Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)
1861-01-22 / 18. szám
18. SZ. Kedd, január 22-kén. 1861. — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA [ T. MUNKATÁRSAINK „ , “HIRDETMÉNYEK DÍJA: " megjelent Ujtér 3. sz. I. emelet. , . . . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7.3-szorinál 5 újkr. ünnep-és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL Bélyeplíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitaor 25 újkr. «A« „.p. Ujtér 3. sz. földszint. a kiadó-hivatalhoz intézendök. ^ példányok könyvkereskedékné pja FéliJ 8* fi Negyedév 4 ft. Pest, január 21-dikén. Külföldi szemle-Attól a választól függ minden, a mit Türr Caprerából hoz. London azt reméli, igenlő lesz a válasz, Párisban azt várják, hogy „nem.“ Angliának a béke van érdekében, mert a velenczei háború, a keleti kérdést is megmozdítani fogná — mi könnyen szolgálhatna alkalmul a franczia-orosz szövetség megkötésére. Francziaország — daczára azon habzó poharaknak, melyeket legközelebb Morny asztalánál a béke egészségére ürítettek — óhajtja a velenczei háborút, mert ez a harczot Németországgal megkönnyítené. Innen kell magyarázni, hogy míg az angol sajtó kegyetlenül neki megy a poroszoknak, mivel némi kedvet mutatnak Németország nevében a holsteni ügybe beavatkozni: a hivatalos „Moniteur“ azt akarja a világgal elhitetni, hogy I. Vilmos király a legjobb indulattal van eltelve Francziaország iránt, bizonyítja ezt — úgymond — a kereskedelmi szerződés, melyet Napóleonnal kötni akar, s melyet a porosz király trónbeszédében is fölemlített. Londonban jól tudják, hogy a porosz-dán háborút sem Franczia- sem Oroszország összehúzott szemöldökkel nem tekintenék, mivel módjuk lenne beavatkozni. Anglia északon is e szövetségtől tart, melytől keleten fél. Francziaországra nézve pedig mindegy, mert akár a dán, akár az osztrák háború által csak a Rajnához akar jutni. Ez idő szerint Francziaország csupán annyit kíván, hogy ha Piemont és Ausztria közt a háború ki talál törni, ö Lombardiát elfoglalhassa — mit Anglia nem ellenezhet, mert elvégre is kénytelen Napóleonnak engedni, különben maga taszítja az orosz szövetség karjaiba. Ez az út is Rómába — vagy inkább a Rajnához vezet. A lapok nem csupán Metternich herczeg reclamejáról beszélnek a Pereire röpirat ügyében, de Miksa főherczeg berlini küldetésének is fontos eredményeket tulajdonítanak. Hogy Napoleon a Metternich herczeg felszólalására sem felelt másképen, mint tavaly az apostoli nuntiusnak, midőn a »pápa és congressus“ czímű röpirat iránt kérdezősködött , tőle egyebet nem is lehete várni —■ hanem az ebben a feleletben a meglepő, hogy ő felsége ilyenformán fejezte ki magát : igen, úgy távolról ismerem azt a röpiratot, hanem ez a kifejezés „fenálló határok“ lesz benne— annak úgy kellene lenni, hogy : »rajnai határok.“ Mit Miksa főherczeg berlini utjának eredményéről mondanak , az nem lesz uj az olvasó előtt. Magunk is említettük a minap, hogy Poroszország hajlandó, Velencze- és a várnégyszögnél beavatkozni, mihelyt Francziaország Victor Emánuel mellett fegyverhez nyúl. Ez a combinatio tehát nem uj — igaz-e, az idő fogja megmutatni. Mint curiosumot megemlítjük,hogy a porosz keresztes újság mellékletében épen a válságos pillanatban két levelet közöl: egyik a 80 éves Arndt, frankfurti képviselő levele 1849. mártius 3-káról, melyben a frankfurti diaeta nevében, a megboldogult porosz királyt, a német császári koronával kínálja meg — másik a válaszirat, még ugyanazon hó 18-káról a porosz királytól, melyben ez ajánlatot visszautasítja, mivel csak a német képviselők s nem egyszersmind a német fejedelmektől származik. Belföldi szemle. — Hiteles értesítés után írhatjuk, hogy a helytartó tanács