Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-16 / 212. szám

pökség által akképen teljesittetett, hogy az egyházi beszédek öt vasárnapon magyar, és csak a hatodik vasárnapon rendeltetett ruthen nyelven tartatni. Hiteles okiratokkal igazoltatott, hogy a vicaria­­tus nem a román kerületek, melyek holléte nem is tudatik, de az egész Máramaros részére alapíttatott. Alapos okokkal felfejtetett , hogy a román vica­­riatus szükségessége esetében, az nem a püspöki megye szélén fekvő Sziget városában, de a márama­­rosi és szathmári románok központját tevő II.-Bányán enne alakítandó. Nyílt ellentmondás történt a szamos­ujvári püs­pök ur­abbeli állításának is, mintha a szigeti tanítói képezde kizárólag csak a románok részére alapittatott volna, mert az, az 1860-ik év deczember 13-án tarta­­ott megyei közgyűlésen a máramarosi nép nevelésé­nek eszközlésére nem mint román, de mint megyei közös intézet a g. katholikusok részére inditványoz­­atott, és a megye által csak is mint ilyen pártfogol­­atott. Ezen elősorolt pontok megvitatása után, ő mél­­tsága az elnöklő püspök a ruth­enek részéről be­­nyujtott és ö Felségéhez felterjesztetni kért magyar szerkezetű két rendbeli emlékiratokat felol­­vastatván, miután a békés kiegyezkedésre felszólít­­­ott felek a kiegyezkedéshez szólani is vonakodtak, ö néltósága a püspök a tanácskozmányt azon ígérettel iszlatá fel, hogy ezen ügyet vég eldöntés végett mi­­több ő Felségéhez fogja felterjeszteni. Melyik fél leend szerencsés ő Felsége legma­gasabb határozatának leginkább örvendeni, azt a övé fogja tudunkra adni, a közvélemény hangos szá­­ata, a kifejtett okok alapján, a rutbenek igazsága !S jogai mellett szól, mi pedig a jelenben a nézetek azon bámulatos változandóságán elmélkedünk, me­­yet ezen ügyben az egyéneknél tapasztaltunk. MARKOS ISTVÁN: Belgrád, sept. 12. Az uzsiczai események kezdetéről képes vagyok , leghitelesebb forrásból bővebb tudósításokkal szol­­gálm, a­melyek úgy hiszem érdekkel bírnak, a menn­­yiben csalhatlan bizonyítványnak vehetők, hogy milyen leszen s lehet azon béke, a mely Szerbiára vár, a a conferentia netán abban egyeznék meg, hogy a trökök jövőre is maradjanak meg Szerbiában. Az uzsiczai törökök mintegy nyolcz nap előtt árultak herczegünkhez egy kérelemlevéllel, melyben sedeznek , hogy távolittassanak el a városból a­zerb őrök, mert ők békében akarnak és fognak élni szerbekkel. A herczeg e kérelemre még meg sem azta határozatát, s máris f. hó 5. és 6. közt, tehát­zonnal a kérelem átküldése után, fegyverrel támad­ok meg az ottani hídnál, épen éjfél táján, egy szerb­­séget, el akarván azt helyéről erőszakkal űzni. H­elyszínére sietett a helybeli szerb főnök, és ott lévő atonatiszt, ki a népkatonaság fegyvergyakorlatait­­ izgatta. Maselimmal, a törökök főnökével azonnal eszélni kívántak, de a törökök nem engedtek táma­­d állásukból, s a nevezett szerb tisztviselőket, úgy zintén saját főnöküket is szidalmazták. Ez nyilvá­­os jele volt annak, hogy ők nem fogadnak szót, ha­sra egészen rakonczátlanul viselik magukat. Mind a­mellett azonban azon éjjel a csend nem háborittatott meg. Talán nem beszéltek még össze, hogy általános imádást intézzenek a szerbekre. De a­mi nem történt meg 6­ ka éjjelén, megtör­ni 7-kénMár körülbelöl 9 órakor este a távirda hiva­­­losan jelenté ide, hogy a város lángban van. A tö­­rkök felgyújtották. A tűz csarsijéban, azaz a főut­czában, a­hol a boltok vannak, támadt. Ezen utczá­­ban sok szerb bolt