Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1874-11-21 / 267. szám
Vil. évfolyam. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeház tér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Börr mentetlen levelek csak ismeret kezektől fogadtatnak el. i : , -"Y » \ U, 1 • •% ,Sj 267. szám. Szombat, 1874. November 21. Előfizetési ár: Vidékre postán .agy b.lib.n bánbos küld.« Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — B Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: h.i hasábos petittor egyszeri hirdetése 11 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80kr. — nyitott : három hasábot petitsor 30 kr. Hova vezettek a közösügyek ? A közösügyeknek tulajdoníthatjuk jelentékeny részben, jelenlegi pénzügyi bajainkat. Ezeknek tulajdoníthatjuk, hogy Magyarország jövedelmi forrásai, mert Bécsből vissza utat nem találtak, kimerültek. A közös ügyek iránt lelkesülő jobboldali politikának tulajdoníthatjuk, hogy Ausztria terheiből Magyarország vállaira annyi átrakatott, mennyi, mint a következés mutatja, elegendő volt arra, hogy az osztrák kormányt husz évi deficiteiből kirántsa s Ausztria államháztartásában az egyensúlyt helyreállítsa, de ép ennélfogva sokkal több volt, mint a pénzben és értékes iparczikkekben szűkölködő Magyarország elbírhatta volna. Mindezen anyagi nyomor s a közeledő fizetésképtelenség (mely azonban csak akkor áll be, ha a mostani párt uralma meg nem törik) azonban nem lehet annyira veszélyes és lealázó, mint a bécsi urak azon törekvése, — hogy eme nyomorból maguknak tőkét kovácsolnak s a közös ügyek alapján nemcsak, — hogy jogosnak sőt kötelességüknek tartják, hogy beleavatkozzanak Magyarország ügyeibe, vagyis , megragadván az alkalmat, Magyarország államháztartását közös költségek utján fedezzék s igy Magyarországot Ausztriába teljesen beolvaszszák. Emlékezhetünk, hogy a bécsi centralisták, kikhez pedig a leghatalmasabb egyének tartoznak az u. n. kiegyezéskor többször bevallották, hogy csupán kényszerűségből engedtek a dualismus elvének s mindent elkövettek, hogy a „paritásától Magyarország minél messzebb vettessék. Ezen urak mint mondani szokták, csak egy istent imádnak, egy császárt, egy hadserget, egy oszthatlan pénzügyet és vámterületet ismernek Ausztriára s Magyarországra nézve s örültek, hogy a magyar kormány túlköltekezésbe vonta az államkincstárt, mert hitték, remélték, hogy a magyar kormány gazdálkodása előbb-utóbb visszavezeti Magyarországot Ausztria keblébe. Ezen párt reményének közel valósulását teszi kilátásba a „N. Fr. Pr.“ tegnap említett fő czikke, midőn többek közt igy szól: „Azon mélységes szakadás, mely az államháztartási szükséglet és fedezet közt eddigelé súlyos kölcsönök által töltetett be, idő folytán kitölthetlenné válik, és kell, hogy egy valamely rendkívüli esemény vessen véget ezen tarthatlan állapotnak. Akkor tehát egy alternatívát kell megkísérleni. Vagy a monarchia közös költségein fog fentartatni Magyarország, amennyiben annak járuléka megkisebbittetik azon törvényes kötelék feloldása“ (ez volna jó) „mely a két részt“ (mintha t. i. Magyarország Ausztria kiegészítő része volna) „összeköti; vagy, végre a monarchia magát Magyarország rovására fentartja s igyekszik feltalálni a kellő eljárást, miszerint Magyarország járuléka“ (Ausztria költségeihez) „a birodalomnak megfelelő alakban, ha kell sequestrato útján is biztosíttassák. “ Na lám az „egységes birodalom“ hívei, már alig várhatják, hogy a közös ügyek kötelékeinél fogva gazdálkodhassanak