mai ülésében egy legfelsőbb rendelet olvastatott fel, melynél fogva az országgyűlés, az 1848-ki választási törvények alapján 1. évi április 2-kára Budára hivatik össze. (Lásd : lapunk 8-dik számának második főczikkét s a mai számban Fehérvármegye jegyzőkönyvének kivonatát.) — A pestmegyei bizottmánynak ma folytatott kisgyülésében Nyáry Pál első alispán ur bemutatván egy legújabban érkezett császári rendeletet, miután ez fölolvastatott, a kisgyülés, mint a melynek hatásköréhez közjogi tárgyak nem tartoznak s mely csak közigazgatási ügyekben intézkedhetik, a fölolvasott rendelet fölötti tárgyalásba nem bocsátkozhatva, ezt, mint nem sürgetést, a bizottmánynak legközelebb (febr. 11-kén) tartandó közgyüléséhez utasítá. — Pest város ma tartott tanácsülésében bemutattatván a fenébb érintett császári rendelet, annak felolvasása és tárgyalása a közelebbi közgyűlésre halasztatott. A császári rendeletet alább egész terjedelmében találja olvasónk. — Temesvárról írják, hogy Krassó megye főispánját, Gozsdu Manó urat, ott keresztül utaztában e hó 17-én ünnepélyesen fogadták Temes megye, Temesvár városa és a temesi főispán nevében a szomszéd mehalai faluból kiállított román bandérium kisérte szállására, hol fáklyás zenével s magyar, román és szerb üdvözlő beszédekkel tisztelték meg. A magyar beszédre magyarul, a románra románul válaszolt Gozsdu úr, szerbül azonban nem tudván beszélni, a szónokra bízta meghatározni, melyik nyelven válaszoljon, mire ez a magyart választotta. A román szónok, bár nem rész szándékból, külön román területet és kapitányságot említvén, a főispán kijelentette, hogy ily beszédeknek most sem helyek, sem idejük, hogy a népek kívánságának egyedüli fóruma az országgyűlés, hogy valami terület önkényes elszakítása rablás volna. A fáklyás zenét lakoma követte. — Temes megye közgyűlése f. hó 28-kán lesz, amikor mindjárt tisztviselőket is fognak választani. A város is naponkint várja Stokinger Mór úr részére a biztosi kinevezést, hogy azonnal szervezkedhessék. A vár bástyáit ágyukkal, torlaszokkal és kálózatokkal ruházzák föl, még pedig, mint tudósítónk írja, a legnagyobb eréllyel és gyorsasággal. Ki ellen, kérdik a polgárok, ez elővigyázati intézkedések ? — Erdélyben csak bizalmatlanság és roszalás nyilatkozik a gyulafehérvári tanácskozmányra nézve. Utaljuk e tekintetben olvasóinkat a zilahi levélre. — A báni tanácskozmány Zágrábban többheti félbenszakitás után jan. lődikán ismét gyűlést tartott. A bán megnyitó beszédében, sajnálkozását fejezvén ki, hogy a dalmátiai bizalmi férfiakat jelen nem látja, mielőtt a napirenden levő országgyűlési választó törvény fölötti tanácskozáshoz fognának, egy jan. 7-dikén kelt kéziratot közre, melyben ő Felsége meghagyja neki, hogy a tanácskozmány utján állapíttassa meg Horvátország jogait Muraközre s minél előbb terjessze fel. A tanácskozás eredménye első nap, — mint a M. Sató zágrábi levelezője írja — ebből áll: 1. a muraközi kérdés"az""országgyűlésre utasítandó ; 2. az 1848-diki választótörvény elfogadandó ; 3. Dalmatia egyesülése ügyében kérvény terjesztendő föl; 4. a báni tábla és a helytartóság újra szervezendő. Az ideiglenes horvát, tótudvari kormányszék elnökétől, Mazuranic Iván úrtól, az itteni központi hatóságokhoz egy jegyzék intéztetett, melyben azokkal közöltetik, hogy miután a Vojvodinák Magyarországba való visszakeblezése legkegyelmesebben szentesíttetett, magától értetődik, hogy az eddig ahhoz tartozó Ilok és Ruma kerületek, mint a hajdani Syrmia megyének állandó részei a horvát és tót királyság „államjogi igényeinek alapján“ az utóbbiba visszakebleztetik. Az említett elnöktől Syrmia igazgatásának a horvát és tót hatósáságok által való azonnali átvétele végett a szükségesek