közt egynéhány töröké is vagyon. A szerbek jól őrizték boltjaikat s házaikat, a törökök pedig félvállról vették a dolgot, mert pár nap előtt bolti áruikat a városba szállították. Kiki láthatja eb­ből, hogy mire törekedtek ők. 7-én éjjel Uzsiczán fergeteg dühöngött. A házak bükkfa zsindelylyel van­nak fedve, s általában legnagyobb részt fából szer­kesztvén Gondolhatni, mily rémülés támadhatott azon vészhirre, hogy a tűz egy török boltban kiütött. A lángok magasra hajtattak a szél által, s rövid idő alatt a város több része lángözön alatt állott. Reg­gelre csak úgy állították meg a tüzet, hogy előtte több házat leromboltak. Mig a tűz lankadni kezdett, a törökök bezárkózva mecsetjükbe s több házakba, onnan és a váracsból a szerbekre puskatüzelést kezd­tek meg, s elfoglalták a határra vezető főutat is; azonkívü­l próbáltak ú­jabb gyújtogatásokat is eszkö­zölni a törökök, de az nem sikerült nekik. A szer­­bek viszonozták a tüzelést, melynek folytán a törö­köket kiűzték állomásaikból, s a vár felé szorították. Csak 8-kán reggel szűnt meg a tüzelés, s azóta nem ismételtetett. A tűzvész által okozott kár igen nagy , s leg­inkább a szerbeket, mint vagyonosabbakat érte. A tüzeléskor több szerb megsebesült, egyik közülök már meg is halt; a törökök részén is több halott van. Az uzsiczai események e részletes előadása ér­dekkel bírhat azért, mert mutatja, valjon lehető-e a béke fentartása Szerbiában addig, míg benne törö­kök laknak? Meg kell jegyezni, hogy a török hatóság mit sem tett, hogy a törököket rendre utasítsa. Tegnap ismét nagy katonai maneuvre tartatott itten, a mely a herczeg személyes megtekintésével végződött. BELFÖLD. /­ Zágráb, sept. 13-kán 1862. Zágrábmegye közgyűlése e hó 10-én, főispán Kukuljevics Iván elnöklete, alatt megtartatott. A gyűlésen a nagyobb birtokosságu főnemességből alig jelent meg 3 — 4 egyén. A tárgyalás is jelentéktelen volt; első nap felolvastatott azon küldöttség jelentése, mely a múlt közgyűlésen az ügykezelési rendszabályok kidolgo­zásával bízatott meg, ennek némely pontjai némi mó­dosítást szenvedtek; A második nap, vagy­is 11-én érdekes vitára szolgáltatott alkalmat Kőrös megye levele, melyben felhivatik e megye közönsége a csernagorai rokonfalu testvérek számára a mostani küzdelmeikben szükséges segélyt gyűjteni — mi itt Zágráb megyében egy női bizottmány által már úgy is megkezdetett,— továbbá egy, ő Felségéhez a mos­tani keleti politika megváltozásáért intézendő felirat szerkesztésére Mrázovics ügyvéd s Czepulics törvény­­széki tanácsos neveztettek ki. Ocsics alispán a felirat ellen volt azon okból, mivel tudva van, hogy a bécsi kormány politikája most konservativ s legi­timitást védő, a nevezettek ellenben — épen a legiti­mitás szempontjából vélték helyén e tárgyban a fel­írást — mivel ő Felsége mint magyar király koroná­zási esküforma által köteleztetik, a most török já­rom alatt nyögő,azelőtt Magyar-, s így Horváth- s Tót­országokhoz tartozott tartományok felszabadítására. — Azonkívül Mrázovics ügyvéd javaslatot tett, hogy minden szláv törzsű országgyűlési állandó bizottmány keressék meg, hogy oda hasson, miszerint a birodal­mi tanács követjei által e részben hatás gyakorol­tassák a kormányra, —­mi is Czepulics törvényszéki tanácsos által azzal toldatott meg , hogy mivel a tö­rökországi keresztyének sorsa nemcsak a szlávokat, hanem az egész keresztyénséget érdekli, nemcsak Dalmatia, Isztria, Klain Stájer, s cseh országgyűlési bizottmányok hanem valamennyi osztrák birodalmi ily bizottmányok e tekintetbeni közreműködésre fel­­szólítandók lennének, mi végzésbe is ment. ÚJDONSÁGOK. -j- Lapunk vasárnapi számának kuszáltsága fel kellett hogy tűnjék olvasóink előtt. A „vezér“­­czikket befilirázás közben egy kis fátum érvén, a mint hasonló eseteknél szokott, a „sorok“ közt is oly zavar támadt, mit a késő éjben már nem lehetett el­hárítani.