Magyar Ujság, 1897. október (6. évfolyam, 288-302. szám)

1897-10-17 / 288. szám

TV MII1||t|piW!f l''»||. |M||JM VI. évfolyam 288. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1897. Vasárnap október 17. Öíven év előtt. Budapest, okt. 16. A trón iránti hűség s a nemzet al­kotmányához s ősi jogaihoz való ragasz­kodás jellemezte mindig a magyar népet. E kettős princzipium volt évszázadok óta irányzója a mi politikánknak. És szeren­cséje a magyar nemzetnek, hogy szívós állhatatossággal mindig arra törekedett, hogy a trón iránti hűség s a haza jogai­hoz és önállóságához való ragaszkodás kettős kötelessége egymással szembe ne kerüljön. Az idők és viszonyok gyakran szültek félreértéseket a nemzet és korona között; de ha feltámadt és elmúlt a vi­har, ismét csak visszatértünk az ősi ha­gyományhoz: a király iránti hűséges ragaszkodás s a nemzet jogai mellett való kitartás állhatatos politikájához. A történelem tanúskodik róla, hogy a trón iránti hűségben mily önzet­len példaadást tudott tanúsítani a ma­gyar nemzet. I. Ferencz alatt, mikor Metternich egységesítő, perfid politikája tj]]pn aup;.■.>/ ország lázongott, mi kor a megyegyülések szinte forradalmi jelleget öltöttek, sem az országgyűlésen, sem a megyék gyűlésein nem feledkeztek meg a rendek, hogy más a politika, melyet Met­ternich intéz s más a dinasztia iránti hűség. Annyi csalódás után, melyben Metternich a napóleoni háborúk alatt és után a nem­zetet részesítette, a pozsonyi országgyű­lés karai és rendei első sorban dinasz­tikus hűségük állhatatosságáról tettek tanúbizonyságot s csak aztán láttak hozzá kérlelhetetlen szívóssággal és erélylvel a nemzet történelmi jogainak védelméhez, sérelmeik és panaszaik elősorolásához. Még akkor is, mikor Metternich nemzetellenes, hazug, borús napokban hí­zelgő, Ígéretekben bővelkedő, derült na­pokban fennhéjázó, a nemzeti érzületet lábbal tápodó politikája már-már tetőfokra hágott, a nemzet akkor sem vesztette el hi­degvérét s egy pillanatra sem tántorodott el a tróntól. Fényes példája ennek az 1832-iki országgyűlés, melynek megnyi­tása alkalmával könyezve hallgatták a követek a királyi trónbeszéd elégikus hangját, melyen Ferencz király késő agg koráról megemlékezett. Annyi keserűség és csalódás után, érzületében, fajához és alkotmányosságához való ragaszkodásá­ban vérig sértett nemzet képviselete fe­ledte e pillanatban minden baját, mely őt Ferencz király uralkodásának hosszú ideje alatt érte s ez ünnepélyes pillanat­ban nem érzett mást, mint azt a balsej­telmet, hogy az 6 királyának meg van­nak számlálva napjai. Ennyi önmegtagadás a dinasztikus hűségben csak oly nemzetnél lehetséges, mely helyes politikai érzékével felismerte, hogy nemzet és dinasztia egymásra van­nak utalva; mely tudja, hogy ha gonosz és ostoba tanácsadók ideig-óráig a feje­delmet szembeállítják is a nemzettel, előbb-utóbb, de el kell következnie az időnek, mikor minden félreértés meg­szűnik s a nemzeti és dinasztikus erő egységes, egymást támogató hatalommá olvad össze. Ha a Metternich szomorú korszaká- ban oly hatalmasan tudott megnyilat­kozni a dinasztikus hűségben rejlő nem­zeti politika, mennyivel hatalmasabb az most, mikor azt a fejedelmet ünnepeljük, ki alatt a nemzet régi vágya teljesült; a ki felismerte azt az egyedül helyes irányt, hogy a nemzeti erő és érzület fejlesztése a dinasztia erejének és hatal­mának a kutforrása. E politikai irányban rejlő helyes érzület dicsőségesen uralkodó királyunk­ban már akkor megnyilatkozott, mikor még nem díszítette fejét sem az osztrák császári sem a magyar királyi korona. Fényes tanuságtétele ennek az a magasz­tos ünnep, mely ma folyt le Pest vár­megye közgyűlési termében. A királyt ünnepelték, ki ma ötven éve, mint ki­rályi biztos, Pest megye főispáni székébe iktatta István nádort. Nem a beiktatás