Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-01 / 176. szám
den olynemű iparüzleti részvényekre, melyek a bécsi börzén napi árfolyammal birnak 6%-tól, egy — két, — vagy három hónapra előre fizetendő kamatok és a 30. §-ban meghatározott iratdijak mellett; az eféle kölcsönöknél megkivántatik, hogy a kölcsönvevő azt — miszerint azon értékpapírok valóban sajátjait kellően kimutassa. Az ilyféle papírok értékét az igazgató-választmány időről időre meghatározandja, azonban e megalapítás a bécsi börze napi árfolyamának % öd részét felül nem múlhatja. A kölcsönvevő zálogul átadott papírjain kívül, a kölcsönvett pénznek egész összegéről oly értelmű téritvényt adand, mely szerint magát kötelezi, hogy azon esetre, ha az általa letett papirok folyama 10%tólival lejebb szállana, az intézet részéről hozzá intézendő felszólításra 24 óra alatt a hiányt kipótolandja; szabadságában állván ellenesetben az intézetnek maga biztosítására a letett papíroknak egész — vagy részletes eladását eszközölni, és a bejött összegből követelését magának visszatartani, mely összeg — ha a tartozás lerovására nem lenne elégséges — a térítvényt kiadó a részéről fizetetlen maradt mennyiségre nézve továbbá is az intézet világos adósságának tekintetik. B) Szabad királyi városok, községek, és magánosok betáblázott kötelezvényeire. Az ily kötelezvények értékét, figyelve az azok után járó kamatokra, szintén az igazgató-választmány határozandja meg, mindazáltal értékük %-énél nagyobb előlegezés azokra nem adathatik. C) Arany és ezüst értékekre(a munkát nem tekintve) belértéke %-e erejeig; azonban ily zálognak legalább is annyi értékűnek kell lennie, hogy arra 20 ft előlegeztethessék. D) Cs. kir. vert aranyra, egy egy darab után 4 ftot számítván. Az A) és C) alatti előlegezésnél, a 30. §-ban meghatározott iratdíjon kivül, még becslési és tartási díj is számittatik. Ámbár mindezen előbocsátott előlegek csak 3 hónapra történnek, mindazáltal mégis az illető fél megkeresésére a leteendők letétele mellett — a visszafizetési idő további 1, 2 vagy 3 hónapra meghosszabbítható ; ellenben ha az előlegezés maga idejében vissza nem fizettetik, vagy a visszafizetés határidejének meghosszabbítása nem eszközöltetik, az igazgató-választmánynak jogában, sőt kötelességében áll, az intézetet a zálog eladása által azonnal kármentesíteni, s az eladott jószágból az egylet követelését teljesen fedező összegnek levonása után fenmaradandott pénzt az illető betevőnek kézbesíti; végre III. Az intézet leszámítol: Idegen váltókat, mi körül az eljárás az igazgató-választmány köréhez tartozik. Végzés hozatalára az igazgatón kívül 5 tag jelenléte kívántatik, kik közül legalább kettőnek szakértőnek kell lennie. A szavazás nyilvánosan történik és általános szótöbbség határoz. E vizsgáló választmánynak egy tagja sem szavazhat önmaga vagy érdektársa által kiadott váltók tárgyalása alkalmával. A leszámítolásul elfogadható váltóknál következő kellékek kivántatnak meg: a) hogy a váltók arany vagy osztrák értékű legalább 100 ftról legyenek kibocsátva; b) lejáratukig legfölebb 3 hónapra szóljanak; c) fizetési helyük Kaposvár legyen ; és végre d) három váltóképes egyén aláírásaikkal ellátva legyenek. 26. §. Kölcsönökért jelentkező folyamodók között — amennyiben mindannyian kielégíthetők nem lennének — azé az elsőség, ki előbb nyújtá be folyamodványát. 