Magyarországon, holott a mostani kormány bukása vagy fizetésképtelensége épen nem egyértelmű Magyarország bukásával és fizetésképtelenségével , mert mihelyt az ország a közös ügyek kötelékeitől felszabadíttatik, azonnal képes leene saját szükségeit teljesen fedezni, sőt az osztrák urakat — is amennyiben a méltányosság ezt igényelné — támogatni. Jajveszékelnek ezen urak, hogy: „Azon válság melybe Magyarország sodortatik, nem szorítkoznék a „birodalom“ (!) ezen felére, hanem az egészre kiterjedne s ezért : nekünk a Lajtán innen (mondják) nem csak jogunk, hanem kötelességünk, intőszavunkat felemelnünk. Ily szemtelen követelésekre bátorították a bécsi urakat a közös ügyek. Jól mondja a magyar példabeszéd az ily urakra hogy : „nyújtsd csak nekik kisujjadat s egész kezedet fogják követni.“ Kár volt tehát nekik 1867-ben az ország egész jobbkezét odanyujtani. Most már ők akarnak ezzel s ennek erejénél fogva az egész országgal rendelkezni, hacsak valahára fel nem ébred bennünk a „netovább“ érzete s véget nem vetünk eme veszélyes közös viszonyoknak. —.. — — Az adóügyi bizottság mai ülésében a pénzügyminiszter osztálytanácsosa felolvasta az új szerkezetet, melyet a községi solidaritás elvetésével, s Tisza és Kerkápoly javaslatai combinatiójával készített, a törvényjavaslat illető helyére. Hosszas vita fejlődött ki itt is, míg végre megáillapíttatott az. Ezzel befejeztetett Ghyczy javaslata másik főelvének — a községi solidaritásnak — eltemetése. Következett a harmadik fénypontja Ghyczy javaslatának. Az első volt az adófelügyelők adókivető hivatala, mely megbukott; a második volt a községi solidaritás, mely szintén elbukott; a harmadik az , hogy a megválasztott adóbizottsági tagok egyszersmind adóexecutorok legyenek. Lukács Béla tette az indítványt, hogy az törlesztessék ki a törvényjavaslatból. Iványi elfogadja az indítványt. Tisza helyettesítést indítványoz, hogy tudniillik, az adóbizottsági tagságra magát az illető helyettesíthesse. (Persze, hogy a gazdag ember, ispánját küldhesse oda, hova a szegényebbnek, kinek nincs ispánja, magának kötelessége menni.) Azon indítvány jön hosszas vita után elfogadva, hogy az adóexecutiót teljesítse az elöljáróság, vagy megbízott közegei. A többi szakasz lényegesebb módosítás nélkül tárgyaltatott. A Pest megye mai évnegyedes közgyűlésén több apró tárgy elintézése után fölolvastatott Rakovszky István megyei jegyző indítványa, mely szerint az országgyűléshez kérvény intézendő a bukovinai magyarok hazatelepítése iránt. Az indítvány átalános helyesléssel elfogadtatott. — Erdélyből egy idő óta, rémesebbnél-rémesebb rablójelenetek leírásával szórakoztatják a lapok újdondászai az olvasó közönséget. Mindenesetre megdöbbentő jelenségek a személyi vagyonbiztonság megrendített állását tekintve. Pedig Erdélyre nézve semmi panasz nem emelkedhetik a megyei pandúrokra, mert ott egész katonai szigorral szervezett zsandárság van, mégpedig oly költséggel szervezve, hogy az negyedrészét teszi az egész magyarországi rendőrség költségének. Míg a magyarországi rendőrség 1 millió kétszáz ezret vesz igénybe, Erdély zsandárai 300 s néhány ezret emésztenek fel. És a katonai rendszeren alapuló rendőrség mit eredményez? az erdélyi rabló-krónikához készíti a történetet. Nem tudjuk, hogy figyelemmel tartják-e ezt centralistáink, s különösen a belügyminiszter, kik az országos rendőrséget minden áron ki akarják ragadni a megyék kezéből, s költséges katonai rendszert terveznek behozni , hogy ime Erdély példája azt mutatja, hogy a