Magyar Ujság, 1898. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

a MAGYAR ÚJSÁG. 18§8. január 1,> formállak’. Méltó párja ez a félfogás á bécsi polgármester hires förmedvényeinek, a melyekben Ausztria minden bajáért Magyarországot és a magyarokat teszi felelőssé, mintha Ausztria a mi gyarma­tunk volna. i Tiltakozunk az ellen, hogy az osztrák és a magyar népek e kölcsönös egymásra uszítása a parlamentben rendszeresen gyakoroltassák. Tiltakozunk állami önállóságunk és állami szuverenitásunknak ily szándékos elhomályositása ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy a képvi­selőháznak s a koronának egyaránt fele­lős magyar kabinetet nem létező akara­tok és törekvések bábjának és kész esz­közének tüntessék fel. Tiltakozunk az ellen, hogy a kor­mány minden tényét, a kabinet kizáró­lagos hibájának tudják meg s megfeled­kezzenek róla, hogy a kormány a több­ség bizalmából s a többség akara­tából viszi igy vagy úgy az ügyeket, hogy tehát vele az erkölcsi felelősségben a parlamenti többség is osztozik és pedig szívesen osztozik. A régi gravaminális politikának e feléledő emlékei csak arra jók, hogy a parlamentáris élet levegőjét megmérgez­zék, a' fogalmakat összezavarják 6 a nem­zet közyélemgpyét a létező parlamenti’ rendszer vamm természete felől megté- veszszék. . i . Valóban, a lefolyt esztendő, a maga két oktalan obstrukcziójával, szomorú em­lékéi közzé fog tartozni Magyarország alkotmányos életének- i; S ha az ujesztendőtől jobbat remény­iünk; ha úgy gondoljuk, hogy az 1898-ik esztendő, e sokat szenvedett nemzet szá­mára több jót hoz, mint a mennyit re­ményekben elrabolt tőle az elmúlt év: ezt nem azért teszsziik, mintha biznánk á függetlenségi párt megtérésében. Hanem bízunk a szabadéiviipárfc józan bazafiságában, e párt " osztatlan bizalmát biró koíMiny Ibmt^segében nemzet ezabadságszeretótébén és politikai érettségében. Ezek a tényezők kivezetik az országot a rázúdult bajok özönéből. Ebben a hit­ben kívánunk olvasóinknak, kívánunk polgártársainknak, kivánunk a nemzet­nek, boldog uj esztendőt! Budapest, decz. 31. v — A király döntése. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves báró Banffy! Minthogy a ma* gyár korona országainak és a birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és országoknak tör­vényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-cz. 19., 20. és 21. §§-ai (1867. deczember 21-én kelt törvény 3. §-a bir. törv, lap 146. szánt) értelmében létesítendő egyez­mény nem jött létre: a közös ügyek költsé­geihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján ákképeu döntöm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. t.-cz. (1887. évi május 21-én kelt törvény bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ig évig terjedő idő­közben járultak, az 1898-ik év tartamára is változatlanul fentartatik. Utasítóm Ont, hogy ezt köztudomásra . hozza. Kelt Becsben, 1897. évi deczember hó . 30-án. Ferekcz József, s. k. , . ' ,V B. Bánffy, s. k. > A magyar delegáczió határozatai. A hi­vatalos l^p , mai'számában közli, hogy a király a, »agyar djlegáczíó határozatait jóváhagyta. = A képyiselöház jannár hó 3-án — hétfőn — d. e. tiz órákor ülést tart. — Napirend: A vám- és bankügyét ideiglenes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A főrendiház igazoló-bizotísága 1898. évi január bő 10-én — hétfőn — délelőtt tizenegy politikai reczipéje szerint, az aátkos ka- marillát « emlegessék. Az »átkos kor­mányt« untalan felhozzák úgyis, Mintha harmincz esztendős parlamenti életnek minden eredménye nyomtalanul vonult volna el a fejünk felett, a régi sérelmi politika modora, hangja, ál- pathosza és keserű leve megújult. Mintha nem a világ legalkotmányo­sabb uralkodója ülne Magyarország ki­rályi trónján s mintha nem adta volna száz meg száz jelét a magyar nemzet iránt érzett nagy szeretőiének; a koro­nát belevonják a vita forgatagába. Mintha átaludtak volna a legutóbbi hetek örömét, lelkesedését, a királyi kegynek a nemzet homlokára szállott annyi sugarát: egy függetlenségi párti képviselő elég szemérmetlen volt kiírni, hogy a korona »szívesen venné, ha az alkotmányon rést lehetne törni hazánk­ban is«. Mintha kormányszék és kancellária volna most is s nem felelős magyar kor­mány: a bécsi kéz regéjét elevenítik fel s azt akarják elhitetni a maguk jámbor választóközönségével, hogy az ország dolgait Ausztriából intézik és kormá­nyozzák. Bizony nem válik dicsőségére ez a felfogás a szélbali szónokoknak. Hogy ne gyöngülne meg • az emberékben; á beyd juk szabadságába és alkotmány ossága1'" vetett hit;, hogy ne terjedne el tévő nézet a parlamentáris rendszer természe­téről; hogyne rendülne még á parlamen­táris élet jóságába vetett hit a tömegek szivében és érzelmeiben: mikör valami érthetetlen tudatlanság és