Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-01 / 176. szám

den olynemű iparü­zleti részvényekre, melyek a bécsi börzén napi árfolyammal birnak 6%-tól, egy — két, — vagy három hónapra előre fizetendő kamatok és a 30. §-ban meghatározott iratdijak mellett; az eféle kölcsönöknél megkivántatik, hogy a kölcsönvevő azt — miszerint azon értékpapí­rok valóban sajátjai­t kellően kimutassa. Az ilyféle papírok értékét az igazgató-választ­mány időről időre meghatározandja, azonban e meg­alapítás a bécsi börze napi árfolyamának % öd ré­szét felül nem múlhatja. A kölcsönvevő zálogul átadott papírjain kívül, a kölcsönvett pénznek egész összegéről oly értelmű­ téritvényt adand, mely szerint magát kötelezi, hogy azon esetre, ha az általa letett papirok folyama 10%­­tólival lejebb szállana, az intézet részéről hozzá inté­zendő felszólításra 24 óra alatt a hiányt kipótolandja; szabadságában állván ellenesetben az intézetnek maga biztosítására a letett papíroknak egész — vagy részletes eladását eszközölni, és a bejött összegből követelését magának visszatartani, mely összeg — ha a tartozás lerovására nem lenne elégséges — a térítvényt kiadó a részéről fizetetlen maradt mennyi­ségre nézve továbbá is az intézet világos adósságá­nak tekintetik. B) Szabad királyi városok, közsé­gek, és magánosok betáblázott kötelezvé­nyeire. Az ily kötelezvények értékét,­­ figyelve az azok után járó kamatokra, szintén az igazgató-vá­­lasztmány határozandja meg, mindazáltal értékük %-énél nagyobb előlegezés azokra nem adathatik. C) Arany és ezüst értékekre(a munkát nem tekintve) belértéke %-e erejeig; azonban ily zá­lognak legalább is annyi értékűnek kell lennie, hogy arra 20 ft előlegeztethessék. D) Cs. kir. vert aranyra, egy egy darab után 4 ftot számítván. Az A) és C) alatti előlegezésnél, a 30. §-ban meg­határozott iratdíjon kivül, még becslési és tartási díj is számittatik. Ámbár mindezen előbocsátott előlegek csak 3 hónapra történnek, mindazáltal mégis az illető fél meg­keresésére a leteendők letétele mellett — a visszafi­zetési idő további 1, 2 vagy 3 hónapra meghosszab­bítható ; ellenben ha az előlegezés maga idejében vissza nem fizettetik, vagy a visszafizetés határidejé­nek meghosszabbítása nem eszközöltetik, az igaz­gató-választmánynak jogában, sőt kötelességében áll, az intézetet a zálog eladása által azonnal kármente­síteni, s az eladott jószágból az egylet követelését teljesen fedező összegnek levonása után fenmaradan­­dott pénzt az illető betevőnek kézbesíti; végre III. Az intézet leszámítol: Idegen váltó­kat, mi körül az eljárás az igazgató-választmány kö­réhez tartozik. Végzés hozatalára az igazgatón kívül 5 tag jelenléte kívántatik, kik közül legalább kettő­nek szakértőnek kell lennie. A szavazás nyilvánosan történik és általános szótöbbség határoz. E vizsgáló választmánynak egy tagja sem sza­vazhat önmaga vagy érdektársa által kiadott váltók tárgyalása alkalmával. A leszámítolásul elfogadható váltóknál követ­kező kellékek kivántatnak meg: a) hogy a váltók arany vagy osztrák értékű legalább 100 ftról legye­nek kibocsátva; b) lejáratukig legfölebb 3 hónapra szóljanak; c) fizetési helyük Kaposvár legyen ; és végre d) három váltóképes egyén aláírásaikkal el­­látva legyenek. 26. §. Kölcsönökért jelentkező folyamodók kö­zött — a­mennyiben mindannyian kielégíthetők nem lennének — azé az elsőség, ki előbb nyújtá be folya­modványát. 