költséges katonai rendszerrel szervezett zsandárság mellett, megdöbbentő jelenségei vannak a személyi vagyonbiztonság veszélyeztetett helyzetének, s a katonai rendőr e tekintetben sokkal hátrább áll, a megyei pandúroknak. Igaz, hogy a megyei pandúrság sincs sok helyen szerencsésen berendezve. De tudni kell azt, hogy 1872- ben az uj megyei szervezkedésnél, a főispánok, a csendbiztosokat pártérdek szerint, sok helyen felsőbb parancsra nevezték ki, s nem a vidék jól felfogott érdeke tekintetbe vételével De megengedjük, hogy a pandurság rosz, de roszabb ám a zsandárság, s ami tetézi ezt az, hogy e mellett iszonyú költséges és drága. Fejleszszük csak a rendőrséget az autonómia körében. Jó is és olcsó is fog az lenni.Y — Felkérettünk a következő nyilatkozat közzétételére. Nyilatkozat..Az alálírt igazgatóság az „Ellenőr“ folyó hó 18-bitszámában megjelent „Felszólítására, illetőleg a több biztositó társaság s ezek közt az első magyar átalános biztositó társaság és Kossmann Győző ur között állítólag létrejött és a „Felszólításában jelzett üzleti összeköttetésre nézve ezennel kijelenti, hogy Kossmann Győző ur úgymint más számos egyén felajánlotta ugyan társaságunknak is biztosítások szerzése czéljából szolgálatát, azonban társaságunk vele semmiféle üzleti viszonyba nem lépett s ily viszonyban vele jelenleg sem áll. Buda-Pesten, november 20. 1874. Az „Első magyar átalános biztosító társaság“ igazgatósága. / — A véderő tárgyában alakított képv. házi bizotts*'' ság tegnap megkezdte működését; a hozzá utasított törvényjavaslatok közül tárgyalás alá vette, a hadsereg (haditengerészet) és a magyar királyi honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szólót. Az átalános tárgyalás alkalmával a honvédelmi miniszter kiemelte ezen törvényjavaslatnak a közös hadseregbeli egyénekre, különösen a magyar honvédség tagjaira kiható előnyeit, összpontosulnak pedig ezen előnyök abban, hogy az 1848—49-ben már szolgált jelenlegi honvédek nyugdíjellátásánál ő felsége beleegyezésével jelentékeny kedvezményekben részesülnek; átalában pedig előnyben részesülnek valamennyi katonai és honvéd egyének az által, hogy a nyugdíj megszabásánál az utóbbi időben felemlt fizetések fognak a hányad meghatározásánál alapul szolgálni. Nemes Sándor gróf részéről indítvány létetett, hogy a mennyiben a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat együttesen intézkedik a közös hadsereg és a honvédség tagjairól s ez által ezen intézkedés közös ügygyé válik, ő pedig, bár a törvényben megállapított közös ügyek létezését nem kifogásolja, de azoknak szaporítása nézetével nem találkozik, mondja ki a bizottság, hogy a magyar kir. honvédség katonai ellátásáról, habár egyenlő értelemben is a közös hadseregre vonatkozóval, de minden esetre, külön törvény alkotása által kíván intézkedni. Ezen nézethez járultak Tisza László, Ivánkaés Gáspár András bizottsági tagok, a többség azonban elfogadta a közösen intézkedő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Megkezdetett ezután a részletes tárgyalás, mely alkalommal előadatott, hogy a birodalmi tanács alsóháza már a hasonló tartalmú törvényjavaslatot tárgyalta, s az általa tett módosítványok a bizottság tudomására hozattak, ezen módosítványok által azonban a bizottság legkevésbé sincs korlátozva abban, hogy a törvényjavaslatban felállított elvek és azok szövegezése felett teljesen szabadon ne határozzon. A czimben és a szövegben „cs. kir.