Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-02 / 1. szám
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 132 tagállama a most nyugalomba vonult U Thant főtitkár helyébe európai diplomatát, osztrák diplomatát választott. Dr. Kurt Waldheim, aki hazája ENSZ-küldötteként New Yorkban élt az utóbbi hónapokban, családjával töltött kaliforniai üdülés után vette át az üvegpalota 38. emeletén a főtitkári széket, a világszervezet irányításának teendőit. Vétók taktikából Emlékezetes marad, hogy az ENSZ 26. közgyűlése az utolsó napirendi pontként hogyan határozott U Thant utódlásáról a Biztonsági Tanács előterjesztése alapján. A Biztonsági Tanács három szavazási forduló után hozta meg döntését: az osztrák diplomatát javasolta főtitkárnak. Az első két fordulóban is Waldheim kapta a legtöbb szavazatot, de a tanács öt állandó tagja közül kettő élt a vétójogával. Bécsben a Ballhausplatz, a külügyminisztérium táján már ekkor azt mondották, hogy csupán „taktikai lépés” volt Waldheim kezdeti megvétózása. Ugyanakkor azt sem rejtették véka alá: a legnagyobb gondot az osztrák diplomáciának a Kínai Népköztársaság igénye jelentette, Kína ugyanis jobban szerette volna, ha a főtitkári széket a harmadik világból való személyiség kapja. Nagy-Britannia álláspontja sem volt kezdetben kedvező. Minden bizonnyal ezért került sor arra a formailag nem hivatalos diplomáciai küldetésre, amelyet Kirchschläger osztrák külügyminiszter vállalt. A döntő órában Londonba repült — az Angol— Osztrák Társaság meghívására. A társaság egy rendezvényen való megjelenése adott alkalmat arra, hogy tárgyalásokat folytasson az U Thant-utódlás kérdéséről is. Angol kollegájával volt tárgyalása után úgy tért vissza Bécsbe, hogy a politikai körökben nyilvánvaló elégedettség mutatkozott. Mindenesetre nem volt könnyű a dr. Kurt Waldheim érdekében folytatott diplomáciai munka... Érdemes elgondolkozni azon, hogy ismét európai diplomata kerülhetett az ENSZ főtitkári posztjára. Áttételesen bizonysága ez annak a ténynek, hogy Európa politikai légköre egyre javult, hogy a történelemben legnagyobb szerepet játszó kontinens annyi háború után elindult a béke és biztonság szavatolásának, az együttműködés megszervezésének az útján. Visszatérve Waldheim karrierjére: gyakorlatilag 1971. április 25- én este dőlt el a sorsa, amikor az ausztriai köztársasági elnökválasztáson néhány százalékkal ugyan, de alulmaradt a szocialista jelölttel, Franz Jonasszal szemben. Miután a régi elnök lett az új államfő, Waldheim, hazája ENSZ- delegátusa, aki ekkor New Yorkból az elnökválasztási kampány időszakára hazaérkezett Bécsbe, április 25-én este a belügyminisztérium sajtóközpontjában már úgy nyilatkozott: visszatér New Yorkba. Értésre adta azt is, hogy megpályázza U Thant esetleg megüresedő posztját. Waldheim, aki hosszú időt töltött diplomáciai szolgálatban, 1971 tavaszán politikusi, államférfiúi képességekről is tanúságot tett. Ausztriában úgy értékelték, hogy ha nem is sikerült megszereznie a köztársasági elnöki posztot, mégis rendkívüli sikernek számít, hogy több mint kétmillió osztrák választó adta rá a voksát. A pártonkívüli Kurt Waldheim akkor gyakorlatilag a szürkeségből tűnt elő: alig tudott róla többet a közvélemény, mint azt, hogy 1968 és 1970 között a néppárti Klaus-kormány tagjaként, a külügyminiszteri tárca birtokosaként megbízható munkát végzett, s hogy