Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

540 Magyarország és a Nagyvilág. AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. Budapest, október 23. Udviiri (A KIRÁLYI CSALÁD KÖBÉBŐL) a következőket írják : Míg királyné ó felsége Petites-Dalles-ban időzött, Rudolf trónörökös gondoskodott arról, hogy édes anyjának, mire visszajön, meglepetést szerezzen. Nem szólt senkinek, csak nevelőjének, és egy bécsi gyárosnál ezüsttel diszitett ébenfa ékszerszekrényt rendelt, melyhez egy ismert bécsi festő készítette a rajzokat. Mikor a királyné megérkezte után lakosztályába ment, ott találta a szekrénykét, és ennek fedelén medaillont arczképpel, mely a trónörököst vadász­öltözetben ábrázolja; a kis kép hátterében a neubergi vadászkastély látható. О felségét nagyon megörvendeztette fiának e gyöngéd figyelme. (MILÁN FEJDELEM ESKÜVŐJE) a nép örömria- dása mellett ment véghez a földiszitett főtemplomban. Utána a fejdelmi pár a külföldi képviselőket fogadta. A nászlakománál Milán he rezeg poharat emelt a czárra, ki kegyes jóindulattal van az Obrenovics-család iránt. Suma- rokoff czári főszárnysegéd azt felelte, hogy a czár valóban barátságos jóindulatot táplál a fejdelem és a szerb nép iránt. (KIRÁLYUNK NÉP ZERÜSÉGE ARÁBIÁBAN.) Kairóból Írják : A mohamedánok az összes európai dynas- tiák közt legjobban ismerik a Habsburg-bázat ; ennek oka e dynastiának három százados barcza a törökökkel, és a német császári korona, melynek fénye elsugárzott egész a távol Ázsiába. Afrika, Arábia, Syria és Mezopotámiában még mindig »Sultan-El-Nemsavim« (a németek császára) név alatt ismerik az osztrák-magyar uralkodót. — A ke­leti népek a legtarkább dolgokat beszélik a Habsburg-ház törzsfájáról. így a mostani marokkói szultán atyja azt ál­lította, hogy a Habsburgok már Mohamed prófétával foly­tattak levelezést. Mohamed életrajzában csakugyan fel van említve, hogy Erkli (Heraclius 610 — 641) római császár Mahomedtől levelet kapott, melyben felszólittatott, térjen át az izlámra. A marokkói szultán e szerint a Habsburgo­kat a római császárok ivadékainak tartotta. Legjobban ismerték V. Károlyt és II. Józsefet; amattól féltek, mert nagy szerencséje volt mindig, az utóbbit pedig bölcs tör­vényei és reformjai által ismerték. Legújabb időben Fe- rencz József király is igen népszeri» lett, nevezetesen Ará­biában, Mekkában, Medinában. E népszerűség oka, mekkai zarándokok szerint, a következő eset: Néhány évvel ez­előtt egy mohamedán mollah Indiából Magyarországba utazott, hogy Budán Gül Baba sírjánál imádkozzék. Budán a zarándok azon vette magát észre, hogy elfogyott a pénz­magja, mert annyija sem maradt, hogy Kairóba mehessen. Nagy Zavarában Bécsbe sietett, kihallgatást, kért a király­nál és elmondta, hogy milyen bajban van. Ő Felsége azon­nal szép pénzösszeget adatott aranyban a zarándoknak, a ki vele hazamehetett Indiában azonban uton-utMen el­mondta, hogy királyunknál mily nyájas fogadtatásban ré­szesült és mily bőkezű segélyt kapott. Nem rég Mekkába és Medinába zarándokolt, és itt is elbeszélte mindenkinek, hogy Ferencz József király mii}' kegyes volt iránta. Ezen elbeszélés egymagában eleg volt arra, hogy uralkodónk nevét a keleten népszerűvé tegye és ha egyszer az uralkodó népszerű, akkor az alattvalói is a legszivélyesebb fogad­tatásra találnak. (A CHINAI CSÁSZÁRI PÁR TEMETÉSE.) A meny- nyei birodalom császára, ki múlt télen halt meg és fiatal neje, ki férje halála