27. §. A kikölcsönzött összegnek — a takarék­ Íiénztár részérőli felmondhatás ideje, — bármily nagy egyén is a kölcsönadott tőke, — három hónapra ha­­tároztatik. 28. §. Az igazgató-választmány, a felek irányá­ban a kért kölcsön utalványozása vagy megtagadá­sa, úgy a leszámítolásul beadott váltók elfogadása vagy visszautasítása esetében, határozatát indokolni nem köteles. 29. §. A leszámítolásul elfogadott váltók után 6%-tóli kamat számittatik. 30. §. Minden kölcsön, előleg és leszámítolási ügyletnél, mely 50 ftot meghalad, — iratdíjak fize­tendők; jelesen egy hónapra 10, kettőre 20 és há­romra 30 kr; ezen díj, valamint a kamatok is előle­­gesen fizetendők. 31. §. A takarékpénztár bevételei állanak: 1) az alaptőke kamataiból, 2) a jutalmazási tőkéből, 3) a betevők betételeikből, 4) az intézet jövedelméből, melyek a) kikölcsönözött tőkék kamataiból, b) a tartaléktőke kamataiból, c) a leszámítolási ügyletből, d) a könyvecske-díjakból és e) az irat- és letéti díjakból folynak a pénz­tárba 32 §. Az intézetnek soha szabadságában nem álland­ó kezelése allatti pénzeket üzérkedési vállala­tokra — bármi szin alatt is — fordítani, hanem kö­teles azokat közvetlenül és csupán biztos, és kiszá­mított kamatozással gyümölcsöztetni. 33 §. Az intézet kiadásai közé tartoznak: 1. a betétesek és ezek kamatainak fizetése, 2. a tiszviselők és szolga javadalmaztatása 3. az igazgatási és kezelési költségek, milyen­ek a szállásbér, fa, világítás, írószerek, sajtó, posta, s több efélékre megkivántató költségek. 34. §. A pénztári számadás naponkint berekesz­­tetik — és a pénzkészlet kerek számban a főpénztárba tétetik, — mely az igazgató, napi biztos és pénztár­nok hármas zárával van ellátva. A kézi pénztárban, — mely hasonlólag hármas, t. i. a napi biztos, könyv­vivő és pénztárnok zára alatt létezik, — csak annyi pénz tartatik vissza, mennyi a körülményekhez ké­pest az üzlet napi szükségeinek fedezésére megki­vántatik. 35. §. Minden félév lefolytával, t. i. junius 30-án és deczember 31-én főszámlazárlat eszkö­zöltetik, és a kezelési forgalomnak mérlegezése. 36 §. Mihelyt az egész évi tiszta jövedelem tudva leend, — az legott 3 hasonló részre osztatik, 2/3-ad rész a részvényesek között mint osztalék fel­­osztatik ; %-ad rész pedig a tartaléktőke növelésére fordittatik mindaddig, mig a 38-ik §-ban körülírt eset bekövetkezik. 37. §. Ha valaki osztaléki illetményét egy év alatt föl nem veszi, az az intézet javára kitökésiz­­tetik és az illető a törvényes elévülés határideje alatt csak az osztaléki összegre tehet igényt nem, pedig ennek kamataira is. 38. §. Ha a tartaléktőke az alaptőke felére növekedik, ez esetben a részvényesek részvényeik utáni betéteseikből 50%-ot viszavesznek, a többit pedig akkor kapják vissza, ha a tartaléktőke 40,000 ftra szaporodott, fenmaradván nekik mind­azáltal ekkor is részvényeik számához aránylag az azok után háromlandó haszonbani részesülésük. 39. §. Az előző §-ban említett tőkenövekedés bekövetkezvén, a tiszta jövedelem utolsó harmadá­nak már csak ‘/3-da fog járulni a tartaléktőkéhez,­­­­ha pedig a jutalmazási tőke alapítására fordittatik, melynek rendeltetése leend közmunkások osztályá­nak a gazdálkodásra és takarékosságra felserkentést és ösztönt nyújtani. 40. §. Ezen jutalombani részesülést igényelhet­­tek mindazon kézi munkások, kik 10 éven át a taka­rékpénztárba havonkint folytonosan 1 ftot betettek a nélkül, hogy ez idő alatt visszafizetést követeltek volna. 