Magyarország, 1983. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-03 / 27. szám

Közel-Kelet A Fatah-válság filmje Damaszkusz, Tunisz, Prága Habib újra Jeruzsálemben Szinte abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok újra­­kezdte diplomáciai erőfeszítéseit az izraeli—libanoni—amerikai megállapodás érvényesítésére, az arab világban új problémák je­lentkeztek, egyrészt a Fatah vál­ságával, másrészt Arafat és Szí­ria kiéleződött ellentétével. A Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét, az El-Fatah vezetőjét távozásra szólították fel Damaszkuszból, s ezt követően drámai gyorsasággal követték egymást az események. Érdemes és tanulságos egy hét krónikáját összeállítani, mintegy „az események filmjét leperget­ni”. Nyolc támaszponton Június 22., szerda: Mind több részlet válik ismeretessé az előző napi fegyveres összeütközésekről, amelyek az El-Fatah különböző csoportjai között robbantak ki Ke­­let-Libanonban. Palesztin szóvivő szerint szír csapatok és harcko­csik is csatlakoztak a lázadók­hoz, akik elől aztán az Arafathoz hű palesztin harcosok visszavonul­ni voltak kénytelenek. Nyolc kulcsfontosságú támaszpontot kel­lett átengedniük a lázadóknak. Ezt követően Damaszkuszban összeült az El-Fatah forradalmi tanácsa, hogy megkísérelje eloszlatni a né­zeteltéréseket, de ez nem sikerült, mire Arafat Tripoliba indult. Ke­rülő úton, mert a lázadók ellen­őrzésük alatt tartották a Bej­rút— Damaszkusz utat. A WAFA, a palesztin hírügy­nökség közli, hogy Arafat üzenet­tel fordult Algéria, Szaúd-Arábia, Észak- és Dél-Jemen, Abu Dhabi, Marokkó, Kuvait és Irak állam­főihez, ezenkívül külön üzenetet küldött az Arab Liga főtitkárának, valamint Jugoszlávia, Kuba, Etió­pia, Ciprus államfőjének és Indi­ra Gandhinak, az el nem kötele­zettek soros elnökének. Arafat kérte a címzetteket: jószolgálataik­kal segítsék elő a palesztin moz­galom és Szíria közötti válság megszüntetését. Az angol Reuter hírügynökség kommentátora szerint a válság ha­tására valószínűleg erősödik a pa­lesztin ellenállás az Egyesült Ál­lamok közel-keleti javaslataival szemben, és megnövekszik Szíria befolyása a mozgalomra. A meg­figyelők úgy vélik: Asszad szír el­nök semmiféle garanciát sem ka­pott az USA-tól arra, hogy­ az amerikaiak elrendezik Izraellal a megszállt Golan-fennsík ügyét. Ezért Szíria — úgy tűnik — olyan átfogó közel-keleti megoldás mel­lett tör lándzsát, amely természet­szerűleg kiterjed a Golan-fennsík­ra, a palesztin kérdésre és amely­be bevonható a Szovjetunió is. Június 23., csütörtök. Jasszer Arafat „a palesztin forradalom el­len irányuló szíriai és líbiai ag­resszióról” beszél, s azzal vádol­ja Szíriát, hogy támogatja az Abu Mussza ezredes mellett felsorako­zott palesztin lázadókat, azok a Libanon keleti részén levő Be­­kaa-völgyben kirobbant fegyveres­­konfliktus során "katonai segítséget is kaptak. Arafat Tripoliból várat­lanul a szír fővárosba utazik, hogy ott találkozzék a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezethez tartozó más csoportok vezetőivel. Június 24., péntek. A szír ha­tóságok felszólítják Arafatot, hogy azonnal hagyja el az ország terü­letét. A PFSZ elnöke Tuniszba re­pül. A kiutasítást bejelentő da­maszkuszi közlemény szerint Szí­ria továbbra is szívügyének tekin­ti a palesztin ellenállási mozgalom és a PFSZ egységét, de Szíria nem egyes személyeket támogat, hanem az egész mozgalmát. Damaszkuszban tárgyal Szaúd Al-Fejszál szaúd-arábiai külügy­miniszter, és átadja Asszad elnök­nek Fahd király üzenetét. Ezután Ahmed Taleb Ibrahimi algériai külügyminiszter is a szír főváros­ba érkezik Bendzsedid Sadli elnök üzenetével. Június 25., szombat. A szír kor­mány lapja, a Tisrin „rágalma­zással vádolja Arafatot, amiért az azt állította, hogy a szír csapatok támogatják az El-Fatah lázadóit a Bekaa-völgyben és Szíriában. Az El-Fatah damaszkuszi képviselője is nyilatkozik, szerinte Arafat ki­utasítása után is akadálytalanul folytathatják tevékenységüket Szí­riában a palesztin forradalom pa­rancsnoksága, harcosai és káderei, a PFSZ és az El-Fatah irodái. A damaszkuszi rádió egy kom­mentárja : „Szíria elkötelezettsé­ge a palesztin ügy mellett nem je­lent személyek iránti elk­ötelezettsé­get.” A hírmagyarázó nem említi Arafat nevét, de „bizonyos szemé­lyekre” utal, akik „kapcsolatba léptek az Egyesült Államokkal, tárgyaltak Izraellel és Jordániával a Reagan-terv alapján, miközben Szíria vérével védte a palesztin ügyet és elvetett mindenféle tár­gyalást, amely kérdésessé tette volna a palesztinok jogait és a PFSZ képviseleti jogát”. Kenneth­­Daun amerikai külügy­miniszter-helyettes nyilatkozatá­ból: Arafat eddig „viszonylag mérséklő hatást gyakorolt” a PFSZ-re, a lázadás, amely őt vet­te célba, „rossz fejlemény”. A Libanoni Kommunista Párt lapja, az An-Nida cikkében hang­súlyozza, hogy Szíria és a PFSZ konfliktusa mindkét fél számára egyformán csak káros lehet. Jasszer Arafat váratlanul Prá­gába érkezik, és nyomban felszó­lal a béke-világtalálkozónak az ázsiai,afrikai és latin-amerikai népekkel vállalt szolidaritás je­gyében megrendezett nagygyűlé­sén. Hangsúlyozta: az USA válto­zatlanul megtagadja a PFSZ elis­merését, nem hajlandó elismerni a palesztin nép nemzeti jogait. Megemlít bizonyos „arab és nem arab” kísérleteket, amelyekkel egyesek külső eszméket akarnának erőltetni a PFSZ-re, be akarnak avatkozni önálló döntéseibe. Ara­fat beszéde végén méltatja a Szovjetunió következetes békepo­­litikáját és a palesztin népnek nyújtott támogatását. A jordániai kormány hivatalos nyilatkozatban elítéli Szíriát Ara­­­fat kiutasítása miatt, „Jordánia továbbra is támogatja a PFSZ-t”. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy 1970 szeptemberében, a „fe­kete szeptemberben”, a jordán hadsereg leszámolt a palesztin fegyveres erőkkel, s a palesztinok azóta sem folytathatnak gerilla­tevékenységet Izrael ellen jordán területről. Az USA új terve Június 26., vasárnap. Philip Ha­bib megérkezik Tel Avivba. Sajtó­­értesülések szerint „az amerikai elgondolások” lényege az, hogy 10—10 kilométer­­ mélységű, rész­leges szír—izraeli csapatvisszavo­nást kezdeményeznek a Bejrút— Damaszkusz út mentén. Jasszer Arafat ismét Tuniszban tartózkodik és fogadja Franciaor­szág tuniszi nagykövetét. Az arab országok egymás közti diplomáciá­ja szinte számlálhatatlan megbe­szélést, üzenetváltást