Magyar Vadász, 1951 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-10 / 1. szám
4 pl. már 1886-ban 47.95 métermázsa élővadat exportáltunk Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium stb. országokba és azóta is csaknem minden esztendőben többezer élőnyulat visznek ki.) Az exportnyulak egy részét éppen az első csoportnak feltüntetett déleurópai faj tenyészhelyein (Francia-, Olaszország, stb.) engedték szabadon. Viszont hazánkban is figyeltek meg már télen szürkehátú és törzsű, combú, erősen világos változatokat. A nyúl, ha megriasztják, nem szalad messze. Amint idegen tájakat, ismeret**len környezetet lát, siet vissza megszokott tanyájának vidékére. Tenyészterülete (az a terület, ahol életét leéli és ahonnan csak kényszerűségből válik ki) nem nagy. A magyar vadászok sokat segítettek a tudományos vizsgálatoknak, a nyúl mozgási körének megállapításakor, amikor beküldték tudósításaikat, az elejtett, vagy megtalált fülgombozott nyulakról. Ezúton ismét felkérünk minden magyar vadászt, hogy ha füllgombozott nyúlról hall, vagy ilyet talál, az adatokat (a fülgomb számát, az elejtés helyét, község, vármegye feltüntetésével és a megtalálás idejét) küldje be a vadgazdaságtudományi osztálynak (Bp., II., Kunfi Zsigmond u. 44. ÉRTI), mert azzal is országépítő munkát végez, ha a tudományos kutatás munkáját előbbre viszi. A nyúlnak a helyhez való ragaszkodására van alapítva a vonalhajtásnak (stráfnak, lónak) nevezett vadászati mód is. Erről bővebben lesz szó az egyes vadászati módok méltatásánál. A magashegység vadászai ismerik „a nyulat“, vagyis egy nagyobb terület egyetlen nyulát, melyet aztán különféle fortéllyal addig vadásznak, míg terítékre nem kerül. A nyúl legjobban szereti a ligetes erdőket és azokat a mezőgazdaságilag megművelt területeket, melyek közelében erdő van. Az egyébként, kint a mezőkön élő nyúl is szívesen megy menedéket keresni az erdőbe pl. időváltozás esetén. Friss hóeséskor, új hóban a nyulak behúzódnak a közeli erdőkbe. Lombhulláskor, szeles, csepegős időben viszont kimegy a mezőgazdasági részekre. Általában tavasszal kiköltözik a mezőkre és télen az erdő, facsoportok, fasorok környékét keresi. Ez a költözés azonban nem jelent sok kilométert, mert 1—2 km-nél nem szeret messzebb eltávozni megszokott helyétől. Az inkább mezőgazdasági földeken élő nyúl nyáron a fedettebb növényzetet, előbb a gabonavetéseket, majd a kukoricát, csalamádét, gazosabb krumplit, répát kedveli. Amikor a kukoricaszár megszárad és a legkisebb levegőmozgásra megzörren, az éber nyulat ez a zörej zavarja, nyugtalanítja, ilyenkor átköltözik a répa-, krumpli- stb. táblákba. Ősszel a betakarítás után a mély szántásokat, a bozótos csoportokat, nádasok szegélyeit, röviden: a fedettebb és jobb búvóhelyet adó vidéket szereti. Párzás idején sokat mozog, de egyébként nappal vackában húzódik meg. Vackát nem egyenes vonalban keresi fel, hanem túlfut rajta, majd saját nyomán visszatér és nagy oldalugrással tér pihenőhelyére. Különösen pragas hegységekben,ahol kevés a nyúl, de sok az ellensége, használják ezt a fortélyt, a sok veszélyt átélt, öreg, kitanult nyulak. Szeles időben kihasználja a terepalakulatot és a szélvédett helyeket keresi fel. Vackát különösen havas időben annyira mélyen kikaparja, hogy alig tenyérnyi látszik ki a hátából. Mestere a mimikrinek, a terephez való átalakulásnak. Többnyire fejjel a hegy felé fekszik a hegyoldalon, színe is elég jól beleolvad a környezetbe, úgy hogy a lehúzott fülű, jól lapuló nyulat csak a jó szemű vadász veszi észre. Szeles időben szélmentében fekszik, úgy, hogy fejjel a széllel egyirányba fordul. Mivel nyitott szemmel alszik (nincs szemhéja), könnyen észreveszi az őt kereső vadászt. Érzékei közül a füle a legjobb. A szaglása is elég