­­­­ Az erdélyi főkormányszék a hatóságokhoz már kiküldte rendeletét, melyben értesíti, hogy a vá­­rad-kolozsvár-brassói vasútvonal Kolozsvárról Brassó felé track­ozására két mérnök Bécsből már leindult, s felszólítja, hogy a megkezdendő mérésekben támo­gassák. — Folyó hó 12. a Széchenyi-hegy zajtalan bár, de kegyeletteljes ünnepélynek volt szinhelye. Ugyanis e napon, mint a nevezett hegy a nagy ha­zafi nevére lett kereszteltetésének évfordulóján, a hegység majdnem összes lakói gyűltek össze a szép kilátású magaslaton, hol az emlékkő áll és fris ko­szorúkkal disziték a Kegyelet emlékét. Körülbelöl 100 voltak jelen , kik hazafias érzelmű dalokat éne­keltek és Sozér Fanni urhölgy ez alkalomra egy köl­teményt irt német nyelven. Az [időnek jelekint tűnik fel, hogy a jelen volt hölgyek többnyire svajczi, lip­csei és német származású polgárnők voltak, kik ez uj hazában gyermekeiket magyar polgárokká nevelik, mig maguk a honleányi kötelességeket hiven tel­jesítik. — Szombaton ment véghez a császár­fürdői bucsuvigalom, mely alkalomkor a fővárosból is szá­mosan részt vettek a kedélyes mulatságban. -j-A kormány a „Presse“ szerint el van határozva, hogy az országgyűléseket még ez év­ben csakugyan összebíjja. Annyis­zor hallottuk már, hogy — nem hisszük mig nem látjuk. -f-A mi jó barátunk, a „Constitutionelle Oest. Ztg.“ a miatti haragjának nagy voltában, hogy az ausztriai váltótörvényt nem akarják azok, a­kik­nél kínálta, elfogadni, így kiált fel: Magyarország nagy összegeket vár külföldről mindenféle közhasz­nú vállalatokra,­­ ugyan hogy adjon valaki száz milliót oda, a­hol egynéhány forintnak sem lehet tör­vényes oltalmat szerezni. Azok, a­kik a mr. gőzhajó­társaságot csak hazai részvényekre szeretnék fektet­ni, legjobban elijeszthetnék a hozzánk „kínálkozó“ angolokat, ha ezt a „C. C. Ztgot megmutatnák nekik.­­”­Kvaternik ellen az államügyész egy évi nehéz börtönt, és az osztrák államból kiutasítást kért, a b. t. 25. és 65. §§. alapján. Az Ítélet azonban, mint Zágrábból értesitnek, egy hónapi fogságot tartalmaz nyolcz napi magánynyal. Különösnek tűnik föl leve­lezőnk előtt, hogy az Ítélet Kvaternikot elmezavaro­dottnak tekinti, mivel az incriminált röpiratnak, a per folyama alatt megjelent második része merőben más hangon szól, mint az első. Hja Kvaternik nem Galilei­ -s­ B­u­r­g­e­r, az uj osztrák tengerészeti minisz­ter, sept. 10-én egy kiáltványban vett búcsút Trieszt­től, melyben ígérvén, hogy uj pályáján is a nép ba­rátja marad, lelkekre köti, hogy történelmi jogaik­hoz hívek maradjanak, s szabadságaikhoz ragasz­kodjanak. — Burgert mint helytartót igen szerették, a mint a „Presse“ írja s manifestuma nagyon jó be­ nyomást tett Triesztben.