Magyar Világ, 1906 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1906-03-18 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, II. KER., FŐ UTCA 4. SZÁM. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. FŐSZERKESZTŐ : DR. DEMJANOVICH EMIL (telefon­száma: 57-70) SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZÉPIRODALMI FŐ­M­UNKAT­ÁRS: LAMPERTH GÉZA ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 10 K. Negyedévre 2‘50 K. Félévre 5 K. Egyes szám ára 20 fill. FELELŐS SZERKESZTŐ : CSUDÁKY BERTALAN (telefon­száma: 41-24) RÁKÓCZI NÉPE. Irta: LAMPÉRTH GÉZA. Borongó este . . . Fenn, a sasl­akta vadon hegyekbe’­ Pásztortűz gyulád. . . Pirosló lángja Élessze lobog a hegy-völgyes tájra. Átolvad az est lassan az éjbe . . . Komor árnyékban halmok és völgyek, Völgyből, halomról emberek jönnek: Rákóczi népe ! Jönnek, mint árnyak, A tűz körül ott csendben megállnak. Lobog a rőzse. . . lángja felszökken, Emésztőbb tűz van az ő lel­kökben! Titkon ott izzik, régen ott ég már. De hogy kitörjön vadul lobogva, Világot gyújtva s döntve romokba: A percre még vár. Ifjak és vének komoran, szóz­an az égre néznek, Azt mondja ez a néma tekintet:­­ Mi Urunkisten, hallgass meg minket! Nézd szenvedésünk, nyomorúságunk: Hazánk préda és koldus a népünk, Szánj meg immáron s küldd el minékünk, A kire várunk! Kit hivunk régen, Hogy e vak éjben csillagunk légyen. Bús utainknak vezérlő fénye, Jelenünk hite, jövőnk reménye, Ki összetörje zord rabigánkat! — Sújtó karod, ha méltán is büntet, Oh, bocsásd meg mi sok nagy bűnünket S halld meg imánkat! Nézd, sorsunk immár Kórságnál gyötrőbb, rosszabb a sírnál! Nyugalom, béke, csend van a sírban, Kórverte testre balzsamos ír van Fűben és fában, a mezőn, kertben — De mi ép testtel száz sebből vérzőnk, Vadon erdőben sincs menedékünk Zsarnokunk ellen! . . . Fájón, kesergőn Tárogatóhang búg át az erdőn. . . S im, egyszerre a bércek, a völgyek Káprázón fényes sugármezt öltnek. . . Csudás jelenés támad az éjbe: Féltőn az égen — ott-e valóban, Vagy csak szivükben, mely érte dobban? — Rákóczi képe . .. Zeng, búg az erdő. . . De ez a hang már nem bús-kesergő! Hozsánna ez — országra kiáltó: — Halleluja! már jön a Megváltó, Már jön Rákóczi. . . kard a kezébe . . (nyújtva, tüzelve már zeng is ajka: — A szabadságért előre, rajta Rákóczi népe!

Next