érzékeny, látása gyenge. Almából a legcsekélyebb szokatlan nesz is felriasztja és különösen a kan nyulakat, ha nincsenek mélyen bevackolva, nehéz lövésre kapni. Száraz, ropogós, hideg időben, vagy szélben száz vagy még több méterről már megugranak. Még egy érdekes jelenséget ismertetünk itt. A területet sokat járó vadászok, különösen üzekedéskor, többször láthatják, hogy a nőstény nyúl, amikor az őt kereső kan messze elmarad, futás közben leül, vagy hátsó lábaira támaszkodva két első lábával, kétoldalt az orra mögötti részeket és a fejének alsó-külső részét dörzsöli, a köznyelv szerint: mosdik. Ezt azért teszi, mert ezeken a helyeken illatmirigyei vannak és ezzel bedörzsöli a lábait, vagy ülőhelyzetben a földet és ezzel jelzi futásának irányát az őt messze követő kannak, amely követés közben a mélyen kereső vadászvizslához hasonlóan, földön tartott orral szaglássza a nyomát. Ezeknek a mirigyeknek, amelyek a kannak elárulják az előtte járó nőstény útját, főképpen ott van jelentőségük, ahol kevés a nyúl, így a sarki nyúlnál, ahol egyik nyúl nagy távolságra van a másiknak tartózkodási helyétől. Itt szükséges, hogy a természet megfelelően gondoskodjon arról, hogy bakzási időben a távollevő nyulak megtalálhassák egymást. Mint másik érdekességet megemlíthetjük, hogy a vadak nem izzadnak, nincs izzadságmirigyük, de Schumacher megfigyelései szerint 11 fajmirigyei vannak, mely szerveket biológiai jelentőségük szerint felosztunk: 1. jelző a fentebb tárgyalt helyjelző mirigy a végbélnyílás meleltt). 2. fajfenntartó és 3. védekező (pl görénynél a közismert kellemetlen szagot árasztó mirigy) szervekre. Schumacher a nőstény és kan bakzás alatti közismert pofozkodását is (amikor a nyulak két lábra állva, a kan a nőstényt első lábaival pofozza) arra magyarázza, hogy a kan ezáltal igyekszik a nőstény őt ingerlő egyéni illatát első lábaira kenni és ezáltal az illatot egy időre megszerezni. Az üzekedés idején a kanok gorombák, verekedések és ha sokan vannak túlsúlyban, valósággal agyontépázzák a nőstényt. A kanok egymással is verekednek, egymásnak ugranak, tépázzák egymást, de halálos sebet ritkán adnak. Mivel nagyon buja állat, a rossz ivararány és a nyúl polygam (egy kan 4—5 nőstényre is elég a területünkön) volta miatt a nőstényeket a kanok verekedésükkel, folytonos zavarásukkal nagyon elkínozzák, agyon-, gyötrik. Ezzel sokszor a szaporítást is megzavarják, a legyengült, elkínzott nőstény nem tudja fiait felnevelni, vagy ha ez sikerül is, a fiókák gyengék, csenevészek lesznek. Miután megemlékeztünk a nyúl mozgási köréről, a különböző évszakokban és időjárás mellett tapasztalt tartózkodási helyéről, jó tudni azt is, hogy a vadászterületen a talaj fizikai összetétele szerint, mikor és hol tartózkodik szívesen a nyúl. Sok vadászterület talajviszonyai igen különbözők. Előfordul, hogy a terület egyes részein könnyű homok, a másik részén mély fekete föld van. (pl. a volt Ecsedi-láp mellett, Tiborszállás környékén). Ilyen helyeken esős időben a nyulak — különösen késő ősszel és fagymentes téli időben — a mély talajú, sáros fekete szántásokból, a könnyű homoktalajú szántásokba húzódnak. Az agyagos, ragadós talaj rátapad a nyúl szőrrel borított talpára és ilyenkor szegények nagy sárkoloncokkal — vadásznyelven papucsokkal — kénytelenek futni. A vadász szempontjából nem érdektelen, ha valamit tudunk a nyúl korának meghatározásáról is. Nemcsak azért, mert a különböző korú nyulak viselkedése változik, de azért is, mert a vadászfeleségek nagyon hálásak, ha nem öreg, nehezen fővő, vagy sülő nyulakat viszünk haza. A fiatal nyúl bizalmas, nem fél az embertől, játékos. Nyáron és tavasszal kedves látvány elnézni a fiatal nyulakat, süldőcskéket, amikor hajnalban vagy zavartalanabb , esti órákban