27. §. A kikölcsönzött összegnek — a takarék Íiénztár részérőli felmondhatás ideje, — bármily nagy egyén is a kölcsönadott tőke, — három hónapra határoztatik. 28. §. Az igazgató-választmány, a felek irányában a kért kölcsön utalványozása vagy megtagadása, úgy a leszámítolásul beadott váltók elfogadása vagy visszautasítása esetében, határozatát indokolni nem köteles. 29. §. A leszámítolásul elfogadott váltók után 6%-tóli kamat számittatik. 30. §. Minden kölcsön, előleg és leszámítolási ügyletnél, mely 50 ftot meghalad, — iratdíjak fizetendők; jelesen egy hónapra 10, kettőre 20 és háromra 30 kr; ezen díj, valamint a kamatok is előlegesen fizetendők. 31. §. A takarékpénztár bevételei állanak: 1) az alaptőke kamataiból, 2) a jutalmazási tőkéből, 3) a betevők betételeikből, 4) az intézet jövedelméből, melyek a) kikölcsönözött tőkék kamataiból, b) a tartaléktőke kamataiból, c) a leszámítolási ügyletből, d) a könyvecske-díjakból és e) az irat- és letéti díjakból folynak a pénztárba 32 §. Az intézetnek soha szabadságában nem állandó kezelése allatti pénzeket üzérkedési vállalatokra — bármi szin alatt is — fordítani, hanem köteles azokat közvetlenül és csupán biztos, és kiszámított kamatozással gyümölcsöztetni. 33 §. Az intézet kiadásai közé tartoznak: 1. a betétesek és ezek kamatainak fizetése, 2. a tiszviselők és szolga javadalmaztatása 3. az igazgatási és kezelési költségek, milyenek a szállásbér, fa, világítás, írószerek, sajtó, posta, s több efélékre megkivántató költségek. 34. §. A pénztári számadás naponkint berekesztetik — és a pénzkészlet kerek számban a főpénztárba tétetik, — mely az igazgató, napi biztos és pénztárnok hármas zárával van ellátva. A kézi pénztárban, — mely hasonlólag hármas, t. i. a napi biztos, könyvvivő és pénztárnok zára alatt létezik, — csak annyi pénz tartatik vissza, mennyi a körülményekhez képest az üzlet napi szükségeinek fedezésére megkivántatik. 35. §. Minden félév lefolytával, t. i. junius 30-án és deczember 31-én főszámlazárlat eszközöltetik, és a kezelési forgalomnak mérlegezése. 36 §. Mihelyt az egész évi tiszta jövedelem tudva leend, — az legott 3 hasonló részre osztatik, 2/3-ad rész a részvényesek között mint osztalék felosztatik ; %-ad rész pedig a tartaléktőke növelésére fordittatik mindaddig, mig a 38-ik §-ban körülírt eset bekövetkezik. 37. §. Ha valaki osztaléki illetményét egy év alatt föl nem veszi, az az intézet javára kitökésiztetik és az illető a törvényes elévülés határideje alatt csak az osztaléki összegre tehet igényt nem, pedig ennek kamataira is. 38. §. Ha a tartaléktőke az alaptőke felére növekedik, ez esetben a részvényesek részvényeik utáni betéteseikből 50%-ot viszavesznek, a többit pedig akkor kapják vissza, ha a tartaléktőke 40,000 ftra szaporodott, fenmaradván nekik mindazáltal ekkor is részvényeik számához aránylag az azok után háromlandó haszonbani részesülésük. 39. §. Az előző §-ban említett tőkenövekedés bekövetkezvén, a tiszta jövedelem utolsó harmadának már csak ‘/3-da fog járulni a tartaléktőkéhez,ha pedig a jutalmazási tőke alapítására fordittatik, melynek rendeltetése leend közmunkások osztályának a gazdálkodásra és takarékosságra felserkentést és ösztönt nyújtani. 40. §. Ezen jutalombani részesülést igényelhettek mindazon kézi munkások, kik 10 éven át a takarékpénztárba havonkint folytonosan 1 ftot betettek a nélkül, hogy ez idő alatt visszafizetést követeltek volna. 