Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-09 / 230. szám

Vill. évfolyam. 230. szám Péntek, 1874. Október 9. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 n — B Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj: hai bitábos petit* sor egyszeri hirdetése II kr. többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit­sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Idő intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke- Bektől fogadtatnak el. fpj’SIT' Lapunk t. olvasóit van szerencsénk figyel-­­ meztetni az uj évnegyedre, s kérjük, hogy megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóz­­tassanak, hogy a lap szétküldésében fennaka­dás ne történjék. Előfizetési feltételek a „M­agyar Ú­j­s­á­g“-r­a : Október- dec­emberi évnegyedre 4 frt 8 kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest,­­ Megyeház tér 9. szám. Közigazgatásunk reformja. ii. Mi is az az ázsiai állapot, melyről annyit be­szélnek, jól-roszul? Mielőtt azonban ennek fejtegetésére térnék, még átalánosságban akarok valamit megjegyezni, a miniszteri értekezleten egy felsővidéki alispán által a megyék ellen felhozott vádra. E vád súlyos, sem nem több, sem nem kevesebb, minthogy a megyei önkormányzat a magyar nem­zeti állam érdekeivel áll ellentétben. „A magyar állam consolidátióját előmozdítani, a magyar nemzetiség érdekeit megóvni szintén nem volt képes . . . vannak törvényhatóságok, melyek­nek tisztviselői nyíltan izgatnak az állam ellen, s hivatalos befolyásukat államellenes czélok elérésére használják stb.“ Ilyen vádakat gyártanak az autonómia ellen, a megyei önkormányzat ellen, melynek eddig csak annyi érdeme van, hogy meg­mentette a magyar nemzetet, s ezzel a magyar államiságot, mely századokon át bölcsője volt a magyar állam fejlődésének, s menedéke akkor, mi­kor zivatar dühöngött az egész ország elpusztítá­sára. Ma Grünwald zólyomi alispán, azt fedezi fel, hogy a megyei önkormányzat, a magyar állam consolidátióját előmozdítani, a magyar nemzetiség érdekeit megóvni nem volt képes. Ezt 7 év tapasztalata fedte fel előtte; ellenkezőjét annak, melyet hosszú száza­dok története igazol. Részben igaza van a zólyomi alispánnak.Mert 7 év óta, nincs is megyei önkormányzat, s az a ferde mű,a melyet most municipiumnak neveznek, nem is életképes. És így átalános vádjait, komolyan nem is vehetjük, mert roszul alkalmazta azt. Aztán hajlandók vagyunk még így is, vádjait, nem csak egyoldalú felfogáson alapultnak tartani, hanem még,­roszul alkalmazottnak is. Hogy törvényhatósági tisztviselők a ma­gyar állam ellen izgatnak, ezt nem az autonómia rovására kell felírni, hanem a kormány rová­sára. Valószínűen ide czélzott a vádló úr is. Mert ha a főispán még annyira sem képes, hogy törvény adta jogával éljen az ily izgató tisztviselő ellen, no már ez a kormány hibája, mely ily tehe­tetlen főispánt küld ki. Olyan átalános parázis az csak a megyék ellen, milyet tegnapi számunkban ismertettünk a „Reform“ után, e czím alatt: „a magyar állam germanisator.“ I Ha el akar­juk sorolni a kormánynak bűneit a „nemzeti állam“ érdeke ellen, arra egy könyv kellene. A „magyar nemzeti állam“ érdeke elleni legnagyobb bűn, ott van az 1867. évi XII.­­czikkben letéve. Ez az „ere­dendő“ bűn, minden innen származik le. Itt fekszik alapja a szász, román, a szerb ultrák követelései­nek. Ebből eredt a megyei önkormányzat azon ki­­növéses intézménye, mely ma annyi bírálat tárgyát képezi, s úgy a­mint van, nem is felel meg felada­tának. A törvényhatóságok jelen szervezete, szembe a többi közigazgatási teendőkkel, szülte az „ázsiai állapotot“, melyre nézve ismételve kérdjük, hogy mi az az ázsiai állapot? Van hatóság, fejét alispánnak, szolgabirónak hívják. Kétszer is exequálják az embert például az adóért. Elmegy panaszra , hova is mehetne, megy a járás fejéhez a szolgabiróhoz. A szolgabiró­ elutasítja, hogy hozzá hasztalan jön, azt se tudja fizet-e panaszos csak adót is, neki semmi köze az adóügyhöz, csak annyi köze van, hogy az exequa­­láshoz assistensnek hívják. — Ez az ázsiai ál­lapot. X. csendbiztos levelet kap szolgabirójától, hogy holnap 