Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-01 / 223. szám
meghaladó jövedelem az, mit a nemzetközi kereskedelem (vám-jövedék útján) vagy a nagymérvű gyors kézműipar szolgáltat. Még inkább felemészti a katonai intézmény az ország közjövedelmeit olyan államokban, melyekben az ipar csak olyan gyámolított üvegházi növény mint p. o. Ausztriában, vagy épen csak kezdetleges mint Magyarországban. Felemészti az ország minden jövedelmeit ott hol a katonatartás forrásai nem valamely dúsgazdag gyarmatokból áradoznak be az országba, hanem az ipari kereskedelem egy-egy darabka „bon-földre“ szorítkozik, melynél sokszorta nagyobbak némely „kis állam“ (p. o. Hollandia) gyarmatvidékei. Felemészti végre az egész forgó pénzt s lassan kint a termelő tőkét, ha jövedelmi forrásai jelentékeny részét nem a nemzetközi kereskedelem szolgáltatja. Pedig e részben igy vagyunk itt Magyarországon, mert hisz alig van egy kisded tengeri kikötőnk csekély forgalommal. Nem sokkal nagyobb dicsőségben részesül Ausztria, gyarmatországaink pedig épen nincsenek s összesített kereskedelmi forgalmunk jóval kisebb mint például, hogy sokat ne mondjunk: Hamburg városáé — holott Hamburg városának katonasága köztudomás szerint épen nem mérkőzhetne az osztrák véderővel sem tengeren sem szárazon. Ausztria és Magyarország átviteli kereskedelme ugyanis a közelebb múlt évtizedben bár jelentékenyen emelkedett, mert 1862-ben csak 116 millióra, 1868-ban azonban 167 millióra; 1869 ben 188 millióra; 1870 ben 195 millióra; 1871-ben 244 millióra ment s igy 10 év alatt több mint megkétszereződött ; de más nagy területű államok átviteli kereskedelméhez képest, melyek milliárdokra mennek — csakis törpének nevezhető. És sajnos, hogy 3 év óta a véderő fejlődésével mintegy fordított irányban halad, vagyis tetemesen apad, ahelyt, hogy fejlődnék. Legkülönösebb ebben az u. m. „osztrák-magyar“ átviteli kereskedelemben az, hogy ez tulajdonkép csak útját állja ama nagyszerű nemzetközi kereskedelemnek, mely Nyugateurópa és a kelet s mondhatjuk egész Ázsia közt óriási mérvre fejlődött, mert a nyugateurópaiak inkább megkerülik Afrika partjait, mintsem Ausztrián s Magyarországon keresztül keresnék az egyenes utat. Pedig azt, hogy a legegyenesebb út e két nagy földrész s illetőleg Nyugateurópa és Keletázsia közt épen Ausztria s Magyarország területén visz keresztül, nem fogják tagadni a tudósok. Meglelte ezen egyenes utat már a sodrony, erre járnak át a villanyszikrák, de a közlekedést sehogy sem bírják eszközölni a vasúti társulatok, ugyannyira, hogy a kereskedelem a közvetlenül mellettünk fekvő vidékekről Orosz-, Moldva-Oláhországból, a Feketetenger, a Bosporus partvidékeiről főkép vízen megy a hátunk mögé Német,-Franczia,Angolországba. A szárazföldi kereskedelem pedig kivált Indiából, Khinából még csak nem is észlelhető, daczára a híresztelt kereskedelmi szerződéseknek! Hacsak Románia, Szerb és Bosnyákország kereskedelmét meg tudnánk nyerni, ha fel tudnánk éleszteni a földművelést ott, hogy ama népek jelentékeny szerepet vihessenek Nyugateurópa népeinek élelmezésében s Ausztrián és Magyarországon keresztül vagy épen tőlünk szerezzék be a legszükségesb vasneműeket, eszközöket, gépeket, bútor és ruhaneműeket , legalább is megkétszereződnék átviteli kereskedelmünk. Ez aztán Ausztriának is jól esnék. De ezzel nem gondolnak a „nagyhatalmiság“ emberei, holott a nagyhatalmiság eszközeit csakis élénk t. i. nyereményteljes nemzetközi kereskedelem útján lehet mai világban (mikor már ingyen a katonának sem adnak enni) fentartani. Az ország vagyonossága, az ipari kereskedelem