iránt Sokcsevich bánnal rendelkezett, s neki meghagyatott, hogy a formális átvétel napja fölött, melynek legkésőbb f. é. febr. 1-ig kell megtörténni, az illető helytartósággal értekezzék. A Biharmegye bizottmánya e hó 16-dikán helyreállított megyeház termében ismét megkezdd ülésezéseit, melynek tárgyai közöl ezúttal ezeket lehet különösebben kiemelni. A főispán előadván megyei körútját, örömmel jegyezte meg, hogy az oláhoktól lakott Belényes vidéken, melynek rész hangulatáról aggasztó hireket terjesztettek, a leglelkesebben fogadtatott s az alkotmányhoz a leghübb ragaszkodást tapasztalta. Tudatta továbbá, hogy a tárnokhoz föliratot intézett a végből, hogy a kincstár térítse meg a megyeház előbbi állapotba való visszabehelyezés költségeit (2000 ft), aztán, hogy a cs. k. csendőrség szüntessék meg. Diószeg városában az ottani cs. k. csendőrség fölszólítván a városi elöljáróságot, hogy az újonczok beszedésében segédkezet nyújtson, ellenkező esetben katonai erő fogna alkalmaztatni : a bizottmány utasíttatni határozá a községeket, hogy a megyehatóságon kívül semmi katonai rendeletet ne fogadjanak el és semmiféle ily fölhívásnak ne engedelmeskedjenek, ha azonban katonai erőt használnának ellenök, ennek ellent ne szegüljenek; továbbá, hogy a cs. k. csendőrök könyveit, ha keresztülvonulnak ne láttamozzák. A Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült, vármegyék f. hó 21-kén tartott kisgyülésében felolvasott császári rendelet. Első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics-és Lodomér-országok Apostoli, úgy Lombárdia, Velencze és Illyria Királya, Ausztria főherczege stb. Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos Vitézlő 4,Nemes, Okos és Erdemes,kedvelt Hiveink!Midőn ezelőtt 12 évekkel birodalmunk országlását átvevénk, ezt országaink belsejét pusztító polgári háború, s szinte minden államokat, sőt magát a társadalmat is veszéllyel fenyegető rázkódások közepette cselekvőnk. Az uralkodott szenvedélyek s ámítások, a részakaratuaknak zsarnoksága, a józanoknak pedig megriadása és tévedései, s több szerencsétlen eseményeknek lánczolata, a bonyodalmaknak fegyver általi megoldását tevék szükségessé. Nem való szándékunk ezen szükség parancsolta erőhatalommali megoldást, országlásunk s a közállapotok maradandó alapjává tenni, csak azt akaránk, hogy birodalmunknak annyi nehéz áldozatokkal megvédett s biztosított érdekei ne koczkáztassanak, — birodalmunk végleges szervezésénél pedig mit sem óhajtunk élénkebben, mint hogy az ősi törvényes intézkedmények — amellyek iránti kegyelet érzetei különösen Magyarországunk népeinek szivében oly mélyen gyökereznek, — lehetőleg gyorsan, s épen tartva állíttassanak vissza; amiben egyszersmind minden egyébb népeink is alkotmányszerüintézmények előkészítésének és megalapításának teljes biztosítékát fogják fellelhetni. Ezen feladasok keresztül vitelére bocsátánk ki múlt évi mindszenthó 20-án kelt elhatározásainkat. De béke, kiegyenlítés és kibékítés őszinte viszonzást, jó akaratot, s egyenes közremunkálást, tartalékgondolatok s szenvedélyes túlhajtás nélkül igényelnek. Ismertük és éretten megfontoltuk vala azon aggodalmakat, melyek a magyar alkotmányos intézmények egy részének, birodalmunk minden államjogi viszonyai végleges szabályozása előtti visszaállítása ellen léteztek, de ezek nem tartóztathattak minket vissza azoknak, nevezetesen a helyhatósági tevékenység terén is leendő újjá felélesztésétől, miután azon meggyőződést tápláltuk vala, hogy bizodalom bizodalmat szül, s hogy nyílt szándék egy nemes indulata és politikai érettségü nemzetnél elismerő méltánylásra és becsületes támogatásra találand. De várakozásaink nem egészen teljesültek. Mérséklettel s engedékenységgel