után öngyilkossá lön, még most sin­csenek eltemetve, mert a chinai udvari szabályok szerint az efféle szertartásokat rendesen hónapokig el szokták halasz­tani. Ezenkívül az udvari csillagjósnak időt kellett engedni, hogy ez ünnepélynek kedvező napot találjon. Végre csak­ugyan talált ily-szerencsenapot, ez a 9. hónap 18. napja chinai időszámítás szerint, vagyis octóber 16. A pekingi hivatalos lap julius 22-ki száma a nagy államtanács rende­letét teszi közzé, melyben meghagyatik, hogy az emléktáb­lákat atal miauban — ősök templomában — fel kell állítani, még mielőtt a császári holttestek az erre szánt mauso- leumba tétetnek, mert ha e szertartássá] a temetés utánig várnának, a meghalt császári pár lelkei a túlvilágban nem lelnének nyugtot és mert ezzel a holtak iránti kegyelet is csorbát szenvedne. Egyletek és intézeteif. (A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYI OSZTÁLY ÜLÉ­SEI) az Akadémia leglátogatottabb ülései szoktak lenni; kivált ha oly általános érdekű tárgy van kitűzve, minő a nyelvújítás és nyelvjavitás kérdése. így az e heti ülésen is Brassai Sámuelnek »neologia és palaeologia« ez. értekezése élénk érdeklődést keltett. Az akadémikusok padjai részben, és a közönség számára fenntartott helyek egészen megtel­tek. Brassait, ki 5/4 órán át polemizált a »nyelvjavitók« és »nyelvújítók« ellen, eleinte nagy figyelemmel hallgatták ; de az ősz tudós nagyon rósz felolvasó, a legközelebbi pa­dokból sem tudták megérteni, és ezért a közönség csakha­mar oszolni kezdett, a kik azonban megérthették, azok nagy élvezettel hallgatták a nagy humorral irt philippikát. Az ülés Bartalus István értekezésével nyittatott meg. Bar- talus István székfoglalójában kifejti, hogy a zenei cosmo- politismus csak elemileg létezik, s már a népdal nemzeti jelleget kezd ölteni. Értekező bőven fejtegeti a zene erede­tét, a hangszeres zenemű formáinak keletkezését, a ryth- mika és metrica természetét, az egyes nemzeti stylek tör­ténelmi fejlődését. Értekezésének .csak felét olvashatta fel, mert egymaga majd egy órát vett igénybe. Az értekezés második részét jövőre fogja felolvasni. Ezután Brassai Sámuel ült a felolvasó asztalhoz. Mindenek előtt polemisált azon előítélet ellen, hogy nyelvünk szegény ; Cicerónak a maga eredeti müveiben felesleges volt anyanyelve szókin­csének 85 százaléka, és mikor görög bölcsészekből fordít, sokszor békétlenkedik, hogy egyikmásik kifejezés, mely hamarjában nem jut eszébe, »nincs meg« a latin nyelvben. A szót talán nem tudja visszaadni, de az eszmét, ki tudta volna fejezni, ha a szót megkeresi; a fordítók lomhasága vagy tudatlansága szokta leggyakrabban előidézni azon panaszt, hogy nyelvünk »szegény«. A szószerinti fordítás a magyar olvasóban nem fogja azon eszméket felkelteni, melyeket pl. я német olvasóban a fordított mü eredetije ; pedig a hü fordításnak ez a czélja, erre pedig nyelvünk teljesen alkalmas. így pl. a cliaracter-szót »jellem«-nek fordítják, pedig a »character«-nek több oly jelentése van, melynek a »jellem« nem felel meg, melyre más synonymot kell keresnünk ; ha keressük, meg is találjuk. A forditók még bajt is okoztak »nyelvgazdagitási« buzgalmukkal; igy pl. a »fällig« fordithatása végett alakították a »képes« szót és ezzel kiszorították az »arra való«, , »arra alkalmas« s más efféle tősgyökeres magyar kifejezéseket és arra vitték nyelvünket, hogy interlineariter kezdünk fordítani, és egészen agyongazdagitjuk