Magyar Ujság, 1898. november (7. évfolyam, 303-332. szám)

1898-11-01 / 303. szám

4 maga után. Súlyosabb az eset, ha a megbetege­déshez még meghűlés is jár. Ilyenkor fellép az influenzás tüdőláb, mely a legtöbb esetben szét­roncsolja a gyermek gyönge szervezetét. Szeren­csére, kellő óvatosság mellett meg lehet óvni a gyermeket a komplikáczióktól. Sokkal ravaszabb ellenfél ám a vörheny. Nem egyedül jön, hanem segítségül hívja magá­val a gyermekek rémét: a roncsoló toroklábot. Alattomos, makacs betegség, mely a legtöbb esetben diadalmaskodik. Ha az erősebb termé­szet le is győzi, lefolyása nem marad nyom nél­kül. Fülgyulladás, vagy vesebaj hosszú időkön keresztül vagy az egész életen át emlékeztetnek a kiállott küzdelemre. Két hatalmas fegyver áll az emberiség ren­delkezésére : az egyik a tisztaság, a másik a rendes életmód. S ép oly helyeken nélkülözzük ezeket az óvintézkedéseket, hol a járványok tanyájuk van. Tudniillik az iskolákban és a sze­gényei­ lakásaiban. A szegény emberek illetőleg, a munkás­­lakások kérdése a szocziális élet rég­­ényedzé­­sebe, melyet eddigelé nem sikerült sarjadzásra bírni. Az illetékes hatóságok nagy figyelemmel és szeretettel foglalkoznak e kérdéssel; meg­tesznek mindent, mi a módjukban áll. De ez oly kevés, hogy számba sem jöhet. Kevés munkás van, ki az állam, vagy gyár, intézet, társulat jóvoltából egészséges, tisztességes lakásban él. A legtöbbje — nem csak munkás, hanem szegény ember —, szűk odúban, egészségtelen fertőzött levegőben tengeti nyomorúságos életét. A járvá­nyok első­sorban is ezeket a helyeket keresik fel. Innét indulnak ki rablóhadjárataikra, me­lyeknek határát senki sem szabhatja meg. Nem sokkal rózsásabbak a viszonyok az iskolákban sem. Különösen tarthatatlan állapo­tok uralkodnak a fővárosi iskoláikban. Egyik sem felel meg a modern higiénia követelményeinek. Mindegyik osztály túl van zsúfolva tanulókkal, de maga az iskolaépület is egészségtelen, sötét, nedves. — Ha itt üt ki a járvány, úgy annak határt szabni alig lehet. Itt az ellenség a nyakunkon, tehát itt az ideje, hogy komolyan készüljünk a küzdelemre. Mulasztásainkat pótoljuk ki s javítsuk a hely­zetet, a­mennyire lehetséges. Az illetékes ható­ság ne mulaszsza el figyelemmel kisérni a sze­gény emberek lakásait, s a­mely iskolában megbetegedés történik, azt halaszthatatlanul csukják be. Ne félelemmel, vagy tétovázva nézzünk szembe az ellenféllel, hanem nyugodtan és meg­fontolva. Óvjuk meg a gyermekeinket a vesze­delemtől a kettős fegyverrel a kezünkben: a tisztasággal s a rendes életmóddal. Ar­­ jesztendő törvényjavaslatokat letárgyalni méltóz­­tassék. Indokolás: »Az 1886. XXI. t.-cz. 2. sza­kasza a törvényhatóságok jogkörébe sorozza az országos ügyeknek megvitatását s megállapodá­saiknak a törvényhozás háza elé való felter­jesztését. A törvényhatóságoknak ez a joga a mai parlamentáris viszonyok között köteles­séggé változott, mert lehetetlen, hogy az or­szág érdekeit szívén viselő bármely honpolgár, ha a képviselőházban folyó áldatlan obstruk­­c­ionális vitát nem a politikai pártok szem­üvegein keresztül nézi, lelkében el nem bo­rulna a szomorú helyzet fölött és be ne látná, hogy ez által a küszöbön álló legfontosabb közgazdasági kérdések a kényszermegoldás örvényébe sodortatnak. Pécs szab. kir. város közgyűlési terme a múltban nem szolgált a politikai pártharczoknak szinteréül és a bizottsági közgyűlést jelenleg is kizárólag az aggódó hazafius érzelem vezeti, midőn a fenti kérelmet felirat alakjában a mélyen tisztelt képviselőház elé terjeszti és egyszersmind meg­keresi az összes törvényhatóságokat, hogy ezen kérvényét támogatni kegyeskedjenek.