Magyar Vadász, 1954 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-10 / 1. szám
A Hortobágy szélért terül el az ohati erdő. Öreg, évszázados tölgyek kapaszkodnak a sivár, szikes talajba, sűrű lombkoronájuk a legmelegebb nyárban is hűvös otthont nyújt a fészkelő madaraknak. Fel is keresik szép számmal, rengeteg a madár errefelé, kivált azóta, amióta a Természetvédelmi Tanács gondjaiba vette ezt a területet. A védelem nagyrészt a növényzetnek szól, hiszen messze környéken ma már csak itt él a mocsári vagy kocsányos tölgy, amely hajdan az Alföld legnagyobb részét borította. ITT AZ ÖREG TÖLGYESBEN készült el tavasztól őszig Homoki-Nagy István Kossuthdíjas filmrendező legújabb természetfilmje, amely ezt a címet viseli: A kékvércsék erdejében. — A kékvércséről meglehetősen hiányosak az adataink — mondotta Homoki-Nagy — pedig ez az apró, vadgerle nagyságú ragadozó madár egyike leghasznosabb állatainknak. Termésünk leggonosszabb ellenségeit, a mezőgazdaság kártékony rovarait pusztítja. Legújabb filmem gyakorlati célja, hogy bemutassa ezt a kevéssé ismert, szép madarat és felhívja a figyelmet arra, hogy a telepítendő mezővédő erdősávok egyik leghasznosabb madara lehet a kékvércse. A NÉP PAPAGÁJVÉRCSÉNEK is hívja, bizonyára szép tarka színeiért. A tojó sárga-szépiabarna és hamuszürke színekben pompázik, helyenkint fehéres foltok tarkítják. A hím teste egyszínű palakék, combja rozsdavörös, szeme körül narancsszínű viaszhártya díszíti. Sztyeppe madár, hazánkban van fészkelési elterjedésének utolsó nyugati állomása. A telet Afrikában tölti, aránylag későn érkezik hazánkba és korán távozik. — Nincs fészekrakó ösztöne. Más madarak fészkeit foglalja el, nagy előszeretettel a vetési varjúét. S itt érkezünk el oda, hogy miért éppen az ohati erdőt választottam új filmem színhelyéül. Évről évre sok száz vetési varjú rakja fészkét az öreg tölgyfák sűrű lombja közé. Amikor a kékvércse — vagy másképpen rovarászó sólyom — fészekalapítást kezd, a vetési varjak már rendszerint útjukra bocsátották a fiókáikat. A KÉK VÉRCSE TÜSTÉNT LECSAP az üresen maradt otthonra. Ez a különös madár feltűnő sűrűn fordul elő az ohati erdőben: évenkint 120—150 pár is letelepszik az öreg tölgyfák sűrű lombjai között. Ezért is neveztem el az ohati erdőt a kékvércsék erdejének. A film voltaképpen egy tudományos dolgozat illusztrálása. Az Országos Természettudományi Múzeum és a Híradó és Dokumentum Filmgyár szövetkezett e ritka és kevéssé ismert madár életkörülményeinek felkutatására. De nemcsak a kutató munkáját, megfigyeléseit látjuk a filmkockáikon, hanem azt is, hogyan készül ehhez a munkához a természettudományos film. — ÚGY IS MONDHATNÁM TEHÁT — mosolyog Homoki-Nagy — hogy ezúttal leleplezem önmagamat. A néző választ kap számos olyan kérdésre, amely előbbi filmjeimmel kapcsolatban sokakban felmerült: hogyan készítettem ezt,vagy azt a felvételt, miképpen jutottam az állat közvetlen közelébe, hogyan idéztem elő egy-egy váratlan és ritka jelenetet. Itt mindebből sokat láthat a néző, bepillanthat a kulisszák mögé, kilesheti a „titkokat”, amelyek voltaképpen soha nem is voltak titkok, hiszen mindaz, amit csináltam, szigorúan tudományos alapokon, hosszú évek tapasztalatán nyugodott. — Persze, a filmen láthatók mindazok a technikai segédeszközök, amelyeket már a múltban is használtam, és a tapasztalatok alapján igyekeztem tökéletesíteni. Ilyen a többi között a fészekvizsgáló, ez a 18 méter hosszúságúra meghosz > 1 * &&0éfc%£ Udí0$álí JÓ SZOLGÁLATOT TESZ A MAVOSZ VÁNDORBRIGÁDJA A közelmúltban a Magyar Vadász is megemlékezett a Szövetség irányítása alatt működő vándorbrigádról, amelynek az a hivatása, hogy a különböző vadásztársaságoknak segítségére legyen a vadbegyűjtésben. Brigádunk a fogolyvadászat kezdete óta minden vasárnap más-más