Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

szerűségből tette,azt legutóbbi magatartása eléggé bizonyítja, hogy kész lett volna még a nemzet­gyűlésben is megjelenni, hogy követelje trónra ültetését. E hir azonban még megerősítésre vár, mert sokkal valószínűbb, hogy Chambord elvei­hez való ragaszkodásából csak azért csinált erényt, mert tudta, hogy sem elveivel, sem azok nélkül nem érhet czélt. Mint valódi trónkövetelő, ha látja, hogy elveinek elhallgatásával elfoglal­hatja a királyi széket, bizonyára nem késett volna ezt megtenni, miután később hatalmával úgyis könnyen megváltoztathatott volna sok mindent. Szemei előtt lebeghetett még azon bo­nyodalom is, melyet a korona föltevése maga után vonhat, kissé mégis különösnek tűnhetett föl előtte, hogy a korona a fővel együtt, mely pedig az ő feje lenne, könnyen a porba hullhat. De bár mint legyen is, ezúttal a monarchia helyreállítására tett kísérlet meghiúsult. Cham­bord gróf ha nem is szűnt meg trónkövetelő lenni, de ilyennek tekinteni jelenleg aligha le­het. Az orleanisták és legitimisták közti fusió nem sikerült. Az egy család két ágának útjai is­mét külön váltak. E viszály csak a republikánu­sok ügyét mozdítja elő. A bonapartisták kevés számuk daczára szintén mint tényezők szerepel­nek s nekik kétségkívül szintén van részük az érdemben, hogy a monarchikus vajúdás kényte­len volt Mac-Mahon elnöki hatalmát hét évre meghosszabbítani. De nagyon csalódnék, ki azt hinné, hogy már most a monarchista pártok eddigi törekvésükkel fölhagynak. Ez távol van tőlük. Sőt ellenkezőleg még csak ezután fognak teljes erélylyel czéljuk elérhetésén működni. A hét év, mely időt enged nekik fondorlataik folytatására, megnyugtatá őket, mert azt hiszik, hogy ez alatt az idő esélye meghozhatja nekik a kedvező pillanatot. Úgy látszik, hogy Mac Mahon ezután is Chambord trónra juttatására fogja fölhasználni befolyását. Erre enged következtetni azon láto­gatás, melyet Dampierre-ben a Francziaországból távozó Chambordnál bucsuzásképen tett. Ezút­tal Chambord előadást tartott a legitimitás jo­gairól s a németgyűlés cselszövénykedéséről. Mac Mahon ennek, szerepénél fogva mint láto­gató, nem mondhatott ellent s habár hallgatásá­val is a mondottakat helyeslé. Ez oly tény a köz­társaság elnöke részéről, hogy megérdemelné a vád alá helyezést, mit a republikánusok nem is mulasztanának el megtenni, ha többségben len­nének, hogy a köztársaság határozott ellenségé­nél tisztelgő elnököt megbüntessék. De jelenleg Mac Mahon dictator­s tudja, hogy az oldalról veszély nem fenyegetheti. Az új kabinet már megalakult, s hogy tag­jaira ez elnök büszke lehet, azt tagadni sem le­het. A monarchikus pártok majdnem egyenlő számmal vannak képviselve, hogy a különböző törekvések egyelőre kellő ellensúlyozásra talál­janak. E kormány a többséggel továbbra is egyengetni fogja a monarchiához vezető utat. Minden intézkedésük oda lesz irányozva, hogy ha lehet még a hét év eltelte előtt Francziaor­­szág trónja gazdát nyerjen, de hogy melyik párt embere fog felül­kerekedni, ezt csak a későbbi esélyek fogják eldönteni. A legitimistáknak Chambord visszalépésével mostanában kevés a kilátásuk; az orleanisták most kezdtek a térvizs­gálathoz; a bonapartisták jelenlegi csekély számuk miatt legtöbbet bíznak a véletlenben, mely malmukra hajtandja a vizet. E törekvések mind­egyikének számítása azon alapszik, hogy minden szabadelvű törekvés elnyomásával a re­publikánusokat háttérbe szorítsák. E tekintet­ben a reactió első lépése az 1871-ki községi tör­vény megszüntetése,vagyis