Magyar Vasárnap, 1948 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1948-03-14 / 1. szám

I. évfolyam T.sz. 1948 március 14 Főszerkesztő Parragi György Ára: 1 forint Vasárnap 14 Nap kel 5 ó. 59 p. Nyugszik 17 ó. 48 p. Hold kel 7 ó. 55 p. Nyugszik 23 ó. 85 p. Amilyen március, olyan jú­nius. Ha márciusban dörög, májusban havazik. Ha Matild napján esik, akkor Lászl­ó­­napkor is esni fog. Amennyi köd márciusban, annyi zápor­eső az esztendőben. Amennyi harmat márciusban, annyi köd lesz augusztusban. (Néphi.) 1854: Született Eh,­lieh Pál, a vérbaj elleni gyógy­szer felfedezője. 1868: Született Gorkij Maxim orosz író. 1883: Meghalt Marx Károly, a tudományos marxiz­mus megalapítója. Nap kel 5 ó. 58 p. Nyugszik 17 ó. 50 p. Hold kel 8 ó. 19 p. Nyugszik — —. Aki márciusi hóval mosak­­szik, annak szép lesz az arc­bőre. Nedves március a gazda baja. Ha márciusban dörög, szép lesz a termés. Amennyi harmat húsvét előtt, annyi fagy húsvét után. Ha március középnapja nedves, akkor május közepe is az lesz. (Néphr.) 1721. Bél Mátyás megindította az első magyarországi hírlapot. 1848: A magyar szabadságharc megindulásá­­nak napja. 1909: Budapesten megalakult „Március“ név alatt a szabadkőműves páholy. Nap kel 5 ó. 56 p. Nyugszik 11 ó. 50 p. Hold kel 8 ó. 51 p Nyugszik 0 ó. 17 p. Nedves március a gazda baja. Jó március: szeszélyes április. Ha március szeles, az április esős, akkor májusban meleget várhatunk. Ha Geréb napján süt a nap, akkor me­leg lesz az augusztus. (Nép­hit) 1867: Visnyadi kivégzése. 1831: I. első gőz­hajó közlekedése Budapest és Zimony között. 1896: A Vaskapun először jött fel a Tisza nevű vontatógőrös. Nap kel 5 ó. 54 p. Nyugszik ■17 ó. 52 p. Hold kel 9 ó. 84 p. Nyugszik 1 ó. 32 p. Ha márciusban napfelkelte­kor, vagy azonnal utána zá­poreső van, vagy pedig a ha­rangszó messzire hallatszik, akkor dörögni fog. Márciusi gyümölcsfavirág nem a gazda kedvébe vág. Gertrud meg­ereszti a tavaszi munkát. (Nép. hu­) 1841: Vác városát Baran kán elpusztította, hogy kő kövön nem maradt. (Fekete vasárnap.) 1848: Batthyány Lajost kinevezték miniszterelnöknek. Nap kel 5 ó. 52 p. Nyugszik 17 ó. 54 p. Hold kel 10 ó. 31 p. Nyugszik 2 ó. 44 p. Sándor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget. Már­ciusi por aranyat ér. Ahány­szor köd van márciusban, annyiszor lesz árvíz az egész esztendőben. Ha Sándor napja száraz, megtelik a hombár. (Néphit) 1814: Született Szigligeti Ede drámaíró. 1848: Berlin­ben kitört a márciusi forradalom. 1871. Párizsban a német-francia háború után kitört a kommunista for­radalom. Nap kel 5 ó. 50 p. Nyugszik 17 ó. 55 p. Hold kel 11 ó. 41 p. Nyugszik 3 ó. 39 p. Ha József napján derül, a bőség hozzánk leül. Meleg ja­nuár és február hideg már­ciussal jár. Ha József napján szél fúj, az hetekig eltarthat. Aki József napján bort iszik, az sokáig él. (Néphi ) K. e. 721: Az első csilla­gászati feljegyzés Babilonban egy holdfogyatkozásról. 1482: Mátyás király oklevelében tesz említést először a Budán székelő zsidó prefekturáról. 1809: Született Gogoly orosz író. Péntek 19 Sz. József Krizsánt S Fekete vasárnap Mah­id Nb. 5- vas. 3 Szombat Nap kel 5 ó. 47 p. Nyugszik 17 ó. 57 p. Hold kel 12 ó. 57 p. Nyugszik 4 ó. 12 p. Hubert napja az áprilisi időt mutatja. Ha március esős, akkor június is esős, augusz­tus pedig ködös lesz. Száraz március, nedves április, h­ús május, bő termés. (Néphit) K. e. 43: Született Ovidius római költő. 1815: Napoleon Elba-szigeténél megszökve, bevonult Párizsba. 