játszanak, csikó módjára nekifutnak, nagyokat ugranak, váratlan fordulatokkal a levegőbe szöknek. A fiatal nyúl bevárja a vadászt, nem ismeri az embert, a veszedelmet. A középkorú nyúl óvatosabb, megfontoltabb, messzebbről ugrik ki fekhelyéből, a szokatlan zajra hamarább felfigyel. Az öreg nyúl óvatos, figyelmes, este későn bújik elő rejtekhelyéből, hajnaliban korán eltűnik. Tehát lesen és az ugratásnál is, de általában a vadászatokon a fiatal nyulak kerülnek hamarabb terítékre. A lőtt nyúl kormeghatározása Rieger szerint: A nyulak a rágcsálók rendjébe tartoznak, ezekre jellemző, a máshol meg nem található állandóan növő metszőfog. Ezek hosszúak, a rágó élük vésőszerűen képződött, csak az elülső oldalukon van zománc, az íves fogazat mélyen be van ágyazva az állkapocsba. Nyílt gyökérzetük van, hogy állandóan fejlődhetnek, ami szükséges is, mert az állandó rágás következtében máskép elkopnának. Viszont a folytonos, fejlődés következtében szükséges is ez a koptatás, mert különben túlsá'.^--fagyra nőnének a szemfogak. Ez .4? ő? ^ '-vak, hogy a rágcsálók l mindig [UNK]''kV../teltnek rágni, vagy kophatni az állandóan növő fogaikat. A metszőfogak a kopásnak megfelelően állandó fejlődésben vannak — szemfogak hiányoznak, a zápfogak, mivel a rágás haránt irányban is történik, nem kopnak egyenletesen —, így a rágcsálóknál a fogkopást nem tekinthetjük a pontos kormeghatározás alapjának, ezért a nyulak kormeghatározásánál más tulajdonságokat is kell megfigyelniünk. Nyolc jellemző tulajdonság van, ami biztosabb alapot nyújt a kormeghatározásnál, mint a fogkopás. Az első három biztos, az utolsó öt pont már kevésbbé, mert vidékenként és tájfajta szerint változnak, de annyira közismertek, hogy ezeket is megemlítjük. 1 1 .A fül hasadása. , I A nyúl fülének a hegyén, a fül belső részén, ahol a fül színétől elütő sötétebb négyszög alakú foltot látjuk , próbáljuk behasítani a fület. Ha könnyen hasad, a nyúl fiatal. Ha kissé nehezen, akkor középkorú. Ha csak nagyon erős húzásra hasad, a nyúl öreg. J 2. A szemtüske erőssége. 1 Ha a nyúl belső szemüregében el helyezkedő szemtüskét, vagyis a könny I csont nyúlványát ujjunkkal kitapogatjuk és azt érezzük, hogy gyengén van • kifejlődve, vagyis kis nyomásra könnyen letörik, úgy a nyúl fiatal. Csak ,1 erősebb nyomásra törik le, vagy hajjlik meg, úgy a nyúl középkorú. Ha erősen ki van fejlődve, hogy már ki is nyúlik és erősebb nyomásra sem törik le, vagy hajlik meg, úgy a nyúl öreg. .3. .4 könyök-porc kifejlődése. Hajlítsuk meg kissé a nyúl első lábát és tapogassuk ki hüvelyujjunkkal a láb külső oldalán a könyök felett kb. 1 cm-re ülő kis porcogót, ha könnyen és kétségtelenül megérezzük a csomócskát (ami csomósan megduzzadt porcogószövet), úgy a nyúl fiatal. Ha alig érezzük, középkorú, ha nem érzünk ott semmit, teljesen sima a csont, öreg. 4. Ha sötétebb a szőrözet, fiatalabb állat. 5. Ha homlokon kis fehér folt játható, fiatal a nyúl. 6. Ha az első lábánál ,felemelve, az első láb könnyen törik, fiatal. 7. Ha az álkapcsot az állkapocságak összekötésénél két oldalról megnyomjuk és ez könnyen elpattanó fiatal. 8. A test nagyság is támpontot nyújt a vadászidény elején, bár a korai ellésű darabok őszre jól kifejlődhetnek. A kormeghatározás 8-ik pontjához megjegyezzük, hogy az első februári bakzás eredményéből született nyulaknak az évi, késő őszi szaporulata és a szabályos ellések közül a negyedik (ami ugyancsak késő őszi lehet) ellés alkalmával született nyulak, ha korán köszönt be a tél, néha nem tudnak kifejlődni, csenevészek, kisebbek maradnak, ezért ezeket lőjük ki, mert ezeknek esetleg az ivadékai is gyengék lesznek. A terület nyugalmától is függ a nyulak ébersége. A sokat zavart területek nyúlállománya éberebb, figyelmesebb. Nem mindegy