Magyarország, 1965. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
6 «*^i»egr»aB8saR MAGYARORSZÁG 1965/27 Közös Piac Harc a kassza körül „Néha egy kormányszóvivőnek hallgatás a kötelessége és ha ezért szemrehányást tesznek nekem, vállalom a szemrehányásokat” — jelentette ki von Hase államtitkár két nappal De Gaulle elnök bonni látogatása után. Az újságírók ugyanis olyan kérdésekkel szorongatták a bonni kormányszóvivőt, hogy miért végződött az Erhard De Gaulle találkozó ismét egy szembeötlő ellentmondással. Előbb ugyanis von Hase államtitkár kijelentette: a két kormányfő megállapodott abban, javasolni fogják közös piaci partnereiknek, hogy még az év vége előtt tartsanak csúcskonferenciát az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó országok kormányfőinek részvételével. Néhány órával később azonban Pompidou miniszterelnök, majd a francia küldöttség szóvivője helyesbítette ezt a bonni nyilatkozatot s rámutatott: végleges megállapodásról nincs szó, a francia kormány csak kedvezően foglal állást egy ilyen csúcskonferencia lehetőségével kapcsolatban, de annak létrejötte a következő hetek fejleményeitől függ. „Úgy látszik, a bonni Schaumburg palotában épp olyan rossz az akusztika, akárcsak a Rambouillet palotában” — jegyezte meg a nyugatnémet televízióban a De Gaulle látogatás után rendezett politikai vita egyik résztvevője arra célozva, hogy e találkozó ismét olyan félreértéssel végződött, mint a Párizs melletti Rambouillet kastélyban január végén folytatott eszmecsere. Más kommentátorok egyenesen „tévedések vígjátékáról” beszéltek, de beavatottak szerint nem a rossz akusztika miatti félreértésről van szó, hanem egy rendkívül bonyolult háttér előtt lejátszódó szívós és furfangos taktikai kötélhúzásról. Határidő: június 30. Itt ugyanis nem babra megy a játék, hanem milliárdokról van szó — hangoztatják Bonnban —, mert az, amit a franciák kívánnak, 1970-ig csaknem 4 milliárd márkába kerülne Nyugat-Németországnak. A kötélhúzás tárgya az Európai Gazdasági Közösségen belüli közös agrárpiac finanszírozásának problémája. A Közös Piacnak van egy ún. agrárkasszája, azok a tagállamok, amelyek a Közös Piacon kívülálló országokból importálnak agrártermékeket, ebbe a kasszába fizetik be a világpiaci importárak és a Közös Piacon belül érvényes (s a világpiaci árakhoz viszonyítva aránytalanul magas) árak közötti különbözetet, az ún. lefölteést. Ebből a közös kaszszából támogatják azután a tagállamoknak a közösségen kívüli országokba irányuló agrárkivitelét Miután a Közös Piacon belül a legtöbb mezőgazdasági terméket a NSZK importálja, a fő mezőgazdasági exportőr pedig Franciaország, az a helyzet alakult ki, hogy a kasszába befolyó összegek kb. egyharmadát eddig a NSZK fizette be, de csak 5%-ot kapott vissza, Franciaország viszont csak 25%-ot fizetett be, de 75%-ot kapott vissza. Az eddigi rendezésre vonatkozó megállapodás érvénye azonban ez év június 30-án lejárt. Párizs azt sürgette, hogy még június 30-a előtt szabályozzák ismét a kérdést, mégpedig végleges formában. Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter a bonni tárgyalások során részletes javaslatokat terjesztett elő ezzel kapcsolatban nyugatnémet kollégájának. Bonni kormánykörök még De Gaulle érkezése előtt azt hangoztatták, hogy újabb megállapodás csak a szigorú kölcsönösség alapján lehetséges, mert De Gaulle-ban egyszer már csalódtak. Erhard ugyanis tavaly télen azért tett a nyugatnémet mezőgazdaság rovására fájdalmas engedményt a gabonakérdésben, mivel azt remélte, hogy De Gaulle ezt politikai ellenszolgáltatással honorálja s hozzájárul a kancellárnak ahhoz a tervéhez, hogy egy közös piaci csúcsértekezleten a „hatok” kormányfői határozzák el a politikai együttműködésnek intézményes formában való megjavítását. De tavasszal a franciák még a csúcsértekezlet előkészítésére hivatott külügyminiszteri konferenciát is lefújták. „Most már nem veszünk többé zsákbamacskát” — hangoztatták mostanában ezt emlegetve Bonnban s kijelentették: a franciáknak előnyös újabb agrármegállapodásokhoz csak akkor járulhatnak hozzá, ha ugyanakkor Párizs is kötelezettséget vállal a nyugatnémet ipar által sürgetett további lépések megtételére, vagyis arra, hogy