Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1874-11-21 / 267. szám

Vil­. évfolyam. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeház tér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Börr mentetlen levelek csak ismeret ke­zektől fogadtatnak el. i : , -"Y » \ U, 1 • •% ,Sj 267. szám. Szombat, 1874. November 21. Előfizetési ár: Vidékre postán .agy b.lib.n bánbos küld.« Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — B Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: h.i hasábos petit­tor egyszeri hirdetése 11 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80kr. — nyitott : három hasábot petit­sor 30 kr. Hova vezettek a közösügyek ? A közösügyeknek tulajdoníthatjuk jelentékeny részben, jelenlegi pénzügyi bajainkat. Ezeknek tu­lajdoníthatjuk, hogy Magyarország jövedelmi for­rásai, mert Bécsből vissza utat nem találtak, kime­rültek. A közös ügyek iránt lelkesülő jobboldali po­litikának tulajdoníthatjuk, hogy Ausztria terheiből Magyarország vállaira annyi átrakatott, mennyi, mint a következés mutatja, elegendő volt arra, hogy az osztrák kormányt husz évi deficiteiből kirántsa s Ausztria államháztartásában az egyensúlyt helyre­állítsa, de ép ennélfogva sokkal több volt, mint a pénzben és értékes iparczikkekben szűkölködő Ma­gyarország elbírhatta volna. Mindezen anyagi nyomor s a közeledő fizetés­­képtelenség (mely azonban csak akkor áll be, ha a mostani párt uralma meg nem törik) azonban nem lehet annyira veszélyes és lealázó, mint a bécsi urak azon törekvése, — hogy eme nyomorból maguknak tőkét kovácsolnak s a közös ügyek alapján nemcsak, — hogy jogosnak sőt kötelességüknek tartják, hogy bele­avatkozzanak Magyarország ügyeibe, vagyis , meg­ragadván az alkalmat, Magyarország államháztar­tását kö­z­ös­ k­ö­l­ts­ég­ek utján fedezzék s igy Magyarországot Ausztriába teljesen beolvaszszák. Emlékezhetünk, hogy a bécsi centralisták, kik­hez pedig a leghatalmasabb egyének tartoznak az u. n. kiegyezéskor többször bevallották, hogy csu­pán kényszerűségből engedtek a dualismus elvének s mindent elkövettek, hogy a „paritásától Magyar­­ország minél messzebb vettessék. Ezen urak mint mondani szokták, csak egy istent imádnak, egy csá­szárt, egy hadserget, egy oszthatlan pénzügyet és vámterületet ismernek Ausztriára s Magyarországra nézve s örültek, hogy a magyar kormány túlkölte­kezésbe vonta az államkincstárt, mert hitték, re­mélték, hogy a magyar kormány gazdálkodása előbb-utóbb visszavezeti Magyarországot Ausztria keblébe. Ezen párt reményének közel valósulását teszi kilátásba a „N. Fr. Pr.“ tegnap említett fő czikke, midőn többek közt igy szól: „Azon mélységes sza­kadás, mely az államháztartási szükséglet és fede­zet közt eddigelé súlyos kölcsönök által töltetett be, idő folytán kitölthetlenné válik, és kell, hogy egy valamely rendkívüli esemény vessen véget ezen tarthatlan állapotnak. Akkor tehát egy alternatívát kell megkísérleni. Vagy a monarchia közös költ­ségein fog fentartatni Magyarország, amennyiben annak járuléka megkisebbittetik azon törvényes kötelék feloldása“ (ez volna jó) „mely a két részt“ (mintha t. i. Magyarország Ausztria kiegészítő ré­sze volna) „összeköti; vagy, végre a monarchia magát Magyarország rovására fentartja s igyekszik feltalálni a kellő eljárást, miszerint Ma­gyarország járuléka“ (Ausztria költségeihez) „a birodalomnak megfelelő alakban, ha kell seque­stra­t­­­o útján is biztosíttassák. “ Na lám az „egységes birodalom“ hívei, már alig várhatják, hogy a közös ügyek kötelékeinél fogva gazdálkodhassanak