41. §. Ezen időtől fogva ilyen betevő elte fogy­táig az egyleti pénztárból havonkint 1 ftot vehet fel. E javadalmazás azonban megszűnik, ha tőkéjét, — mely neki egyébiránt 151 ft. 32 krral mindenkor kivételi vagy örökhagyományozási rendelkezésre áll — visszavenni kívánja. 42. §. Elévülési határidőül a törvényes 32­ év szabatik ki. Ha ennél fogva valaki betétele keltétől ezen egész idő alatt semmi visszafizetést sem követelt, annak betétele úgy tekintetik, mint ha arról, s annak kamatjavadalmáról az intézet javára lemondott volna. Ez esetben a 33-ik év első napján az nevét elveszítvén, — mint adomány, — a jutalmazási alap javára átiratik. (Folyt. köv.) ÚJDONSÁGOK. *Gróf Eszterházy, gróf Apponyi és a fő­­kanczellár­juk 29-én öt óráig tartó értekezletet tar­tottak, melynek tárgya titok. A bécsi lapok már ta­lálgatják, hanem e találgatások nem nagy hitelre méltók. * Hollósy L.-nét azon éjen, melyen búcsú­­előadását tartá­ írók és zenészek éji zenével tisztelék meg. Ez a művésznőhöz méltó rendkívüli éji zene volt. Az első hegedűt Reményi játsza, s ott voltak a főváros kitűnő zeneszerzői, s néhány tagja a Bun­kó-zenekarnak. * A p­e­s­t­i vízvezetés Ugye (a főváros ez égető — és szomjaztató — kérdése) lassan halad előre. Most a tárgyalás alatt lévő tervjavaslat H­o­ll­án Er­­n­ő úr indítványára bírálat alá vétetett, hogy az ki­­vihető-e úgy, hogy a város aesthetikai és egészségi követelményeinek megfeleljen, s a tőkebirtokosok­nak némi biztosítékot adjon. Míg e vizsgálat befejez­tetik, addig a további tanácskozás meg lesz szüntet­ve. P­r­e­i­s­z tanár ur, a vállalat érdekéből Német-, Franczia- és Angolországba utazik. Vajha mi­előbb létesítenék e valóban szüls­éges vállalatot. * A magyar tud. Akadémia két uj érdekes kiadványát kü­ldé be- Egyik a Csengery Antal által szerkesztett „Magyar akadémiai értesítő“ 3-dik köte­tének első füzete, következő tartalommal : „Török­magyar viszonyok“ R­átír Kár­oly­tól, „Kant és bírálatának érvényességéről“ bölcselmi értekezés Pu­rg­stall­er Kai Józseftől, és a „Pantheismus és személyes isten“ Greguss Ágosttól. Másik az aka­démia évkönyvei 10-dik kötetének VI dik darabja, mely Szabó Józsefi tag értekezését hozza „Egy continentalis emelkedés és sülyedésről Európa délke­leti részén,“ öt kőnyomatu táblával. Ára 2 ft. A kiál­lítás díszes, mint az akadémia minden nyomtatvá­nyáé. * Ö cs. K. apostoli Felsége az ebédi egy­házközségnek egy uj kath. templom építésére magán pénztárából 500 ftot ajándékozott. *Abbé Richárd a kiégett Hortobágyon jár­ván, azt mondá, hogy most nincs a tenger mennyisé­gű jószágnak (barmoknak) mit enni, és nem is lesz, ha csak tiszai zsilipek által a Hortobágyot már a jövő évben el nem árasztják, néhány év múl­va futott kutak sem fognak többé illyes, általa még nem látott, sőt nem is képzelt, élőfa nélküli rengeteg pusztaságon a barmok számára vizet szolgáltatni. Igyekezni kellene tehát a zsilipek csinálásán, s mint a Sürg. megjegyzi, ha módjában áll Debreczen­­nek, segítsen mielőbb magán, mert ha a már most is elsatnyult, s megkövesedett tőke­gulyák elestek, eladattak s elszéledtek — Debreczen csak volt, de többé nem lesz. Abbé Richárdról érdekességképen írják, hogy e vigkedélyű­ pap nálunk a meleget kiáll­­hatlannak mondá, (no de azért mi mégis csak kiált­juk,) vizet nemcsak hogy nem­ iszik, hanem ha vizs­gálni akarja is, legfölebb az ujját mártja bele. Állít­ja, hogy akár gyalog, akár szekéren, ha valami, mely a föld gyomrában rejlő­dő forráshoz ér, bizonyos kimagyarázhatlan, némi hevüléssel járó érzés futja át egész valóját. * H­i­r­e jár, hogy