41. §. Ezen időtől fogva ilyen betevő elte fogytáig az egyleti pénztárból havonkint 1 ftot vehet fel. E javadalmazás azonban megszűnik, ha tőkéjét, — mely neki egyébiránt 151 ft. 32 krral mindenkor kivételi vagy örökhagyományozási rendelkezésre áll — visszavenni kívánja. 42. §. Elévülési határidőül a törvényes 32 év szabatik ki. Ha ennél fogva valaki betétele keltétől ezen egész idő alatt semmi visszafizetést sem követelt, annak betétele úgy tekintetik, mint ha arról, s annak kamatjavadalmáról az intézet javára lemondott volna. Ez esetben a 33-ik év első napján az nevét elveszítvén, — mint adomány, — a jutalmazási alap javára átiratik. (Folyt. köv.) ÚJDONSÁGOK. *Gróf Eszterházy, gróf Apponyi és a főkanczellárjuk 29-én öt óráig tartó értekezletet tartottak, melynek tárgya titok. A bécsi lapok már találgatják, hanem e találgatások nem nagy hitelre méltók. * Hollósy L.-nét azon éjen, melyen búcsúelőadását tartá írók és zenészek éji zenével tisztelék meg. Ez a művésznőhöz méltó rendkívüli éji zene volt. Az első hegedűt Reményi játsza, s ott voltak a főváros kitűnő zeneszerzői, s néhány tagja a Bunkó-zenekarnak. * A pesti vízvezetés Ugye (a főváros ez égető — és szomjaztató — kérdése) lassan halad előre. Most a tárgyalás alatt lévő tervjavaslat Hollán Ernő úr indítványára bírálat alá vétetett, hogy az kivihető-e úgy, hogy a város aesthetikai és egészségi követelményeinek megfeleljen, s a tőkebirtokosoknak némi biztosítékot adjon. Míg e vizsgálat befejeztetik, addig a további tanácskozás meg lesz szüntetve. Preisz tanár ur, a vállalat érdekéből Német-, Franczia- és Angolországba utazik. Vajha mielőbb létesítenék e valóban szülséges vállalatot. * A magyar tud. Akadémia két uj érdekes kiadványát küldé be- Egyik a Csengery Antal által szerkesztett „Magyar akadémiai értesítő“ 3-dik kötetének első füzete, következő tartalommal : „Törökmagyar viszonyok“ Rátír Károlytól, „Kant és bírálatának érvényességéről“ bölcselmi értekezés Purgstaller Kai Józseftől, és a „Pantheismus és személyes isten“ Greguss Ágosttól. Másik az akadémia évkönyvei 10-dik kötetének VI dik darabja, mely Szabó Józsefi tag értekezését hozza „Egy continentalis emelkedés és sülyedésről Európa délkeleti részén,“ öt kőnyomatu táblával. Ára 2 ft. A kiállítás díszes, mint az akadémia minden nyomtatványáé. * Ö cs. K. apostoli Felsége az ebédi egyházközségnek egy uj kath. templom építésére magán pénztárából 500 ftot ajándékozott. *Abbé Richárd a kiégett Hortobágyon járván, azt mondá, hogy most nincs a tenger mennyiségű jószágnak (barmoknak) mit enni, és nem is lesz, ha csak tiszai zsilipek által a Hortobágyot már a jövő évben el nem árasztják, néhány év múlva futott kutak sem fognak többé illyes, általa még nem látott, sőt nem is képzelt, élőfa nélküli rengeteg pusztaságon a barmok számára vizet szolgáltatni. Igyekezni kellene tehát a zsilipek csinálásán, s mint a Sürg. megjegyzi, ha módjában áll Debreczennek, segítsen mielőbb magán, mert ha a már most is elsatnyult, s megkövesedett tőkegulyák elestek, eladattak s elszéledtek — Debreczen csak volt, de többé nem lesz. Abbé Richárdról érdekességképen írják, hogy e vigkedélyű pap nálunk a meleget kiállhatlannak mondá, (no de azért mi mégis csak kiáltjuk,) vizet nemcsak hogy nem iszik, hanem ha vizsgálni akarja is, legfölebb az ujját mártja bele. Állítja, hogy akár gyalog, akár szekéren, ha valami, mely a föld gyomrában rejlődő forráshoz ér, bizonyos kimagyarázhatlan, némi hevüléssel járó érzés futja át egész valóját. * Hire