Magyar Ujság, 1898. november (7. évfolyam, 303-332. szám)
1898-11-01 / 303. szám
4 maga után. Súlyosabb az eset, ha a megbetegedéshez még meghűlés is jár. Ilyenkor fellép az influenzás tüdőláb, mely a legtöbb esetben szétroncsolja a gyermek gyönge szervezetét. Szerencsére, kellő óvatosság mellett meg lehet óvni a gyermeket a komplikáczióktól. Sokkal ravaszabb ellenfél ám a vörheny. Nem egyedül jön, hanem segítségül hívja magával a gyermekek rémét: a roncsoló toroklábot. Alattomos, makacs betegség, mely a legtöbb esetben diadalmaskodik. Ha az erősebb természet le is győzi, lefolyása nem marad nyom nélkül. Fülgyulladás, vagy vesebaj hosszú időkön keresztül vagy az egész életen át emlékeztetnek a kiállott küzdelemre. Két hatalmas fegyver áll az emberiség rendelkezésére : az egyik a tisztaság, a másik a rendes életmód. S ép oly helyeken nélkülözzük ezeket az óvintézkedéseket, hol a járványok tanyájuk van. Tudniillik az iskolákban és a szegényei lakásaiban. A szegény emberek illetőleg, a munkáslakások kérdése a szocziális élet régényedzésebe, melyet eddigelé nem sikerült sarjadzásra bírni. Az illetékes hatóságok nagy figyelemmel és szeretettel foglalkoznak e kérdéssel; megtesznek mindent, mi a módjukban áll. De ez oly kevés, hogy számba sem jöhet. Kevés munkás van, ki az állam, vagy gyár, intézet, társulat jóvoltából egészséges, tisztességes lakásban él. A legtöbbje — nem csak munkás, hanem szegény ember —, szűk odúban, egészségtelen fertőzött levegőben tengeti nyomorúságos életét. A járványok elsősorban is ezeket a helyeket keresik fel. Innét indulnak ki rablóhadjárataikra, melyeknek határát senki sem szabhatja meg. Nem sokkal rózsásabbak a viszonyok az iskolákban sem. Különösen tarthatatlan állapotok uralkodnak a fővárosi iskoláikban. Egyik sem felel meg a modern higiénia követelményeinek. Mindegyik osztály túl van zsúfolva tanulókkal, de maga az iskolaépület is egészségtelen, sötét, nedves. — Ha itt üt ki a járvány, úgy annak határt szabni alig lehet. Itt az ellenség a nyakunkon, tehát itt az ideje, hogy komolyan készüljünk a küzdelemre. Mulasztásainkat pótoljuk ki s javítsuk a helyzetet, amennyire lehetséges. Az illetékes hatóság ne mulaszsza el figyelemmel kisérni a szegény emberek lakásait, s amely iskolában megbetegedés történik, azt halaszthatatlanul csukják be. Ne félelemmel, vagy tétovázva nézzünk szembe az ellenféllel, hanem nyugodtan és megfontolva. Óvjuk meg a gyermekeinket a veszedelemtől a kettős fegyverrel a kezünkben: a tisztasággal s a rendes életmóddal. Ar jesztendő törvényjavaslatokat letárgyalni méltóztassék. Indokolás: »Az 1886. XXI. t.-cz. 2. szakasza a törvényhatóságok jogkörébe sorozza az országos ügyeknek megvitatását s megállapodásaiknak a törvényhozás háza elé való felterjesztését. A törvényhatóságoknak ez a joga a mai parlamentáris viszonyok között kötelességgé változott, mert lehetetlen, hogy az ország érdekeit szívén viselő bármely honpolgár, ha a képviselőházban folyó áldatlan obstrukcionális vitát nem a politikai pártok szemüvegein keresztül nézi, lelkében el nem borulna a szomorú helyzet fölött és be ne látná, hogy ez által a küszöbön álló legfontosabb közgazdasági kérdések a kényszermegoldás örvényébe sodortatnak. Pécs szab. kir. város közgyűlési terme a múltban nem szolgált a politikai pártharczoknak szinteréül és a bizottsági közgyűlést jelenleg is kizárólag az aggódó hazafius érzelem vezeti, midőn a fenti kérelmet felirat alakjában a mélyen tisztelt képviselőház elé terjeszti és egyszersmind megkeresi az összes törvényhatóságokat, hogy ezen kérvényét támogatni kegyeskedjenek.