lelkiismeret­lenség folytán, az obstrukezió politikusai átalusznak néhány évtizedet, s a sérelmi politika porlepett szótárához nyúlnak és a régi dikaszteriális világ szenvedő alakjai gyanánt szerepelnek. Felelős magyar kormány intézvén az ügyeket, tiltakozunk ama perfid eljárás ellen, hogy Bécset s az »udvart« tün­tesse fel a szélbali hazafiság minden baj hogy csak csóválhattam a fejemet, ele nem ké­telkedhettem benne. A menyasszonya nem volt éppén szép, nem is fiatal, de annál gazdagabb. Hm, hát erre kel­lett neki annyi ideig váinia? Az esküvő elmúlt, Krausz barátom csak­ugyan csak a hivatalban volt látható- Már tel­jesen megnyugodott a rendes kártyakompánia, hogy Krauszt elvesztette, midőn egyszerre csak beállított. Szomorúan mosolyogva, szelinden, mint azelőtt. — Csak véletlenség, mondta, egyszer sza­bad ide is benéznem. Es azóta minden nap megint ott kávézott, feste meg járt a legénykori bus mulatságai után. — Nem ért meg engem air^Rszony, —• magyarázta sóhajtva. Mindig csak mulatságon jár az esze és unatkozik otthon. Mit csináljak ? Hagyom menni a maga utján. Aztán nem is veszem tőle rossz néven. Hidd el, a házas élet nem u-Wngit gyerek nélkül. Olyan üres a ház, üres a lélek js>. a mikor nincs gyerek- Mihelyst gyerek lesz, nein panaszkodhatunk többé üres­ségről. Egy oiyan kis teremtés édes hangjával fölveri .a, háíjgsoltít szélcsendjét és vidámságot fakaszt. 0, csak volna már gyerekünk! És nagyon szomorúan koczingatotk barát­nőivel. , r. Szegény Krausz, a szomorúsága1 csak nem akart múlni. Mintha nem is volna felesége, a leglegényebb legényéletet élte tovább, megszakí­tás nélkül. Csak az oka változott. — Nem tudok otthon aludni, nem lehetek otthon egy perczig is. Egyre sivalkodik az a gyerek. Szörnyűséges, egy ilyen porónty , annyira el tudja riasztani az embert a csatáig tűzhely mellől. Nem is tudok én megnyugodni, hogy valameddig meg nem nő. . Pedig már úgy utá­lom azt az életet s vágyódom a családi nyuga­lom után. A szomorú embernek azonban ez a boldog­ság nem adatott meg. A kis poronty megnőtt ugyan, de született utána egy más kisebb. Sőt egy harmadik, negyedik is. A feleségével egyie czivódott, hol elköltözött tőle az asszony, hol még visszatért, de mindig, gyermeket szült a boldogtalan .apának. Az isten tudja, honnan szerzett a gólya annyi gyereket, épen ő nekik, Krausz uram pedig kopaszodott és őszült. A hivatalban már csgk árnyékképen lézengett.. Megesett az embernek a szive, ha. ránézett. Köhögötti’te, sárgult is és ,a szenvedést már alig bírta. A kártyáról azonban sohasem maradt el, az iv.ást pedig bírta. Sajátságos alakja volt Budapest éjjeli életének. Szavahihető emberek megesküdtek rá, hogy Krausz ur sokszorosít­hatja magát, ott látták őt egyik orfeumban s fiakkeren átvágtatva Budára, ugyancsak ott találták egy hirbedt bodegában. Akármiképen legyen is, az bizonyos, hogy Krausz urat soha senki sem látta mosolyogni. Szomorú maradt mindvégig, mikor ágyba esett és meghalt. Akkor is szomorúan mosolygott és azt hajtotta: — Meg kell halnom, hogy végre nyugal­mat találjak, melyet hiába kerestem az életben. Csak egy kis nyugalmam ha lett volna, nem jutottam volna ennyire. , , A szegény ember, halálában ott láttam a ravatalon, sárgulta», ös6zeaszva. Valamikor ré­gebben egy ájtatos zárdabarátot láttam kiterítve, annak az arcza volt olyan, mint a szomorú Kranszé­‘ A dolina szerelme, A Magyar Újság eredM tárcsája. - . Irta: .A-gra-l Bál*».. Lovag Bodrigó lassú léptekkel haladt a vá­rosból kivezető országúton. A nap már hanyatló felben volt, a hegyek feltették vörös pálósipkáikat, melyek ragyogtak, csillogtak, min"1' a drágakövekből kirakott ko­rona. Az utón abg járt valaki. Hosszú időkö­zökben tipegett* egy-egy lusta öszvér, hátán a vizes tömlőkkel’ Mögötte bandukolt a hajtsai, kurtaszár« pipájával nagyokat pöfékelve a le- vegébe s kis őst órát erővel pattogtatta, hogy csakúgy hangzott í1 csendes őszi estébe. Lassankint beállott a szürkület. A két ol­dalt álló olajfáit árnVai mindjobban közelebb hajoltak egymáshoz s'vCS^ összeölelkeztek. be­tete, hosszú esik vonul - A’égig az ut0“> ^int va* lami bár sonyszőnyeg. A i"étekről, mezőkről csen­des szellő keletkezett, mely suttogva szökkent fáról-fára. Az utszéli apr ó korcsmákban kigyu- ladt a lámpás s felhangzót a mandolinata edes, epedő hangja. A munkáról visszatérő leányok halk hangon dudolgatták h °z*áa dallamot. Ulyik hirtelen: elhallgatott, a mii meglátta a lovago s halkan súgta a többieknek: f — Ni a szép Bodrigc'l a lovaS- Az égen itt-ott egy-e gy csillag gy*“t ki az ibolyaszinü felhők között; az e6ti andalító zson­gás hullámzott a .levegőbe a­A lovag néhányszor végigsimitotta korom­fekete hegyi-s szakállát 6 : azután teher csipke- gallérját igazította meg. A nyakát is vágigtapo*

Next

/
Thumbnails
Contents