nyelvünket, csakhogy ez már nem »gazdagítása,« hanem »elnyavalyásitása« a nyelvnek. A neologok ellen intézett e támadás után a »nyelvjavitó« iskola ellen fordul és igen éles kifejezésekben kel ki a nyelvújító tanácskozmányok ellen, melyek »consiliumot ülnek agyongazdagitott nyelvünk betegágya felett,« de nem érik be a diagnosissal, hanem megannyi Arbuezek : nem szorítkoznak arra, hogy a legkirívóbb visszásságokat kiirtsák, hanem ezeket mellőzve, ártatlan szavak ellen kezdenek irtó háborút. Értekezó éles bonczkés alá vette a »Nyelvőr« által ajánlott uj szavakat; panaszkodik, hogy itt egy »cotteria« működik, mert ő is küldött be czikket, de azt nem közölték; 6 egyizben a »Főv. L.«-ban kimu­tatta a »szédelgő« szó hibás használatát, a »Föv. L.« egy időre el is ejtette a »szédelgő« szót, később ismét védel­mezte és mikor Brassai újabb felvilágosítást irt, czikkét nem közölték. A »Nyelvőr«-re áttérve értekező a rósz sza­vakat és szóláomódokat két kategóriába sorozza : az el­sőbe tartoznak a kirivóak, ezek ellen csak elvétve fordul a »Ny.« ; a másodikba azok tartoznak, melyekre utón, útfélen szükségünk van, melyek meghonosodtak : ezeket kiirtani lehetetlen, s ezek ellen szokott a legtöbbször felszólalni a »Nyelvőr.« Azután szóló védelme alá veszi a rakpart, rak­tár, idény szavakat; kifejti, hogy a rakodó és a kőpart nem felelnek meg az igényeknek, a »tár« és »tárház« sok téve­désre adna okot; az »ivad« rósz, ez »holt« szó, és ha itt- ott használják is e kifejezést »északénak évadján,« ez nem jelentheti azt, hogy északénak saison-jában, az »idény«- ben csak a képző »holt« de az »évad« maga is »holt« szó. A nyelvjavitók — értekező szerint — tisztán praedilectió- ból idulnak ki. E philippika után, melyben a mérges Bras­sai bátyánk egyre-másra szidja »a cotteriákat«, a mi ez ivadban nagy divat, az ülés véget ért. Egyház és íssliolíi (TOBNAISKOLA MEGNYITÁSA.) Fővárosunk egyik legderekabb magán-tornaiskolájának tulajdonosa, M a g- vassyMihály ur, értesíti lapunkat, hogy intézetét meg- nag}'obbitva és tökéletesítve a téli folyamra megnyitotta. Az értesítésből közöljük a következő sorokat. »Téli tornais­kolámat, Fő-uton, a Tüköry-házban folyó évi oct. hó 4-én is­mét megnyitottam. Az utóbbi években tornaiskolám a szü­lők szives bizalmából folyton oly nagymérvű látogatott­ságnak örvendett, hogy tornahelyiségeimet tavaly szüksé­gesnek láttam megnagyobbittatni. Nem kíméltem semmi költséget a felszereléshez sem, csakhogy tornaiskolámat a világvárosok tornaiskoláinak színvonalára emeljem. Mint előbb, úgy ezuián is a tornaoktatás folytonosan személyes vezetésem alatt történik s azzal kecsegtetem magamat, hogy leginkább ezáltal lehettem szerencsés a t. szülők bt- ! zalmát intézetem részére megnyerni. Gondom legfőbb ! tárgyát fogja ezután is képezni, hogy a növendékek a tor- j názás alatt soha meg ne erőltessék magokat s a gyakorlat I mindig szigorúan a növendék testi erejéhez és alkotásához mérten történjék, szem előtt tartva a tornaoktatás egyik német kitűnőségének találó ítéletét: »A tornaoktatás czélszerűtlen kezelés által ép oly káros lehet, mint más­különben hasz.nos.