Magyar Ujság, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1874-02-14 / 36. szám
Szombjat. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-só szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi résért illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. Iwm 36. szám. Ir ana POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Mi fi Vili, évfolyt 1874. Febr. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt.— kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 « Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás JIHH DJSIST czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyosó végével lejár, tisztelettel felkérjük: szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen küzlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek február 1-től kezdve: Egész évre ...............................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra ....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budpestre egyetemuteza 4 szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ez lett Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, febuár 13. Külföldi szemle. Az angol választási küzdelem lezajlottnak tekinthető. Megválasztatott összesen 551 képviselő, közülök 292 a conservativ, 259 a szabadelvű párthoz tartozik; a szabadelvűek 29, a conservatively 81 kerületben tettek hódítást. Eddig a consrvativ párt többsége 33 szavazatra megy. A „Daily News“ Gladstone kormányáról így nyilatkozik: Az olasz temető egyikében feltalálható ezen ismert sirirat: „jól éreztem magamat; akartam, hogy jobban érezzem magamat, s most itt vagyok“ a leghelyesebb siriratát képezhetné a Gladstone-cabinetnek is, főleg ha csak az első mondat lenne igaz, ami azonban véletlenül nem egyezik meg a valósággal. A Gladstone kormány meghalt, s csak a nemzet halottkémi szemléjére vár, mely el fogja dönteni, várjon öngyilkos volt-e, vagy természetes módon halt meg. Bármi legyen azonban a szemle eredménye, annyi bizonyos, hogy nem azért halt meg, mert jobban akarta érezni magát, hanem, mert nem jól érezte magát. A legroszabb esetben saját ténye anticipálta egy hosszabb betegség elkerülhetlen eredményét. Mint Horacius katonája, gyors halált, vagy örömteljes diadalt óhajtott, s mint a sirkat mondja: „a kegyes halál megszabadította kínaitól.“ Gladstone úr nem tudja, mi baja volt; jól evett, jól ivott, jól aludt, nem fogyott ereje, nem változott hangja. Betegsége az idegrendszerben feküdt, egy szóval, hypochondricus volt. A „Spectator“ azt mondja, hogy a meglepő reactió okai nem képezhetnek titkot. Az ország kívánta, hogy a vezérlő egyéniségek megváltozzanak; ehhez járult a titkos szavazás, mely sokaknak megengedte, hogy vallási és egyéb, nem politikai jellegű hajlamaik szerint szavazzanak; a mértéketességi és a népnevelési hili számos nem népszerű rendelkezést tartalmazott, s végül általános volt azon kívánat, hogy a külügyi politika megváltozzék, s a reformtörvényhozásban egyszer megint szünet álljon be. Ezen okokhoz járult a parlament rögtöni feloszlatása s azon félelem, hogy Gladstone a jövedelmi adó eltörlése által a gazdagabbaknak a szegényebb osztályok rovására kedvezni akar. Az „Observer“ így nyilatkozik : „Mindeddig nem hirdettetett minisztertanács, s a választások befejezése előtt a kormány nem is fog tanácskozásni a teendő intézkedésekről azon valószínű esetre, ha az ellenzék csakugyan többséget nyerne. Az eddigi parlamentáris előzményekkel leginkább azon eljárás volna megegyeztethető, hogy a kormány bevárja előbb leszavaztatását, s csak azután mond le. Más részről azonban ezen eljárás annak következtében, hogy az új minisztereknek ismét választás alá kellene magukat vetniük, sok veszéllyel és viszásággal járna az ügyek rendes vezetésére nézve. Carthagenából jelentik, hogy a junta, midőn már kétségbe volt esve az ostrom