olyannal való helyet­tesítése, mely a maire-ek kinevezését a köztársa­ság elnökére s a prefectekre bizza. Ilyen a sajtó­nak az 1852-ki bonapartista törvények alá he­lyezése. A hatalom erőszakkal sokat tehet, de műve nem bir oly tartóssággal, hogy azt a nép akarata egy pereznyi nyilvánulásával meg ne semmisítse. Ez fog történni valószínűleg Francziaország­­ban is. A hatalmon lévők meg fognak kisérteni mindent, mi azon uralomra vezet, mely szá­mukra fényes és jövedelmező állásokat biztosít, habár ez a nép jogainak csorbításával történik is. De bármint erőlködjenek, a népnek szabad­ságra törő vágyát nem lesznek képesek elnémí­tani s az első alkalommal, midőn a nemzetgyű­lés számára újabb választások lesznek, a leg­­korlátozóbb választási törvény mellett is a sza­badelvű férfiak fognak többségre jutni s az elnök hatalmának meghosszabbítására adott hét év, hiszszük, a monarchia teljes bukásával és a republikánusok győzelmével fog végződni. (—­eh­e.) ámbár élénken érezi az állásnak, mely reá az ország­gyűlésen vár, nehézségeit, s alig hiszi, hogy ottani te­vékenysége többre terjedhessen annál, hogy szavazatá­nak nyilvánításával fentartsa a jogot, mely Komárom városát a törvényhozásban megilleti, azon esetre mégis, ha újabb megválasztása által választói bizalmának foly­tonosságáról s arról biztosítva lesz, hogy hazafiai rokon­­szenvük által további eljárásában folyvást támogatattni fog, kötelezettségének ismerendi teljesíteni megtisztelő felhívásukat, kérvén a küldöttséget, hogy e nyilatko­zatát választóinak nagybecsű bizalmukért hálás köszö­netének kijelentése mellett tudomására juttatni szíves­kedjék. * — Komáromból a következő tudósítást vette a,,P. Napló“: Azon küldöttség, mely Komárom városa vá­lasztó polgárainak f. hó 23-án tartott értekezletéből a czélból küldetett ki, hogy Ghyczy Kálmán urat a képviselői állásnak újabban leendő elfoglalására felszó­lítsa, megbízásában eljárt. Ghyczy Kálmán ur a hozzá intézett felszólításra körülbelül következőképen válaszolt: Erkölcsileg kötelezve értette — úgymond — ma­gát, nézeteit az ország helyzetéről nyíltan és tartózko­dás nélkül elmondani, s midőn ezt képviselői állásáról történt lemondása után választóihoz intézett jelentésé­ben megtette, nyilatkozatának sikerét nem annyira a jelenben, mint inkább a jövőtől várván, azt hitte, hogy ezzel be is fejezte nyilvános élete pályáját. Kéri is vá­lasztóit, hogy azt engedjék így bejeznie, de el­ismeri, hogy újabb megválasztása újabb kötele­zettséget rovand reá. Ez hozzá intézett hatá­rozott felhívás lesz a legnemesebb polgári kötelesség teljesítésére s amennyiben politikai nézeteinek vá­lasztói általi helyeslését is kifejezi, újabb erőt is szol­­gáltatand neki ezen kötelességek teljesítésére. Azért, MAGYAR ÚJSÁG 1873. DECZEMBER 2. — Bittó István elnöknél szombaton d. u. négy órakor szükebb körű értekezlet tartatott, a kormány állása és a Deák-párt követendő magatartásának meg­állapítása végett, különös tekintettel a holnapi klube­­gyűlésre. Az értekezletet kísérletnek kell tekintenünk a különböző frakc­iók összeegyeztetésére. Részt vettek tizenöten, de nem minden meghívott jelent meg. Az el­maradottak közt volt a politikai akcziótól teljesen visz­­szavonult gr. Lónyay Menyhért. Jelen voltak Csen­­gery, Sennyey br., Grrove, Horváth Boldizsár, Hor­váth Lajos, Somssich Pál, Pólya József, Kemény Gá­bor br., Lónyay János stb. Megállapodás történt abban, hogy a Szlávy-kormányt tartani fogják s ebbe Sennyey Pál is belenyugodott, hogy sikerüljön az oly hetero­gén