fejlettsége egyik alapbiztosítéka a katonai dicsőségnek. Ezekből szívja erőforrásait a hadsereg a tényleges csaták tüzében , s viszont a közjövedelmi források kiapadásával beáll a harczképesség ellankadása. Ne tessék tehát a kormánynak és törvényhozásnak beérni az eddigi eredményekkel t. i. a gyakorlati téren avatott babérokkal, hanem lásson hozzá, hogy az anyagi alap, ha lehet, megfeleljen a hadsereg igényeinek. Ha pedig nem lehető más, olcsóbb rendszert kell életbe léptetni, nehogy tényleg kétszeresen elveszítsük egykor a vámon azt, mit most látszólag nyertünk a réven. —K.— A hírek szerint nagy munkák előestéjén állanánk. Az az ott állunk, hogy sehol sem állunk. Ismét élőbről kezdjük a munkát Úgy teszünk mint az, ki a gombolyagot forgatja kezei között, s egyszer fel, máskor legombolyít. 7 évig gombolygatták a művet, most visszafelé gombolyítják. Megdöbbentő az, ami nálunk történik. Mindent az abcén kezdünk ismét. Mennyi drága idő lett elfecserélve, hogy tarthatatlan műveket alkossanak, s azt újból kontárkodják el. Haljuk hogy zeng a krónika: „A köztörvényhatóságokról szóló törvény módosítása tárgyában összehívott értekezlet holnap d. e. 11 órakor fogja a belügyminisztérium kebelében első ülését tartani. A tagok ma megkapták a pontozatokat, melyek a vita körébe fognak vonatni. Ezek a következők : 1) A közgyűlés hatásköréről. 2) Az állandó választmány hatásköréről, vonatkozással az iskolai s a községi ügyekre. 3) A főispán hatásköréről. 4) Némely központi tisztviselő (u. m. a főpénztárnoki, főmérnöki) állomás megszüntetéséről. 5) A szolgabirák hatásköréről és végül 6) A fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedésekről.“ Azaz nem egyéb ez, mint revideálása a pár évvel ezelőtt hozott törvénynek. Szépen vagyunk. Az örökös provisoriumoknak se vége se hosszú. Hát az, mit most terveznek, meddig fog tartani? Vagy két évig ismét. Ez aztán a bölcseség non plus ultrája. * A minisztériumok kebelében folyó munkálatokról sokat írnak s beszélnek most a lapok. Ez év karácsonyáig terjedő időt Ghyczynek szánjak, illetőleg az ő pénzügyi tervezeteinek, mely két hónapot a jövő évi budget s egyéb pénzügyi javaslatok tárgyalása igénybe is fog venni, sőt aligha leend az elégséges. * A belügyminisztérium újabb javaslatai között említtetnek első helyen a törvényhatóságok kikerekítése, a városi főispánok megszületése, a törvényhatósági tisztviselők felelőssége, a közigazgatási adópótlékok, a fővárosi rendőrség és rendőri bíráskodás tárgyában készült törvényjavaslatok. Ha már karácsonig az időt a pénzügyminiszteri javaslatok tárgyalásának szánták, ezen belügyminiszteri javaslatok szintén igénybe vesznek egy hónapot.* „Az igazságügyminiszter a függőben levő ügyvédi és közjegyzői törvényjavaslatokon kívül, még a perrendtartás módosítása, a végrendeletek külkellékei, a magyar váltótörvény, a bírósági székhelyek beczikkelyezése, a fegyelmi eljárás tárgyában készült javaslatok tárgyalását fogja sürgetni. A büntető törvényjavaslat jelentőségénél fogva több időt fog igénybe venni, de ennek tárgyalása is lehetőleg elő fog mozdíttatni.“ Noha mindezt el akarja végezni a ház, legkevesebb két hóra van szüksége. Már a jövő évben márczius hónapig az idő el van foglalva. * „A vallás- és közoktatásügyi miniszter a középtanodai, az egyetemi, a felekezeti iskolák állami felügyelete és az iskolai alapok kezelése iránt készített javaslatok tárgyalását fogja sürgetni.“ No már ezen nagyfontosságú munkálatok tárgyalása is igénybe vesz 1 hónapot, s így már elértünk május hónaphoz.