Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

43. SZÁM. Magyarország és a Nagyvilág. 539 Apránkint a légszesz kiszorítja a lámpást, azt a hordhatót, mely nem mint villám gyűl ki hirtelen, hanem előbb a harmadik szobából de­reng át hozzád, aki édes félhomályban ábrán­dozol, mig apránkint közeleg a nyájas fény é6 rembrandtilag megvilágított arczból a lánggal versenyt mosolygó szem üdvözöl és kíván neked szép jó estét. Porzó. A budapesti népszínházról. Ш ÜLT ( pénteken ment végbe a budapesti népszínház megnyitása Rákosi Jenő igazgatása alatt. Ez alkalom­ból több érdekes adatot olvasunk a népszínház keletkezé­séről és magáról a díszes színházi épületről s kiemeljük azokból a következőket: A népszínház fölépítésére kizárólag a Hermina-tér eladásából befolyt 500,000 frt szolgált. Adakozásokból alig 7— 8000 ft került össze, a gyüjtőiveken mintegy 25—26,000 irtot írtak alá, de hogy mennyi lett ebből pénzzé, azt nem tudjuk. A színház fölépítése és a nézőtér berendezése 588,000 írtba került. Az építész Fellner ur tiszteletdija 42,000 frt. A színpad fölszerelése 34,000 írtra volt szá­mítva. Ez összesen 664,000 frt. Ehhez hozzájárul 62,000 frt a telekért. Meglehet azonban, hogy ez összeg nem lesz teher. A színpad kezdetben tervezett teljes fölszerelése azonban csak részben történt meg most, a többi időközben lassankint létesül majd. Az így nyert megtakarítás által és adakozások utján begyült összegek hozzászámitásával a voltaképeni deficzit 172,000 frt. Az építő vállalkozókkal, Kéler és Buzzi urakkal, a szerződés oly értelemben kötte­tett meg, hogy tartoznak fölépíteni teljesen a színházat, s a fölépítéshez még szükséges összeget előlegezik tíz évre 6 perczentes kamat mellett. Ez az összeg 110,000 frt. A vá­rosnak a telekért fizetendő 62,000 frtra nézve is enyhítő egyezség történt, ha nem csalódunk, három evre, s ebből a városnak is van előnye. Ugyanis a népszínház háta mögött vannak a mértékhitelesítő hivatal volt helyiségei, több rendbeli épület, melyen a körút fog keresztül vonulni. A népszínház bizottsága nem kívánta, hogy ez épületek le­bontassanak már most, hanem majd csak akkor, ha a körút építkezései kívánják. Addig a város bérbe adhatja. Ennek következtében történt az is, hogy a népszín­ház homlokzata nem az eredeti terv szerint, a leendő körút felé épült, mert ha úgy épül, le kell bontani az ott levő épületeket, hogy a színházhoz lehessen jutni. Egyet fordítottak tehát a terven, s most a népszínház a kerepesi utón végig a belvárosra néz, azaz hogy még csak kapasz­kodva néz a Kasselik-házon és Rókus-kórházon keresztül melyekből jó darabot le kell szelni, hogy a perspectiva meg legyen. A fekvés megváltoztatása az épület eredeti tervén egyéb változást is okozott. A körút, felé tervezett homlokzat két oldalán egy-egy pavillonszerü kiugrás is volt, az arra szélesebb tér kitöltésére ; ez elmaradt, s a pavilonnak szánt helyen virágos szőnyegkerttel hozzák helyre az arányt. Meg kell itt említenünk, hogy a tervek megvizsgálásakor b. Lipthay Béla saját jóizlese szerint is sok jó módosítás Aörtént. Lipthay más különben is na­gyon ügybuzgó elősegitője volt a népszínház felépülésé­nek ; s mikor a dolog folyása megindult, ott volt mindig és mindenütt, személyesen vizsgálódott, és felügyelt. A népszínház két oldala máris egész szabadon áll, egyik a kerepesi ut felől, másik két utcza torkolatos öblében, pár­huzamban a seitéskereskeilő-utczával, melyet most nép­színház-utczának neveznek. A homlokzat előtt szűk utcza- kör szorong, de a Kasselik-ház kisajátítását már elhatározta