Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. szám

1899. junius 1. MAGYAR UJSÁG. mellékelve a törvényhatóságnak tudomás és megfelelő intézkedés végett megküldöm. Szükségesnek tartom ez alkalommal a törvényhatóság figyelmét a következőkre irá­nyítani : A szabályrendelet, az annak alapjául szol­gáló törvénynek megfelelőleg, a községekre uj terheket nem ró, hanem inkább csak a már fennálló törvények, u. m. az 1876 : XIV., 1877 : XX. és az 1886 : XXII. t.-czikkekben lefektetett alapelveknek a szegény elhagyott egyének szóbanforgó csoportjára való alkal­mazását czélozza és oda törekszik, hogy a szóban levő törvényes rendelkezések foganatát, a teendők tüzetes meghatározása által biz­tosítsa. Sőt a törvény még a 7 éven aluli gyer­mekek gondozásának, az eddigi törvények szerint, kizárólag a községeket terhelő kötele­zettségét is az országos alapra utalja, a ter­­heknek azt az aránylag csekélyebb részét hagyván fenn a községeknek, melyeket ezek tehetségekhez mért módon, könnyebben elvisel­hetnek. A­midőn ezen szempont mérlegelését a törvényhatóság figyelmébe ajánlom, elvárom, miszerint a szőnyegen levő ügyet hazafias buz­galomul feltarolva, oda fog hatni, hogy a hazai szegény­ügy ezen ága a humanizmus követelményeinek megfelelő korszerű rendezést nyerjen. A szabályrendelet 2. §-a módot nyújt arra, hogy a községek e téren a feladatuknak, helyi viszonyaiknak és erejüknek megfelelő módon tegyenek eleget. A törvényhatóságok és általában a na­gyobb városok, szegényházak, gyámoldák és hasonló intézetek létesítésére törekedjenek, a koml­ázoltabb eszközökkel rendelkező kis és nagyközségeket illetőleg pedig figyelmébe aján­lom a törvényhatóságnak, hogy ezen szabály­rendeletet, habár ott is legfőbb erélylyel, de kellő körültekintéssel és akkér hajtsa végre, hogy az ily községek teendőiknek, anyagi ké­pességükhöz mért teljesí­thetése tekintetéből, különleges viszonyaik megfigyelése mellett, kellő útbaigazításban részesüljenek. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen szabályrendeletet a községi elöljáróságokkal, vármegyei, járási, városi, községi orvosokkal, valamint a törvényhatóság területén létező, szegényügy ezen ágával foglalkozó jótékony intézetekkel egész terjedelmében külön-külön közölje. Budapest, 1899. május 19-én. A miniszter helyett: Széll Is­nácz, s. k. államtitkár. A szabályrendelet lényeges intézkedései a kö­vetkezők : Közsegélyben részesitendők: A talált, vala­mint a ha­tóságilag elhagyottnak nyilvánított hét éven felüli gyermekek; a kórházi vagy gyógyinté­zeti ápolásban nem részesülő betegek; a kórházak­ban, vagy gyógyintézetekben való ápolásra nem minősített, valamint az ezekből elbocsátott gyó­­gyíthatlan betegek; nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok. Minden község a közsegélyre szorultak segé­lyezésének, gondozásának és ellátásának módja és mérve tárgyában egy éven belül — jelen szabály­­rendelet korlátai között — a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet alkotni köteles. Minden község az ott tartózkodó közsegélyre szorultakat — illetőségükre való tekintet nélkül — minden év végén pontosan összeiratni, róluk törzskönyvet vezetni és az időközben közsegélyre szorulókat a törzskönyvbe esetről-esetre pótlólag felvenni köteles. A törzskönyvbe való felvétel előtt a közsegélyre szoruló egyén családi és illetőségi valamint a hozzátartozók vagyoni viszonyainak fel­derítése végett az illető vagy hozzátartozói a köz­ségi elöljáróság útján jegyzőkönyvileg kihallgatan­­dók és a kihallgatás eredménye a törzskönyvire bevezetendő. A törzskönyvbe felvett idegen községi illető­ségűek illetőségének megállapítása végett a szük­séges lépések azonnal megteendők. A törzskönyvbe