Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)
1871-11-19 / 47. szám
47, SZÁM, Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. PEST, NOVEMBER 19. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. VII. ÉVFOLYAM 1871. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Heti krónikájával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 írt. Öt év óta miniszerválságokkal terhes időket éltünk és élünk , még most is, még pedig most már Lajtán innen épen úgy, mint túl; eddig hol Bécsben alakult egy-egy új kabinet, hol nálunk lépett egy-egy új minister a kormányra , de mindig csak szórványosan, s mig az egyik fél a válság izgalmas napjait élte, a másik nyugodtan játszhatá a csöndes szemlélő szerepét. Hanem a válság addig ijesztett itt is, ott is, mig végre kitört mindenütt, úgy a közös, mint az osztrák és a magyar ministériumban. A magyar és az osztrák hírlapolvasó közönség a franczia háború alatt sem leste talán oly izgalommal az új híreket, mint a múlt héten, s a feszültség kétségkívül jogosult, mert a most alakuló kormányok alighanem nagy szerepre vannak hivatva. A közös és a magyar ministériumokban történt változásokról más helyen szólván, itt tárgyunkra térhetünk, az osztrák miniszerválságra, mely kiinduló pontul szolgált a többinek is, és melynek folytán egy uj személyiség került előtérbe : b. Kellersperg Ernő, ki az uj osztrák ministerium alakításával megbizatott. B. Kellersperg Ernő Ausztria német lakossága előtt jó hangzású névvel bir s hosszabb idő óta működik már politikai téren. 1822 február 28-án született s tanulmányai befejezése után azonnal államhivatalba lépvén, az ötvenes években már fiumei megyefőnök, csakhamar pedig az örökké forrongott Lombardiában másodhelytartó lett Miksa főherczeg oldalánál. Ez állásban érték őt az 1859-ki események, s Kellersperg neve akkor sokat emlegettetett, mert ő volt az osztrák által megbízva, hogy Turinba megvigye azon ultimátumot, melytől a béke fentartása függött. Az akkori események további folyama ismeretes; a Kellersperg által átadott ultimátum eredménytelen maradt, a háború kitört, Lombardia elveszett s igy Kellersperg is elvesztette helytartói állását. Ugyanezen év őszén azonban Kellersperg újból helytartó-helyettesi állomást nyert és pedig nem sokkal kedvezőbb viszonyú országban: Csehországban. A német párt bizalmát csakhamar sikerült ott megnyernie, 1861-ben képviselővé, majd a csehországi tartománygyűlés által a reichsrathba választatott, s helytartói hivataláról lemondva, el is foglalta követi székét és mint a német szabadelvű pártegyik buzgó tagja, kormánybiztosi minőségében, erélyesen föllépett később a cseh tartománygyűlésen a csehek túlzó követelései ellen. E föllépése következtében 1867-ben Csehország helytartójává neveztetett ki és sikerült neki a német pártot annyira erősíteni, hogy a tartománygyűlés megválasztotta követeit a reichsrathba. Kellersperg újból megválasztatott reichsrathi képviselővé, de működése Prágában sokkal hasznosabb és szükségesebb volt, hogysem a választást elfogadta volna. 1868-ban azonban hirtelen vége szakadt tevékenységének; személyes összekocczanása Herbst akkori igazságügyminiszerrel arra inditá, hogy az államszolgálatból kilépjen s azóta visszavonultan élt egészen mostanig, midőn a fejedelem bizalma új kormány alakítására hívta föl. A feladat, melyre Kellersperg vállalkozott, nagyobb, mint minden eddigi osztrák miniszerelnöké, épen azért, mert az eddigi számos próbálgatások között az ottani belzavarok ügye nem csak közelebb nem jutott a megoldáshoz, hanem mindinkább összebonyolíttatott kísérletek történtek minden irányban, s mert mindannyi Kellersperg Ernő báró.