vadásztársaságot támogat begyűjtési feladatának teljesítésében. Minden egyes vadászat után beszámolunk a Szövetségnek az elért eredményekről, valamint arról, hogyan gazdálkodik, működik a vendégül látó vadásztársaság. Meg kell állapítanunk, hogy az eddig meglátogatott vadásztársaságokban mind a vezetőség, mind a tagság kielégítően gazdálkodik és sportszerűen vadászik saját területén. A vendéglátótársaságok közül ki kell emelnünk — meleg vendégszeretetükért — a Zalka Máté Vadásztársaságot, a Pestimrei Traktor S. E. vadásztársaságát, különösképpen pedig a Kecskeméti Vadásztársaságot. A túlnyomórészt dolgozó parasztokból összetevődő, igen népes kecskeméti vadásztársaság december 6-án látta vendégül vándorbrigádunkat. A vadászatot, a nagy köd ellenére, igen jól vezették le és mindent megtettek, hogy minél eredményesebben hódolhassunk kedvenc sportunknak. Gyakran megtörtént, hogy udvariasan átadták lövésre a feléjük törő vadat, azzal, hogy „hadd szórakozzanak a pesti elvtársak, ha már vendégségbe jöttek ’. A vadásztársaságban igen jó kollektív szellem uralkodik és megállapíthatjuk, hogy minden tekintetben jól gazdálkodnak területükön. A lőtt vad kezelése is a legnagyobb gonddal történik ; nagy súlyt fektetnek a vadak kihűtésére, hogy minél több exportképes vadat adhassanak népgazdaságunknak. A kecskeméti vadászok jó munkájában nagy része van Horváth János elvtárs, megyei vadászati előadónak, valamint a vadásztársaság vezetőségének. A vándorbrigád nevében a legnagyobb elismerésünket fejezzük ki Horváth elvtársnak, Búza elvtársnak, a kecskeméti vadásztársaság összes tagjainak, akik amidőn szeretettel fogadtak bennünket, pesti dolgozókat, bebizonyították, hogy őszintén kívánják a munkás-paraszt szövetség elmélyítését. Továbbra is sok sikert kívánunk a kecskeméti vadásztársaságnak és befejezésül annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a többi vadásztársaság is a kecskemétihez hasonlóan igyekszik majd elmélyíteni a munkás-paraszt szövetséget, amely szilárd bástya lesz a békéért folyó harcban. Juhász Lajos, Szalay Károly EGYSÉGES TÖLTÉNYELOSZTÁST Mi, lajosmizsei vadászok minden vasárnap beszolgáltatásra járunk vadászni és minden alkalommal szép eredményt szoktunk elérni. A töltények kiosztásával kapcsolatban azonban panaszunk van. Tudomásunk szerint minden lelőtt nyúl után 5 darab töltény jár ingyen és a duvadak után is jár ingyen töltény. A nemes vadak után sem pénzt, sem töltényt nem kapunk. Úgy értesültünk, hogy a pestmegyei vadászok mindezen lelőtt vadak után magkapják az ingyen töltényt, mi viszont még pénzértékben sem kapjuk meg. A bácskiskun megyei vadásztársaság az 1952 —53. évadot 19.000 forintos tiszta haszonnal zárta le. Ezek után ígéretet kaptunk arra, hogy a mostani évadban területbér-csökkentésben részesülünk. Az ígéretből azonban semmi sem lett, mert most is 200 forintnyi területbért fizetünk fejenként. Ezért kérjük a 19.000 forintos haszon sorsának kivizsgálását és a lelőtt vadak után járó töltényjárandóság kiutalását. Volna még egy panaszunk: nem kapjuk rendszeresen a „Magyar Vadász”-t, három hónapja nem érkezett meg. Több lajosmizsei vadász «» A POLITIKAI FELELŐSÖK FELADATAI Mint ahogyan a termelő munkában, éppen úgy a vadásztársaságok életében is elengedhetetlenül szükséges a politikai felvilágosító munka. Ebből kiindulva szervezte meg Szövetségünk a vadásztársaságok vezetőségében a politikai felelősi funkciót, hogy ily módon politikailag is alátámassza a társaságok fontos népgazdasági érdekeket szolgáló munkáját. A politikai felelős feladatai igen sokrétűek: a kollektív szellem kialakításától a bírálat szabad gyakorlásának biztosításáig egészen sor kötelességük van. Tevékenyen ki kell venni részüket a felvételek, fegyelmi eljárások és kizárások lefolytatásából is és a