Magyar Vasárnap, 1948 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1948-03-14 / 1. szám
I. évfolyam T.sz. 1948 március 14 Főszerkesztő Parragi György Ára: 1 forint Vasárnap 14 Nap kel 5 ó. 59 p. Nyugszik 17 ó. 48 p. Hold kel 7 ó. 55 p. Nyugszik 23 ó. 85 p. Amilyen március, olyan június. Ha márciusban dörög, májusban havazik. Ha Matild napján esik, akkor Lászlónapkor is esni fog. Amennyi köd márciusban, annyi záporeső az esztendőben. Amennyi harmat márciusban, annyi köd lesz augusztusban. (Néphi.) 1854: Született Eh,lieh Pál, a vérbaj elleni gyógyszer felfedezője. 1868: Született Gorkij Maxim orosz író. 1883: Meghalt Marx Károly, a tudományos marxizmus megalapítója. Nap kel 5 ó. 58 p. Nyugszik 17 ó. 50 p. Hold kel 8 ó. 19 p. Nyugszik — —. Aki márciusi hóval mosakszik, annak szép lesz az arcbőre. Nedves március a gazda baja. Ha márciusban dörög, szép lesz a termés. Amennyi harmat húsvét előtt, annyi fagy húsvét után. Ha március középnapja nedves, akkor május közepe is az lesz. (Néphr.) 1721. Bél Mátyás megindította az első magyarországi hírlapot. 1848: A magyar szabadságharc megindulásának napja. 1909: Budapesten megalakult „Március“ név alatt a szabadkőműves páholy. Nap kel 5 ó. 56 p. Nyugszik 11 ó. 50 p. Hold kel 8 ó. 51 p Nyugszik 0 ó. 17 p. Nedves március a gazda baja. Jó március: szeszélyes április. Ha március szeles, az április esős, akkor májusban meleget várhatunk. Ha Geréb napján süt a nap, akkor meleg lesz az augusztus. (Néphit) 1867: Visnyadi kivégzése. 1831: I. első gőzhajó közlekedése Budapest és Zimony között. 1896: A Vaskapun először jött fel a Tisza nevű vontatógőrös. Nap kel 5 ó. 54 p. Nyugszik ■17 ó. 52 p. Hold kel 9 ó. 84 p. Nyugszik 1 ó. 32 p. Ha márciusban napfelkeltekor, vagy azonnal utána záporeső van, vagy pedig a harangszó messzire hallatszik, akkor dörögni fog. Márciusi gyümölcsfavirág nem a gazda kedvébe vág. Gertrud megereszti a tavaszi munkát. (Nép. hu) 1841: Vác városát Baran kán elpusztította, hogy kő kövön nem maradt. (Fekete vasárnap.) 1848: Batthyány Lajost kinevezték miniszterelnöknek. Nap kel 5 ó. 52 p. Nyugszik 17 ó. 54 p. Hold kel 10 ó. 31 p. Nyugszik 2 ó. 44 p. Sándor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget. Márciusi por aranyat ér. Ahányszor köd van márciusban, annyiszor lesz árvíz az egész esztendőben. Ha Sándor napja száraz, megtelik a hombár. (Néphit) 1814: Született Szigligeti Ede drámaíró. 1848: Berlinben kitört a márciusi forradalom. 1871. Párizsban a német-francia háború után kitört a kommunista forradalom. Nap kel 5 ó. 50 p. Nyugszik 17 ó. 55 p. Hold kel 11 ó. 41 p. Nyugszik 3 ó. 39 p. Ha József napján derül, a bőség hozzánk leül. Meleg január és február hideg márciussal jár. Ha József napján szél fúj, az hetekig eltarthat. Aki József napján bort iszik, az sokáig él. (Néphi ) K. e. 721: Az első csillagászati feljegyzés Babilonban egy holdfogyatkozásról. 1482: Mátyás király oklevelében tesz említést először a Budán székelő zsidó prefekturáról. 1809: Született Gogoly orosz író. Péntek 19 Sz. József Krizsánt S Fekete vasárnap Mahid Nb. 5- vas. 3 Szombat Nap kel 5 ó. 47 p. Nyugszik 17 ó. 57 p. Hold kel 12 ó. 57 p. Nyugszik 4 ó. 12 p. Hubert napja az áprilisi időt mutatja. Ha március esős, akkor június is esős, augusztus pedig ködös lesz. Száraz március, nedves április, hús május, bő termés. (Néphit) K. e. 43: Született Ovidius római költő. 1815: Napoleon Elba-szigeténél megszökve, bevonult Párizsba. 