elemeket, mint Sennyey és a Deákpárt szabadelvű államférfiak összeegyeztetni s egy őszinte közös politi­kának megnyerni, azt talán a tervezők sem remélték s az összes eredménynek egy kis ideiglenes békét kell tekintenünk, mely az ellentéteket ki nem egyenlítette, csak súrlódásukat függesztette föl egy időre. (Reform.) — A képviselőház tanügyi bizottsága pénteken az országos ülés után tartott gyűlésében folytatta a középtanodai törvényjavaslat tárgyalását. A függőben maradt 4-ik §-hoz, mely a gymnáziumok tantárgyait so­rolja elő, első szólal föl Pulszky Ágoston. Az állam­­gymnasiumok felső osztályaiban kizárólag a magyar nyelvet óhajtja, a­mi nem zárná ki,hogy az illető vidék nyelvének irodalma is taníttassék. Mindenekelőtt ez iránt kér fölvilágosítást a minisztertől. Trefort Ágos­ton kultuszminiszter szerint a kérdésben csak a nemze­tiségi törvény szolgálhat zsinórmértékül. Tisza Kál­mán a fölvetett kérdést igen fontosnak tartja, nincs ugyan teljesen megelégedve a nemzetiségi törvénynyel,­­ már kezdetben az volt véleménye,hogy nem is kellene külön nemzetiségi törvényt alkotni, mindamellett azt hiszi, hogy a kérdéses intézkedésnek útját állaná a nemzetiségi törvény. Molnár Aladár:A kormány e téren így is sokat tehet; a főtanodákban a magyar lévén a tannyelv, a miniszter hivatkozhatik arra, hogy a tanítványok előre képesítve legyenek annak használá­sára, a­nélkül, hogy e tekintetben külön intézkedést kellene fölvennünk a törvénybe. Kautz Gyula a nem­zetiségi törvényre nézve osztja Tisza K. nézetét. A föl­vetett kérdés tárgyalva volt a közoktatási tanácsban is, s bár szóló ott hivatkozott a nemzetiségi törvényre, mégis kimondatott, hogy a felső osztályokban a gyár legyen a tannyelv. Ő is elismeri, hogy e tekintetben van a miniszternek fogantyúja. P. Szathmáry Károly a kérdésre vonatkozó­lag semmit sem óhajt a bizottság munkálatába fölvé­tetni, nehogy vitát provokáljunk. Pulszky Á., szin­tén belenyugodván ebbe, áttér a többi kérdésre. Elismeri ugyan a görög nyelv képező erejét s azt is, hogy kívánatos lenne köteles tantárgygyá tétele; de a kérdés az, vájjon lehető-e ez czélszerűen a mostani kö­rülmények közt? E kérdésre nemmel felel;jobb hogy egészen elhagyassék, mintsem az eddigi fölületesség­­gel tanítsák tovább is ; az eddigi rendszer föntartás­a még inkább megdöntené a görö­g nyelv képző hatásá­ban való hitet is. Az algymnasium tantárgyainak kü­lön csoportosítását nem óhajtja, mert e tekintetben egész határozottsággal úgyis keveset tehetnénk, d­e mert nem akarja megkötni a miniszter kezét. Utána P. Szathmáry Károly fejti ki a nyelv­tannak beosztása iránti nézeteit a középtanodákon. Sze­rinte egy-egy új nyelv csak két-két évenként hozandó be, a gymnasium első két osztályában a fősuly az anya­nyelvre fektettetnék, a harmadikba kezdetnék a latin, az ötödikben a német és a hetedikben a görög. Az egy­szer megkezdett nyel azonban a megfelelő kisebb mér­tékekben a többi osztályokon is keresztül vezettetnék ; minden nyelv tanítását az illető nemzet műveltség és irodalomtörténetének kellene megelőznie; a tantárgyak csoportosítását a négy alsó s a négy felső osztályra nézve csak annyiban fogadja el, a­mennyiben a négy alsó osztályban leginkább a hazai és természetrajzi tárgyakat vélné csoportosítandóknak ; a gymnasiumi növendékek mostani megterheltetésének okát abban keresi, hogy a reál tantárgyak nem mint értelmi képző eszközök, hanem mint gyakorlati tudományok egész tömegükben vétettek át. V­árady G. igen szépen és lelkesen védte a görög nyelv tanításának ügyét, szerinte, ha