Magyar Vadász, 1954 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-10 / 1. szám

A Hortobágy szélért terül el az ohati erdő. Öreg, évszázados tölgyek kapaszkodnak a sivár, szikes talajba, sűrű lombkoro­nájuk a legmelegebb nyárban is hűvös otthont nyújt a fész­kelő madaraknak. Fel is kere­sik szép számmal, rengeteg a madár errefelé, kivált azóta, amióta a Természetvédelmi Ta­nács gondjaiba vette ezt a területet. A védelem nagyrészt a növényzetnek szól, hiszen messze környéken ma már csak itt él a mocsári vagy kocsányos tölgy, amely hajdan az Alföld legnagyobb részét borította. ITT AZ ÖREG TÖLGYESBEN készült el tavasztól őszig Ho­moki-Nagy István Kossuth­­díjas filmrendező legújabb ter­mészetfilmje, amely ezt a címet viseli: A kékvércsék erdejében. — A kékvércséről meglehe­tősen hiányosak az adataink — mondotta Homoki-Nagy — pedig ez az apró, vadgerle nagy­ságú ragadozó madár egyike leghasznosabb állatainknak. Termésünk leggonosszabb ellen­ségeit, a mezőgazdaság kárté­kony rovarait pusztítja. Leg­újabb filmem gyakorlati célja, hogy bemutassa ezt a kevéssé ismert, szép madarat és fel­hívja a figyelmet arra, hogy a telepítendő mezővédő erdősávok egyik leghasznosabb madara lehet a kékvércse. A NÉP PAPAGÁJVÉRCSÉNEK is hívja, bizonyára szép tarka színeiért. A tojó sárga-szépia­­barna és hamuszürke színekben pompázik, helyenkint fehéres foltok tarkítják. A hím teste egyszínű palakék, combja rozsdavörös, szeme körül na­rancsszínű viaszhártya díszíti. Sztyeppe madár, hazánkban van fészkelési elterjedésének utolsó nyugati állomása. A te­let Afrikában tölti, aránylag későn érkezik hazánkba és korán távozik. — Nincs fészekrakó ösztöne. Más madarak fészkeit foglalja el, nagy előszeretettel a vetési varjúét. S itt érkezünk el oda, hogy miért éppen az ohati erdőt választottam új filmem színhelyéül. Évről évre sok száz vetési varjú rakja fészkét az öreg tölgyfák sűrű lombja közé. Amikor a kékvércse — vagy másképpen rovarászó sólyom — fészekalapítást kezd, a vetési varjak már rendszerint út­jukra bocsátották a fiókáikat. A KÉK VÉRCSE TÜSTÉNT LECSAP az üresen maradt otthonra. Ez a különös madár feltűnő sűrűn fordul elő az ohati erdőben: évenkint 120—150 pár is letelepszik az öreg tölgy­fák sűrű lombjai között. Ezért is neveztem el az ohati erdőt a­­ kékvércsék erdejének. A film voltaképpen egy tudományos dolgozat illusztrá­lása. Az Országos Természet­­tudományi Múzeum és a Hír­adó és Dokumentum Filmgyár szövetkezett e ritka és kevéssé ismert madár életkörülményei­nek felkutatására. De nemcsak a kutató munkáját, megfigye­léseit látjuk a filmkockáikon, hanem azt is, hogyan készül ehhez a munkához a természet­­tudományos film. — ÚGY IS MONDHATNÁM TEHÁT — mosolyog Homoki-Nagy — hogy ezúttal leleplezem ön­magamat. A néző választ kap számos olyan kérdésre, amely előbbi filmjeimmel kapcsolat­ban sokakban felmerült: ho­gyan készítettem ezt­,vagy azt a felvételt, miképpen jutottam az állat közvetlen közelébe, hogyan idéztem elő egy-egy váratlan és ritka jelenetet. Itt mindebből sokat láthat a néző, bepillant­hat a kulisszák mögé, kiles­heti a „titkokat”, amelyek voltaképpen soha nem is voltak titkok, hiszen mindaz, amit csináltam, szigorúan tudomá­nyos alapokon, hosszú évek tapasztalatán nyugodott. — Persze, a filmen láthatók mindazok a technikai segéd­eszközök, amelyeket már a múltban is használtam, és a tapasztalatok alapján igyekez­tem tökéletesíteni. Ilyen a többi között a fészekvizsgáló, ez a 18 méter hosszúságúra meghosz­ > 1 * &&0éfc%£ Udí0$álí JÓ SZOLGÁLATOT TESZ A MAVOSZ VÁNDORBRIGÁDJA A közelmúltban a Magyar Vadász is meg­emlékezett a Szövetség irányítása alatt működő vándorbrigádról, amelynek az a hivatása, hogy a különböző vadásztársaságoknak segítségére legyen a vad­begyűjtésben. Brigádunk a fogoly­vadászat kezdete óta minden vasárnap más-más