felvett egyének közsegélye­zése iránt a községi elöljáróság (rendezett tanácsú városok polgármestere, törvényhatósági városok rendőrkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) sürgősen intézkedik. A községi elöljáróság eljárása ellen emelt fel­szólalás esetén a főszolgabíró határoz. Közsegélyre szorultak gondozása és ellátása a községek anyagi helyzete és a helyi viszonyok figyelembe vételével, a közsegélyre szorultak testi és szellemi állapotától, személyes körülményeitől és különleges bajától függ. A hét éven aluli gyermekek gondozásáról szóló belügyminiszteri rendelet 10. §-a értelmében az illetőségi község által átvett, valamint a hét éves koron túl talált és hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről a község mindaddig, de legfeljebb 14 éves korukig gondoskodni köteles, míg a gyerme­ket testi és szellemi fejlődése arra minősíti, hogy saját erejéből tarthatja fenn magát. A gyermekek gondozásánál azok vallás-erkölcsi nevelésére is kiváló figyelem fordítandó. Mihelyt valamely gyermeknél közellátás szük­sége áll elő, a községi elöljáróság (rendezett ta­nácsú városok polgármestere, törvényhatósági vá­rosok rendőrfőkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) a gyermeknek gondozás végett vagy valamely arra való egyénnél, (családnál), vagy va­lamely Árvaházban elhelyezése iránt azonnal in­tézkedni s a mennyiben gyám kirendelésének szük­sége forog fenn, eziránt az illetékes gyámhatóságot azonnal megkeresni köteles. A közellátásra szoruló gyermekek szegény-, dolog-, vagy tolonczházban és általában oly helye­ken, hol a gyermek erkölcse megromlás veszélyé­nek van kitéve, átmenetileg sem helyezhető el. Közellátásra szoruló gyermek magángondozás végett csak oly egyénnél vagy családnál helyezhető el, kinek vagy melynek egészségi, erkölcsi és lakás­­viszonyai megfelelők. Magánfelek kötelesek oda törekedni, hogy a gondozásukra bízott gyermek az általuk űzött fog­lalkozást elsajátíthassa. Erősebb gyermek lehetőleg oly mesterség ta­nulására adandó, melyről a gondozó részéről in­gyenes ellátásban részesül. Azon magánfeleknek, kik a gyermeket az or­szágos alap terhére kifogástalanul gondozták, a gyermeknek községi költségek továbbtartására el­sőbbségi igényük van. A tartásdíjakat a község (város) képviselő testülete állapítja meg. Kész erkölcsű és javíthatatlannak mutatkozó gyermekeknek javító intézetbe való elhelyezése végett a belügyminiszter közbejárása veendő igénybe. A közsegélyre szoruló gyógyítható betegek, valamint az ideiglenesen munkaképtelenné vált terhes nők rendszerint a legközelebbi kórházba, vagy gyógyintézetbe szállítandók. A­mennyiben ez ki nem vihető, az illetők gondozásáról és ellátásáról a község a 2. §. szerint alkotandó szabályrendeletben intézkedik. A kórházban vagy gyógyintézetekben leendő ápolásra nem minősített, valamint az innen elbo­csátott gyógyíthatatlan betegek, végül a nem köz­­veszélyes elmebetegek, ártalmatlan hülyék, siket­némák, vakok, nyomorékok állandó betegségük, ille­tőleg testi fogyatkozásuk miatt állandó gondvise­lést és állandó eltartást igényelnek. A közsegélyre szorultak eltemetéséről való gondoskodás a tartózkodási község feladatát képezi. A közsegélyezés költségeinek fedezéséről min­den község, a községi szegényalap esetleges jöve­delmeinek felhasználásával, évi költségvetésében gondoskodik. A közsegélyben részesülők gondozásának ellen­őrzése a gondozó község elöljáróságának köteles­sége, mely ezzel az elöljáróság valamelyik tagját felelősség terhe mellett megbízza. A közsegélyben részesülők felügyelete oly községben, hol e feladatra műveltebb egyén önként vállalkozik, erre bízandó. A községi közsegélyezés miként gyakorlásá­nak főfelügyelete az