a Luczenbacher testvérek jövő évre a Margit-szigeten 12 svájczi stylű házat akarnak építtetni, s e kies szigetre rendes gőzhajót járatnak. Azonban az uradalmi igazgatóság úgy gondolkozik, hogy kár lenne megzavarni e sziget ár­kádjai csendjét. * Gróf Széchenyi Istvánnak a városház tanácstermében látható s carrarai márványból készí­tett mellszobrát, e napokban érezhetőkből álló föl­­irással látták el. * A f­i­u­m­e­i orosz konzulságot, mely ott több év óta működik, nem sokára végképen megszünte­tik. Baj e lelkes város üzleti forgalmára. * A s.-p­a­t­a­k­i tanulóság közt kitört betegség­ről szóló hírek túlzottak voltak. 1200 ifjú közül ez évben csak 50 kóreset fordult elő, s áldozatul négy egyén esett. * Magó­cs­on 14 ház égett le. A kár 14,000 ftra becsültetik. * Hajdu-Nánáson az adópénztárat föl akarták törni, de a Wertheim-féle láda megnyitásá­val nem tudtak boldogulni. A tolvajok úgy mentek el, a­hogy jöttek — üres kézzel. * Temesváron Knezevics szerb színtár­sulata tart előadásokat a városi színpadon. * A Luczenbache­r-testvérek „Mátyás ki­rály” nevű gőzöse jul. 28-án kötött ki először az ál­taluk Duna-Szekcsőn nyitott állomáson. A közönség éljenekkel és harsány zenével fogadta. Mindenki óhajtja, hogy e derék magyar vállalat minél nagyobb virágzásnak örvendjen. * II.­M­i­h­á­l­y­r­ó­l írják nekünk, hogy ott egy fiatal ember nagy hévvel izgat a szláv elkülönzési elvek mellett. Sőt most már túlment a pánszlávismus határain, s a „russismus“ jövőjét hirdeti. Állítja, hogy az azon vidéki nép — bármily vallásu — nem szláv, hanem orosz- Az mi még sajnosabb, ez izgatónak — mint a jelekből látszik — allattomban más társai is akadtak. *Bohácsy Antal trencsénmegyei írnok „Dus­­fy“-ra, Heidelberger Antal pestmegyei főpénz­­tárnok „Alsonyi“-ra, Mlak­er Antal egri lakos „Tavasi“-ra, Berger Vilmos magyar biztositó tár­sulati hivatalnok „Ormodira“ változtatók vezeték ne­veiket. * Veszprémből írják a „P. Naplódnak, hogy ott egy, az országos törvénybe ütköző eljárás történt. A svár­i jegyző, ki katholikus, nőül vett egy úri családból származó reform, kisasszonyt Veszprémből. Miután a jegyesek úgy óhajták, s ezt az 1844. erre vo­natkozó törvény is megengedi, a veszprémi ref. pap es­­keté őket össze. Mikor azonban Suárra haza mentek, az ottani plébános semmisnek hirdeté házasságukat, s felhivá őket— a más felekezetbelieket is sér­tegette — hogy ha érvényessé akarják tenni együ­tt­­létü­ket, akkor ő előtte a kath. szertartások szerint esküdjenek meg. Az ügyet még a szószékre is felvi­­vé. Annyira ment a dolog, hogy a szegény boldogok még másodízben is megesküdtek a kath. templomban. Ez eset még a kath. körökben is nagy megütközést okozott. A protestánsok pedig lépéseket akarnak tenni, hogy hasonló botránkoztató esetek többé elő ne forduljanak. *A Mohácsnál leégett „Pontus“ gőzös­­ - a „P. N.“ szerint — 250,000 ft értékű volt. *Egy divatlap szerkesztője nagy hang­nyomattal jelenti, hogy a Bulyovszky Lilla asszonyt szinészetünkhöz visszaóhajtó közlemény az csak ő távollétében jelenhetett meg lapjában. Ha ily helyes közlések csak távollétében jelenhetnek meg, akkor közérdekű dolog, hogy minél többször legyen — távol. * A „Idők Tanújának“ a Virághalmi regé­nyére vonatkozólag azt üzenjük, hogy mi sohasem fogjuk meghúzni a lármaharangot azért, ha egy pro­testáns testvérünk a katholikus egyházi történelem és szertartásoktól meghatva, azokról költői munká­kat ir, így eszünkbe sem jutott a velünk egy feleke­­zeten