“ helyett „közös hadsereg“ kifejezés állapíttatott meg. Az 1—5. §§. stylaris módosításokkal elfogadtattak, melyek az állandó nyyugdíj-igényre vonatkoznak. A tartalék- állománybeliek nyugdíjigényére vonatkozó 6-ik §-ban az illető igénye kiterjesztetett azon esetre is, midőn a hadképtelenség hadi fáradalmak következtében keletkezett. A 7-ik §-nál kimondatott, hogy a hadképtelenség, illetőleg a feltételes keresetképtelenség katonai személyeknél a felülvizsgáló bizottság által alapíttatik meg. A bizottság tárgyalásában a 25-ig haladt, lényeges módosítások nem léteztek. A tárgyalás holnap d. e. 10 órakor folytattatik. — A pesti „Központi ellenzéki kör a f. november hó 21-én (szombaton) este tart. “ választmánya 6 órakor ülést Buda-Pest, nov. 20. A botrányos kormánygazdálkodás egyik esete, a nemzeti színház mellett épülő bérház felett folyt ma a tanácskozás a pénzügyi bizottságban teljes 3 óra hosszáig. A tanácskozás menete ritdltotta párját, s eszünkbe jött a falusi kupaktanács, melynek diserepáló vitája után, midőn a tagok már kifáradtak a sok beszédben, s az elnököt sürgették, hogy történjék már valami, az elnök azon kérdéssel fordult hozzájuk: „hogy miről is van szó.“ Körülbelül így folyt ma a pénzügyi bizottságban a tanácskozás 3 óra hosszat, melynek lefolyása után arról győződtünk meg, hogy a szerencsétlenebb elnök alig van a világon, mint Csengery Antal. Már sokszor úgy állott, hogy az eszmék csoportosíthatók voltak, melyek csak úgy szállingóztak a levegőben, amint az „eszme társasítás“ azokat kiköltötte, s útnak eresztette. A mint az elnök közbeszólt, rögtön széjjelfújta az egészet s mindent élőből kellett kezdeni, így ment ez egész három órán át. Horváth Lajos például elmondván nézeteit a miniszteri felelősségről, s nagy sopánkodás között tolmácsolván fájdalmát a felett, hogy a belügyminiszter a nemzet vagyonát csak mint a Csáky-szalmáját kezeli, — de hát, már megtörtént, ő fátyolt vet rá, s ezzel elment a központi bizottságba, midőn visszajött, még akkor is ott találván a pénzügyi bizottság szekerét felakadva a miniszteri felelősség hálójába — újra elmondotta azt, amit már egyszer (pardon nem egyszer, ugyanezen themát elvariálta a hivatalos lap feletti discussio alkalmával) — mintegy negyed ikrával előbb elmondott . Némelyek ugyan azt mondják, hogy Csengery Antal csak akkor képtelen az elnökségre, midőn, nem ínye szerint fejlődik a vitatkozás. Akkor aztán szándékosan engedi az eszméket bonyolódni annyira, hogy nincs ember, ki a kivezető fonalat képes legyen meglelni. Vagy oly zavarosan teszi fel a kérdést, hogy nem értik meg, mint például ma, midőn a főkérdésre, Zsedény riogatta az ülve bámulókat, hogy keljenek fel, hiszen most épen arra kell szavazni amit ők kívánnak. Mi azonban arról győződtünk meg , hogy bizony nem oda való, hogy az állam nagy érdekeit átkaroló tanácskozás folyamát vezesse, arra nem képes. A tanácskozás elveszti fugékonyságát, s az eszmék zűrzavarában elvesz a figyelem elől a tárgy élen Csengery elnöki képzőkiébsége mellett. Nem is csoda, hogy ily elnöklet alatt fűtrt pénzügyi tanácskozás eddig meg nem felelt feladatának. Nem csoda, ha a pénzügyi bizottság eszmei konceptiói, nem tájékozhaták a házat az ügyek állásáról kellőleg, úgy hogy ma, még mulasztásról is beszélnek, melyet a ház követett el a kormánynyal szembe. A pénzügyi bizottság a ház szeme, mely bepillant az ügymenet rejtekébe, s ma mulasztott valamit a hályogos s ködös pénzügyi bizottság. Miről is folyt a tanácskozás 3 óra hosszanti felkutatja annak zege-zugát. hát , akkor annak nagyon szemvilága az oka, vagyis a