Magyar Vadász, 1954 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-10 / 1. szám

J­ANUAR­I Fokozott területellenőrzés, az orvvadászat és burkolás sikeres meggátlása, a szőrmés és szárnyas állati kártevők ered­ményes lövése, csapdázása és mérgezése, továbbá apró- és nagyvadunk rendszeres etetése a legidőszerűbb feladataink Az új év legfontosabb követelménye, hogy nyúlból, fácánból, fogolyból meg­maradt törzsállomány minél kisebb veszteséggel és minél jobb erőben vé­szelje át a telet. Apróvadállományunk jelenlegi helyzete arra késztet, hogy harcoljunk minden egyes darab apróva­dunk sikeres átteleléséért. Ez kell, hogy vezessen bennünket havi feladataink el­végzésében is. Hogy ennek sikerrel ele­get tehessünk, mindenekelőtt a terület­­ellenőrzésre kell fokozott gondot fordí­tanunk. Nem maradhat ki ellenőrzé­sünk alól vadászterületeink legcseké­lyebb része sem, hiszen több-kevesebb vad minden területrészen előfordulhat. A fősúlyt természetesen vadunk ked­venc téli tartózkodási helyeire kell fektetnünk, mivel itt van a legtöbb féltenivalónk. Ugyanígy állunk az állati kártevések­kel is. Ma érzékenyebb veszteség min­den egyes róka-, héja- vagy menyét­­fogta vad, mint máskor volt. Ma foko­zottabban kell ügyelnünk minden da­rab vadunk biztonságára, tehát kérlel­hetetlenebbel kell­ eljárni a vad ellen­ségeivel szemben is. Harc az Állati kártevők ellen Lőjük tehát minél több eredmén­­nyel a szőrmés és szárnyas kártevőket. Használjuk ki jól a mindig sok eshe­tőséget kínáló hajnalokat, estéket, holdvilágos éjszakákat. Éljünk az „uhu” most is jól kihasználható segít­ségével, használjuk ki a „dögkunyhók” lehetőségeit, a jól meghordozott „von­­szalék” ragadozócsábító hatását. A most kezdődő „rókanász” kiváló lehetőséget nyújt a sikeres kotorék­­vadászatra, azt legjobb eredménnyel a hajnali és késő délutáni órákban végezhetjük. Használjuk gyakran a „nyúlsíró”, „egércincogó” csalsipot, amellyel ered­ményesen csalhatjuk puskavégre a rókát, illetve a vérszopó kis menyétet. Az arra alkalmas helyeken állítsunk fel héjakosarat, oszlopvasat, ezekkel is eredményesen ritkíthatjuk a szárnyas kártevők számát. A fehér hótakaró kedvező alkalmat nyújt a szárnyas kártevők kiadós mérgezésére, ami mindig igen hatásos szokott lenni. A megfelelő területismeret, a szőr­més ragadozók szokott tartózkodási helyeinek és „váltóiknak” kitapaszta­lása rávezet a sztrichnines méregfalat elhelyezésének legtöbb eredményt kí­náló helyére is. Mérgezzünk alapos körültekintéssel, eredményesen, de tartsuk mindig szem előtt a szükséges biztonsági intézke­déseket, amelyek biztosítják a mérgezés veszélytelenségét emberre és haszon­állatra. Járjuk le, nap mint nap — lehetőleg a déli órákban — a mérgezési helyeket, hogy minden elhullott kártevőt bizto­san megtaláljunk. A szőrmések gerezná­jának nyúzásával legyünk igen óva­tosak, kezünket ne sértsük fel, mert a sztrichnin még így is bajt okozhat. A mérgezett kártevők tetemét égessük el, mert ez a legbiztosabb módja köte­lező megsemmisítésüknek. Az élelmezés problémája A hasznos vadat veszélyeztető emberi és állati kártevések eredményes elhárí­tása mellett különös gondot kell fordí­tani vadunk szükséges élelmének biz­tosítására is. Az éhező, legyengült vad minden bajnak könnyebben esik áldo­zatul. Ne engedjük tehát, hogy vadunk éhezzék, leromoljék. Erre most szintén igen nagy súlyt kell helyeznünk, mivel kellő számú erős, ellenállóképes szapo­rulatot csak jó erőben lévő szülőktől várhatunk. Etessünk tehát úgy, hogy egyetlen vadunk se szenvedjen hiányt. A szárnyas vadak etetői alatt legyen elegendő homok és rajta idei pelyva. E köré keverjük a kivitt élelmet. Ez eleséget leginkább a kora délutáni órákban vigyük az etetőkbe, mert megjelenésünkkel ilyenkor zavarunk a legkevésbbé. A tél erősbödésével nyulaink élelme­zését is fokozzuk, a gyümölcsfákat pe­dig, a már többször ismertetett