a közös agrárpiac végleges szabályozásával egyidejűleg kialakítsák a közös kereskedelem-, vám- és adópolitikát is az Európai Gazdasági Közösségen belül, amitől a nyugatnémet ipar további terjeszkedési lehetőséget remél. Bonn ugyanakkor, sürgeti a közöspiaci integráció továbbfejlesztését is, vagyis azt, hogy a Hallstein által vezetett közöspiaci végrehajtó bizottság egyre nagyobb jogkörhöz jusson a tagállamok szuverenitásának rovására. De Gaulle azonban hallani sem akar az integráció fokozásáról s ezt már a tárgyalások előtt kinyilvánította: a Bonnba indulása előtti napon a francia nemzetgyűlés képviselői számára rendezett fogadáson rendkívül élesen támadta azokat, akik folyton csak a „nemzetekfelettiség” eszméjéről szónokolnak. De Gaulle egy olyan kifejezést („jean-foutre”) használt a „szupranacionalitás szószátyár hirdetőinek” megbélyegzésére, amely — mint mondják — főleg kaszárnyaudvarokon használatos. (Larousse szótár: „Goromba és sértő kifejezés s olyan személyekhez szokás intézni, akik erkölcsi gyávaság vagy hálátlanság bűnébe estek”.) Közeledés, távolodás Talán éppen ezért — mivel nem akarták kiélezni a légkört — a bonni találkozón nem is folyt vita az integráció kérdésében fennálló elvi ellentétekről, hanem elsősorban konkrét, gyakorlati gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyaltak. A szakértők közötti tárgyalások során az első napon közeledés jött létre, mely Bonnt is meglepte, mert nem számított arra, hogy a franciák minden ellenvetés nélkül elfogadják azt a Bonn által követett kapcsolatot, hogy az agrárpiac teljes kiépítését s ezen belül az agrárkassza működésének végleges rögzítését elválaszthatatlanul össze kell kapcsolni a nyugatnémet ipar érdekeit szolgáló teljes vámunió gyorsított megvalósításával. (A Közös Piacot létrehozó római szerződés szerint a teljes vámunió 1970-re valósul meg, a Hallstein-bizottság azonban azt javasolta, hogy ezt az időpontot hozzák előre 1967 július elsejére.) Másnap azután nyugatnémet részről hirtelen fenntartásokat hangoztattak az agrárkasszára vonatkozó francia javaslatokkal szemben s azt javasolták, hogy az agrárpiac finanszírozásának ügyét egyelőre csak átmenetileg rendezzék. A bonni külügyminisztériumban ugyanis attól tartanak, hogyha máris megtörténik az agrárprobléma végleges rendezése, ezzel egy fontos ütőkártyát engednek ki a kezükből, azt pedig szeretnék továbbra is megtartani, hogy így nyomást gyakorolhassanak Franciaországra s könnyebben rákényszeríthessék politikai kívánságaik teljesítésére. A franciák viszont kijelentették, hogy szó sem lehet újabb átmeneti, ideiglenes szabályozásról, ragaszkodtak az agrárpiac finanszírozásának végleges rendezéséhez, annál is inkább, mert a Közös Piacot létrehozó szerződés is előírta, hogy 1965. június 30-ig véglegesen rendezni kell ezt a kérdést. Az ipar türelmetlen A következmények rögtön megmutatkoztak a Közös Piac minisztertanácsának brüsszeli ülésén. Itt a francia delegáció váratlan taktikai fordulatot hajtott végre. Couve de Murville külügyminiszter, mikor látta, hogy a francia agrárkívánságok teljesítése éles ellenállásba ütközik, partnerei legnagyobb elképedésére kijelentette: nos, az agrárproblémák teljes rendezésével még várni lehet, de akkor várni kell az egységes kereskedelempolitika és a vámunió teljes kialakításával is, hiszen a Bonnban lefolyt tárgyalásokon épp a nyugatnémet kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a két problémakör között elválaszthatatlan junkum áll fenn. Bonnban nagy megrökönyödést keltett ez a előre nem látott fordulat. Több kommentátor most azt hangoztatja: a kormány nagy bakot lőtt, amikor saját maga erőszakolta ki e két kérdés összekapcsolását. A nyugatnémet tárgyalási taktika megtervezői nem vették ugyanis figyelembe, hogy az agrárpiaci problémakör francia szempontból egyik legfontosabb részlete — az egységes gabonaár kialakítása — már rendezve van, a nyugatnémet ipar viszont annál türelmetlenebbül sürgeti a vámunió teljes megvalósítását s az adó- és konjunktúra politika egységesítését a Közös Piacon belül DOBSA JÁNO£ Az agrárvita ,,Jean-foutre99 Bonn veresége DE GAULLE BONNBAN ERHARD-DAL ÉS ADENAUERREL A Schaumburg-palotában rossz az akusztika