Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1874-06-02 / 124. szám

Vili. éyfolyam. 124. szám. Kedd, 1874. Junius 2. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Id» intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részit illeti minden közlemény. Kéziratek s levelek vissza nem adatnak. — Bérraentetlen levelek csak ismerős ke* zektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra ' . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasáb.» petit- sor egyszeri hirdetése 12 kr, többszőr 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr.— Nlyilttér: három hasábos petit­ser 39 kr. Előfizetési feltételek a „Magyar U j s á g“-r a : Junius 1-től decz. végéig (7 hó) 9 frt — kr. Junius 1-től aug. végéig (3 hó) 4 frt — kr. Junius hóra ............................I frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám. Buda-Pest, junius 1. A kormány s az országgyűlés működése felett, szigorú de igazságos bírálatot szoktunk gyakorolni. Ebbéli jogunkat valamint a múltban, úgy a jövőben is, használni fogjuk. 7—8 hónapja lesz maholnap, hogy az ország­gyűlés együtt van; sok, igen sok idő arra, hogy mű­ködéséből áldás vagy átok származzék az országra. A 7—8 havi időszak még nincs betöltve, ha­nem vége felé közeledik. Nincs tehát még itt ideje annak, hogy e szép hosszú idő alkotásai felett bírá­latot írjunk: hanem a mint értjük a különféle véle­ményeket, a kormány azon van, hogy mielőbb be­következzék : azaz, hogy az országgyűlés időszaka a nagy nyári szünetre befejeztessék, s a képviselő­ház a jövő őszre már napolja el magát. Mi, kik nem tartozunk tanácscsal szolgálni a kormány működéséhez; mi, kik opposiczionális jo­gunknál fogva, csak a meglevő tény felett vagyunk hivatva, véleményünket nyilvánítani, — bizony el­lenzéki szempontból csak örvendhetnénk, midőn a kormány, halomra növesztett hibáinak hosszú soro­zatát látjuk, s tapasztaljuk, hogy a hibák halmazá­nak koronája is következni fog, — egyetértve azon államférfival, ki kérdeztetvén, miért nem adja elő positiv véleményét, mely őt kormányra emelné, azon választ adá: ugyan minek! hiszen a közvéle­ménynél a kormányhoz lépcsőt, azon hibák képezik, melyeket az élő kormány gyorsan s elég biztosság­gal rak össze. De — megvallhatjuk őszintén — soh’ sem örvendettünk a kormány hibáin, nem, elő­ször azért, mert tudtuk azt nagyon jól, hogy kik ezen hibák, mulasztások, sszámitott tévedések szomorú következményeit leginkább megsinyleni fogják, azok nem ott, a kormány oldalán, hanem az ország népe nagy tömegében vaunak; másodszor azért, mert történetesen nem tartozunk azokhoz, kik mások hibáin sietnek maguknak oltárt emelni, — tudván azt: hogy az ilyen oltár a nép szenve­déseinek homok szeméből van összerakva. Ezen szempontokból indulva ki, valamint a múltban megtettük, most is megtesszük azt, hogy a kormányt veszélyes tévedéseire figyelmeztessük, s hibás lépéseit feltárjuk előtte. Régi, megrögzött baja az a kormánynak, hogy valamint létele a „rombolásból“ veszi eredetét, s alapja a rendszertelenség: úgy minden működése, romboló jellegű, s alkotása nélkülözi a rendszeres­séget. Bajos is ott rendszerrel működni s alkotni, hol a rendszer maga: a chaos. Csak egy példát veszünk most fel. Itt van a választási törvény. A választási törvénynek legcse­kélyebb érintése, magát a parlamentarismust alte- rálja. Szükséges, elismerjük, hogy választási tör­vényünk a korszelleméhez, s a Parlamentaris­mus fejlődött igényeihez átalakíttassák. De elke- rülhetlenül szükséges az, hogy ha már a parlamen- tarismusra ily nagy behatással levő munkálat téte­tik, tétessék az egész rendszerességgel, s midőn a választási törvény átídomittatik, az ebből folyó kö­vetkezmények is együttesen s a logikai egymásután szerint intéztessenek el, azaz a parlamentáris rend­szer egészitessék ki egész terjedelmében. Most mit tervez a kormány? a választási törvényt, úgy nagy sebtén kiforgatja a 48-iki törvények szelleméből, igyekszik ezt megszavaztatni többségével, aztán küldi a képviselőket kedves otthonába, — az ezzel összefüggésben levő törvények pedig, mint a „hono­sítási törvény“ aludhatja boldog álmát a semmiség ölében, az összeférhetlenségi törvény az országgyű­lési naplóban, a