szemlélőnk a nyilvános élet első túlcsapongásait; a kor felingerült irányzatának, az indulatok elfojtott kitörésének s a régen nélkülözött köztevékenység fölhevüléseinek tulajdonítván azokat. De most, midőn némely megyék a bizottmányok választásait arra használják föl, hogy azoknak tagjai közé egyéneket sorozzanak, kik birodalmunk fölállásának s uralkodói jogainknak kiengesztelhetetlen ellenei, kik külellenségeinkhez csatlakozva, országaink békéjét alattomos összeesküvésekkel és vakmerő lazításokkal veszélyeztetik; most, midőn az adórendszer jövő megállapítása körül elágazó nézetek, tüzetes adómegtagadásra zsákmányoltatnak ki, mi az állam anyagi segélyforrásait elapasztva, a nép fogalmait megzavarja, és a közállapotokra oly feszült irányzatot kényszerít, melynek kényelmü vagy álnok képviselői maguk is érezhetik, hogy azt a kormányhatalomnak tűrnie nem lehet; most, midőn a legszükségesb átmeneti intézkedések, melyeket a személyes és vagyonbátorság s a magán viszonyoknak újabb bonyodalmaktóli megoltalmazása tett nélkülözhetlenekké, türelmetlen sietséggel mellőztetni, s fölforgattatni szándékoltatnak; midőn egyes megyék, a közbátorság föntartásának ürügye alatt, a nemzetőrséget a köznép terheltetésével felállítani, s felfegyverezni készülnek; — midőn a megyebeli tisztviselők fizetéseinek szervezésénél, kormányszékeinknek kellő befolyása egészen mellőztetik; — és midőn egynémely megyék magukat, törvényszerű hivatásukról megfeledkezve, minden kormányzati behatáson kívül helyeztetik, és egy, törvényes jogaik korlátain messze túlterjedő független állást követelve, már szinte minden államhatalmakat magukhoz ragadni nem átallanak ; — mellőzhetlen kötelességünknek tartjuk, az alkotmányos szabadságnak oly czélokra, melyek a jó rend felbomlását idézvén elő, végkövetkezéseikben forradalomra vezetnek — való felhasználását hátráltatni, s ily merész túlcsapongásokat erélyesen gátolni. Népeink birodalmának, rendezett alkotmányszerű állapotok előállítása iránti szilárd szándékunkba meg kellene ingattatnia, ha ily törvénytelen merényleteket, melyeknek további fejlődése minden törvényes szabadságnak elenyé’sztét következteti, — hosszabban tűrni tudnánk. Változhatlanul megmaradván múlt évi mindszenthó 20-án kijelentett szándékunknál, népeinknek a nekik megígért alkotmányszerű kifejlődést biztosítani, s Magyarországunk irányában mind azt, mit ígértünk, megmásolhatatlanul megtartani, épen oly szilárdul vagyunk elhatározva a forradalomnak, — akár nyíltan akár álnokul törvényes alakba burkoltan lépjen az fel, egész hatalmunkkal ellentállani; — amiben — mint nem kételkedünk — minden jobbaknak igaz hazafiui értelmében támogatást találandunk, kik engedni nem fogják, hogy az újonnan felébredt nyilvános élet békés kiegyenlítéseinek utján önzés vagy szenvedély szülte akadályok gördíttessenek elé, s a kormányzó hatalom legszentebb kötelességeinek teljesítésében épen akkor anyagi erejére szoktassék, midőn ezt, csupán szellemi hatalmának szükséges támogatásául szeretné használni. Midőn tehát ebbeli akaratunkat és figyelmeztetésünket Magyarországunk minden hatóságaival tudatjuk, — hivatkozva egyszersmind az 1790-iki 3-dik törvényczikkre, mellynek koronáztatásunkat rendelő részét Önmagunk is minél előbb teljesíteni óhajtjuk, de melynek további tartalma Magyarország királyainak az alattvalói hűség minden kötelmeit megkoronáztatásukig is biztosítja, — rendeljük: 1- szer. Hogy mindenütt hol a birodalmunk határain kívül tartózkodó hűtlen és felségsértő, vagy oly egyének választattak bizottmányi tagokul, kik birodalmunk ellenségeihez szegődve. Ellenünk s az állam ellen jelenleg is vétkes merényleteket terveznek, ezen választások semmiseknek és érvényteleneknek tekintessenek. 