miatt, az észak-amerikai Egyesült Államokhoz akart csatlakozni, s előkészületek is történtek, hogy az Egyesült Államok lobogója fölvonassék. A cartagenai politikai menekültek, mint Oránból írják, kik nincsenek közbűntettekkel vádolva, szabadon bocsáttattak febr. 9-én. A közbűntettesek még fogva tartatnak. Ferrer és Conreras, a felkelők tábornokai visszautasították a zsoldot és a szabadonbocsáttatást. Contreras most egy emlékiraton dolgozik, melyet közelebb közzé akar tenni, és parlamenti színjáték mellett csupán adóbehajtó közege legyen egy európai nagyhatalomnak , akkor csak béküljön ki saját töredékeivel a Deákpárt, s hajtsa végre ezt a feladatot saját tehetségével.“ Így volt ez megírva a „Hon“-ban,a felmerült sokoldalú, s még több részletű kormányalkotás mottójául. Az igék elhangzottak, úgy látszik azonban,hogy a „Hon“ minden eredmény nélkül írta meg a mottót, mert az óhajtott magyarázó versezet refrainje, elmaradt, s észre sem vették azok, akikhez intézve volt. Pedig nagy szükség volna e tekintetben egy kis világosságra, mely helyzetünk zavaros levegőjét derítené fel. Midőn múlt év november hó végén, az ismert kölcsön megszavazása alkalmával , országunk kormányzatának zűrzavara egyszerre feltárult, mindenki, még maga az akkori pénzügyér is, a gyökeres rendszerváltozás szükségét hangoztatta, s e szükség nyomása alatt született meg a 21-es bizottság, hogy találja módját, az állami háztartás egyensúlyát helyreállítani. A 21-es bizottság hozzá is fogott a tanácskozáshoz, s miután nagyban megbeszélte a kérdést, , a részletes vizsgálat megtétele s véleményes jelentés előterjesztésére 9 tagú albizottság küldetett ki. Ez albizottság folytatja működését, s mennyire haladt előre, mily titkot fedezett fel államháztartásunkban felmerültenk betöltésére? csak ő maga tudja. Ezt a kis rövid történetet, most azért hoztuk fel, hogy ezzel is jelezzük azt, miszerint: már maga az országgyűlés a 21-es bizottság kiküldésével azt jelezte, hogy országunk kormányzati ügyeiben, egész rendszerváltozásra van szükség. Midőn most egyszerre napirendre jöhetett egy coalitionális, vagy fusionális kormány kérdése, nagyon természetes , hogy mindenki elébe fontos kérdésként állott elő az, hogy a jövő kormányalkotás, legyen az bármilyen koaditionális vagy fusionális, egyszersmind rendszerváltozást is foglal-e magában, vagy csak folytatása annak, ahol Szlávy elhagyta? Persze ezen kérdésre most kimerítő választ nehéz is volna kapni Szlávy részéről, de még a Lloyd sem adhat erre illetékes választ, mely lap legelőször dobta e kérdést a napirend asztalára; a Pesti Naplótól sem várunk, ámbár tőle kaptunk választ, még a Középpárt is hallgathat vele, de megváltjuk, hogy az Ellenőr már mégis csak Szolgálhatott volna vékája alatt rejtőzködő mécsvilágból, ha többel nem, egy halvány sugárral; annál is inkább, mert a kabinetre való meghívás kérdését sietett nagyon kategorikusan megfejteni, úgyhogy még mai számában, a Magyar Politikával is kezet fog, egyetértő barátsága megpecsételése jeléül. Azon intéseknek, hogy ne higyünk a kósza híreknek, a kormány alakítása körül, készségesen adunk helyet, így, hogy Szlávy Ghyczyvel alkotna kormányt, vagy még ennél is érdekesebb alakulás fejlődnék, Ghyczy és Lónyay egyetértésével, vagy hogy Ghyczy — Lónyay -- Sennyey képeznék a minisztériumot, vagy ami a legkuriozumabb: Tisza —Ghyczy — Sennyey fognának össze, mi is még csak oly híreknek sem tartjuk, melyek cáfolatot, vagy helyreigazítást igényelnének. Mindez, azonban csak személykérdés még. Hogy a Szlávy-kormány nem marad, az bizonyos, hogy a király Szent-Pétervárról hazatérte után fontos intézkedések fognak történni a kormányválságra, az is bizonyos, tehát hogy valaminek kell történnie, kétségkívüli. Épen az a bökkenő, hogy ami történni fog, mily elvek alapján, mily irányban történik! Míg ez