« Littke József biz. tag, keresk. kamarai elnök szólalt fel az indítvány előterjesztése után, hangsúlyozva, hogy nem szereti, ha a törvényhatóság politikával foglalkozik, most azonban hozzá kell szólni az ország legvitálisabb érdekeit veszélyeztető obstrukcióhoz, amely károsabb még a rossz kiegyezésnél is. A felszólalás után a képviselőtestület pártkülönbség nélkül tette magáévá az indítványt. Temesvár, október 31. Temesvár város törvényhatósági bizottságának mai közgyűlése vita nélkü elfogadta Telbisz Károly dr. kir. tanácsos, polgármesternek az obstrukció ellen irányuló következő indítványát : »Nem titkolhatom el azon általánosan kedvezőtlen visszahatást és komoly aggályt, melyet a város közönsége az országgyűlési tárgyalásoknak a magyar parlament hagyományaihoz nem méltó, sivár és dicstelen menetét kíséri és helyénvalónak találnám, ha a város törvényhatósági bizottsága sajnálatát és aggodalmát fejezné ki az országgyűlés hivatásszerű komoly tanácskozásainak meghiúsítására vezető irányzat érvényesülése fölött, mely alkotmányunk alapját rendíti meg és a magyar nemzet hírnevére és az ország érdekeire egyaránt beláthatlanul káros és veszélyes következményekkel fenyegeti hazánkat.« Franci kormányválság, Budapest, október 31. A franczia kormányválság megoldása, mint előrelátható vola, hosszasan elhúzódik és sok nehézségbe ütközik. A miniszterelnökségre Bourgeois, Ribot és Dupuy jelöltsége lépett előtérbe. A köztársaság elnöke Charles Dupuyt választotta és őt bízta meg a kormány megalakításával. Hogy miért, azt bizony bajos határozottan eldönteni. Bourgeois nagyon kifejezetten a radikális párthoz tartozik és a Dreyfus-ügyben teljesen azonosította magát Brissonnal. A képviselőház ismeretes magatartásával szemben tehát alig lehet őt a kormány élére állítani, azonfelül a franczia politikusok véleménye szerint ebben a pillanatban konczentrácziós kabinetre van szükség, márpedig Bourgeois pártállásánál fogva valószínűleg csak tisztán radikális kormány alakítására vállalkoznék. Ribot miniszterelnöksége a szomorú emlékezetű Panama-időre esik. Veszedelmes lenne a jelenlegi nehézségeket azzal tetézni, hogy a Panama-botrányok emlegetésével is gyöngítsék a kormány állását. És e mellett Ribot az ő furfangosságával, örökös intrigálásával sokkal inkább eljátszotta a közvélemény bizalmát, semhogy épen most kilátása lehetne a kormányzás tartós sikerére. Ezzel ugyan Dupuy sem igen kecsegtetheti magát és alkalmasint nem is ez a kilátás, hanem az előbb felsorolt indokok bírták rá Fauret Ribot és Bourgeois mellőzésére; azt hihette, hogy a három közül mégis legjobb Dupuy, politikai egyénisége legalább kifogástalan és provokáló. Hogy kire fog támaszkodni a Dupuy-kormány, ezt persze szeretné ő maga is tudni. A képviselőház legutóbbi zűrzavaros szavazásai semmiféle útmutatást nem adnak arra nézve, hogy miféle pártállású kormány szájmíthat többségre. Ez a képviselőház egyáltalán még a francziaországi mértéket is túlhaladó megbízhatatlanságban szenved. Szilárd összetartó többségről szó sincsen. Ennyi bizonyos. Hogy a különböző párttöredékek miképen verődnek össze, azt a legkipróbáltabb jövendőmondó is képtelen kitalálni. Ilyen tájékozatlanság közepette Francziaországban rendesen előveszik a republikánus koncentrácziót és ráfogják, hogy ez az a csodaszer, amelylyel biztosítani lehet a kormány és a köztársaság