egészségügyi és közigazgatási felettes hatóságok szigorú feladatát képezi. A közsegélyezés gyakorlásáról a törvényható­ság­i joggal felruházott városok a belügyminisz­terhez, egyéb községek a vármegyei törvény­­hatósághoz minden év végén részletes jelentést tesznek. Marchand, Budapest, május 31. March­and franczia őrnagy 1896 június 25-én hagyta el Francziaországot és miután Loango­­tól Dzsibutiig nyugat-keleti irányban végigjárta az afrikai kontinenst, tegnap kötött ki Toulon­­ban, a­hol a hatóság és a lakosság megfelelő kitüntetéssel fogadta és ünnepelte. Marehand azzal a feladattal indult útnak, hogy a Kongó torkolatától a Nílus völgyéig és innen a Vörös tenger partján Dzsibutiig kiku­tatja Afrika belsejét és lefoglal Francziaország részére az Atlanti óc­eántól a Vörös tengerig terjedő területet, a­mely keresztezné a Fokföld­től a Közép tengerig tervezett angol területet és eképpen meghiúsítaná Cecil Rhodes merész tervét, hogy szakadatlanul angol földön lehessen eljutni a Jó reménység fokától Alexandráig. Az expedíc­ió, a­mint ebből látható, nem pusztán kulturális és gazdasági, hanem egyszersmind kiválóan katonai és politikai jel­leggel bírt. Természetes tehát, hogy Franczia­ország afrikai versenytársai éber figyelemmel kísérték a bátor vállalkozást. Első sorban állott Angolország, miután már Marehand urnák indu­lása előtt kijelentette, hogy barátságtalan csele­kedetül vesz bármely kísérletet arra, hogy va­lamely idegen hatalmasság megvesse a lábát a Nílus medenc­éjében. Marehand ennek ellenére 150 emberrel megkezdette fölfedöző és hódító útját, a­mely­nek leglényegesebb czélja volt a franczia lobogó kitűzése a Nílus partján. 1898 július 4-én ju­tott a folyóhoz és július 10-én este szállotta meg Fasodát. Ez a foglalás elvitathatatlan be­avatkozás volt Angolország, illetőleg Egyiptom hatalmi körébe. Európában csak szeptemberben jutott köztudomásra a francziák megérkezése a Nílus völgyébe. Sir Herbert Kitchener ugyanis a­mikor szeptember 2-án diadalmas hadjárat után elfoglalta Khartum­ Omdurmant, akkor értesült róla, hogy Fasodában fehérek vannak. Az angol-egyiptomi főparancsnok szeptember 20-án több hajóval a Níluson Fasodába ment, a­hol franczia lobogót és Marehand vezetése alatt franczia katonákat talált. Nyomban ki­tűzte az angol és az egyiptomi lobogót, tiltako­zott az idegen foglalás ellen, jelentést tett Lon­donban és elutazásakor helyőrséget hagyott hátra. így kezdődött a Fasoda-inczidens, a­mely tavaly őszszel darab ideig háborúval fenyegette Európát, mert Angolország kérlelhetetlenül kö­vetelte Francziaországtól Fasodának és általá­ban a Nílus-völgyének az elhagyását. Végül mégis sikerült elkerülni az összeütközést, a­mennyiben Marehand deczember 11-én bevonta a franczia lobogót, kiürítette Fasodát és Abesz­­szinián és Harráron át Dzsibutiba vonult, a­hol május 19-én szállott az »Asszas« franczia hadi­hajóra, a­melyet a kormány küldött oda az expedíc­ió hazaszállítása végett. Marehand vállalkozása mindenha a férfias kötelességteljesítés, valamint a hazafias önfelál­dozás fényeskedő példája marad. Ezer veszély között, ismeretlen vidékeken, mérhetetlen távol­ságban bármely segítségtől, parancsnok és em­berei három éven át nap-nap után a halállal néztek szembe, de soha egy peresig sem inga­doztak, hanem kimondhatatlan nélkülözés, fá­radság és megpróbálás ellenére rettenhetetlen bátorsággal törtek az eléjük tűzött czél felé. March­and dicsőséget és becsületet szerzett nem­csak a franczia nemzetnek, hanem az egész em­beriségnek. Teljes mértékben megérdemli tehát, hogy hazaérkezése alkalmából kitüntetésben és ünnep­lésben részesüljön. De elhomályosítaná ragyogó érdemeit, ha beleengedné vonni magát abba a 3

Next