jár, hogy a Luczenbacher testvérek jövő évre a Margit-szigeten 12 svájczi stylű házat akarnak építtetni, s e kies szigetre rendes gőzhajót járatnak. Azonban az uradalmi igazgatóság úgy gondolkozik, hogy kár lenne megzavarni e sziget árkádjai csendjét. * Gróf Széchenyi Istvánnak a városház tanácstermében látható s carrarai márványból készített mellszobrát, e napokban érezhetőkből álló fölirással látták el. * A fiumei orosz konzulságot, mely ott több év óta működik, nem sokára végképen megszüntetik. Baj e lelkes város üzleti forgalmára. * A s.-pataki tanulóság közt kitört betegségről szóló hírek túlzottak voltak. 1200 ifjú közül ez évben csak 50 kóreset fordult elő, s áldozatul négy egyén esett. * Magócson 14 ház égett le. A kár 14,000 ftra becsültetik. * Hajdu-Nánáson az adópénztárat föl akarták törni, de a Wertheim-féle láda megnyitásával nem tudtak boldogulni. A tolvajok úgy mentek el, ahogy jöttek — üres kézzel. * Temesváron Knezevics szerb színtársulata tart előadásokat a városi színpadon. * A Luczenbacher-testvérek „Mátyás király” nevű gőzöse jul. 28-án kötött ki először az általuk Duna-Szekcsőn nyitott állomáson. A közönség éljenekkel és harsány zenével fogadta. Mindenki óhajtja, hogy e derék magyar vállalat minél nagyobb virágzásnak örvendjen. * II.Mihályról írják nekünk, hogy ott egy fiatal ember nagy hévvel izgat a szláv elkülönzési elvek mellett. Sőt most már túlment a pánszlávismus határain, s a „russismus“ jövőjét hirdeti. Állítja, hogy az azon vidéki nép — bármily vallásu — nem szláv, hanem orosz- Az mi még sajnosabb, ez izgatónak — mint a jelekből látszik — allattomban más társai is akadtak. *Bohácsy Antal trencsénmegyei írnok „Dusfy“-ra, Heidelberger Antal pestmegyei főpénztárnok „Alsonyi“-ra, Mlaker Antal egri lakos „Tavasi“-ra, Berger Vilmos magyar biztositó társulati hivatalnok „Ormodira“ változtatók vezeték neveiket. * Veszprémből írják a „P. Naplódnak, hogy ott egy, az országos törvénybe ütköző eljárás történt. A svári jegyző, ki katholikus, nőül vett egy úri családból származó reform, kisasszonyt Veszprémből. Miután a jegyesek úgy óhajták, s ezt az 1844. erre vonatkozó törvény is megengedi, a veszprémi ref. pap esketé őket össze. Mikor azonban Suárra haza mentek, az ottani plébános semmisnek hirdeté házasságukat, s felhivá őket— a más felekezetbelieket is sértegette — hogy ha érvényessé akarják tenni együttlétüket, akkor ő előtte a kath. szertartások szerint esküdjenek meg. Az ügyet még a szószékre is felvivé. Annyira ment a dolog, hogy a szegény boldogok még másodízben is megesküdtek a kath. templomban. Ez eset még a kath. körökben is nagy megütközést okozott. A protestánsok pedig lépéseket akarnak tenni, hogy hasonló botránkoztató esetek többé elő ne forduljanak. *A Mohácsnál leégett „Pontus“ gőzös - a „P. N.“ szerint — 250,000 ft értékű volt. *Egy divatlap szerkesztője nagy hangnyomattal jelenti, hogy a Bulyovszky Lilla asszonyt szinészetünkhöz visszaóhajtó közlemény az csak ő távollétében jelenhetett meg lapjában. Ha ily helyes közlések csak távollétében jelenhetnek meg, akkor közérdekű dolog, hogy minél többször legyen — távol. * A „Idők Tanújának“ a Virághalmi regényére vonatkozólag azt üzenjük, hogy mi sohasem fogjuk meghúzni a lármaharangot azért, ha egy protestáns testvérünk a katholikus egyházi történelem és szertartásoktól meghatva, azokról költői munkákat ir, így eszünkbe sem jutott a velünk egy felekezeten