a város. Mig ez meg nem történik, a főhomlokzat elé nem is lehetett kiépíteni a kocsik megálló helyét, nehogy az utczai közlekedés akadálya legyen. Két oldalt építettek tehát a kocsik számára kiszálló és fedett helyet. A hátsó rész, a hol körút fog elmenni, most mindössze csak körül­járható, és a szí к ösvényt léczes kerítés választja el a mértékhitelesitö udvartól. Az épitkezések költséges voltát eléggé megmagyarázza, hogy a színház egészen szabadon állván, minden oldalról diszt kívánt. Díszes is az köröskö­rül, s a főhomlokzat hatalmasan imponál sugár-oszlopaival, a párkányzatok közti allegóriái csoportozatokkal, s a sar­kokon és homlokzati csúcsponton álló szobor-alakokkal. Az épület három emeletnyi magas, de a színpad fölötti kupola messze kiemelkedik a házak fölött. A hátsó részben félkörben épült, s itt a színpadi helyiségekhez vezet min­den ajtó; a középső nagy ajtón, ha a hídkapukhoz hasonló nagy dobogót lebocsátják, kocsikat, lovakat lehet vinni a színpadra. Ez az oldal is díszes. A főhomlokzaton az oszlopok közt van Kisfaludy Ká­roly, Egressi Béni és Gál József (a »PeLskei nótárius« szerzője) mellszobra. Feljebb, a párkányzatok alatt, gra­phicus rajzokkal van ékítve köröskörül a színház. A hom­lokzat hármas kapuján belépve, oszlopokon nyugvó és széjien festett falu pompás csarnokban vagyunk, honnan mindenféle följáráshoz eljuthatunk azonban, ha oldalról is lépünk a színházba. Mozaikon járunk mindenütt, félkörben görbülő folyósókon, tágas lépcsőzeteken, melyek körül legtágasb a karzatokra vivő, hogy a hol legnagyobb a tö­meg, könnyű legyen a szétoszladozás. Mikor az előcsar­nokban állunk, hová pedig az utczáról lépcsőzeten men­tünk fel, sokkal alacsonyabb helyen vagyunk, mint bent a földszinti helyek. A nézőtérre csak oldalról juthatunk be. Szemközt a színpaddal csak az erkélyre van bejáró; bejá­róknak megfelelőleg nincs a szabadba nyíló egyetlen ajtó is, a léghuzam teljes kizárása végett. A földszinti ülőhe­lyekre mind a két oldalon, a zenekar melletti ajtón lépünk be, az erkély alatti zártszékekre külön bejárat vezet. Előbb azonban jó tájékozással kell bírnunk, s megvigyázm az utasító föliratokat, hogy jó helyen járjunk. A nézőtér és az utczától elzáró falak közt nagy bélés van, folyosókból, lép­csőkből, termekből, mellékhelyiségekből és ruhatárakból. Az első emeleten, a homlokzatra nyilólag gyönyörű nagy teremben jöhet össze a páholyok és erkély közönsége. Ara­nyos czirádák a boltozaton, jó ízléssel festetr s a pompéji falakra emlékeztető festések a falakon. Itt van a czukrász és csemege-áruló. Minden osztálynak külön-külön és nagy ruhatára van ; még fenn a karzaton is. Ezenkívül csar­nokok. A nézőtérnek az uralkodó szint a sötét megyszin zárt­székek, a páholyok hasonló szinü öblei és vörös selyem- draperiái adják. Mind azon alkotvány,melynek rámáiból a páholyok tekintenek, aranyos fehér alapzaton. Az a lap, mely egyik és másik páholy közt fennmarad, cachirozott arabeskekkel, féldombormüvü amorettekkel van tele. Az oszlopfejek közt egy-egy vigyorgó satyr ; a legfelső sorban caryatidek. Fenn a boltozatot nyolcz allegorikus csoporto- zat népesíti: Egy-egy festmény ezekből 800 írtba került. Gáz a páholyok oldalain nem ég sehol. Egyedül a leg­felső karzat hátsó ölében van vagy öt gázláng, a falba vésett fülkékben és rostély között. Concentrált világosság veri szét a fényt. Egészen fenn a boltozatnál van egy óriás körtealaku csillár, csupa üvegprizmából s annak kö­zepében ég a gáz. Ott a magasban van a ventillatió egyik kiegészítő része is, egy nagy henger, mely