* „A közlekedésügyi miniszter a vasutak állami felügyelete és törvényhatósági utak tárgyában készült javaslatain kívül, még töb vasúti engedélyokmány módosítását fogja a parlamentnek ajánlani.“ Az egész közmunkaügy tárgyalása is előírva van itt. Nagy teendők állanak itt is elő, s ha 1 hó alatt bevégeztetnék, akkor se baj se lenne. * „A kereskedelmi miniszter az állami, gazdászati intézetekre, a bánya és kereskedelmi törvénykönyvre, valamint az ipartörvény némely czikkeinek módosítására helyez súlyt. Azonkívül több consularis, kereskedelmi, posta és távirdai szerződést fog beczikkelyezés végett bemutatni.“ Ismét revideálunk itt is, mégpedig az ipartörvényen. A bánya - kereskedelmi törvény fontosságát ismertetni sem kell. Lehetetlen, hogy egy hó alatt, ezeket letárgyalhassa a képviselőház. No de engedjük meg, hogy úgy történik, ime elértünk július havára, midőn a munkaszünet, ennyi teendők után, jogosan lép elő. Pedig jövő szeptember havában, már vége az országgyűlés idejének.★ Ez mind szép így előadva. Talán csak olyan újságírói álom ez. Pedig a kép nem egész. Hol van az őszre kilátásba helyezett polgári házasság ügye ? Vagy el akarják ezt altatni. A miniszterelnök őszre ígérte az előterjesztést — majd számoljon róla. Hol van továbbá a főrendiház rendezése ? Ezt pedig királyi leirat helyezte kilátásba. Számoljon róla a kormány. De hogy számol. Azt hiszi a közönség, hogy e sok előterjesztés, mely felsorolva van, mind napvilágot lát ? így szokták ezt a kormányon, így ígérték a polgári házasság s a főrendiház rendezését is. ígéret szép szó. Majd megválik. A jövő. Október hava beköszöntött, egy csomó hírrel, mely inkább csak a hó végén készül tetté válni, az országgyűlésen. MAGYAR ÚJSÁG 1874. OKTÓBER 1. Francziaország. Gambettának egy újabb levele foglalkoztatja a franczia közvéleményt. A levél Allier megye bizottságának elnökéhez van intézve s az október 4-én tartandó megyei bizottsági tagok választásának fontosságát fejtegeti. Rövid bevezetés után a levél ezeket mondja : A monarchicus restauratio kísérletétől megszabadulva az ország, mindamellett ki van téve mindazon aggálynak és félelemnek, melyet olyan kormány ébreszthet, mely jogosítványairól számadást nem tesz magának, mely minden oly jogelvet nélkülöz, amely a pártok versenygésének határt szabna. S valóban egyikök sem mondott le reményeiről vagy dicsvágyó terveiről; még a decz. 2-iki banda is újra föllépni s az ország újólagos kirablására kísérletet tenni merészel, és sohasem fog az ezen egymás ellen küzdő pártok szövetségéből keletkezett kormány magában kellő tekintélyt és nyomatékot találni arra, hogy rajtuk uralkodjék s az országnak biztosítsa saját ügyeinek vezetését és irányozását. Olyan gyülekezettel szemben, mely constituantenak adja ki magát, s melynek e hivatás teljesítésére való képtelensége már rég bebizonyult, Francziaországnak hallatnia kell szavát, és ezen döntő és ellenállhatatlan okból szükséges, hogy az 1874. oct. 4-ki pótválasztások a megyei bizottságokra nézve az 1871. octóberiekhez hasonlóan politikaiak s ennélfogva köztársaságiak legyenek. Egyszer, megválasztva a köztársaságiaknak nincs más teendőjük, — mint tovább menni azon után, — melyen barátaink 1871. óta haladnak. Ma a franczia democratia ellen leginkább elfogult szellemek is kénytelenek beismerni azon vádjaik alaptalanságát, — melyeket az utolsó választásokban diadalmaskodók ellen emeltek. —A megyei bizottsági tagok nemcsak gazdag tevékenységet fejtettek ki, — hanem igazságot kellett szolgáltatni azon buzgóságnak, ügyességnek és növekedő munkásságnak, melyet az újonnan beválasztottak a megyei ügyek körül