nevéhez fűződik többek között a dél-tiroli kérdés rendezésének elindítása. Az elnökválasztási kampány időszakában Waldheim már megcsillogtatott más képességeket is. Aktivitása tiszteletet parancsolt, ötvenezer kilométert utazott választási gyűlésről választási gyűlésre. Több száz beszédet mondott és tízezrekkel parolázott. Végső kudarca inkább csak arra volt visszavezethető, hogy a konzervatív politikának ma már nincsenek meg az országban a régi gyökerei. A „modern Ausztriáért” jelszóval fellépő szocialisták közelebb jutottak a választók gondolataihoz, szándékaihoz. Az osztrák politikai körök az U Tbant utódlását eldöntő „ENSZ választási kampány” kezdetétől fogva bizakodással tekintettek New York felé. Már 1971 júniusában arról írt a bécsi Die Presse, hogy Waldheimnek nagy az esélye a főtitkári szék megszerzésére. Később, ahogyan az osztrák diplomáciai offenzíva Kirchschläger külügyminiszter személyes irányításával egyre erősödött, úgy érlelődtek a feltételek, úgy szilárdultak a lehetőségek. Kirchschläger őszi New York-i útja során a közgyűlés részvevőivel sorra tárgyalásokat folytatott, megnyerve az államok többségének támogatását Waldheim számára. Születésnapi ajándék Ki is tulajdonképpen dr. Kurt Waldheim? Háromgyermekes családapa, akinek legidősebb gyermeke, a 23 éves Gerhard, jogot tanul már, egyik leánya, Liselotte, az ENSZ-ben dolgozik, Christa pedig, a legkisebb, még gimnáziumi tanuló. Waldheim nem kaphatott volna szebb születésnapi ajándékot: 1971. december 21-én, azaz az 53. születésnapján választották meg! (Mert az alsó-ausztriai Saroltt Andre-Werdenben 1918. december 21-én látta meg a napvilágot, kevéssel azután, hogy a világháborúban legyőzött monarchia felbomlott, s hogy a bécsi ideiglenes nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot.) Kurt Waldheim apja kerületi iskolai felügyelő volt. Az ifjú Waldheim kora fiatalságától kezdve a diplomáciai pálya iránt vonzódott. 1937-ben a konzuli akadémiára került. Különösen nyelvtehetségével tűnt ki. Huszonkét éves, amikor a Wehrmacht egyenruháját kell magára öltenie. (Waldheim ma: „A hitleri hadseregben politikai tevékenységet nem fejtettem ki.”) Megismeri, mi a háború. 1942-ben egy gránátszilánktól megsebesül. Leszerelik. Ez ad aztán lehetőséget arra, hogy a bécsi egyetemen folytassa a jogi tanulmányait. Az egyetemen ismeri meg jövendőbelijét: Elisabeth Ritschel lesz az élettársa. 1945 őszén a bombák nyomait magán viselő ballhausplatzi épületbe kerül, eljegyzi ipagát a diplomáciai pályával. 1948 és 1951között Párizsban az osztrák nagykövetségen ebn- titkár, később követségi tanácsos. Visszatérve, a külügyminisztérium személyzeti osztályának élére állítják. Közben jelentős diplomáciai feladatokat kap. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni: az osztrák államszerződés előkészítése során részt vesz a párizsi és moszkvai tárgyalásokon, majd Ausztria ENSZ-beli felvételét készíti elő New Yorkban, mint az osztrák delegáció vezetője. 1955-ben még aligha gondolhatott arra, hogy 17 évvel később ő lesz a világszervezet főtitkára! Aktív külszolgálat Ezt követően Waldheim Ausztria kanadai nagykövete lett. Négyéves külszolgálat után 1960-ban tért vissza a Ballhausplatzra, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetését vette át. 1964- ben újra New York következett: az ENSZ-ben Ausztria fődelegátusa. 