Magyar Vadász, 1954 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-10 / 1. szám
HIRALYI VADASZATOKTÓL a. tu/AL- „köreűkliig” .agy gazdag tapasztalatokkal rendelkező csehszlovák vadászati szakíró a nyúlvadászatokról szólva elmondja, hogy a hajdani királyi vadászatokon nem egyszer több mint hatezer nyulat lőttek. De az egykori csehszlovák nagybirtokokon lezajlott úri vadászatokon se volt ritka az ezren felüli kilövés. Csehországban már 1897-ben 464,602 nyulat lőttek. Ám a kizárólag mezei vadászatokon is gyakori volt többszáz úgynevezett mezei nyúl elejtése. ★ — Mi krkonosei vadászok — jegyzi meg a régi vadász — természetesen szerényebbek vagyunk. Örülünk, ha a mi túlnyomóan erdei vadászterületeinken mindig legalább egyszer lőhetünk nyálra. A legnagyobb zsákmányt 1906-ban egy körvadászaton értem el: huszonhárom darabot. Ennél a vadászatnál az egész zsákmány hetvenként nyúl volt. Ezt az eredményt két évi kímélés után értük el. A következő évben már csak negyvenhat nyulat ejtettünk. 1912-ben nem rendeztünk mezei vadászatot, hanem Chaloupkyban három erdei hajtást tartottunk, elég magas hóban. Itt huszonnyolc, harmincegy, harminchárom, tehát összesen kilencvenkét nyulat lőttünk. Ezen a vadászterületen 1908-ban huszonkilenc magyar nyulat helyeztem ki s ennek eredményeképpen megjavult a helyzet a szomszédos vadászterületeken. A saját vadászterületemen semmi hatással nem volt a dolog a zsákmány emelkedésére. A mi vidékünkön a fiatal nyulak fejlődésére a tavaszi és nyári nedves, hűvös időjárás a legártalmasabb. A Harta, Zábor és Kocber erdőségeiben különleges kíméléssel és gondozással sem lehet elérni a nyúlállomány emelkedését. Csak a mezők melletti alacsony erdővágások területei szoktak nyárban gazdagabbak lenni. A zsákmány-statisztikából kiderül, hogy a nyúlvadászatokon mindig több nőstényt ejtenek el, mint hímet s ezért mérsékelt télen már januárban, februárban megfigyelhető, hogy két vagy több nyúlszaladon kísér egy nyúlkisasszonyt. Közben a forróvérű nyúlfiak kölcsönösen pofozzák egymást. A nyulaknál az embrió fejlődése körülbelül harminc napig tart. A nőstény nyúl általában kettő, négy, de néha öt kisnyulat kölykezik. De arra is volt eset, hogy elejtettek egy nősténynyulat, amely tizenhárom fejlett embriót hordott. A kisnyulakat anyjuk napközben füvei takart fészekben rejtegeti. Éjszakánként szoptatja őket. Egyszer márciusban három egészen kicsi, körülbelül négy-ötnapos nyulat találtam egy helyen, ahová szépen sütött a nap. Kizárt dolog, hogy maguktól kerültek volna oda, anyjuk tehette őket ki napozás végett. Április elején a réteken egy füzesben jól fejlett kisnyulat fedeztem fel. Amint hozzáhajoltam, fújt, prüszkölt, kapálózott. Fészke száraz fűvel volt kibélelve. A bokor körül két-öt centiméter mély víz volt. Másnap ismét elmentem megnézni, mit csinál a kis nyúlbébi. A fészek üres volt. Nyúlanyó nyilván veszélyt szimatolt és más „bölcsödébe” vitte csemetéjét. A RÉGI HÓDTELEPEK ÚJ LAKÓI A cári Oroszországban a cár „hódvadászterületek“ adományozásával kedveskedett főúri kegyeltjeinek. Az ily módon megajándékozott nagyhercegek és a többi népnyúzók újabb komoly bevételi forrással gyarapíthatták amúgyis horribilis munkanélküli jövedelmüket. A hódvadászterületekkel „megadományozott“ nagyúri léhűtők nemcsak ruházatukat díszíthették drága hódprémmel, hanem bankszámlájukat is hizlalhatták vele. Miután a hódok értékes prémje értékes prémvalutát jelentett a „hódvadászterületek“ tulajdonosainak, a letűnt feudális korszakban kíméletlen rablógazdálkodás folyt ezeken a hódban gazdag területeken. A hódok elmenekültek üldözőik elől és másutt telepedtek meg. Gyakran olyan helyekre voltan, kénytelenek húzódni, ami életkörülményeiknek egyáltalában nem felelt meg. Mindezen okok következtében a század elején a hódok úgyszólván teljesen kipusztultak a cári Oroszországban. Amióta azonban e hatalmas ország népe lerázta a nagyhercegek, földesurak és tőkések igáját, megteremtve az első szabad, boldog, szocialista országot, a Szovjetuniót, ezen a téren is