10 órakor Y. községben legyen, ott dolga leend. Ugyanakkor levelet illetőleg rendele­tet kap a járásbírótól is, hogy holnap 10 óra­kor székhelyén jelenjen meg. Kapja magát a csend­biztos, miután kétfelé nem szakadhat, de nem is meri egyik rendeletét a másik felé helyezni — mindkettőnek azt írja, hogy súlyos beteg, nem me­het. — Ez az ázsiai állapot. Berendeli a községi jegyzőt az adóhivatal, székhelyére, felelősség terhe alatt, az adó­kiro­vás összehasonlítása végett. Ugyanakkor a szolga­­birótól is kap levelet, illetőleg körlevelet, hogy a közmunka összeírás, megkezdetik községében. No aztán jegyző legyen az, ki ennek megfelelni tudjon. — Ez az ázsiai állapot. Újoncz állítás van. Az adóhivatal mit gondol ezzel, az adórovatolásra is épen akkor van az idő; a községi elöljáróság roszul végzi mindkettőt, mert nem képes megfelelni, a halmozott feladat­nak. — Ez az ázsiai állapot. A részeges kocsis, neki hajt a jó kerítésnek, összerombolja. Felvéteti a kárt az ember a község házánál. Rámegy úgy 4—5 frtra. Épen ott van a szolgabíró, kéri hogy intézze el a panaszt. Hjah! menjen ügyvédhez, pereltesse be a járásbiró­­nál. Rákölthet vagy 20 frtot. — Ez az ázsiai állapot. A szomszéd újonnan zsindelyezett csurgóját nagyobbra eresztette mint volt. A városi tanács, vizsgál, s ítéletet mond. Appellálja az egyik fél. Az alispán 2-ed ítéletet mond, appellálja a minisz­tériumhoz. A minisztérium feloldja az ítéletet, hogy vázrajzot kell felvenni a csurgóról. Újra kez­dik. — Ez az ázsiai állapot. Statáriumot hirdet a belügyminiszter, illetőleg a vármegye. A szolgabiró kiszögezteti a hivatalos épületekre a hirdetést. Járásbiró, adóhivatal, letépik onnan, nekik idegen hatóság nem parancsol, a közönség pedig bámul. — Ez az ázsiai állapot. Szolgabiró, járásbiró, adóhivatal, adóexecutor, csendbiztos, mind megannyi külön s szerte húzó elem egy járásban, mindenki parancsol a községben, a községi elöljáróságnak, s a sok parancs között, senki nem engedelmeskedik. — Ez az ázsiai állapot. A katona elszállásolás például a megye hatás­köre. A kapitány úr azonban elhelyezkedik olyan községben, a­hol neki legjobban tetszik. A község megy panaszra az alispánhoz. Az alispán szólni se mer a katona urakhoz, mert ezek rá se hederítenek. Alispán, megye, a sérelmet felírják a minisztérium­hoz. A miniszter hasonlóképen szólni se mer a katona urakhoz, mert ezek­­ rá se hederitenek. A honvé­delmi miniszter átírja a sérelmet a közös hadügy­miniszterhez — s mig ez igy körutat tesz, kitelik a téli szállás, s a katona urak mennek tovább a nyári szállásra. —­ Ez az ázsiai állapot. Az ezredes által kiküldött katonai erő behur­­czolja X. községből a fiatal embert, kit az ujonczo­­zásnál felmentettek, siketség végett. Az alispánhoz fut panaszszal a család. Hallatlan eljárás. Az ezre­des elfogatja a polgárt. A behurczolt fiatal em­bert erőszakkal letartják a katonai kórházban, kémlelik, végre kieresztik. A fiú csakugyan siket, kit ujonczozó katona orvosa mentett fel. A sérelem megy a honvédelmi miniszterhez, onnan a hadügy­miniszterhez. Ott aztán papírkosárba kerül. Azt mondják katona dolog. — Ez az ázsiai állapot. Oh de ki győzné elsorolni azon égbekiáltó ab­­normitásokat, törvény és rendellenességeket, me­lyek a községekben, városokban, a hatóság szeme láttára, minden jog­i törvény ellen történnek. Alis­pán, polgármester, mit tehet, mint felírja a panaszt. A megye bizottság mit tehet, mint látja saját tehe­tetlenségét s ismét csak felirja a sérelmet. De to­vább megyünk. Miniszter is mit tehet, mint át­írja a sérelmet a bécsi hadügyminisz­ternek. A haza polgárai szintén mit tehetnek, mint félvállól nézik az egész hatósági intézményt; ők sérelmeikért elégtételt soha­sem kapnak, s igy csoda-e ha — az állam iránti kötelességérzete kial­szik kebleikből. Ez az ázsiai állapot — most mehetünk tovább tárgyunkra. Szederkényi Nándor. — Minisztertanács. Tegnap több órai miniszterta­nács tartatott, Bittó miniszterelnök elnöklete alatt, a­ki már tökéletesen fellábadt. A tanács a „Pester Lloyd“ szerint, néhány még el nem intézett pénzügyi törvény­­javaslatot, továbbá a belügyi