Magyar Világ, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-06 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: II. KER., FŐ­ UTCZA 4 SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. FŐSZERKESZTŐ : DR. DEMJANOVICH EMIL (telefon­száma : 57— 70) TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZÉPIRODALMI FŐMUNKATÁRS: LAMPERTH GÉZA ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 10 K. Negyedévre 2‘50 K. Félévre 5 K. Egyes szám ára 20 fill. FELELŐS SZERKESZTŐ : CSUDÁKY BERTALAN (telefon­száma: 41—24) TARTALOM: Egy ünnepnapi kérdés: Laborcz. — Itt az ige: Csurgovich György. — A karácsony erkölcsi tanulságai: Melles Emil. ==^== — A sealskinről: Bóbita Endre. — Karácsonyi szokások a Felvidéken: Zsatkovics Kálmán. — Verhovinai népdalok: Vereczkei. — És az ige testte len: Dr. Szabó Simon. — A szent éj csodái: Dr. Katona Lajos. — Kaukázuson keresztül: XIII.: Csudáky Bertalan. — Irodalom és művészet: Dr. — Apróságok: Toborzó. — A hétről. — A szerkesztőség üzenetei. — Egyről-másról. — Hirdetések. CBS EGY ÜNNEPNAPI KÉRDÉS, cssa A karácsony a keresztény egyház legpoétikusabb, legszebb ünnepei közé tartozik. Végtelenül benső, finom, tiszta hangulatával valami szent remegésbe ringatja a lel­ket. A legharmonikusabb ünnep, mert alaphangja a leg­­magasztosabb földi érzés: a szeretet. És a karácsonyi ünnep harmóniájába évről-évre disszonáns hangként csendül­t a dátum. A karácsony szent ünnepét ugyanis nem egy időben ünnepli a keresz­tény világ összessége. Régi panasz, hogy a görög kath. társadalom, a juliáni naptár szerint számítván az időt, egyházi ünnepei nem esnek össze a rom. kath. egyház ünnepeivel, holott a görög kath. és róm. kath. társadalom egy közös keresztény társadalmat alkotnak. Ez a naptár­különbözet sokkal mélyrehatóbb jelentőséggel bir, mint ahogy általánosságban ez a köztudatban benne van. Leg­jobban érzi jelentőségét a gör. kath. társadalom. Ilyenkor, ünnep idején, a juliáni és gregoriánus­ nap­tárak egyesítésének kérdése mindig előtérbe szokott lépni. Ilyenkor bizonyos lelki vonatkozások támadnak, amelyek sürgetőbbé teszik e kérdés megoldását. Lehetetlen elzár­kózni a lehangoló érzés elől, amikor egyazon ünnepet máskor kell megünnepelni, a nem épen bölcs naptári különbözet miatt. Hiszen bizonyos, hogy nincs az a ke­resztény ember, aki például deczember 25-én lélekben ne ünnepelné a Megváltó születését. Ez vele jár az ünnep hangulatával, amely megigézi, rabul ejti a lelket. Azt his­­­szük, nem kell ezt különösebben bizonyítani, hiszen a keresztény világ ünnepeiben rendszerint még azok is részt szoktak venni, akik más vallásúak. Ez már a társa­dalmi együttélés, a hétköznapi közös érdekek folyománya. És épen ebből a szempontból nagyon is fontos a juliáni naptárnak a Gergely-féle naptárral való egyesítése. Ha már a hitéleti szempont nem elég erős arra, hogy az illetékes tényezőket rábírja e probléma megoldására, uta­lunk a fontos társadalmi érdekekre, amelyek e naptári különbözet miatt sérelmet szenvednek. A társadalom gazdasági tevékenysége rendszerint az ünnepnapok köré konc­entrálódik. Karácsony és Húsvét azok a nagy ünnepnapok, amelyek a társadalom gazda­sági életében is ünnepnapokat jelentenek. Már most micsoda megosztása a gazdasági élet erőinek, tényezői­nek az, ha a társadalom ez ünnepeknél két részre oszlik s az egyik tizennégy nappal későbben ünnepel, mint a másik ? A társadalmi berendezkedést teljesen az ilyen nagy ünnepnapok irányítják. A kenyérkereset az ünnepnapok szerint szabályozódik. Még a törvények, az igazságszol­gáltatás is figyelembe veszik az ünnepnapokat. Szóval nagy közéleti, társadalmi és gazdasági érdekek kívánják, hogy a naptáregyesítés problémája minél előbb meg­oldassák. A legutóbbi Husvét-ünnepet a görög kath. hívők együtt ünnepelték a róm. katholikusokkal. A dátum össze­esett. És csak utalunk most, amikor a gör. kath. kará­csony-ünnep két héttel későbbre esik, a legutóbbi Husvét ünnep harmonikus hangulatára. Szóval már vallásos szem­pontból is mily szép, bensőséges az összeeső ünnep, amikor az egész keresztény világ a maga hitének, áhíta­tának közösségénél fogva testvérnek érzi magát s így alapján áll az isteni parancsolatnak és az emberi rendel­tetésnek. Karácsonyát üli a gör. kath. társadalom. A lelkeket meglepi az áhítat mélységes hangulata. Szent ez az ünnep. Hanem mégis nem fáj-e a hívő léleknek az, hogy ami­kor ő ujjong, lelkesedik afölötti nagy örömében, hogy a Megváltó megszületett, akkor körülötte keresztény test­véreinek milliói közömbös arczczal, hidegen végzik hét­köznapi teendőjüket és semmit sem éreznek az őt meg­ihletett varázsból? Nem szegi-e szárnyát a léleknek az a tapasztalat, hogy ünnepével, lelkesedésével, ujjongásával izoláltan áll és imádságának a maga társadalmi környe­zetében nem kél visszhangja ? És mindez miért? Egy puszta kalendárium-hiba miatt, amelyet ki lehet reparálni, jóvá lehet tenni. Szent karácsony ünnepén ismételten fölhívjuk az illetékes tényezők figyelmét a naptáregyesítés problémá­jára. Vallási, társadalmi, gazdasági érdekek kívánják a megoldást. Reméljük, hogy már nem késhetik soká­ Laborcz.

Next