaország ismét visszatérne a monarchiához, nem állanának Chambord gróf útjában, s hogy igy gondolkozik a párisi gróf is. Erre megköttetett aztán, az egyezmény, melynek következtében a nemzetgyűlés eltörle az érintett törvényt és az Orleans herczegek elfoglalák helyeiket a parlamentben. A párisi gróf tehát köteles volt Frohsdorfba zarándokolni. Két évi időt engedett magának, hogy ígéretét teljesítse, mindenesetre leginkább azért, mert pártfelei igyekeztek őt arról lebeszélni. Da fivére, Chartres hg. végre rábeszélte őt, s így a párisi gróf 1873. július végén elhatározta, hogy megteszi a megígért látogatást. E látogatásnak titokban kellett volna történni, a miért is a párisi gróf családjával jár. 31-én este, hogy a kémlelőket tévútra vezethesse, Villers-sur Merbe utazott, de ugyanazon napon este még visszatért Parisba, hogy aztán Joinville hg. kíséretében egy gróf Villiers nevére kiállított útlevéllel Bécsbe utazzék. Ő azt hitte, hogy a titok teljesen meg van őrizve, de ezt megtudta Thiers, ki azt aztán Barthelémy St.Hilaire által tudatta a „National“ czímű lappal. A meglepetés úgy a republikánusok, mint az orleanisták között igen nagy volt, kik a dreuxi pactumot nem igen ismerték minden részletében. A párisi gróf szombaton, aug. 2-án érkezett Bécsbe s vasárnap Frohsdorfba a szolgálattevő lovagnak egy sörgönyt küldött, melyben Chambord gróftól kihallgattatást kért. Hétfőn (aug. 4.) d. e. 9 órakor megjelent Vaussay úr elhozva Chambordnak egy jegyzékét, melyre a párisi gróf e kis levélkét irta válaszul: „A párisi gróf ép úgy gondolkodik, mint Chambord gróf, hogy e látogatás minden félremagyarázástól megóvandó. Kész kijelenteni, hogy nemcsak a Bourbon ház fejét üdvözli, hanem egyszersmind elismeri az elvet is, melyet Chambord gróf képvisel. Kívánja, hogy Francziaország üdvét ez elvhez való visszatérésben keresse és azért jó Chambord grófhoz, hogy ezt biztosítsa, hogy családjában nincsen vetélytársa.“ Vaussay nagyon megelégedettnek nyilatkozott a párisi gróf e szavaira és egy nappal később, kedden, aug. 5-én Fülöp Lajos unokája megjelent Frohsdorf várában. Vaussay úr bevezeté őt, Chambord gróf kezet nyújtott neki és leülteté. Ekkor aztán igy szólt a párisi gróf: „Egy látogatást teszek, melyet rég tenni óhajtottam. Jövök, hogy önnek az én párttöredékem nevében a legmélyebb tiszteletet nyilvánítsam, önnek nemcsak mint családunk fejének, hanem mint a monarchikus elv egyetlen képviselőjének Francziaországban. Kivánom, hogy mielőbb érkezzék meg a nap, melyben Francziaország belássa, hogy üdve egyedül ezen elven alapul. Ha visszatérend az ország a monarchiához,ön nem fog családomban vetélytársat találni.“ Chambord gróf annyira megindult e szavakon, hogy könytelt szemekkel keblére ölelte a kedves unokát. Még egy kevés ideig beszélgettek ketten, aztán megjelent Chambord grófnő és reggelihez ültek. Négy órai tartózkodás után a párisi gróf visszatért Bécsbe és Chambord gróf még aznap d. u. viszonozta a látogatást. A röpirat szerint Chambord e látogatásának nem volt politikai czélja. Egy fontos kérdést sem beszéltek meg, a zászló- és alkotmánykérdést nem is érintették. Chambord ismeretes programm nyilatkozata roppant meglepetést keltett. Maga Csesnelong sem — kihez Chambord ezt intézte — akarta azt valódinak tartani. Rögtön minisztertanács tartatott, melyben Broglie hg. azt javasta, hogy igy is lehet proclamálni a monarchiát, akár a párisi gróffal, mint régenssel, akár pedig Mac Mahonnal, mint királyi helytartóval. De leszavaztatott. — így lett vége Chambord királyságának.— A röpirat szerzőjének Villemessout tartják.