és az igazságügyi minisz­terek néhány javaslatát tárgyalta és intézte el. A pénz­ügyi törvényjavaslatok elvben már előbb jóváhagyattak, tegnap csak a részletek és nehány csak most a minisz­tertanács elé terjesztett javaslat tekintetében tartottak tanácskozást, mely úgy mint a szakminiszterek külön­böző javaslatainak tárgyalása, — a napokban folytat­­tatni fog. — Az ingatlanok tű­zkártéritésének állami szerve­zéséről Weisz B. Ferencz ur 145 lapra terjedő munkát bocsátott közre, feleletül Dr. Matlekovics S. „Állami biztosítás“ czimü értekezésére. Ezen eszme bár nem uj s gyakorlatilag sikeres s nálunk eddigelé a napi­lapokon kívül kevés pártolásra talált, sőt némelyek megdöbben­tek ennek horderejétől. Weisz B. F. úr eziránt követke­zőleg nyilatkozik, munkájához mellékelt nyilt levelében. Néhány hazafi megijedt első perczben a kérdéses eszmétől, aggodalommal úgy nyilatkozván : „hát a mi szépen és szerencsésen működő biztosító intézeteink megszűnjenek? Mi lesz azokkal?É­s több efélét. —Erre feleletem következő : 1. Ha átalános, az egész országra boldogítólag ható közjót elérünk, akkor a magán (részvényesek, igazgatók stb.) érdeke nem vehető tekintetbe. 2. A­mint a röpiratban (20. lap, 2 bekezdés) felso­roltam, elegendő széles tér marad a biztosító társulatok­nak többféle biztosítási ágban. 3. Ha épen szükséges és ki nem kerülhető lenne, akkor a biztosítási intézeteket és barátjait a viszon­­biztosítási elv némiképeni alkalmazásával (a­mint ez a külföldön is több helyt gyakoroltatik) lehetséges lesz megnyugtatni és kielégíteni; csak hogy ne koczkázzuk a nagy eszme létrehozását talán le nem győzhető magán­érdekek miatt. A röpirat 125-dik lapján látható, hogy 1869—73-ig hazánkban 7718 biztosítatlan ház lett a tűz martalékává, 1874-ben pedig — eddigi (nem kimerítő) feljegyzésem szerint — már 1595 és így hat év alatt 9313 biztosítat­lan ház (és nem sokkal kevesebb mellék- és gazdasági épület) hamuvá válván, talán ugyanannyi család jutott koldusbotra. Ezeket pedig menteni lehetett volna, ha az irányadó férfiak el nem hanyagolják, el nem odázzák az ügyet. (Most ugyan ígérve van, hogy októberben vagy novemberben elő fog vétetni enquéte bizottmányban.)­­ A határőrvidéki erdő­üzlet ügye, mint a „P. C.“ írja, valóságos tengeri kígyóvá növi ki magát. Az érde­kelt három bank, noha holnapután már lejár a határidő, még nem jutott megállapodásra. Pollák úr, ki mit sem akar tudni veszteségről, miután azt hiszi, hogy az üzlet szakavatott vezetés mellett kifizeti magát, csak az eset­ben hajlandó a szerződés felbontásába beleegyezni, ha az általa adott 600.000 frtnyi összeg neki hiány nélkül kifizettetik. A bankok nem akarnak 452,000 frtnál töb­bet fizetni. Úgy látszik azonban, hogy a legközelebbi 24 órában végleges megállapodás jön létre, miután nem képzelhető, hogy ott hol 3*­2 millióról van szó, 150,000 frt elhatározó befolyást gyakoroljon a végelha­tározásra.­­ A török porta, mint tudva van, körjegyzékben tudatta az európai hatalmakkal, hogy az egyrészt közte, másrészt köztök kötött kereskedelmi szerződéseket fel­mondja. Külügyminisztériumunk e nyilatkozatot min­denekelőtt az osztrák és a magyar kereskedelmi minisz­tériumokkal tudatta s kérte véleményüket. Mint a „P. L.“ nak Bécsből írják, az osztrák kereskedelmi minisz­térium már nyilatkozott. Szerinte a portának nincs joga a kereskedelmi szerződést már most felbontani, mivel hogy az csak 1890-ben jár le. Az illető szerződés ugyanis 1862-ben 28 évre köttetett s a szerződő felek csak azt a jogot tartották fenn maguknak, hogy 14, illetőleg 21 év múlva a tarifák revisióját követelhetik.] A magyar kereskedelmi minisztérium nyilatkozata még nem érke­zett be. — A magyar kölcsön eredménye felett, hozsanná­kat zengenek a lapok. A „Hon“ következőket írja. A ma­gyar kölcsön-aláírások oly eredményt mutattak fel, mely méltán meglephetett mindenkit, aki csak még fél év előtti hitelviszonyainkat ismerte. Az egész szükségelt összeg már az első nap túl­ egyeztetett, legalább azt kell következtetnünk abból a körülményből, hogy a berlini disconto Gesellschaft igazgatósága, mint az új magyar

Next