Magyarország, 1993. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-01 / 1. szám

A HÉT INTERJÚJA héseinkre is választ ad. Ez a véletlenszerű adatközlő bázis kétévente cserélődik, s összességében lefedi az ország lakossági, korbeli, foglalkozásbeli, jövedelem­beli, nembeli összetételét. Nagy eltérések lehetségesek .Mire lehet következtetni az adatokból? Hogyan élnek ma a családok? Egyáltalán szívesen válaszolnak, s főleg — őszintén? — A válaszadói hajlandóság ebben a tekintetben sokkal jobb, mint a gazdálko­dó egységeknél, s azt hiszem, az őszinteséggel is ugyanez a helyzet. Igaz, van néhány sikamlós terület, például a családok által bevallott alkoholfogyasztás , ami 35 százalékkal alulmarad a kereskedelmi adatokból ismertekhez képest. Hogy egészen pontosan hogyan élnek az emberek, azt még nem tudjuk részletei­ben. Az utolsó teljesen feldolgozott háztartási statisztika 1989-ben készült, az 1991. évi feldolgozása pedig most folyik, folyamatban van 1992-ben. A gyors gazdasági változások következtében tértünk át egyébként az évenkénti elemzés­re. 1993 elejére már sok, részletes adatunk lesz. — Olyan gyorsan változik közöttünk minden, hogy ez nem tűnik gyors jelzés­nek.­­ Egy jelentős adatbázissal folytatott elemző vizsgálatnak megvan a maga időigénye. Ezen sokat javíthat a jövőre kezdődő számítógép-korszerűsítési Pha­­re-program. Tízmillió dolláros beruházásról van szó. Más jellegű kutatásoknál, mint az infláció, a létminimum-számítás, a tárgyhót követő 15. napon már adato­kat tudunk nyilvánosságra hozni. — A KSH módszertana szerint mi a létminimum? — Ez nem a mi „találmányunk”. Négy évvel ezelőtt parlamenti bizottság hatá­rolta körül a létminimum fogalmát. Ennek alapján a mi számításaink arra kíván­nak választ adni, hogy mekkora az a nettó összeg, amelyből egy háztartás, egy család a legszerényebb, de a társadalomban még elfogadható színvonalon képes megélni. Hangsúlyozom, hogy nem a nyomor­szintről van szó! A számítás lé­nyege az, hogy a szükségletek legmeghatározóbb, objektív részét — a táplálko­zást — normák szerint kezeli, míg az összes egyéb szükségleteket ennek függvé­nyében, egyetlen összegben határozza meg. — Nagy eltérések lehetségesek a lakást építők, illetve vásárlók, és a többiek között. Hogyan van erre tekintettel a létminimum-számítás? —Éppen emiatt a létminimum-számításban nem is szerepel a lakásvásárlás. A lakásfenntartás viszont igen. Ezért választottuk ki az élelmiszeren kívüli több­letkiadások meghatározásánál azokat a családokat, amelyeknek egy főre eső jö­vedelme az összlakosságnál alacsonyabb, de a legalacsonyabb öt százalékot reprezentálók határértékénél magasabb, s abban az évben nagyobb vagyoni beru­házást nem jeleztek. Nemzetközi kitekintés — előre — Ki határozza-állapítja meg a minimálisan szükséges élelmiszerek mennyisé­gét? — Ez az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet energia- és tápanyagbeviteli normáin alapszik; mérsékelten aktív életmódot feltételezve biz­tosítja az életműködéshez, a gyermekek fejlődéséhez szükséges tápanyagokat. Természetesen a minimumszámítás követelményeinek megfelelően az élelmi­szerek közül az olcsóbbakat választottuk ki. — Nem egyhangú az ilyen étkezés? — Hogy mennyire valóságosan és változatosan felhasználhatóak a kosárba