« Littke József biz. tag, keresk. kamarai elnök szólalt fel az indítvány előterjesztése után, hangsúlyozva, hogy nem szereti, ha a törvény­­hatóság politikával foglalkozik, most azonban hozzá kell szólni az ország legvitálisabb érdekeit veszélyeztető obstrukc­ióhoz, a­mely károsabb még a rossz kiegyezésnél is. A felszólalás után a képviselőtestület pártkülönbség nélkül tette magáévá az indítványt. Temesvár, október 31. Temesvár város törvényhatósági bizottságá­nak mai közgyűlése vita nélkü elfogadta Telbisz Károly dr. kir. tanácsos, polgármesternek az obstrukc­ió ellen irányuló következő indít­ványát : »Nem titkolhatom el azon általánosan kedvezőtlen visszahatást és komoly aggályt, melyet a város közönsége az országgyűlési tárgyalásoknak a magyar parlament ha­gyományaihoz nem méltó, sivár és dics­telen menetét kíséri és helyén­valónak találnám, ha a város törvényhatósági bizott­sága sajnálatát és aggodalmát fejezné ki az országgyűlés hivatásszerű komoly tanácskozá­sainak meghiúsítására vezető irányzat érvé­nyesülése fölött, mely alkotmányunk alapját rendíti meg és a magyar nemzet hírnevére és az ország érdekeire egyaránt beláthatlanul káros és veszélyes következményekkel fenye­geti hazánkat.« Franci kormányválság, Budapest, október 31. A franczia kormányválság megoldása, mint előrelátható vola, hosszasan elhúzódik és sok nehézségbe ütközik. A miniszterelnökségre Bourgeois, Ribot és Dupuy jelöltsége lépett előtérbe. A köztársaság elnöke Charles Dupuyt választotta és őt bízta meg a kormány megalakításával. Hogy miért, azt bizony bajos határozottan eldönteni. Bourgeois nagyon kifejezetten a radikális párthoz tartozik és a Dreyfus-ügyben teljesen azonosította magát Brissonnal. A képviselőház ismeretes magatartásával szemben tehát alig le­het őt a kormány élére állítani, azonfelül a franczia politikusok véleménye szerint ebben a pillanatban konczentrácziós kabinetre van szük­ség, már­pedig Bourgeois pártállásánál fogva va­lószínűleg csak tisztán radikális kormány alakí­tására vállalkoznék. Ribot miniszterelnöksége a szomorú emlé­kezetű Panama-időre esik. Veszedelmes lenne a jelenlegi nehézségeket azzal tetézni, hogy a Panama-botrányok emlegetésével is gyöngítsék a kormány állását. És e mellett Ribot az ő fur­­fangosságával, örökös intrigálásával sokkal in­kább eljátszotta a közvélemény bizalmát, sem­hogy épen most kilátása lehetne a kormányzás tartós sikerére. Ezzel ugyan Dupuy sem igen kecsegtetheti magát és alkalmasint nem is ez a kilátás, ha­nem az előbb felsorolt indokok bírták rá Fauret Ribot és Bourgeois mellőzésére; azt hihette, hogy a három közül mégis legjobb Dupuy, po­litikai egyénisége legalább kifogástalan és pro­vokáló. Hogy kire fog támaszkodni a Dupuy-kor­­mány, ezt persze szeretné ő maga is tudni. A képviselőház legutóbbi zűrzavaros szava­zásai semmiféle útmutatást nem adnak arra nézve, hogy miféle pártállású kormány száj­míthat többségre. Ez a képviselőház egyáltalán még a francziaországi mértéket is túlhaladó megbízhatatlanságban szenved. Szilárd összetartó többségről szó sincsen. Ennyi bizonyos. Hogy a különböző párttöredékek miképen verődnek össze, azt a legkipróbáltabb jövendőmondó is képtelen kitalálni. Ilyen tájékozatlanság közepette Franczia­­országban rendesen előveszik a republikánus konc­entrácziót és ráfogják, hogy ez az a csoda­szer, a­melylyel biztosítani lehet a kormány és a köztársaság életét. És valahányszor hozzáfolya­­­modtak, mindannyiszor meggyőződtek róla, hogy egyáltalában semmit sem biztosít, hanem szét­­bomlik a legelső alkalommal. így fog történni most is, esetleg gyorsabban, mint máskor, mert a helyzet által reárótt erőpróba sokkal súlyo­sabb, mintsem eddig bármikor.