lévő Lisznyait kárhoztatni a miatt, hogy a katholikusok legendáiból nehány költeményt csinált, s a kath. szellemű „Őrangyalban” közli. Valamint az „Oltárvirágok“-ért sem haragudtunk, sőt szerettük volna, hogy ha már egyszer ígérte, meg is adta volna a közönségnek. Ebből láthatja azt. „Tanúja, hogy a vallási meggyőződések tekintetében nem vagyunk türelmetlenek, s e részben hiába hasonlítgat önmagához. * Közelebbi számunkban a „Hollósy Kornélia utoló föllépéséről“ irt czikkünkben két borzasztó sajtóhiba van. Művészi világszolgaiság olvasható , a művészeti világpolgárság helyett. Továbbá lejebb az fordul elő, hogy a művésznő talán eljövend színházunkhoz havonkint vendégül. Mi szeretnők ugyan, ha havonkint eljöne, de ez a szó hibásan volt szedve koronkint helyett. * A balatonfüredi lelkes vendégek aláírási felhívást küldtek szét a füredi nyári színház betetőzése, s illetőleg az építés bevégzése érdekében. Ez alkalommal a pártfogolásra Deák Ferenczet is fölkérték, mint a kinek szavai építenek. *Herczeg Eszterházy 400 éves nagy harangját — az „O. D. P.“ szerint — a bécsi fogadalmi templomnak ajándékozta. * Balogh Zoltán „Uj nemzedék“ czímű szépirodalmi lapot akar kiadni. Főmunkatársul Szabados Jánost választá. * Érdemes megemlíteni, hogy a „Hfutár“ „ügyetlen rendezésű temetési szertartásnak“ nevezi Hollósy L.-né azon búcsú ünnepélyét, melynek szép leírására a nagy politikai lapok is hosszú tárczaczikkeket szentelnek. * Dr. Bókás, a gyermekkórház igazgatója e napokban indul Londonba, dr. Poór Imre is Londonba utazik, még pedig akkor már nejével együtt, kivel aug. 3-án kel össze. *Beszélik, hogy a kath. püspökök egy évi jövedelmük tized részét felajánlották a pápa segélyezésére. * Bécsi lakosok — mint halljuk - legfelsőbb helyre folyamodást adtak be a sajtókörökben elitéltek megkegyelmezése végett. Eddig már 4000-en írták alá. * Passaglia atya 12,000 pap aláírásával kérvényt adott a pápához, a világi hatalom megszüntetése végett. Most a püspökök fel vannak hiva a római szék által, hogy kiátkozás büntetése alatt szorítsák alárendeltjeiket az aláírás visszavonására. ■"Azon sziklafokot Baadenben, hol Beethoven 1824 — 5-ben magasztos műveit szerzé, szoborrá idomítják, s ünnepélyesen fogják leleplezni. * Páris egyik külvárosában egy apácza öltözetű nő egy utczai bizományosnak egy ládát adott át, meg egy üveg bort, melyet megivott. A ládát a lyonpárisi indóházhoz kellett vinnie. Útközben roszul lett, s betért egy csárdába, hol kínok közt halt meg. Kiderült, hogy a bor által meg lön mérgezve. Ennek folytán felbonták a ládát, s egy holt csecsemőt találtak benne. * Cayla a „Siecle“-ben egy indítványt közöl, hogy a „Marseillais“ szerzője, Rouget de L’Isle-nek egy óriás szobrot emeljenek. Terve szerint gyűjteni kellene Francziaországban és külföldön, s egyes adomány 10 centiménél nem lehetne több, hogy így minél többen vehessenek benne részt. — Van min búsulni a szerbeknek, de az is van,ami megvigasztalja őket; nem a konstantinápolyi conferentiát értjük, hanem azon bő szüretet, melyről Belgrádból értesülünk, s mely szerint Szerbiának oly gazdag bortermése van, milyen 20 év óta nem volt. Máris lement az ó bor akójának ára 2 ftra. * A japáni vértanuk szentekké avatását a bécsi Sz. István templomban is megünneplik. — Beregszászból Gulácsi Dezső ur a m. o. vizkárosultak részére 7 ft 50 krt gyűjtött és küldött be lapunk kiadóhivatalához. — A hg. Clary sorsjegyek