nagyot változott a helyzet. Az észszerű vadgazdálkodás eredményeképpen a voronyezsi védett hódterületen ma már nagyszámú hód él. A voronyezsi hódterület mellett faiskolát létesítettek, itt nevelik fel a fiatal hódokat. A voronyezsi védett hódterületen már annyi a hód, hogy a távoli vidékek folyóira is jut belőlük. Innen telepítenek hódokat mindazokra a helyekre, ahol valamikor nagy hód-telepek voltak, míg a feudális korszak rablógazdálkodása ki nem pusztította ezeket az értékes prémű állatokat. Ma ismét hódoktól hemzsegnek a hajdani hód-telepek, már nincsenek pusztulásra ítélve. A hódok helyett az egykori „hódvadászterületek“ hódprémes cári kegyencei pusztultak ki örökre. Az A. Paszari kolhoz kiváló Dudaszói a SzihoUi- Aliny tajgira járnak prémvadászatra. A terület bőségésén szolgál coboly, vidra, nyest és mókus prémmel a fáradhatatlan vadászoknak. Képünkön a kolhoz legjobb vadászai Prokopij Donkan, Szemjon Ahtanko és Vaszilij Donkan vizsgálják a lelőtt vadak gereznáit ■I / / éri • ii és ^JL festői tájakban gazdag Románia növényi kincsei és változatos állatvilága jelentős erőforrást jelentenek az ország népgazdaságának. Románia hegyeit, a 2251 méter Fiatra Craiuluit, a 2508 méter Omult, a 2520 méter magas Negoiult és legmagasabb hegyét a Fogaras-vidéki 2550 méteres Moldovanult évszázados fenyőerdők borítják. A Kárpátoknak ezeket a felhőkbe nyúló hegyláncait különböző magasságokban hatalmas fennsíkok tarkítják. A csepkebarlangokban gazdag Déli Kárpátok a Kárpátok láncának legszebb tájai. Pásztorok és erdei emberek kunyhói, tanyái teszik elevenné az óriási kiterjedésű erdőket. A Kárpátok gyönyörű láncát idillikusan szép dombvidék szegélyezi. Románia változatos felszínéből és kedvező időjárásából eredően rendkívül változatos az ország állat- és növényvilága is. Romániában a nyár hosszú és meleg. Néha eléri az 50—60 fokot is. A tél viszont olyan nagy hidegekkel köszönt be, hogy a hóviharokat hozó téli szél, a jegeslehelletű Crivat előkényszeríti az erdőkből az éhes farkascsordákat is. Bőven van ilyenkor alkalmuk izgalmas farkaskalandokra, no és persze gazdag vadászzsákmányra a román vadászoknak. A baráti Román Népköztársaság vadászai az év többi szakában is eredményesen járhatják a romániai erdők, mezők világát. Az ottani vadásztársaságok vadászati statisztikái nemcsak jó vadászokról, pompás vadászatokról, hanem változatos és bő zsákmányról számolhatnak be. Románia vadállományában különféle vadfajták szerepelnek. Medvék, szarvasok, hiúzok, vaddisznók bőven találhatók a román erdőkben. Romániának madárvilága is hallatlanul gazdag. A fajdkakasokon és más értékes madarakon kívül egészen ritka madárfajták is akadnak Románia vadregényes tájain. '‘ír Duna deltájának füzesekkel, CZL tölgyerdőkkel, mocsarakkal és lápokkal váltakozó vidékén még pelikánok is élnek. A TRICHINELLOSIS olyan betegség, melyet a házi, vagy vadonélő állatok közvetítésével szerezhet meg az ember. Okozója egy igen apró fonálféreg a Trichinella spirális, mely a bélben élősködik, míg az utódai, lárvái, az izomtrichinellák az izomzatban, húsban tartózkodnak. Az ember akkor betegedhet meg trichinellosisban, ha izomtrichinellákat tartalmazó húst, vagy húskészítményt (kolbászt, sonkát stb.) nyers, vagy nem kellően sütött, vagy főtt állapotban fogyaszt. A fertőződés (húsevés) után néhány nappal — mikor a béltrichinellák a bélben kifejlődnek — émelygés, hányás, hasfájás, hasmenés, láz jelentkezik a betegen, majd kb. 2 hét múlva — mikor a béltrichinellák utódai, a trichinellalárvák a bélből az izomzatba vándorolnak — izomfájdalmak, vagyis mozgászavarok, nyelési, rágási, lélekzési nehézségek lépnek fel. A betegség súlyossága a szervezetbe került lárvák számától függ. Nagyszámú trichinellával való fertőződés esetén a beteg el is pusztulhat. AZ EMBEREN KÍVÜL a trichinellák sok állatfajban meg tudnak telepedni, azonban az állatok nem olyan érzékenyek a trichinellák káros hatásai iránt, mint az ember és így a fertőzöttségük észrevétlen maradhat. A trichinellák leggyakoribb gazdái a vadonélő húsevők különösen a RÓKA és a BORZ; rajtuk kívül elég gyakran fertőzött még a vaddisznó, medve, kutya, macska, patkány és a farmokon tenyésztett prémes állatok (ezüst róka, nutria, nyérc), így pl. a Bakonyból származó 9 megvizsgált róka közül ötben trichinellák voltak kimutathatók. 