­­­­ A s­zűret Bécs környékén nagyon víg lesz, mert a mint a lapok írják, tizannyi bortermést várnak, aÜDt tavai volt. + M­a­r­o­s-V­ásár­helyről, sept.ll­éről írják nekünk, hogy a városi id. tanács tegnap tartott köz­gyűlésében a nagyvárad-kolozsvár-brassói vasútvo­nal építésére egy négyezer pfrtos államkötvén­nyel járult, azon biztos reményben, hogy rendes képviselet nem léte miatt ezen a közügy érdekében tett nemes és közhasznú intézkedése, mind a felsőbbség mind a polgárság részéről helybenhagyást nyerend. Azonkí­vül adakozási, illetőleg aláírási ívek fognak köröztet­ni, hogy egyesek és testületek ezen üdvös czél elő­mozdítására tehetségükhez képest járulhassanak. A legcsekélyebb ajánlat is a közrészvét jeléül örömest elfogadtatik. -f-A tiszai vaspályának angol kézre ke­rülése felöli hír megint felmerült Bécsben annak al­kalmából, hogy Roebuk angol parlamenti tag ott időzik. -j- Báró S­i­n­a leányának lakodalma Ypsi­­lanti herczeggel, a vőlegény betegsége miatt el van halasztva. -j-Garibaldi gyógyítására Londonból ment egy jeles seborvos Partridge Jr. Spezziába; úti költ­ségét angolok gyűjtötték aláírás utján. -j- Csak jó példabeszéd az, hogy ne menj a fára, nem esel le. Cil­i mellett egy paraszt asszony, a fáról, melyre gyümölcsöt szedni mászott fel, egy elhibázott lépés miatt úgy esett bele egy szőlő karóba, hogy az másféllábnyira ment be alrészébe. Három napi kínló­dás után meghalt.­­­­Aszász deputatió tagjai, Rannícher és Gull urak, Bécsből, néhány hónapi felmutatás után — hazaérkeztek Nem hoztak ugyan semmit, de egy szász külön törvényszék felállítása, s a szászföldi tisztek fizetése felemelése tárgyában vitt felterjeszté­sük legfelsőbb jóváhagyás alá van terjesztve.­­­­Külfödi borkereskedők vannak Pes­ten, kik a környékbeli idei borokat jó áron foglal­­gatják le. -­- A szerelemféltésnek egy szánandó áldozata fekszik a salzburgi kórházban. Ez, egy jó házból való szép fiatal leány, kit egy esti sétája al­kalmával, kedvese boszúból úgy öntött a rczül con­­centrált választó vízzel, hogy szépsége és szeme vilá­­ga örökre oda van. -j-Lelenczházunk is lesz talán valahára, ha igaz, hogy több tekintélyes polgár élére állott az ügynek, s aláírásokat gyűjtenek a valóban szüksé­ges és jótékony intézet létrehozására. -j- A bécsi „Zeitgeist“ kiadóhivatalában egy röpiratot foglalt le a rendőri hatóság, melynek czíme „az osztrák Phönix (biztositó intézet) eredete, és jövője.“ Azonban ismét szabadon bocsátották.­­­­ Gróf Teleki Domokos Erdély legtisz­teletreméltóbb aristocratája, kinek nevével minde­nütt az első sorban találkozunk, a­hol a haza jobblé­téről és nemzet előhaladásáról van szó, közelebb egy Marosvásárhelyen építendő állandó színház létesíté­sén fáradozik, s e czélból a f. hó első napjaiban ott többekkel értekezletet tartott, melyben a többek kö­zött, Bethlen Farkas, To­ldal­ági Mihály, Lá­zár Mór, Hutter György, Rindsmaul Albert grófok, báró H­en­t­er József, Gy­ár­fá­s Domokos, Szilvásy Sándor, Dobolyi Sándor, Nagy Jó­zsef, Donáth­ Farkas, Nagy Samu, Fi­l­ep Albert, a város főbírája, a k. tábla nehány tagja és több helyi polgár részt vett. Az alapszabályok kidolgozása­ TÁRCZA. Az ember élettana. In Balogh Kálmán orvostudor. 1-ső kötet. 1-ső rész. Fest. Emich Gusztáv kiadása 1862. (Folytatás.) Az első szakasz harmadik fejezete a közbenső időkeringésről szólva, mindenekelőtt a közbenső dvkeringés fogalmát mondja el. A hajszál-, nem­­ülönben­­ az átmeneti edények, s az igen kicsiny érkék és visszerecskék falai az átszivárgást (os­­osis) megengedik, mely a vérfolyadék és a szöve­­k nedvei közt való ömlési cserehatást lehetővé te­­i. A véredényekből a szövetekbe átszivárgott folya­­m nem terjed szét irány nélkül mindenfelé, hanem zonyos meghatározott utai vannak, melyeken az yes alakelemek és ezeknek részeihez eljut. — Ezen ak a kötszöveti