Magyarországon, holott a mostani kormány bukása vagy fizetésképtelensége épen nem egyértelmű Magyarország bukásával és fizetésképtelenségével , mert mihelyt az ország a közös ügyek kötelékeitől felszabadíttatik, azonnal képes leene saját szükségeit teljesen fedezni, sőt az osztrák urakat — is amennyiben a méltányosság ezt igényelné — támogatni. Jajveszékelnek ezen urak, hogy: „Azon válság melybe Magyarország sodortatik, nem szorítkoznék a „birodalom“ (!) ezen felére, hanem az egészre kiterjedne s ezért : nekünk a Lajtán innen (mondják) nem csak jogunk, hanem kötelességünk, intősza­vunkat felemelnünk. Ily szemtelen követelésekre bátorították a bécsi urakat a közös­ ügyek. Jól mondja a magyar példa­beszéd az ily urakra hogy : „nyújtsd csak nekik kisujjadat s egész kezedet fogják követni.“ Kár volt tehát nekik 1867-ben az ország egész jobbkezét odanyujtani. Most már ők akar­nak ezzel s ennek erejénél fogva az egész országgal rendelkezni, hacsak valahára fel nem ébred ben­nünk a „netovább“ érzete s véget nem vetünk eme veszélyes közös viszonyoknak. —.. — — Az adóügyi bizottság mai ülésében a pénzügy­­miniszter osztálytanácsosa felolvasta az új szerkezetet, melyet a községi solidaritás elvetésével, s Tisza és Kerkápoly javaslatai combinatiójával készített, a tör­vényjavaslat illető helyére. Hosszas vita fejlődött ki itt is, míg végre megáillapíttatott az. Ezzel befejeztetett G­h­y­c­z­y javaslata másik főelvének — a községi solida­­ritásnak — eltemetése. Következett a harmadik fénypontja Ghyczy javaslatának. Az első volt az adófelügyelők adó­kivető hivatala, mely megbukott; a m­á­s­o­d­i­k volt a köz­ségi solidaritás, mely szintén elbukott; a harmadik az , hogy a megválasztott adóbizottsági tagok­ egyszersmind adóexecutorok legyenek. Lukács Béla tette az indítványt, hogy az törlesztessék ki a törvény­javaslatból. Iványi elfogadja az indítványt. Tisza he­lyettesítést indítványoz, hogy tudniillik, az adóbizottsági tagságra magát az illető helyettesíthesse. (Persze, hogy a gazdag ember, ispánját küldhesse oda, hova a szegé­nyebbnek, kinek nincs ispánja, magának kötelessége menni.) Azon indítvány jön hosszas vita után elfogadva, hogy az adóexecutiót teljesítse az elöljáróság, vagy meg­bízott közegei. A többi szakasz lényegesebb módosítás nélkül tárgyaltatott. A Pest megye mai évnegyedes közgyűlésén több apró tárgy elintézése után fölolvastatott Rakovszky Ist­ván megyei jegyző indítványa, mely szerint az országgyű­léshez kérvény intézendő a bukovinai magyarok hazate­­lepítése iránt. Az indítvány átalános helyesléssel elfo­gadtatott. — Erdélyből egy idő óta, rémesebbnél-rémesebb rablójelenetek leírásával szórakoztatják a lapok újdon­dászai az olvasó közönséget. Mindenesetre megdöbbentő jelenségek a személy­i vagyonbiztonság megrendített ál­lását tekintve. Pedig Erdélyre nézve semmi panasz nem emelkedhetik a megyei pandúrokra, mert ott egész ka­tonai szigorral szervezett zsandárság van, még­pe­dig oly költséggel szervezve, hogy az negyedrészét teszi az egész magyarországi rendőrség költségének. Míg a magyarországi rendőrség 1 millió kétszáz ezret vesz igénybe, Erdély zsandárai 300 s néhány ezret emészte­nek fel. És a katonai rendszeren alapuló rendőrség mit eredményez? az erdélyi rabló-krónikához készíti a törté­netet. Nem tudjuk, hogy figyelemmel tartják-e ezt cent­ralistáink, s különösen a belügyminiszter, kik az orszá­gos rendőrséget minden áron ki akarják ragadni a megyék kezéből, s költséges katonai rendszert terveznek behoz­ni , hogy ime Erdély példája azt mutatja, hogy a költsé­ges