csekély siker miatt valamely tudomány kitörlendő a tantárgyak kö­zül, akkor ép úgy lehet e más tantárgyat is kitörölni; a sikertelenség okait ő is a tanmódszer hiányában ke­resi, s ha a tanerők hiánya kényszeríti a minisztert a fakultatív alkalmazásra, kérdi: honnan veszi a tanerőket az ilyen előadásokra? Tisza Kálmán legfőként a növendékek emlékező tehetségének túlhalmozásából származtatja középiskoláink jelen sikertelenségét, mely túlhalmozás szerinte az ítélő­képességet rontja meg, ezért a miniszteri javaslatot pártolja. E mellett hogy a tantárgyakat illetőleg a bizottság helyesen ítélhessen, a minisztert felszólítandónak tartja, hogy nézeteit a tantárgyak beosztását és terjedelmét illetőleg adja elő, mit a miniszter meg is ígért. Kautz Gyula különö­sen az egyetemre előkészültség tekintetéből követeli a latin és görög nyelv tanítását, melyek nélkül sze­rinte valódi egyetemi humán képzettséget a tanuló el nem érhet. — Ezen érvét tüzetesen indokolja. — Szi­lády Áron megújítja azon indítványát, hogy az alsó négy osztályban semmi idegen nyelv ne­­ m­ittas­­sék. Indokolja azt különösen a nemzeti nyelv szempont­jából, mely annyira el van szerinte hanyagolva, hogy a magyar nyelvérzék teljesen kihalóban van. A német nyelv tanítását a társadalmi térre utalja; végre nincs kifogása az ellen, hogy a két legfelső osztályban, ha he­lye marad, a görög nyelv is ne taníttassék. —Molnár Aladár c­áfolván a görög nyelv kötelezettsége ellen fel­hozott érveket, több jeles szaktudóst hoz fel, kik mint realisták épen a reál czélok elérésére is követelik a gö­rög nyelv tanítását. Egyébiránt a bizottság e kérdések­ben a végelhatározást Tisza indítványára akkora ha­lasztja, midőn a miniszter megígért felvilágosítása előtte fog feküdni. Schwarcz Gyula a tantárgyak közé a geológiát és kozmológiát is felvétetni indítvá­nyozza. A tárgyalás alatt lévő kérdések­ felett a hétfőn délután 5 órakor tartandó ülésen fognak szavazni. Patai István képviselő beszéde a nov. 26-diki esti ülésben. T. ház ! Fájdalmasan hat rám ily komoly tárgya­lás alkalmával az átkos emlékezetű „Eláll“ kiabálás. Eszembe juttatja, hogy épen a túloldal sok „Eláll“ és „szavazzunk“ kiabálása voltak legfőbb okai annak, hogy nyakra főre mindent leszavaztunk, s oda jutottunk, a­hol most, van az ország. Csak azért állottam fel, hogy néhány szóval én is részt vegyek ezen komoly tanács­kozásban. (Halljuk !) Igaz, hogy a túlsó oldalon a hiányokat már nem takargatva, résztvevőket kerestek, s azt mondják, hogy mindnyájan hibásak vagyunk. Én egész higgadt komolysággal a naplóra utalva, úgy magam, mint társaim nevében visszautasítom ezt, ámbár nem oly büszkén, mint Móricz Pál, mert neki kénytelen vagyok megmondani, hogy az ő pártjának is van része benne, nevezetesen a vezérnek, Tisza Kál­mánnak. Ezt azért mondom, hogy ne vegye magára más, mint pár nappal ezelőtt történt, midőn a túlsó ol­­dalra mutatva, a kegy- és hivatalvadászatról szólottam. Non petita excusatioe et incusatio, ő is részt vett, mert az indemnity megadása alkalmával ő is azt mondotta, hogy meg kell adni, mert különben a status kereke megakad. Most az összes minisztérium azt mondja, hogy e kölcsön nélkül megakad az állam kereke, és ő még­sem adja meg. Én ezt rész néven nem veszem, ha­nem csak arra kérem, ne méltóztassék velünk annyit foglalkozni, mert bizony nagy hatása nincs. Hanem azt én aztán ismét nem bánom, hogy önnek a nyert hatá­raiért milyen fajta koszorúkat adnak debreczeni válasz­tói ; én azzal nem gondolok. Most csak a túloldal némely szónokainak (Hall­juk!) kívánok felelni. Somssich Pál felszólított bennünket, felszólított minden pártot, hogy kezet fogva szabadítsuk meg a ha­zát. Én részemről ünnepélyesen nyilvánítom, hogy e részben az első leszek, mihelyest a mostani rendszert megvá­ltoztatva oly térre lép a kormány, melylyel a hazát megszabadítani lehet. Soha senki nem szerít szí­vesebben kezet Somsichc­al mint én, de addig nem. A Sennyey zászlója iránt azt a vigaszt nyújthatom neki, hogy ne féljen, mert ha lobogtatja is, csak Maria­ Czell felé leszen neki serege. Utoljára azzal az óhajjal fordulok a túlsó párthoz, (Halljuk!) hogy ez a m­ai szavazás le­gyen a Mameluk kornak hattyú dala. (Derültség.) Természetes, hogy én azon indítványra szavazok,a­melyet magam is aláírtam. (Helyeslés a szélső balol­dalon.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. (November 29-én d. u. l/22 órakor.) Elnök: Bittó István, Jegyzők: Széll Kálmán, Hu­szár Imre, Wächter Fr., Beöthy Algeron. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy József, Trefort Ágost, Szende Béla, Tisza Lajos. Ülés kezdete d. u. l/22 órakor. Elnök: T. ház! Minthogy a tegnapi ülésben nem jelentettem a mai ülés tartását és az cs­akis a kölcsön­­törvényjavaslatnak szentesítése következtében annak kihirdetése czéljából hivatott össze , mindenekelőtt kö­telességemnek tartom jelenteni a t.­háznak, hogy azon küldöttségnek eljárásáról, mely ő felsége 25 évi ural­­kodásának évfordulója alkalmából a ház szerencsekivá­­natait ő felségének kifejezni volt megbízva, jelentése­met a legközelebbi ülésben fogom az. háznak megtenni. Széll Kálmán jegyző olvassa a múlt ülés jegyző­könyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Wächter Frigyes jegyző olvassa a szentesített törvényt. A szentesített törvény hasonló kihirdetés végett a főrendekhez fog átküldetni. Ezután az ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az ülés 1 óra 55 perc­kor véget ér. A főrendi ház ülése. (November 29-én, délután 2 órakor.) Elnök: Majláth György. Jegyzők: P. flavicini Ede őrgróf, Vay Béla báró, Zichy Ferraris Viktor gr. A kormány részéről jelen voltak: Szende B., Szlávy József, Wenckheim Béla báró. Elnök: A mai ünnepélyesség alkalmával történ­tek ismétlésével nem kivánom a méltóságos főrendeket fárasztani, miután testületileg volt szerencsénk ő felsé­gének hódolatunkat bemutathatni, egyedül ő felségé­nek legkegyelmesebb válasza fog felolvastatni azért, hogy az az irományok sorába igtattassék. Zichy Ferraris Viktor olvass­a a legkegyelmesebb válasziratot. Tombor István a képviselőház jegyzője áthozza a 153 millió o. é. ezüst frtig terjedhető államkölcsön­­ről szóló szentesítéssel ellátott törvényczikket kihirde­tés végett. Vay Béla báró jegyző olvassa a szentesített tör­vényt. A törvényczikk eredeti példánya biztos őrizet vé­gett az országos levéltárba tétetik. Elnök jelenti ezután, hogy Magyarország prímá­sától tegnap este vett távsürgönyben értesíttetett, hogy súlyos betegség által akadályoztatott a mai bemutatá­son részt venni, úgy szintén Jekelfalusy székesfehér­vári püspök ebbeli mentségét. A mai ülésnek több tárgya nincs s a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés fél 3 órakor véget ért. Az országgyűlés decz. Déli 10 órakor. Elnök Bittó István megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után, beterjeszti a nov. 31-ig elintézetlen maradt irományo­kat, s több hatóság kérvényét s Kosztics Lázár végle­ges igazolását jelenti be. Zichy Antal a tanítók nyugdíjazása iránt nyújt be kérvényt. Remete Géza interpellátiót