társaságok életének minden szektorában érvényre kell juttatniok a párt útmutatásait, irányvonalát. A politikai felelős elvtársak feladata lesz a bírálat-önbírálat terén még mindig tapasztalható visszásságok felszámolása is. Sok helyen még mindig akadnak olyan vezetőségi tagok, akik nem tudják elviselni a bírálatot és szigorú büntetésekkel, sok esetben fegyverbevonással torolják meg a rajtuk esett „sérelmet”, ami pedig a legtöbb esetben csak jószándékú bírálat akart lenni. Ennek a magatartásnak nincsen helye a vadásztársaságok életében! A kollektív vezetés munkájából is ki kell venni részüket a politikai felelős elvtársaknak és minden erejükkel támogatniok kell a vezetőséget abban, hogy meg tudja teremteni a helyes vadgazdálkodási rendszert és megszilárdítsa a vadászati fegyelmet. Szigorúan ügyeljenek a politikai felelősök arra, hogy meg nem felelő személyek ne kerülhessenek be a vadásztársaságokba, ne kaphassanak fegyvertartási engedélyt, sőt még hajtóként se vehessenek részt a vadászatokon. Ügyeljenek arra is, nehogy egyik vadász vadászatra átadja fegyverét egy másiknak, mert ebből súlyos következményekkel járó, komoly balesetek származhatnak. A politikai felelős elvtársak — a vezetőséggel karöltve — gondoskodjanak arról is, hogy a vezetőségi üléseket és a taggyűléseket mindenkor idejében tartsák meg, a felmerült problémákat részletesen, őszintén vitassák meg és a szükségessé váló intézkedéseket maradéktalanul hajtsák végre, mert csak így biztosítható a vadásztársaság munkájának egyre eredményesebbé tétele. Nehéz feladatok, komoly erőfeszítések várnak a politikai felelős elvtársakra. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy valamennyien minden erejüket latba vetik kötelességeik teljesítése érdekében és munkájuk nagy mértékben fog hozzásegíteni bennünket ahhoz, hogy pártunk és kormányunk programmja vadászati vonalon is megvalósuljon. SZIK LÁSZLÓ a MA VOSZ MDP al»p*/«TV-nek (Ultira szabbítható műszer, amely összetolható alumíniumrudakból áll, olyasféle, mint a fényképezőgép állványa. Feladata annak kiderítése, hogy mi van a földről alig látható, sokemelet magasságban lévő fészekben. A FILMEZŐ TORONY felépítésére akkor kerül sor, ha a fészekvizsgáló már kiderítette, mi van a fészekben. A filmező torony már nem ismeretlen a Magyar Vadász olvasói előtt, egyszer már beszéltem róla, ezúttal azonban a filmen magán is találkozhatnak a toronnyal. Három ilyen, egyenként 7—8 emelet magasságúra felépíthető tornyot vittünk magunkkal. A tornyot a felfedezett részektől néhány méterre építjük fel, olyanformán, hogy a tetején lévő kabin egy magasságban legyen a fészekkel. A kabinból készülnek mindazok a felvételek, amelyek a madárfészekben életét, a fiókák táplálását, első szárnypróbálgatásait mutatják be. Ezúttal nem hiányzott a filmexpedíció felszereléséből a gázzal működő keltelőgép sem. Ennek segítségével keltettük ki az összeszedett kékvércse tojásokat. Az így kikelt fiókákat 100 négyzetméter alapterületű, 2,5 méter magas óriási ketrecben neveltük és tápláltuk. Ez a terület elég nagy volt arra is, hogy a fiókák gyakorolják a repülést , ugyanakkor módot adott a madarak megszelídítésére és tüzetesebb megfigyelésére is. BIZONY SZOKATLAN LÁTVÁNYNAK voltak tanúi az ohati őstölgyes többszáz esztendős tölgyfái májustól októberig — fejezte be Homoki-Nagy. — A hatalmas tölgyek hűvös árnyékában sátrakat vertünk, acélszerkezetű tornyokat építettünk, villamos és telefonkábelekkel hálóztuk be az erdőt, amelynek évszázados csendjét felverte a filmfelvevő berregő zaja. De mindez nem volt hiábavaló. A Kékvércsék Erdejében számos új adattal gazdagítja eddigi ismereteinket erről a hasznos madárról s ugyanakkor egy játékfilm izgalmasságával mutatja be, hogyan születik a természetfilm. A szelídített kéketresek röpdi/e