Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)

1861-01-22 / 18. szám

18. SZ. Kedd, január 22-kén. 1861. — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA [ T. MUNKATÁRSAINK „ , “HIRDETMÉNYEK DÍJA: "­­­ megjelen­t­ Ujtér 3. sz. I. emelet. , . . . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7.3-szorinál 5 újkr. ünnep-és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL Bélyeplíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitaor 25 újkr. «A« „.p. Ujtér 3. sz. földszint. a kiadó-hivatalhoz intézendök. ^ példányok könyvkereskedékné­ p­­ja FéliJ 8* fi Negyedév 4 ft. Pest, január 21-dikén. Külföldi szemle-Attól a választól függ minden, a mit Türr Cap­­rerából hoz. London azt reméli, igenlő lesz a válasz, Párisban azt várják, hogy „nem.“ Angliának a béke van érdekében, mert a velen­­czei háború, a keleti kérdést is megmozdítani fogná — mi könnyen szolgálhatna alkalmul a franczia-orosz szövetség megkötésére. Francziaország — daczára azon habzó poharak­nak, melyeket legközelebb Morny asztalánál a béke egészségére ürítettek — óhajtja a velenczei háborút, mert ez a harczot Németországgal megkönnyítené. Innen kell magyarázni, hogy míg az angol sajtó kegyetlenül neki megy a poroszoknak, mivel némi kedvet mutatnak Németország nevében a holsteni ügybe beavatkozni: a hivatalos „Moniteur“ azt akarja a világgal elhitetni, hogy I. Vilmos király a legjobb indulattal van eltelve Francziaország iránt, bizo­nyítja ezt — úgymond — a kereskedelmi szerződés, melyet Napóleonnal kötni akar, s melyet a porosz király trónbeszédében is fölemlített. Londonban jól tudják, hogy a porosz-dán há­borút sem Franczia- sem Oroszország összehúzott szemöldökkel nem tekintenék, mivel módjuk lenne beavatkozni. Anglia északon is e szövetségtől tart, melytől keleten fél. Francziaországra nézve pedig mindegy, mert akár a dán, akár az osztrák háború által csak a Rajnához akar jutni. Ez idő szerint Francziaország csupán annyit kíván, hogy ha Piemont és Ausztria közt a háború ki talál törni, ö Lombardiát elfoglalhassa — mit An­glia nem ellenezhet, mert elvégre is kénytelen Napó­leonnak engedni, különben maga taszítja az orosz szövetség karjaiba. Ez az út is Rómába — vagy inkább a Rajnához vezet. A lapok nem csupán Metternich herczeg recla­­mejáról beszélnek a Pereire röpirat ügyében, de Miksa főherczeg berlini küldetésének is fontos ered­ményeket tulajdonítanak. Hogy Napoleon a Metternich herczeg felszóla­lására sem felelt másképen, mint tavaly az apostoli nuntiusnak, midőn a »pápa és congressus“ czímű röp­­i­rat iránt kérdezősködött , tőle egyebet nem is lehete várni —■ hanem az ebben a feleletben a meglepő, hogy ő felsége ilyenformán fejezte ki magát : igen, úgy távolról ismerem azt a röpiratot, hanem ez a ki­fejezés „fenálló határok“ lesz benne— annak úgy kellene lenni, hogy : »rajnai határok.“ Mit Miksa főherczeg berlini utjának eredmé­nyéről mondanak , az nem lesz uj az olvasó előtt. Magunk is említettük a minap, hogy Poroszország hajlandó, Velencze- és a várnégyszögnél beavatkozni, mihelyt Francziaország Victor Emánuel mellett fegy­verhez nyúl. Ez a combinatio tehát nem uj — igaz-e, az idő fogja megmutatni. Mint curiosumot megemlítjük,hogy a porosz keresz­tes újság mellékletében épen a válságos pillanatban két levelet közöl: egyik a 80 éves Arndt, frankfurti képviselő levele 1849. mártius 3-káról, melyben a frankfurti diaeta nevében, a megboldogult porosz ki­rályt, a német császári koronával kínálja meg — má­sik a válaszirat, még ugyanazon hó 18-káról a po­rosz királytól, melyben ez ajánlatot visszautasítja, mivel csak a német képviselők s nem egyszersmind a német fejedelmektől származik. Belföldi szemle. — Hiteles értesítés után írhatjuk, hogy a helytartó tanács mai ülésében egy legfelsőbb