216 hazai vaddisznó közül kettő volt fertőzve trichinellákkal. Általában a trichinellosis olyan állatok közt fordul elő, melyek állandóan vagy alkalomszerűen hússal táplálkoznak, illetve felfalják a saját, vagy más fajokhoz tartozó állatok hulláit. A trichinellák gyakori előfordulásának az említett állatfajokban közvetlenül, vagy közvetett fontossága van a sertések fertőződésében, hiszen leggyakrabban olyan sertésekben találtak trichinellákat, melyeknek alkalmuk volt trichinellahordozó állatok húsát elfogyasztani. Hazánkban az emberek fertőződése akkor jöhet létre, ha trichinellákat tartalmazó nyers vagy félig nyers sertés-, ill. vaddisznó-húst fogyasztanak. A sertések viszont akkor fertőződhetnek, ha elfogyasztják a gyakori trichinellahordozó állatok (róka, borz, patkány stb.) húsát. Íme néhány ilyen hazánkban előfordult trichinellás eset: 1926 JANUÁRJÁBAN egy uradalmi vadőr, felesége és három fia halt meg trichinellosisban. A vadőr 1925 decemberében egy sertést vágott le, a húsát fogyasztani kezdték. Néhány nap múlva megbetegedtek és az egész család meghalt. A halottak izomzatában nagy számban találtak trichinellákat. A vizsgálatok kiderítették, hogy a vadőr gyakran ejtett el vadonélő állatokat, és hulláikat a sertésól mellett lévő gödörbe dobta. A vadőr 9 sertése gyakran fogyaszthatott a gödörben lévő hullákból és így fertőződhettek trichinellákkal. A vizsgálatok megállapították, hogy a vadőr mindegyik sertése fertőzött volt. 1950 MÁRCIUSÁBAN egy erdész vaddisznót lőtt le. A húsából készült kolbász fogyasztása után 12-en betegedtek meg trichinellosisban. Az erdész a vaddisznó fel nem használt húsrészeit sertésével etette meg. A sertést később eladta; 1950 novemberében a sertést új tulajdonosa levágta. Húsát és a belőle készült nyers füstölt kolbászt fogyasztani kezdték és 5-en megbetegedtek trichinellosisban. Tehát a vaddisznó által fetőződött a sertés és a sertéshús fogyasztása által az emberek. Az említett eseteken kívül több emberi megbetegedés is történt már hazánkban — mind házivágások nyomán —, melyek meg nem főzött vagy sütött trichinellás sertéshús — legtöbbször nyers füstölt kolbász — fogyasztása után jöttek létre. Az emberi fertőződések megakadályozása céljából olyan vidékeken, ahol a trichinellosis gyakrabban fordul elő, a sertés- és vaddisznóhúst, kolbászt, sonkát, oldalast csak kellően sütött vagy főtt állapotban szabad fogyasztani, mert a sütés vagy főzés közben a trichinellák elpusztulnak a húsban. ” „ AZ EMBERI FERTŐZŐDÉS megakadályozásán kívül szükséges a sertésállomány és egyéb trichinellahordozó állatok fertőződésének meggátlása is. A vadonélő és más trichinellahordozó állatok nyers húsának háziállatokkal és főként sertésekkel való etetését, mely különösen egyes vidékeken elterjedt, szigorúan meg kell tiltani. A trichinellahordozóknak ismert állatok hulláit ártalmatlanná kell tenni. Vágóhídi és háztartási húshulladékot csak főzött állatban szabad állati éhségként felhasználni. Szükséges a rendszeres patkányirtás a hullák kötelező megsemmisítésével. Ahol szabadon legelnek a sertések, vigyázni kell, hogy ne egyék meg más állatok hulláit. AZ ÁLLATOK TRICHINELLÁS fertőzöttségének megállapítása mikorszkópos vizsgálat segítségével nagyon könnyű. Ezért, ha valaki meg akarja tudni, hogy a levágott sertése vagy az elejtett vaddisznó, róka stb. húsa nem tartalmaz-e trichinellákat, akkor az állat húsából (lehetőleg a rekeszizomból vagy az oldalasból, esetleg a nyelvből) kb. 10 dkg-ot küldjön be az Országos Állategészségügyi Intézet Parasitológiai Osztályára (Budapest, XIV., Tábornok u. 2), ahol a vizsgálatot díjtalanul elvégzik és a vizsgálat eredményéről azonnal értesítik a beküldőt. Dr. NEMESÉRI LÁSZLÓ osztályvezető szakállatorvos A TRICHINELLOSISRÓL