lévő L­i­s­z­n­y­a­i­t kárhoztatni a miatt, hogy a katholikusok legendáiból nehány költeményt csinált, s a kath. szellemű „Őrangyalban” közli. Valamint az „Oltárvirágok“-ért sem haragudtunk, sőt szerettük volna, hogy ha már egyszer ígérte, meg is adta volna a közönségnek. Ebből láthatja azt. „Tanúja,­ hogy a vallási meggyőződések tekintetében nem vagyunk türelmetlenek, s e részben hiába hasonlítgat önma­gához. * Közelebbi számunkban a „Hollósy Kornélia utoló föllépéséről“ irt czikkünkben két borzasztó sajtóhiba van. Művészi világ­sz­o­l­gaiság olvas­ható , a művészeti világpolgárság helyett. Továbbá lejebb az fordul elő, hogy a művésznő talán eljövend színházunkhoz havonkint vendégül. Mi szeretnők ugyan, ha havonkint eljöne, de ez a szó hibásan volt szedve koronkint helyett. * A balaton­fü­redi lelkes vendégek alá­írási felhívást küldtek szét a füredi nyári színház betetőzése, s illetőleg az építés bevégzése érdekében. Ez alkalommal a pártfogolásra Deák Ferenczet is fölkérték, mint a kinek szavai építenek. *Herczeg Eszterházy 400 éves nagy harang­ját — az „O. D. P.“ szerint — a bécsi fogadalmi templomnak ajándékozta. * Balogh Zoltán „Uj nemzedék“ czímű szépirodalmi lapot akar kiadni. Főmunkatársul Sza­bados Jánost választá. * Érdemes megemlíteni, hogy a „Hfutár“ „ügyetlen rendezésű temetési szertartásnak“ nevezi Hollósy L.-né azon búcsú ünnepélyét, melynek szép leírására a nagy politikai lapok is hosszú tárczaczik­­keket szentelnek. * Dr. Bókás, a gyermekkórház igazgatója e napokban indul Londonba, dr. Poór Imre is Lon­donba utazik, még pedig akkor már nejével együtt, kivel aug. 3-án kel össze. *Beszélik, hogy a kath. püspökök egy évi jövedelmük tized részét felajánlották a pápa segélye­zésére. * B­é­c­s­i lakosok — mint halljuk - legfelsőbb helyre folyamodást adtak be a sajtókörökben elitél­tek megkegyelmezése végett. Eddig már 4000-en ír­ták alá. * P­a­s­s­a­g­l­i­a atya 12,000 pap aláírásával kérvényt adott a pápához, a világi hatalom megszün­tetése végett. Most a püspökök fel vannak hiva a ró­mai szék által, hogy kiátkozás büntetése alatt szorít­sák alárendeltjeiket az aláírás visszavonására. ■"Azon sziklafokot B­a­a­d­e­n­b­e­n, hol Bee­thoven 1824 — 5-ben magasztos műveit szerzé, szo­borrá idomítják, s ünnepélyesen fogják leleplezni. * P­á­r­i­s egyik külvárosában egy apácza öltö­zetű nő egy utczai bizományosnak egy ládát adott át, meg egy üveg bort, melyet megivott. A ládát a lyon­­párisi indóházhoz kellett vinnie. Útközben roszul lett, s betért egy csárdába, hol kínok közt halt meg. Ki­derült, hogy a bor által meg lön mérgezve. Ennek folytán felbonták a ládát, s egy holt csecsemőt talál­tak benne. * C­a­y­l­a a „Siecle“-ben egy indítványt közöl, hogy a „Marseillais“ szerzője, Rouget de L’Isle-nek egy óriás szobrot emeljenek. Terve szerint gyűjteni kellene Francziaországban és külföldön, s egyes ado­mány 10 centiménél nem lehetne több, hogy így mi­nél többen vehessenek benne részt. — Van min búsulni a szerbeknek, de az is van,a­mi megvigasztalja őket; nem a konstantinápolyi con­­ferentiát értjük, hanem azon bő szüretet, melyről Bel­­grádból értesülünk, s mely szerint Szerbiának oly gazdag bortermése van, milyen 20 év óta nem volt. Már­is lement az ó bor akójának ára 2 ftra. * A j­a­p­á­n­i vértanuk szentekké avatását a bécsi Sz. István templomban is megünneplik. — Beregszászból Gulácsi Dezső ur a m. o. vizkárosultak részére 7 ft 50 krt gyűjtött és kül­dött be lapunk kiadóhivatalához. —­ A hg. Clary sorsjegyek jul. 30-ki­húzásá­­­­nál a fényerő 15,119 sz. nyert 12,000 frtot, száz forin­tot nyertek: 14472 20275 17294 20627 36994 3895 4202 13623 33458 27107 18331 41597 23881 21318 24178 21381 20780­­ hatvan frtot nyertek : 36246 26268 19920 7402 20827 12238 24732 31613 31191 21481 21238 7168 3928 13538 36678 32287 27066 14998 20082 36973 36365 7985 22737 1x252 19108 TÁRGZA. Gróf Cavour jellemrajza. (Ártom után : Beniczky Emil.) (Folytatás.) Midőn az 1859-diki év deczemberében paran­csát vevém, a párisi ut előkészületeinek megtétele végett, elcsodálkoztam, látva, hogy milyen jól néz ki. Villafrancából visszatértekor sápadt, zilált volt, s három nap alatt néhány évet öregedett. S most néhány hónap alatt Leriben felépült. Kétségkívül a kedvező kilátás okozá azon lázas örömet, mit ez al­kalommal rajta megbámultam. Belső ösztöne készte­tő ismét a hatalom birtokába jutni. Először Aemiliát, azután Toskánát bekebelezni volt a terv, melynek va­­lósulása végre az olasz egységet lehetővé teszi. Tudjuk, hogy ez miként sikerült, s már azon keserűségre is czéloztam, melyet Nizza és Savója miatt tűrnie kellett. E szomorú tárgynál nem kell tovább időznöm. Csak azt akarom megemlíteni, hogy ekkor voltam először szerencsés egy nagyobb beszé­dének kidolgozásában részt venni, s talán nem lesz érdektelen, ha előkészületi módját e helyt elmon­dom. Rendesen néhány napig szövődni hagyta a vita szálait a kamarai ülésekben. Keresetlen, nem-törő­­dömséggel ült miniszteri padján tollkésével játsza­dozva, elleneinek sortüzét egy próbált harczos nyu­galmával állva ki, s úgy látszik, hogy a mondotta­­­­kat figyelemre se méltatja. Azonban egy szó sem ke­rülte ki figyelmét. Lassankint és egy öntudatlan belső működés által képződött agyában beszédének terve­ A nélkül, hogy csak egy szót is leírt volna, sőt a­nélkül, hogy a számok kivételével, feljegyzett vol­na valamit, elégséges volt, ha azon nap reggelén, midőn szólandó volt, egy óra hosszáig gondolkodott, hogy gondolatait a kellő alakba öltöztesse. Életének utolsó éveiben szokásává vált, a főpróbákat jelen­létemben tartani meg. Velem szemközt ülve, vizsgál­ta arezomon azon hatást, melyet finoman, erős szá­lakból szőtt következtetései reám gyakoroltak. Néha tekintetével kérdeze, vagy az őt ki nem elégítő pon­tokra nézve észrevételek tételére szólított fel. Az álokoskodást és a szóvirágot kerülte; egyedül arra törekedett, hogy meggyőzzön, s ez véleményem sze­rint sikerült is neki. A­nélkül, hogy valaha túlságokba vagy para­doxonokba esett volna, a kérdéseket új világításban állítá elő, és oly természetes alakban, hogy ellenei csodálkoztak, miként foghatták fel másképen? A köz­helyeket szorgosan kerülte beszédében, de bár újak lévén, az általa kimondott eszmék közös birtok lát­szottak lenni, mert bennük mindenki a vita magvát, a valóságos eredményt, a helyzeten uralgó erőt is­merte fel. Olasz kiejtése nehézkes, döczögős, a fület kellemetlenül érintő volt, és mégis, ha a két kamra szavazatát összeállítanék, kitűnnék, hogy a vita ered­ményét többnyire az ő beszéde döntötte el. Szónoki fényes tehetségek és elragadó külső nélkül, meg volt benne az ügyes és áttekintő ész hatalmas tulajdona, mely győző egyszerűséggel és ellenállhatlan világos­sággal fejtette szét az okokat. Ha eszméi logikai rendbe voltak szedve, nem volt megszakítás, mely a kerékvágásból kiterelhette volna. Hányszor volt al­kalmam, a kamra karzatáról hallva a reggel előttem elmondott beszédet, elméjének