vadásztársaságot támogat begyűjtési feladatá­nak teljesítésében. Minden egyes vadászat után beszámolunk a Szövetségnek az elért eredmé­nyekről, valamint arról, hogyan gazdálkodik, működik a vendégül látó vadásztársaság. Meg kell állapítanunk, hogy az eddig meg­látogatott vadásztársaságokban mind a veze­tőség, mind a tagság kielégítően gazdálkodik és sportszerűen vadászik saját területén. A vendég­­látótársaságok közül ki kell emelnünk — meleg vendégszeretetükért — a Zalka Máté Vadász­­társaságot, a Pestimrei Traktor S. E. vadász­­társaságát, különösképpen pedig a Kecskeméti Vadásztársaságot. A túlnyomórészt dolgozó parasztokból össze­tevődő, igen népes kecskeméti vadásztársaság december 6-án látta vendégül vándorbrigádun­kat. A vadászatot, a nagy köd ellenére, igen jól vezették le és mindent megtettek, hogy minél eredményesebben hódolhassunk kedvenc spor­tunknak. Gyakran megtörtént, hogy udvariasan átadták lövésre a feléjük törő vadat, azzal, hogy „hadd szórakozzanak a pesti elvtársak, ha már vendégségbe jöttek ’. A vadásztársaságban igen jó kollektív szellem uralkodik és megállapíthatjuk, hogy minden tekintetben jól gazdálkodnak területükön. A lőtt vad kezelése is a legnagyobb gonddal történik ; nagy súlyt fektetnek a vadak kihűtésére, hogy minél több exportképes vadat adhassanak nép­gazdaságunknak. A kecskeméti vadászok jó munkájában nagy része van Horváth János elvtárs, megyei vadászati előadónak, valamint a vadásztársaság vezetőségének. A vándorbrigád nevében a leg­nagyobb elismerésünket fejezzük ki Horváth elvtársnak, Búza elvtársnak, a kecskeméti vadásztársaság összes tagjainak, akik amidőn szeretettel fogadtak bennünket, pesti dolgozó­kat, bebizonyították, hogy őszintén kívánják a munkás-paraszt szövetség elmélyítését. To­vábbra is sok sikert kívánunk a kecskeméti vadásztársaságnak és befejezésül annak a remé­nyünknek adunk kifejezést, hogy a többi vadásztársaság is a kecskemétihez hasonlóan igyekszik majd elmélyíteni a munkás-paraszt szövetséget, amely szilárd bástya lesz a békéért folyó harcban. Juhász Lajos, Szalay Károly EG­YSÉGES TÖLTÉN­YELOSZTÁST Mi, lajosmizsei vadászok minden vasárnap beszolgáltatásra járunk vadászni és minden alkalommal szép eredményt szoktunk elérni. A töltények kiosztásával kapcsolatban azonban panaszunk van. Tudomásunk szerint minden lelőtt nyúl után 5 darab töltény jár ingyen és a duvadak után is jár ingyen töltény. A nemes vadak után sem pénzt, sem töltényt nem kapunk. Úgy értesül­tünk, hogy a pestmegyei vadászok mindezen lelőtt vadak után magkapják az ingyen töl­tényt, mi viszont még pénzértékben sem kap­juk meg. A bácskiskun­ megyei vadásztársaság az 1952 —53. évadot 19.000 forintos tiszta haszonnal zárta le. Ezek után ígéretet kaptunk arra, hogy a mostani évadban területbér-csökkentésben részesülünk. Az ígéretből azonban semmi sem lett, mert most is 200 forintnyi területbért fizetünk fejenként. Ezért kérjük a 19.000 forintos haszon sorsának kivizsgálását és a lelőtt vadak után járó töltényjárandóság kiutalását. Volna még egy panaszunk: nem kapjuk rendszeresen a „Magyar Vadász”-t, három hónapja nem érkezett meg. Több lajosmizsei vadász «» A POLITIKAI FELELŐSÖK FELADATAI Mint ahogyan a termelő munkában, éppen úgy a va­dásztársaságok életében is el­engedhetetlenül szükséges a politikai felvilágosító munka. Ebből kiindulva szervezte meg Szövetségünk a vadásztársasá­gok vezetőségében a politikai felelősi funkciót, hogy ily mó­don politikailag is alátámassza a társaságok fontos népgazda­sági érdekeket szolgáló mun­káját. A politikai felelős feladatai igen sokrétűek: a kollektív szellem kialakításától a bírálat szabad gyakorlásának biztosí­tásáig egészen sor kötelességük van. Tevékenyen ki kell venni részüket a felvételek, fegyelmi eljárások és kizárások lefolyta­tásából is és a társaságok éle­tének minden