1894: Meghalt Kossuth Lajos turini szánk ívelésében. Hétfő 15 Nemzeti ünnep Kristóf 4 Kedd 16 Geréb pk. Henriette Szabinusz út. 5 Csütörtök 18 Sándor pk. Sándor, Ede Cirill pk. 7 20 B. Csák Mór Hubert Szabb. vtk. 9 S. Vajikra Szerda 17 Patrik pk. Gertrud Elek 6 ummmm ÍRTA: PARRAGI GYÖRGY Amikor Isten nevében útjára indítjuk a Magyar Vasárnapnak nevezett és a magyar nép legszélesebb rétegei részére szánt hetilapot, őszintén el kell mondanunk, mit akar a Magyar Vasárnap? A felelet egyszerű: a magyar nép magyar vasárnapja kíván lenni. Már bővebb kifejtésre szorul, mit is értünk és érzünk „magyar vasárnap“ alatt. Ennek a két szónak az értelmezése bevezetőben azért is szükséges, mert ez magyarázza meg egyben ennek a hetilapnak célját, hivatását, feladatkörét és leendő olvasóival való viszonyának bensőségét. A vasárnap más mint a hétköznap. A vasárnapon az Isten áldása lebeg, a hétköznapra a robotoló ember verejtékszaga tapad Vasárnapot és hétköznapokat nem emberi megszokás, de a legősibb isteni törvény választotta el egymástól. A vasárnap a halhatatlan lélek, a hétköznap a halandó, elmúló test. A vasárnap a dal, a zsoltár, a művészet, a lélek diadalmas felszárnyalása az Istenhez, a hétköznap a sóhaj, a halálhörgés, az Ej Udinyem szívbemarkoló munkáskórusa, a gépek és gépember vigasztalan zihálása. A vasárnap az ég kékségébe, napsugarába emeli fel az ember tekintetét, a hétköznap lehúzza a rögök szürkeségébe, a gondok sötét mélységébe. A világ teremtéséről szóló első mózesi könyv legelső fejezeteiben megtaláljuk a vasárnapnak és a hétköznapoknak ezt az Isten által akart elhatárolását, különböző törvényeit. Íme a vasárnap isteni rendeltetéséről szóló bibliai szöveg: „Mikor pedig elvégező Isten hetednapon a: o rr-v 1« vj. 7*ej j fi/ rjírj i’/mP/ <*7 7-of ^» 44 »</■ orrtÍTt A fy rj h o tedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldd Isten a hetedik napot, és megszentelé azt.“ Isten szent keze áldotta meg a vasárnapot, az ő napját, mely a világtörténelem elzúgott évezredeibe úgy illeszkedett be Világi hasonlattal élve, mint az élet és halál, emberek és nemzetek Urának kihallgatási napja azok számára, akik kérni, panaszolni akarnak előtte. Ugyanakkor a vasárnap nemcsak az isteni fenségnek ünnepnapja, de az emberi szívnek, az emberi léleknek, a megváltozhatatlan emberi természetnek is örök jelképe. Az emberi lélek legősibb ösztönének, a szabadságvágynak jelképe, annak a vágynak a kifejezése, hogy az ember maga egyéni hajlamai szerint is élhessen, hogy néha kitörhessen anyagi létének szűk keretei közül és ne csak közösségi, de magánélete is lehessen. Pascal, a legnagyobb francia keresztény gondolkodó határozta meg az ember lényegét úgy, hogy az ember se nem angyal, sem nem állat. Ez a mi hasonlatunk szerint azt jelenti, hogy az embernek szüksége van a munkás hétköznapokra, hogy anyagi, gazdasági létének feltételeit biztosítsa, a nemzet, az emberiség technikai haladását, anyagi boldogulását előbbre vigye, de szüksége van a vasárnapra is, mint testének pihenőnapjára, lelki életének biztosítására, szabadságának átérzésére és kiélésére. Vasárnap nélkül a baromi lét tompaságába, céltalanságába, rabszolgaságába süllyedne le az ember. Elvesztené a magasabb dolgokkal, az Istennel való bensőséges kapcsolatát, elsorvadna benne a szabadság utáni vágy, a hétköznapok robotemberévé, gépemberévé lélektelenednék. Mert a hétköznapok kegyetlen törvényét is az Úristen fogalmazta meg a Genesis első könyve szerint. Ezzel a törvénnyel büntette meg az isteni tilalmat megszegő első emberpárt. Ez a törvény így hangzik: „Az embernek pedig mondát: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek mindennapjaiban. Tövisét és bogáncskórót teremjen fenéked, s egyed a mezőnek füvet. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg Ien visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te s ismét porrá leszesz.