Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1973-07-01 / 26. szám
Világpolitika Napról napra Csúcstalálkozó-dosszié Az út Moszkvától Moszkváig ! Moszkva, vnukovói repülőtér. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára útnak indul első hivatalos látogatására az Egyesült Államokba. Ezzel viszonozza Richard Nixon amerikai elnök 1972-es májusi moszkvai látogatását, amelyen a két vezető hatalom viszonyát nagy fontosságú megállapodásokkal új alapokra helyezték. Brezsnyevet tekintélyes küldöttség kísérte el amerikai útjára. Június 16., szombat Az IL—62-es sugárhajtású gépbe beszállt. Andrej Gromiko külügyminiszter, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter, Borisz Bugajev polgári légi közlekedési miniszter, Georgij Cukanov és Andrej Alekszandrov, az SZKP főtitkárának személyes tanácsadói (ez a funkció és viselőinek neve első ízben került nyilvánosságra), valamint Zamjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója, rendkívül fontos eseményeiknél a szovjet kormány hivatalos szóvivője. (A búcsúztatáson Nyikolaj Podgornir államfő és Alekszej Koszigin miniszterelnök vezetésével megjelentek a párt Politikai Bizottságának tagjai, a kormány legfontosabb tagjai, kimagasló közéleti személyiségek.) Már az elutazás előtt a Pravdát háromtagú tudósítói brigád képviselte Washingtonban. Köztük van Zsukov, a nagy szovjet lap legismertebb nemzetközi kommentátora, az elvi jelentőségű külpolitikai cikkek szerzője. Kurgyumoval és Nyekraszoval együtt azt jelentette a Pravdának: „A látogatás alapvetően munkajellegű lesz, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megerősítését és továbbfejlesztését szolgálja.” Brezsnyev moszkvai búcsúztatásának napján jelent meg az amerikai könyvkereskedések kirakataiban az SZKP főtitkárának könyve: „A Szovjetunió külpolitikája és a nemzetközi helyzet”. Nixon elnök eközben a floridai Key Biscayne-ban tartózkodott, a tárgyalások előkészítő dokumentumait tanulmányozta: hat összefűzött köteg, mindegyikük átlagosan száz oldal. Az IL—62-es különgép szombaton az esti órákban szállt le az Andrews katonai támaszpontra, az ünnepélyes hivatalos fogadtatás hétfőn lesz a washingtoni Fehér Ház előtt. Brezsnyevet és kíséretét helikopter vitte Camp Davidbe, hogy az államférfiaknak elég idejük legyen az időszámításbéli átállásra és fölkészülhessenek a tárgyalásokra. Június 17., vasárnap A Key Biscayne-ban tartózkodó Nixon elnök telefonon fölhívta Brezsnyevet Camp Davidben, hogy köszöntse megérkezése alkalmából. A szovjet küldöttség „akklimatizálódási szálláshelyén” megjelent Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, ugyancsak a vendégek üdvözlésére. Eredetileg igen rövid, udvariassági látogatásról volt szó, de Brezsnyev és Kissinger több mint két órát töltött együtt. A Kreml és a párizsi Elyséepalota egyidejűen jelentette be közleményben, hogy Washingtonból hazafelé menet, az SZKP főtitkára két napot Párizsban tölt, Pompidou elnökkel tanácskozik. Illetékes amerikai forrás üdvözölte a szovjet—francia csúcstalálkozót, mint annak bizonyítékát, hogy „Nyugat-Európának nem kell tartania egy esetleges szovjet—amerikai összejátszástól”. Június 18., hétfő Washington, helyi idő szerint 10 óra 50 perc. A Fehér Háztól néhány száz méterre ellipszis alakú térség. Ide szállt le az amerikai haditengerészet 1-es számú elnöki helikoptere, Leonyid Brezsnyevvel a fedélzetén. A parkban sarlókalapácsos vörös zászlók és csillagos-sávos lobogók. Sokezres közönség, élén Nixon elnök és felesége, a kormány tagjai, a kongresszusi pártok vezetői, nagykövetek, Harsonaszó, majd Brezsnyev kiszállt a helikopterből. Meleg kézszorítás, amelyre kitörő tapsvihar válaszolt. A két vezető államférfi összekulcsolt kezét a magasba emelte, így üdvözölte a tömeget. Az NBC tv-tudósítója a kamera előtt: „Derűsen kezdődik és még derűsebbnek ígérkezik a találkozó.” Elhangzottak a himnuszok, közben 21 ágyú díszlövése dörgött. Nixon elnök a mikrofon elé lépett: „A haladás, amely az egy évvel ezelőtti moszkvai amerikai— szovjet tárgyalásokat követte, teljes joggal tekinthető határkőnek korunk történelmében.” Brezsnyev válasza: „A Moszkvában rendezett első szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményei megbízható, jó alapokat teremtettek országaink békés kapcsolatai számára.” A Le Monde washingtoni tudósítója a két üdvözlő beszédről: „Sajátosan egybecsengett és hasonlított egymásra a megfogalmazás.” A parkból Brezsnyev és Nixon belépett a Fehér Házba. Nyomban a híres „ovális elnöki dolgozószobába” mentek, amelyet kart karba öltve körüljártak. Utána becsukódtak az ajtók. Megkezdődött az első hivatalos tárgyalás. Két és negyed óra hosszat ültek az asztalnál. Este nyolc óra. Díszvacsora a Fehér Házban. Pohárköszöntők. Nixon szavai: „A nukleáris korszakban a békepolitikának nincs alternatívája. A múltban sok nagy amerikai elnök és kimagasló külföldi politikus vacsorázott együtt e falak között, de azt hiszem, hogy egyikük sem viselt súlyosabb felelősséget és találkozott ugyanakkor nagyszerűbb lehetőséggel, mint mi. A világ két legerősebb nemzete együtt fog munkálkodni valamennyi nép barátságának és békéjének ügyéért, tekintet nélkül a világnézeti különbségekre.” Brezsnyev válasza: „Az elmúlt év eredményei sugalmazzák a továbbhaladás irányát. Mi azzal a szilárd kívánsággal jöttünk, hogy az Egyesült Államok vezetőivel együtt, új, nagy ösztönzést adjunk a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésének. Ez teljes összhangban van azzal a békeprogrammal, amelyet pártunk XXIV. kongreszszusa fogadott el. De a szovjet— amerikai kapcsolatok javulása semmiképpen sem károsíthatja bármely harmadik ország érdekeit. Amikor a békés kapcsolatok új épületét emeljük, nincs szándékunkban azt a külvilágtól elzárt, teljesen bekerített urasági kastélylyá tenni. Mi azt akarjuk, hogy zárva legyen mindenki számára, aki szívén viseli a béke ügyét.” Június 19., kedd Az első hivatalos tárgyalási nap kommentárjai a vezető lapokban. New York Times: „Tárgyszerű, jó kezdet.” Moszkva, Izvesztyija: „Már nem egyszerűen a remények jellemzik a hivatalos körök és az amerikai közvélemény széles rétegeinek hangulatát, hanem a meggyőződés, hogy új távlati eredmények érhetők el a szovjet—amerikai viszonyban. Egyes amerikai szemleírók hajlamosak a jó irányú fordulat egész jelentőségét a gazdasági kapcsolatok megteremtésére korlátozni. Nem lehet tagadni ezek fontosságát, de e tekintetben lehetetlen lenne előrelépni politikai megegyezés nélkül.” Washington, a déli órák. A State Department Benjamin Franklin terme. A vezető államférfiak jelenlétében Gromiko és Butz amerikai földművelésügyi miniszter ül az íróasztalhoz. Előttük a mezőgazdasági együttműködési egyezmény, öt évre információcserét ír elő a mezőgazdasági tudományos kutatásban. Aláírják, majd Butz föláll. Székére Rogers ül le, a szovjet partner Gromiko marad. További három egyezmény a tudományos, technológiai, közoktatási és kulturális együttműködésről, majd két másik megállapodás a mélytengeri kutatásokról és a közlekedési-szállítási kooperációról. Brezsnyev és Nixon az aláírás után fölemeli pezsgőspoharát, koccint. Ismét a Fehér Ház, Nixon elnök szovjet újságírókat fogad. „Különösen fontos, hogy az Egyesült Államok elnöke és az SZKP főtitkára már ismeri egymást és érti is. Az idén sokkal gyorsabban tértünk rá az érdemi munkára. A vietnami háború? Elégedett vagyok, hogy véget ért, mert tavaly megmérgezte a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Most, hogy lezártuk, kedvezőbb a légkör az idei szovjet—amerikai tárgyalásokra.” Blair House, Brezsnyev szálláshelye. Az SZKP főtitkárának fontos vendégei vannak. Húsz szenátor, köztük a külügyi bizottság tagjai. Ebéd, közben beszélgetés. A főtitkár kifejti, hogy milyen elvipolitikai megfontolásokra épül a szovjet kormány irányvonala. Néhány érdekesebb kérdés. Az európai csapatcsökkentések ügye: „Ezeket a tárgyalásokat nyugodt légkörben, tárgyszerűen és valamennyi ország biztonságának figyelembevételével kell megtartani.” Kulturális együttműködés. „Ez igen fontos a népek kölcsönös megértése és a bizalom megszilárdítása szempontjából. Ugyanez vonatkozik a kölcsönös tájékoztatás- 3 MAGYARORSZÁG 1973/26 WASHINGTON, FEHÉR HÁZ: A PLENÁRIS TÁRGYALÁSOK KEZDETÉN „Új távlati eredmények érhetők el a szovjet—amerikai viszonyban”