felsőház rendezését illető pedig, a kezdeményezés gyenge bölcsőjében. A kormány minden tette, ily rendszertelenség­ben tűnik ki. Most is, az országgyűlés jelen időszaká­nak befejezése közeledtével, ebben készül kiállítani szegénységi bizonyítványát, s az időszak megnyíl­tának súlyos előjátékát, szánandó utójátékkal szán­dékozik befejezni. Ez ülésszak megnyílta, a múlt év november hava volt az, mely ama famosus leleplezést hozta napvilágra, államunk háztartási állapotáról , mely­nek eredménye, a hirhedt kényszer kölcsön volt, s folyománya 7—8 havi semmittevés, kapko­dás, s küzködés az élet bajaival. Mondja meg a kormány, mi jót hozott 7—8 havi működésével az ország anyagi s erkölcsi életére ? No, de a részletes birálat ideje még nincs itt, tehát abba nem is bocsátkozunk. Csak arra figyel­meztetjük a kormány t, hogy még van idő, s ezt felhasználni el ne mulaszsza. Óvakodjék siettetni az országgyűlés elnapolását, addig mig az országgyűlés, előtérben álló nagyfontosságu napi kérdéseink közül, mindazok megoldását nem telje­síti, melyek úgy anyagi mint erkölcsi s kulturális viszonyainkkal legszorosabban állanak összekötte­tésben, s melyek egy része, részint készmunka terv már, részint befejezéshez közeleg Ha egyebet nem tesz a kormány, tegyen meg annyit, hogy az országgyűlés jóakaratu munkálko­dását ne akadályozza. Minden, de minden igazí­tásra, javításra, építésre vár itt. Szép az a nyári pihenési idő : de nem szép, ha ezt országunk köz­java sínyli meg. 7 — 8 hó óta még mitsem tett képviselőházunk. Fejezze be ez ülésszakot úgy, hogy munkaképessé­gének legyen valami látszata, s ne akarja a kor­mány minden áron oda vinni a dolgot: hogy e kép­viselőházat, az orszáp népe — „megutálni le­gyen kénytelen.8 — Nagy baj van az uj 75 milliós kölcsönnel, már t. i. azzal, melyet csak most szavazott meg a képviselő­im. A fősensál ur, W e n i n g e r Yincze azon tudósí­tást irta, hogy a kölcsön adásra vállalkozó consorczium, visszalépni akar. Weniuger a magyar kormány kül­dötte s ágense, s a kölcsön trafikansa. Igen ért hozzá, s már gyakorlott a g’scháfteléshez. A P. N. ezen hírre azt jegyzi meg, hogy a dolog a legutóbbi időben másképen alakult. Furcsa megjegyzés. A fentebbi hir sem mond mást, minthogy a d o 1 og máskép en alakult, hi­szen ez a főkérdés, hogy másképen alakulván, tulajdon­képen, hogy is alakult? Nem lenne szives erről valaki felvilágosítani ? — Mit Hochachtung Georg Bartal. Ki legyen édes hazánkban ezen »Georg Bartal ?“ kérdezed jó olvasó. Ki lenne más, mint a mi kereskedelmi minister urunk Bartal György, kiről kiáltsd el jó olvasó, hogy „hoch leben!“ A története ezen kis bevezetésnek az, hogy Buda- pestvárosa képviselőtestülete, hol a tanácskozás Magyar- ország fővárosa érdekében magyar,— a terménykereske- reskedslem megdöbbentő hanyatlása érdében kötelessé­gének tartotta, a baj okait kikutatandó, szakférfiak ki­hallgatásáról intézkedni, s erre nézve felhívta a kor­mány működését is. Budapest városa képviselőtestülete, választmányt bízott meg ez ügyben működni, a kormány pedig, biztost küldött ki, közreműködés végett. V A múlt szombati P. Lloydban, E. von Német alá­írással jelent meg egy czikk, mely nagyon magas tónus­ban kicsinli Budapest városa képviselőtestületének tö­rekvését — természetesen németül, mint E. von Német kiküldött magyar kormánybiztoshoz ez illett. Budapest városa tizenkettes választmánya tegnap tartott tanácskozmányában, melyet alább röviden ösmer- tetünk: Horn Ede igen helyesen felszólalt, E. von Né­met czikke tárgyában, hogy azon czikket tulajdonképen ki irta: E. von Német a kormánybiztos, vagy E. von Né­met az ember. Ezen Német nevű úri ember, ki érdemet- lenül bitangolja a P. Lloydban a magyar kormány­biztosságot, kijelenté, hogy csak mint ember szólott a Lloydban, — mi hozzá tesszük: még pedig úgy, mind homo Platonis. Tehát E. von Német, nem a kormány nevében be­szélt a német Lloydban. Erről ad bizonyítványt „mit Hochachtung Georg Bartal“ is Most az a kérdés, hogy ki legyen ezen Georg Bartal, a miniszter Bartal György vagy ez is csak homo Platonis? Horn Ede nagyon kegyesen bánt Német kormány- biztos úrral, mert azt megvárjuk egy kormánybiztostól, hogy az ügyben, melyben mint kormánybiz­tos