rendelet olvastatott fel, melynél fogva az országgyűlés, az 1848-ki választási törvények alapján 1. évi április 2-kára Budára hivatik össze. (Lásd : lapunk 8-dik számának második főczik­­két s a mai számban Fehérvármegye jegyzőkönyvé­nek kivonatát.) — A pestmegyei bizottmánynak ma folytatott kis­­gyülésében Nyáry Pál első alispán ur bemutatván egy legújabban érkezett császári rendeletet, miután ez fölolvastatott, a kisgyülés, mint a melynek hatás­köréhez közjogi tárgyak nem tartoznak s mely csak közigazgatási ügyekben intézkedhetik, a fölolvasott rendelet fölötti tárgyalásba nem bocsátkozhatva, ezt, mint nem sürgetést, a bizottmánynak legközelebb (febr. 11-kén) tartandó k­özgyüléséhez utasítá. — Pest város ma tartott tanácsülésében bemutat­­tatván a fenébb érintett császári rendelet, annak fel­olvasása és tárgyalása a közelebbi közgyűlésre ha­­lasztatott. A császári rendeletet alább egész terjedelmé­ben találja olvasónk. — Temesvárról írják, hogy Krassó megye fő­­ispánját, Gozsdu Manó urat, ott keresztül utaztában e hó 17-én ünnepélyesen fogadták Temes megye, Temesvár városa és a temesi főispán nevében a szomszéd mehalai faluból kiállított román ban­dérium kisérte szállására, hol fáklyás zenével s ma­gyar, román és szerb üdvözlő beszédekkel tisztelték meg. A magyar beszédre magyarul, a románra romá­nul válaszolt Gozsdu úr, szerbül azonban nem tud­ván beszélni, a szónokra bízta meghatározni, melyik nyelven válaszoljon, mire ez a magyart választotta. A román szónok, bár nem rész szándékból, külön ro­mán területet és kapitányságot említvén, a főispán kijelentette, hogy ily beszédeknek most sem helyek, sem idejük, hogy a népek kívánságának egyedüli fó­ruma az országgyűlés, hogy valami terület önkényes elszakítása rablás volna. A fáklyás zenét lakoma kö­vette. — Temes megye közgyűlése f. hó 28-kán lesz, a­mikor mindjárt tisztviselőket is fognak választani. A város is naponkint várja Stokinger Mór úr részére a biztosi kinevezést, hogy azonnal szervezkedhessék.­­ A vár bástyáit ágyukkal, torlaszokkal és kálóza­­tokkal ruházzák föl, még pedig, mint tudósítónk írja, a legnagyobb erél­lyel és gyorsasággal. Ki ellen, kérdik a polgárok, ez elővigyázati intézkedések ? — Erdélyben csak bizalmatlanság és rosza­­lás nyilatkozik a gyulafehérvári tanácskozmányra nézve. Utaljuk e tekintetben olvasóinkat a zilahi levélre. — A báni tanácskozm­ány Zágrábban több­heti félbenszakitás után jan. lő­dikán ismét gyűlést tartott. A bán megnyitó beszédében, sajnálkozását fejezvén ki, hogy a dalmátiai bizalmi férfiakat jelen nem látja, mielőtt a napirenden levő országgyűlési választó törvény fölötti tanácskozáshoz fognának, egy jan. 7-dikén kelt kéziratot közre, melyben ő Felsége meghagyja neki, hogy a tanácskozmány utján álla­píttassa meg Horvátország jogait Muraközre s minél előbb terjes­sze fel. A tanácskozás eredménye első nap, — mint a M. Sa­tó zágrábi levelezője írja — eb­ből áll: 1. a muraközi kérdés"az""országgyűlésre uta­sítandó ; 2. az 1848-diki választótörvény elfogadandó ; 3. Dalmatia egyesülése ügyében kérvény terjeszten­dő föl; 4. a báni tábla és a helytartóság újra szer­vezendő. Az ideiglenes horvát, tót­udvari kormányszék elnökétől, Mazuranic Iván úrtól, az itteni központi hatóságokhoz egy jegyzék intéztetett, melyben azok­kal közöltetik, hogy miután a Vojvodinák Magyaror­szágba való visszakeblezése legkegyelmesebben szen­­tesíttetett, magától értetődik, hogy az eddig ahhoz tartozó Ilok és Ruma kerületek, mint a hajdani Syr­­mia megyének állandó részei a horvát és tót király­ság „államjogi igényeinek alapján“ az utóbbiba vis­­­szakebleztetik. Az említett elnöktől Syrmia igazga­tásának a horvát és tót hatósáságok által való azon­nali átvétele végett a szükségesek iránt Sokcsevich bánnal