“ Ez a hétköznapok megváltozhatatlan érctörvénye, amelynek kényszere alatt él örök időktől fogva és él örökké az emberiség. Ennek a törvénynek a könyörtelenségét enyhíti és teszi elviselhetővé az isteni irgalmasságnak, megbocsátásnak másik nagy törvénye: a vasárnapé. Ez a szeretet, az irgalmasság, a megbocsátás, a fölszabadulás napja, amely a maga isteni derűjével megszakítja az ólomszürke hétköznapok nyomasztó egyhangúságát. A vasárnap, azemberiség földi börtönénekégre nyíló ablaka, földöntúli szabadság-himnusza, amely a maga Tedeumnával nemcsak az Isten örök dicsőségét zengi, de az ember örök szabadságát is. Ez az a napsugárból szőtt híd, mely a hétköznapok olajfoltos sorsfolyama felett összeköti a tragikus sorsra ítélt emberiséget az elveszett paradicsommal. A vasárnapnak vidám fénye olyan tiszta, olyan megnyugtató, mint az erdők esendőjében elterülő tisztások fénye. Eltalál ez a fény a vérrelverejtékkel teli bányák nehéz éjszakájába és a fénytől elszokott szénporos bányászszemek elpihenve tekintenek bele verejtékes, életveszélyes hétköznapok után a vasárnap elpihentető békességébe. A vasárnapnak nemcsak a színe, de a hangja is más mint a hétköznapoké. A hétköznap születését gyári szirénák üvöltése, villanycsengők éles berregése jelzi, a vasárnapét a lélekhez leginkább szóló harangszó, amely elkíséri az embert élete legnagyobb eseményei során. A hétköznap az ember irgalmatlan harca létének fenntartásáért. Ez gyakran totális harc az ellenséges természettel, környezettel. Gyakran egyenlőtlen feltételekkel vívott harc az erősebb, a szívtelenebb féllel, mint volt parasztságunk harca az érzéketlen, önző nagybirtokossággal, munkásságunk harca a szívtelen, mohó nagytőkésekkel. A hétköznapok életharca felkavarja gyakran a legalantasabb emberi szenvedélyeket; a gyűlöletet, a kenyérirígységet, a kapzsiságot, az embertelenséget és a kenyérért folytatott harc véres csataterén ezeknek a szenvedélyeknek esnek áldozatául ezrek és ezrek. Ezzel szemben a vasárnap a krisztusi evangélium hirdetésének napja, amely evangéliumnak főparancsa Krisztus szavai szerint így hangzik: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes telkedből, teljes erődből, felebarátodat pedig úgy, mint tenmagadat!“ A szeretet, a megbékélés, a lélek felszabadulása, a szabadságban való hit, a más személyes szabadságának, a másik ember életjogának elismerése a vasárnap lényege. Akik ismerik az emberiség történelmét, akik ismerik az emberi természet mélységeit és kiirthatatlan törekvéseit, tudják jól, hogy a vasárnap megünneplése, a vasárnap elpihentető ereje nélkül nem tud megélni az emberiség, nem tudja megállni a helyét a hétköznapok komor létharcában. A nagy francia forradalom hiába akarta a divatos tizedesrendszerre átállítani az ősi misztikus (sejtelmes) hetes időbeosztást, az emberi természet visszakövetelte a vasárnapot. A vasárnapnak ezt a törvényét, fényét, színét, hangulatát, tisztán csendülő harangszavát kívánja hirdetni, hasábjairól szétsugározni a Magyar Vasárnap. Nemcsak a szemnek, értelemnek, de a megbékélést, hitet szeretetet sóvárgó magyar szíveknek is írjuk ezt az újságot. Nemcsak az utcán kívánunk találkozni az olvasóval, de azt kérjük, hogy vezessen be családi otthonába, meghitt, bizalmas körébe, ahol megbízható hű barátként kívánunk letelepedni, elbeszélgetni a nehéz idők folyásáról, a magyar múltról, magyar ,jelenről, magyar jövőről. Mert a magyar vasárnap hangulatát kívánjuk magunk körül árasztani, azét a vasárnapét, amely sehol sem olyan szép, olyan gyönyörű, mint Magyarországon, amelynek emléke elkísér bennünket mindenhová, ahová a sorsunk dobál. Mi magyarok szinte valamennyien átéltük már Faust sorsát, akit a legnagyobb