hűségét bámulni. Néha azon szavak, melyek nekem feltűntek, a gyűlés vidor tetszésével találkoztak, még gyakrab­ban rögtönözte mondatait, de a gondolat mindig ugyanaz maradt, és előre megmondhattam volna szom­szédomnak, a mellékokok mily sorozata után ér a vég­következményhez. Midőn e határtalan elmehűség fe­lett egy ízben csodálkozásomat nyilvánítom előtte, válaszold : „Nem volnék oly biztos, ha beszédemet leírnám. A­helyett, hogy mint most a szavak rögtön­zésébe bízva, egyedül az eszmét követem, kénysze­rülve volnék, szó szerint a leírotthoz tartani magamat, és még ha súgom volna is, mint tisztelt elleneimnek van, gyakran megakadnék. Ifjúkoromban mennyiség­­tani feladványok főbeli megoldásához szokva, képes­sé lettem az alapszabályokat és következtetéseket összesíteni, melyek mindig csatasorban maradnak és engem soha sem hoznak zavarba.“ Mennyiségtani ta­nulmányaira gyakran visszatért és mondá, hogy a politika vagy erkölcstan minden kérdésre egy görbe vonal, melynek elemeit a végtelen számítás valame­lyik módjára kell visszavezetni. Egy napon, midőn felfogásom szerint, a politikai ügyek vezetésében a mennyiségtannak igen tágas tért jelölt ki, azon meg­jegyzést bátorkodtam tenni, hogy Angolország kor­mányzását alig bízta volna Newtonra, a­ki pedig a vilá­got kormányzó törvényeknek oly alapos ismerője volt. A belső megnyugvás mosolya vonult el ajkai felett, és mondá, hogy az államgazdászat és a történelem tanul­mányozása, utazásai és az emberek ismerete ép annyit használtak,mint az elvont tudományok. S mégis nagyon tudatlannak képzelé magát; „mert, — úgymond, — sem latinul, sem görögül nem értek, e felett, téve hozzá mosoly­gva, életemben egy verset sem írtam, s könnyebb nekem Olaszországot, mint egy sonettet csinálni.“ A dilettantismustóli iszonya annyira ment, hogy mindig azt állítá: miként nincs műérzéke , füle a zene és szeme a festmények és faragványok megí­télésére. Mindamellett majdnem erőszakolta Verdit, hogy a képviselői állást elfogadja. „A­ki a Trouba­­dourt írta, úgymond, az a nemzeti parlamentben is helyet foglalhat.“ Bolognában egyszer megleptem őt, midőn a képtárlatban Raphael Cecíliáján bámulva gyönyörködök; beszélgetés fejlődött ki köztünk Sistina és Cecilia szépségei fölött; — miből tapasz­taltul, hogy közönye a szépmű­vészetek iránt inkább szokás, mint széptani érzés hiánya volt. A philosophiával ép igy volt; gyakran mondá nekem, a társalgását elevenítő mosoly kíséretében: „Mit gondol ön az én-ről és nem én-ről, az alany és állítmányról, a véges és végtelenről ? Mind­ezt öcsémre kell hagynom, mi megosztozunk egymással; ő az eszményivel és én a gyakorlatival foglalkozom.“ Ezen megjegyzések daczára nem volt ö közönbös az emberi végzet nagyszerű problémái iránt. Erősen hitt az emberiség haladásában, mely szerinte külö­nösen a nép nevelésében és jobbításában állott. A socialismust, mint az egyéni szabadság tagadását, a­melyet ő a belkormányzat tökélyének tartott, nem szerette. De hozzá­tette, hogy az angol szegény pénz­tárak szükségességét elismeri, mert ott, a­hol munka­jog nem létez, szükséges a segélyzés. Halála előtt néhány nappal is jelét adta a munkásosztály felőli szorgos gondoskodásának. A turini péklegények megszűntek dolgozni. Pékmesterét hivatta el, és bi­zalmasan megkérdő, hogy mily feltételeket szabnak a mesterek a legényeknek. Másnap egyidejűleg kel­lett volna a mesterek és legények küldöttségét fo­gadnia, azonban hirtelen megbetegedett. A vagyonos

Next