az, hogy a területen egy vadászaton ejtenek el pl. négyszáz db nyulat, vagy pedig húsz vadászaton lőnek ki minden alkalommal húsz, húsz darabot. A zavart, sokat levadászott területen az ivararány is rossz, mert a figyelmesebb, óvatosabb kanok, már lőtávolon kívül elfutnak a vadászok elől. A nőstény nyulak a sok fiadzással és a kisnyulak gyakori nevelésével, ami a vacokhoz köti őket, megszokják, hogy a veszély esetén inkább lebújással, lapulással , mint futással keresnek menedéket. A nőstény nyúl ezért is inkább lelapul, mint megugrik és csak amikor a veszélyt közel érzi, ugrik ki biztosnak hitt vackából. Nagy társas körvadászatokon a kanok is könnyebben terítékre kerülnek. Ezért nem tévedésből került be a vadásztársasági alapszabályok rendeletébe az, hogy a vadászterület egyik részét csak társas, másik részét csak az egyén magányos vadászatokra kell kijelölni, végül a harmadik rész a kíméleti terület. Idézünk a rendeletből (a Pásztói Tigris vadásztársaság alapszabályából). ,,,Minden apróvadas terület egyharmad részét kíméleti területnek kell kijelölni. A kíméleti területen hasznos vadra vadászni, azon vadat befogni, azt akár fegyver nélkül is meghajtani, vagy arról vadat elterelni tilos. A tagok egyénenként, magánosan vagy önkéntes társulásban a vadászidény alatt az e célra kijelölt területeken (csak az egyéni vagy magányos vadászatokra kijelölt területen!) vadászhatnak. Az idézett rész a 464 V 1945. M. E. rendelet alapján készült és minden vadásztársaság alapszabálya ezen alapszik! A vadásztársaságok elnökei és vadászmesterei saját vadásztársaságuk érdekében jól magyarázzák meg és beszéljék meg ezt a rendeletet a társaság tagjaival. Megjegyezzük, hogy a nyúl mennyiségi elterjedését a talaj művelési módja is befolyásolja. Összefüggő nagy erdőkben (főkép hegységekben) jóval kevesebb a nyúl, mint a mezőgazdaságilag művelt, vagy szántókkal váltakozó erdőterületeken. Itt a mozgási köre is nagyobb a nyúlnak, ami természetes, hisz messzebbre kell járnia — ha nincs elég aljnövényzet az erdőben, hogy élelmét megszerezhesse. A mezőgazdasági kultúra terjedése is hatással van az állományra. A művelési ágak (pl. gyümölcsösben, konyha kertészetben kevés nyúl is kár okozhat) változásával is kell számolni a vadgazdának. Itt fontos a felvilágosító munka. Pl. be kell mutatni, hogy a rágás ellen bekötözéssel minden gyümölcsfát meg lehet védeni. A nyúl kártételével és az ellene való védekezés leírásával annak nagy terjedelme miatt, itt nem foglalkozunk. Az állomány számának rohamos változását a betegségek is eőidézhetik. Itt nem foglalkozunk a nyúl betegségeivel, csak arra hívjuk fel a vadászokat, hogy ha beteg állatokat vagy látszólag, betegségben elhullott nyulakat észlelnek, azokat azonnal küldjék be vizsgálatra. (Vadvédelmi rezervátum vezetőség, Gödöllő, Haraszti-puszta címre.) A betegség nevét és az ellene való védekezéshez szükséges tennivalókat gyors válaszban közölni fogják a beküldővel. Vigyázzunk arra, hogy a beküldött állat mielőbb odaérjen, mert többnapos hulláról nehéz vagy esetleg nem is lehet a kórtünetet megállapítani. Felhívjuk a vadászok figyelmét arra, hogy jól táplált, jó erőben lévő nyúlállománynál ritkán lép fel a megbetegedés, ezért szigorú télen tápláljuk, etessük a nyulakat" Az apróvad téli etetéséről több cikk jelent meg a Magyar Vadászban, ezért erről most nem emlékezünk meg. (Folytatása következik) Széles, lombhullásos erdőből a nyulak kihúzódnak a szántókra Fejjel a hegy felé fekszik a hegyoldalban A nyúl illatmirigyei (az orr mögött és a végbélnyílás mellett, a fekete pont jelzi a mirigyek helyét) A fül hasítását a feketével jelzett fülrészen kell végezni. A könyökporc helyét a bal első lábon fekete ponttal jelzi k". Óvd, ápold és neveld a HASZNOSVADAT! 5