Magyarország, 1897. július (4. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

Budapest, 1897. csütörtök, julius 1. MAGYARORSZAO Ausztriával a jelen viszonyok között bármely egyezményre lépnünk a 67. XII. t.-cz. értel­mében lehetetlenség, majd bámulatra méltó készültséggel taglalta nemcsak az előadó beszédét, de oly alapos tudással vitatta a prémiumok közgazdasági jelentőségét és hatását általában, valamint a szó­ban forgó czukorprémium természetét és következéseit, hogy nagy szakértelemmel, a fegyelmezett elme biztonságával összekon­struált­ érvei az egész Házat hatásuk alá ke­­rítették. Belemenve a kérdés legapróbb részleteibe, magát a főczélt, a czukor­prémiumnak közjogi és közgazdasági hátrányait még sem tévesztette egy pillanatra sem szem elől Komjáthy Béla, a­kit határozati javaslatának benyújtása után az egész ellenzék lelkesen megtapsolt és meg­­éljenzett. Öt perc­ szünet után Lukács László pénz­ügyminiszter alkalmasnak találta az időt arra, hogy megnyilatkozzék, úgy látszik azonban, hogy beszéd közben el­ment a kedve a vitat­kozástól, mert a­nélkül, hogy a kérdés méhébe hatolt volna, röviden elítélte az ellenzék maga­tartását, végül pedig egy a javaslat közjogi és közgazdasági viszásságait egyáltalán nem or­vosló módosítványt helyezett kilátásba. Okolicsányi Lászlóra került most a szólás sora, de a függetlenségi és 48-as párt fiatal speekerje, fél kettőre járván az idő, elhalasz­totta beszédét, úgy hogy az ülést Jagics Jó­zsefnek egy a szerb nemzetiségi ifjak katonai nevelésére vonatkozó interpellácziója fejezte be, melyre Fejérváry honvédelmi miniszter azonnal megadta a választ, még­pedig olyatén­­képpen, hogy azt a Ház egyhangúlag tudomá­sul vette. II. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Teleki Sándor gróf, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács László pénzügy­miniszter, Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter, Perczel Dezső belügyminiszter. Elnök: Az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyző­könyvét felolvassák és hitelesítik. Szabadságolás. Elnök: Bemutatja Mohay Sándor képviselő levelét, melyben megrongált egészségének helyre­állítása végett kéthavi szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja, társalgásukból felfogott pár szót — véletlenül — valamit egy cabról, pénzváltásról, hanyag­ságról, bűnös könnyelműségről. — Megtaláltam a pénzt, melyet elveszített — szólt Herrick. — Itt van e! A bankár felugrott s a pénzcsomagot gör­csösen ujjai közé fogta. — Mondjon el mindent, édes jó uram, hogy akadt rá? — Nincs arról mit mesélni — felelte Herrick gyönge mosolylyal; egyszerűen ott találtam egy cabban. Mr. Graham egy pillanatig álmélkodva bámult rá. — Ön nagyon hidegen fogja fel a dolgot — szólt. — Sehogyse tudtam megtartani — felele Herrick, ugyanavval a szánakozó mosolylyal. Magam se tudom mért. Ösztön volt, azt hiszem, úgy látszik, hogy az őseim valaha becsületes emberek lehettek. — Szavamra mondom, el kell fogadnia egyet e bankjegyek közül — mondá a bankár. — A közzétett hirdetményben úgyis felajánlot­tam — és . . . — Nem tehetem —szólt Herrick. Úgy érzem mintha akkor nem cselekedném helyesen. — De hát, kedves fiatal barátom — kiáb­á az öregúr barátságosan — valamit csak kell tennem az ön érdekében. Akarok is tenni. Higgye el ! Legalább jöjjön vissza s legyen szerencsém a teánál. Mondjuk, hogy tán egy órakor ? — Nagyon szívesen s kész örömmel — , — válaszolta Herrick, s meghajtva magát, búcsúzott s távozott az üzletből. De azért mégse váltotta be a szavát. Utolsó shillingjét kéksavra költötte, így akarta a végzet­ térvény. Elnök : Bemutatja Ken­de­ffy Kovács József, 48-iki volt honvédhadnagynak Lakatos Miklós képviselő által benyújtott kérvényét szabályszerű nyugdíjaz­tatása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Reményi Ambrus előadó bevezetésképpen a prémiumrendszerrel foglalkozik és maga is azt ál­lítja, hogy ez eszméje minden gazdasági politiká­nak, a jelen esetben azonban a magyar c­ukor- és répatermelés védelme a legnagyobb mértékben indokolttá teszi ezt a prémiumot, annál inkább, mert ha mi el is vetjük, Ausztria elég erős ahhoz, hogy a maga gyárainak fizesse a prémiumot és ez­által megverje a drágább magyar czukrot. A tör­vényjavaslat közjogi jelentőségét tagadja, mégis azt elismeri, hogy ha Ausztriában hasonló törvényjavas­lat