sejtek (Bindegewebskörperchen) ;al létesülnek, melyek burokkal és maggal ellát­­ó és több, szétágazó nyúlványaik által egymással szenyilnak. A sejtek bennéke és a szövetek nedvei­zött tehát szakadatlan cserehatás van, mi a táp­­iozás folyamatával sokszorosan összefügg. A köz­­ületi sejtekben meggyűlt nedvek a nyirkedények­­, melyek amazok folytatásai, vitetnek s több nyirk­­ rigyen áthaladva, végtére a visszéri rendszer i­­e­­jutnak. A nedveknek ezen irányban való mozgása,­­bekötve a szövetekben való szétterjedéssel, köz­­nső nedvkeringésnek (intermediärer Kreislauf) né­­ztetik. A szövetekben szétterjedő nedv, tápnedv, a­l szöveti sejtek és a nyirkedényrendszerben rova­­ladó pedig nyirk — Lympha — nevet visel. A medvnek a szöveti elemek vegyi összetétele és­­ t­ munkássága szerint folyton és a legkülönbözőb­­b változnia kell, miért a nyirk, mely a tápnedvből szi eredetét, különböző összetételű a szervek szerint, m­ét jön. A többitől leginkább eltér azon nyirk, ly a bélcsőtől jövő edényekben foglaltatik, miután nemcsak oly anyagokból áll, melyek a szövettáp­­ásnál szerepeltek, hanem ezeken kivül a bélcső­iből felvett, s igy táplálásra eddig nem szolgálta­­t is tartalmaz, miért a többitől külön név által vá­­ztatik el, tápnyának — chylus — mondatvan. A da nyirk színe kisebb tömegben színtelen, nagyob­­b sárgás, megalszik s górcső alatt nyirksejteket lat. A nyirkedények vékony falú, átlátszékony cső­­i, melyek billentyűkkel ellátvák. A billentyűk mély távolokban következnek egymásután s egy­­ssal szemközt, mindig két billentyű áll, hol az íny meg van duzzadva. A billentyűk úgy helyez­­­nek, hogy a nyirkfolyás csak a véredények felé térhetik, mig ellenkező irányban soha. Az egé­­­­siny nyirkedények falzata a környező szö­gem különböztethető; a 0,02 millim­­át­­onban a billentyűkkel egyetemben, ’ennek kettőzetei, úgy a rostos külburok, mint a hámréteg előttin. A középnagyságú nyirkedények már három rétegből állanak: bel, kö­zép és külburokból. A nyirkmirigyek vagy helyesebben mondva tü­­­szőhalmazok — Lymphknoten, Fok­kelhausen — bu­roktól körülvett domború képletek, melyeknek azon helye,hol a vivőedény és a véredények gyöködzenek, köldöknek — hilus neveztetik. Két állományt mu­tatnak, melyek egyike a másikat borítja, amaz a világosabb, sárgafehér kéreg, emez pedig a söté­­tebb, szürkés velőállomány. A nyirkmirigyek élettani működése a nyirk, vagyis a színtelen vérsejtek képzése, mint ez kitűnik onnét, hogy a nyirk annál több sejteket tartalmaz, mi­nél több nyirkmirigyen haladott keresztül; továbbá pe­dig midőn a nyirkmirigyek túlfejlődnek (hypertrophi­­sbren), a színtelen vérsejtek szerfelett megszaporod­nak. Alig lehet csak kétség is a felől, hogy a nyirk­mirigyek egész szerkezete által az czéloztatik, mi­szerint a nyirk a vérrel benső cserehatásba jővén, a nyirksejtk­épződés, valószínűleg sejtüri szaporodás (endogene Zellenbildung) útján lehetővé váljon.A közbenső nedvkeringés véghezmenetelénél közrehatnak a szürődés (filtratio), az ömlés (diffusio) és a villamosság, melynek kifejlesztői az idegek. A szürődést a szövetek likacsossága,melyekben a táp­nedv szétoszol, feltételezi. Omlésnek történnie kell, minthogy a hajszáledények közvetlen szomszédságá­ban a szövetek nedvének összetétele különböző, mint az edényektől távolabb való helyeken ; továbbá pedig a kötszöveti fej­ek kennékének szinte el kell térnie a szövetnedvek összetételétől, minthogy a beléjük jutott tápfolyadék a