Magyarország, 1897. július (4. évfolyam, 180-210. szám)
1897-07-01 / 180. szám
Budapest, 1897. csütörtök, julius 1. MAGYARORSZAO Ausztriával a jelen viszonyok között bármely egyezményre lépnünk a 67. XII. t.-cz. értelmében lehetetlenség, majd bámulatra méltó készültséggel taglalta nemcsak az előadó beszédét, de oly alapos tudással vitatta a prémiumok közgazdasági jelentőségét és hatását általában, valamint a szóban forgó czukorprémium természetét és következéseit, hogy nagy szakértelemmel, a fegyelmezett elme biztonságával összekonstruált érvei az egész Házat hatásuk alá kerítették. Belemenve a kérdés legapróbb részleteibe, magát a főczélt, a czukorprémiumnak közjogi és közgazdasági hátrányait még sem tévesztette egy pillanatra sem szem elől Komjáthy Béla, akit határozati javaslatának benyújtása után az egész ellenzék lelkesen megtapsolt és megéljenzett. Öt perc szünet után Lukács László pénzügyminiszter alkalmasnak találta az időt arra, hogy megnyilatkozzék, úgy látszik azonban, hogy beszéd közben elment a kedve a vitatkozástól, mert anélkül, hogy a kérdés méhébe hatolt volna, röviden elítélte az ellenzék magatartását, végül pedig egy a javaslat közjogi és közgazdasági viszásságait egyáltalán nem orvosló módosítványt helyezett kilátásba. Okolicsányi Lászlóra került most a szólás sora, de a függetlenségi és 48-as párt fiatal speekerje, fél kettőre járván az idő, elhalasztotta beszédét, úgy hogy az ülést Jagics Józsefnek egy a szerb nemzetiségi ifjak katonai nevelésére vonatkozó interpellácziója fejezte be, melyre Fejérváry honvédelmi miniszter azonnal megadta a választ, mégpedig olyaténképpen, hogy azt a Ház egyhangúlag tudomásul vette. II. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Teleki Sándor gróf, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter, Perczel Dezső belügyminiszter. Elnök: Az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvassák és hitelesítik. Szabadságolás. Elnök: Bemutatja Mohay Sándor képviselő levelét, melyben megrongált egészségének helyreállítása végett kéthavi szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja, társalgásukból felfogott pár szót — véletlenül — valamit egy cabról, pénzváltásról, hanyagságról, bűnös könnyelműségről. — Megtaláltam a pénzt, melyet elveszített — szólt Herrick. — Itt van e! A bankár felugrott s a pénzcsomagot görcsösen ujjai közé fogta. — Mondjon el mindent, édes jó uram, hogy akadt rá? — Nincs arról mit mesélni — felelte Herrick gyönge mosolylyal; egyszerűen ott találtam egy cabban. Mr. Graham egy pillanatig álmélkodva bámult rá. — Ön nagyon hidegen fogja fel a dolgot — szólt. — Sehogyse tudtam megtartani — felele Herrick, ugyanavval a szánakozó mosolylyal. Magam se tudom mért. Ösztön volt, azt hiszem, úgy látszik, hogy az őseim valaha becsületes emberek lehettek. — Szavamra mondom, el kell fogadnia egyet e bankjegyek közül — mondá a bankár. — A közzétett hirdetményben úgyis felajánlottam — és . . . — Nem tehetem —szólt Herrick. Úgy érzem mintha akkor nem cselekedném helyesen. — De hát, kedves fiatal barátom — kiábá az öregúr barátságosan — valamit csak kell tennem az ön érdekében. Akarok is tenni. Higgye el ! Legalább jöjjön vissza s legyen szerencsém a teánál. Mondjuk, hogy tán egy órakor ? — Nagyon szívesen s kész örömmel — , — válaszolta Herrick, s meghajtva magát, búcsúzott s távozott az üzletből. De azért mégse váltotta be a szavát. Utolsó shillingjét kéksavra költötte, így akarta a végzet térvény. Elnök : Bemutatja Kendeffy Kovács József, 48-iki volt honvédhadnagynak Lakatos Miklós képviselő által benyújtott kérvényét szabályszerű nyugdíjaztatása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Reményi Ambrus előadó bevezetésképpen a prémiumrendszerrel foglalkozik és maga is azt állítja, hogy ez eszméje minden gazdasági politikának, a jelen esetben azonban a magyar cukor- és répatermelés védelme a legnagyobb mértékben indokolttá teszi ezt a prémiumot, annál inkább, mert ha mi el is vetjük, Ausztria elég erős ahhoz, hogy a maga gyárainak fizesse a prémiumot és ezáltal megverje a drágább magyar czukrot. A törvényjavaslat közjogi jelentőségét tagadja, mégis azt elismeri, hogy ha Ausztriában hasonló törvényjavaslat nem terjesztetik elő, akkor ez a most tárgyalandó törvényjavaslat