eredményez, a sok közül néhány mutatóba. Asszad szír elnök fogadja dr. George Habbast, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért szer­vezet főtitkárát, Husszein jordán király üzenetet küld Mubarak egyiptomi elnöknek, Tarik Aziz iraki külügyminisztertől „sürgős és fontos” üzenetet kap Kamal Hasszán Ali, az egyiptomi diplo­mácia vezetője. * A Demokratikus Front Paleszti­na Felszabadításáért (FDLP) és a Népi Front Palesztina Felszabadí­tásáért­­(PFLP) közös katonai és politikai vezető szerv létrehozását határozza el. (Najef Havatmeh és dr. George Habbas szervezete a PFSZ nyolc tagszervezetének so­rában az El-Fatah után a legna­gyobb két csoport.) Június 27., hétfő: A Pravda nemzetközi szemléjében így ösz­­szegzi a helyzetet: Az El-Fatahon belül kirobbant ellentétek az eddi­ginél is bonyolultabbá teszik a közel-keleti helyzetet. A térségben tovább folyik a kardcsörtetés és a nagy politikai aktivitás, amelybe Izrael mellett bekapcsolódott az USA és — sajnos — néhány arab ország is. Begin izraeli miniszterelnök fo­gadja Habib nagykövetet. Mose Arensz hadügyminiszter szerint az amerikai elnök megbízottjával azt tárgyalják meg, hogyan vehetné át egy olyan libanoni erő az Iz­rael által kiürítendő területeket, amelyet „több nemzetiségű alaku­latok” támogatnának. Június 28., kedd. Ismét fegyve­res összetűzések robbannak ki az El-Fatah két szárnyának katonái között a Bekaa-völgyben, Abu Mussza lázadói elfoglalják az Ara­fathoz hű erőik több fontos tá­maszpontját. Tripoliban közük, hogy 15 halott és 20 sebesült az Arafat-tábor vesztesége. A harcok a szír csapatok által lezárt Bej­­rút—Damaszkusz út térségén túl Baalbak körzetére is kiterjednek. A Népi Front Palesztina Fel­szabadításáért Főparancsnokság el­nevezésű szervezet (vezetője Ah­med Dzsdbril), amely közel áll Szíriához, egy Damaszkuszban ki­adott közleményében „a PFSZ és a palesztin nép vezetésére alkal­matlannak” nevezi Arafatot Feltételek Szaúd-Arábia kormánya közle­ményt ad ki, amelyben kifejezi, hogy a palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselőjének tekinti a PFSZ-t. Ugyanekkor Hijádban tárgyal Philip Habib, megpróbálja rávenni Szaúd-Arábiát, s gyakorol­jon pénzügyi nyomást Szíriára, a libanoni—izraeli paktum elfoga­dása érdekében. Iszkander Ahmed szír tájékoz­tatási miniszter egy nyilatkozat­ban leszögezi, hogy a szír csapa­tok mindaddig nem mozdulnak ki libanoni állásaikból, amíg az iz­raeli hadsereg feltétel nélkül ki nem vonul Libanonból. Június 29., szerda: Jasszer Ara­fat Algírban tartózkodik és tájé­kozódik arról, hogy milyen választ kapott Algéria Szíriától a közve­títési kísérletére. Philip Habib amerikai elnöki különmegbízott Egyiptom­ban tár­gyal. Bár a­­kairói kormánynak közvetlen befolyása nincs a leg­újabb közel-keleti eseményekre, Szíriával pediig egyenesen rossz a viszonya Egyiptomnak, Habib megkísérli a­­kairói közvetett kap­csolatokat felhasználni az USA céljainak elérésére. összehívják a PFSZ végre­hajtó bizottágát, hogy az döntsön az El-Fatah válságában. ARAFAT ÉS KÖZVETLEN MUNKATÁRSAI VIDEOFELVÉTELT NÉZNEK A konfliktus mindkét fél számára csak káros lehet MAGYARORSZÁG 1983/27

Next