Magyarország, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-02 / 1. szám
Világpolitika 1983: új javaslatok Az Andropov-beszéd visszhangja A rakétatelepítés esztendeje? 1983 a nagy diplomáciai mozgás esztendeje lesz — jósolták politikai megfigyelők Keleten, Nyugaton egyformán. A moszkvai megnyilatkozások, a szovjet javaslatok sokak véleménye szerint alkalmasak arra, hogy elmozdítsák a holtpontról a Carter-korszak végén, a Reagan-éra elején megakadt, majd a hidegháborús szintre visszaesett szovjet—amerikai kapcsolatokat, mindenekelőtt a fegyverkezés korlátozását célzó tárgyalásokat. 25 százalékos csökkentés A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából Moszkvában megrendezett ünnepségen Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverzet korlátozásáért, a kölcsönösen elfogadható ésszerű megoldásokért száll síkra. „Készek vagyunk arról is megállapodni — közölte Jurij Andropov —, hogy ne csak nukleáris, de hagyományos fegyvert se alkalmazzon elsőként egyik fél sem.” A Szovjetunió hajlandó saját hadászati fegyverzetét több mint 25 százalékkal csökkenteni — tudta meg a világ az SZKP főtitkárának betszédéből. A szovjet javaslatok kivétel nélkül minden hadászati fegyvertípusra vonatkoznak, az arzenál sok száz darabbal történő csökkentését irányozzák elő. A tárgyalások idejére pedig azt javasolta Andropov, hogy mindkét fél "fagyassza be hadászati fegyverkészleteit. Rendkívüli figyelmet keltett világszerte az a bejelentés, amely az amerikai új fegyverekre adható szovjet választ fogalmazta meg. „Az amerikai fél kihívására kénytelenek leszünk saját megfelelő fegyverrendszereink kifejlesztésével válaszolni: az MX-re hasonló saját rakétával, a nagy hatótávolságú amerikai robotrepülőgépre saját nagy hatótávolságú robotrepülőigépekkel, ennek a kipróbálása már folyik is.” Andropov külön foglalkozott az Európát fenyegető veszéllyel, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az európai béke megmenthető és megszilárdítható anélkül, hogy ezzel bárkinek a biztonságát megsértenék. A genfi tárgyalásokról szólva kijelentette, hogy a Szovjetunió kész nagyon messzire elmenni. Megismételte azt a javaslatot, hogy jöjjön létre megállapodás az európai célpontok megsemmisítésére szolgáló atomfegyverek minden fajtájáról való lemondásról, azaz mondjanak le a szemben álló felek mind a középhatótávolságú, mind pedig a taktikai atomfegyverekről. Újra előterjesztette azt a változatot is, hogy a Szovjetunió és a NATO tagországai csökkentsék alig egyharmadára a saját közép-hatótávolságú fegyverzetüket. Új megközelítése a problémának, ahogyan Androspov bejelentette, a Szovjetunió csak annyi rakétát őrizne meg Európában, amennyivel Anglia és Franciaország rendelkezik együttvéve. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió több száz rakétát, köztük jó néhány tucatjával SS—20-asokat is leszerelne. S ha a jövőben az angol és a francia rakéták számát csökkentenék, ugyanarra a szintre vehetnék ,le a szovjet rakétákét is. További javaslat: a két fél amaga, középhatótávolságú nukleáris fegyvereiket hordozó repülőgépeinek a számát is egyenlő szintre csökkentené Európában. A szovjet javaslatok pontosan egy évvel azelőtt hangzottak el, hogy a NATO hírhedt „kettős határozata” értelmében 1983 végén hozzálátnának Nyugat-Európában a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek telepítéséhez. Andropov figyelmeztetett arra, hogy elkerülhetetlenül súlyos következményekkel járna az új típusú amerikai rakéták európai telepítése a valamennyi nukleáris fegyverzet csökkentését célzó további erőfeszítéseikre nézve is. Joggal utalt arra, hogy most az Egyesült Államokon a válaszadás sora. Nos, Washington első hivatalos reagálása negatív. Reagan elnök vagy Weinberger hadügyminiszter elutasító magatartást tanúsított. Az amerikai példa követésre talált egyes nyugati szövetségeseknél is. Jellemző volt az angol alsóház vitájában a Foot Thatcher szópárbaj, amelynek során a munkáspárt vezére szemére vetette a miniszterelnök asszonynak, hogy „hebehurgya módon” utasította vissza a rakétakorlátozásról szóló szovjet indítványt. (Igaz, hogy Pym külügyminiszter korábban egy tv-interjúban még azt mondta, hogy a szovjet javaslatokat majd alaposan tanulmányozni kell Genfben a szovjet—amerikai tárgyalások újrakezdésekor.) Washingtonban a Pentagon ura továbbra is a fegyverkezési hajsza folytatása mellett állt ki és azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok „békemisszióját” nem lehet megvalósítani az MX rakéták nélkül. . A sajtóhangok közül érdemes kiemelni a Washington Post kommentárját. Az amerikai kormányban van egy kisebbség, amely hajlandó lenne a kompromisszum alapjaként elfogadni a szovjet javaslataikat, ha Moszkva tisztázná azok bizonyos pontjait — hangzik az elemzés. De még ez a kisebbség is a javaslatok nyilvánoselutasítását választotta, mert úgy érzi: „ha a nyugat-európaiakban az a benyomás alakul ki, hogy Amerikában fontolóra veszik a szovjet javaslatokat, akkor követeléseket támaszthatnak a nyugateurópai rakétatelepítés elhalasztására.” (Egyébként amerikai hivatalos helyeken meglepő őszinteséggel ismételgetik a Pershing—2 rakéták kísérleteinek kudarcáról szóló híreket. A White Sands-i rakétakísérleti központban például közölték, hogy az irányítószerkezet még mindig nem működik kielégítően, a negyedik próbarepülés sem felelt meg a tervezők várakozásainak, s ezért a Pershing—2 kísérleti repüléseit bizonytalan időre elhalasztották. „Árnyalt” elutasítás Hollandiában, ahol köztudomás szerint a legnagyobb a közvélemény nyomása a kormányra, hogy az mondjon nemet a rakétatelepítésre, a parlament karácsony előtti vitájában a hadügyminiszter, Jacob de Ruiter kijelentette, hogy komolyan kell venni a szovjet atomfegyver - csökkentési javaslatokat. Szerinte az a szovjet ajánlat, hogy a francia és a brit atomerő szintjére csökkentik a Szovjetunió közepes hatótávolságú rakétáinak a számát, új távlatokat nyithat a genfi tárgyalásokon. Párizsiban a szocialista párthoz közel álló Le Matin a szovjet javaslatok nemzetközi fogadtatását áttekintve azt írta, hogy a nyugatiak ugyan elutasítják a moszkvai kezdeményezést, de ez az elutasítás nagyon „árnyalt”. A lap szerint párizsi hivatalos körökben visszautasítják ugyan a francia nukleáris haderő számbavételét a Szovjetunió és a NATO rakétaegyensúlyának a felmérésénél, de nem bírálhatják azt az Andropovjavaslatot, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok 25 százalékkal csökkentse hadászati fegyverzetét. Párizsban ezt a javaslatot kielégítőnek tartják a Le Matin szerint, de a lap kommentátora hozzáteszi, hogy a francia kormány ezt hivatalosan aligha fogja kifejezésre juttatni, mert tartózkodni kíván attól, hogy beavatkozzék a Genfiben folyó szovjet— amerikai tárgyalásokba. A nyugatnémet kormány egyes tagjai is állást foglaltak a szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Genscher külügyminiszter egy rádióinterjúban azt mondotta, hogy a szovjet javaslatok „a megfelelő irányba mutatnak”, de hozzátette, hogy még ezek megvalósulása után is akkora szovjet rakétapotenciál maradna, amely a Nyugat számára elfogadhatatlan lenne. Werner hadügyminiszter úgy vélekedett, hogy a szovjet javaslatok „nem elég széles körűek”, de azért komolyan mérlegelni kell őket. Ide illik az a hír, hogy Andrej Gromiko az NSZK kormányának meghívására január második felében hivatalos látogatást tesz Bonnban. (A szovjet külügyminiszter egyébként karácsonykor fogadta Moszkvában Arthur Hartmant, az Egyesült Államok nagykövetét, s vele a szovjet—amerikai kapcsolatok számos kérdése mellett áttekintette a Genfben folyó atomfegyver-leszerelési tárgyalások kérdéseit is.) A szovjet diplomácia európai tevékenységével kapcsolatos az is, hogy párizsi sajtóértesülések szerint Cheysson külügyminiszter valószínűleg februárban Moszkvába utazik. Ottani tárgyalásainak egyik célja, hogy előkészítse Mitterrand elnök szovjetunióbeli látogatását, amelyre tavasszal kerülne sor. Cheysson a távozó Cservonyenko párizsi szovjet nagykövet tiszteletére adott bankett során kijelentette, hogy kormánya nagy fontosságot tulajdonít az ő moszkvai útjának, amelyre a „józanság és a nyitás szellemében” került sor. A „Kilences Stúdió”ban A Magyar Televízió nézői is ismerik a „Kilences Stúdió” című szovjet műsort, amely igen gyakran ad lehetőséget fontos politikai értékelések megfogalmazására. Az 1983-as esztendő várható eseményeit latolgató műsorban Vagyaim Zaghagyin, az SZKP Központi Bizottsága Nemzetközi Osztályának első vezetőhelyettese kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev halálát követően Nyugaton sok spekuláció hangzott el a Szovjetunió külpolitikájáról, viszont minden tárgyilagos megfigyelő megállapíthatja, a szovjet párt és kormány által megfogalmazott dokumentumok és Jurij Andropov beszédei kivétel nélkül azt bizonyítják: a Szovjetunió következetesen folytatja a békére irányuló külpolitikai irányvonalát, ahogyan azt az SZKP legutóbb három kongresszusa meghatározta. „A Szovjetunió továbbra is központi kérdésének tekinti a béke megvalósítását, a fegyverkezési hajsza csökkentését, a nukleáris háború veszélyének elhárítását, a népek barátságának és együttműködésének fejlesztését. A küszöbönálló új esztendő minden bizonnyal új békekezdeményezéseket hoz a Szovjetunió részéről” — hangzott el a moszkvai tv „Kilences Stúdió”-jában. PÁLFY JÓZSEF JURIJ ANDROPOV BESZÉL A MOSZKVAI ÜNNEPSÉGEN Most az Egyesült Államokon a válaszadás sora MAGYARORSZÁG 1 9 8 3 1