szerepel, a „P. Lloyd“ fizetett journalistája ne legyen. Micsoda visszaélés ez, és micsoda szemérmetlen­ség kezd még lábra kapni kormánykörünkben! A kor­mány kiküldi kormánybiztosát bizonyos ügyben, az beáll fizetett journalistának a „Lloyd“hoz, kompromittálja a , kormányt, s a miniszter egyszerűen visszautasítja közege állításait, a helyett, hogy az állásával visszaélő közeget e 1 c s a p n á helyéről. Ez több mint szemérmetlenség, nálunk már a szemtelenségig fajul minden. Lehet-e en­nél nagyobb bizonyítéka a léha erkölcstelenségnek, s a léhább könyelmüségnek, melylyel hazánk ügyei vezet­tetnek. — A fővárosi kereskedelmi bizottság május 31-én megkezdett tanácskozásában, következő kérdéseket álla­pított meg a terményválság ügyében, szakférfiakhoz in- téztetni. 1) Milyenek az állapotok az ön által képviselt czikkben ? 2) Mily körülményeknek tulajdonítja ön az esetle­ges pangást ? 3) Lehetne-e az illető czikkel való helybeli ke­reskedelmet czélszerü intézkedések által támogatni és igenlő esetben mily eszközöket tart ön kívánato­saknak ? Jelentéstételre a következők fognak fölhivatni: Gabona: Strasser, Mauthner bankigazgató (Gold Zsigmond a bizottság tagja.) Liszt: Doswald, Ulmann. Gyapjú : Beimel és Herz, Salm (Schweiger testvérek a bizottság tagjai.) Szilva: Beumel és Herz (Aebly a bi­zottság tagja.) Dohány : Schossberg S. W. és fiai ezég, Kohén J. J., Herczog Péter. Olaj: Schoosberg S, W. és fiai, Schenzer olajgyári igazgató. Bor: Jálics, Szarvassy. Sertés: Ludwig, Pfeifer (Schuster biz. tag.) Marba: Riegler vásárigazgató és általa megnevezendő két mar­hakereskedő. Nyers bőr: Machlup. Dolgozott bőr: Fi­scher gyámok, Rient testvérek. Szesz: Leibziger, Scfios- berger S. Weisz fiai, Krausz Lajos: Fa: Neuschloss Miksa, Pfeiffer helybeli fiókja. Vas : Muhwart igazgató, Romeiser. Kőszén: Feldmann igazgató, Lövy igazgató. Ruházat: Hirsch, Küszler, Krausz és Lattenbacher ezég. Kézmüáruk: Rust és Müller ezég, Kunz (Vecsey és Neu- welt bizottsági tagok.) Szállítási üzlet: Häutler, Schnei­der és Deutsch ezég. A meghívandó expersek száma e szerint harmincz­hat. Legközelebbi ülések: Szerdán 9 óra, pénteken 4 óra, vasárnap 10 óra. Napirend: Szerdán gabona és liszt- szállitás és kőszén, (nyolez expers.) Pénteken: Marha és sertés (zsir,) szilva, gyapjú, (Hét expers.) Magyar adójegyek. Lapunk közelebbi számában közlöttük Horn E. törvényjavaslatát a magyar állam hátralékos köve­teléseinek értékesítéséről, miszerint a kormány fel- hatalmaztatnék, hogy az állam „behajtható“ köve­teléseit, hova a közös aktívák (16 millió) s a vas- utaknak adott előlegek (14 millió) s az államva- gyonok eladásából befolyó öszszegek (12 millió) nem számíttatnának, tehát főkép csak az adó-j hátralékok alapján bocsásson ki adójegyeket, melyek legfelebh csak 40 millióra mehetnének; melyeknek felerésze a kormány fentartására, másik fele része a hajhasodort hitelszomjas birtokosok bajainak enyhítésére szolgálna — kölcsönképen. Horn Ede eme javaslatáról a „Hon“ tegnapi száma egy czikket s illetőleg egy törvényjavaslatot hoz, mely mondja Horn törvényjavaslatának ujjá- szerkesztése, melyben azonban már nem e két utóbbi czél, hanem a magyar pénzügy önállósítása, egy magyar nemzeti önálló jegybank létrehozatala van hangsúlyozva : az adóhátralékok és egyszers­mind az állam vagyanonainak eladásából befolyandó j összegek alapján. A „Hon“ által javaslóit szerkezet szerint tehát már nagyobb összegekről, talán 100—150 millió értékre menő adójegyekről volna szó, mely : „minden állami és törvényhatósági pénztárnál teljes névértékben elfogadandó s a közforgalomban az osztrák értékű államjegy és nemzeti bankjegy pa­pírpénzzel egyenlő értékűnek veendő mindaddig, mig a pénzértékről külön törvény nem fog intéz­kedni.“ Kétséget sem szenved, hogy egyik s másik szerkezet szerint, ha t. i. ez a törvényhozás által elfogadtatnék nem megvetendő mennyiségű és mi-, nőségü fizetési eszközhöz jutna Magyarország. De kérdés : elegendő volna-e ez, akár közgazdasági, akár hitelválsági, akár állami vagy közjogi tekin­tetekből ? Közgazdasági tekintetből a fizetési eszközök ilymérvü s jóminőségü hiteljegyekkel leendő szapo-

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents