Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-01 / 176. szám

803.- II. évfolyam. k Péntek augusztus 1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 2. sz. 2. emelet.­iadó-hivatal Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illeti minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. — A­ lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatok. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő­ napok kivé­­­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! j Egészésre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre i ft Előfizetést nyitunk a ,MAGYARORSZÁG* inlins-not­VIP.r 3 havi folyamára 5 ft. — kr. Juliua-october 3 havi folyamára 5 ft. — kr Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. „ decemb. 6 „ „ 9 „ — » Aug.-october 2 „ „ 3 „ 50 „ „ decemb. 5 „ „ 8 „ — *, 1 hóra . ....................................1 r> 80 „ 176. SZ. Pest, jnlins 31. (il.) Minél több sürgöny hirdeti Párisból, hogy az egyházi birtok elleni merénylet nem kisértetett meg, s minél több félhivatalos, illetékes, sugalmazott s más ily természetű tudósítás erősíti,hogy az szán­dékban sem vett: a félsziget közönsége köré­ben annál hathatósabban nyilatkozik a vágy, annál határozottabb jellemet ölt a törekvés, hogy Olaszor­szág minél előbb, s minél egyenesebben jusson fővá­rosának birtokába. Az egyházi birtok­bolygatás hirszellőjét kezdetben a táviró, s ennek nyomán a hirlapok szállitgaták; most azonban már az olasz törvényhozás is hallat hango­kat, melyek elég értelmesen bizonyítják, hogy szél zúg ott, hol a falombok hajladoznak, s tűz képezi forrását az emelkedő füstoszlopoknak. A franczia diplomatiának halasztgató határo­zatlansága, s az olasz kormánynak szövetségese iránti hódolata megfogyasztá a cselekvő párt remé­nyét, kimentő türelmét. Azt hiték Marsalától Bresciáig, hogy a római megszállás tartóssága nem tulajdonítható másnak, mint ama szelid magaviseletnek, azon bárány türe­lemnek, mel­lyel az olasz nép a tények formáját fo­gadja; hogy tehát Róma, az ország szive és feje, visszaadassék a nemzetnek, s a parlament ünnepé­lyes határozata lett dologgá váljék, meg kell szólal­nia a nagy tömegnek, izgalomba kell hozatnia min­den rétegének, hogy azok, kik igényei és óhajtásá­val szemben állnak, lássák és meggyőződjenek, mi­ként itt huszonkét millió szabad ember követeli jogá­nak elismerését, egy nagy és általános mozgalom hullámai készülnek ama gátok ostromára, melyek a kikötőt zárva tartják. Ezen czél elérését tartják indító okul arra, hogy Garibaldi nagy tetteinek legjelentékesebb szín­helyére vonult, hogy megkezdje az izgatást, mely csakhamar viszhangzott a széles ország minden szögletében. Ezt tekintik annak ösztönzőjéül is, hogy M­a­z­z­i­n­i odahagyva rövid pihenése magányát, ha­zafias felbuzdulásra inti Olaszország népeit, midőn az »Italia del Popolo“ hasábjain, rég ismert, megszo­kott, de meg nem unt hangon szólal fel. E czikkben, melynek czime „L’ occupazione Francese a Roma, e la Diplomazia,“ — Mazzini azt igyekszik olasz testvéreivel elhitetni, hogy Franczia­­ország csak akkor hagyandja el az örök várost, ha arra kényszerítve lesz. Erre azonban csak egy mód van, ha t. i. Itália folytonos mozgalmaival arról győzi meg Európát, hogy addig békéje nem leend, míg Olaszország vissza nem nyeri fővárosát. A franczia császár Mazzini szerint érdek­tekintetekből tartja kezei közt Rómát, oly helyzetbe kell tehát hozatnia, hogy ne tehessen mást, mint választani Olaszország szövetsége, vagy a Tiber-partok megtámadása közt. Nem hiányzanak, kik azt hiszik, hogy mindezek háta megett a britt politika játsza a főszerepet. Anglia bevégzettnek szeretné látni a zajos és fenye­gető olasz kérdést, mielőtt nyakára nőne Európának a keleti csomó, s azért használ fel oly eszközöket, melyeknek mozgásba tétele eddig még soha se hi­bázta el hatását császári szövetségese ellenében. így magyarázzák Mar­dini képviselőnek a jul. 27-ki kamrai ülésben a külügyi politikára vonat­kozó interpellátióját is, mely nemcsak a kormányra, de meglepő volt magára a házra is. Mar­dini egyike a legnépszerűbb neveknek Olaszországban; Garibaldi diktátorsága idejében en­nek prodiktátora volt Szicziliában, hol úgy az agitá­tornak, mint a népnek teljes bizalmával dicsekhetett. Ugyanazon Mar dini mint népképviselő fen­­hangon hívja ma fel az olasz nemzet parlamentját, nyilatkozatában oly irányt venni, mely a római né­pet lánczai széttörésére bátorítsa, azonban úgy, hogy a franczia zászló iránt tisztelettel legyen. »Mintha az lehetséges lenne,—­jegyzi meg az„Opin. Nat.“— hogy a tusa megtörténhetnék a franczia ezredek megtá­madása nélkül, midőn a pápa tekintélye ezek védel­mére van bízva.“ .. Egyébiránt Mar­tini interpellatiójának fon­tosabb részét teszi a kérdés: minő állást foglalna el a kormány, ha Rómában lázadás törne ki? Mar­tini még azt is véli, hogy a franczia­orosz szövetség ártalmas lenne az olasz ügyekre, s ártalmas Európa békéjére; ellenben a franczia-an­­gol szövetség mindkettőre nézve szükség. Végül fel­hívta még a kormányt, hogy Olaszországot háború viselketési állapotba helyezze. Ha az itt felhozottakhoz még hozzá­vesszük a naponkénti tettlegességeket, melyek Róma utczáin és házainál rettegésben tartják a régi mellett buzgól­­kodókat; a fegyverkezést és toborzásokat, melyek az ország különféle részein elhallgatott czélokra tör­ténnek ; a nemzeti egylet szakadatlan működését, hogy a nép felkeltett erélye pillanatra se lankadjon; a kormány legújabb intézkedését, miszerint Szicziliá­­ba haderő áthelyzését látta szükségesnek; mind­ezek legalább is valószínűnek hirdetik azt, hogy a cselekvő párt nem akarva a keleti keresztyének passivitására kárhoztatni, egy vagy más ponton, egy vagy más irányban tettre száll, s a nyugalmat, mely mai alakjában igen hasonlít egy vihar előtti szélcsendhez, — ki tudná megmondani — mennyi időre, kérdésessé teszi. E szándéknak nemcsak az évszak, de kedvezni látszik a politikai helyzet is. Eddig csak Montenegró és Herczegovina voltak a török tartományok közül azok, melyek a porta hatósága ellen fegyveres kézt emeltek; ma már ezen mozgalom oly dimensiójáról beszélnek, mely, igen csekély kivétellel, az egész európai török birtokra kiterjeszkedik. Mély megindulást és elkeseredést látszik tenni a konstantinápolyi értekezlet azon megállapodása, hogy ezúttal csak a szerbek sérelmei fognának or­vosok­atok A bolgárok megkezdték már a hegyek közé vonulást, a csapatalakítások az egész Balkán mentében nyiltan történnek. E mellett júl. 21., 22. és 24-ik napjai a török hadseregre vereségi napok vol­tak, habár a bécsi táviró utján mást jelentettek. Ezen fegyverkező vidékeket az olasz tartomá­nyoktól csak egy csatorna választja el, melyet egy napi vitorlázással át lehet szelni. Kereskedelmi s halózati viszonyaink Törökországgal IV. Politikai közmeggyőződés hazánkban, hogy nemzetgazdasági s kereskedelmi jövőn­ket mélyen érdekli az Oriens mikénti re­generálója. A politikai élettényezők más ál­lamformálódás alapjait vethetik meg az átala­kulás elé siető keleten, — de a bel- s külgaz­dasági érintkezések, az ipar s kereskedelmi összeköttetések észszerű törvényeit nem mos­sa el még a forradalmi átalakulás viharja sem. Tárgyunk körébe vág — előzőleg meg­ismertetni röviden a keleti, jelesül az európai Törökország gazdászati, ipari, bel-kül s át­viteli kereskedelmi viszonyait, hogy igy az­után saját ilynemű viszonyainkra reflektálva, a kereskedelmi statistika adatainak világánál kijelöljük a viszonyok természete által paran­csolt irányt, melybe a török birodalommal va­ló kereskedelmi összeköttetéseinket — saját érdekeink álláspontjából — terelnünk kell. Nekünk magyarokul— politikai cardinális jogainkon kívül, különösen gazdászati érté­künkre, materiális súlyunkra kell támaszkodni, melyek a beljóllét főemeltyűi még ott is, hol a históriai jogalap csak történeti emlék, vagy merő nemzeti intézmény. A kereskedelmi politika tudománya fél­szeg, — ha ép azon országok viszonyainak ismeretét nem öleli fel, hova egy részben leg­alább a külkereskedelem mérlegét vetni kell. Azért okvetlenül meg kell ismerkednünk a szomszédos országok materiális életének leg­alább lényegesebb mozzanataival. „Törökország földirati fekvésénél, éghaj­lata változékonyságánál, a talaj termő képes­sége­ s roppant terjedelménél, lakosainak erkölcseinél s valláshagyományainál fogva lé­­nyegesen földmivelő s kereskedelmi ország,“ mondja a török viszonyokban európai tekin­télynek ismert s már általunk is idézett Übicini. Ezen állítást igazolják a szakmunkák kivétel nélkül*). Egyesülve van itt a földmű­velési gazdagság minden kelléke. A földirati fekvés kincsekkel felérő előnyeihez járul a folyamhálózat, mely a közvetett s közvetlen tartományokban egyaránt kiindulási alapja lehet egy teljes közlekedési rendszernek, ha a *) Les voyageurs en orient par Emil Girardin. — Ur­ quhart : La Turquie et ses ressources, — Slade: Records of travels, — és Ubiciui nagy munkájának minden lapja. jelen kifejletlen állapotból rendszeres közleke­dési erőre emeltetik fel. A négy belső nagy tó kizsákmányolható hasznát, a hat tengermosta partvidék gazdagsága csak ragyogóbb per­­spektivában állítja elő. A révpartok, tenger­öblök, kikötő helyek mind megannyi kezdő­pontok a külkereskedelem emelésére; — s mégis mindezen előnyök daczára elkomo­rul az ember , ha a törökországi földmű­velés-, ipar- és kereskedelemre egy pillan­tást vet. A szerbekről , kiknek főgazdag­sága a roppant számú sertésnyájakban áll, melyeknek fele legalább is a kivitel rovatába esik, — a moldvai oláhokról, kik leginkább só­ s marhatenyésztésben birják a gazdaságuk főerét; s a bosznyákokról, kik marháik V3-át az osztrák birodalomba exportálják — nem szólunk, de felemlitjük azon 8000 négyszög mértföldnyi terület földmivelési állapotát, mely Rumelia köznevezet alatt az adriai tenger, a Duna, a Marmora­s Archipelagus közt elterül, s melyben hazánk leggazdagabb földjeinek termőképességével vetekedik az ős productiv erő. E terület elképzelhetlen bőségben ontaná az európai piaczokra a búzát, tatárkát, kölest, kukoriczát, rizst, dohányt, kendert, selymet s gyapotot, ha a lakosság indolentiája be nem érné azzal, hogy a házi szükségletek mértéké­ig termeljen csupán — nem gondolva semmit azzal, mit meg nem emészthet. Nem lévén a külkereskedelemnek vagpontokul ajánlkozó so­kadalmak, továbbá tökéletlen lévén a szállí­tási rendszer, — az egész nagy ország darab inkább a tengerparti vidékeken, mintegy 20 mértföldnyi körsugárban műveltetik, s a többi rész, melynek az Isten a gazdagság minden feltételeit megadta, parlagon hever. Ha átte­­­kintünk Kis-Ázsiába, a kaisariei, ispartai, per­­gamoi, komáhi, kizil-irmachi, caisszai síkságo­kon, az emberi renyheség látománya tűnik elénk. Mind megannyi bánáti térség — s még­is mind megannyi orosz kietlen! A roppant ős­erdők gyü­rüzete csak kőszénformálódásra tarthat igényt. — 3V# kincstárilleték kötelezett­sége mellett— a leggazdagabb erdőket szabad bárkinek kiszakasztani. Az európainak kellene ugyan, de mert nem török, nem kaphatja; a töröknek meg nem kell, mert nem eu­rópai. Tchichatcheff, Kis-Ázsia földmivelési viszonyairól ezt munkájában írja , hogy 600 ezer négyszeg mértföld közül csu­pán 50 ezer részesül müveltetésben. Kis- Ázsia évenkénti gabna­termelése 25 millió török kilés — 705,000,000 kilogrammá, **) s ennek egynegyedrésze mintegy 75 millió frank értékben az európai piaczokon adatik el. Ubicini véleménye szerint, ezen összeget tízszerezni lehetne. A magnesiai dohány, a damietti rizs, a ciliciai, zsauriai, trondei, mete­­lini építészeti fák, az amarai selyem, mely évenkint 50 millió kilogrammot képvisel — mind megannyi természeti kincs, mely a ter­melők s termelési viszonyok javításával, — egy­részt a tengeren, más­részt hazánkon át— méltó versenyczikkek az európai emporiumo­­kon. Az angorai gyapjú-termelés évenkint 500.000 kilogrammára rúg — s ennek egy­­harmada Európába kerül. A gyapottermelés 30.000 halira — 150.000 mázsa—becsülhető, ezen mennyiségből az anatóliai, magnesiai, canadai, sardini gyárak alig dolgoznak fel 50.000 mázsát. — Szomorú gyár­ipar! Az ópium a félsziget csaknem minden részében termeltetik — s főleg az angol ke­reskedelem által kerül az európai piaczokra. A roppant természeti előnyök közt is oly­enséges termelési viszonyokon segíteni akart ugyan a porta, de az 1845-ki „mezőgazdasági bizottmányok“, valamint az 1850-ki „földjaví­­tási egyesület“ — munkálatai csak azon oko­kat mutatták ki, melyeknek a török mezőgaz­daság végpangását tulajdonítani lehet. REVICZKY SZEVER: (Folytatás köv.) vezetlen benyomást, ellenben Dél-Németországban valószínűleg ezen kedvező benyomás határozott leend. A porosz kabinetnek lesz dolga, hogy magát ezen osztrák okoskodás zuhanya alól kivonja. Mindazáltal nem nyomhatjuk el az osztrák diplomatia ezen had­járatának győzelmes kimenetele iránti kétségünket. Az elv jó, a jogi deductio helyes, — de mindez igen későn jó, s nagy hátrányokkal kell küzdenie; mert hiszen politikai institutióink is, a szükség által fel­­kényszeríttetve, több ponton későn, sőt a monarchia legnagyobb részében igen későn hozattak be. A „Presse“ okoskodásának vége ugyanezen nótát zengi. A „Parlamentarische Nachrichtenek“ közt ol­vassuk, hogy jul. 30-án a birodalmi tanács képviselő­háza bizalmas ülést tartott.A „vertraulich“ szó tán azt akarja jelenteni, hogy a hallgatóság előtt az ajtók zárvák voltak Ezen bizalmas ülésben elhatároztatott, hogy a ház szombaton, aug. 2-án tartja utolsó ülését, s ebben a ház úgy magát, mint a pénzügyi bizottságot sept. 15-ig elnapolja. Tétettek indítványok, hogy az elnapolás addig halasztassék, mig az 1862-ki budget minden részle­tében befejeztetik, de ez nem várathatott be, mert az urak háza még nagyon hátra van. Indítványozták még, hogy sept. 15-én csak a pénzügyi bizottság jöjjön össze, s maga a ház egész octobe 1-ig halas­sza el üléseit; minthogy azonban a bizottság, mint a háznak egyenes kifolyása, csak e mellett működhetik, s ha nehézségei támadnának, csak ezt kérdezheti meg, — határoztatott el az együtt összejövetel. Végre még indítványozták, hogy a napdíjak meggazdálkodása tekintetéből minden tag írásban kötelezze magát, hogy szabadságot kér; erre hatá­­roztatott, hogy e kényes pont minden tagnak jó tet­szésére hagyatik. A pénzügyi bizottság szombaton tartandja első ülését, melyben a munkák szétoszlatnak, hogy az előadók a ház összeülésekor azonnal képesek le­gyenek jelentést tenni. Bécsi lapok. (ax.) R­e­c­h­b­er­g grófnak jul. 26-ki jegyzéke teszi a nagyobb bécsi lapok elmélkedési tárgyát. Nem ismertethetjük a többnyire hosszas okoskodáso­kat, s elégnek tartjuk — mint egyszerűen napi ese­ménynek ismertetésére az »Ost. D. P.“ ide vonatkozó czikkének következő záradékát idézni: „A jegyzék — (t. i. az osztrák) határozottan jobb, mint a porosz, melynek Firancziaország iránti benevolentiae captatiója Párisb­an sem beend ked­ **) 50 kilogrammá 5=2­1 vámmái­sa. A somogymegyei takarékpénztár alapszabályai. (Folytatás.) III. Az intézet üzletfoglalkozási ha­tásköre. 25. §. A betétesek kamatozókká tételére. I. köl­csönöz az intézet. A­ Somogy megyében lévő oly ingatlan javak­ra, melyekről a megyebeli telekkönyvek szerint a tulajdoni jog bebizonyítható s az — sem végrende­let, sem hitbizomány által sincs korlátozva; a törvé­nyes becsárnak legfeljebb “/„-ad része erejéig, — és 6%-tóli kamatra. A választmányhoz intézendő folyamodáshoz e következő oklevelek melléklendők: a) telekkönyvi hiteles kivonat; b) adó telekkönyvi kivonat hiteles alakban; c) a fenálló törvény értelmében készült hi­teles becslevél, melyben az épületek, gazdasági ké­születek, marhák, szellők­ben foglaltathatnak ugyan, de a kölcsön mértékéül nem vétetnek; d) bizonyít­vány az adó lefizetéséről. Ha a lekötendő birtok községi vagyon, vagy gyám- avagy gondnokság alatti árvák tulajdona; — első esetben az illető felsőbb hatósági, — az utób­biban gyám­hatósági engedély előmutatása kíván­tatik. B. Kaposvári szilárd anyagokból épült jó karban lévő házakra, és a város határában fekvő külsőségekre, a törvényes beosár legfeljebb %-e erejéig. A kölcsönérti folyamodáshoz melléklendő: a) a házlevél; b) a törvény értelmében készült becs­levél; c) telekkönyvi kivonat; d) betáblázási bizo­nyítvány; e) bizonyítvány az első bíróságtól a felett, hogy a birtokot terhelő semminemű per sincs folya­matban ; végre f) tűzkár elleni biztosítási levél. C. Magán kötelezvényekre, a­men­­nyiben azok kellő biztosítékot nyújtanak, s szerke­zetük az intézet által kibocsátott kötelezvényekével a kamatláb , valamint a kamat fizetése és a fel­mondási határidők feltételeire nézve egyértelmű. Ily kötelezvények forma szerinti engedmény utján az in­tézetre átruházandók , mely engedményt s illetőleg az adósság valódiságát az adósnak egy külön térit­­vényben kell elismernie. E kölcsönök utalványozása körüli eljárás kö­vetkező. A folyamodvány-választmány elé kerülvén, annak határozatából — a mennyiben tárgyalás alá vehető —­ az egyleti ügyésznek véleményadás végett kiadatik, ki azt, s a bemellékelt okiratokat átvizs­gálván, azok szabályszerűsége, vagy hiánya iránt írásbeli jelentést adand, melylyel egyetemben a ké­relem érdemileges tárgyalás alá vétetik, e jelentés azonban a kért összeg fokozására nézve irányelvül nem szolgálhat. A szabályszerű kölcsönösszeg választmányi­­ utalványozása után, az illető kötelezvény a fél költ­ségén a jelzálogra bekebeleztetik, s az uj telekköny­vi kivonat , illetőleg betáblázási bizonyítvány előmu­­tatása mellett a pénztárnál kifizettetik. II. Az intézet előlegez: A)áll­ampapirok, sorsjegyek és min-

Next