életét. És valahányszor hozzáfolyamodtak, mindannyiszor meggyőződtek róla, hogy egyáltalában semmit sem biztosít, hanem szétbomlik a legelső alkalommal. így fog történni most is, esetleg gyorsabban, mint máskor, mert a helyzet által reárótt erőpróba sokkal súlyosabb, mintsem eddig bármikor.Dupuy mindezek ellenére szorgalmasan keresi a minisztereket. Sok baja van szegénynek Amikor pártállás szerint összeválogatja embereit, akkor kiderül, hogy vallás szerint nem állhatnak meg egymás mellett. Sok közöttük a katolikus vagy a protestáns. Azután élőbről kell kezdenie a kínos munkát. Mert úgy látszik, hogy a Dupuy-kormány nem csak a politikai, hanem a vallási koncentrácziót is képviselni akarja. A szabadelvű respublikában, amint látni tetszik, erről is szó lehet. Legtöbb bajt a hadügyi tárcza betöltése okoz. Mert a tengerészeti és a hadügyi miniszternek polgárembernek kell lennie; Így jut kifejezésre a polgári elem hatalma a katonai elem fölött. Tengerészeti miniszter van: Lockroy hadügyminiszter egyedül Freycinet lehetne, de ő minduntalan más nehézséget támaszt. Bizonyára inkább szeretne Dupuy miniszterelnöke, mint sem hadügyminiszter lenni. Már pedig amíg ő el nem vállalja ezt a nehéz tárczát, addig alig alig születik meg a II. Dupuy-kabinet. DIPLOMATA. V* — Saját tudósítónk táviratai. — Páris, október 31. A semmitőszék határozatának egyik legelső következménye az lesz, hogy a maga kebeléből bírót biz meg az uj vizsgálat megindításával, melynek eredményétől fog függni, hogy az ítéletet egyszerűen megsemmisítik-e, vagy új hadbírósági tárgyalást rendelnek el. Valószínű, hogy Dreyfus sorsa máris javult és csak mint vizsgálati fogolylyal bánnak vele. Azt hiszik, hogy a titkos okmányok kiszolgáltatása nem fog nehézségeket okozni, de amennyiben az igazságügyi és a hadügyi miniszter nem tudna megegyezni, a minisztertanács fog határozni és az ügyet esetleg a kamara elé vinni. Berlin, október 31. A Kleines Journal-nak jelentik Párisból, hogy Boisdeffre tábornoknál gyűlés volt, melyen Mercier és House tábornokok, du Lac jezsuita generális, Milleroy és Drummonde képviselők vettek részt. A titkos okmányok kiszolgáltatásáról tanácskoztak. Bizonyos, hogy már több nagyon fontos okmány a tűz martaléka lett. London, október 31. A lapok lelkesedéssel üdvözlik a semmitőszék határozatát. A Times üdvözli a francziákat, kiknek mégis vannak még biráik. A Standard kifogásolja ugyan, hogy nem bocsátották szabadlábra, de azt hiszi, hogy ez épenséggel Dreyfus Az ofeszrekeziő ellen. — Saját tudósítónk táviratai. — Pécs, október 31. Pécs szab. kir. város ma Fejérváry Imre báró főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, amelyen felolvasták ő Felsége kiáltványát népeihez. A közgyűlés állva hallgatta végig. Majd Krasznay Miklós dr. a következő indítványt terjesztette elő, amelyet egyhangúlag, lelkesedéssel tett magáévá a teljes számban egybegyűlt képviselő-testület. Az indítvány a következőkép hangzik: »Pécs szab. kir. város közönsége sajnálattal látja, hogy a képviselőházban jelenleg folyó vita, amelyet a házszabályok rugalmas korlátai között a képviselők kis töredéke rendez, míg egyrészt a parlamentarizmust veszélyezteti, másrészt az ország legvitálisabb közgazdasági kérdéseinek alkotmányos utón leendő megoldását akadályozza. Ugyanazért tiszteletteljesen kéri a képviselőházat, hogy tanácskozását, az állampolgárok megnyugtatására, aj rendes mederbe terelve, az előterjesztett és előter MAGYAR ÚJSÁG, 1898. november 1.