intéz a belügyminisz­ter azon interpellation adandó válasz iránt, melyet a zalamegyei katonaság kihágásai iránt még egy évvel ezelőtt tett. Miletics Szvetozár indítványt nyújt be egy az egyházi és világi birtokok jogainak megvizsgálására kiküldendő bizottság iránt. Ki fog nyomatni. Almássy Sándor indítványt tesz egy 25 tagból álló bizottság kiküldése iránt, melynek feladata volna a szűk termés, s pénzhiány folytán beállott országos nyomor orvoslásáról tanácskozni. — Ki fog nyomatni. Szögyényi ig. bizottsági előadó Babes Vincze 1. ideiglenes igazolását, Dániel a kérv. bizottságnak a 28-ik szám alá sorozott kérvényekrőli jelentését. Szlávy miniszterelnök a horvát törvény módosít­­­ványának szentesítését terjeszti be a háznak. A napirend első tárgyát az állam és egyház viszo­nyainak rendezésére kiküldendő bizottság tagj­ának megválasztása képezi. — A szavazó­lapokon következő nevek állanak: Bartal, Bánó, Benes, Csengery, Gorove, Gullner, Hoffmann, Házmán, Joannovice, Kállay, Kon­­dorossy, Lüke, Madarász, Molnár Aladár és Antal, Ni­­kolics, Paczolay, Sennyey, Simonyi Lajos, Somssich, Szentimrey, Taray, Tisza Kálmán, Wahrmann, Zichy Antal, Zsedényi. A szavazás eredménye a legközelebbi ülésen fog kihirdettetni. Simonyi Ernő a Rákóczy hamvak hazaszállítása kérdésében a miniszte­rnek ajánlja, hogy e hamvak iránt tudakozódjék a külföldi, s különösen a párisi kö­vetségnél, a­hol Rákóczy szíve el van eltemetve. Következik ezután a napirend második tárgya : a bankkérdés.­­Lapunk tudósításának befejezésekor Horn Ede szólal fel s ad be indítványt a bankkérdést illetőleg. KÜLFÖLD. Páriában a múlt héten egy röpirat jelent meg, melynek czíme ez : „Az igazság a monarchikus restau­­ratióról.“ E könyvecske hivatalos leírását adja a fusió rövid életének. Legelőször is a röpirat egy visszapillantást vett a nemzetgyűlésre , még mikor Bordeauxban székelt. Már akkor igen élénken beszéltek a két Bourbon-ág kibéküléséről s azt hitték,­­ hogy maga Thiers is támogatni fogja a tervet. „A történelem fel fogja je­gyezni egykoron a kötelezettségeket, melyekkel Thiers ur a jobboldalon ülő barátjainak tartozott. Ő meg­ígérte nekik, hogy közre fog működni a restauratió érdekében és azt egyesült monarchiá­nak nevezte.­Midőn a nemzetgyűlés Versaillesba átköltözött, Aumale és Joinville herczegek mandátumaival foglalkozott. Mind­kettő megválasztatott, de még fennállott az 1848. május 25-iki törvény, mely megtilta minden Orleans herczeg­­nek, hogy franczia területre lépjen. Hogy az ezen tör­vény megváltoztatására szükséges többség előkerüljön, a jobboldal és jobbközép között tárgyalásoknak, alku­dozásoknak kellett végbe menni. A balközépre nem lehetett számítani, mert Thiers határozottan ellenezte az orleanisták hazatérését. De még a jobboldalt is csak nagy nehezen lehetett meg­nyerni. „Nem akarjuk megnyitni Francziaország ka­puit az Orleans hgeknek,“ — mondák a vezérek — ne­hogy egykor őket mint ellenzéket a trónra vezető után legitim királyság ellen találjuk.“ A jobb közép igye­kezett megnyugtatni a legitimistákat, de ezek a hgek­­től, főleg a párisi gróftól azon adott szót és ígéretet követeltek, hogy Chambord grófot meglátogassák. Ez alkudozások alapján jött létre aztán 1871-dik évi márcziusban Dreuxban egyfelől Aumale és Join­ville herczeg, másfelől pedig a legitimisták vezére kö­zött a megállapodás. Az Orleans­égek kijelenték, hogy az ő családjuk­ban nincs trónkövetelő, s hogy ők azon esetre, ha Francziaország ismét visszatérne a monar­chiához, nem állanának Chambord gróf útjában, s hogy igy gondolkozik a párisi gróf is. Erre megköttetett az­tán, az egyezmény, melynek következtében a nemzet­gyűlés eltörle az érintett törvényt és az Orleans her­czegek elfoglalák helyeiket a parlamentben. A párisi gróf tehát köteles volt Frohsdorfba za­rándokolni. Két évi időt engedett magának, hogy ígé­retét teljesítse, mindenesetre leginkább azért, mert pártfelei igyekeztek őt arról lebeszélni. Da fivére, Chartres hg. végre rábeszélte őt, s így a párisi gróf 1873. július végén elhatározta, hogy megteszi a meg­ígért látogatást. E látogatásnak titokban kellett volna történni, a miért is a párisi gróf családjával jár. 31-én este, hogy a kémlelőket tévútra vezethesse, Villers-sur Mer­be utazott, de ugyanazon napon este még vissza­tért Parisba, hogy aztán Joinville hg. kíséretében egy gróf Villiers nevére kiállított útlevéllel Bécsbe utaz­zék. Ő azt hitte, hogy a titok teljesen meg van őrizve, de ezt megtudta Thiers, ki azt aztán Barthelémy­ St.­­Hilaire által tudatta a „National“ czímű lappal. A meglepetés úgy a republikánusok, mint az or­leanisták között igen nagy volt, kik a dreuxi pactumot nem igen ismerték minden részletében. A párisi gróf szombaton, aug. 2-án érkezett Bécsbe s vasárnap Frohsdorfba a szolgálattevő lovag­nak egy sörgönyt küldött, melyben Chambord gróftól kihallgattatást kért. Hétfőn (aug. 4.) d. e. 9 órakor megjelent Vaussay úr elhozva Chambordnak egy jegy­zékét, melyre a párisi gróf e kis levélkét irta válaszul: „A párisi gróf ép úgy gondolkodik, mint Chambord gróf, hogy e látogatás minden félremagyarázástól meg­óvandó. Kész kijelenteni, hogy nemcsak a Bourbon ház fejét üdvözli, hanem egyszersmind elismeri az el­vet is, melyet Chambord gróf képvisel. Kívánja, hogy Francziaország üdvét ez elvhez való visszatérésben ke­resse és azért jó Chambord grófhoz, hogy ezt biztosítsa, hogy családjában nincsen vetélytársa.“ Vaussay nagyon megelégedettnek nyilatkozott a párisi gróf e szavaira és egy nappal később, kedden, aug. 5-én Fülöp Lajos unokája megjelent Frohsdorf várában. Vaussay úr bevezeté őt, Chambord gróf kezet nyújtott neki és leülteté. Ekkor aztán igy szólt a pá­risi gróf: „Egy látogatást teszek, melyet rég tenni óhajtottam. Jövök, hogy önnek az én párttöredékem nevében a legmélyebb tiszteletet nyilvánítsam, önnek nemcsak mint családunk fejének, hanem mint a mon­archikus elv egyetlen képviselőjének Francziaország­­ban. Kivánom, hogy mielőbb érkezzék meg a nap, melyben Francziaország belássa, hogy üdve egyedül ezen elven alapul. Ha visszatérend az ország a mon­archiához,ön nem fog családomban vetélytársat találni.“ Chambord gróf annyira megindult e szavakon, hogy könytelt szemekkel keblére ölelte a kedves uno­kát.­ Még egy kevés ideig beszélgettek ketten, aztán megjelent Chambord grófnő és reggelihez ültek. Négy órai tartózkodás után a párisi gróf visszatért Bécsbe és Chambord gróf még az­nap d. u. viszonozta a látogatást. A röpirat szerint Chambord e látogatásának nem volt politikai czélja. Egy fontos kérdést sem beszéltek meg, a zászló- és alkotmánykérdést nem is érintették. Chambord ismeretes programm nyilatkozata rop­pant meglepetést keltett. Maga Csesnelong sem — ki­hez Chambord ezt intézte — akarta azt valódinak tar­tani. Rögtön minisztertanács tartatott, melyben Brog­lie hg. azt javasta, hogy igy is lehet proclamálni a monarchiát, akár a párisi gróffal, mint régenssel, akár pedig Mac Mahonnal, mint királyi helytartóval. De le­szavaztatott. — így lett vége Chambord királyságá­nak.— A röpirat szerzőjének Villemessout­­ tartják.

Next