« Hogy pedig a tornaoktatást a lehető legczélszerübben teljesítem növendékeim körében, arra elég garancziát nyújtanak e téren 18 évi sikeres működé­sem s Németországban több ideig gyűjtött tapasztalataim. Ott tett utazásaim alatt főkép feladatommá tettem a le­ánykák tornáztatási rendszerét elsajátítani, mely a kitü- nobb német tornaintézetekben a legnagyobb sikerrel gya- koroltatik, úgy a kisebb mint a felnőttebb leányoknál is. Értesíteni óhajtom a tornázni kívánó urakat is, hogy tornaiskolámnak berendezésében a legnagyobb figyelem­mel voltam arra, miszerint abban a felnőttek is teljes ké­nyelemmel tornázhassanak. Gondoskodtam, hogy intéze­tem a testedzés és egészségfejlesztés kivánatainak egyformán megfeleljen és a tornászainak jótékony szolgálatait minden irányban nyújthassa. Bemélem, intézetemnek gyógytest- gyakorlati értékét is emelni fogja, hogy oly uraknak, kik a svéd tornázást kívánják gyakorolni, a legczélszerííbb tornaszerek állanak rendelkezésre, melyeket kipróbált s mindenkor sikeresnek bizonyult módon alkalmazandók.« Színház, (AZ OPEBAHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK) megkezdése gyor­san megindította az építkezést a sugárúton. Az operaház építése, melynek költségei ez idő szerint, nem állapíthatók meg biztosan, a belső berendezéssel együtt körülbplől 3 milliót fog igénybe venni, mely a pompás épületre, ösz- szehasonlitva a bécsi operaház költségeivel (körülbelül 9.000,C00 frt) s a párisi uj operaházéval (50 millió frank,) még mindig mérsékelt összeg. A sugárúti építkezési válla­lat, mely kötelezve van az operaház építésére 250,000 frtot fizetni, a legközelebbi napokban fogja az első részle­tet 60,000 frtot letenni. Egészben, beleértve a királyi civil- listából az évi építkezésre szánt 300,000 frtot is, 1.600,000 frt áll rendelkezésre, mely összeggel az operaház fedél alá lesz hozható. Az épületnek négy év alatt be kell végződni, a mi igen könnyen megtörténhetik, mivel a pénzforrások bedugulása nem állhat be. Az építési tér bekerítése, me­lyet a héten kezdtek meg, közel van bevégzéséhez, a kerí­tés, hogy az építésre elég tér legyen, a sugárút gyalogut­43. SZÁM. jáig fog kiterjesztetni. A sugárúton a mezőutcza és a váczi boulevard közt, a vízvezeték csövei egészen, a légszesz- csövek is részben már le vannak helyezve. Hogy a sugárút e része már most járható legyen, a jobboldalon a váczi boulevardtól a mező-utezáig öles szélességű ideiglenes gyalogutat fognak lerakni. Az útnak a városligetbe való torkolata már teljesen helyre van állítva, s ott, valamint a körtéren is, a gázkandelaberek még a napokban fel fog­nak állíttatni. A faburkolat a tavaszon kész lesz, s mivel a sugárúti lóvasutat nem fogadták el, a vállalat könyü, elegans omnibuszok felállításáról gondoskodand. Sajtó és liönyrész(;t. (LÉGRÁDY TESTVÉREK KIADÁSÁBAN) megje­lent : »A zölgségtermelés«, gyakorlati Útmutatás a kony­hakertészetben, Bouclié J. után hazai viszonyainkhoz alkalmazva Írták Grúbiczy Géza és Marc Ferencz. — To­vábbá megjelent a nevezett kiadóknál: »Házi naptár« 1876-ra, hasznos tudnivalókkal és mulattató tartalommal. Szerkesztette Hindy Árpád. Harmadik évfolyam, tiz kép­pel. Tartalma a következő: Napijegyek az 1876. szökő évre. — Időszámítás. — Ünnepi számítás. — Naptár (jegy- zéklapekkal.) — Nap- és hold-fogyatkozások. — A felsé­ges uralkodó-ház. — Legújabb bélyeg-illeték. — Pénzér­ték-tábla. — Tövisek. Elbeszélés, irta László Mihály. — Al-dunai képek. (A vaskapu a Széchenyi-uttal és Római torony Turnu-Szeverinnél.) — Honfi-ének, Győry Vilmos­tól. — Imádkozó gép Kelet-Ázsia lakóinál (képpel.) — A ló-nemhez tartozó állatok természetrajzi ösmertető jelei. (Engelbrecht keszthelyi tanár hátrahagyott kézirataiból, két