Magyarország, 1983. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-03 / 27. szám
Világpolitika Nyugodt hangvétel A Lenin-hegyi tanácsteremben Az egyensúly biztosítása ! Megakadályozni a legrosszabbat, ésszerű következtetéseket levonni a nemzetközi helyzet alakulásából — erre hívták fel keddi moszkvai tanácskozásukon a világ országait, népeit s mindenekelőtt a NATO tagállamait a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok pártos állami vezetői moszkvai megbeszélésükön. A mindössze egynapos találkozóról kiadott közös nyilatkozat igen nagy érdeklődést keltett a világban, s bár lapunk zártáig még csak a legelső véleményekről adtak hírt a rádióadások, a hírügynökségek, már ezek is mutatták, hogy a figyelmet elsősorban a nyilatkozat nyugodt hangvétele ragadta meg. Előzetes találgatások Ezt joggal lehet különösen figyelemreméltónak tekinteni. Amikor ugyanis a nyugati sajtóban először jelentek meg híradások arról, hogy az európai szocialista országok, a Varsói Szerződés tagjai ilyen megbeszélést tartanak a szovjet fővárosban, az előzetes találgatások azt igyekeztek elhitetni, hogy valamiféle „rendkívül kemény”, a nyugati lépésekre erőteljes válaszlépéseket bejelentő állásfoglalás születik. S ez tulajdonképpen logikusnak is tűnhetett. Az előzmények ezt indokolttá tették. Washington még az eredetileg gazdasági kérdések megvitatására tervezett williamsburgi értekezletre is rákényszerített egy olyan katonapolitikai jellegű nyilatkozatot, amely végső soron az amerikai fegyverkezési politika támogatását jelenti — méghozzá úgy, hogya gyakorlatilag NATO- állásfoglalásnak megfelelő nyilatkozatot Japán is aláírta. Ezt követően pedig a NATO párizsi tanácskozásán ismételten a „kettős határozat”, vagyis az egyértelmű amerikai rakétatelepítés megvalósítása mellett foglaltak állást az Atlanti Szövetség tagjai — igaz, egyesek közülük fenntartásokkal. Reagan röviddel a moszkvai tanácskozás előtt félreérthetetlenül közölte, Schultz külügyminiszter az amerikai törvényhozás előtt pedig megerősítette: Washington befejezett tényként kezeli a telepítés megkezdését. Indokolt lett volna tehát kemény válasz. Moszkvában azonban a tanácskozás résztvevői nem erre helyezték a hangsúlyt. A terjedelmes nyilatkozatnak mindössze egyetlen bekezdése az, amit ilyen összefüggésben figyelmeztetésnek lehet tekinteni. „A találkozón részt vevő államok — a 'béke és saját 'biztonságuk érdekeiből kiindulva — kijelentik: semmiképpen sem engedik meg, hogy katonai fölényre tegyenek szert velük szemben. Határozottan fellépnek az erőegyensúly biztosításáért a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Ezzel összefüggésben felhívják a figyelmet legfelsőbb állami szerveik nyilvános állásfoglalásaira” — szögezi le a nyilatkozat e bekezdése. De a lényeget, a kulcsot a szocialista országok elképzeléséhez itt is ez a kifejezés adja meg: erőegyensúly a lehető legalacsonyabb szinten. S hogy semmiféle kétség se lehessen az iránt, mit jelent ez az elképzelés, a nyilatkozat igen pontosan fogalmaz: el kell tekinteni az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugateurópai telepítésétől, s ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a kontinensen a már meglevő közepes hatótávolságú fegyverek számát. Itt nyilvánvalóan a korábbi ajánlat megismétléséről van szó: ha a NATO nem telepít ilyen rakétákat és robotrepülőgépeket, ha hajlandó az ésszerű tárgyalásra a már meglevő ilyen eszközökről, akkor a Szovjetunió kész csökkenteni hasonló fegyvereit, a rakétákat és a repülőgépeket, úgy, hogy megmaradjon az egyenlő biztonság. A közlemény egyébként nem tesz említést a francia és az angol fegyverekről, csak általánosságban szól a NATO közepes hatótávolságú eszközeiről. Természetesen senki sem hagyhatja figyelmen kívül a Varsói Szerződés tagjainak határozott közlését az erőegyensúly fenntartásáról. Ezért utal a közlemény a tagállamok korábbi nyilvános állásfoglalásaira. Ismeretes, hogy a Szovjetunió több ízben is — így Jurij Andropovnak az SZKP Központi Bizottsága, illetve Andrej Gromikónak a Legfelsőbb Tanács ülésén elmondott, legutóbb pedig,alig egy nappal a moszkvai tanácskozás előtt, Dmitrij Usztyinov marsall honvédelmi miniszternek a katonai akadémiák végzős hallgatói előtt elhangzott beszédében. s figyelmeztetett arra, hogy az erőegyensúly fenntartását alapvető fontosságúnak tartja, s ha a másik oldal megkísérli megbontani, megfelelő ellenlépéseket tesz. Az egyensúly megbontásával járó veszélyekre több más, a Varsói Szerződésben részt vevő ország is figyelmeztetett. Hazánk álláspontját többízben fejtették ki az utóbbi időben, így Kádár János, a Todor Zsivkov tiszteletére adott vacsorán elmondott beszédében, Lázár György és Pója Frigyes pedig az országgyűlés legutóbbi ülésszakán. Magyarország azt kívánja, hogy ne legyenek nukleáris fegyverek, ahol eddig nem voltak, jöjjön létre megállapodás — a szocialista országok közös javaslatainak megfelelően — mindenki számára elfogadható módon, a fegyverek minden fajtájának, mindenekelőtt a nukleáris fegyvereknek korlátozásáról, csökkentéséről, megszüntetéséről. A moszkvai találkozó ugyanazt a hangnemet mutatta a nemzetközi helyzetről elhangzott állásfoglalások sorában, mint amilyen ez év elején Prágából hangzott, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének állásfoglalásában. Ennek a megítélésének lényegét fogalmazta meg a közös nyilatkozat, amikor kijelenti: a tagállamok meggyőződése, hogy „semmilyen világproblémát — beleértve a szocializmus és a kapitalizmus történelmi vitáját is — nem lehet katonai úton megoldani”. Befagyasztani! A békés megoldáshoz a moszkvai közös nyilatkozat igen pontos ,,intézkedési tervet” javasol, mégpedig valamennyi alapvető fontosságú kérdésben, amely a NATO és a Varsói Szerződés viszonyát, a katonai konfrontáció kérdéseit illeti. A legaktuálisabb kérdésre vonatkozó megoldási javaslat: kizárni az új amerikai nukleáris rakéták telepítését, a meglevő ilyen eszközök számának csökkentését, mégpedig „az egyensúly legalacsonyabb szinten való biztosítása érdekében”. A nyilatkozat ezúttal nem említ konkrét számokat, adatokat s ilyen értelemben is tágra nyitja a kaput a megegyezés lehetőségei előtt — bár messzemenően támogatja a már megtett szovjet javaslatokat. A megegyezés előfeltételének azonban nem ezek elfogadását jelöli meg, hanem a mindkét fél számára elfogadható megállapodást, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének érvényesítését. A javaslat második lényeges eleme a nukleáris fegyverkezési verseny pillanatnyi megállítására irányuló intézkedéseket irányozza elő. Két — viszonylag könnyen megvalósítható, bonyolultabb tárgyalást nem igénylő s ugyanakkor a további lépéseket nagyban megkönnyítő — lépést tart szükségesnek: a fegyverkészletek befagyasztását (amelyet egyébként a NATO-politikusok egy része is megvalósíthatónak és szükségesnek tart, az amerikai politikusok is növekvő számban támogatják) és annak a kötelezettségnek nyilvános vállalását, hogy az atomhatalmak nem alkalmaznak elsőnek nukleáris fegyvert. Ilyen kötelezettséget, mint ismeretes, eddig egyedül a Szovjetunió vállalt, de mindinkább növekszik az a követelés, hogy Washington — amely a közvélemény megnyugtatására gyakran emlegeti, hogy nem áll szándékában a nukleáris háború megkezdése, bár erre vonatkozó készenléti tervei, sőt gyakorlati lépései közismertek — ugyancsak vállalhatná ezt, ha komolyan is gondolja, amit mond. A harmadik elem: a prágai nyilatkozatban foglalt kezdeményezések megvalósítása. A Varsói Szerződés javaslatait annak idején nem lehetett közvetlenül elutasítani, csak kibúvókat lehetett keresni a tárgyalás elől, irreálisnak nevezve azt. A prágai ajánlat mostani megismétlése ismételten tanúsítja, hogy a szerződésben részt vevő országok reálisnak tartják az ilyen tárgyalást, ami egyik felet sem hozná előnytelen helyzetbe s ha nem is járna azonnali, kézzelfogható leszerelési eredményekkel, legalábbis elősegítené — a többi között a katonai kiadások befagyasztásával — a fegyverkezési verseny megállítását, a légkör megjavítását. A NATO hadügyminiszterei, mint emlékezetes, legutóbbi tanácskozásukon figyelembe sem vették ezt a javaslatot és a kiadások jelentős növelésére tettek ígéretet, egy-két kivétellel. A Varsói Szerződés tagjai ennek ellenére ismételték most meg ajánlatukat, mert megvalósítását közös érdeknek tekintik. Két állásfoglalás a nem véletlen az sem, hogy a moszkvai nyilatkozatban fontos helyre került a madridi találkozó sikeres befejezésére vonatkozó felhívás. Az európai szocialista országok véleménye szerint ugyanis ma itt van a leginkább reális esély a megegyezésre. A moszkvai Lenin-hegyi tanácsteremből kiadott nyilatkozat alig néhány héttel később került a világ közvéleménye elé, mint a NATO-országok párizsi tanácskozásának dokumentuma. Érdemes öszszevetni a két állásfoglalást. A NATO-dokumentum is megegyezésről, jó szándékról szól nem egy pontjában — de ezeket vajmi kevéssé támasztja alá, hiszen konkrét követelések egyoldalú teljesítésétől tesz függővé mindenfajta rendezést, egyoldalú feltételeket szab meg, vádaskodik, és ítéletet mond ki. A moszkvai nyilatkozat viszont nem követel, hanem javasol, nem egyoldalú, hanem kölcsönösen elfogadható megoldásokat ajánl, nem fenyeget, hanem gondolkodásra, józan ítéletalkotásra hív fel. S ha utal is a veszélyekre, következményekre, amelyek kontinensünket, s az egész világot fenyegetik, ezt csak azért teszi, hogy éppen erre a józan ítéletalkotásra ösztönözzön, arra, amit a Varsói Szerződésben részt vevő országok vezetői így fogalmaztak meg: az alkalmat nem szabad elszalasztani. KIS CSABA A VARSÓI SZERZŐDÉS ORSZÁGAINAK VEZETŐI Kölcsönösen elfogadható megoldásokat ajánl a moszkvai nyilatkozat MAGYARORSZAg1 1 9 8 3 /2 7 |||iy|