Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-16 / 211. szám

! Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk barátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedelmében igénybe veendi. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvények tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminiszter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körültatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesztését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentartása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, ami az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomorban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasóközönséget e rövid sorokkal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének elveit, őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek, s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e végből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük. olvasóinkat, hogy előfizetését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Ujság“-ra : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám. Még is csak gyalázat! Tegnap egy hazánkfia érkezett vissza Koppenhágából, Dánia fővárosából, s a következő esetet beszéli. Bauer J. hazánkfia Koppenhágában magyar borkereskedést nyitott, s borai árjegyzéket magyar és dán nyelven, egymás mellett nyomatta ki, s küldötte széjjel. Feltűnt ez az ottani magyar-osztrák consul urnak, ki fizetését a mi adónkból is hozza, s miután a consul ur figyelmeztette Bauert, hogy mit akar azzal a magyar nyelvvel az árjegyzéken ? minden kitelhető módon zaklatja Bauer J. kereskedőt, csupa magyar gyűlöletből. Az egyptomi consul urak, törvényellenes eljárását múlt számaink egyikében ismertettük. Bemutattuk, miként tisztelik s tartják meg ezen urak a törvényt, s különösen miként védelmezik a magyar érdekeket. Előttük nincs Magyarország, csak Ausztria. De Egyptom, Dánia, messze fekszenek tőlünk; itt van közvetlen szomszédságunkban a bukaresti osztrák-magyar consul, több esetet ismertettünk már, melyekből nyilvánvalóig kitűnik , hogy itt közvetlen szomszédságunkban is mily megvetést tanúsítanak ezen consul urak a magyar érdekek irányába, — ismertettük a magyar születésű K - 11 a belgrádi konsul hivatalában történő dolgokat, Pest megyéhez intézett leveleit, melyek vak tudatlanságáról s malitiájáról tanúskodnak a consulaturi hivatalból. Hazánk kérlelhetlen ellenségei a consuli hivatalokban működnek. Nem hogy egyengetnék ezek a magyar kereskedelmi érdekeket, s forgalmi viszonyait istápolnák a külföldön: elnyomására törekszenek ezek Magyarországnak, mindenütt csak ellene törnek, s a magyar ember védtelenül bolyong t\\ V a külföldön, sőt még szerencse, ha a t. consul urat üldözőbe nem veszik, mint Bauer urat, a magyar árjegyzékért Koppenhágában. De hát mégis csak gyalázatos állapot e, hogy a magyar ember saját pénzével fizetett hivatalnoka által ily eljárásban részesíttetik; Magyarország érdeke pedig saját pénzével fizetett hivatalokban tétetik tönkre. Panasz panaszra halmozódik, a külföldi consulök ellen. A külügyminiszter úr, aki végre is magyar születésű, luxot talál abban, hogy azért sem hallgat a magyar lapokban közzétett panaszokra, s orvoslásról nem intézkedik. Jól van, találja ebben gyönyörűségét a külügyminiszter úr, de jegyezze meg magának jól , hogy van biró a felhők felett . . . — Egy Berlinben utazott honvédtiszt magánlevelében, következő érdekes leirást ad az ottani katonakörök felfogásáról : „S ezek az itteni tisztek, kikkel találkoztam, igen fenhangon discurálnak ám arról, hogy Németország mai határa csonka, s azt előbb-utóbb kiegészíteni kell Ausztria felé. De csak nem Magyarországból ? mondom egy ily politikusnak. „Magyarország nem német“ — volt a válasz.