ke­rült élelmiszerféleségek, az OÉTI összeállított minden évszakra egy-egy hetes étrendet. Azt persze senki sem állíthatja, hogy olcsóbb élelmiszerekből jobban lehet főzni, mint a drágábbakból... — Az alapadatok itt is a háztartási költségvetési felmérésekre-felvételekre vo­natkozhatnak. Ezek mikoriak? — 1989-esek, hiszen az akkori adatok állnak rendelkezésünkre. Az ezt követő időszak adatai továbbvezetéssel készülnek, alapvetően a fogyasztói árindex fel­­használásával. Most, ahogy az 1992. júniusi adatokat kiértékeljük, a következő vizsgálatig ezek jelentik majd a kiindulási alapot.­­ Mi a véleményük az Újpesti Családsegítő Központ jóval magasabb létmini­mumot kimutató számításairól? — Újpest egyetlen kerület, még Budapestre sem jellemző adatokkal — hogy országos viszonylatot ne is említsek. A problémát abban látjuk, hogy a következ­tetéseket sok szubjektív elem alapján vonják le, ezért nem lehet elfogulatlan. Kü­lönben nem hoznák ki az országos átlagkereset 75 százalékát létminimumként... — Ha egy kis nemzetközi összehasonlítást teszünk, mit mond a statisztika? Magyarországon az egy főre jutó GDP, azaz nemzeti össztermék 3000 dollár. Ehhez képest az osztrákoké hétszeres, a svájciaké tizenegy­szeres érték, így némi­képp érthető, hogy a magyar átlagfizetés mai áron 460 német márka. Nem csal­nak a statisztikák? — A statisztika nem csal. A fenti adatok a hivatalos árfolyam alapján számí­tott arányokat mutatják, a hazai és a külföldi ár- és kereseti viszonyokat jelzik. Van azonban egy nem hivatalos, becsült összehasonlítási módszer is, amely az árfolyamokat a vásárlóerő-paritásokkal helyettesíti, s e szerint ezek az előbbi arányok egy a kettő és félhez, illetve egy a háromhoz. Persze még mindig nem a mi javunkra. Mindennek a közös piachoz való közeledésünkkel változnia kell... HALÁSZ LAJOS Czakó Gábor — Banga Ferenc Magyar Dekameron Nyomor Rosenkrantzy Hamlet végignézett a szalon vendégein. Látta arcu­kon a kort, mely vonásaikba szivárgott, mint a kommunizmus kísérte­­te, az idegen megszállás, a tavaszi szőlőskertben terjengő dióillat. Úgy ítélte, hogy itten elegendő tapasztalat gyűlt össze a korszenvedé­lyekről és a korszenvedésekről. Rákezdett tehát a nyomozátára, hogy Magyarországon hovatovább lehetetlen megélni. Az adó iszo­nyú, a jövedelem csekély, az emberek buták, elmaradottak és alkal­matlanok a becsületes vállalkozásra, a kamat uzsora, kilátások nin­csenek, aki teheti, pucol. Ha nem teheti, akkor gyermekét küldje olyan országba, ahol tisztességes jövő várja, nem ez a pocsék ország, amibe igazándiból kár belefeccolni akármit. Bár ha nem az állam elve­szi, elszipkázza, kiszedi az ember bőre alól azt a kis pénzt. Vagy az a rohadt kormány vagy a hülyék gyülekezete, a parlament vagy mind­ezek az alattomos álvállalatai, például a biztosítók. — Tudják, mennyit vágnak le rólam a Mercedesem ürügyén? — Nem tudjuk — mondta vendégei helyett Szépasszony. — Százezret! Havi százezret fizetek csak a kaszkómra és a súlya­dóra meg a kötelező biztosításra meg az ángyom térde kalácsára. Havi százezret! A társaság tagjainak arcán decemberi, csöndes hófelhőkként vo­nultak át a korszenvedélyek és a korszenvedések. Senki sem szólt egy megértő szót sem Rosenkrantzy Hamlethez. HETI MAGYARORSZÁG 1993. január 1. • 5

Next