körvonalazva nincs, a coalitió, fusio, vagy bármi néven nevezhető alakulás , csak másodrangú kérdés. És ez az, amire nézve mi világosságot kérünk, nem az illetékes, hanem az érdeklett felektől, annál is inkább, mert a „Pesti Napló“, múlt vasárnapi czikkét Andrássy érdekében nem hiába repítette ki. Megvolt annak czélja, hogy felvilágosítsa s elhitesse közönségével, miszerint ami történik, minden az Andrássy külügyér éltető elemét is képező, deák-párti politika további fentartása, dédelgetése érdekében, s javára történik. A nagyközönség előtt, nem érdektelen tudni azt, hogy váljon, így gondolkodnak-e azok körében is, kik reménybeli kandidátusokként szerepelnek, a jövő kabinetje megalakítására? Vagy egyáltalában, a fenforgó viszonyok között, új rendszer inaugurálásására óhajtanak-e vállalkozni, vagy csak mint a,,Hon“ is kérdésbe teszi ezen alakulandó kormány feladata se lenne egyéb, minthogy „pallialiuma legyen az osztrák egységesítésnek, s a nemzeti külfény a vagyonosodás és parlamenti színjáték mellett, csupán adóbehajtó közeg legyen.“ Jó lenne, ha e kérdés körül több világosság terjesztetnék, különösen az érdeklett kandidált felek részéről, az aggódva várakozó közönség megnyugtatására. Vagy várjon a közönség, míg a színfalak megött, megírják jövendő sorsát ? — Az igazságügyi bizottság február hó 12-én tartott ülésében jelen voltak: elnök, jegyző, miniszter, Schmausz előadó, Horvát B., Lázár, Matolay, Eitel, Hammersberg, Steiger, tárgy:tjavaslat a gyakorlati birói vizsgáról. Rövid eszmecsere után a miniszterijavaslat részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, és a gyakorlati birói vizsgák szabályozásának szüksége kimondatván, következőkben történt a megállapodás és pedig. Az 1. §. 2-ik sorában előtt szó elébe „valamelyike“ tétetett be. A 2. §. maradt. A 3. §. hosszabb vita után előadó indítványára a többség által következő lényegesen átalakított új szerkezetben fogadtatott el: ,,A gyakorlati bírói vizsgára bocsátandó minden magyar honpolgár, aki az 1869. évi IV. tcz. 7. §-a 2. a) pontjában foglalt feltételeken kívül kimutatja, hogy az utolsó elméleti államvizsga letétele után három évi joggyakorlatban volt.“ Matolay és Lázár az eredeti javaslatot tekintettel a 3. § ban ajánlott joggyakorlatra annál inkább elfogadhatónak találták, mivel csak ezen uton vélik a biróikar számára az ifjú nemzedéket kellő számban kiképeztethetni s a most tervezett 2 évi joggyakorlatnak az idézett törvénytől eltérését abban találják indokoltnak, mivel eddig biróságnál legalább egy év, a más kettő pedig bíróságnál vagy ügyvédnél volt töltendő, míg jövőre nézve csak biróságnál és k. ügyészségnél szándékoltatott kitöltetni. A 4. §. első bekezdése az előbbi §-ára tekintettel következőleg alakíttatott át : „A 3. évi joggyakorlatból legalább 2 év bíróságnál, 1 év pedig biróságnál, kir. ügyésznél vagy ügyvédnél töltendő.“ A 2-ik bekezdésben hat hét helyett tekintettel a hosszabb gyakorlatra, két hónap fogadtatott el. Az 5. §. maradt. A 6. §. 4-ik sor elébe : „közigazgatás is“, azok alapján kiadott helyett pedig „szabály“ tétetett be. A 7. §. 3-ik bekezdésében egy-egy helyett „mindegyik“ létetett, és 4 ik új bekezdésül következő szöveg fogadtatott el. „Mind a szóbeli, mind az írásbeli vizsga az állam hivatalos nyelvén teendő le, Fiuméra nézve fenntartatván az eddigi gyakorlat. A 8. §. változatlan elfogadtatván, csakis az utolsó sorban bír elébe ezen szavak igtattattak be : „s köllő ítélő tehetséggel.“ A 9. §. első bekezdése, mint szükségfölötti kihagyatott, mig a 2-ik bekezdés lényegileg oda módosíttatott : „hogy képesités visszautasítása esetében a jelölt a vizsgát ismételheti, ha igazolja, hogy legalább hat hónapig valamely bizottságnál újabb joggyakorlaton volt, és hogy ezen idő alatt kellő szorgalmat fejtett ki.“ A 8-ik bekezdés megmarad. A 10, 12 és 13. § on előforduló bírói szavak mint oda nem valók egyszerűen kiterülettek. A 11. és 14. §-ok maradtak. Közelebbi ülés pénteken d. u. 5 órakor, együtt. A modern renegát Csernátony úr még nem tisztelt meg ilyen czimmel, de közel állunk hozzá. Megszoktuk már ezt a Bach idejéből. Csernátony nem talált ki semmi újat. Követi azt, amit elődei, renegát-czimborái tettek. Azért bizony, komoly beszámítás alá nem is veszszük szavait, legfeljebb mosolygunk esztelen tépelődésein, s hitehagyott őrjöngése nyakatekert eszmezavarain. Azért tehát kár volt, hogy 1. laptársunk a „Hon“ olyan komolyan sietett tiltakozni az ellen, mintha ő is ilyen nézetekkel eltelve, közlötte volna Castelar beszédét. Eszünk ágában se volt, róla ilyet feltételezni, s még a modern renegát közleménye után se hittük volna, vele a véleményközösséget; de miután a Hon, sietett útilaput tenni Csernátony úr talpa alá, s elutasítani minden netán feltételezhető nézetegységet, közöljük mai esti lapjából, amint következik: »Egyik laptársunk átveszi ma e beszédet pankból, megdicsérve minket, hogy annak közlésével nagy szolgálatot tettünk a józan politikának , mert Castelar úgy beszél — jegyzi meg laptársunk — mintha csak a mi 48-asaink ellen polemizálna. Mi nem érezzük hivatva magunkat védelmünkbe venni a 48-as pártot, mindazáltal az igaság, a tényállás és a való érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az a spanyol Cantonalismus, socialismus, — az a spanyol ultra-foederalismus, — az a spanyol intransigens párt és legborzasztóbb demagógia, melyek ellen Castelar Spanyolországban küzd, s melyek lángba borították az országot, melyek még a karlistákénál is iszonyúbb pusztítást vittek végbe a szerencsétlen spanyol félszigeten, hogy — mondjuk — mindezek nagyban különböznek a magyar 48-as parttól és annak törekvéseitől. Hála isten, nálunk még nem volt s nem is lesz Cartagena és Murcia; egyik magyar párt sem nyitotta meg a börtönöket, hogy a fegyenczekből harcrosokat toborzzon zászlója alá, mint ezt a spanyol intransigensek tevék, s mi azt hiszszük, hogy aki alaposan isméti úgy a spanyol, mint a magyar pártviszonyokat és törekvéseket, az a kettő között bajosan fog analógiát találni. Amit Castelar Spanyolországban mond, az helyes, alapos és indokolt Spanyolországban de nem nálunk — legalább nem a mostani viszonyok, köz.itt. Mi tehát csak e szempontból közöltük Castelar kitűnő szónoklati remekművét, de semmi vonatkozással a magyar pártviszonyokra.“ Szederkényi Nándor: Budapest, febr. 13-án. Jókai Mór a „Hon“ 10-én kelt számában, mondott valamit ama coalitionális, fusionális vagy — nem tudom én micsoda czímű kormányalkotási tervezetre, mely most egészen ellepte a levegőt, úgyhogy még a legutolsó kávéházi politikus is úgy töri rajta a fejét, mintha egyéb dolga se lenne a világon. „Ha valóban nincs más feladata egy magyar kormánynak, minthogy palliatívuma legyen az osztrák egységesítésnek, s a nemzeti külfény, a vagyonosodás — Kecskemétről kapták a következő táviratot : a tegnapi városbizottsági pótválasztások eredménye a balpártra nézve, fényes diadalt hozott. Mocsáry megválasztása most már teljesen biztosítva van. Üdvözöljük Kecskemét derék polgársága kitartó küzdelmét, s kívánjuk, hogy küzdelmük fényes diadallal örvendeztesse meg a hazát. A renegatok. Az úgynevezett hite hagyottak, renegatok mindig legveszedelmesebb elemeit képezik a társadalomnak. Az ilyen, természetesen elvesztvén tisztességes respectjét, bizonyos őrjöngő gyűlölettel telik el mindazok irányába, kikkel hitehagyása folytán ellentétben áll. Így tapasztalhatjuk azt a közéletben, hogy a legesztelenebb vandál tettekre vetemedők, leginkább a renegátok soraiból kerülnek ki. Az 50 es években, a Bach-korszak lelketlen eszközei, mind a renegátokból kerültek ki. Az a cseh, vagy német hivatalnok ártatlan bárány volt a renegát magyar hivatalnok mellett. Tudják ezt mindazok, kik a Bach-korszakot átélték. De nem is kell a múltba menni, ezen sajátságos lélektani tünemény ismertetésére. Íme, mióta az „Ellenőr“ e díszes compánia kiegészítő tagja lett, nála is tapasztalható az az őrjöngő gyűlölet, vak bosszú, esztelen támadás azokra, kik renegátságánál fogva vele ellentétbe jöttek. Szenvedélyes esztelen dühe annyira vitte, hogy mai számában közölvén a „Hon“ után Castelar beszédét , ezt következő bevezetéssel illustrálja: „Castelar úgy beszél néhol, hogy majdnem töprenkedni kezdünk, várjon a spanyol állapotokat festi-e intransigentesivel vagy a magyarokat, a mi kedves 48-asainkkal.“ Nos, nem épen egy modern renegát ajkaira illenek e szavak? A Bach korszak idejében „Kossuth kutyának“ hívtak bennünket az akkori renegátok, egész kompániájokkal A „Baloldaliban Császár Bálint képviselőnek a honvédségben viselt századosi rangjáról tett leköszönéséről a következőket olvassuk: „Több Pesten állomásozó honvédtiszt kávéházban beszélgetett és bírálta, hogy mily czudar dolgok folynak a Ludovika akadémiában. Császár B. is jelen volt. Egy pár nap múlva megjelenik egy miniszteri vagy honvédparancsnoksági rendelet, tisztán nem emlékszünk, melyben a felsőbbek és a katonai intézmények bírálgatása bűnének halálos volta egész komolyan másodszor is dekretáltatik, sőt az említett kávéházi társaságra, mint példára hivatkozás van, a szóvivő tiszt pedig meg is neveztetett. Az indignálódott tisztek gyanúja egyenesen Császár B. százados és képviselőjé esett, minek következtében egy őrnagy, ki mint jeles katona s tökéletes gentleman ismeretes előttünk, és egy alsóbb rangú tiszt által provokáltatott. Császárban a bátorság megemlékezett, hogy az 1848 iki honvédségben soha, csak a bachbeambterek sorában volt háromcsillagos hős és a minisztertől nyilatkozatot kért, hogy ő csak az esetről tett jelentést, azonban neveket nem említett, amely nyilatkozatot két tanúként szereplő képviselőtársa írásban ki is adott. Hogy mi történt ezután, előttünk titok, de Császár B. leköszönése úgy tetszik eleget magyaráz meg. Mi csak üdvözölni tudjuk azon honvédtiszteket, kik az ilyen feljelentésekben, — ha még név nélkül is, — mulatságot lelő urakat megugratják a honvédségből, pláne a jelen esetben Császárnál már az anteakták is szennyesek. Hanem most egy kérdést még a képviselőkhöz : van-e mód és nem lehetne-e azt találni, hogy az ilyen kompromittált emberektől a ház megmentessék, hogy a botrányos előéletűek a képviselőházat bűneik purgatóriumának ne tekinthessék ?“ — A „Szabad Polgár“ legutóbbi számában megemlékezvén a keleti vasút tárgyában hozott törvényjavaslat képviselőházi megszavazásáról, dicsérőleg kiemeli, hogy Győr megye képviselői közöl Földváry Miklós és Goda Béla nem járultak a párlánkenti botrány megtestesítéséhez. Constatálja azon pártszínezet nélkül nyilvánult nagy elégüetlenséget, melyet Kautz Gyula Győr városában keltett „igen“ szavazatával. Az általános megbotránkozásnak ad szavakat amiatt, hogy Saáry Miklós Győrmegye pusztai kerület képviselője a szavazásban nem vett részt. Fölhívja a pusztai kerületi választókat, hogy tartsanak e tekintetben bizalmas értekezletet, s mondják ki rászólásukat a felett, hogy Saáry Miklós képviselőjük nem szavazott — akár igennel, akár nemmel — akkor, midőn a keleti vasút törvényjavaslat elvetését maguk is óhajtották, mint olyanét, melynek súlyát érezni fogják az egész elszegényített nemzettel együtt! — Csak helyeselni lehet e felszólalást, mely a közvéleményt a képviselők működésének ellenőrzésére sarkalja. Eredeti levelek. Makó, febr. hó. A megyék kikerekitésére vonatkozó törvényjavaslatnak magyarfaló törekvése ellen Nehrebeczky úr nagyobb dicsőségére alig lehetne méltóbb feljajdulás mint Makó város közönségének Csanád megye további fenntartása érdekében a képvi