“ _________ — A brucki hadgyakorlat Bécs mellett, folyamatban van, mely hadgyakorlatban, a honvédek is részesek, mint tartaléksereg s a király diszőrsége. A honvédség nagy kritika tárgya most, hogy miként fogja betölteni feladatát, mint tartaléksereg és diszőrség. Jobboldali tagjaink, igen dicsekednek, hogy tökéletesen megfelelnek a kijelölt czélnak. .Dicső honvéd mivé lettél! Tartaléksereg és diszőrség! — A miniszterelnök — írja a „P. Corr.“ —ma Budapestre érkezik s e napokban megkezdődnek a nagy minisztertanácsok, melyekben az 1875-diki budget s a különféle adójavaslatok, melyek a pénzügyminisztérium kebelében részint már is kidolgoztattak, részint azután fognak kidolgoztatni, kerülnek tárgyalásra. Magától értetődik — jegyzi meg idézett kőnyomatu lap — hogy amaz előterjesztések és tervek mindaddig nem hozhatók nyilvánosságra, a mig azok át nem haladták a miniszteri tanácsot s az által helyben nem hagyattak. — Gr. Zichy közlekedési miniszter szintén ma váratik haza.* A többi lapokkal mi is adjuk a közleményt, de lehetetlen, hogy megjegyzésünket meg ne tegyük hozzá, hogy ily fajta hírt már ezelőtt pár héttel olvastunk, s kisül, hogy kacsa volt az, épen úgy, mint az itteni lehet. Kezdenek „tengeri kígyó“ hírébe jönni a pénzügyér s adójavaslatai, melyekről az „Ellenőr“ annyit újságol, hogy az meg fogja lepni a közönséget, miután azokban nem adófelemelés, hanem csak az egyes adónemek igazságos arányosítása terveztetik; azonban ez mégis adófelemeléssel fog járni, s így a tény nem, csak a czim fog változni. Az új adónemek az „Ellenőr“ híre szerint hintók, czimerek, paripák, kutyák, s e fajta fényűzési dolgokra terveztetik. Hirnek elég szép — várjuk a tényeket, szóljanak már egyszer. — Sok egy embertől. Ki is szerkeszti csak a „Földmivelési Érdekeink“ cz. szaklapot? Dr. M. I. több miniszteri hivatalnok közreműködése s a minisztérium anyagi támogatása mellett ? Hát a „Kertész-Gazdát ?“ Ezt is dr. M. I. ur szerkeszti, mert beleolvadt a nevezett lapba. S ennek subventiója? Oda megy az is. Hát a dr. Entz-féle lapot ki szerkeszti? Ezt is dr. M. I. ur szerkeszti, mert ez is beleolvadt a „Földmiv. Érd.“ vállalatba. És subventiója ? Sequitur suum principalem. Hát a „Borászati füzetek ?“ Ezt is dr. M. I. úr szerkeszti, mert beolvasztotta. S a subventiót? Adja Légrády uraknak vagyis a „Földmiv. Érdekeink“ táplálására. És az „Erdélyi Gazdát ?“ Ezt is, és talán még a „Falusi gazdát“ meg mást is, mert hiszen ki tudná mi mindenféle fúzió és confusió történik egy-egy minisztérium kebelében De hát valami rendkívüli ember lehet az a dr. M. I. úr, hogy elbír annyi vállalatot? El ám,mert nagy ember nem kevesebb mint miniszteri titkár. . . .De hát a titkárság .... Ezt is elbírja a többivel együtt. ... Ez már valóban sok egy embertől. . . . így hallottuk s szeretnék csakugyan tudni is mennyiben van igy ? mert ez aztán már sok az államtól is abból a kevés 6000 írtból mi gazdasági szaklapjaink segélyezésére adatott. 4 m e-figula ma. ,t“ ezélzó működési tért. Mit is akart volna azon, hogy Nehrebeczky úr kezébe adják a körzőt, s ő kerekítse a területeket, a térképen, azután pedig legyen a keresztapa is, s keresztelje meg a ki- s mért területeket, tetszése szerint ? Lehet ennél képzelni valami oktalanabb eljárást? Amit hosszú századok, olvasztó s ragasztó erejek, viszonyok, körülmények, az autonóm élet melege hozott együvé, Tiszán innen, Tiszán túl, Dunán innen, Dunán túl, — azt most Nehrebeczky et comp. szabdalja fel, mint a posztót a szabó; mérjen belőle itt egy réklit, amott egy nadrágot, a döntő befolyás kedvéért, X-nek megyeházat, Y-nak tisztikart stb. stb. Merész egy szembevágása volt ez a nyilvános életnek, s még merészebb kikacagása a