2- szer. Megparancsoljuk, miszerint az egyenes adó behajtásának, s közvetett adózásoknak megakadályoztatására irányzott mindennemű közvetlen vagy közvetett kísérletek vagy határozatok, és bárminemű új adókivetések, szoros felelet terhe alatt mellőztessenek, és minden efféle végzések rögtön megszüntettetvén, ennek foganatosításáról Magyar Királyi Helytartó Tanácsunknak haladéktalanul jelentés tétessék, 3- szor. A jövő országgyűlési megállapodásig, s illetőleg az országbíránk által teendő ideiglenes javaslatok feletti intézkedésünkig, minden határozatokat érvényteleneknek nyilvánítunk, melyek a múlt évi mindszenthó 20-ikán kelt elhatározásaink által ideiglen fentartott törvénykezési intézkedések megszüntetésére, vagy tevékenységük megzsibbasztására irányozvák; utasítván egyszersmind az országban létező törvényszékeket, miként a még hatályban álló törvényeket és szabályokat az említett időszakig pontosan és lelkiismeretesen alkalmazzák, miután ezek az országnak és egyeseknek érdekében véglegesen csak rendes törvényhozási tárgyalás útján, nem pedig egyoldalú helyhatósági határozatok által változtathatnak meg, anélkül hogy a jogi viszonyok feloldhatatlan bonyodalmakba sodortassanak. 4- et. Miután az 1848-iki törvényeknek átvizsgálását s illetőleg módosítását, megszüntetését vagy megerősítését, úgy szinte azoknak múlt évi mindszenthó 20-ikán kelt elhatározásainkkal kiegyenlítését a folyó évi Szent Györgyhón-ikára összehívandó Országgyűlésére utasítottuk, és azoknak tettleges életbe léptetése oly kérdésekkel függ össze, melyeknek egyoldalú elhamarkodott megoldása, az elmúlt idő lefolyta alatt keletkezett, s oltalmunkra számot tartó viszonyokat és érdekeket — úgy Magyarországunkban mint többi tartományainkban veszélyeztethetné, — s miután ezen törvényeknek hatályba léptetésükkel összekapcsolt kérdéseknek elhatározása a legérettebb megfontolás és meghányás tárgya, mely sem egyeseket, sem egyes megyéket nem illethet; ennélfogva az ezen törvények tettleges foganatosítása iránti minden kísérleteket szigorúan eltiltunk, s azokat a legkomolyabb eszközökkel akadályoztatni rendeljük. Ha a megyék részéről ezen meghagyások ellenébe ellenszegülés tapasztaltatnék, a bizottmányi ülések be fognak tiltatni, s maguk a bizottmányok felfüggesztetni, vagy feloszlattatni, mi — a szükség úgy kívánván, anyagi hatalommal is foganatosítandó lészen. Mindezen rendeleteink egyedül a Népeink közjaváról a gondoskodásnak kötelmei által tétetvén szükségesekké, a mennyiben atyáskodó legjobb szándékunkat újra meghiúsítva, s azokat folytonos ellenszegüléssel megakadályoztatva kellene sajnosan tapasztalnunk: — fájdalmunkra a szigornak azon eszközeihez lennénk kénytelenek nyúlni, melyeket mellőzhetni önmagunknak legélénkebb vágya; s ha aztán ezek miatt az országgyűlésnek Általunk legőszintébben óhajtott megnyitása ismét elhalasztatnék, mi által a legfontosabb s legsürgősb kérdéseknek nem csak Magyarországunk, de egész birodalmunk érdekében fekvő megoldása s az ősi alkotmánynak egész kiterjedésbeni visszaállítása, újra sajnálandó késedelmet szenvedne, — az ezen közkár, s az innen következő számos és sokféle hátrányokérti felelősséget nyugodt öntudattal azokra háritandjuk, kik a békés kiegyenlítésnek magasztos müvét készakarva, vagy könnyelműleg megakadályoztatják. Mélyen áthatva ezen rendeléseink komolyságától, teljesítjük Uralkodói ama kötelességünket, miszerint a mindenható akarata s örökösödési jogunk erejével Reánk bízott ez Országunkat újabb viharoktól megóvjuk, s támaszkodva az igazi honbarátoknak belátására, jogainkra, s az egek áldására, bizalommal tekintünk azon pillanat bekövetkezésére, melyben legtisztább szándékú igyekezetünknek sikerét, Or-