a fülledt léget kivezeti ; a friss lég a földalatti helyiségekből gőzgép se­gélyével árad szét. A ventillatió kopoltyuira minden lép­ten rá találunk, a nagy magasságban, a hátsó karzaton legsűrűbben. Összesen 50 páholy van. Jobbról, mindjárt a színpad mellett, az első emeleten nyílik az udvari páholy, mely három más páholy nagyságával bir. Egész salon, társalgó külön teremmel s egy kisebb cabinnal. Fellner ur ajándék gyanánt maga diszitteté föl az egész páholyt, nagy luxussal. Hasonló hármas páholy van balra. Ez Budapest főváros hatósága szabiéra készült. A színpad melletti leg­felső páholy a szinészpáholy, s közvetlen összeköttetésben áll mindkét oldalon a színpaddal. Minden páholy nyitott, azaz erkélyszerü kiugrása van. i Az egész színház úgy van berendezve, hogy a hol csak lehet, ülőhelyet nyerjen a közönség. A legtávolabbi pontról is tisztán lehet látni a színpadot, s az előtte ülő nem akadályozhat senkit, mert a székek lépcsőzetesen emelkednek magasabbra és magasabbra. A leghátsó kar­zat (melybe csak 10 kr a belépti díj) szintén ily lépcsőze­tes állóhely, erős vaskorlátokka). E helyről a nézőtérből nem sokat lehet meglátni, de a színpad maga innen is ki­tárul. Van midössze 1375 ülőhely, mind kényelmes. Az állóhelyeket is számítva 2300 főből álló közönség fér el a népszínházban. (A nemzeti színházban csak 1200.) A föld­szinten levő ülőhelyek első osztálya a körszék, ennek kö­zépső csoportja 15 sor, két szélső csoportja 10 sorból áll. Ezek mögött van csak a zártszék s azontúl állóhelyek. A színpad maga egész külön világ. Majdnem annyi hely van az épületben a színpad és mellékhelyiségei szá­mára, mint a nézőtérnek. A színpad alatt még egy mély­séges, két emeletre osztott sötét birodalom ; a színpad fölött egy magasságos zsinórpad, mely a hidak, gerendák, kötél- ; zetek egész labyrintje. Ez az a két pólus, melyen a színpad i világa mozog. Galó magyar gépészt, ki e színpadot készí­tette, dicsérik mindenütt a kitűnő és elmés szerkezetű gé- ; pezetekért. Ezen a színpadon minden megtörténhetik ; i egész csapatok elsülyedhetnek, vagy fölrepülhetnek a légbe ; egyetlen pillanat alatt átváltozhatik minden, s akár árvíz is jöhet, mert erre is van vízvezeték. Tűzbiz­tonságról is jól van gondoskodva. A fal, mely a színpadot a nézőtérről elválasztja, vasral fedett, s ha veszély eseté­ben lebocsátják a drót rostélyt, mely az egész színpadot elzárja a nézőtértől, a veszedelem csak a színpad számára marad. A színpadra egy-egy oldalról három ajtón juthatni. Két oldalt termek vannak azok részére, kik az előadásban működnek, de épen nincs teendőjük a színpadon. Külön öltöző-szoba annyi van, mennyi szereplőre számítani lehet. Az ének- és tánczkar szintén több öltöző felett rendelkezik. Ezeket mind távirdai készülék köti össze, s a rendező és ügyelő egy pillanat alatt szerte küldheti a hivó és figyel­meztető jelt. Vannak nagy termek a próbákra is; külön az énekkarnak, külön a tánczkarnak. A tágas festőterem a leghátulsó részen, a színpad fölött van, s az elkészült füg­gönyöket innen egyenesen a színpadra lehet bocsátani. A díszleteket földalatti helyiségekben rendezik el, de ez nem oly tágas, hogy a díszletek szaporodtával raktárról ne kelljen gondoskodni. Az első előadás okt. 15-én szorongásig tele ház előtt folyt le. Már 6 órakor kezdtek a csarnokok megtelni, s mindenki meglepetéssel szemlélte a gyönyörű házat. Hétre zsúfoltig meg volt tömve válogatott szép közönséggel. A miniszterek teljes számmal, Edelsheim-Gyulay gróf ne­jével Ferenczy k. a. a királyné olvasónője, Kopcsa b., Szapáry