reménytelenségből, öngyilkos gondolatokba kergető kétségbeeséséből a feltámadást hirdető húsvéti harangok zúgása ránt vissza az életbe, az elveszett hitbe, az újra megtalált reménységbe. Hányszor űzte el a reménytelenség sötét viharfelhőit a vasárnapi misére, istentiszteletre hívó harangszóra való emlékezés. Hányszor csendült fel bennünk végzetes, hitetlen órák idején a gyermekkori vagy ifjúkori derűs vasárnapok, harangszók, orgonabúgások, zsoltárok, erdőzúgások, patakdalolások, vidám délutánok emléke és frissítette fel az élet vizeivel a lélek kiszikkadt talaját, látott el új életkedvvel, új reménykedéssel. Hányszor tudtunk megmaradni emberséges embernek csak azért, mert a lelkünk mélyén meg tudtunk őrizni valamit a magyar vasárnapok tiszta hangulatából, gyermeki hitéből, Isten- és emberszeretetéből. .. . Ezeknek a tiszta hangulatoknak, ennek az emberszeretetnek, kiléphetetlen magyar hitnek a harangszava lesz a Magyar Vasárnap. Reméljük, tiszta hangját megértik és szeretettel fogadják majd mindenütt, városokban és falvakban, bérházakban és kunyhókban egyaránt. Március 15 1848 március 15-e a magyar szabadság pirosi betűs ünnepe. Ünnepe, de nem születésnapja. A magyar szabadság 1848 március 15-én csak újjászületett. De a magyar szabadságeszme olyan régi, mint maga a nemzet. Bölcs Leó bizánci császár, ki a X. században Taktika című művében elsőnek nyújt részletesebb jelemzést az Európa színpadán fellépő pogány magyarságról, legfőbb jellemvonásukként szabadságszeretetüket és a szabadságuk védelmében kifejtett vitézségüket jelöli meg. «Férfiakban bővelkedő és szabad ez a nemzet, és nem törődve élvezettel és kényelemmel csak azon van, hogy magát az ellenséggel szemben vitézül viselje.» És mi az ezeréves magyar történelem? Mi más, mint folytatólagos szabadságharc és állandó szabadsághősiesség! S az ellentétes hódító erők között őrködő nemzetnek mégis még arra is maradt ideje, hogy a politikai szabadságáért folytatott küzdelmeit a nagy Európa történelmét irányító szabadság-eszmék szolgálatába állítsa. A magyarság, miközben a saját szabadságáért harcol, ugyanakkor megoszlott erőkké. Csüz‹‹'›V'V: középkori keresztény hit, a hitújítási lelkiismeret s a felvilágosodás korának gondolatszabadságáért is. Mi történt hát 1946 március 15-én? — Egy földtani hasonlathoz kell fordulnunk, hogy ezt méltóképpen megmagyarázhassuk. Vannak tűzhányó-hegyek, amelyek időközönként kisebb-nagyobb mértékben kitörnek. Ilyen tűzhányó-hegy a magyarság. Néha évtizedekig, sőt tán évszázadokig pihen, de a krátere mélyén akkor is ott forr, ott izzik a szabadság-vágy lávájának olthatatlan tüze. És egyszer csak kitör. És ez a szabadság-láva 1848 március 15-én olyan hatalmas erővel tört ki, hogy beleremegett és felfigyelt — felnézett? felriadt! — rá egész Európa. 1848-ban egy általános hatalmas földrengés, a nemzetek politikai felszabadulásának földrengése, rázkódtatta meg az öreg Európa testét Párizstól Bukarestig, Rómától Berlinig. És ez a földrengés, ez a vulkanikus kitörés itt nálunk Magyarországon volt a legerőteljesebb és legtartósabb. Hiszen anynyi felgyülemlett és visszafojtott szabadság erő sistergett a magyar vulkán méhében. És mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy ebben az időben mi voltunk Európa vezető nemzete. A legnagyobb, a leghaladóbb európai lángelmék — Heine, Ibsen, Victor Hugó, Marx—a világszabadságot jelentő magyar szabadság ügyéért sekesedtek. S mit tehetünk mi késői utódok? — Követjük a dicső ősök — a szabadsághősök — tanítását, köszönjük nekik nemzeti történelmünknek ezt a felemelő eseményét, és amint legnagyobbjuk, Petőfi, megjósolta: sírjaiknál leboruunk és áldóimádság mellett mondjuk ■el “szent neveiket!