körül­­kötözéssel biztosítjuk a károsítás ellen. A nagyvad élelmezésére szintén kellő gondot kell fordítanunk. Akkor kezd­jük és úgy méretezzük az etetést, hogy nagy­vadunk soha ne szenvedjen hiányt. Megfelelő minőségű szénával, lomb­takarmánnyal,begyűjtött makkal, vad­­gesztenyével jól kiegészíthetjük a ter­mészet nyújtotta élelmet, ha meg­felelően ismerjük területünket és a rajta élő vad körülményeit. Nagy vadaink közül a szigorú tél viszontagságait leginkább az őzek sínylik meg, amelyeknél elég gyakran fordulnak elő gyomor- és bélbántalmak. Ilyen esetekben a kérgestől adott éger-, nyír- és fűzfagallyak — az egészséges vad emésztésére is — kedvező hatású keserű nedvükkel, igen előnyösen hat­nak. Erdei vadunk a fagyöngyöt is kedveli: ezt hosszú rudakra szerelt vaskampókkal szedhetjük le a gazda­­növényről." Hófúvások után, erdőn-mezőn egy­aránt, tegyük azonnal szabaddá az etetőkhöz vezető utat, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor hófúvás megismét­lődése esetén már sokkal nehezebb lesz utat tömünk és ez esetben vadjaink éppen a legválságosabb időben nél­külözik a sokszor életmentő eleséget. A hó kitaposására — hóeke híján — a bakancs alá kötött két db. 20 — 30 cm-es deszka is megfelel. Hasznos tanácsok A vérfelfrissítésre kapott tenyész­­vadat a vadászterület biztonságosabb részein engedjük ki és fordítsunk foko­zott figyelmet további sorsára. Erdeinkben, a szarvas és őz selejtező kilövését csak olyan vadász végezze, aki meg tudja különböztetni a selejt­­egyedeket, aki tisztában van a „selejt­jelleg” külső ismertető jeleivel. A selej­tezés helyes vadászati módja a cserké­­szés vagy a les és sohasem a hajtás. A selejtező vadásznak szinte nélkülöz­hetetlen segítséget nyújt a jó távcső. Bár a közeli napokban már nagyjából végetér a vaddisznók búgási ideje, az elejtett agyaras húsa még mindig erősen „kan” ízű lesz, ha ivarrészeit elejtés után azonnal, jól ki nem vágjuk. A vaddisznóhajtások még mindig igen sok balesettel járnak. Fordítsunk ezért fokozottabb figyelmet az óvatos fegyverhasználatra és — a vadászat eredményességéhez is nélkülözhetetlen — fegyelemre. A fácánkakas vadászata — Békés megye kivételével, ahol a hó közepéig tart — december végével ugyancsak lezárult és így az apróvad vadászata — a ragadozókat kivéve már-már csak a vizivad lövésére korlátozódik. Pót­lást nyújt azért — előfordulási helyein — az üregi nyúl, amelynek fokozott mérvű vadászata egyrészt mező- és erdőgazdasági érdek, másrészt vad­egészségügyi szempontból is kívánatos. A befagyott folyók esetleges nyílt vizei mellett, a partokon könnyen rátalálhatunk a halrabló vidra nyo­maira. Megfelelő holdvilágnál — főleg havas időben — sikerrel leshetjük a vidrát, vízre járó nyomainál. Les­helyünk kiválasztásánál azonban gon­doljunk arra is, hogy esetleg az egész éjszakát kinn kell töltenünk, tehát szélmentes, kényelmes leshelyet vá­lasszunk. Az idei január vadgazdasági teendői között kevesebb a­­ passzió , több a súlyos kötelezettség. Ez azonban nem szegheti a kedvét egyetlen vadásznak sem, mivel valamennyiünknek tudnia kell azt, hogy ezeknek a kötelezett­ségeknek az alapos, maradéktalan telje­sítésével a jövő idény várt vadász­örömeit, és vadállományunk feljavu­lását alapozzuk meg. Dr. Bertóti István A filmszínházak főidénye a rem­­k továbbvetítésével vár­téli hónapokra esik. Ennek jók a mozilátogatók több­­megfelelően januárban csúcs­­milliós tömegét, forgalom várható filmszínház Januárban tovább folytatja zavnkban, amelyek egész sor diadalútját a vadászok szíve­nj filmmel és az elmúlt hé­­hez oly közelálló és Velence­­napok legnagyobb filmsíké­­ben is első díjat nyert színes filmünk: a „Gyöngyvirágtól lombhullásig”. Bizonyára az elkövetkező hetekben is száz­ezrek fognak gyönyörködni ebben a gyönyörű filmben. Az újabb magyar filmalkotá­sok közül komoly sikere van a „Város alatt“ című