Magyarország és a Nagyvilág, 1865 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1865-11-19 / 8. szám

8. szám. Első évfolyam. Pest, november 19.1865. Megjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZS SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos : DEUTSCH TESTVÉREK. Politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes hetilap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : egész évre 12 frt, — fél évre 6 frt, — negyedévre 3 frt, — egy hóra 1 frt 10 kr. Kiadó-hivatal: Pest, harminczad-utcza 3. sz. Dr. Poor Imre. (Arczképpel). Alig van szebb pá­lya a hivatásának meg­felelő orvosénál. A te­remtés legtökéletesebb lénye, az ember lévén folytonos tanulmányai­nak főtárgya, fáradság­gal szerzett ismeretei­nek összegét az emberi szenvedések gyógyítá­sára vagy legalább eny­hítésére, a tömeges ba­jok kifejlődésének meg­­gátlására érvényesíti. E magasztos hivatásnál fogva, mely gyakran a kötelesség hit teljesíté­sében nagy önmegta­gadást, sőt nem ritkán önfeláldozást is kíván, az orvos az emberiség legnagyobb jóltevőinek egyike gyanánt tűnik föl. Meglehet, hogy kissé eszményi színben látjuk az orvost, mert jól tud­juk, hogy a gyakorlat terén az orvos is em­ber, aki úgy mint más pályán működő is fára­dozásainak anyagi ju­talmát várj­a, sőt vannak kivételesen oly orvosok is, akik a tudományt lealacsonyító eszközök fölhasználásától sem ijednek vissza, de áta­­lában véve az orvosnak aránylag legnagyobb tér nyílik, önzéstelenül szolgálni az emberi­ségnek, és segédkezet nyújtani az embernek a legdrágább kincse, az egészségnek megőr­zésében és megtartásá­­sában. Hivatásának ily­en réstelenül megfelelő or­vosnak ismeri a magyar és főleg a fővárosi kö­zönség Poor Imrét, aki­nek arczképe jelen szá­munk czímlapját díszíti. Poor Imre azon példás emberek egyike, akik minden támogatás nélkül csak önerejük­nél fogva lankadatlan szorgalom által szerez­nek ismereteket, az is­meretek által pályát, társadalmi állást és hír­nevet. Az orvosi tudomá­nyok tanulása előtt mint kegyes tanító-szer­­zetbeli növendék-pap a tanítási és nevelési mód­szertant tanulta két évig, és három évig pe­dig mint gymnasiumi tanár működött. De az orvosi tudo­mányok iránti hajla­mát követve,búcsút vett a papi pályától s orvos­­növendéknek íratta be magát a pesti egyete­men, és 1854-ben or­vostudorrá és szülészszé lett. Mint orvos az 1855- diki cholera -jár­vány alatt a pesti kö­zös kórház cholera-osz­­tályán Halász főor­vos mellett mint ideig­lenes másodorvos tett buzgó szolgálatot a jár­­vány végéig, é­s meg­szűnvén Pesten a cho­lera, a budai helytar­tóság által a Jászságba (Dr. Poor Imre.)

Next