rendelkezett, s neki meghagyatott, hogy a formális átvétel napja fölött, melynek legkésőbb f. é. febr. 1-ig kell megtörténni, az illető helytartósággal értekezzék. A Biharmegye bizottmánya e hó 16-dikán helyreállított megyeház termében ismét megkezdd ülésezéseit, melynek tárgyai közöl ezúttal ezeket le­het különösebben kiemelni. A főispán előadván me­gyei körútját, örömmel jegyezte meg, hogy az olá­hoktól lakott Belényes vidéken, melynek rész hangu­latáról aggasztó hireket terjesztettek, a leglelkeseb­ben fogadtatott s az alkotmányhoz a leghübb ragasz­kodást tapasztalta. Tudatta továbbá, hogy a tárnok­hoz föliratot intézett a végből, hogy a kincstár té­rítse meg a megyeház előbbi állapotba való visszabe­­helyezés költségeit (2000 ft), aztán, hogy a cs. k. csendőrség szüntessék meg. Diószeg városában az ottani cs. k. csendőrség fölszólítván a városi elöljáró­ságot, hogy az újonczok beszedésében segédkezet nyújtson, ellenkező esetben katonai erő fogna alkal­maztatni : a bizottmány utasíttatni határozá a közsé­geket, hogy a megyehatóságon kívül semmi katonai rendeletet ne fogadjanak el és semmiféle ily fölhívás­nak ne engedelmeskedjenek, ha azonban katonai erőt használnának ellenök, ennek ellent ne szegüljenek; továbbá, hogy a cs. k. csendőrök könyveit, ha ke­resztülvonulnak ne láttamozzák. A Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült, vármegyék f. hó 21-kén tartott kisgyülésé­­ben felolvasott császári rendelet. Első Ferencz József Isten kegyel­méből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics-és Lodomér-országok Apostoli, úgy Lombár­dia, Velencze és Illyria Ki­rálya, Ausztria főherczege stb. Tiszte­lendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagy­ságos, Nagyságos Vitézlő 4,Nemes, Okos és Erdemes,kedvelt Hiveink!Midőn ezelőtt 12 évekkel birodalmunk országlását átvevénk, ezt orszá­gaink belsejét pusztító polgári háború, s szinte minden államokat, sőt magát a társadalmat is veszél­lyel fe­nyegető rázkódások közepette cselekvőnk. Az uralkodott szenvedélyek s ámítások, a rész­­akaratuaknak zsarnoksága, a józanoknak pedig meg­riadása és tévedései, s több szerencsétlen események­nek lánczolata, a bonyodalmaknak fegyver általi megoldását tevék szükségessé. Nem való szándékunk ezen szükség parancsolta erőhatalommali megoldást, országlásunk s a közálla­potok maradandó alapjává tenni, csak azt akaránk, hogy birodalmunknak annyi nehéz áldozatokkal meg­védett s biztosított érdekei ne koczkáztassanak, — birodalmunk végleges szervezésénél pedig mit sem óhajtunk élénkebben, mint hogy az ősi törvényes intézkedmények — a­mel­lyek iránti kegyelet ér­zetei különösen Magyarországunk népeinek szivében oly mélyen gyökereznek, — lehetőleg gyorsan, s épen tartva állíttassanak vissza; amiben egyszer­smind minden egyébb népeink is alkotmányszerü­­inté­zmények előkészítésének és megalapításának tel­jes biztosítékát fogják fellelhetni. Ezen feladasok keresztül vitelére bocsátánk ki múlt évi mindszenthó 20-án kelt elhatározásainkat. De béke, kiegyenlítés és kibékítés őszinte vi­szonzást, jó akaratot, s egyenes közremunkálást, tar­talékgondolatok s szenvedélyes túlhajtás nélkül igé­nyelnek. Ismertük és éretten megfontoltuk vala azon aggodalmakat, melyek a magyar alkotmányos intéz­mények egy részének, birodalmunk minden állam­jogi viszonyai végleges szabályozása előtti visszaál­lítása ellen léteztek, de ezek nem tartóztathattak minket vis­sza azoknak, nevezetesen a helyhatósági tevékenység terén is leendő újjá felélesztésétől, mi­után azon meggyőződést tápláltuk vala, hogy bizo­­dalom bizodalmat szül, s hogy nyílt szándék egy nemes indulata és politikai érettségü nemzetnél elis­merő méltánylásra és becsületes támogatásra találand. De várakozásaink nem egészen teljesültek. Mérséklettel