ábrával.) — Fővárosi képek : I. Az üvegáruló tót. II. Utczai hárfás. — Czigány-család (képpel.) — Gyermek- játékok 250 évvel ezelőtt (képpel.) — Mulattató. — Esz­me-töredékek. — Hasznos tudnivalók. — Czim- és névtár: országgyűlés, minisztériumok, kir. curia, közjegyzők, köz­törvényhatóságok, egvTiázi főméltóságok. — Országos vá­sárok. Ára 50 kr. (»HÁZI IPAR«) czimmel Beszterczebányán okt. 15-től fogva igen jóravaló szaklap indul meg Dvihally Emil szer­kesztése mellett. A mutatvány-szám már megjelent s ebből kiveszs7Ük a lap üdvös czélját ismertető következő soro­kat: »A házi (kis) ipar f.jlesztése hazánkban mindinkább kezdi foglalkoztatni a szellemeket. — A házi ipar fejlesz­tésének fontossága, a belőle az egyesekre úgy, mint ha­zánkra háramló haszon, annyira világos és elismert dolog, hogy azt itt fejtegetnünk fölösleges. A házi ipar fejleszté­sének ezen elismert fontossága indított bennünket arra, hogy e szakközlöny közrebocsátása által csekély erőnkkel t ámogassuk a mozgalmat, mely e téren megindult, s igy a nagyfontosságu czél elérését előmozdítsuk — Figyelmün­ket a házi ipar minden ágára ki fogjuk terjeszteni, de külö­nösen a faiparra, mert legjobban szükségli a házi ipar meghonosítását és fejlesztését hazánk erdős felvidéke, itt pedig nyers anyagul leginkább csak a fa szolgálhat. — Hozni fog lapunk különféle közlemén}'eket a házi iparról; oktatni fog a fa- (kis) ipar minden ágára, u. m. a lombfüré- szelésre s az ezzel összekötött sokféle munkákra ; a famet­szésre ; esztergályozásra ; kalitka készítésre, a nyír és mo­gyorófa vesszeiből összerakandó kerti bútorok, virágtartó asztalkák és kosárkák készítésére; azmgynevezett ábránd (Phantasie) munkákra s minden egyébre, mi a fa- (kis) ipar körébe tartozik. — Mindezen dolgok ábráit fogja hozni la­punk kellő és világos magyarázatokkal, úgy hogy azoknak elkészítése a műszerekkel való némi gyakorlás után min­denki által ^önnyen lesz eszközölhető. — Az ábrák külön ivén, mellékletként lesznek a laphoz csatolva. — Hogy azon t. előfizetők, kik talán a fentemlitett munkákkal már is foglalkoznak, azonnal gyakorlati hasznát is vehessék e lap­nak, azon minták mellett, melyeket a kezdők számára hazunk, egyúttal nagyobb jártasságot igénylő mintákat is fogunk nyújtani. Meg fog jelenni e lap f. évi október hó 15-kétől kezdve, minden hó 15-ik és utolsó napján.« Előfi­zetési ár : egész évre 4 frt. félévre 2 frt. negyedévre 1 frt. (GAZDASÁGI SZEMLE A BÉCSI KÖZKIÁLLITÁ- SON) czim alatt Kolozsvártt egy terjedelmes kötet jelent meg. írták : Barkassy Kálmán, Tormay Béla, Vörös Sán­dor és Gantauf Vilmos. E mü némileg hivatva van pótolni a hiányt, mely az által támadt, hogy a törvényhozás meg­tagadta a közkiállitásrói való hivatalos jelentés kiadásá­nak költségeit. A szerzők lelkiismeretes gonddal dolgoz­ták föl a nagy anyagot s a mü hasznos olvasmány minden előre törekvő gazdára nézve. Ára 1 frt. 20 kr. (A FRANKLIN-TÁRSULAT) kiadásában megjelen­tek a következő naptárak 1876-ra: »István bácsi naptára«, számos képpel, alapitá Majer István, szer­keszti Kőhalmi K. József. XXI-ik évfolyam. Ára 50 kr. »Protestáns u j képes naptár.« Szerkesztette Duzs Sándor, tanár. Ára 50 kr. »Falusi gazda nap­tár a.« Entz Ferencz, Galgóczy Károly, Grúbiczy Géza, Kenessey Kálmán, Lávay Jenő, Lukácsy Sándor, Nyáry Gyula báró, Nyáry Ferencz, Rodiczky Jenő, Tormay Béla s többek közreműködésével szerkeszti Máday Izidor, a

Next

/
Thumbnails
Contents