Magyarország és a Nagyvilág, 1869 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1869-08-01 / 31. szám
V. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Pest, Augusztus 1-én 1869. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. 31. SZÁM. Főmunkatárs : CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt : Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-----------— ■ Szöveg : Rouher Eugen. — Hess; költemény Szelestey Lászlótól. — Bányazsiványok ; beszély Lukács Bélától (folyt). — Egy új délafrikai utazó. — Athén. — Franczia vadászati viszonyok. — Forróbb nap alatt; Jensen Vilmos beképek : Rouher, a franczia szenátus új elnöke s vol államminiszter. — Délafrikai képek. — Athen. — hadászat után. — szélye (folyt). — A hét története. — Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Színház és zene. — Ipar kereskedelem s közlekedés. — Szerkesztői üzenetek. — Sakkfeladvány. — Kiadói üzenet. Koulier Eugen. Vagy zajjal, nagy örömmel kürtölte leb a múlt hetekben Európa valamennyi „vicze-császár“ bukását s íme egyszerre csak arra ébred föl a franczia nép, hogy a megbukottnak vélt Roulier megint ott áll a hatalom polczán. Leléptették mint államminisztert s most beül a senatus elnöki székébe. Az ő vezetése alatt fognak tehát megállapíttatni az új reformok az alkotmányban. III. Napóleon rút komédiát játszott a közvélemény kívánalmaival szemben s Roucher állítólagos bukása, melytől vérmes reménynek már a szabadság új korszakát kezdték számítni Francziaországban, csak szemfényvesztés volt a közönség elámítására. Rouher annyira egygyé forrt a császársággal, hogy III. Napóleon nélkülözhetlennek tartja. Az ember szinte kísértetbe jön hinni, amit Rouher hisz magáról, hogy ő az Atlas, ki vállain hordja az egész császárság épületét. Pedig ez ember minden gőgje, makacssága, erélyessége mellett is oly igen kevés önállósággal bir, hogy puszta eszköznél alig egyéb III. Napóleon kezében. A hatalmas ex-miniszter jelenleg 56 éves s egy auvergnei családból származik, melynek tagjai félszázad óta folyvást tekintélyes bírói hivatalokat viselnek. Miután szülővárosában Riómban elvégezte gymnasiális tanulmányait, Párisba ment jogot tanulni. 1837-ben ügyvéd lett s 1840-ben lea legközebb lapja a telepedett Riómban. A szabadelvű párt igyekezett a vagyonos és szülőföldjén tekintélyes ügyvédet megnyerni s Roucher-ra bízta az ellenzék valamennyi e vidéken előforduló sajtópörének védelmét. Valami fényes szónoki tehetséget azonban nem tanúsított e védbeszédekben s barátai nem jósoltak neki semmi jövőt a politikai szereplés terén. 1846-ban elszakadt a szabadelvű párttól s mint a kormány jelöltje lépett föl a követ választásoknál. Már ekkor gazdag ember volt, az ügyvédség rendkívül jövedelmezett neki s házassága megkétszerezte vagyonát. A gazdag clermonti polgármester leányát vette nőül. Élelmes embernek tartották, de nem bíztak benne még a conservativek sem teljesen; sokan még ezek közül is ellene szavaztak s nagy kisebbséggel megbukott. A respublika idejében újra megpróbálkozott. Most már szabadelvű volt minden ember, Roucher is természetesen — és 42,000 szóval, csaknem egyhangúlag megválaszták most. Az alkotmányozó gyűlésen a jobboldalra ült s mikor hazajött,a szabadelvüségbe beleunt nép 52,000 szóval újra megválasztotta a törvényhozó testületbe. Maga is bámult szerencséjén s alig bírta elhinni, mikor a miniszterelnök Barrot fölszólította, hogy „a köztársaság legfőbb tisztviselőjének“ határozott óhajtása, miszerint Roucer úr valami tárczát vállaljon a minisztériumban. Mint igazságügyminiszter tett először hírnévre szert, nem talentuma, hanem egy oktalan kiejtett szó által. Ama viharos ülések egyike előtt, melyek ez időben divatoztak, Napóleon Lajos így szólt Rouherhoz : — Megint a dicsőséges rouher, a franczia senatus új elnöke, s volt államminiszter.