is hatályát veszti. Egyebekben elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot (Helyeslés jobbfelől.) Komjáthy Béla: A törvényjavaslat indokolása is hangsúlyozza, hogy a prémiumrendszert a kormány sem helyesli, hanem azt egyelőre csak azért kénytelen fentartani, mert Francziaország makacssága lehetetlenné tette az eltörlését. Tehát az indokolás szerint kényszerhelyzettel állunk szemben. Minden egyes szavazat felelősséggel jár, ahogy a pénzügyminiszter kifejtette. Szóló pártja érzi e felelősséget, s ennek tudatával szólal fel. Pártja mindig egész készséggel elkövetett mindent a mezőgazdaság, ipar föllendítéséért, de törekvéseik, sajnos, sikertelenek voltak, mert Magyarország mezőgazdasága és ipara csak önálló vámterület mellett lendülhet fel. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelől.) Nagy felelősségük tudatában e törvényjavaslatot nagyon megfontolva akarják tárgyalni. (Halljuk ! Halljuk!) E törvényjavaslat ellen közjogi, közgazdasági és pénzügyi aggályaik vannak. A közjog szempontjából e törvényjavaslat iránt nagy aggályaik vannak. A kiegyezési törvény kimondotta, hogy alkudozások, szerződések csak alkotmányos Ausztriával köthetők. Nem akar Ausztria belügyeibe avatkozni, de kénytelen reámutatni arra, hogy Ausztriában jelenleg nincsenek alkotmányos viszonyok. Az ilyen törvényjavaslatot az 1867. XII. t.-cz. 63. szakasza értelmében Magyarországon és Ausztriában egyöntetűen, parlamentárisan kell az országgyűlésen elfogadtatni s együttesen a szentesítés elé terjeszteni. Az osztrák alkotmánytörvény 14. §-a szerint császári rendelettel olyan időben lehet intézkedni, ha a birodalmi tanács nincs egybehiva, s halaszthatatlan fontos kérdéseket kell szabályozni. De most a birodalmi tanács bármikor tárgyalhatja ezt a törvényt, s az a föltétel sem áll fen, amely lehetővé tenné a 14. §. igénybevételét, hogy ugyanis a császári rendelettel szabályozott kérdésből ne háruljon az államkincstárra nagyobb teher. Az ilyen császári rendelettel hozott intézkedésre különben is a legrövidebb idő alatt ki kell kérni a birodalmi tanács jóváhagyását. Az előadó beszédéből azt veszi ki, hogy nem olvasta az osztrák alkotmánytörvényt. Reményi Ambrus előadó: Én olvastam, talán a képviselő úr nem olvasta! Elnök: Jól van, jól, kérem! Ezt a végszóban tessék elintézni. (Derültség.) Komjáthy Béla: A szőnyegen lévő törvényjavaslatot nem lehet a magyar országgyűlésen tárgyalni, mert nincs meg a garancziánk arra nézve, hogy az Ausztriában is alkotmányos utón törvénynyé válhatik. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat ellen közgazdasági és pénzügyi szempontból is nagy aggályaink vannak. A prémiumok csak akkor nem károsak, ha túltermelés van. Pedig noha 1888—89-ben 495.460 métermázsa volt a termelés, 1894-ben pedig már 1.386.000, ezt az emelkedést nem a prémiumok hatása idézte elő, hanem az a körülmény, hogy a gazdák a gabonaárak hanyatlása folytán erre a termelési területre lettek utalva. (Úgy van! Igaz! balfelől.) A kis termelési felesleget a belfogyasztás emelésével nagyon jól fel tudnák használni. A keleti tartományokban a nyugati államokkal szemben határozott előnyben vagyunk. Itt prémiumok nélkül is teljesen versenyképesek vagyunk az osztrák gyárakkal szemben. A kivitelt csak akkor kell fokozni, ha a belfogyasztás nem tudja elhasználni a termelést. De helyes közgazdasági és pénzügyi politika, észszerű adórendszer mellett belfogyasztásunk annyira emelkednék, hogy egyáltalában nem szorulnánk a kivitelre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A czukorprémiumok nem is vezetnek czélra, csak arra valók, hogy egyik állam a másikra liczitáljon. A termelő állam polgárait megterheljük a nem termelő állam javára. A cattkoripar hanyatlása vagy emelkedése a czukorprémiummal egyáltalában, összefüggésbe sem hozható. (úgy van ! Igaz , a szélsőbaloldalon.) A prémiumokat Németország kezdette a rejtett prémiumokkal, 1861-ben. De látjuk, hogy ott a czukoripar épen azokban az években emelkedett rohamosan, amikor a prémiumokat nem emelték. A czukorprémiumok egyáltalában nem jelentik a gazda nyereségét. Francziaországban is akkor emelkedett a termelés, amikor a prémium nem emelkedett, s midőn a prémiumot felére szállították le, a termelés egyszerre megduplázódott. A prémium kizárólag a nagy czukorgyárosok előnyére szolgál. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kétségbe vonja, hogy répatermelésünk csekély emelkedése a prémiumokkal függne össze. A gazda kénytelen volt az adóterhek elviselhetésére a répatermelést intenzívebben folytatni. (Úgy van! Igaz! balfelöl.) Ne akarják a czukorgyárosok a terheket teljesen a gazdák vállaira hárítani. A prémiumok föntartása a mezőgazdaságnak s a czukoriparnak nem válik előnyére. A német agráriusok érdekeik megóvására a kisgyárosokat védték a nagygyárosok ellen, s erre a czélra behozták a progresszív adót. Ott öntudatosan védik a gazda érdekét, a nemzet igaz érdekét. A kisgyárosok nem folytathatnak olyan önző, kapzsi politikát a gazdákkal szemben, nem zsákmányolhatják úgy ki a földbirtokost, mint a nagygyáros. Előbb a termelést kontingentálni is kell, hogy az egyes vidékek termelési képességével tisztában legyünk s azután ne csak a nagygyárosok érdekeit védjük. Hiszen ezek a nagygyárosok bojkottálják a kisgyárakat s üzemüket lehetetlenné igyekeznek tenni, hogy eredményesebben zsákmányolhassák ki a gazdákat. De a prémiumok a répa értékesítésére sem hoznak előnyt. A kartellpolitika, a finomító nem törődik azokkal a tényezőkkel, amelyektől az anyagot átveszi. Amikor a kartell a nyers ezukor árát leszállítja egy negyedforinttal, ugyanannyival emeli föl a finom ezukor árát. Nem evidens-e ezáltal, hogy azok a dédelgetett finomítógyárak a mezőgazdaság érdekeit nem veszik figyelembe, hanem kartelljeikkel csak saját önző érdekeiket, s kizsákmányolási politikájukat védik. (Úgy van! Igaz ! a szélsőbaloldalon.) S az előadó még azt állítja, hogy a kartellek kérdése nem tartozik ide. (Derültség balfelől.) A cukorárakat a kartellek horribilisen emelik, négy év alatt 4 fre 50 krról 10 forinton felül emelték föl, a répaárak nem emelkedtek. Amikor a finomítók a kartellel maguknak igen nagy és jogosulatlan hasznot szereznek, a nyersczukorgyárosokat is kartellekre kényszerítették, így a rápaáraknak az átalakításra semmi befolyás sem jut. (Úgy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) Sajnos tény, hogy a magyar gyárosok kénytelenek voltak kartelleket alakítani, ha a közös vámterületen az osztrák konkurrencia mellett meg akarnak élni, de a kartellek sem a fogyasztók, sem a termelők érdekeit nem mozdítják elő. Szövetkezeti alapon felállított czukorgyárakkal sem dítsük fel önálló vámterületen a magyar czukoripart, ne az internaczionális mozgó tőkét védjük, saját kizsákmányoltatásunk elősegítésére. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érdekes statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az osztráknak 1868 óta adóvisszatérités és prémium czimén 31.153.754 forintot fizettünk ki, s ebből a magyar gyárosokra csak 13.422.729 forint jutott, a többit az osztrák gyárosoknak fizettük. (A jobbi oldalon többen beszélgetnek.) Elnök (hevesen csenget) : Ne beszélgessenek a képviselő urak! Csendet kérek ott a középen ! Tóth János : Inkább figyeljenek ! Tanuljanak Komjáthy Béla: Évenként milliókat fizetünk ilyen czímen Ausztriának. Egy sajátságos törekvés érvényesül itt is, amelyet már nagyon drágán megfizettünk. A jó viszony Ausztriával! Besslényi Lajos : Mindig mi fizettünk érte ! Hentailer Lajos: Hadi kontribuczió 1 Komjáthy Béla: Már 1875-ben a kormány hangoztatta a vámszövetség felbontásának szükségességét. 1876-ban a Lónyay Menyhért alatti gazdasági egyesület kimondotta, hogy a fogyasztás adók terén az önálló rendelkezés jogát vissza kell szerezni. És ugyanaz a kormány, amely 1875 novemberében ilyen czélzattal felmondotta a vámszövetséget, 1876-ban visszatért a régi alaphoz, a jó viszony érdekében. Nem tudja, hogy tagja-e most is az a Lukács Béla nevű képviselő a Háznak, aki akkoriban kijelentette, hogy Magyarország közgazdasági érdekeit csak önálló vámterülettel lehet megvédelmezni Ha ez a Lukács Béla most is tagja a Háznak, (Derültség.) mit szól ahhoz, hogy még mindg fennáll a közös vámterület. Az önálló vámterület üdvös hatása csak helye fogyasztási adórendszer mellett lehetséges. A fogyasztó adóképességét is figyelembe kell venni (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a fogyasztási adókat az állam érdekében akarjuk zsákmányolni s a belfogyasztást és a tér 3