jul. 30-kihúzásánál a fényerő 15,119 sz. nyert 12,000 frtot, száz forintot nyertek: 14472 20275 17294 20627 36994 3895 4202 13623 33458 27107 18331 41597 23881 21318 24178 21381 20780 hatvan frtot nyertek : 36246 26268 19920 7402 20827 12238 24732 31613 31191 21481 21238 7168 3928 13538 36678 32287 27066 14998 20082 36973 36365 7985 22737 1x252 19108 TÁRGZA. Gróf Cavour jellemrajza. (Ártom után : Beniczky Emil.) (Folytatás.) Midőn az 1859-diki év deczemberében parancsát vevém, a párisi ut előkészületeinek megtétele végett, elcsodálkoztam, látva, hogy milyen jól néz ki. Villafrancából visszatértekor sápadt, zilált volt, s három nap alatt néhány évet öregedett. S most néhány hónap alatt Leriben felépült. Kétségkívül a kedvező kilátás okozá azon lázas örömet, mit ez alkalommal rajta megbámultam. Belső ösztöne késztető ismét a hatalom birtokába jutni. Először Aemiliát, azután Toskánát bekebelezni volt a terv, melynek valósulása végre az olasz egységet lehetővé teszi. Tudjuk, hogy ez miként sikerült, s már azon keserűségre is czéloztam, melyet Nizza és Savója miatt tűrnie kellett. E szomorú tárgynál nem kell tovább időznöm. Csak azt akarom megemlíteni, hogy ekkor voltam először szerencsés egy nagyobb beszédének kidolgozásában részt venni, s talán nem lesz érdektelen, ha előkészületi módját e helyt elmondom. Rendesen néhány napig szövődni hagyta a vita szálait a kamarai ülésekben. Keresetlen, nem-törődömséggel ült miniszteri padján tollkésével játszadozva, elleneinek sortüzét egy próbált harczos nyugalmával állva ki, s úgy látszik, hogy a mondottakat figyelemre se méltatja. Azonban egy szó sem kerülte ki figyelmét. Lassankint és egy öntudatlan belső működés által képződött agyában beszédének terve A nélkül, hogy csak egy szót is leírt volna, sőt anélkül, hogy a számok kivételével, feljegyzett volna valamit, elégséges volt, ha azon nap reggelén, midőn szólandó volt, egy óra hosszáig gondolkodott, hogy gondolatait a kellő alakba öltöztesse. Életének utolsó éveiben szokásává vált, a főpróbákat jelenlétemben tartani meg. Velem szemközt ülve, vizsgálta arezomon azon hatást, melyet finoman, erős szálakból szőtt következtetései reám gyakoroltak. Néha tekintetével kérdeze, vagy az őt ki nem elégítő pontokra nézve észrevételek tételére szólított fel. Az álokoskodást és a szóvirágot kerülte; egyedül arra törekedett, hogy meggyőzzön, s ez véleményem szerint sikerült is neki. Anélkül, hogy valaha túlságokba vagy paradoxonokba esett volna, a kérdéseket új világításban állítá elő, és oly természetes alakban, hogy ellenei csodálkoztak, miként foghatták fel másképen? A közhelyeket szorgosan kerülte beszédében, de bár újak lévén, az általa kimondott eszmék közös birtok látszottak lenni, mert bennük mindenki a vita magvát, a valóságos eredményt, a helyzeten uralgó erőt ismerte fel. Olasz kiejtése nehézkes, döczögős, a fület kellemetlenül érintő volt, és mégis, ha a két kamra szavazatát összeállítanék, kitűnnék, hogy a vita eredményét többnyire az ő beszéde döntötte el. Szónoki fényes tehetségek és elragadó külső nélkül, meg volt benne az ügyes és áttekintő ész hatalmas tulajdona, mely győző egyszerűséggel és ellenállhatlan világossággal fejtette szét az okokat. Ha eszméi logikai rendbe voltak szedve, nem volt megszakítás, mely a kerékvágásból kiterelhette volna. Hányszor volt alkalmam, a kamra karzatáról hallva a reggel előttem elmondott beszédet, elméjének