­­Dupuy mindezek ellenére szorgalmasan ke­resi a minisztereket. Sok baja van szegénynek A­mikor pártállás szerint összeválogatja embe­reit, akkor kiderül, hogy vallás szerint nem áll­hatnak meg egymás mellett. Sok közöttük a katolikus vagy a protestáns. Azután élőbről kell kezdenie a kínos munkát. Mert úgy látszik, hogy a Dupuy-kormány nem csak a politikai, ha­nem a vallási konc­entrácziót is képviselni akarja. A szabadelvű respublikában, a­mint látni tetszik, erről is szó lehet. Legtöbb bajt a hadügyi tárcza betöltése okoz. Mert a tengerészeti és a hadügyi minisz­ternek polgárembernek kell lennie; Így jut ki­fejezésre a polgári elem hatalma a katonai elem fölött. Tengerészeti miniszter van: Lockroy­ hadügyminiszter egyedül Freycinet lehetne, de ő minduntalan más nehézséget támaszt. Bizonyára inkább szeretne Dupuy miniszterelnöke, mint sem hadügyminiszter lenni. Már pedig a­míg ő el nem vállalja ezt a nehéz tárczát, addig alig alig születik meg a II. Dupuy-kabinet. DIPLOMATA. V* — Saját tudósítónk táviratai. — Páris, október 31. A semmitőszék határozatának egyik legelső következménye az lesz, hogy a maga kebeléből bírót biz meg az uj vizsgálat megindításával, melynek eredményétől fog függni, hogy az íté­letet egyszerűen megsemmisítik-e, vagy új had­bír­ósági tárgyalást rendelnek el. Valószínű, hogy Dreyfus sorsa máris javult és csak mint vizsgálati fogolylyal bánnak vele. Azt hiszik, hogy a titkos okmányok kiszolgáltatása nem fog nehézségeket okozni, de a­mennyiben az igazságügyi és a hadügyi miniszter nem tudna megegyezni, a minisztertanács fog határozni és az ügyet esetleg a kamara elé vinni. Berlin, október 31. A Kleines Journal-nak jelentik Párisból, hogy Boisdeffre tábornoknál gyűlés volt, melyen Mercier és House tábornokok, du Lac jezsuita generális, Milleroy és Drummonde képviselők vettek részt. A titkos okmányok kiszolgáltatá­sáról tanácskoztak. Bizonyos, hogy már több na­gyon fontos okmány a tűz martaléka lett. London, október 31. A lapok lelkesedéssel üdvözlik a semmitő­­szék határozatát. A Times üdvözli a francziákat, kiknek mégis vannak még biráik. A Standard kifogásolja ugyan, hogy nem bocsátották sza­badlábra, de azt hiszi, hogy ez épenséggel Dreyfus Az ofeszrekeziő ellen. — Saját tudósítónk táviratai. — Pécs, október 31. Pécs szab. kir. város ma Fejérváry Imre báró főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, a­melyen felolvasták ő Felsége kiáltványát né­peihez. A közgyűlés állva hallgatta végig. Majd Krasznay Miklós dr. a következő indítványt terjesztette elő, a­melyet egyhangúlag, lelkese­déssel tett magáévá a teljes számban egybe­­gyűlt képviselő-testület. Az indítvány a követ­kezőkép hangzik: »Pécs szab. kir. város közönsége sajnálat­tal látja, hogy a képviselőházban jelenleg folyó vita, a­melyet a házszabályok rugalmas korlátai között a képviselők kis töredéke ren­dez, míg egyrészt a parlamentarizmust veszé­lyezteti, másrészt az ország legvitálisabb köz­­gazdasági kérdéseinek alkotmányos utón leendő megoldását akadályozza. Ugyanazért tisztelet­­teljesen kéri a képviselőházat, hogy tanácsko­zását, az állampolgárok megnyugtatására, aj ren­­des mederbe terelve, az előterjesztett és előter­ MAGYAR ÚJSÁG, 1898. november 1.

Next