Gyula gróf, a főváros képviselői, az irodalom és művészet összes kitűnőségei foglalták el a helyeket. Pont­ban hétkor jelent meg ő felsége, Rudolf koronaherczeggel és a toscanai főherczeggel, kiket Ráth Károly főpolgár­mester egy küldöttség s a népszínház bizottsága élén fo­gadott. Harsány éljen és tus fogadta a vendégeket, s most megindult az előadás. Ünnepi nyitány után felgördült a függöny a »Fölavatás« czimü előjátékra. Thalia (Párté- nyiné) és Bohóság (Dancz N.) czivakodnak, a Bohóság gú­nyolja Thaliát, hogy már nem kell a közönségnek s csak ő utána fut mindenki. A magyar génius (Rákosi F.) kibé­kíti őket s közös működésre szólítja fel a nemzet nevében, I s a génius égbeszáll^ A progiamm második darabja: »A I leánykérő« czimü néhány jelenet a falusi életből, melyben i Eőry és Pártényi költöttek maguk iránt érdekeltséget. A »Jeremiás siralmai« czimü egy felvonásos bohózatot a kö­zönség visszatetszéssel fogadta s a kedvezőtlen hangulatot csak az ezután következett Operette, »A király csókja« Hubertől tudta eloszlatni. Reméljük azonban, hogy az első előadások hiányait az igazgatóság csakhamar tudni fogja feledtetni. ,,Ü d V ö z I é g у Mária!“ (Képpel a 536. lapon.) wz esti harangszót számos költő és zeDe-iró foglalta már zöngzetes rímekbe és fenkölt hangokba; ezek közül ki ne ismerné Schubert és Guonod fölséges accordjait? De a festő-művészet sem vonhatta ki magát a bitnek e bűbájos költé­szete alól. így Rubens »Ave Máriá«-ja egyike a halhatatlan mester örökbecsű gyöngyeinek. Va­lóban nagy önérzet lakozhatik azon művészben, ki a nagy flamandi képiró e remeke után is ke­zébe fogja az ecsetet, hogy ugyanazon tárgyat dolgozza föl. De végre is, minden eredeti tehetség, a valóban hivatott művész a leghasználtabb tárgy­ban is mindujabb oldalokat fog felfödözni. Hiszen a tavasz, a szerelem, a csalogánydal bájait hány- I szór énekelte már meg a régi és uj világ minden poétája! S az ily örökifjú tárgy az »Äve Mária« i is és Salentinnek teljesen joga volt hozzá, hogy e kedves tárgyat a maga érzéséhez képest vette ecse­tére. S valóban, kiaek szivét ne illetné kedvesen e leányka őszinte kegyessége az erdei kápolna előtt? Az estharang megcsöndül, a fák őszi lombjával a leáldozó nap játszik, s egy sugara ez ‘édes gyer­mekre is esik, mintegy dicsfényt hintve szög fe­jére. Udvözlégy Mária! Vedd oltalmadba e ked­ves teremtést! f. A harczos kutyája. (Képpel a 533. lapon.) Ат nyugszanak a hős fiák dúló csaták után — de sírjokon nem zöldül, ah, sem bokor, sem virány. A csatatér még párolog a vértől s bokrot és virányt letiprott a harcz vas lába. A mohóságnál előbb jár a hűség, az éhes keselyűt megelőzi a kutya. Mig amazok, a lég sírásói, a halálszagra jöttek — ezt szive ösztöne hajtotta a testhalmok közé, hogy urát, kedves gazdáját megkeresse. És megtalálta. Megdöbbenve ismer rá a csákóra, a tarsolyra. Az eltépett láncz ott a nyakában bizonyítja küzdelmét, hogy megsza­badulva (tán egy fölborult, elhagyott társzekér kerékagya mellől, melyhez kötözve volt) a küzde­lem véres terére fusson. Azok, akik minden nemes gerjedelmet és elmenyilatkozatot az ember, a homo sapiens ja­vára konfiskálnak s az állatnak nem hagynak meg egyebet az ösztönnél — az ember isteni szárma­zásának dölyfös vitatói, a vallás-bölcselők kicsinylő mosolylyal fogják nézni egy állat érzelmének és ítéletének e megható rajzát. De mi csak annál forróbban áldjuk érte az is­tent, hogy mellénk oly állatokat rendelt, kik sok­szor emberségesebbek a lelki üdvösségnek nagy- trafikánsainál. F. J. 2*

Next

/
Thumbnails
Contents