sajátságos sejtműködés szerint módosul, mi szinte folytonos ömlési folyamatra vezet. Hogy a villamosság a folyadékáramlást nem­csak előmozdítja, hanem közvetlenül elő is idézi, kí­sérletileg bebizonyítható, midőn észlelhetni, hogy a folyás + jelű sarktól a — jelű­ felé történik, egy­szersmind pedig ez utóbbi helyen a folyadék meg is gyü­lemlik. Ez igy lévén, a figyelemnek rögtön az idegek felé kell fordulni, melyekről tudva van, hogy villamosságot fejlesztenek ki, mely tőlök elvezethető. S hogy a közbenső nedvkeringésnél i­deghatás ténye­zőként­ valóban működik, mutatja Krause kísérlete, ki kutyánál a nyak nagy nyirkedényeiből ingerlés nélkül 114 óra alatt 6,510 gramme nyirknél többet nem nyert, míg ha a háromosztatú ideg nyelvi ága ingereltetett, ugyanazon idő lefolyása alatt 18,315 gramm­e-ot kapott. A fejütetek le lévén kötve, a vér­­feszülés befolyása teljesen kizáratott. Minthogy pe­dig nagyobb idegtevékenység mellett a tápnedv na­gyobb mennyiségben gyü­lemlik meg, a nyirkedények kennekének gyorsabban kell előbbre tolatnia,miből is­mét következtetni lehet,hogy a nyirkfolyás a kifejtett oknál fogva idegbefolyás alatt áll; s hogy itten a vér feszülés közre nem működik, Krause említett kí­sérletei után, hol az illető üterek le voltak kötve látható. Az idegeken kívül a nyirkfolyásra előmozdító­­lag hatnak még: 1) az izomműködések, minthogy összehúzódásuk alkalmakor a nyirkedények össze­nyomatván, benneküknek a billentyű-szerkezetnél fogva, a visszerek üre felé kell haladnia; 2) a mell­kas kitágulása a belégzés alatt, midőn a mellür­ lég­nyomás csökkenvén, úgy a vér, mint a nyirk, a na­gyobb levegőnyomás helyéről oda áramlanak. A nyirk mennyiségét illetőleg megemlíthető, hogy Krause vizsgálatai után egy 1 kilogr. súlyú ku­tyafej 24 óra lefolgása alatt 406 gramme nyirkot fej­leszt ki. Ezek képezik a szóban lévő fejezet rövidre vont tartalmát Dr. TÓTH SÁNDOR. —r——----­ Waterloo. (Mutatvány Hugo Viktor „A nyomorultak“ czímű re­gényének III. kötetéből.) (Folytatás.) Az angolok belől eltorlaszolták magukat; a francziák benyomultak ugyan, de vívmányukat nem bírták megtartani. A kastély és kápolna fogházul szolgált. Az emberek irtották egymást. A francziák, kikre a falak mögül, a padlások tetejéről, a pinczék fenekéről, minden ablakból, minden szelelő lyukból, minden falhasadékból, szóval minden oldalról lődöz­­tek, fanyalábokat hordoztak elő és tüzet raktak a fa­lak és az emberek körül, a golyózáporra tűz vála­szolt. A kastély rombadőlt szárnyában, a vasrudak­­kal megerősített ablakokon keresztül egy téglából készült épület elpusztult szobái láthatók; az angol katonák e szobákba húzták vissza magukat; a tető­től talajig meghasadt lépcsőház úgy néz ki, mint egy összetört kagyló belseje. A lépcső két emeletes; a lépcsőn megtámadt és a felső lépcsőfokokon össze­csoportosult angolok kivágták az alsó fokokat. E kö­vek most egy halmot képeznek a csalánok közt. Mintegy tíz lépcső függ még a falakban; a legelsőbe egy szigony ábrája van bevésve. E hozzáférhetlen lépcsőfokok szilárdul nyugosznak üregeikben. A töb­bi egy álkapezához hasonlít, melyből a fogak ki van­nak szedve. Két vén fa is van ott; az egyik meghalt, a másik meg van sebezve lábán és áprilban kizöldül. 