s engedékenységgel szemlélőnk a nyilvános élet első túlcsapongásait; a kor felingerült irányzatának, az indulatok elfojtott kitörésének s a ré­gen nélkülözött köztevékenység fölhevüléseinek tu­lajdonítván azokat. De most, midőn némely megyék a bizottmányok választásait arra használják föl, hogy azoknak tag­jai közé egyéneket sorozzanak, kik birodalmunk föl­állásának s uralkodói jogainknak kiengesztelhetetlen ellenei, kik külellenségeinkhez csatlakozva, orszá­gaink békéjét alattomos összeesküvésekkel és vak­merő lazításokkal veszélyeztetik; most, midőn az adórendszer jövő megállapítása körül elágazó néze­tek, tüzetes adómegtagadásra zsákmányoltatnak ki, mi az állam anyagi segélyforrásait elapasztva, a nép fogalmait megzavarja, és a közállapotokra oly feszült irányzatot kényszerít, melynek kényelmü vagy álnok képviselői maguk is érezhetik, hogy azt a kormány­­hatalomnak tűrnie nem lehet; most, midőn a legszük­­ségesb átmeneti intézkedések, melyeket a személyes és vagyon­bátorság s a magán viszonyoknak újabb bonyodalmaktóli megoltalmazása tett nélkülözhetle­­nekké, türelmetlen sietséggel mellőztetni, s fölfor­­gattatni szándékoltatnak; midőn egyes megyék, a közbátorság föntartásának ürügye alatt, a nemzet­őrséget a köznép terheltetésével felállítani, s felfegy­verezni készülnek; — midőn a megyebeli tisztviselők fizetéseinek szervezésénél, kormányszékeinknek kellő befolyása egészen mellőztetik; — és midőn egynémely megyék magukat, törvényszerű hivatásukról megfeled­kezve, minden kormányzati behatáson kívül helyez­tetik, és egy, törvényes jogaik korlátain messze túl­terjedő független állást követelve, már szinte minden államhatalmakat magukhoz ragadni nem átallanak ; — mellőzhetlen kötelességünknek tartjuk, az alkot­mányos szabadságnak oly czélokra, melyek a jó rend felbomlását idézvén elő, végkövetkezéseikben forra­dalomra vezetnek — való felhasználását hátráltatni, s ily merész túlcsapongásokat erélyesen gátolni. Népeink birodalmának, rendezett alkotmány­­szerű állapotok előállítása iránti szilárd szándé­kunkba meg kellene ingattatnia, ha ily törvénytelen merényleteket, melyeknek további fejlődése minden törvényes szabadságnak elenyé’sztét következteti, — hosszabban tűrni tudnánk. Változhatlanul megmaradván múlt évi mind­szenthó 20-án kijelentett szándékunknál, népeinknek a nekik megígért alkotmányszerű kifejlődést bizto­sítani, s Magyarországunk irányában mind azt, mit ígértünk, megmásolhatatlanul megtartani, épen oly szilárdul vagyunk elhatározva a forradalomnak, — akár nyíltan akár álnokul törvényes alakba burkol­tan lépjen az fel, egész hatalmunkkal ellentállani; — amiben — mint nem kételkedünk — minden job­baknak igaz hazafiui értelmében támogatást találan­­dunk, kik engedni nem fogják, hogy az újonnan fel­ébredt nyilvános élet békés kiegyenlítéseinek utján önzés vagy szenvedély szülte akadályok gördíttesse­­nek elé, s a kormányzó hatalom legszentebb köteles­ségeinek teljesítésében épen akkor anyagi erejére szok­tassék, midőn ezt, csupán szellemi hatalmának szükséges támogatásául szeretné használni. Midőn tehát ebbeli akaratunkat és figyelmezte­tésünket Magyarországunk minden hatóságaival tu­datjuk, — hivatkozva egyszersmind az 1790-iki 3-dik törvényczikkre, mellynek koronáztatásunkat rendelő részét Önmagunk is minél előbb teljesíteni óhajtjuk, de melynek további tartalma Magyarország kirá­lyainak az alattvalói hűség minden kötelmeit meg­koronáz­tatásukig is biztosítja, — rendeljük: 1- szer. Hogy mindenütt hol a birodalmunk ha­tárain kívül tartózkodó hűtlen és felségsértő, vagy oly egyének választattak bizottmányi tagokul, kik birodalmunk ellenségeihez szegődve. Ellenünk s az állam ellen jelenleg is vétkes merényleteket tervez­nek, ezen választások semmiseknek és érvénytele­neknek tekintessenek. 