filmnek, amely a földalatti gyorsvasút építőinek életéről készült, valamint a „Kiskrajcár”-nak, amelynek Sztálinváros a szín­tere. A magyar filmek mellett filmszínházaink egymás után mutatják be a szovjet, cseh­szlovák, keletnémet filmmű­vészet legújabb alkotásait, valamint olasz, francia stb. filmeket is, úgyhogy a mozi­látogató közönségnek január­ban is színvonalas szórakozás­ban lesz része. VIDÁM „VADÁSZ-MŰSOROS“ TÉL-APÓ EST A GAMMÁBAN A Gamma Vörös Csillag vadásztársasága vidám Tél-apó ünnepséget rendezett a gyár kultúrtermében. Az előadást a MA­VOSZ műsorbrigádja nyitotta meg, részleteket adott elő a nagysikerű „Nem lövünk bakot“ c. műsorból, majd a gyár kultúrbrigádja nagysze­rű műsorával fokozta a vidám, lelkes hangulatot. Különösen nagy sikert aratott a brigád „vadász­­csasztuská­ja“ és a „vidám-együttes“. A pompás vaddisznó-pörkölt és vadas­szendvicsek nagyban hozzájárultak az est sikeréhez, amelynek rendezéséért a vt. vezetőit — Csikós Lajos elnököt, Szűcs Gyula vadász­­mestert, Bözsöny Lajos politikai felelőst, Szabó Jánost, Nagy Sándort, Zelesnik Tivadart, Fekete Gábort és a szakács Visnyovszki Nándort — illeti dicséret. A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM FELHÍVÁSA A magyar vadászati állattani tudomány állandóan kutat a legritkább­ magyar emlős­állat, a sakál után. Négy évvel ezelőtt is elejtettek két sakált Füzesgyarmat határában. Sajnos, elejtőjüik csak későn értesült fel­hívásunkról és így a bőrök a magyar tudomány nagy veszteségére elkallódtak. A sakál kb. rókanagyságú és színű állat, arca azonban tömpébb és farka rövidebb. A sakál elejtőjét és beküldőjét jóval a szörmeértéken felüli jutalomban részesítjük s azonkívül nevét feljegyezzük a tudományos irodalomban is. Szükségünk van még vadmacskákra és görényekre is — de nemcsak a bőrükre, hanem az egész állatra, mert csontvázuk is tudományos alapul szolgál. Természettudományi Múzeum állattár, Emlős-osztály Budapest, Baross­ u. 13. Megjelenik minden hó elején Szerkesztésért és kiadásért felel. Gál Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VT//, József­ körút 2. Csekkszámlaszám : 5127 Megjelent 18.000 példányban 53/13015 — Egyetemi Nyomda mélynyomása, Budapest — Felelős vezető: Janka Gyula igazgató A M­agyar Vadász REJTVÉNYE VÍZSZINTES: 1. Minden vadásznak ilyen munkát kell kifejteni. 6. Itt van a November 7 Erőmű. 11. Kétfülű faedény. 12. A gázlók csapatába tar­tozó halcsíszárok. 13. Pestmegyei község. 14. A honnan kérdésre adott válasz. 15. Fontos vadvédelmi intéz­kedés. 23. Az ilyen állat­i ragadozó. 24. Nyak közepe ! 25. Igen nagyon régi (i = y). 28. Ráncszelek ! 27. Elkoptat. 28. A Dráva Salzburgban eredő mellékfolyója. 31. Kenyérsütő. 32. A fiú „kétharmada”! 33. Az első kettősbetű ki­mondva. 37. A 35. sz. sor — más sor­rendben. 38. 1953. 39. Pepecselő. 40. Medve csemegéje. 41. Vázlat. 42. Macska van ilyen. 43. Menyétféle ragadozó. FÜGGŐLEGES: 1. Nagy költőnk neve kimondva. 2. Szeptembertől áprilisig távol­lévő madarak. 3. Tüzelő mássalhangzók! 4. Magyar nyelvemlékbeli szó. 5. Minden vadász kötelessége. (Folytatása a 9. sz. sorban!) 6. A „Magyar Vadász” minden magyar vadásznak azt kívánja, hogy eredményes munkája szem­pontjából ilyen legyen 1954. 7. Fele nélkül! 8. OMD. 9. Az 5. sz. sor folytatása. 10. Északi férfinév. 15. Kedvetlen, mogorva. 16. A rév határai ! 17. Az abc legutolsó betűje. 18. Tapsifüles. 19. Kalap része. 20. Ellentétes kötőszó. 21. Széles, tágas. 22. Egy másik menyétféle. 28. Ü. J. P. 29. Az ilyen vegyületet vízzel fel­­­eresztve, oltottnak nevezzük. 30. Az anyag legkisebb része. 31. Ezzel kezdődik a protekció ! 34. Leánynév. 35. Itt is, ot. . . 36. ÉGI. 37. Lám. Beküldendő az 5. és 9., továbbá vízszintes 15. sz. sor megfejtése február 5-ig. Címzés: Magyar Vadász, Budapest VIII., József­ körút 2. „REJTVÉNY”. — A megfejtők között könyveket sorsolunk ki.

Next