Magyarország, 1990. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

Q MAGY­ARORSZA­G I 1­990 1 ! Ceausescu bukása A lelkész ellenáll Tudósítások a tűzvonalból Háttérvázlat, könyv segítségével Az elmúlt napokban a világ szeme Bukarestre tekintett. A ro­mániai változások, a fáradalom, a dráma percei hozták lázba azokat, akik érezték és tudták, mit is je­lent egy népelnyomó, zsarnoki diktatúra elleni küzdelem. A Ceausescu-rendszer végnapjairól hiteles szemtanúk, a tudósítók ír­ják e sorokat. Januári megjele­néssel könyv készül a történelmi napokról, de a szerzőpáros első­ként lapunkban adja közre élmé­nyeit, tapasztalatait, összegzi a történelmi változások eddig soha le nem írt hátterét. Mai számunk­ban megkezdjük annak a sorozat­nak a közlését, amelynek első so­rait akkor vetették papírra, ami­kor Bukarestben lövések zaja ver­te fel az éjszaka csendjét. A Ma­gyar Távirati Iroda munkatársá­nak, a „Magyarország” bukaresti állandó tudósítójának, Oltványi Ottónak a szerzőtársa, fia, Oltvá­nyi Tamás, lapunk külpolitikai rovatának vezetője, aki szintén az események idején utazott a front­városba, Bukarestbe. Tükör mint segédeszköz Az iroda, a műhely, ahol ezek a sorok születtek, Bukarestben mű­ködik. Közel a történelmi esemé­nyek két fő központjához, a kül­ügyminisztérium épületéhez — amely a Victoria téren van —, valamint a televízió székházához, amely az Aleea Alexandru 10. számú háztól, az MTI-irodától alig három-négyszáz méternyire talál­ható. Ez a román főváros diplo­mata negyede — széles, hatalmas fasorokkal övezett útvonalakkal. A gyönyörű, máig jó állapotban megőrzött villák egy részében megbújva — mint később kiderül — a Securitate, a rettegett Ceau­­sescu-titkosrendőrség tagjai élnek és készülnek az „X-napra”, a legfontosabb és szupertitkos be­vetésre. Az MTI-iroda más szempontból is „stratégiai” helyen fekszik. En­nek következtében a tudósító (a Ceausescu-korszak még konszoli­dált napjaiban) irigylésre méltó pontossággal tudta, mi is készül a conducator utazási terveivel kap­csolatban, mikor van kedve a szo­kásos „munkalátogatásokra” ki­ruccannia. Nincs másra szükség, minthogy borotválkozás közben az újságíró a tükörbe nézzen — s máris megvan ez a fontos, s ter­mészetesen hétpecsétes titokként kezelt információ. A tükörben ugyanis pontosan látni, mi törté­nik­­ a főváros teljhatalmú párt­vezetőinek kiszolgálására létesített pártgarázsban. Rálátni arra a ko­csiemelőre is, amelyre minden lá­togatás, vidéki út előtt rávezették azokat az ARO típusú, terepjáró gépkocsikat, amelyekkel előszere­tettel utazott a főtitkár-elnök. Amennyiben ezeket a kora reggeli ellenőrzéseket a Securitate-öltö­­zékbe bújt tisztek jelenlétében és nyilvánvaló felügyeletével végez­ték el, nos, akikor tudni lehetett, fontos vizit van készülőben. Arról is információkat lehetett beszerez­ni, hogy az ARO kocsik mind­egyike páncélozott volt... A bukaresti tudósító tehát sze­rencsés helyen dolgozik: szó sze­rint rajta tarthatja szemét az ese­ményeken. Amikor pedig a temes­vári szikra Bukarestben is lángra lobban, valóban a tűzvonalból küldheti jelentéseit telexgépen Budapestre, készítheti anyagait a rádiónak, televíziónak, s megír­hatja első jegyzeteit a készülő könyvhöz-cikksorozathoz ... Az nem állítható, hogy a hír­lapíró előre tudta, mi is fog tör­ténni 1989 decemberének utolsó napjaiban, de az bizonyos, felké­szült minden eshetőségre. Amikor a Ceausescu-rendszer virágzik, nos már akkor is vannak jelei annak, hogy a rezsim politikai burkán hajszálrepedések jelent­keznek. Ezek késztetik a tudósítót, hogy megtegye az előkészületeket a döntő napokra .. . Ezek közé tartozik, hogy az MTI bukaresti irodáját átrendezi. Amit az előző kollégától „örö­költ”, az tulajdonképpen egy vil­lalakás — négy szobából áll, köz­vetlen rálátással az árnyas fákkal övezett utcáról. A lakás tartozéka három telexgép. Az egyik tulaj­donképpen a „forró drót”, amely az MTI bukaresti irodáját össze­köti a budapesti hírközponttal. (Ennek a forradalmi események során döntő jelentősége lesz, hi­szen folyamatos kapcsolattartást tesz lehetővé akkor, amikor a nemzetközi telefonvonalakon alig lehet elérni a frontvárost. A te­lexvonalak megbízhatóan működ­nek — mindvégig.) Ez a közvet­len összeköttetés annak keretében jön létre, hogy a MTI és ro­mán partnere, az Agerpress hír­ügynökség egyezményt köt az ál­landó vonal kiépítéséről, miután ennek kialakítását az MTI műsza­ki gárdája vállalja. Úgynevezett többcsatornás hálózat jön létre, s a több vonalból egy állandót kap az MTI bukaresti irodája. Állandó vonal De mi történik, ha ez az össze­köttetés váratlanul megszakad? Akkor nincs más lehetőség, mint igénybe venni a nemzetközi te­lexhálózat rendszerét. Ezért az iroda kap egy olyan gépet is, amely ezzel a nemzetközi hálózat­tal dolgozik, arra van rákötve.­­A foradalmi időszakban a magyar sajtó, a rádió és a televízió ezen „forróra hívja” magát, hogy ösz­­szeköttetésbe kerüljön a bukaresti események egyetlen magyar új­ságíró szemtanújával, s cikket, vé­leményt, kommentárt kapjon tő­le. Az újságíró-tudósító apa és fia között is ezen a vonalon zajlanak az első zavaros, és állandó lövöl­dözés miatt félbeszakított beszél­getések, amelyeken megállapod­nak a „Magyarország” külpoliti­­kusának Bukarestbe való utazásá­nak meglehetősen körülményes és kalandos megszervezéséről akkor, amikor az események erre lehető­séget adnak.) Van egy harmadik telexgép is, ez állandó vonalat jelent a román­­hírügynökséghez, az Agerpresshez. Az utóbbi két masinát a lakás hátsó részében helyezik el erede­tileg, míg a közvetlen MTI vonalú Siemens gép az utcára néző, ha­talmas ablakú irodában van. A két helyiség közötti közlekedés azonban túlságosan is körülmé­nyesnek tűnik, ezért a tudósító nem sokkal a forradalom kirobba­nása előtt a nemzetközi gépet át­helyezteti az irodába. Ez igen sze­rencsés húzásnak bizonyul... Más biztonsági lépésekre is sor kerül. Az MTI munkatársa besze­rez háromezer darab géppapírt, dossziék tucatjait, s természetesen növekvő intenzitással végzi politi­kai irattárainak rendezését. Az anyagok egy része természetesen kikerül a garázsba, a „szemétbe”. Olyan iratok ezek, amelyek min­den bizonnyal felkeltenék az 1989 novemberében már igen sokfelé házkutatást tartó Securitate-egysé­­gek figyelmét. Megtelnek az éléskamra polcai is. Ott sorakoznak a kolbászok, be­főttek, de a háztartás mindennapos igényeinél sokkal több (feltűnően több) van italból és kávéból. Mint később kiderül, a forradalmi „fő­hadiszállás” harcoktól holtfáradt beeső vendégeinek és állandó ügyeleteseinek ez a készlet felbe­csülhetetlen szolgálatot tesz ... A telexhálózat kitűnő felépítése és üzembiztonsága adja meg a le­hetőséget arra is, hogy a „Magyar­­ország” szerkesztőségével is állan­dó legyen a kapcsolat. Nemcsak a családi vonatkozások miatt — bár az állandó telefonlehallgatások időszakában sokszor a telexbeszél­getés a legjobb módszere a gyors információcserének. Természetesen ekkor is csak a legszükségesebbek­re korlátozódik a bejelentkezés: a szó legszorosabb értelmében csak információcsere zajlik. Még a csa­ládi értesülések közlésekor is vi­gyázni kell, nincsen-e a mondatok között olyan információ, amelyre a telefont folyamatosan lehallga­tó, s a telexanyagokba is „belátó” Securitate már régóta feni a fogát. Ezen a vonalon érkeznek azok a sorok a „Magyarország” szerkesz­tőségébe, amelyek folyamatosan tudósítanak Románia életéről a Ceausescu-rendszer biztosnak hitt időszakában is. S ezen a gépen íródnak azok a sorok, amelyek a forradalomról tudósítanak. A buka­resti újságíró a szokásoktól elté­rően ezúttal nem hagyja el poszt­ját december közepe felé haladva sem. Érezhető, a karácsonyi ün­nepeket ezúttal külön kell tölte­nie családjától.­­Pedig ekkor még nincs jele, határozott jele a nagy forrongásnak. Az újságíró így lesz élő tanúja, az első pillanattól egyetlen hiteles magyar sajtótudósítója a drámai eseményeknek Bukarestben. Korai vakáció 1989. december 13. Romániában feszültség érezhető, bár ennek jelei még nem mutat­koznak meg a városok, falvak mindennapi életében. Ezen a na­pon azonban a szokásosnál is na­gyobb az elővigyázatosság a Secu­ritate részéről Temesvárott, ahol történelmi eseményt jelent ez a nap. 1918. december 13-án ugyanis nagy nyomdászmegmozdulásra ke­rült sor a városban. A Romániában föld alatt dolgo­zó, s ekkorra már háromra duzza­dó illegális szervezet — róluk soro­zatunk egyik későbbi részében szólunk részletesen — megfelelő­nek tartja az alkalmat arra, hogy ezt a dátumot kihasználja, s rend­­szerellenes megmozdulásba kezd­jen. Konspiratív módon zajlik az előkészítés. Csakhogy résen van az Fotó: MTI / Külföldi Képszerkesztőség A KATONAFELESÉG ÖRÖME - ÚJ ESZTENDŐ BUKARESTBEN Az ARO kocsik­­mindegyike páncélozott volt

Next