szektorában ér­vényre kell juttatniok a párt útmutatásait, irányvonalát. A politikai felelős elvtársak feladata lesz a bírálat-önbírá­­lat terén még mindig tapasz­talható visszásságok felszámo­lása is. Sok helyen még mindig akadnak olyan vezetőségi ta­gok, akik nem tudják elviselni a bírálatot és szigorú bünteté­sekkel, sok esetben fegyver­bevonással torolják meg a raj­tuk esett „sérelmet”, ami pe­dig a legtöbb esetben csak jószándékú bírálat akart lenni. Ennek a magatartásnak nin­csen helye a vadásztársaságok életében! A kollektív vezetés munká­jából is ki kell venni részüket a politikai felelős elvtársaknak és minden erejükkel támogat­­niok kell a vezetőséget abban, hogy meg tudja teremteni a helyes vadgazdálkodási rend­szert és megszilárdítsa a va­dászati fegyelmet. Szigorúan ügyeljenek a politikai felelősök arra, hogy meg nem felelő személyek ne kerülhessenek be a vadásztársaságokba, ne kap­hassanak fegyvertartási enge­délyt, sőt még hajtóként se vehessenek részt a vadászato­kon. Ügyeljenek arra is, ne­hogy egyik vadász vadászatra átadja fegyverét egy másik­nak, mert ebből súlyos követ­kezményekkel járó, komoly balesetek származhatnak. A politikai felelős elvtársak — a vezetőséggel karöltve — gondoskodjanak arról is, hogy a vezetőségi üléseket és a tag­gyűléseket mindenkor idejében tartsák meg, a felmerült pro­blémákat részletesen, őszintén vitassák meg és a szükségessé váló intézkedéseket maradék­talanul hajtsák végre, mert csak így biztosítható a vadász­­társaság munkájának egyre eredményesebbé tétele. Nehéz feladatok, komoly erőfeszítések várnak a politikai felelős elvtársakra. Meg va­gyunk azonban győződve arról, hogy valamennyien minden erejüket latba vetik kötelessé­geik teljesítése érdekében és munkájuk nagy mértékben fog hozzásegíteni bennünket ah­hoz, hogy pártunk és kormá­nyunk programmja vadászati vonalon is megvalósuljon. SZIK LÁSZLÓ a MA VOSZ MDP al»p*/«TV-nek (Ultira szabbítható műszer, amely ös­­­szetolható alumíniumrudakból áll, olyasféle, mint a fényké­pezőgép állványa. Feladata annak kiderítése, hogy mi van a földről alig látható, sok­emelet magasságban lévő fé­szekben.­ ­ A FILMEZŐ TORONY felépítésére akkor kerül sor, ha a fészekvizsgáló már kiderí­tette, mi van a fészekben. A filmező torony már nem ismeretlen a Magyar Vadász olvasói előtt, egyszer már be­széltem róla, ezúttal azonban a filmen magán is találkozhat­nak a toronnyal. Három ilyen, egyenként 7—8 emelet magas­ságúra felépíthető tornyot vit­tünk magunkkal. A tornyot a felfedezett részektől néhány mé­terre építjük fel, olyanformán, hogy a tetején lévő kabin egy magasságban legyen a fészek­kel. A kabinból készülnek mindazok a felvételek, amelyek a madár­fészekben életét, a fió­kák táplálását, első szárny­­próbálgatásait mutatják be.­­ Ezúttal nem hiányzott a filmexpedíció felszereléséből­­ a gázzal működő keltelőgép sem. Ennek segítségével keltettük ki az összeszedett kékvércse tojáso­kat. Az így kikelt fiókákat 100 négyzetméter alapterületű, 2,5 méter magas óriási ketrecben neveltük és tápláltuk. Ez a terület elég nagy volt arra is, hogy a fiókák gyakorolják a repülést , ugyanakkor módot adott a madarak megszelídíté­sére és tüzetesebb megfigyelé­sére is.­ ­ BIZONY SZOKATLAN LÁTVÁNYNAK voltak tanúi az ohati őstölgyes többszáz esztendős tölgyfái má­justól októberig — fejezte be Homoki-Nagy. — A hatalmas tölgyek hűvös árnyékában sát­rakat vertünk, acélszerkezetű tornyokat építettünk, villamos és telefonkábelekkel hálóztuk be az erdőt, amelynek évszáza­dos csendjét felverte a filmfel­vevő berregő zaja. De mindez nem volt hiábavaló. A Kék­vércsék Erdejében számos új adattal gazdagítja eddigi isme­reteinket erről a hasznos ma­dárról s ugyanakkor egy játék­film izgalmasságával mutatja be, hogyan születik a termé­szetfilm. A szelídített kéketresek röpdi/e

Next