1894: Meghalt Kossuth Lajos turini szá­­nk ívelésében. Hétfő 15 Nemzeti ünnep Kristóf 4 Kedd 16 Geréb pk. Henriette Szabinusz út. 5 Csütörtök 18 Sándor pk. Sándor, Ede Cirill pk. 7 20 B. Csák Mór Hubert Szabb. vtk. 9 S. Vajikra Szerda 17 Patrik pk. Gertrud Elek 6 u­mmmm ÍRTA: PARRAGI GYÖRGY Amikor Isten nevében útjára indítjuk a Magyar Vasárnap­nak nevezett és a magyar nép legszéle­sebb rétegei részére szánt hetilapot, őszintén el kell mondanunk, mit akar a Magyar Vasárnap? A felelet egyszerű: a magyar nép magyar vasár­napja kíván lenni. Már bővebb kifejtésre szorul, mit is értünk és érzünk „magyar vasárnap“ alatt. Ennek a két szónak az értelmezése bevezetőben azért is szükséges, mert ez magyarázza meg egy­ben ennek a hetilapnak célját, hivatását, feladat­körét és leendő olvasóival való viszonyának benső­­ségét. A vasárnap más mint a hétköznap. A vasárna­pon az Isten áldása lebeg, a hétköznapra a ro­botoló ember verejtékszaga tapad Vasárnapot és hétköznapokat nem emberi megszokás, de a legősibb isteni törvény választotta el egymástól. A vasárnap a halhatatlan lélek, a hétköznap a ha­landó, elmúló test. A vasárnap a dal, a zsoltár, a művészet, a lélek diadalmas felszárnyalása az Istenhez, a hétköznap a sóhaj, a halálhörgés, az Ej Udinyem szívbemarkoló munkáskórusa, a gé­pek és gépember vigasztalan zihálása. A vasárnap az ég kékségébe, napsugarába emeli fel az ember tekintetét, a hétköznap lehúzza a rögök szürke­ségébe, a gondok sötét mélységébe. A világ teremtéséről szóló első mózesi könyv legelső fejezeteiben megtaláljuk a vasárnapnak és a hétköznapoknak ezt az Isten által akart elhatáro­lását, különböző törvényeit. Íme a vasárnap isteni rendeltetéséről szóló bibliai szöveg: „Mikor pedig elvégező Isten hetednapon a: o­ rr-v 1« vj. 7*ej j fi/ rjírj i’/mP/ <*7 7-of ^» 44 »</■ orrtÍTt A fy rj h o tedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldd Isten a hetedik napot, és meg­­szentelé azt.“ Isten szent keze áldotta meg a vasárnapot, az ő napját, mely a világtörténelem elzúgott évezredeibe úgy illeszkedett be Világi hasonlattal élve, mint az élet és halál, emberek és nemzetek Urának ki­hallgatási napja azok számára, akik kérni, pana­szolni akarnak előtte. Ugyanakkor a vasárnap nemcsak az isteni fen­ségnek ünnepnapja, de az emberi szívnek, az em­beri léleknek, a megváltozhatatlan emberi termé­szetnek is örök jelképe. Az emberi lélek legősibb ösztönének, a szabadságvágynak jelképe, annak a vágynak a kifejezése, hogy az ember maga egyéni­­ hajlamai szerint is élhessen, hogy néha kitörhes­sen anyagi létének szűk keretei közül és ne csak közösségi, de magánélete is lehessen. Pascal, a legnagyobb francia keresztény gondolkodó hatá­rozta meg az ember lényegét úgy, hogy az ember se nem angyal, sem nem állat. Ez a mi hasonla­tunk szerint azt jelenti, hogy­ az embernek szük­sége van a munkás hétköznapokra, hogy anyagi, gazdasági létének feltételeit biztosítsa, a nemzet, az emberiség technikai haladását, anyagi boldogu­lását előbbre vigye, de szüksége van a vasárnapra is, mint testének pihenőnapjára, lelki életének biz­tosítására, szabadságának átérzésére és kiélésére. Vasárnap nélkül a baromi lét tompaságába, cél­talanságába, rabszolgaságába süllyedne le az em­ber. Elvesztené a magasabb dolgokkal, az Istennel való bensőséges kapcsolatát, elsorvadna benne a szabadság utáni vágy, a hétköznapok robot­emberévé, gépemberévé lélektelenednék. Mert a hétköznapok kegyetlen törvényét is az Úristen fogalmazta meg a Genesis első könyve szerint. Ezzel a törvénnyel büntette meg az isteni tilalmat megszegő első emberpárt. Ez a törvény így hangzik: „Az embernek pedig mondát: Mivelhogy hall­gattál a te feles­éged szavára és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos mun­kával élj belőle életednek minden­napjaiban. Tövisét és bogáncskórót teremjen fenéked, s egyed a mezőnek füvet. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg­ Ien visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te s ismét porrá leszesz.