1815 óta a lépcsőn keresztül hajtja ágait. A kápolnában mészárolták egymást az embe­rek. Belseje, mely ismét nyugodtá lett, sajátságos be­nyomást tesz az emberre. A mészárlás óta nem mi­séztek benne. Az oltár mindamellett most is fenáll durva terméskövekhez támasztva. Négy bemeszelt fal, egy ajtó az oltárral szemben, két apró íves ab­lak, az ajtón egy nagy fakereszt, a kereszt felett egy köteg szalmával bedugott négyszögletes lyuk, a föl­dön egy szögletben egy összetört ablakráma, — ilyen e kápolna belseje. Az oltár közelében egy sz. Anna szobor áll, mely a tizenötödik században ké­szült; a gyermek Jézus fejét elvitte egy biscai­en go­lyója. A francziák, kik egy perczig urai voltak a ká­polnának, s aztán kiüzettek, felgyújtották azt. A lán­gok ellepték az épületet, mely valódi kemenezévé lett; az ajtó égett, a padlót égett, csak a fából fara­gott Krisztus nem égett. A láng megnyaldosta ugyan lábait, melyeknek csak elkormosult törzsei látszanak. De itt aztán megállt. A vidékbeli lakosok ezt csodá­nak tulajdonítják. A lefejezett gyermek Jézus nem volt oly szerencsés, mint Krisztus. A falak telvék feliratokkal. Krisztus lábai mel­lett e név olvasható : Henquinez; majd ismét: Conde de Rio Mai­or, Marques y Marquesa de Almagro (Habana). Franczia nevek is van­nak, felkiáltó jelektől követve, a harag jeléül. 1849- ben újra bemeszelték a falat, melyen a nemzetek egymást gyalázták. E kápolna ajtajában találtak egy holttestet, mely egy fejszét tartott kezében. A holttest Legros alhadnagy volt. A kápolnából kilépvén, balra egy kutat lehet megpillantani. Az udvarban kút van. Az ember tűnő­dik magában : váljon miért nincs e kúton veder és kötél ? Mert már nem merítenek belőle vizet. Miért nem merítenek már belőle vizet? Mert tele van csont­vázakkal. Az utolsót, ki a kútból vizet merített, Van Kyl­­som Vilmosnak hívták. Kertész volt Hougemontban, 1811-ben, június 15 én családja elfutott és az erdők­ben bujdokolt. A villersi apátság körüli erdő több napon és éjjelen át adott menhelyet az elszélyedt szerencsét­leneknek. Még ma is bizonyos felismerhető nyomok, mint például elégetett vén fatörzsek jelölik a sűrűség mélyében remegő szerencsétlenek tanyahelyeiket. Van Kylsom Vilmos Hougomontban maradt „a kastély őrizni“ és elrejtőzött a pinczében. De az an­golok felfedezték. Előhurczolták rejtekhelyéről és a harczolók kardlapcsapásokkal kényszerítők az elré­mült embert, hogy szolgáljon nekik. Midőn szomjaz­tak, Vilmos hozott nekik vizet az említett kutból. So­kan itták azon kutból az utolsó kortyot. A kútnak, melyből annyi halott ivott, szintén meg kellett halnia. A csata után siettek eltemetni a holttesteket. A halálnak különös módja van ingerkedni a győze­lemmel. Rendesen a döghalált szokta küldeni a di­csőség kísérőjéül. A typhus a diadal egyik járuléka. A kút mély volt, sírboltot csináltak belőle. Három­száz halottat dobtak bele. Talán nagyon is sietve. Csakugyan halott volt-e valamennyi? a legenda azt mondja, hogy nem. Úgy látszik, hogy a temetés utá­ni éjjel segélyt hívó gyenge hangok hallatszottak a ból. E kút elszigetelten áll az udvar közepén. Há­rom oldalról három fal veszi körül, melyek össze vannak hajtva, mint egy spanyolfal lapjai és négy­szögletű tornyocskát képeznek. A negyedik oldal nyitva áll. Innét merítették a vizet. A hátulsó falon egy idomtalan kerek lyuk látszik, melyet talán egy taraczkteke ütött. A tornyocskának teteje is volt, melyből csak a gerendák maradtak fenn. A jobbol­dali összetartó vasmunkának keresztalakja van. Ha az ember lehajol, tekintete elvész egy téglákból ké­szült mély hengerben, mely telve van sötétséggel. A kút körül a falak első része eltűnik a csalánok közt. (Folytatása köv.)

Next