nem terjesztetik elő, akkor ez a most tárgyalandó törvényjavaslat is hatályát veszti. Egyebekben el­fogadásra ajánlja a törvényjavaslatot (Helyeslés jobbfelől.) Komjáthy Béla: A törvényjavaslat indokolása is hangsúlyozza, hogy a prémiumrendszert a kor­mány sem helyesli, hanem azt egyelőre csak azért kénytelen fentartani, mert Francziaország makacs­sága lehetetlenné tette az eltörlését. Tehát az in­dokolás szerint kényszerhelyzettel állunk szemben. Minden egyes szavazat felelősséggel jár, a­hogy a pénzügyminiszter kifejtette. Szóló pártja érzi e fe­lelősséget, s ennek tudatával szólal fel. Pártja min­dig egész készséggel elkövetett mindent a mező­­gazdaság, ipar föllendítéséért, de törekvéseik, saj­nos, sikertelenek voltak, mert Magyarország mező­­gazdasága és ipara csak önálló vámterület mellett lendülhet fel. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelől.) Nagy felelősségük tudatában e törvényjavaslatot nagyon megfontolva akarják tárgyalni. (Halljuk ! Halljuk!) E törvényjavaslat ellen közjogi, közgazdasági és pénzügyi aggályaik vannak. A közjog szempontjából e törvényjavaslat iránt nagy aggályaik vannak. A kiegyezési törvény ki­mondotta, hogy alkudozások, szerződések csak alkotmányos Ausztriával köthetők. Nem akar Ausz­tria belügyeibe avatkozni, de kénytelen reámutatni arra, hogy Ausztriában jelenleg nincsenek alkotmá­nyos viszonyok. Az ilyen törvényjavaslatot az 1867. XII. t.-cz. 63. szakasza értelmében Magyarországon és Ausztriában egyöntetűen, parlamentárisan kell az országgyűlésen elfogadtatni s együttesen a szente­sítés elé terjeszteni. Az osztrák alkotmánytörvény 14. §-a szerint császári rendelettel olyan időben lehet intézkedni, ha a birodalmi tanács nincs egy­­behiva, s halaszthatatlan fontos kérdéseket kell sza­bályozni. De most a birodalmi tanács bármikor tárgyalhatja ezt a törvényt, s az a föltétel sem áll fen, a­mely lehetővé tenné a 14. §. igénybe­vételét, hogy ugyanis a császári rendelettel sza­bályozott kérdésből ne háruljon az államkincstárra nagyobb teher. Az ilyen császári rendelettel hozott intézkedésre különben is a legrövidebb idő alatt ki kell kérni a birodalmi tanács jóváhagyását. Az előadó beszédéből azt veszi ki, hogy nem olvasta az osztrák alkotmánytörvényt. Reményi Ambrus előadó: Én olvastam, talán a képviselő úr nem olvasta! Elnök: Jól van, jól, kérem! Ezt a végszóban tessék elintézni. (Derültség.) Komjáthy Béla: A szőnyegen lévő törvényjavas­latot nem lehet a magyar országgyűlésen tárgyalni, mert nincs meg a garancziánk arra nézve, hogy az Ausztriában is alkotmányos utón törvénynyé vál­­hatik. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat ellen közgazdasági és pénzügyi szempontból is nagy aggályaink vannak. A prémiu­mok csak akkor nem károsak, ha túltermelés van. Pedig noha 1888—89-ben 495.460 métermázsa volt a termelés, 1894-ben pedig már 1.386.000, ezt az emelkedést nem a prémiumok hatása idézte elő, hanem az a körülmény, hogy a gazdák a gabona­árak hanyatlása folytán erre a termelési területre lettek utalva. (Úgy van! Igaz! balfelől.) A kis termelési felesleget a belfogyasztás emelé­sével nagyon jól fel tudnák használni. A keleti tartományokban a nyugati államokkal szemben határozott előnyben vagyunk. Itt prémiumok nélkül is teljesen versenyképesek vagyunk az osztrák gyárakkal szemben. A kivitelt csak akkor kell fo­kozni, ha a belfogyasztás nem tudja elhasználni a termelést. De helyes közgazdasági és pénzügyi politika, észszerű adórendszer mellett belfogyasztá­­sunk annyira emelkednék, hogy egyáltalában nem szorulnánk a kivitelre. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) A czukorprémiumok nem is vezetnek czélra, csak arra valók, hogy egyik állam a másikra li­­czitáljon. A termelő állam polgárait megterheljük a nem termelő állam javára. A cattkoripar hanyat­lása vagy emelkedése a czukorprémiu­mmal egyáltalá­ban, összefüggésbe sem hozható. (úgy van ! Igaz , a szélsőbaloldalon.) A prémiumokat Németország kezdette a rejtett prémiumokkal, 1861-ben. De látjuk, hogy ott a czu­­koripar épen azokban az években emelkedett ro­hamosan, a­mikor a prémiumokat nem emelték. A czukorprémiumok egyáltalában nem jelentik a gazda nyereségét. Francziaországban is akkor emelkedett a termelés, a­mikor a prémium nem emelkedett, s midőn a prémiumot felére szállítot­ták le, a termelés egyszerre megduplázódott. A prémium kizárólag a nagy czukorgyárosok elő­nyére szolgál. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kétségbe vonja, hogy répatermelésünk csekély emelkedése a prémiumokkal függne össze. A gazda kénytelen volt az adóterhek elviselhetésére a répa­termelést intenzívebben folytatni. (Úgy van! Igaz! balfelöl.) Ne akarják a czukorgyárosok a terheket teljesen a gazdák vállaira hárítani. A prémiumok föntartása a mezőgazdaságnak s a czukoriparnak nem válik előnyére. A német agrá­riusok érdekeik megóvására a kisgyárosok­at védték a nagygyárosok ellen, s erre a czélra behozták a pro­gresszív­ adót. Ott öntudatosan védik a gazda érdekét, a nemzet igaz érdekét. A kisgyárosok nem folytat­hatnak olyan önző, kapzsi politikát a gazdákkal szemben, nem zsákmányolhatják úgy ki a földbir­tokost, mint a nagygyáros. Előbb a termelést kon­tingentálni is kell, hogy az egyes vidékek termelési képességével tisztában legyünk s azután ne csak a nagygyárosok érdekeit védjük. Hiszen ezek a nagygyárosok bojkottálják a kisgyárakat s üzemü­ket lehetetlenné igyekeznek tenni, hogy eredmé­nyesebben zsákmányolhassák ki a gazdákat. De a prémiumok a répa értékesítésére sem hoznak előnyt. A kartellpolitika, a finomító nem törődik azokkal a tényezőkkel, a­melyektől az anyagot átveszi. A­mikor a kartell a nyers ezukor árát le­szállítja egy negyedforinttal, ugyanannyival emeli föl a finom ezukor árát. Nem evidens-e ezáltal, hogy azok a dédelgetett finomítógyárak a mező­gazdaság érdekeit nem veszik figyelembe, hanem kartelljeikkel csak saját önző érdekeiket, s kizsák­mányolási politikájukat védik. (Úgy van! Igaz ! a szélsőbaloldalon.) S az előadó még azt állítja, hogy a kartellek kérdése nem tartozik ide. (Derültség balfelől.) A c­ukorárakat a kartellek horribilisen emelik, négy év alatt 4 fre 50 krról 10 forinton felül emel­ték föl, a répaárak nem emelkedtek. A­mikor a finomítók a kartellel maguknak igen nagy és jogosulatlan hasznot szereznek, a nyersczukorgyárosokat is kartellekre kényszerítették, így a rápaáraknak az átalakításra semmi befolyás sem jut. (Úgy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) Sajnos tény, hogy a magyar gyárosok kénytele­nek voltak kartelleket alakítani, ha a közös vám­területen az osztrák konkurrenc­ia mellett meg akarnak élni, de a kartellek sem a fogyasztók, sem a termelők érdekeit nem mozdítják elő. Szövetkezeti alapon felállított czukorgyárakkal sem dítsük fel önálló vámterületen a magyar czukoripart, ne az internaczionális mozgó tőkét védjük, saját kizsákmány­oltatásunk elősegítésére. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érdekes statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az osztráknak 1868 óta adóvisszatérités és prémium czimén 31.153.754 forintot fizettünk ki, s ebből a magyar gyárosokra csak 13.422.729 forint jutott, a többit az osztrák gyárosoknak fizettük. (A jobbi oldalon többen beszélgetnek.) Elnök (hevesen csenget) : Ne beszélgessenek a képviselő urak! Csendet kérek ott a középen ! Tóth János : Inkább figyeljenek ! Tanuljanak­­ Komjáthy Béla: Évenként milliókat fizetünk ilyen czímen Ausztriának. Egy sajátságos törekvés érvényesül itt is, a­melyet már nagyon drágán megfizettünk. A jó viszony Ausztriával! B­esslényi Lajos : Mindig mi fizettünk érte ! Hentailer Lajos: Hadi kontribuczió 1 Komjáthy Béla: Már 1875-ben a kormány­­ hangoztatta a vámszövetség felbontásának szüksé­gességét. 1876-ban a Lónyay Menyhért alatti gaz­dasági egyesület kimondotta, hogy a fogyasztás adók terén az önálló rendelkezés jogát vissza kell szerezni. És ugyanaz a kormány, a­mely 1875 novemberében ilyen czélzattal felmondotta a vám­­szövetséget, 1876-ban visszatért a régi alaphoz, a jó viszony érdekében. Nem tudja, hogy tagja-e most is az a Lukács Béla nevű képviselő a Háznak, a­ki akkoriban kijelentette, hogy Magyarország közgazdasági érde­keit csak önálló vámterülettel lehet megvédelmezni Ha ez a Lukács Béla most is tagja a Háznak, (Derültség.) mit szól ahhoz, hogy még mindg fennáll a közös vámterület. Az önálló vámterület üdvös hatása csak helye fogyasztási adórendszer mellett lehetséges. A fo­gyasztó adóképességét is figyelembe kell venni (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a fogyasztási adókat az állam érdekében­­ akarjuk zsákmányolni s a belfogyasztást és a tér 3

Next