“ Ez a hétköznapok megváltozhatatlan érctörvé­nye, amelynek kényszere alatt él örök időktől fogva és él örökké az emberiség. Ennek a törvény­nek a könyörtelenségét enyhíti és teszi elviselhetővé az isteni irgalmasságnak, megbocsátásnak másik nagy törvénye: a vasárnapé. Ez a szeretet, az irgal­masság, a megbocsátás, a fölszabadulás napja, amely a maga isteni derűjével megszakítja az ólomszürke hétköznapok nyomasztó egyhangúsá­gát. A vasárnap, az­­emberiség földi börtönének­­égre nyíló ablaka, földöntúli szabadság-himnusza, amely a maga Tedeumnával nemcsak az Isten örök dicsőségét zengi, de az ember örök szabadságát is. Ez az a napsugárból szőtt híd, mely a hétköznapok olajfoltos sorsfolyama felett összeköti a tragikus sorsra ítélt emberiséget az elveszett paradicsom­mal. A vasárnapnak vidám fénye olyan tiszta, olyan megnyugtató, mint az erdők esendőjében el­terülő tisztások fénye. Eltalál ez a fény a vérrel­­verejtékkel teli bányák nehéz éjszakájába és a fénytől elszokott szénporos bányászszemek elpi­henve tekintenek bele verejtékes, életveszélyes hétköznapok után a vasárnap elpihentető békes­ségébe. A vasárnapnak nemcsak a színe, de a hangja is más mint a hétköznapoké. A hétköznap születé­sét gyári szirénák üvöltése, villanycsengők éles berregése jelzi, a vasárnapét a lélekhez leginkább szóló harangszó, amely elkíséri az embert élete legnagyobb eseményei során. A hétköznap az ember irgalmatlan harca lété­nek fenntartásáért. Ez gyakran totális harc az ellenséges természettel, környezettel. Gyakran egyenlőtlen feltételekkel vívott harc az erősebb, a szívtelenebb féllel, mint volt parasztságunk harca az érzéketlen, önző nagybirtokossággal, munkás­ságunk harca a szívtelen, mohó nagytőkésekkel. A hétköznapok é­letharca felkavarja gyakran a leg­­alantasabb emberi szenvedélyeket; a gyűlöletet, a kenyérirígységet, a kapzsiságot, az embertelen­séget és a kenyérért folytatott harc véres csataterén ezeknek a szenvedélyeknek esnek áldozatául ezrek és ezrek. Ezzel szemben a vasárnap a krisztusi evangélium hirdetésének nap­ja, amely evangélium­nak főparancsa Krisztus szavai szerint így hang­zik: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes telkedből, teljes erődből, felebarátodat pedig úgy, mint tenmagadat!“ A szeretet, a megbékélés, a lélek felszabadulása, a szabadságban való hit, a más személyes szabad­ságának, a másik ember életjogának elismerése a vasárnap lényege. Akik ismerik az emberiség tör­ténelmét, akik ismerik az emberi természet mély­ségeit és kiirthatatlan törekvéseit, tudják jól, hogy a vasárnap megünneplése, a vasárnap elpihentető ereje nélkül nem tud megélni az emberiség, nem tudja megállni a helyét a hétköznapok komor lét­harcában. A nagy francia forradalom hiába akarta a divatos tizedesrendszerre átállítani az ősi misz­tikus (sejtelmes) hetes időbeosztást, az emberi ter­mészet visszakövetelte a vasárnapot. A vasárnapnak ezt a törvényét, fényét, színét, hangulatát, tisztán csendülő harangszavát kívánja hirdetni, hasábjairól szétsugározni a Magyar Vasárnap. Nemcsak a szemnek, értelemnek, de a megbékélést, hitet szeretetet sóvárgó magyar szí­veknek is írjuk ezt az újságot. Nemcsak az utcán kívánunk találkozni az olvasóval, de azt kérjük, hogy vezessen be családi otthonába, meghitt, bi­zalmas körébe, ahol megbízható hű barátként kí­vánunk letelepedni, elbeszélgetni a nehéz idők folyásáról, a magyar múltról, magyar ,jelenről, magyar jövőről. Mert a magyar vasárnap hangulatát kívánjuk magunk körül árasztani, azét a vasárnapét, amely sehol sem olyan szép, olyan gyönyörű, mint Ma­gyarországon, amelynek emléke elkísér bennünket mindenhová, ahová a sorsunk dobál. Mi magyarok szinte valamennyien átéltük már Faust sorsát, akit a legnagyobb reménytelenségből, öngyilkos