katonai rendszerrel szervezett zsandárság mellett, megdöbbentő jelenségei vannak a személy­i vagyonbiz­tonság veszélyeztetett helyzetének, s a katonai rendőr­­ e tekintetben sokkal hátrább áll, a megyei pandúrok­nak. Igaz, hogy a megyei pandúrság sincs sok helyen szerencsésen berendezve. De tudni kell azt, hogy 1872- ben az uj megyei szervezkedésnél, a főispánok, a csend­biztosokat pártérdek szerint, sok helyen felsőbb parancs­ra nevezték ki, s nem a vidék jól felfogott érdeke tekin­tetbe vételével De megengedjük, hogy a pandurság rosz, de roszabb ám a zsandárság, s a­mi tetézi ezt az, hogy e mellett iszonyú költséges és drága. Fejleszszük csak a rendőrséget az autonómia körében. Jó is és olcsó is fog­ az lenni.­­Y — Felkérettünk a következő nyilatkozat közzété­telére. Nyilatkozat..Az alálírt igazgatóság az „Ellenőr“ folyó hó 18-­bitszámában megjelent „Felszólítására, il­letőleg a több biztositó társaság s ezek közt az első ma­gyar átalános biztositó társaság és Kossmann Győző ur között állítólag létrejött és a „Felszólításában jelzett üzleti összeköttetésre nézve ezennel kijelenti, hogy Kossmann Győző ur úgymint más számos egyén felaján­lotta ugyan társaságunknak is biztosítások szerzése czéljából szolgálatát, azonban társaságunk vele semmi­féle üzleti viszonyba nem lépett s ily viszonyban vele jelenleg sem áll. Buda-Pesten, november 20. 1874. Az „Első magyar átalános biztosító társaság“ igazgatósága. / — A véderő tárgyában alakított képv. házi bizotts*'' ság tegnap megkezdte működését; a hozzá utasított tör­vényjavaslatok közül tárgya­lás alá vette, a hadsereg (hadi­tengerészet) és a magyar királyi honvédség egyé­neinek katonai ellátásáról szólót. Az átalános tárgyalás alkalmával a honvédelmi mi­niszter kiemelte ezen törvényjavaslatnak a közös hadse­regbeli egyénekre, különösen a magyar honvédség tag­jaira kiható előnyeit, összpontosulnak pedig ezen elő­nyök abban, hogy az 1848—49-ben már szolgált jelen­legi honvédek nyugdíjellátásánál ő felsége beleegyezésé­vel jelentékeny kedvezményekben részesülnek; átalá­­ban pedig előnyben részesülnek valamennyi katonai és honvéd egyének az által, hogy a nyugdíj megszabásánál az utóbbi időben felem­lt fizetések fognak a hányad meg­határozásánál alapul szolgálni. Nemes Sándor gróf r­észéről indítvány létetett, hogy a mennyiben a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat együttesen intézkedik a közös hadsereg és a honvédség tagjairól s ez által ezen intézkedés közös ügygyé válik, ő pedig, bár a törvényben megállapított közös ügyek léte­zését nem kifogásolja, de azoknak szaporítása nézetével nem találkozik, mondja ki a bizottság, hogy a magyar kir. honvédség katonai ellátásáról, habár egyenlő érte­lemben is a közös hadseregre vonatkozóval, de minden esetre, külön törvény alkotása által kíván intézkedni. Ezen nézethez járultak T­i­s­z­a László, Ivánka­­és Gáspár András bizottsági tagok, a többség azonban elfogadta a közösen intézkedő törvényjavaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául. Megkezdetett ezután a részletes tárgyalás, mely alkalommal előadatott, hogy a birodalmi tanács alsó­háza már a hasonló tartalmú törvényjavaslatot tárgyalta, s az általa tett módosítványok a bizottság tudomására hozat­tak, ezen módosítványok által azonban a bizottság leg­kevésbé sincs korlátozva abban, hogy a törvényjavaslat­ban felállított elvek és azok szövegezése felett teljesen szabadon ne határozzon. A czimben és a szövegben „cs. kir.