1968-ban az akkori néppárti kormányba Klaus kancellár hívta meg a pártonkívüli diplomatát a külügyminiszteri tisztség betöltésére. A néppárt választási veresége után, 1970-ben ismét diplomáciai feladatot kapott, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzó tanácsában Ausztria fődelegátusa lett, majd 1970 őszén New Yorkban újra átvette nagyköveti minőségben hazája ENSZ-delegációjának vezetését Ezután jött a sikertelen próbálkozása az elnökválasztási versengésben, amely azonban végső soron megnyitotta az utat számára arra, hogy államfői méltóság helyett egy világszervezet első emberének tekintélyét igényelhesse magának. Széles körű, roppant felelősségű munka vár Waldheimre. Hivatalosan ugyan „csak” a világszervezet legfőbb igazgatási tisztviselője, akinek részt kell például vennie a közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a többi ENSZ-szerv ülésein, akinek évenként jelentést kell tennie a világszervezet munkájáról, akinek el kell végeznie mindazokat a feladatokat, amelyekkel a közgyűlés és a többi szerv megbízta .. De mekkora politikai jelentőséget ad a főtitkár szerepének az alapokmány híres 99. cikkelye! Az, amely feljogosítja a főtitkárt, hogy felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét minden olyan ügyre, amely véleménye szerint a nemzetközi béke és biztonság fenntartását veszélyezteti. Az ENSZ-főtitkár — akárcsak a világszervezet tisztviselői kara — független és pártatlan kell hogy maradjon. Az alapokmány meg is tiltja, hogy munkájukat illetően bármely kormánytól vagy az ENSZ-en kívüli valamilyen más hatóságtól utasítást kérjenek vagy elfogadjanak. S a tagállamok is kötelezték magukat az alapokmány elfogadásával arra, hogy tiszteletben tartják a főtitkár tevékenységének függetlenségét és nem kísérlik meg befolyásolni. Súlyos örökség Waldheim számos súlyos, megoldatlan nemzetközi problémát örökölt, egy újabb feladat pedig éppen akkor fogalmazódott meg, amikor a főtitkári megbízatást megkapta. A Bangladesh-nek nyújtandó nemzetközi segítség méreteit már az új főtitkár irányításával kell az ENSZ szerveinek megállapítaniuk s ami persze fontosabb meg nehezebb is, ezt a segítséget előteremteniük. Az új ENSZ-főtitkár nyilatkozott a közel-keleti béke esélyeiről is, elsőnek a tekintélyes egyiptomi lapnak, az Al Ahramnak adott interjúban. A kairói lap hasábjain megjelent Waldheim-nyilatkozat szerint Izrael köteles eleget tenni a közgyűlés által 1971 decemberében hozott határozatnak és lehetővé kell tennie a Jarring-misszió felújítását. Kurt Waldheim teljes bizalmát nyilvánította a még U Thant által megbízott svéd diplomata személye és munkája iránt. Hangsúlyozta, hogy Gunnar Jarring az egyetlen alkalmas személyiség, aki továbbra is eljárhat a közel-keleti béke ügyében. Waldheim kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács emlékezetes, 1967. november 2-i határozata nem indokolja Izrael olyan követelését, hogy az ellenségeskedésben részt vett felek közvetlen tárgyalásokat kezdjenek. Waldheim szólt az Al Ahramnak adott interjújában a Palesztinai kérdésről is. Ennek politikai és pénzügyi megoldási lehetőségét részesítené előnyben. Hasonlóképpen nyilatkozott az új főtitkár a kairói Al Ahram után az izraeli rádiónak is. OLTVÁNYI OTTÓ ENSZ Európai főtitkár Dr. Kurt Waldheim életútja Bécsien és'New Yorkban I AZ Ú1 ENSZ-FÖTITKÁR Az alapokmány híres 99. cikkelye 5 MAGYARORSZÁG 1972/1