gondolatokba kergető kétségbeeséséből a feltáma­dást hirdető húsvéti harangok zúgása ránt vissza az életbe, az elveszett hitbe, az újra megtalált re­ménységbe. Hányszor űzte el a reménytelenség sötét viharfelhőit a vasárnapi misére, istentiszte­letre hívó harangszóra való emlékezés. Hányszor csendült fel bennünk végzetes, hitetlen órák idején a gyermekkori vagy ifjúkori derűs vasárnapok, harangszók, orgonabúgások, zsoltárok, erdőzúgá­­sok, patakdalolások, vidám délutánok emléke és frissítette fel az élet vizeivel a lélek kiszikkadt talaját, látott el új életkedvvel, új reménykedéssel. Hányszor tudtunk megmaradni emberséges ember­nek csak azért, mert a lelkünk mélyén meg tud­tunk őrizni valamit a magyar vasárnapok tiszta hangulatából, gyermeki hitéből, Isten- és ember­­szeretetéből. .. . Ezeknek a tiszta hangulatoknak, ennek az em­berszeretetnek, kiléphetetlen magyar­­ hitnek a harangszava lesz a Magyar Vasárnap. Reméljük, tiszta hangját megértik és szeretettel fogadják majd mindenütt, városokban és falvakban, bér­házakban és kunyhókban egyaránt. Március 15 1848 március 15-e a magyar szabadság piros­­i betűs ünnepe. Ünnepe, de nem születésnapja. A ma­gyar szabadság 1848 már­cius 15-én csak újjászüle­tett. De a magyar szabad­ságeszme olyan régi, mint maga a nemzet. Bölcs Leó bizánci csá­szár, ki a X. században Taktika című művében elsőnek nyújt részletesebb jelemzést az Európa szín­padán fellépő pogány magyarságról, legfőbb jel­lemvonásukként szabad­sá­gszeretetüket és a sza­badságuk védelmében ki­fejtett vitézségüket jelöli meg. «Férfiakban bővel­kedő és szabad ez a nem­zet, és nem törődve élve­zettel és kényelemmel csak azon van, hogy magát az ellenséggel szemben vité­zül viselje.» És mi az ezeréves ma­gyar történelem? Mi más, mint folytatólagos szabad­ságharc és állandó sza­badsághősiesség! S az ellentétes hódító erők között őrködő nem­zetnek mégis még arra is maradt ideje, hogy a politikai szabadságáért folytatott küzdelmeit a nagy Európa történelmét irányító szabadság-eszmék szolgálatába állítsa. A magyarság, miközben a saját szabadságáért har­­co­l, ugyanakkor meg­oszlott erőkké. Csüz‹‹'›V'V: középkori keresztény hit, a hitújítási lelkiismeret s a felvilágosodás korának gondolatszabadságáért is. Mi történt hát 1946 március 15-én? — Egy földtani hasonlathoz kell fordulnunk, hogy ezt méltóképpen megmagya­rázhassuk. Vannak tűz­hányó-hegyek, amelyek időközönként kisebb-na­­gyobb mértékben kitör­nek. Ilyen tűzhányó-hegy a magyarság. Néha évtize­dekig, sőt tán évszáza­dokig pihen, de a krátere mélyén akkor is ott forr, ott izzik a szabadság-vágy lávájának olthatatlan tüze. És egyszer csak kitör. És ez a szabadság-láva 1848 március 15-én olyan hatalmas erővel tört ki, hogy beleremegett és fel­figyelt — felnézett? fel­riadt! — rá egész Európa. 1848-ban egy általános hatalmas földrengés, a nemzetek politikai felsza­badulásának földrengése, rázkódtatta meg az öreg Európa testét Párizstól Bukarestig, Rómától Ber­linig. És ez a földrengés, ez a vulkanikus kitörés itt nálunk Magyarországon volt a legerőteljesebb és legtartósabb. Hiszen any­­nyi felgyülemlett és vissza­fojtott szabadság­ erő sis­tergett a magyar vulkán méhében. És mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy ebben az időben mi vol­tunk Európa vezető nem­zete. A legnagyobb, a leg­haladóbb európai lángel­mék — Heine, Ibsen, Vic­tor Hugó, Marx­­—a vi­lágszabadságot jelentő magyar szabadság ügyé­ért sekesedtek. S mit tehetünk mi ké­sői utódok? — Követjük a dicső ősök — a szabad­­sághősök — tanítását, köszönjük­ nekik nemzeti történelmünknek ezt a felemelő eseményét, és amint legnagyobbjuk, Petőfi, megjósolta: sírjaik­nál leboru­unk és áldó­­imádság mellett mondjuk ■el “szent neveiket!

Next