hűségét bámulni. Néha azon szavak, melyek nekem feltűntek, a gyűlés vidor tetszésével találkoztak, még gyakrabban rögtönözte mondatait, de a gondolat mindig ugyanaz maradt, és előre megmondhattam volna szomszédomnak, a mellékokok mily sorozata után ér a végkövetkezményhez. Midőn e határtalan elmehűség felett egy ízben csodálkozásomat nyilvánítom előtte, válaszold : „Nem volnék oly biztos, ha beszédemet leírnám. Ahelyett, hogy mint most a szavak rögtönzésébe bízva, egyedül az eszmét követem, kényszerülve volnék, szó szerint a leírotthoz tartani magamat, és még ha súgom volna is, mint tisztelt elleneimnek van, gyakran megakadnék. Ifjúkoromban mennyiségtani feladványok főbeli megoldásához szokva, képessé lettem az alapszabályokat és következtetéseket összesíteni, melyek mindig csatasorban maradnak és engem soha sem hoznak zavarba.“ Mennyiségtani tanulmányaira gyakran visszatért és mondá, hogy a politika vagy erkölcstan minden kérdésre egy görbe vonal, melynek elemeit a végtelen számítás valamelyik módjára kell visszavezetni. Egy napon, midőn felfogásom szerint, a politikai ügyek vezetésében a mennyiségtannak igen tágas tért jelölt ki, azon megjegyzést bátorkodtam tenni, hogy Angolország kormányzását alig bízta volna Newtonra, aki pedig a világot kormányzó törvényeknek oly alapos ismerője volt. A belső megnyugvás mosolya vonult el ajkai felett, és mondá, hogy az államgazdászat és a történelem tanulmányozása, utazásai és az emberek ismerete ép annyit használtak,mint az elvont tudományok. S mégis nagyon tudatlannak képzelé magát; „mert, — úgymond, — sem latinul, sem görögül nem értek, e felett, téve hozzá mosolygva, életemben egy verset sem írtam, s könnyebb nekem Olaszországot, mint egy sonettet csinálni.“ A dilettantismustóli iszonya annyira ment, hogy mindig azt állítá: miként nincs műérzéke , füle a zene és szeme a festmények és faragványok megítélésére. Mindamellett majdnem erőszakolta Verdit, hogy a képviselői állást elfogadja. „Aki a Troubadourt írta, úgymond, az a nemzeti parlamentben is helyet foglalhat.“ Bolognában egyszer megleptem őt, midőn a képtárlatban Raphael Cecíliáján bámulva gyönyörködök; beszélgetés fejlődött ki köztünk Sistina és Cecilia szépségei fölött; — miből tapasztaltul, hogy közönye a szépművészetek iránt inkább szokás, mint széptani érzés hiánya volt. A philosophiával ép igy volt; gyakran mondá nekem, a társalgását elevenítő mosoly kíséretében: „Mit gondol ön az én-ről és nem én-ről, az alany és állítmányról, a véges és végtelenről ? Mindezt öcsémre kell hagynom, mi megosztozunk egymással; ő az eszményivel és én a gyakorlatival foglalkozom.“ Ezen megjegyzések daczára nem volt ö közönbös az emberi végzet nagyszerű problémái iránt. Erősen hitt az emberiség haladásában, mely szerinte különösen a nép nevelésében és jobbításában állott. A socialismust, mint az egyéni szabadság tagadását, amelyet ő a belkormányzat tökélyének tartott, nem szerette. De hozzátette, hogy az angol szegény pénztárak szükségességét elismeri, mert ott, ahol munkajog nem létez, szükséges a segélyzés. Halála előtt néhány nappal is jelét adta a munkásosztály felőli szorgos gondoskodásának. A turini péklegények megszűntek dolgozni. Pékmesterét hivatta el, és bizalmasan megkérdő, hogy mily feltételeket szabnak a mesterek a legényeknek. Másnap egyidejűleg kellett volna a mesterek és legények küldöttségét fogadnia, azonban hirtelen megbetegedett. A vagyonos