tanúsítottak. Ezen helyi hatóságok szerepében sajátságos változás állott be. A jelentéktelen, gyors ülésszakok helyébe, melyeket a régi monarchiák idején a legnagyobb sietséggel eloszlattak, olyan bizottságok léptek, melyek szerencséjüknek tartják egész idejöket a közügyek tárgyalásának s a legfontosabb kérdések elintézésének szentelni. Gambetta igen hosszadalmasan fejtegeti a megyei bizottságok nagy jelentőségét s végül azon reményét fejezi ki, hogy az okt. 4-ki választások eredménye fényes diadal lesz a köztársasági pártra. Párisból sürgönyzik, hogy a minisztériumban a változások elkerülhetlenek, és a legitimista elem fog kiválni. A spanyol követ Párisba utasíttatott, hogy a kormánynak azon elhatározását nyilvánítsa ki, hogy Serrano és a miniszterek Bazaine ajánlatát nem fogják elfogadni. Anglia: Gladstonetól a volt miniszterelnöktől legközelebb a „Revue contemporaine“-ban a ritualismusról czikk jelent meg, melyről a hétfői londoni lapok terjedelmesen nyilatkoznak. A „Morning P.“ a czikkről ezt mondja: „Tekintve azt, hogy Gladstone egyik igen kiváló minisztertársa legközelebb kath. hitre tért át, az ország különös megelégedéssel veheti, ha Gladstone Anglia romanizálását teljes lehetetlenségnek mondja. Gladstone határozottan kijelenti, hogy azon egyházhoz, mely a modern eszmékkel s a történeti fejlődés menetével ellentétben áll, senki sem csatlakozhatik anélkül, hogy az erkölcsi és szellemi szabadságról le nem mondana és polgári és hazafias kötelességét fel nem áldozná.“ Gladstone ezen nyilatkozata annál érdekesebb, mert ellenségei róla is azt híresztelték, hogy katholikus hitre akar áttérni. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, szeptember 30. — Andrássy gróf külügyér Pesten keresztül, jószágára utazott. — Kossuthfalva és Erzsébetfalva, e két uj telep a főváros közelében szépen gyarapszik. A két helyen a lakosság száma már meghaladja az ezret. Legújabban szükségessé vált a községi és iskolai ügyek rendezése. Ezek elintézésére egy öt tagból álló bizottság választatott. — Gyón község nevében Tar Pál bíró és Domján János jegyző panaszt tenek a miatt, hogy országunk törvényei igen sok esetben úgy szólva lábbal tapostatnak, mint azt egy részben tapasztalják a 32-ik cs. kir. gyalogsorezred tartalékparancsnoksága részéről, amely daczára annak, hogy törvényeink kimondják, hogy Magyarországban a hivatalos nyelv a magyar, mégis folytonosan német nyelven szerkesztett megkereséseket küld a községekhez és így ő hozzájuk is; és kérik, hogy országunkban törvényeink ne csak a közpolgárokat kötelezzék annak megtartására, hanem a katonaságot is, ennélfogva Pest, Pilis és Solt t. e. megyék alispánja az illető honvédelmi minisztert felkérte, hogy intézkedjék az iránt, hogy az 1840. évi 6. törvényczikk 9-dik §-ának határozata szerint a magyar ezredek kormányai, a tartalék- és a hadkiegészítő parancsnokságok is magyar nyelven levelezzenek. — Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névsora az 1875-dik évre öszszeállitva lévén, az ki fog nyomatni és a városi és a községi elöljáróságok által közszemlére kitétetni azon kihirdetés mellett, mikép a netaláni felszólamlások a szükséges okmányokkal fölszerelve, a megyei igazoló választmánynál október 20-áig adhatók be. A 300 virilista között az 1-ső a kalocsai érsek, a ki 56,280 frt és 301/2 krnyi adót fizet; a 16-dik a megye főispánja: Szapáry István gróf, a kinek évi adója 3688 frt és 76 krt tesz; a 300-dik Tragor István Váczon 262 frt és 70 krnyi adója után. A virilisták közül Czegléden : Dobos János, Ka-Ilocsán, Horvát Ignácz, Útiban: Schmidt János.