ténye fontos itt, hanem ama fenséges szavak, melyekkel nevét az akkor még fiatal főherczeg örökre kedveltté és nevezetessé tette. Ezzel a beszéddel kezdte meg Ferencz József első nyilvános szereplését s ez első A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCÁJA. A hozomány. — A Magyar Újság eredeti tárezája. — Irta; ICólsor Tamás. Rendes Gábor épen három nappal azután vette el a Steinfels Rikárd lányát, mikor az a régi ezég inzolvens lett. A kisváros közvéle­ménye nagyon elámult, mikor az esküvőt mégis megtartották, mert úgy tudták, hogy nagyon is flott fiatal ember üzlete is erősen ingadozik s a rá­szorult a gazdag hozományra, melyet a szép Etuval várhatott. — Derék ember, mondta az egyik. — Könnyelmű ember, mondta a másik. — Ki tudja? Vélte a harmadik. Hátha hiba van a kréta körül. Egy inzolvens após esetleg többet adhat, mint a fizetésképes. Maga Rendes Gábor csak megvakarta a füle tövét, mikor a váratlan csapás hírét vette és azt mondta: — Baj. baj, bizony haj. De sokkal könnyelműbb volt, semhogy a jókedvét vesztette volna. Mindössze azt sa;; I hogy a szép, nagy lakást, melyet már berendeztek I számukra, nem tarthatja meg. Az esküvő után azonban nászúira mentek s ugyanannyit költöttek, mintha a nagy hozo­mány kijárt volna. — Látod, édes, biztatta ifjú feleségét, épp oly gazdagok vagyunk most is, mint képzeltük. Az a pár forint meg se kottyan. Az asszonyka csak annyit kérdezett: — Igazán, Gabika, van nekünk költeni i valónk? — Hát nem költünk ? nevetett az ura. ! Ilyen, meg amolyan! Ha nem hiszed, költünk még többet. Hol az ablak ? Hadd szórjam ki rajta a pénzt. Olyan furcsa jókedvvel tudta ezt mondani, ; hogy az asszonyka boldogan kaczagott rajta. I — Igen, szólt, mert soha se tudnék boldog | lenni, ha miattam bajba keverednél. Mikor hazaértek, férjem uram ismét meg- i vakarta a l'üle tövét: — Ha most sziikebbre fogom a gyeplőt, I az asszonyka azt hiszi, hogy miatta bajba ke- ; veredem és nem lesz boldog. Milyen furcsa szo­kásai is vannak az asszonyoknak! S a szeme közzé nevetett mindenkinek, a | ki kérdezte: megmarad-e abban a hatszobás la­kásban. — Hiszen ezért béreltem ki! Az asszonyka mindig vigan dudálva látta Epen csak, hogy tömérdek dolga volt és ritkán látta. — Nagyon jól megy az üzlet, nagyon jól, mondogatta cs ez nagy baj, mert keveset lehe­tek a kis feleségemmel. A kis feleség ebben boldogan megnyugo­dott, csak néha sopánkodott: bizony ez a Gabi sokat törődik az üzlettel. Nem volna baj, ha pár száz forinttal kevesebbet keresne s többet volna vele, hiszen sok pár száz forintot költ ő olyan dolgokra, mik nem okoznak neki olya örömet, mint az együttlét az ő Gabikájával. Az ő Gabikája azonban mintha meg \o. halva, a mikor a lakásból az irodába megy. Már alig hogy az ajtót maga után beteszi, merevvé válik az arcza. Mire lemegy a lépcsőn, borús felhők gyűlnek a homlokán. Amint be­nyit az irodába, nehéz sóhaj kél a kebléből s amint oda lép az álló asztal elé, ránezos a homloka, fakó az arcza cs morcsos a kedve. Az örökké szerető ember ideges, ingerült hangon beszél az, alkalmazottaival, alig lehet kibírni mellette. És folyton számol, rettenetesen sokat számol és órák hosszat ül a skadenz-könyvnél és nézegeti a lejáratokat. Bizony az a hozo­mány nagyon is hiányzik s az őrült jómód, melyben az asszonyt tartja, előbb-utóbb a rom lása lesz. készült kész ruhát vegyél! 1 felöltő 12 frttól 1 öltöny 15 frttól, 1 téli kabát 16 frttól. Minden darab saját műhelyemben készült. Raktáram­ban a legdusabb választék. 1\\ JŐ Férfi szabó, Xalwil kJ* Bécsi-és Deák Ferenez-u. sarok. 1 Budapest, IV. kér., Ferencziek-tere 3. ar: 1 évre 12 frt, fél évre 6 frt, negyed évre 3 frt, l hóra l frt. Egyes szám ára . és vidéken | 4 kP. Kiadóhivatal: Budapest, IV. kor., Ferencziek-tere 3.­______

Next

/
Thumbnails
Contents