valódi közigazgatás érdekeinek, egyes önzők kapzsisága kielégítésére. Hogy mily lólábak kandikáltak ki ama hírhedt megyék rendezése tervezetéből, csak egy példát hozunk fel. Nézze meg az olvasó, a hitelességgel bíró térképet, azon területre nézve, melyet a Jászság és Heves megye foglal el. Eger mint székhely, most olyanformán fekszik az egész megye területében, mint a szív az emberi testben. Nem egészen a központon, s mégis központja közlekedésileg a megye túlnyomó részének. Az egész Mátra mintegy 30 ezer lakossal, az egész Tárna völgye le a Tiszáig, mintegy 60 ezer lakossal, a Tisza túli oldalának egy jó része, mind Egerben lelik fel központjukat, — a Tiszántúli rész, Szolnok, Mezőtúr vidéke már kiesik a látkörből, Gyöngyös maga vasúton pár óra, kocsin 4 óra Egerhez, bizony nem sok. A minden érdeknélküli áttekintés azt diktálhatja csak, hogy itt semmi egyéb nem szükséges, mint a határ kiigazítása, a beszögellő községek beolvasztása, a kivüleső községek kikeblezése. Azonban, a belügyminiszteri hivatal kezébe vette a körzőt, és talán Eger mint mostani székhely körül húzta meg? nem, hanem meghúzta Gyöngyös körül, úgy, hogy az egész Jászság Jászberénynyel, Heves megyébe lett volna kebelezendő, s most a Tisza felé terjeszkedő megye, egy nyújtózkodással lett volna egy hosszú keskeny megye — tettetett birka jámborsággal oda volt biggyesztve az Eger székhely, mert tudta mindenki, hogy a hoszszuságba nyúló megyének most már Eger csakugyan végén fog feküdni, s Gyöngyös lesz a központ, s idővel megye székhelye. Ha azt kérdezzük, hogy micsoda országos érdek fűződik ahhoz, hogy ily alattomos után csempésztessék át a megyeháza egyik helyről a másikra, választ nem fogunk kapni. Semmi. Pusztán egyes befolyások uralma játszotta a szerepet. Mintha az ország azért volna, hogy egyes befolyások önző érdekeinek legyen azertett asztala. Azonban, a közvélemény mély megbotránykozásának kitörése keresztet vetett ezen számítgatá-sokra, s a belügyminiszter a határok kiigazításának elvét fogadta el, a házi adó quótája arányának meg- állapításával. Ezen arány megállapításának föltétele azonban nincsen szerencsésen megválasztva a t. belügyminiszter úrtól. Mert tudni kell azt, hogy némely terület gazdagabb, több adót fizet; másik a helyzetnél fogva szegényebb terület, kevesebb is az adó összege, így odadobni egyszerűen, hogy ha nem képes háziadó-quótáját az arra fordítandó perczentből megállapítni, mondja föl az önkormányzatot a megye, ez nagyon drastikus szer, s nem is a közigazgatás érdeke lenne ebben az irányadó. Ettől föltételezni a megye fönnállhatását nem lehet. Lehet oly megye, hogy a közigazgatás érdekeit tekintve, okvetlen fönn kell maradnia, — de nem tudja előállítani quótáját ... s mi történjék itt? A közigazgatás érdeke ellenére széjjel kell szedni, s bekebelezni ide-amoda ? Nálunk a megyék képezik a kormányzat ősz- ■ lopait. Az önkormányzat erősségét pedig épen a megyék teszik. Oly nagy figyelemmel kell tehát nekünk a megyékre lenni, hogy kifejezhetlen bűn volna, bizonyos quóták kedvéért itt amott meglatifor, az »er« m lazult önkormányzati érdekeket A belügyminiszter, tervezett megyék kerekítése mániáját megsemmisítvén a közvélemény, helyesebb útra tért, s^.elfogadta a „határok kiigazitá- s zitani, az úgy is (XjfiijA ^ fa Vili. tvfolyam. Kétir.tok s..«I.kavtínyt nem adatnak. — Bementatlen levelek csak ismerős keréktől fogadtatnak el.MAGYAR 211. szám. Csütörtök, 1874. Szeptember 17. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : h.1 hasábos pomsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — Niyilttér : három hasábos petitsor 30 kr. Szakesztőségi iroda és Kiadóhivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető1 tMftdén közlemény. II/ i'\ &$$MP