“ helyett „közös hadsereg“ kifejezés állapíttatott meg. Az 1—5. §§. stylaris módosításokkal elfogadtat­tak, melyek az állandó nyyugdíj-igényre vonatkoznak. A tartalék- állománybeliek nyugdíjigényére vonat­kozó 6-ik §-ban az illető igénye kiterjesztetett azon esetre is, midőn a hadképtelenség hadi fáradalmak következté­ben keletkezett. A 7-ik §-nál kimondatott, hogy a hadképtelenség, illetőleg a feltételes keresetképtelenség katonai sze­mélyeknél a felülvizsgáló bizottság által alapíttatik meg. A bizottság tárgyalásában a 25-ig haladt, lényeges módosítások nem léteztek. A tárgyalás holnap d. e. 10 órakor folytattatik. — A pesti „Központi ellenzéki kör a f. november hó 21-én (szombaton) este tart. “ választmánya 6 órakor ülést Bu­da-Pest, nov. 20. A botrányos kormány­gazdálkodás egyik esete, a nemzeti színház mellett épülő bérház felett folyt ma a tanácskozás a pénzügyi bizottságban teljes 3 óra hosszáig. A tanácskozás menete rit­dltotta párját, s eszünkbe jött a falusi kupaktanács, melynek diserepáló vitája után, midőn a tagok már kifáradtak a sok be­szédben, s az elnököt sürgették, hogy történjék már va­lami, az elnök azon kérdéssel fordult hozzájuk: „hogy miről is van szó.“ Körülbelül így folyt ma a pénz­ügyi bizottságban a tanácskozás 3 óra hosszat, melynek lefolyása után arról győződtünk meg, hogy a szeren­csétlenebb elnök alig van a világon, mint Csengery Antal. Már sokszor úgy állott, hogy az eszmék csoporto­síthatók voltak, melyek csak úgy szállingóztak a leve­gőben, a­mint az „eszme társasítás“ azokat kiköltötte, s útnak eresztette. A mint az elnök közbeszólt, rögtön széjjelfújta az egészet s mindent élőb­ől kellett kezdeni, így ment ez egész három órán át. Horváth Lajos például elmondván nézeteit a miniszteri felelősségről, s nagy sopánkodás között tolmácsolván fájdalmát a felett, hogy a belügyminiszter a nemzet vagyonát csak mint a Cs­áky-szalmáját kezeli, — de hát, már megtörtént, ő fátyolt vet rá, s ezzel elment a központi bizottságba, midőn visszajött, még akkor is ott találván a pénzügyi bizottság szekerét felakadva a miniszteri felelősség há­lójába — újra elmondotta azt, a­mit már egyszer (par­don nem egyszer, ugyanezen themát elvariálta a hivata­los lap feletti discussio alkalmával) — mintegy negyed ikrával előbb elmondott . Némelyek ugyan azt mondják, hogy Csengery Antal csak akkor képtelen az elnökségre, midőn, nem ínye szerint fejlődik a vitatkozás. Akkor aztán szándé­kosan engedi az eszméket bonyolódni annyira, hogy nincs ember, ki a kivezető fonalat képes legyen meglelni. Vagy oly zavarosan teszi fel a kérdést, hogy nem értik meg, mint például ma, midőn a főkérdésre, Z­s­e­d­é­n­y r­iogatta az ülve bámulókat, hogy keljenek fel, hiszen most épen arra kell szavazni a­mit ők kívánnak. Mi azonban arról győződtünk meg , hogy bizony nem oda való, hogy az állam nagy érdekeit átkaroló tanácskozás folyamát vezesse, arra nem képes. A tanácskozás elveszti fugékonyságát, s az eszmék zűrzavarában elvesz a figyelem elől a tárgy éle­n Csengery elnöki kép­­zőkiéb­sége mellett. Nem is csoda, hogy ily elnöklet alatt fűtrt pénzügyi tanácskozás eddig meg nem felelt felada­tának. Nem csoda, ha a pénzügyi bizottság eszmei kon­­ceptiói, nem tájékozhaták a házat az ügyek állásáról kellőleg, úgy hogy ma, még mulasztásról is beszél­nek, melyet a h­á­z követett el a kormánynyal szembe. A pénzügyi bizottság a ház szeme, mely bepillant az ügymenet rejtekébe, s ma mulasztott valamit a hályogos s ködös pénzügyi bizottság. Miről is folyt a tanácskozás 3 óra hosszanti felkutatja annak zege-zugát. hát , akkor annak nagyon szemvilága az oka, vagy­is a

Next