2- szer. Megparancsoljuk, miszerint az egyenes adó behajtásának, s közvetett adózásoknak megaka­­dályoztatására irányzott mindennemű közvetlen vagy közvetett kísérletek vagy határozatok, és bármine­mű új adókivetések, szoros felelet terhe alatt mellőz­­tessenek, és minden efféle végzések rögtön megszün­­tettetvén, ennek foganatosításáról Magyar Királyi Helytartó Tanácsunknak haladéktalanul jelentés té­tessék, 3- szor. A jövő országgyűlési megállapodásig, s illetőleg az országbíránk által teendő ideiglenes ja­vaslatok feletti intézkedésünkig, minden határozato­kat érvényteleneknek nyilvánítunk, melyek a múlt évi mindszenthó 20-ikán kelt elhatározásaink által ideig­­len fentartott törvénykezési intézkedések megszün­tetésére, vagy tevékenységük megzsibbasztására irá­­nyozvák; utasítván egyszersmind az országban létező törvényszékeket, miként a még hatályban álló törvé­nyeket és szabályokat az említett időszakig pontosan és lelkiismeretesen alkalmazzák, miután ezek az ország­nak és egyeseknek érdekében véglegesen csak rendes törvényhozási tárgyalás útján, nem pedig egy­oldalú helyhatósági határozatok által változtathatnak meg, a­nélkül hogy a jogi viszonyok feloldhatatlan bonyodalmakba sodortassanak. 4- et. Miután az 1848-iki törvényeknek átvizsgá­lását s illetőleg módosítását, megszüntetését vagy megerősítését, úgy szinte azoknak múlt évi mind­szenthó 20-ikán kelt elhatározásainkkal­ kiegyenlí­tését a folyó évi Szent Györgyhó­n-ikára összehívan­dó Országgyűlésére utasítottuk, és azoknak tettleges életbe léptetése oly kérdésekkel függ össze, melyek­nek egyoldalú elhamarkodott megoldása, az elmúlt idő lefolyta alatt keletkezett, s oltalmunkra számot tartó viszonyokat és érdekeket — úgy Magyarorszá­gunkban mint többi tartományainkban veszélyeztet­hetné, — s miután ezen törvényeknek hatályba lép­tetésükkel összekapcsolt kérdéseknek elhatározása a legérettebb megfontolás és meghányás tárgya, mely sem egyeseket, sem egyes megyéket nem illethet; ennélfogva az ezen törvények tettleges foganatosítása iránti minden kísérleteket szigorúan eltiltunk, s azokat a legkomolyabb eszközökkel akadályoztatni rendeljük. Ha a megyék részéről ezen meghagyások elle­nébe ellenszegülés tapasztaltatnék, a bizottmányi ülések be fognak tiltatni, s maguk a bizottmányok felfüggesztetni, vagy feloszlattatni, mi — a szükség úgy kívánván, anyagi hatalommal is foganatosí­tandó lészen. Mind­ezen rendeleteink egyedül a Népeink közjaváról a gondoskodásnak kötelmei által tétetvén szükségesekké, a mennyiben atyáskodó legjobb szándékunkat újra meghiúsítva, s azokat folytonos ellenszegüléssel megakadályoztatva kellene sajnosan tapasztalnunk: — fájdalmunkra a szigornak azon eszközeihez lennénk kénytelenek nyúlni, melyeket mellőzhetni önmagunknak legélénkebb vágya; s ha aztán ezek miatt az országgyűlésnek Általunk leg­őszintébben óhajtott megnyitása ismét elhalasztatnék, mi által a legfontosabb s legsürgősb kérdéseknek nem csak Magyarországunk, de egész birodalmunk érdekében fekvő megoldása s az ősi alkotmánynak egész kiterjedésbeni visszaállítása, újra sajnálandó késedelmet szenvedne, — az ezen köz­kár, s az in­nen következő számos és sokféle hátrányokérti fele­lősséget nyugodt öntudattal azokra háritandjuk, kik a békés kiegyenlítésnek magasztos müvét készakar­va, vagy könnyelmű­leg megakadályoztatják. Mélyen áthatva ezen rendeléseink komolyságá­tól, teljesítjük Uralkodói ama kötelességünket, mi­szerint a mindenható akarata s örökösödési jogunk erejével Reánk bízott ez Országunkat újabb viharoktól megóvjuk, s támaszkodva az igazi honbarátoknak belátására, jogainkra, s az egek áldására, bizalommal tekintünk azon pillanat bekövetkezésére, melyben legtisztább szándékú igyekezetünknek sikerét, Or-

Next